A szüret lezártával sok gazda fellélegezhet, de a szőlőben ezzel közel sincs vége a munkáknak. A novemberi időszak kiemelten fontos a tőkék egészsége szempontjából. Az ilyenkor elvégzett feladatok alapozzák meg a következő évi fakadás erősségét, a rügyek termékenységét és a növények ellenállóképességét, akár a következő évi sikeres termesztési időszakot, évjáratot. Nézzük sorra azokat a teendőket, amelyekre minden gazdának érdemes odafigyelni a szüret után.
Tápanyag-utánpótlás: a talaj felkészítése a télre. A szőlő hosszú tenyészidőszak alatt jelentős mennyiségű tápanyagot von ki a talajból, ezért a szüret utáni trágyázás az egyik legfontosabb őszi feladat. A növény ilyenkor még aktív gyökértevékenységet folytat, így a kijuttatott tápanyagokat be tudja építeni, ami segíti a téli felkészülést. A legjobb megoldás a szerves trágyával történő feltöltés, amely hosszú távon javítja a talaj szerkezetét, humusztartalmát és vízmegtartó képességét. Termő ültetvényeknél 4–5 évente 20–30 tonna/hektár dózis ajánlott, kisebb kertekben 2–3 kg/m². Ahogy az utóbbi években is tapasztaltuk, egyre nehezebb jó minőségű istállótrágyát beszerezni, ezért érdemes előre gondolkodni, és még az ősz folyamán megvásárolni a szükséges mennyiséget. Amennyiben szerves trágya nem áll rendelkezésre, komplex műtrágya is használható, de figyeljünk arra, hogy a nitrogén mennyiségét ne vigyük túlzásba, hiszen a túlzott nitrogén a tőkék fagytűrését ronthatja. A műtrágya mennyiségét minden esetben érdemes talajvizsgálat alapján meghatározni.
Talajművelés: ősszel vagy tavasszal mozgassuk meg a szőlő közét? Egy elég összetett kérdésről van szó, ahol nem lehet egyértelmű választ adni, inkább csak felsorolni az érveket egyik vagy másik lehetőség mellett, ellen. Amennyiben ősszel szerves anyagot juttatunk ki, a válasz egyértelmű, hiszen másképp nem tudjuk a talajba forgatni a tápanyagot, így ősszel forgatni, mozgatni kell a talajt, ebben az esetben a tavaszi metszési munka mindenképpen nehezebbé válik. Ez a fő oka annak, ha nem mozgatjuk meg a talajt ősszel. Az őszi mozgatás mellett szól az is, hogy az évi csapadék mennyisége évről évre csökken, az eloszlás pedig szélsőségeket mutat. Jó módszer az őszi lazítás, a szőlő közét ebben az esetben 15-30 cm mélységben lazítjuk, így a talajra hulló csapadék, jó esetben téli hólé könnyen a talaj alsó rétegeibe hatol, feltöltve kellő mennyiségű nedvességgel a gyökérzónát, ennél a módszernél a metszés is elég jól elvégezhető, akár már kora tavasszal. Amennyiben ősszel nem tudjuk megmozgatni a talajt, és a metszést korán tavasszal, inkább még tél vége előtt el tudjuk végezni, fontos a talaj mozgatását kora tavasszal elvégezni, hiszen kora tavasszal még eshet megfelelő mennyiségű csapadék a talaj feltöltéséhez, de később az időjárás szárazra fordul a talajmunkák nehezednek, a nyári szárazság pedig komoly károkat okoz majd. Amennyiben nem szerves, hanem műtrágyával végzünk tápanyagpótlást azt is javaslom a kora tavaszi időszakban elvégezni. A talaj mozgatásának elhagyása, nem vetett gyomosodás hagyása, több éven keresztüli „csak kaszálás” tapasztalatom szerint erős terméskiesést okoz a tőkéken, lehetséges módszer csak minden második sor megmunkálása, hogy a metszést és növényvédelmet is el tudjuk végezni, rossz időjárás esetén is.
Tőkehiányok pótlása és beteg tőkék eltávolítása. A szüret utáni nyugodtabb időszak kiváló alkalom arra is, hogy felmérjük, hol vannak hiányok az ültetvényben. A tőkehiányok pótlását célszerű már ősszel előkészíteni, a beteg vagy gyenge tőkék eltávolításával együtt. A tőkék pótlására inkább az őszi időszakot javaslom. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján a tél enyhe és csapadékos, erősebb fagyokból kevés van, így hosszú idő van a tőkék pótlására. A téli csapadéknak köszönhetően az ősszel ültetett tőkék gyökerei kellőképpen beiszapolódnak, tavaszi öntözést ritkán igényelnek, a tavaszi felmelegedést követően szinte azonnal beindulnak.
Őszi lemosó permetezés. Ez a munkafolyamat az utóbbi években szinte teljesen visszaszorult, csak kiskerttulajdonosok végezték el. Az utóbbi évek tapasztalatai és a szőlő aranyszínű sárgaság fitoplazmás betegség, és az őt terjesztő amerikai szőlőkabóca terjedése újra indokolttá és fontossá teszi. Az őszi lemosó permetezés célja az áttelelő kártevők és szaporító képletek gyérítése, csökkentése a következő évi sikeres növényvédelem érdekében. A lisztharmat például, főként az elsődleges fertőzése esetében nem messziről, egy másik területről terjed át a szőlőinkre, hanem helyben fejlődik ki. A szőlőkabóca tojásainak jelentős részét régebben az erős téli fagy tizedelte meg, mostanság azonban szükség van a beavatkozásra. Kaphatóak különböző összetételű, rezet, ként és olajat (paraffinolaj, vazelinolaj) tartalmazó készítmények őszi lemosó permetezéshez. A réz és a kén a gombás betegségek ellen hatékony, míg a különböző olajos adalékok a kártevők háncs alá és a törzs különböző részeibe lerakott tojásokat gyérítik, használatuk mindenképpen ajánlott a sikeres növényvédelemhez.
A szüret utáni hetek munkája legalább olyan fontos, mint a szezon közbeni teendők. A tápanyag-utánpótlás, talajmunka, növényegészségügyi feladatok és a tőkék pótlása, mind meghatározzák, hogy tavasszal erős, egészséges tőkék indulnak-e meg. A változó éghajlat és az új betegségek megjelenése miatt évről évre nagyobb hangsúly kerül a megelőzésre. Ha ezeket a feladatokat időben és precízen elvégezzük, biztos alapokat adunk a következő év bőséges és egészséges terméséhez.
Varga István,
az „Egán Ede” KGK JA falugazdásza,
a „Pro Agricultura Carpatika” KMJA munkatársa
Forrás: karpatinfo.net