Lestyán (Levisticum officinale)

Lestyán (Levisticum officinale)

Az orvosi lestyán minden része zellerre emlékeztető illatú és ízű. Illó olaját, gyökerét, termését, levelét és ritkán leveles hajtásait egyaránt hasznosítják. Régóta kedvelt ízesítő növény. Aromás ízű részeit és illóolaját a likőr- és konzervipar is használja. Gyökere sok gyógyszerkönyvben hivatalos, erős hatású víz­hajtó drog, ezért nevét is sokan a latin levare (könnyíteni) szóból származtat­ják. A gyökérdrog a vizelethajtó teakeverék fontos alkat­része, de alkalmazzák kivonatát és tinktúráját is. A népgyógyászatban főként emésztési zavarok ellen használják.

Botanikai leírás:

A lestyán (Levisticum officinale) az Ernyősvirágzatúak rendjébe és a zellerfélék  családjába tartozó  növény. Az orvosi lestyán erőteljes növe­kedésű, évelő, lágy szárú növény. Hazája Délnyugat-Ázsia. Európában sok helyen elvadult. Gyökértörzse függőleges, sárgás-barna, néha fehér színű, körülbelül 4 cm vastag, 40—50 cm mélyre hatoló, haránt gyűrűzött, karószerű főgyökérben végződik. A második évtől évente fejlődő, elágazó, csöves szára gyakran a 2 m-t is meghaladja. Szórt állású, 50—60 cm-re is megnövő, hosszú, hüvelyes nyelű levelei kopaszok, fénylők, kétszeresen szár­nyaltak, sötétzöldek, alulról világosak, a levélnyél rövid. Virágzata 6—15 sugarú, lapos, összetett ernyő. Az ernyőcskék sokvirágúak. Sárga virágai kétivarúak.  Rovarmegporzású növény. Termése lapított, sárgásbarna, szár­nyas kettős kaszat, 3-4 cm.

Termesztéstechnológiája:

A lestyán ültetvényt vetésforgón kívül helyezik el, mert több évig termesztik. Drogelőállítás céljából 1-2 évig, illóolaj előállítása esetén 3-4 évig tartják fenn az állományt. Fontos továbbá, hogy ugyanarra a területre lestyán legalább 4 év után kerüljön az esetlegesen elkerülő károsítók elkerülése miatt.

Tápanyagellátás: Tápanyagigénye nagy. Szervestrágyázásban az előveteményét részesítsük. Vetés előtt alaptrágyázás, műtrágyázás is szükséges lehet, 10 m2-re 0,4 kg szuperfoszfát, 0,25-0,35 kg kálisó, 0,2-0,3 kg pétisó kiszórása a legmegfelelőbb szerint alaptrágyaként 100-120 kg/ha foszfort, 140-150 kg/ha káliumot és 60-70 kg/ha nitrogént célszerű kijuttatni, a következő években pedig a tavaszi hajtásnövekedés megindulása, és a zöld részek betakarítása után 50-60 kg/ha nitrogén fejtrágya, az őszi talajlazításkor 70-80 kg/ha foszfor és 60-80 kg/ha kálium hatóanyagot juttassunk ki a talajba. Az alaptrágya beforgatását célszerű a mélyszántással egy menetben elvégezni.

Drogja és hatóanyagai:

A lestyán gyógyászatilag hasznos részei a gyökér (Levistici rhizoma et radix), a levél (Levistici folium) és a termés (Levistici fructus). A legértékesebb drognak a gyökér számít, amely több ország gyógyszerkönyvében is hivatalos.

A növény legfontosabb hatóanyagai az illóolajok. Az illóolaj-tartalom szervenként eltérő: a gyökér 0,5–1,0 %, a levél 0,1–0,25 %, míg a termés 0,5–1,5 % illóolajat tartalmaz. A legértékesebb hatóanyag a gyökérből nyert lestyánolaj (Aetheroleum levistici).

Farmakológiai hatás, felhasználás: Emésztési zavarok kezelésére kiváló választás, mert nem csupán segíti az emésztőrendszer működését,hanem erősíti a gyomrot, növeli az étvágyat, de enyhíti a hányingert és az émelygést is. Fogyasztása javasolt gyomorrontás és gyomorégés esetén. Hagyományosan a lestyán magját brandyben áztatták, cukorral édesítették, és gyomorproblémák enyhítésére fogyasztották.  Segíti a bélgáz ürülését felfúvódás esetén. A gyökérből készült főzetet régóta alkalmazzák urológiai panaszok esetén. Vizelethajtó tulajdonsága miatt ödéma esetén javasolják rendszeres, kúra szerű fogyasztását. Szabályozza a menstruáció erősségét. Húgyúti gyulladások esetén alkalmazható. Megelőzi a vesehomok, vesekő kialakulását, és kezeli a húgyúti gyulladásokat. Enyhíti a fejfájást. Teáját reuma ellen is javasolják. A gyökérből készült főzetet köhögéscsillapításra használják. De bevett szokás volt régen lestyánnal készült levest fogyasztani köhögés, hörghurut  és légúti megbetegedések esetén is.

Papfalusi Barbara, a Magyar Agrár-és Élettudoműnyi Egyetem hallgatója

Kasvirág (Echinacea spp.)

Kasvirág (Echinacea spp.)

A kasvirág (Echinacea spp.) Észak-Amerikából származó, évelő fészekvirágzatú (Asteraceae) növény, amelyet az indián kultúrák hagyományosan az egyik legfontosabb gyógynövényként alkalmaztak. A nemzetség három fő faját különböztetjük meg: a bíbor kasvirágot (Echinacea purpurea), a keskenylevelű kasvirágot (Echinacea angustifolia) és a halvány kasvirágot (Echinacea pallida). A nemzetség neve a görög „echinosz” szóból ered, utalva a virágzat kúp alakú, gömbölyded, tüskés jellegére. Napjainkban a kasvirágot a fitoterápiában elsősorban immunstimuláló és vírusellenes hatása miatt alkalmazzák.

Botanikai leírás

Az Echinacea fajok évelő növények, morfológiai jellemzőik fajonként eltérnek. A keskenylevelű kasvirág 10–50 cm magas, karógyökeres, szára egyenes és elágazó, levelei keskenyek, lándzsásak. Fészekvirágzatai az ágvégeken különállóan helyezkednek el félgömb alakúak, középső csöves virágaik barnásvörösek, visszahajló nyelves virágaik lilás-rózsaszínűek.

A halvány kasvirág 40–90 cm magas, ritkán elágazó szárú, halványrózsaszín nyelves virágai lefelé csüngőek, pollene fehér.

A bíbor kasvirág a legmagasabb termetű, 60–180 cm magas, elágazó szárú, bíborszínű csöves virágokkal és rózsáspiros nyelves virágokkal. A növények íze jellegzetesen kesernyés.

Termesztés és betakarítás

A kasvirág napos helyet és jó vízelvezetésű talajt igényel. Szaporítása történhet magvetéssel vagy gyökérdugványokkal. Gyógyászati célokra a gyökereket 3–4 éves növényekből, általában ősszel takarítják be, míg a virágzó hajtásokat a csúcsvirágzás idején gyűjtik.

A betakarított növényrészeket árnyékban, jól szellőző helyen szárítják, majd feldolgozzák tinktúrák, teák, tabletták és egyéb készítmények előállítására. A kasvirág Európában elsősorban a bíbor kasvirág termesztése révén hozzáférhető.

Drogja és hatóanyagai

A kasvirág gyökere (Echinaceae radix) és virágzó hajtása (Echinaceae herba) komplex vegyületeket tartalmaz. Fő hatóanyagai közé tartoznak a poliszacharidok, alkilamidok, kávésav-származékok (például echinakozid, cinarin, cikóriasav, kaftársav), illóolajok, flavonoidok, melanin.

A poliszacharidok, az alkilamidok és a melanin kulcsszerepet játszanak az immunstimuláns hatás kialakításában, míg a kávésav-származékok és flavonoidok a gyulladáscsökkentő és antivirális aktivitást biztosítják.

Farmakológiai hatás

A kasvirág farmakológiai profilja széleskörű: immunmoduláló hatása révén növeli a fehérvérsejtek számát és aktivitását, fokozza a fagocitózist, valamint a nem specifikus immunvédekezést.

Antivirális és antibakteriális tulajdonságai lehetővé teszik felső légúti fertőzések, influenza, herpesz, valamint húgyúti fertőzések kiegészítő kezelését. Külső alkalmazás esetén segíti a sebgyógyulást, csökkenti a gyulladást, és fertőtlenítő hatású, így alkalmas nehezen gyógyuló sebek, fekélyek, furunkulusok, égési sérülések és csípések kezelésére.

Felhasználás

A kasvirág belsőleges alkalmazására leggyakrabban gyári készítmények, például tinktúrák, alkoholmentes oldatok, kapszulák és tabletták szolgálnak. A bíbor kasvirág 1:5 arányú, 55%-os etanolban készült tinktúrájának felnőttek számára javasolt napi adagja háromszor 60 csepp, gyermekeknél testsúlyarányos mennyiséggel számolva.

Az immunstimuláló hatás kialakulásához néhány nap szükséges, ezért fertőzés első tüneteit követően érdemes megkezdeni az alkalmazást, ami lerövidíti a betegség időtartamát és csökkenti súlyosságát. Kúraszerű használat javasolt: 4–6 hét szedés után 1 hónapos szünet, a maximális kezelési idő 8 hét.

Külsőleg a kasvirág kenőcs, krém formájában használható, helyi bedörzsöléssel a bőrpanaszok kezelésére.

Papfalusi Barbara, a Magyar Agrár-és Élettudományi Egyetem hallgatója