Káliumból a zöldségfélék nagy mennyiséget építenek be a szöveteikbe, ezért ennek az elemnek fontos szerepe van a növények életében. Hiánya nemcsak a termés mennyiségére, de a minőségére, továbbá a betegség-, a hideg- és a szárazságtűrő képességére is hatással van. Ezért a tenyészidő alatt elengedhetetlen a növények folyamatos káliumellátása. Az alábbiakban összefoglaljuk a kálium hiányának és túladagolásának a tüneteit.
A káliumhiány általános tünetei
A hiánytünetek közös jellemzője, hogy a növekedés általában gyengébb, leáll, a hajtások elágazódása gyenge. Minden zöldségfélénél jellemző, hogy az idősebb alsó levelek a szélük, illetve a csúcsuk felől sárgulnak, majd az érközökre is kiterjed a sárgulás, miközben az erek zöldek maradnak. A termés érése elhúzódik, a színeződés gyenge, a szárazanyag-tartalom a normálisnál alacsonyabb.
A káliumhiány jelentkezése az egyes zöldségfajoknál
A paprikán gyakran megfigyelhető a kálium hiánya, legtöbbször hajtatásban, tőzeg- vagy homoktalajon jelentkezik. A sárgulás igen jellegzetes, a levélerek közvetlen közelében még akkor is egy élénkzöld sáv figyelhető meg, amikor a levélszéleken már erős száradás kezd kialakulni. A fűszer- és a paradicsomalakú paprika termése lassabban színesedik.
A paradicsomnál is gyakran figyelhető meg a jellegzetes tünetkép: az alsó levelek sárgulnak, de a levélerek közvetlen közelében a szövetrészek sokáig zöldek maradnak. A kálium hiánya fokozza a bogyók zöldtalpasságát és zöldfoltosságát. A paradicsom hosszanti növekedése leáll, az oldalhajtások képződése gyengébb. A káliumhiányban szenvedő növények érzékenyebbek a botritiszre.
Az uborkán és a dinnyén a leírt jellegzetes tüneti kép mellett a levelek apróbbak, a főerek jellegzetes módon besüllyednek. Az uborkánál igen gyenge az oldalhajtás-képződés. A kabakos növények levelei enyhén fonák irányban pödrődnek, a kókadás jeleit mutatják. A sárgadinnye esetében a termések felrepedése is tapasztalható.
A hónapos retken a már ismertetett levéltüneteken kívül a gyenge gumók elszíneződnek: élénkvörös szín helyett fakóvörös, lilásvörös színt mutatnak.
A fejes saláta hidegérzékenysége és néhány gombabetegség iránti fogékonysága növekszik. A fejek vágás után gyorsan összeesnek, rosszul szállíthatók.
A borsó és a bab esetében a levelek enyhén fonákirányban pödrődnek, az ízközök rövidek. Fejletlen, apró magvak képződnek a hüvelyben. Az idősebb levelek elsárgulnak, a levélszéleken nekrotikus tünetek jelentkeznek.
A káposztaféléken a levelek szélén gyakran apró, beszáradó foltok keletkeznek, amelyektől a levelek széle pödrődni kezd fonák irányba. A levél kékeszöld színű, fényes lesz. Ha a káliumhiány később lép fel, a külső levelek letisztítása után a fej még értékesíthető, tekintettel arra, hogy a fiatalabb levelek egészségesek. A káposztafejek általában kicsik lesznek.
A szamóca idősebb leveleinek szélén vörösesbarna szín jelenik meg, a szövet megbarnul, majd elhal, míg a főér környéke kékeszöld színűre változik. A nekrózis és az elszíneződés az egész levéllemezre kiterjedhet. Az elszíneződött részeken barnás, nekrózisos foltok jelennek meg. A termés csökken.
A káliumhiány tüneteit a tenyészidő folyamán káliumtartalmú műtrágyák fejtrágyaként és lombtrágyaként való kijuttatásával könnyen orvosolhatjuk.
Káliumtúladagolás
A kálium többlete a tápelemek arányának felborulásával komoly élettani zavarokat okozhat. Általában a sókártétel tüneteit mutatja a növény, rövidebb ízközökkel, sötétzöld tónussal. A generatív jelleg erősebb terméskötéssel jelentkezhet, de a termések mérete kisebb, minőségük gyenge. A túladagolás miatt bekövetkezhet a kalcium és a magnézium felvételének zavara, még akkor is, ha a gyökérközegben lenne is elegendő az ellátáshoz ezekből az elemekből (antagonizmus).
Tihor-Sárközi Mónika, a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei
Jótékonysági Alapítvány falugazdásza
Forrás: karpataljalap.net