A rovarok áttelelési stratégiái szabadföldön

Varga Gabriella Aktuális növényvédelmi előrejelzés,Kisokos ,,,,,,
A rovarok áttelelési stratégiái szabadföldön

A szabadföldi termesztésnél szélsőséges időjárási viszonyokkal szembesülhetnek kártevőink. A hőmérséklet-ingadozás – nappal, napos időben gyors felmelegedés, éjszaka pedig drámai lehűlés – nagyban hozzájárul a kártevők gyérítéséhez és elhúzódó ébredéséhez.

A talajmélység mint a kártevők túlélési lehetősége

A talajban élő és áttelelő kár‑
tevők védekezése szempontjából a téli időszakban a talajmélység a legfontosabb. A talaj felszíni rétege közvetlenül ki van téve a levegő hőmérsékletének, de minden egyes centiméterrel, amellyel mélyebbre hatolunk, csillapodik a hőmérséklet-ingadozás. Ha a talaj felső rétege nem fagy át kellőképpen, a talajlakó károsítók egyedszáma sem csökken, márpedig az 50–80 cm-es mélységig csak a rendkívül tartós – hótakaró nélküli – és erős fagy hatol le.

A talajlakó kártevők a téli időszak közeledtével a talaj hőmérsékletének alakulásához igazodva különböző mélységekbe húzódnak vissza: enyhe teleken a felszínhez közel maradnak, míg tartós fagy idején a mélyebb rétegekbe vonulnak. Ez különösen igaz a legfontosabb szabadföldi kártevőkre, amilyenek például a drótférgek, a cserebogárpajorok és a bagolylepkehernyók vagy a rágcsálók. Ezek a kártevők télen a talaj mélyebb rétegeiben tartózkodnak, ahol -20 °C körüli hőmérséklet esetén sem pusztulnak el. Tavasszal érzik a talaj hőmérsékletének emelkedését, és a vetés/ültetés idejére igyekeznek eljutni a gyökérzónába, ahol intenzív károsítást végezhetnek. Esetükben valószínűleg az elmúlt télen (2026) tapasztalt szokatlan hideg sem volt gyérítő hatású. Tehát e kártevőkre számítani kell idén tavasszal is.

Az őszi mélyszántás és talajforgatás éppen ezt a „mélységi védelmet” próbálja megtörni. Minden talajmunka – tárcsa, eke, borona, kultivátor – igen sok kártevőt (lárvát, bábot) pusztít el. A felszínre forgatott lárvák, bábok, imágók ugyanis télen ki vannak téve a fagynak, ahol tehát őszi szántás volt, ott ez év tavaszán kevesebb kártevővel lehet számolni. Ugyanakkor a minimális bolygatással járó talajművelési eljárások terjedése (bár sok előnnyel bírnak) egyértelműen hátrányos a talajlakó kártevők elszaporodásának elősegítése miatt: bolygatás hiányában a kártevők zavartalanul maradhatnak a védelmet nyújtó mélységben.

A téli hótakaró szerepe a kártevők túlélésében

A hótakaró paradoxona, hogy véd is, árt is. A legtöbb esetben télen maximum 10–20 centiméter mélységig fagy át a talaj felső rétege. Ez természetesen a hótakaró nélküli, tartósan fagyos időkre érvényes. Vastag hótakaró alatt viszont az átfagyott talajréteg vastagsága drasztikusan csökken, esetenként a felső néhány centiméterre korlátozódik.

A hótakaró természetes hőszigetelőként működik, óvja a gyökérzónát az extrém lehűléstől, csökkenti az elfagyás kockázatát, és mérsékli a hirtelen hőingadozásokat. Egy 15–20 cm vastag hóréteg akár 10–12 °C-os izolációs hatást is biztosíthat. Ez azt jelenti, hogy amikor a levegő hőmérséklete -20 °C, a hó alatt a talajfelszín csak -8–10 °C-ra hűlhet.

Egy hótakaró nélküli télen a talajfelszín hőmérséklete szinte teljesen követi a léghőmérsékletet.

A növénymaradványok, mulcs és avarszint mint túlélési lehetőség

A szabadföldi növénymaradványok, mulcs és avarszint természetes búvóhelyet kínálnak ugyan, de ezek védelme korlátozott. Szeles, csapadékmentes téli időszakokban ezek a rétegek kiszáradnak, ami elősegíti a kártevők gyérülését, mivel a talajban áttelelő és élő kártevőknek nedves és fagymentes körülményekre van szükségük.

Ugyanakkor a hóborítás (ha van) kiváló hőszigetelő réteget képez, s növeli a kártevők esélyeit az áttelelésre, különösen, ha növénymaradványok és mulcsréteg maradnak télre a talajfelszínen. (Folytatjuk.)

Molnár Ildikó,

az „Egán Ede” KGK JA falugazdásza,
a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei
Jótékonysági Alapítvány munkatársa

Forrás: karpataljalap.nethttps://karpataljalap.net/2026/03/30/rovarok-attelelesi-strategiai-szabadfoldon

Az uborkaplánták ültetéséről

Varga Gabriella Aktuális növényvédelmi előrejelzés,Kisokos,Uborka ,,,,,,,,,,
Az uborkaplánták ültetéséről

Szétszakadt az uborkahajtatással foglakozó gazdák mezőnye. Azok a termelők, akik korszerű vegetációs fűtési rendszerrel felszerelt fóliasátrakban termelnek, és bevállalták az áramszünetes időszakok veszélyét is, már szedik a termést. A következő kategóriába tartoznak azok, akik óvatosabbak voltak, és csak március hónap folyamán ültették (ültetik) ki a palántákat. A harmadik csoportba pedig azok tartoznak, akik majd csak áprilisban ültetnek a fűtetlen fóliasátrakban. 

Mivel az uborka esetében hatványozottan igaz az a tapasztalat, hogy a megfelelő indítás az egész szezont meghatározhatja, érdemes sorba venni azokat a hibákat, buktatókat, amelyek elkerülésével súlyos problémákat előzhetünk meg.

A talaj előkészítése

A szervestrágyázást és a talajforgatást a gazdák többsége még a tél beállta előtt elvégezte. Ha nincs elővetemény (retek, saláta, hagyma stb.), akkor könnyű dolgunk van. Az ilyen talajból viszonylag könnyen kialakíthatjuk motorkapával (frezával), de akár kézi kapával és gereblyével is a szükséges morzsalékos talajszerkezetet az ültetéshez. Jóval nehezebb dolgunk van a fent említett elővetemények után, mert az öntözésektől, taposástól a talajszerkezet elég rögös lesz.

Ahol gondot jelenthet a magas talajvízszint, feltétlenül szükséges, de máshol is tanácsos bakhátat készíteni. Ezen kívül a megnövelt talajfelszín-felület lehetővé teszi a talaj jobb felmelegedését, ami az uborkánál nagyon fontos.

A télen is fedett fóliaházak talaja általában tavaszra nagyon kiszárad. Az ilyen talajt az ültetés előtt 5-10 nappal fel kell tölteni nedvességgel (vízzel). Ugyanis a száraz talajba ültetett palántákat nagyon nehéz lesz öntözni. Ez azért van, mert az ilyen száraz, poros talajszerkezet rossz „vízvezető”. Még a csekély vízmennyiségtől is a palánták körül egy túlöntözött zóna alakul ki. Ebben először szinte megfulladnak a gyökerek, majd hirtelen kiszáradva szinte egy vályog-tömbbé válik az ilyen talaj.

A talaj-előkészítéshez tartozik még a megfelelő talaj-hőmérséklet biztosítása. Az uborkapalántákat csak olyan talajba szabad kiültetni, amelynek a hőmérséklete 10-15 cm mélységben még a hajnali órákban sem megy 15 oC alá.

A palánták előkészítése  

A tervezett kiültetés előtt 4-5 nappal a palántákat fokozatosan hozzá kell szoktatni a kiültetés utáni viszonyokhoz. Edzésnek csak egy kis jóindulattal nevezhető ez a folyamat, hisz a vízmegvonást kalciumhiányos és só-kártételes tünetekhez, míg a 12 oC alá vitt hőmérséklet gyökérpusztuláshoz vezethet. Ehelyett fokozott szellőztetéssel, a palánták szétrakásával, az éjszakai hőmérséklet 15 oC-on tartásával készíthetjük elő a palántákat a stresszmentes kiültetéshez.Amennyiben valamilyen oknál fogva nem tudjuk idejében kiültetni a palántákat, a felnyurgulás megakadályozására a vízmegvonás helyett használjunk inkább 1/2-1/3 töménységű réztartalmú permetszereket (pl. Fórum R, Champion stb.)

Ültetés

Ültetéskor a legfontosabb teendőnk, hogy megakadályozzuk a palánták gyökérzetének a pusztulását, sőt megfelelő feltételek biztosításával minél intenzívebb növekedésre serkentsük. Ehhez a fent említett, megfelelően magas talajhőmérséklet, valamint könnyen felvehető foszfor szükséges. Bevált gyakorlat, hogy néhány órával kiültetés előtt a még poharas palántákat az úgynevezett „starter-es” tápoldatban rakjuk (1-1,5 dkg/10 liter víz) úgy, hogy az éppen befedje a cserepeket (poharakat). Néhány perc alatt így a palántaföld megszívja magát ezzel a foszfor-dús tápoldattal, biztosítva számára a tápanyagokat a legkritikusabb időszakban. A kiütetés utáni beiszapoló öntözést lehetőleg langyos, 18-20 fokos vízzel végezzük.

A palántákat nem szabad túl mélyre ültetni, ugyanis ez gyökérpusztuláshoz és tőbetegségekhez vezethet. A nagykönyv szerint a gyökérnyaki résznek nem volna szabad a fólia talajával érintkeznie, a tápkocka tetejének 1–1,5 cm-rel a talajfelszín fölött kellene maradnia. Rendkívüli esetben, amikor a palántáink nagyon megnyúltak, s nem bírnák ki az álló ültetést, ültethetjük fektetve is. Ilyenkor ügyeljünk arra, hogy a sziklevél mindenképpen a felszínen maradjon. A gyökérnyaki rész befertőződésének megakadályozására a palántanevelésnél már ismertetett szerekkel védekezhetünk. Praktikus módszer, amikor a szükséges szermennyiséget poharazás helyett háti permetezőgépekkel juttatjuk ki a palánták tövéhez. Természetesen ilyenkor ki kell venni a porlasztót, hogy könnyebben és egy sugárban menjen a permetlé.

A begyökerezési időszak   

A kiültetés utáni első héten a csepegtető-szalagok mellett érdemesebb az öntözőkannával is végigjárni az állományt, és külön megöntözni a kókadozó palántákat. Ugyanis gyakran előfordul, hogy annak ellenére mutatnak vízhiányos tüneteket a kiültetett palánták, hogy a talaj megfelelően nedvesnek tűnik. Ez azért van, mert az uborka gyökérzete még nem nőtt ki palántaföldből, továbbra is főleg ebből veszi fel a vizet és a tápanyagot. S hiába adunk a csepegtetőszalagon keresztül elvileg elegendő, sőt sokszor még túl sok vizet is, a palántáink nagyon hamar elhasználják a saját kis szűk gyökérzónájukból a vizet, s „szomjan halnak a folyó közepén”.

5-7 nap múlva aztán elkezdhetjük a rendszeres tápoldatozást. A tápoldatok összetételére és mennyiségére vannak ugyan általános szabályok, de a legfőbb szabály az, hogy folyamatosan igazítsuk azt a növények igényeihez. De ezzel már a következő cikkünkben fogunk foglalkozni.

Gál I., az „Egán Ede” KGK” JA falugazdásza,
a „Pro Agricultura Carpatika”  KMJA munkatársa
 

ForrásÍ: karpatinfohttps://karpatinfo.net/gazdasag/karpatalja-ukrajna-uborkatermesztes-folias-zoldsegtermesztes-2026-03-25

A növényvédelem helyes alkalmazása a zöldségféléknél: szakmai alapelvek és gyakori hibák (1.)

Varga Gabriella Aktuális növényvédelmi előrejelzés,Egyéb kultúrák,Kisokos ,,,,,,,,
A növényvédelem helyes alkalmazása a zöldségféléknél: szakmai alapelvek és gyakori hibák (1.)

A zöldségfélék termesz­tése során a növényvédelem elengedhetetlen technológiai elem. Minden kultúrának megvannak a saját, rá jellemző betegségei és kártevői, amelyek ellen célzottan, a megfelelő hatóanyaggal és technológiával kell védekezni. A szakszerű növényvédelem hiánya jelentős terméski­esést, minőségromlást, sőt akár teljes állományvesztést is okozhat. Különösen igaz ez a fóliasátorban termesztett növények esetében, ahol a fertőzések gyorsan és intenzíven terjedhetnek. Az alábbiakban áttekintjük a permetezés során leggyakrabban előforduló hibákat, valamint a hatékony és biztonságos növényvédelem alapelveit.

A fóliás termesztés sajátos mikroklímát teremt: magasabb hőmérséklet, páratartalom és korlátozott légmozgás jellemzi. Ezek a körülmények kedveznek a gombabetegségek és kártevők gyors szaporodásának. Egy kisebb fertőzési góc is rövid idő alatt kiterjedhet az egész állományra (pl. peronoszpóra). Emellett a zárt tér miatt a hibás permetezési gyakorlat következményei – például perzselés vagy fitotoxicitás – is súlyosabbak lehetnek. Ezért fóliasátorban különösen nagy odafigyelést és hozzáértést igényel a növényvédelmi munka.

Fontos a megfelelő időpontban végzett permetezés

A permetezés időzítése alapvető jelentőségű a növényvédelemben, hiszen ha nem a megfelelő körülmények között végezzük el a kezelést, az állomány védelme nem lesz kielégítő a betegségekkel és a kártevőkkel szemben. A túl magas hőmérséklet különösen kockázatos lehet: egyes készítmények esetében már 25 °C felett megnőhet a perzselés veszélye, 35 °C felett pedig általánosságban is számolni kell a növénykárosodás lehetőségével. A nyári időszakban ezért kiemelten fontos a hőmérsékleti viszonyok folyamatos figyelemmel kísérése.

Ugyanakkor a túl alacsony hőmérséklet sem kedvez a hatékony védekezésnek, mivel ilyenkor csökkenhet a hatóanyagok felszívódása, és romolhat a készítmények hatékonysága. Ez különösen kora tavasszal jelent kihívást, amikor az első növényvédelmi beavatkozásokat végezzük, például a szamócaültetvényekben. Ilyenkor elengedhetetlen annak ellenőrzése, hogy a hőmérséklet elérje a készítmények számára optimális tartományt.

További fontos szempont a növényállomány nedvessége. Harmatos, nedves levelek esetén a permetlé felhígulhat, lecsoroghat a levélfelületről, ami rontja a fedettséget, és ezáltal csökkenti a kezelés hatékonyságát is. A legkedvezőbb időpont a permetezésre általában a kora esti órákban adódik, amikor a hőmérséklet már mérséklődik, megközelítőleg 25 °C körül alakul, és a környezeti feltételek összességében kedvezőbbek a biztonságos és eredményes növényvédelemhez.

A permetezőgép állapotának ellenőrzése

A fóliás termesztésben leg­gyakrabban benzines vagy akkumulátoros háti permetezőket alkalmaznak. Az ilyen gépek esetében azonban elengedhetetlen a rendszeres műszaki ellenőrzés és karbantartás. A kifogástalan állapot alapfeltétele a hatékony és biztonságos növényvédelemnek. Különös figyelmet kell fordítani arra, hogy a fúvókák ne legyenek eltömődve, sérültek vagy elhasználódottak, mert ez egyenetlen szórásképet és nem megfelelő fedettséget eredményezhet. Emellett a permetezőtartálynak és a teljes rendszernek tisztának kell lennie, hiszen a lerakódások vagy szennyeződések csökkenthetik a hatékonyságot, sőt akár fitotoxikus tüneteket is okozhatnak.

Permetezés előtt minden alkalommal ajánlott átvizsgálni a gépet, ellenőrizni a tömítéseket, csatlakozásokat, szűrőket és a szórófejek állapotát. Amennyiben nem új berendezéssel dolgozunk, célszerű az elhasználódott alkatrészeket – például a fúvókákat vagy szűrőket – időben kicserélni annak érdekében, hogy a kijuttatás egyenletes és pontos legyen. A megfelelő műszaki háttér közvetlenül befolyásolja a védekezés eredményességét és a termesztett növényállomány biztonságát.

Kiemelten fontos szabály, hogy gyomirtásra és állománykezelésre lehetőség szerint ne ugyanazt a permetezőgépet használjuk. Az elmúlt időszakban több esetben is előfordult, hogy a gyomirtó szerrel végzett kezelés után nem kellően kitisztított gépet használtak fel állománypermetezésre, ami súlyos károkat eredményezett, akár az állomány teljes pusztulását is. A gyomirtó szerek maradékai már kis mennyiségben is komoly károsodást okozhatnak a kultúrnövényben. Ezért minden használat után alapos, többlépcsős tisztítást kell végezni, különös tekintettel a tartályra, a csővezetékekre és a fúvókákra. A legbiztonságosabb megoldás pedig az, ha külön gépet alkalmazunk gyomirtásra és külön berendezést az állománypermetezésre, így minimalizálva a keresztszennyeződés és a ter­mesztési kockázatok lehetőségét. (Folytatjuk.)

Tihor-Sárközi Mónika,
az „Egán Ede” KGK JA falugazdásza,
a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei
Jótékonysági Alapítvány munkatársa

Forrás: karpataljalap.net https://karpataljalap.net/2026/03/21/novenyvedelem-helyes-alkalmazasa-zoldsegfeleknel-szakmai-alapelvek-es-gyakori-hibak-1

Sziklakerti dísznövények gondozása (3.)

Varga Gabriella Aktuális növényvédelmi előrejelzés,Egyéb kultúrák,Kisokos ,,,,,,,,,,,,
Sziklakerti dísznövények gondozása (3.)

A sziklakert a díszkertek egyik legtermészetesebb hatású eleme, amely a hegyvidéki és száraz élőhelyek hangulatát idézi meg. A megfelelően kialakított kőelrendezés és a gondosan kiválasztott növények együttese nemcsak esztétikai élményt nyújt, hanem minimális gondozás mellett is tartós látványt biztosít. Lényege a természetesség – a kövek, kavicsok és növények harmonikus együttese. A siker kulcsa az, hogy olyan fajokat válasszunk, amelyek jól tűrik a tápanyagszegény talajt, a napsütést és az időszakos szárazságot. A következőkben olyan alacsony termetű, dekoratív növényeket mutatunk be, amelyek a sziklakert alapját képezhetik.

Virágzó párnák és alacsony évelők a kövek birodalmában

Pázsitviola (Aubrieta x cultorum). Az egyik legismertebb sziklakerti évelő, amely alacsony, párnaszerű bokraival tavasszal szinte virágszőnyeggé alakítja az ágyást. Élénklila, rózsaszín vagy kékes árnyalatú virágai különösen jól mutatnak kövek közé ültetve, ahol kiemelik a sziklakert természetes jellegét. Kimondottan ellenálló növény, a tűző napot és a szárazabb talajt is jól viseli.

Kúszó lángvirág (Phlox subulata). Gyorsan terjedő tövének köszönhetően ideális talajtakaró. Virágzáskor annyira sűrűn borítják virágok a növényt, hogy a levelek szinte láthatatlanná válnak. Világos, napos fekvésben fejlődik legszebben, de félárnyékban is megél, ezért rugalmasan beilleszthető a kert különböző részeibe.

Sziklai ternye (Aurinia saxatilis). Sárga virágzuhataga már kora tavasszal életet visz a sziklakertbe. Bokros formája és örökzöld lombja miatt a virágzás után is díszít. Különösen kezdőknek ajánlott növény, mert igénytelen, és a szélsőségesebb körülményeket is jól viseli.

Tengerparti pázsitszegfű (Armeria maritima). Finom megjelenésével elegáns kontrasztot képez a kövek robusztus formáival. Fűszerű levelei fölé emelkedő gömb alakú virágai tavasz végétől nyár közepéig nyílnak. Szegélynövényként, edényben vagy kisebb kőrésekbe ültetve egyaránt látványos.

Varjúháj (Sedum). A szárazságtűrő növények királya. Pozsgás levelei vizet raktároznak, ezért a forró nyári időszakokat is gond nélkül átvészeli. A nemzetség rendkívül változatos, így különböző fajok kombinálásával színes, textúrákban gazdag összeültetéseket hozhatunk létre.

Kövirózsa (Sempervivum). Apró levélrózsái szinte szoborszerű hatást keltenek. Kőedényekbe, sziklarések beültetésére is kiváló. Szinte bármilyen sovány talajban megél, és különösen jól fejlődik napos helyen.

Mohalevelű kőtörőfű (Saxifraga x arendsii). Finom tex­túrájával lágyítja a kompozíciót. Tavasszal rózsaszín virágai vékony száron lebegnek a levélrózsa fölött, ami légies hatást kelt. Kis mérete miatt balkonládában is nevelhető.

Szürke cipruska (Santolina chamaecyparissus). Félcserje jellegű növény, amely struktúrát ad a sziklakertnek. Szürkészöld, illatos levelei egész évben dekoratívak, nyáron pedig élénksárga virágai hívják fel magukra a figyelmet. Rézsűk megkötésére is alkalmas.

Ezek a fajok jól kombinálhatók egymással, hiszen hasonló igényűek: napos fekvést, laza szerkezetű, jó vízáteresztő talajt kívánnak. A túlöntözés és a túlzott trágyázás viszont káros lehet számukra. Tavasszal elegendő egy kevés komposzt, nyáron pedig csak tartós szárazság esetén szükséges öntözni. A virágzás után visszavágott hajtásokkal sok faj újra tömöttebb formát vesz fel.

A sziklakert tehát nemcsak dekoráció, hanem egy kis élő ökoszisztéma, ahol a szárazságtűrő növények sajátos harmóniát sugároznak. A megfelelő fajok kiválasztásával az egész szezonban változatos színekben és formákban gyönyörködhetünk. A virágzó párnák, a pozsgás formák és az illatos lombú félcserjék együttese természetközeli hangulatot teremt, miközben gondozási igényük minimális.

Nadimova Erzsébet,
az „Egán Ede” KGK JA falugazdásza,
a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány munkatársa

Forrás: karpataljalap.net https://karpataljalap.net/2026/03/17/sziklakerti-disznovenyek-gondozasa-3

Miért és hogyan alkalmazzunk színcsapdákat a zöldséghajtatásban

Varga Gabriella Aktuális növényvédelmi előrejelzés,Kisokos ,,,,,,,,,,,
Miért és hogyan alkalmazzunk színcsapdákat a zöldséghajtatásban

A tavasz közeledtével egyre nagyobb számban kezdenek megjelenni a kártevők a fóliasátrainkban, melyek jelenlétét és rajzásukat nagyon fontos figyelemmel kísérnünk annak érdekében, hogy hatékonyan tudjunk fellépni ellenük. Megfigyelésükre, rajzásuk előrejelzésére és gyérítésükre különféle működési elvű csapdák használhatók. Ebben a cikkünkben ezeknek a csapdáknak a megismertetésével, alkalmazásával, azok helyes kihelyezésével fogunk foglalkozni.

A színcsapdákon belül vannak, amelyek élénk színükkel vonzzák a kártevők viszonylag széles fajtakörét, míg a feromoncsapdák fajspecifikusak, tehát csak egy adott kártevőt lehet velük megfigyelni (monitoringozni).

Feromoncsapdák

A rovarvilágban a feromonok egy adott faj egyedei közötti kémiai kommunikációt szolgálják. A feromonoknak több típusa van, de közülük a növényvédelmi előrejelzésben a leggyakrabban a szexferomont alkalmazzák a rajzás nyomon követésére. Ezeket a feromonokat általában a nőstény termeli majd bocsájtja ki, és ennek alapján talál rá a hím egy adott területen. A feromoncsapdák ezt a specifikus, csakis az adott fajra jellemző illatanyagokat tartalmazzák. A feromoncsapdák alkalmasak arra, hogy csak egy konkrét faj hím egyedeit gyűjtsék be, nevezetesen azét a fajét, amelynek a feromonját tartalmazza a csapda.

Fontos megjegyezni, hogy a feromoncsapdák nem egy kártevő faj összes egyedének begyűjtésére készülnek. A csapda által fogott faj növekedéséből vagy csökkenéséből arra lehet következtetni, hogy a kártevő rajzása indul, vagy éppen csendesedik. A feromoncsapdák használata önmagában nem jelenti azt, hogy szükségtelenné válna a növényvédelmi kezelés, sőt jelzik a termelőnek a védekezések megfelelő időben történő használatát.

Ragadós színcsapdák

A növényházi termesztés elengedhetetlen kelléke a ragacsos csapda. A ragacsos csapda segítségével hamarabb, már a megjelenésének korai szakaszában felfigyelhetünk a kártevőkre. Az észlelésüket követően pedig időben megkezdhetjük ellenük a biológiai eszközök bevetését (ragadozó rovarok betelepítését), vagy az egyéb növényvédelmi kezeléseket. A ragacsos csapdák használatával a gazdálkodó sokkal jobban felkészülhet a várható veszélyekre.

A színcsapdák különböző színű, levegőn nem száradó ragasztóval bevont rovarfogó lapok vagy szalagok. Kiválóan alkalmasak a kártevők rajzásának nyomon követésére, sőt, ha nagyobb sűrűségben használjuk a ragadós lapokat jelentősen gyéríthetjük a kártevőket. Így közvetlen növényvédelemre is használhatók. A zöldségtermesztésben használandó színcsapdák különböző színűek lehetnek.

Kék: ez a színű csapda a speciálisabb, leginkább a különböző tripszfajok megfigyelésére és csapdába gyűjtésére szolgál.

Sárga: a sárga színűek a levéltetvek, molytetvek, aknázólegyek, tőzegszúnyogok és tripszek kifejlett egyedeinek megfigyelésére és gyérítésére alkalmasak.

Fekete: ez a szín leginkább a molykártevőket vonzza. Fontos itt megemlítenünk, hogy a paradicsom hajtatásában nagy veszélyt jelentő paradicsommoly (Tuta absoluta) megfigyelésére és csapdázására is alkalmasak lehetnek. De már beszerezhetőek ezeknek a fekete színű csapdáknak, kimondottan a Tuta absoluta feromonjával ellátott szexferomon csapdái is.

Manapság már beszerezhetőek olyan színcsapdák vagy szalagok is, amelyek egy adott kártevő (pl. tripsz) feromonjával vannak átitatva. Ennek segítségével a színcsapdák jobban vonzzák az adott kártevő egyedeit.

Milyen méretűt, mikor alkalmazzunk

Formailag megkülönböztetünk kis (30 x 10 cm), és nagy (30 x 40 cm) méretű lapokat, valamint ragadós szalagokat (0,15 vagy 0.3 x 100 m). Előrejelzésre a kisebb méretű jelzőlapokat (5-10 db/1000 m2), míg a kártevők gyérítésére viszont a nagyobb méretű lapokat (kb. 50 db/1000 m2) érdemesebb használni. Különösen a kialakulandó gócpontok (szellőzők, fűtéscsövek) közelében érdemes ezeket a csapdákat besűríteni. A hosszú szalagokat olyan helyekre érdemes kihelyezni, ahol várhatóan magasabb számban lesznek jelen a kártevők (minimum 1 tekercs/1000 m2). Az ilyen helyeken a növény fölé kifeszített színes ragadós szalag szintén jelentős gyérítő hatású.

Hová és hogyan helyezzük ki őket

A színcsapdákat 20 cm-re a növény csúcsától helyezzük ki, mivel a kártevők zöme ott repül. A túl magasan kirakott lapok nem fognak semmit, míg a túl alacsonyan kihelyezettekre ráragadnak a növény levelei. A kihelyezés szempontjából a lapokat lehet előnyben részesíteni. Ha viszont költséghatékonyság szempontjából vizsgáljuk, és fogófelületre levetítjük, akkor a ragacsos szalaggal járunk jobban. Viszont ezeknek a szalagoknak a kihelyezése kissé körülményesebb, mint a lapoké.

Ezek a színcsapdák úgy fejtik ki hatásukat, hogy egyszerűen a kártevőket vonzza a ragacsos lapok vagy szalagok színe, és beleragadnak. Gazdatapasztalatok alapján elmondhatjuk, hogy az uborkahajtatás során, ha ezekre a színcsapdákra vékonyra vágott uborkaszeleteket helyezünk, akkor például a tripszek ellen még jobb hatást tudunk elérni, mivel a frissen felszeletelt uborka illata jobban vonzza ezeket a kártevőket.

A színes csapdák alkalmazása mellett a növényállomány rendszeres átvizsgálása sem maradhat el, mivel az atkafertőzéseket csak ily módon észlelhetjük.

Nagy Éva, az „Egán Ede”KGK” J. A. falugazdásza, 
a Pro Agricultura Carpatika J. A. munkatársa

Forrás: karpatinfo.net http://Nagy Éva, az „Egán Ede”KGK” J. A. falugazdásza, a Pro Agricultura Carpatika Megyei J. A. munkatársa

Itt a tavasz – a metszés és a lemosó permetezés ideje

Varga Gabriella Aktuális növényvédelmi előrejelzés,Egyéb kultúrák,Kisokos ,,,,,,,,,,
Itt a tavasz – a metszés és a lemosó permetezés ideje

Kárpátaljára is beköszöntött a hamisítatlan tavaszi idő. Bár éjszakánként még előfordulnak gyenge fagyok, napközben a napsütésnek már van ereje, és ilyenkor minden kertet kedvelő ember szívesen tölti idejét a szabadban, rendbe rakva udvarát és kertjét. A nagyobb területen gazdálkodók már hetekkel ezelőtt nekikezdtek a kertészeti munkáknak, a kiskert-tulajdonosoknak azonban valamivel kényelmesebb a helyzetük, hiszen sokan megvárták a kedvezőbb időjárást. Felmerül azonban a kérdés: melyek azok a tavaszi munkák, amelyeket a veteményezés vagy a palánták kiültetése előtt minden szőlő- és gyümölcsfa-tulajdonosnak érdemes elvégeznie? Egyértelműen a metszés és a lemosó permetezés az első két olyan művelet, amely meghatározza az egész éves növényvédelmi helyzetet, és nagyban befolyásolja a várható termést is.

A gyümölcsfák metszése során mindenekelőtt tisztázni kell, hogy milyen korú fával dolgozunk, illetve milyen koronaformát szeretnénk fenntartani. Másképp kell metszeni egy fiatal, még alakítás alatt álló fát, és más módon egy már termő korban lévő, idősebb példányt. A metszés célja egyrészt a megfelelő koronaforma kialakítása vagy fenntartása, másrészt az, hogy elegendő fény jusson a korona belsejébe is. Ha a korona túl sűrű, a levegő nehezebben járja át a lombot, ami kedvez a különböző betegségek megjelenésének. Metszéskor érdemes eltávolítani a sérült, elszáradt vagy beteg ágakat is, valamint azokat a vesszőket, amelyek befelé nőnek vagy egymást keresztezik.

Fontos kérdés a nagyobb metszési sebek kezelése is. Amikor egy vastagabb ágat lefűrészelünk, a keletkező seb felületén a fa szövetei hosszabb ideig védtelenek maradnak. Ezeken a felületeken könnyen megtelepedhetnek különböző gombás betegségek kórokozói, illetve a seb lassabban záródik, ami a fa általános kondícióját is ronthatja. Éppen ezért az ilyen nagyobb sebeket érdemes sebkezelő anyaggal – például fasebkezelő pasztával – bekenni. A sebkezelés segíti a seb gyorsabb gyógyulását, csökkenti a fertőzés veszélyét, és hosszabb távon hozzájárul ahhoz, hogy a fa egészséges maradjon.

A metszést követően kerül sor a lemosó permetezésre, amelynek célja a kártevők telelő alakjainak és a különböző gombás betegségek kórokozóinak gyérítése. Vidékünkön, különösen Bene és környékén, a hagyományos módszer az őszibarackfák „bekékítése”, vagyis a bordói lével történő lemosó permetezés. Ilyenkor a fák jellegzetes kékes színt kapnak, ami sokak számára a tavaszi kertmunkák kezdetének egyik biztos jele. A bordói lé rézgálic és mész keverékéből készül, és elsősorban a tafrinás levélfodrosodás megelőzésében játszik fontos szerepet az őszibaracknál. A módszer régóta ismert és hatékony, ugyanakkor elkészítése és kijuttatása több kézi munkát igényel. A permetlé pontos bekeverése, a folyamatos keverés és az elkészítés körülményei mind odafigyelést igényelnek.

Az utóbbi években egyre többen választanak egyszerűbb megoldásokat, és a bordói lé helyett készítményeket használnak, például Vegasolt. Ezek a készítmények használatra készen vagy könnyen bekeverhető formában kaphatók, így jelentősen csökkentik a permetezés előkészítésével járó munkát. A modern készítmények egyik előnye tehát az egyszerűbb használat és a gyorsabb munkavégzés. Hátrányuk viszont, hogy általában drágábbak, és sok kerttulajdonos a hagyományos módszereket továbbra is megbízhatóbbnak tartja. A választás gyakran nem is annyira szakmai, mint inkább gyakorlati kérdés: ma már sok helyen komoly gondot jelent a kézi munkaerő hiánya, így sok gazda kénytelen olyan megoldásokat keresni, amelyekkel gyorsabban és kevesebb munkával elvégezhető a permetezés.

A szőlő esetében a tavaszi munkák szintén a metszéssel kezdődnek. A metszés módját elsősorban a fajta és az alkalmazott művelésmód határozza meg. Fontos, hogy a korábban kialakított metszési formát fenntartsuk, és a tőkét ne hagyjuk túlterhelni. A szőlő természeténél fogva kúszó növény, ezért metszés nélkül hamar rendezetlenné válna, és a termés mennyisége, illetve minősége is romlana. Metszéskor figyelni kell arra, hogy megfelelő számú rügy maradjon a tőkén, valamint eltávolítsuk az elöregedett vagy sérült vesszőket. A jól elvégzett metszés segít abban, hogy a tőke egyensúlyban maradjon, és elegendő energiát fordítson a termés kinevelésére.

A szőlő lemosó permetezése sok szempontból eltér a gyümölcsfákétól. Fontos megjegyezni, hogy a korábban említett bordói lé, amely az őszibaracknál a tafrina ellen hasznos, a szőlő esetében rügypattanás előtt nem ad valódi védelmet a peronoszpóra ellen. Ez a betegség ugyanis csak később, a tenyészidőszak során jelentkezik, így a korai réztartalmú kezelés ilyen szempontból nem hoz eredményt. Sokkal fontosabb szerepe van viszont a kéntartalmú készítményeknek, amelyek a lisztharmat elleni védekezés első lépései lehetnek.

A szőlő tavaszi lemosó permetezésénél érdemes olajos hatóanyagokat is alkalmazni. Az olajos készítmények segítenek a kártevők telelő alakjainak gyérítésében, különösen az amerikai szőlőkabóca tojásainak számát csökkenthetik. Ez azért is kiemelten fontos, mert az amerikai szőlőkabóca terjeszti azt a fitoplazmás betegséget, amely a szőlő sárgaságát okozza, és az utóbbi években egyre több ültetvényben jelent meg. Bár a lemosó permetezés önmagában nem oldja meg teljesen a problémát, a kabóca tojásainak gyérítése már a szezon elején csökkentheti a későbbi fertőzés veszélyét.

A tavaszi metszés és a lemosó permetezés tehát nem csupán rutinszerű kerti munkák, hanem az egész éves termesztés alapját jelentik. Aki ilyenkor időt szán a fák és a szőlőtőkék átgondolt metszésére, valamint a megfelelő növényvédelmi kezelésekre, az sok későbbi problémát előzhet meg. A gondosan elvégzett tavaszi munkák eredménye pedig ősszel válik igazán láthatóvá, amikor a kertben és a szőlőben is egészségesebb növények és szebb termés fogadja a gazdát.

Varga István,az „Egán Ede” KGK JA falugazdásza,
a „Pro Agricultura Carpatika” KMJA munkatársa

Forrás:karpatinfo.net https://karpatinfo.net/gazdasag/karpatalja-ukrajna-tavaszi-munkalatok-gyumolcstermesztes-2026-03-11?utm_source=dlvr.it&utm_medium=facebook&utm_campaign=k%C3%A1rp%C3%A1tinfo%20port%C3%A1l

A vöröshagyma termesztése szabadföldön (2.)

Varga Gabriella Egyéb kultúrák,Kisokos ,,,,,,,
A vöröshagyma termesztése szabadföldön (2.)

A vöröshagyma szabadföldi termesztésével foglalkozó cikksorozatunk folytatásában a dughagyma előállítását, valamint a dughagymáról történő vöröshagyma-termesztést mutatjuk be.

A könnyen cserepesedő talajokon a hagymamag kelése gyakran bizonytalan, ami megnehezíti az egyenletes állománysűrűség kialakítását. Ilyen talajadottságok mellett az étkezési vöröshagyma termesztésére célszerűbb a dughagymás technológiát alkalmazni.

A dughagyma előállítása

A dughagymáról való termesztéssel két év alatt kapunk étkezési vöröshagymát. Az első évben állítjuk elő a következő évben továbbszaporításra alkalmas kis méretű hagymákat, a dughagymákat. A dughagymatermesztésre kiválasztott területnek gyommentesnek, egyenletes felszínűnek, jó szerkezetűnek kell lennie. A vetést kora tavasszal, március elején–közepén végezzük el, amikor a talaj felszikkad, és lehetővé válik a magágy előkészítése. A vetés mélysége 2-3 cm legyen. Leggyakrabban 25 cm a sortávolság, 5 cm a tőtávolság, mindez ötsoronként ágyásokba rendezve, s az ágyásokat 50 cm-es művelési út választja el egymástól. A szükséges vetőmagmennyiség 100–120 kg hektáronként. A vetés után a hengerezés nem maradhat el.

A dughagyma legfontosabb ápolási munkája a gyomirtás: a lomblevelek megjelenése után 2-3 alkalommal van szükség mechanikai vagy vegyszeres gyomirtásra. A betakarítás időpontját a hagyma lombjának megdőlése, száradása jelzi, ami általában július második felében következik be. A betakarított hagymát azonnal vigyük jól szellőző helyre. A várható termés 15–20 t/ha.

A száraz, érett dughagymát különböző célokra használják. A dughagymák osztályozását speciális rostákkal végzik. A piklesz osztályba sorolt hagymákat nem hőkezeljük, ezeket zöldhagyma előállítására, hajtatásra használjuk, míg a zsika méretű dughagymát akkor használják fel, ha dughagymahiány van. Az I–III. osztályba sorolt dughagymákat hőkezeljük. A hőkezelésre a virágrügyek képződésének és a magszár megjelenésének megakadályozása miatt van szükség.

A dughagyma osztályba sorolása és hőkezelése

A hőkezelt dughagymát 5 nap alatt 19-20 °C-ra lehűtjük, és ezen a hőfokon tartjuk a kiültetésig.

OsztályÁtmérő (mm)Tömeg (g/db)A hőkezelés időtartama, nap (35–38 °C-on)A hőkezelés kezdete
Piklesz22–255–8––
I.19–224-555–60XII. hó, 3. dekád
II.16–193-430–35I. hó, 2. dekád
III.13–162-320–25I. hó, 3. dekád
IV.10–131-210–15II. hó, 1. dekád
Zsika5–100,5-110II. hó, 1. dekád

Dughagymáról való termesztés

A dughagyma előállítása után a második évben termesztjük az étkezési hagymát. A dughagyma kiültetéséhez hasonló terület, talaj, gyommentesség szükséges, mint a magról vetett hagyma termesztéséhez. A dughagymáról nevelt hagyma kötöttebb talajokon is jó eredményt ad, és öntözés nélkül is elfogadható terméseredményt nyújt. Fontos megemlíteni, hogy a dughagymáról ültetett hagyma szintén magas terméshozammal hálálja meg az öntözést. A dughagyma kiültetése később kezdődik, mint a magvetés, így a kiültetést áprilisra tervezzük. Az ültetést a kisebb méretű hagymákkal kezdjük. Az ültetési mélység 3–5 cm, a sortávolság 25–30 cm. A kiültetett dughagymák száma a mérettől függően folyóméterenként 12–20 db, így a kiültetett dughagyma mennyisége kb. 1,5-2 t/ha.

A dughagymáról nevelt vöröshagyma ápolási munkái megegyeznek a magról termesztett vöröshagyma ápolási munkáival. A gyomirtást a vegyszeres és mechanikai műveletek kombinációjával végezhetjük eredményesen. A talajápolást kettős céllal végezzük: a mechanikai gyomirtás műveleteként és a talaj lazítására, hogy a tömődöttséget elkerüljük. Az öntözést kb. 20-30 mm-es vízadagokkal, 1-3 alkalommal biztosítsuk az időjárástól függően június közepéig.

A tárolásra szánt, dughagymáról termesztett vöröshagymát – a magról vetett hagymához hasonlóan – két menetben takarítjuk be. A háromnegyed részben megdőlt, már száradni kezdő hagymát kiemeljük a talajból, s az időjárástól függően 7–10 napig renden utóérlelhetünk.

A várható termés öntözés nélkül 20–25 t/ha, öntözéssel 10 t-val több termést is kaphatunk.

Tihor-Sárközi Mónika,
az „Egán Ede” KGK JA falugazdásza,
a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai
Megyei Jótékonysági Alapítvány munkatársa

Forrás: karpataljalap.net https://karpataljalap.net/2026/03/09/voroshagyma-termesztese-szabadfoldon-2

Az izolált bakhátak fertőtlenítése

Varga Gabriella Egyéb kultúrák,Kisokos ,,,,,,,,
Az izolált bakhátak fertőtlenítése

Az utóbbi években ugrásszerűen megnőtt azoknak a gazdáknak a száma, akik az uborka tőhervadásának a kivédésére az izolált bakhátas módszert választották. A módszer lényege, hogy „iszap” és istállótrágya keverékéből alakítanak bakhátakat a fóliasátrakban, amelyeket rendszerint fekete fóliával választanak (izolálnak) el a fertőzött talajtól. („Iszap” alatt értjük azt a homokos üledéket, amit a folyók, elsősorban a Tisza árteréről termelnek ki.) Sajnos, ezeken a bakhátakon csak egy évig tudunk biztonságosan termeszteni, a második évben már nagy a valószínűsége a tőhervadás fellépésének. Több gazda is megkeresett azzal, hogyan lehetne meghosszabbítani a bakhátak élettartalmát, mivel azok cseréje nagy kiadással és fáradtsággal jár. Számukra jelenthet megoldást a formalinos talajfertőtlenítés, amivel kapcsolatban már vannak pozitív eredmények.

Miért éppen a formalin?

Különböző totális talajfertőtlenítő szerek vannak forgalomban. Van, ami már eleve gáz halmazállapotú, azonban ennek kijuttatásához speciális gépekre van szükség, és csak megfelelő szakmai képzettséggel rendelkező személy végezheti. A szilárd halmazállapotú Basamid G kijuttatása már sokkal egyszerűbben megvalósítható, a megfelelő védőeszközök (gázálarc, gumikesztyű, esetleg szemüveg) használatával már szinte bármely gazda megteheti. Nem csoda, hogy korábban ennek a talajfertőtlenítőnek a használata terjedt el leginkább vidékünkön, a megfelelő feltételek biztosítása esetén (talaj nedvessége, hőmérséklete, takarása) nagyon jó eredményeket tudtunk vele elérni. Azonban az izolált bakhátak estében nem sikerült működőképes technológiát kidolgozni a Basamid G-vel történő talajfertőtlenítésre. A szer bedolgozásakor a motorkapa széttúrja a keskeny bakhátakat, összevágja az elválasztó fólia réteget. Itt jöhet képbe a folyékony halmazállapotú formalin, mint totális talajfertőtlenítő. Ugyanis fertőtlenítendő területet csak be kell öntözni a formalinos oldattal, és letakarni, nincs szükség a motorkapával történő bedolgozásra.

A formalin beszerzésekor, felhasználásakor győződjünk meg arról, hogy az tökéletesen átlátszó legyen, a kanna alján nincsen semmilyen zavaros üledék vagy kristályos szemcsék. Lehetőleg úgynevezett „stabilizált”-at kérjünk, amely hosszabb ideig tárolható. A formalint szobahőmérsékleten ajánlatos tárolni, túl alacsony hőmérséklet esetén gyorsan tönkre mehet ez a vegyi anyag, ami a fent elírt zavarosságban, üledék képződésében nyilvánul meg.  

A formalinnal történő munkálatok során maximálisan be kell tartanunk a munkavédelmi előírásokat! Védőruha, védőkesztyű, védőmaszk és védő szemüveg használata kötelező! 

Hogyan végezzük el?

1.    A fóliasátorban végezzük el a szokásos nagytakarítást. Teljesen ki kell üríteni a fóliasátrat, nem maradhat benn semmilyen növény, amit nem szeretnénk elpusztítani (szamóca, saláta, dísznövények stb.). 

2.    Ellenőrizzük le, hogy a bakhátak eléggé nedvesek-e, nem száradtak ki túlságosan. Egy-két nappal a formalin kijuttatása előtt ajánlatos tiszta vízzel átnedvesíteni a bakhátakat, hogy a majdan kijuttatandó oldatot ne csak a felső száraz réteg igya be, hanem minél egyenletesebben jusson le a bakhátak belsejébe is.

3.    Az izolált bakhátak felületét kézi kapával lazítsuk fel, hogy a beöntözéskor a kijuttatott oldat ne folyjék le róla, hanem igya be, tudjon bejutni a bakhát belsejébe.

4.    Készítsük elő a fóliacsíkokat a bakhátak letakarásához. Ha új, sérülésmentes fóliát használunk, akkor elegendő egy réteg a takaráshoz, de ha már használt fóliát, amin esetleg lyukak, szakadások is lehetnek, akkor mindenképpen kétrétegű takarást ajánlunk.

5.    Elkészítjük a talajfertőtlenítő oldatot. 100 liternyi 2%-oldat elkészítéséhez 5 liternyi 40%-os formalin szükséges. 1 négyzetméternyi felületre kb. 10 liternyi oldatot kell számolnunk. Ha figyelembe vesszük, hogy az izolált bakhátak átlagos szélessége 50-70 cm, akkor ez azt jelenti, hogy folyóméterenként 5-7 liternyi oldattal kell számolnunk. Ezt a számot beszorozzuk a bakhátak hosszával, és megkapjuk, hogy mennyi oldatra van szükség egy-egy adott bakhát lefertőtlenítéséhez. Az egyenletességet szolgálja, hogy mindig csak annyi oldatot készítünk el, amennyi egy-egy bakhát fertőtlenítéséhez szükséges. 

6.    Amennyiben csepegtető szalaggal fogjuk kijuttatni a formalinos oldatot, akkor mindenképen új szalagokat használjunk. A bakhátak szélességétől függően bakhátanként legalább 2-4 szál csepegtetőszagra van szükség, hogy biztosítani tudjuk a vegyszer minél egyenletesebb kijuttatását. A csepegtetőszalagos kijuttatás esetében a bakhátakat már a vegyszer kijuttatása előtt letakarjuk.

7.    Amennyiben a szórórózsával ellátott slangos kijuttatás mellett döntünk, akkor fokozottan kell ügyelni a biztonságunkra, egészségünkre! Ebben az esetben mércével ellátott tartályt kell használnunk, valamint előre felosztani a bakhátat kisebb, például 5-10 m hosszú szakaszokra. Szükség lesz egy segítőre, aki figyeli a vegyszer fogyását a tartályból. Ehhez a módszerhez jól beváltak a kisebb teljesítményű búvárszivattyúk. 

8.    Ha végeztünk egy-egy bakhát fertőtlenítésével, azonnal takarjuk le a már előkészített fóliával, és csak ezután kezdjünk neki a következő bakhát fertőtlenítésének.

9.    A talaj hőmérsékletétől függően 1-4 hétig kell letakarva tartani a bakhátakat.  

a.    5 oC hőmérsékleten – 30 nap. 
b.    10 oC hőmérsékleten – 20 nap,
c.     15 oC hőmérsékleten – 10 nap, 
d.    18 oC hőmérsékleten – 7 nape.    

20 oC hőmérséklet fölött – 5 nap.

10.    A takarófóliák eltávolítása után néhány napig nyitott szellőztetők mellett hagyjuk szellőzni a bakhátakat, és ha már nem érződik a tömény formalinszag, csak akkor szabad kézi kapával átdolgozni a bakhátakat, hogy távozzon a még a talajban rekedt formalingáz. 

11.    Mielőtt kiültetnénk az állományt, érdemes néhány palántát próbaként kiültetni a fóliasátor különböző részeire, hogy meggyőződjünk róla, teljesen kiszellőzött már a bakhátak talaja, nem maradt vegyszer benne.

Gál I., az „Egán Ede” KGK” JA falugazdásza,
a „Pro Agricultura Carpatika”  KMJA munkatársa

Forrás: karpatinfo.net https://karpatinfo.net/gazdasag/karpatalja-ukrajna-folias-zoldsegtermesztes-talajproblemak-2026-03-04

Sziklakerti dísznövények gondozása (2.)

Varga Gabriella Egyéb kultúrák,Kisokos ,,,,,,,,,,,
Sziklakerti dísznövények gondozása (2.)

A sziklakert nemcsak látványos, hanem – megfelelő kialakítás mellett – kifejezetten hálás kerttípus. Bár a benne nevelt növények többsége igénytelennek számít, néhány alapvető gondozási szabály betartása elengedhetetlen ahhoz, hogy hosszú éveken át egészségesek és dúsan virágzók maradjanak. Az alábbiakban az öntözéssel, táp­anyag-utánpótlással, metszéssel és a téli védelemmel kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat ismertetjük, valamint bemutatunk néhány bevált növényfajt.

Öntözés – a kevesebb gyakran több

A sziklakerti növények döntő többsége szárazságtűrő, ezért az egyik leggyakoribb hiba a túl­öntözés. A telepítést követő első évben rendszeres vízellátásra van szükség ahhoz, hogy a növények megfelelően begyökeresedjenek. Ebben az időszakban száraz időben hetente 1-2 alkalommal öntözzünk, mindig alaposan, hogy a víz a mélyebb rétegekbe is lejusson. A későbbi években már elegendő a ritkább öntözés.

A gyakori, kis mennyiségű vízadagolás sekély gyökérzetet eredményez, ami csökkenti a növények ellenálló képességét. Tavasszal és ősszel a természetes csapadék rendszerint fedezi a vízigényt, nyáron pedig az időjárásnak megfelelően kell öntözni.

Tápanyag-utánpótlás – mértékkel

A sziklakerti növények nem igényelnek intenzív táp­anyag-utánpótlást. A túl sok műtrágya felnyurgulást, gyenge szöveteket és csökkent virágzást okozhat. Tavasszal egyszer, a vegetáció indulásakor adhatunk kis mennyiségű, lassan lebomló hatású műtrágyát vagy érett komposztot, ennél többre általában nincs szükség.

Fontos szem előtt tartani, hogy a sziklakert természetes hatását a mérsékelt növekedés és a tömött, párnás forma adja. A túlzott tápanyagellátás ezt a természetes megjelenést rontja.

Metszés és formázás

A legtöbb sziklakerti növény nem igényel rendszeres metszést. A virágzás után azonban érdemes eltávolítani az elnyílt virágfejeket, ami nemcsak esztétikai szempontból előnyös, hanem a növény vitalitását is javítja. Így a növény energiát takarít meg, és erősebb hajtásokat fejleszt.

Az idősebb, túlzottan szétterülő párnás növényeket – például egyes varjúháj- vagy kakukkfűfajokat – a nyár végén vagy kora ősszel enyhén visszavághatjuk. Ez segít megőrizni a tömör formát, és megelőzi a középső részek felkopaszodását.

Téli védelem – a víz nagyobb ellenség, mint a fagy

A sziklakerti növények többsége jól tűri a téli hideget, de a nedvességre kifejezetten érzékenyek. A téli pangó víz sokkal nagyobb kárt okozhat, mint maga a fagy. Éppen ezért a jó vízelvezetés télen is kulcsfontosságú.

A kövek természetes hőszigetelőként működnek, de egyes mediterrán eredetű fajok – különösen csapadékos teleken – takarást igényelhetnek. Fenyőágakkal vagy laza lombtakarással védhetjük ezeket, ügyelve arra, hogy a takarás ne zárja el teljesen a levegőt. Tavasszal a védőréteget időben el kell távolítani.

Ajánlott sziklakerti növények kezdőknek

Varjúhájfajok (Sedum). Rendkívül ellenálló, változatos megjelenésű növények. Jól tűrik a szárazságot és a tűző napot. A Sedum acre sárga, a Sedum album fehér, míg a Sedum spurium rózsaszín virágaival díszít.

Cserjés habszegfű (Gypsophila repens). Alacsony növekedésű, finom virágú növény, amely nyár elején fehér vagy rózsaszín virágfelhővel borítja be a köveket.

Pázsitszegfű (Armeria maritima). Pázsitszerű leveleivel és gömb alakú virágfejeivel egész nyáron díszít, rendkívül strapabíró faj.

Kakukkfűfajok (Thymus). Illatos, alacsony növésű növények, amelyek nemcsak dekoratívak, hanem hasznosak is. Jó talajtakarók, és kedvelik a napos fekvést.

Kőtörőfűfajok (Saxifraga). Tavaszi virágzásukkal a sziklakert korai díszei. Különösen az Arendsii hibridek népszerűek változatos színeik miatt.

A sziklakert kialakítása és fenntartása hosszú távú befektetés, amely türelmet és tudatos gondozást igényel. A megfelelő öntözési rend, a visszafogott tápanyag-utánpótlás és a helyes téli védelem betartásával azonban olyan kerti részlet alakítható ki, amely évtizedeken át örömet szerez, miközben természetközeli szépségével díszíti környezetünket.

Nadimova Erzsébet,
az „Egán Ede” KGK JA falugazdásza,
a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány munkatársa
Forrás: karpataljalap.net https://karpataljalap.net/2026/03/01/sziklakerti-disznovenyek-gondozasa-2

Pufferolástól ültetésig, a kókuszroston történő hajtatás előkészületei

Varga Gabriella Aktuális növényvédelmi előrejelzés,Kisokos ,,,,,,,,,,
Pufferolástól ültetésig, a kókuszroston történő hajtatás előkészületei

Az előző cikkünkben igyekeztünk egy kis támaszpontot nyújtani azoknak a fólia alatti hajtatással foglalkozó termelőknek, akik valamilyen formában kiutat keresnek azokra a problémákra, amelyek megnehezítik egyes kultúrák talajon történő termesztését, és bemutattuk, hogy miként lehet egyfajta gyökérrögzítő közeget (kókuszrostot) megfelelően előkészíteni (pufferolni, mosatni) a növény számára ideális gyökérközeggé. De mielőtt a közeg az ültető edényekbe kerülne, még sok tennivaló vár a termelőre. Ahhoz, hogy a termesztési időszakunk folyamán folyamatosan fent tudjuk tartani a növényünk számára ideális gyökérközeget, több tényezőt is figyelembe kell venni annak érdekében, hogy sikeres legyen a termesztés. Ezeket az ültetést megelőző előkészületeket és szempontokat szeretnénk most áttekinteni.

Ha a termelő talaj nélküli hajtatásra szánja el magát, akkor tudnia kell, hogy nem 1-2 évre, hanem akár 10-15 évre is előre tervez. Ezért fontos, hogy megfelelően felkészüljön és elsajátítsa ezt a nem minden napi termesztési technológiát. A kókuszroston történő termesztés során a fóliaházunk talaját el kell szigetelni a termesztő közegünket tartó edényektől. De mielőtt ezt az elszigetelést megtesszük érdemes a talajunkat fellazítani, majd a kijelölt sorok alatt „drenázs” csöveket lefektetni, amelyek a felesleges elfolyó (drén) víz elvezetésére szolgálnak. Ezt követően elegyengetjük, majd lehengereljük a talajt, hogy minél egyenletesebb talajfelszínt kapjunk. Erre azért van szükség, hogy a kialakított sorokban az edények minél egyenesebb felületen feküdhessenek.

A talaj lezárása

A fóliaházunk talajának lezárására (izolálására) a legalkalmasabbak a fekete vagy fehér színű agroszövetek, amelyek sok éven keresztül is (8-10 év) megőrzik szilárdságukat. Ha korai (fűtött) termesztésben gondolkodunk, akkor a fehér színű agroszövetet érdemesebb választani, mivel a februári-márciusi kiültetéskor még a fényviszonyok nem a legoptimálisabbak, és a fehér szövet a feketével ellentétben nem elnyeli, hanem valamilyen formában visszatükrözi azt. Így a növényeink ezt a plusz fényt is hasznosítani tudják.

A gyökérközegek tartására alkalmas edények

A gyökérközegek tartására alkalmas edények számtalan formában kaphatóak és beszerezhetőek. Különböző típusú és minőségű vödrök, polietilén konténerek, különböző méretben kapható virág- és balkonládák. De erre a célra tökéletesen megfelelnek azok a citromos vagy mandarinos műanyag ládák is, amelyek jóval olcsóbban beszerezhetőek, mint az imént felsoroltak. Ezeket a ládákat csupán ki kell bélelni nejlon zacskókkal és máris betöltik azt a funkciót, amit a nála drágább műanyag edények. Bármelyik típusú ültető edényt is választjuk, mindegyik esetben fontos, hogy az űrtartalma legalább 10 l legyen, és elkerülhetetlen a megfelelő mennyiségű drénelvezető lyukak (6-10) kialakítása az edények alján.

A sorok kialakítása korai uborka esetében

Ennél a termesztési technológiánál, korai, fűtött uborkahajtatás esetében a leggazdaságosabb az egysoros „V-elrendezés”. Ahol egy 10 m széles fóliasátorban 0,3 m széles ültető edényekből 4 sort alakítunk ki, edényenként 2 tővel számolva megkapjuk a 2,6 tő/m2 tenyészterületet, ami korai konzervuborka hajtatás esetében ideálisnak mondható.

Mivel ennél a termesztési technológiánál egy kisméretű gyökérközegről beszélünk (amely nagyon hamar le tud hűlni), nagy hangsúlyt kell fektetnünk arra, hogy a lehető legjobb mértékben szabályozható legyen a gyökérközegünk hőmérséklete. Ezért ennek érdekében a négy sor kialakításánál a ládák vagy vödrök alatt mindenképpen fontos elhelyeznünk valamilyen szigetelést, pl. hungarocell táblákat. A hungarocell táblák felett és az edények alatt egy szál fűtéscsövet helyezünk el, hogy a gyökérzet alulról ne fázzon. A szigetelésen elhelyezkedő fűtéscső a hőt csak felfelé a gyökerek irányába tudja leadni. Ahhoz, hogy az ültető edényünk a fűtéscsövön ne billegjen, a hungarocell tábla két szélén hosszanti irányba fa léceket helyezünk el, melyet a cikkhez csatolt fotó jól szemléltet. Ezt követően a drénnyílásokkal ellátott edényeket (vödröket, ládákat) a soroknak megfelelően hosszanti irányban a léceken végigrakjuk, és feltöltjük őket az ültetendő közeggel.

Az edények feltöltése

Mielőtt megkezdenénk az edények feltöltését a közeggel, fontos, hogy edényeinket megfelelően előkészítsük a termesztési időszakra. Használt vödrök vagy ládák esetén elengedhetetlen az edények fertőtlenítése. Ezt „hipós” oldatban is elvégezhetjük. Az edényeket teljesen merítsük el az oldatban legalább fél órára. Ezt követően tiszta vízzel mossuk le a teljes felületüket.
Vödrös vagy ládás termesztés esetén az edények aljára 3 cm vastagságban perlitet helyezünk, a jobb drénvíz-elvezetés miatt. Majd erre helyezzük a kókuszrost közeget. Egy termesztendő növényre legalább 3-4 l közeget számoljunk. Ha hosszúkultúrás termesztésbe gondolkodunk, vagy legalább két szezonon keresztül szeretnénk termeszteni a közegben, akkor érdemes némi perlitet a kókuszrosthoz is keverni, mert így egy még lazább, még levegősebb, nehezen összetömörödő termesztő közeget kapunk.
Ha az edényeket feltöltöttük a közeggel, akkor ültetés előtt 2-3 nappal belocsoljuk tiszta vízzel. A termesztő ládák alatt néhány helyen tálcákat rakunk szét, hogy a későbbiek folyamán folyamatosan figyelni és mérni tudjuk a drénvizet. Ha a közegünk a fűtés beindítását követően eléri az állandó 20 C°-ot, akkor megtörténhet az ültetés.

Nagy Éva, az „Egán Ede”KGK” J. A. falugazdásza, 
a Pro Agricultura Carpatika Megyei J. A. munkatársa
Forrás: karpatinfo.net https://karpatinfo.net/gazdasag/karpatalja-futott-folias-termesztes-zoldsegtermesztes-2026-02-25