A brokkoli termesztése – a sikeres nevelés alapjai

                   A brokkoli termesztése – a sikeres nevelés alapjai

A brokkoli napjaink egyik legnépszerűbb zöldségnövénye, amely rendkívül kedvező élettani hatásaival büszkélkedhet. Magas vitamin-, ásványianyag- és antioxidáns-tartalma miatt egyre nagyobb szerepet kap az egészséges táplálkozásban, így termesztése mind a házikerti, mind a nagyüzemi gazdálkodásban jelentős. A megfelelő környezeti feltételek biztosításával és szakszerű gondozással a brokkoli sikeresen termeszthető hazánk éghajlati viszonyai között is.

A brokkoli a káposztafélék családjába tartozik, és termesztéstechnológiája sok tekintetben hasonlít a karfioléhoz, azonban néhány fontos sajátosságra különösen figyelni kell. A brokkoli hűvös éghajlaton érzi jól magát, legjobban 15–20 °C közötti hőmérsékleten fejlődik. A túl magas hőmérséklet hatására a növény idő előtt magszárba indulhat. Éppen ezért a termesztése tavasszal vagy ősszel a legkedvezőbb. A magok csírázása már 5 °C-on megindul, az optimális keléshez azonban 18–20 °C szükséges.

A brokkoli a tápanyagban gazdag, középkötött vályogtalajokat részesíti előnyben. Fontos, hogy a talaj jó vízgazdálkodású legyen, mivel a brokkoli vízigényes növény. A talaj optimális pH-értéke 6,5–7,2 közé esik. Savanyú talajokon a fejlődés gyengébb, ezért szükség esetén meszezést kell alkalmazni. Különösen érzékeny a talaj tápanyagtartalmára, főként a nitrogén, a foszfor és a kálium megfelelő arányára.

A brokkoli termesztéstechnológiája több, egymásra épülő lépésből áll, amelyek célja az egyenletes növekedés és a jó minőségű rózsák kialakítása. A termesztés sikerének alapja a megfelelő talaj-előkészítés és a gondosan megválasztott fajta. A talaj előkészítése során fontos a mélyszántás vagy mélylazítás, amely elősegíti a gyökérzet megfelelő fejlődését. Ezt követi a talaj elmunkálása és a szükséges tápanyagok bedolgozása. A brokkoli érzékeny a talaj tömörödésére, ezért laza szerkezetű talajt igényel.

A termesztés általában palántaneveléssel történik. A palánták nevelése vetőágyban vagy sejttálcában zajlik, körülbelül 4–6 héttel a kiültetés előtt. A palánták akkor ültethetők ki végleges helyükre, amikor elérik a 4–6 lombleveles állapotot.  A kiültetés előtt edzeni érdemes őket, amely során fokozatosan szoktatjuk a külső környezeti viszonyokhoz. A kiültetés során a sortávolság általában 60–70 cm, míg a tőtávolság 40–50 cm. A palántakiültetés időpontját az adott termesztési időszak határozza meg. Tavaszi termesztés esetén a palántákat március végén–április elején, őszi termesztésnél július–augusztusban ültethető ki. A palánták kiültetésekor ügyelni kell arra, hogy a gyökérnyak ne kerüljön túl mélyre, mert az a növény fejlődésének visszamaradását okozhatja.

A tápanyag-utánpótlás során ajánlott az alaptrágyázás és a fejtrágyázás kombinációja. Az alaptrágyát a talaj-előkészítés során dolgozzuk be, míg a fejtrágyázást a növekedés során, több részletben célszerű elvégezni. A legfontosabb makrotápanyagok közül a nitrogén, foszfor, kálium, míg a mikroelemek közül kiemelten fontos a bór, kalcium és a magnézium a brokkoli számára.

A brokkoli gondozásának egyik legfontosabb eleme az öntözés. A növény rendszeres és egyenletes vízellátást igényel, különösen a rózsaképzés időszakában. A vízhiány a rózsák méretének csökkenéséhez és minőségi romláshoz vezethet. A túlzott öntözés viszont káros lehet, mivel gyökérfulladást és betegségek kialakulását okozhatja. A növényápolási munkák közé tartozik a rendszeres kapálás, gyomirtás. A gyomok elszívják a vizet és a tápanyagokat, ezért ellenük mechanikai vagy vegyszeres módszerekkel lehet védekezni.

A brokkoli termesztése során egyéb problémák is felmerülhetnek, mint a kórokozók és a kártevők. A leggyakoribb kártevők közé tartoznak a káposztalepke hernyói, a levéltetvek és a földibolhák. Ezek ellen mechanikai védekezéssel, biológiai módszerekkel vagy engedélyezett növényvédő szereket alkalmazhatunk. A betegségek közül a peronoszpóra, a fuzáriumos hervadás és a feketerothadás jelenthet veszélyt.

A betakarítás technológiája szintén fontos része a termesztésnek. A betakarítás akkor esedékes, amikor a főrózsa tömör, zárt szerkezetű, és a bimbók még nem kezdtek virágozni. A levágást éles késsel végezzük, a rózsa alatt néhány levéllel együtt. A főrózsa levágása után a növény oldalhajtásokat fejleszt, amelyekből további kisebb rózsák szedhetők, így a terméshozam jelentősen növelhető. A frissen betakarított brokkoli hűtve néhány napig eltartható, azonban hosszabb tárolásra fagyasztás javasolt. A túl késői betakarítás virágzásnak induló rózsákat eredményez, amelynek piaci értéke jelentősen csökken. Ha igazodunk a környezeti feltételekhez, gondosan ápoljuk, gondozzuk az állományunkat, akkor piaképes és egészséges termést tudunk előállítani.

Készítette: Sarkadi Krisztina3. évfolyamos kertészmérnöki hallgató

Lestyán (Levisticum officinale)

Lestyán (Levisticum officinale)

Az orvosi lestyán minden része zellerre emlékeztető illatú és ízű. Illó olaját, gyökerét, termését, levelét és ritkán leveles hajtásait egyaránt hasznosítják. Régóta kedvelt ízesítő növény. Aromás ízű részeit és illóolaját a likőr- és konzervipar is használja. Gyökere sok gyógyszerkönyvben hivatalos, erős hatású víz­hajtó drog, ezért nevét is sokan a latin levare (könnyíteni) szóból származtat­ják. A gyökérdrog a vizelethajtó teakeverék fontos alkat­része, de alkalmazzák kivonatát és tinktúráját is. A népgyógyászatban főként emésztési zavarok ellen használják.

Botanikai leírás:

A lestyán (Levisticum officinale) az Ernyősvirágzatúak rendjébe és a zellerfélék  családjába tartozó  növény. Az orvosi lestyán erőteljes növe­kedésű, évelő, lágy szárú növény. Hazája Délnyugat-Ázsia. Európában sok helyen elvadult. Gyökértörzse függőleges, sárgás-barna, néha fehér színű, körülbelül 4 cm vastag, 40—50 cm mélyre hatoló, haránt gyűrűzött, karószerű főgyökérben végződik. A második évtől évente fejlődő, elágazó, csöves szára gyakran a 2 m-t is meghaladja. Szórt állású, 50—60 cm-re is megnövő, hosszú, hüvelyes nyelű levelei kopaszok, fénylők, kétszeresen szár­nyaltak, sötétzöldek, alulról világosak, a levélnyél rövid. Virágzata 6—15 sugarú, lapos, összetett ernyő. Az ernyőcskék sokvirágúak. Sárga virágai kétivarúak.  Rovarmegporzású növény. Termése lapított, sárgásbarna, szár­nyas kettős kaszat, 3-4 cm.

Termesztéstechnológiája:

A lestyán ültetvényt vetésforgón kívül helyezik el, mert több évig termesztik. Drogelőállítás céljából 1-2 évig, illóolaj előállítása esetén 3-4 évig tartják fenn az állományt. Fontos továbbá, hogy ugyanarra a területre lestyán legalább 4 év után kerüljön az esetlegesen elkerülő károsítók elkerülése miatt.

Tápanyagellátás: Tápanyagigénye nagy. Szervestrágyázásban az előveteményét részesítsük. Vetés előtt alaptrágyázás, műtrágyázás is szükséges lehet, 10 m2-re 0,4 kg szuperfoszfát, 0,25-0,35 kg kálisó, 0,2-0,3 kg pétisó kiszórása a legmegfelelőbb szerint alaptrágyaként 100-120 kg/ha foszfort, 140-150 kg/ha káliumot és 60-70 kg/ha nitrogént célszerű kijuttatni, a következő években pedig a tavaszi hajtásnövekedés megindulása, és a zöld részek betakarítása után 50-60 kg/ha nitrogén fejtrágya, az őszi talajlazításkor 70-80 kg/ha foszfor és 60-80 kg/ha kálium hatóanyagot juttassunk ki a talajba. Az alaptrágya beforgatását célszerű a mélyszántással egy menetben elvégezni.

Drogja és hatóanyagai:

A lestyán gyógyászatilag hasznos részei a gyökér (Levistici rhizoma et radix), a levél (Levistici folium) és a termés (Levistici fructus). A legértékesebb drognak a gyökér számít, amely több ország gyógyszerkönyvében is hivatalos.

A növény legfontosabb hatóanyagai az illóolajok. Az illóolaj-tartalom szervenként eltérő: a gyökér 0,5–1,0 %, a levél 0,1–0,25 %, míg a termés 0,5–1,5 % illóolajat tartalmaz. A legértékesebb hatóanyag a gyökérből nyert lestyánolaj (Aetheroleum levistici).

Farmakológiai hatás, felhasználás: Emésztési zavarok kezelésére kiváló választás, mert nem csupán segíti az emésztőrendszer működését,hanem erősíti a gyomrot, növeli az étvágyat, de enyhíti a hányingert és az émelygést is. Fogyasztása javasolt gyomorrontás és gyomorégés esetén. Hagyományosan a lestyán magját brandyben áztatták, cukorral édesítették, és gyomorproblémák enyhítésére fogyasztották.  Segíti a bélgáz ürülését felfúvódás esetén. A gyökérből készült főzetet régóta alkalmazzák urológiai panaszok esetén. Vizelethajtó tulajdonsága miatt ödéma esetén javasolják rendszeres, kúra szerű fogyasztását. Szabályozza a menstruáció erősségét. Húgyúti gyulladások esetén alkalmazható. Megelőzi a vesehomok, vesekő kialakulását, és kezeli a húgyúti gyulladásokat. Enyhíti a fejfájást. Teáját reuma ellen is javasolják. A gyökérből készült főzetet köhögéscsillapításra használják. De bevett szokás volt régen lestyánnal készült levest fogyasztani köhögés, hörghurut  és légúti megbetegedések esetén is.

Papfalusi Barbara, a Magyar Agrár-és Élettudoműnyi Egyetem hallgatója

A kálium szerepe a zöldségtermesztésben

A kálium szerepe a zöldségtermesztésben

Káliumból a zöldségfélék nagy mennyiséget építenek be a szöveteikbe, ezért ennek az elemnek fontos szerepe van a növények életében. Hiánya nemcsak a termés mennyiségére, de a minőségére, továbbá a betegség-, a hideg- és a szárazságtűrő képességére is hatással van. Ezért a tenyészidő alatt elengedhetetlen a növények folyamatos káliumellátása. Az alábbiakban összefoglaljuk a kálium hiányának és túladagolásának a tüneteit.

Tovább