Pályázati Felhívás Ösztöndíj Programra!

Varga Gabriella Pályázatok ,,,,,,,,,
Pályázati Felhívás Ösztöndíj Programra!

A „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány hallgatói ösztöndíjat hirdet a 2026/2027-es tanév során, tíz hónapon keresztül, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem kertészmérnök, állattenyésztő és mezőgazdasági mérnök, illetve Kertgazdálkodás és parképítés nappali és levelezői szakos hallgatói számára. A pályázati kiírás nem tartalmaz szakonkénti kvótákat. Sikeres pályázat esetén legfeljebb négy hallgató részesülhet ösztöndíjban.

A pályázat benyújtási időszaka:
2026. szeptember 21. – 2026. szeptember 30. A pályázathoz szükséges dokumentumok:

– Motivációs levél (maximum 2000 karakter, „Miért választottam ezt a szakot” témában)

– Szakmai önéletrajz

– Leckekönyv másolata és tanulmányi átlag igazolása (a Neptun rendszerből nyomtatva)

A pályázatokat az Alapítvány irodájában lehet leadni:
90201 Beregszász, Timoscsuk Mihály (Görbe) utca 6.
Időpont-egyeztetés: +380673124295

Pályázati feltételek: A pályázatban csak II. és III. évfolyamos aktív hallgatók vehetnek részt.

Az ösztöndíjprogramot az Agrárminisztérium támogatja.

„Pro Agricultura Carpatika” KMJA

Vörösborkészítés – meddig legyen a kékszőlő a héján és miért?

Varga Gabriella Kisokos ,,,,,,,,,,,,
Vörösborkészítés – meddig legyen a kékszőlő a héján és miért?

Kárpátalján is megkezdődött a szüret, a korai fajták már a pincékbe kerülnek. A kékszőlőnél azonban különösen fontos, hogy ne csak azt nézzük, mit mutat a refraktométer. Kékszőlőnél sem elég a cukorfokot figyelni. Nem mindegy a savtartalom, a bogyó íze, a héj állapota, de talán még fontosabb a héj és a mag tanninérettsége. Ezek együtt döntik el, hogy mikor érdemes leszedni a szőlőt.

Az idei évben a tartós szárazság miatt több helyen kisebb bogyókkal, gyengébb létartalommal és gyorsabb cukorfelhalmozódással találkozunk. Ezért sem szerencsés csak arra várni, hogy minél magasabb mustfokot mérjünk. Lehet olyan szőlőnk, amely már megfelelő cukortartalmú, de még nem áll készen egy szép vörösborra. Mennyi cukor kell a vörösborhoz?

Irányadóan 18–19 magyar mustfoktól már lehet elfogadható minőségű száraz vörösbor készítésében gondolkodni, de ez nem egy olyan határ, amit minden esetben kőbe kell vésni. A magasabb cukorfok természetesen nagyobb alkoholtartalmat is jelent, de a több alkohol nem jelenti automatikusan azt, hogy jobb lesz a borunk.

Egy normál, száraz vörösbornál nagyjából 21–23 mustfok körül már megfelelő alapanyagról beszélhetünk. Ha ennél jóval magasabbra engedjük a cukrot, könnyen 14–15 százalék vagy még magasabb alkoholtartalmú bor készülhet. Az ilyen bor sokszor nehézkes, „meleg” érzetű lesz, az alkohol pedig elnyomhatja a gyümölcsös aromákat. Az egyensúly is felborulhat, főleg akkor, ha a savak nem tudják ellensúlyozni a magas alkoholt. Ezért nem az a cél, hogy mindenáron a lehető legmagasabb cukorfokkal szüreteljünk, hanem az, hogy a szőlő érettsége és a készítendő bor stílusa összhangban legyen.

Miért kell a kékszőlőt héjon tartani? A vörösbor színe elsősorban a héjból származó színanyagokból alakul ki. A héjon tartás során azonban nemcsak színt, hanem különböző fenolos anyagokat, köztük tanninokat is kioldunk.

Az alkoholos erjedés közben a cefre felmelegszik, és ez segíti a héjból történő kioldódást. Közben a héj és a mag is hatással van a bor szerkezetére.

De itt jön egy fontos dolog: nem mindegy, milyen érett volt a héj és a mag a szüretkor. Ha éretlen a szőlő, akkor a hosszú héjon tartással nem feltétlenül jobb bort kapunk. Éretlen tanninok kerülhetnek a borba, amelyek kesernyés, zöldes, erősen fanyar ízt adhatnak.

Könnyed vörösbor vagy nagytestű bor? Először azt kell eldönteni, milyen bort akarunk készíteni. Ha könnyed, gyümölcsös, hamar fogyasztható vörösbor a cél, akkor általában nem szükséges hosszú ideig a héjon tartani a cefrét. Ilyenkor a friss gyümölcsösség megőrzése fontosabb, mint a minél több tannin és színanyag kioldása. Egy nagyobb testű, későbbi fogyasztásra, érlelésre szánt vörösbornál már más a helyzet. Ha az alapanyag valóban érett, a hosszabb és tudatosan irányított héjon tartás több színt, tannint és szerkezetet adhat a bornak.

Nem az a szabály, hogy minél tovább van a héjon, annál jobb lesz. A héjon tartás hosszát az alapanyaghoz kell igazítani. 

Mikor préseljük ki? Sokszor azt kérdezik a gazdák, hogy hány napig kell a vöröscefrét a héjon tartani. Erre nincs egyetlen jó válasz. Nézni kell a cefre színét, kóstolni kell a levet, és figyelni kell, hogyan változik a tanninérzet. Ha már azt kapjuk a héjon tartástól, amit szeretnénk, akkor nincs értelme csak azért tovább hagyni, mert „a vörösbornak még kell pár nap”.

A könnyedebb vörösbornál hamarabb jöhet a préselés, míg egy nagyobb testű bornál tovább tarthat a héjon tartás. A lényeg azonban az, hogy ne a naptár, hanem a szőlő és a készülő bor mondja meg, mikor van itt az ideje.

És mi a helyzet a rozéval? Rozénál éppen az ellenkező irányba megyünk. Itt a cél a friss, gyümölcsös bor, ezért a kékszőlőt csak rövid ideig hagyjuk a héjjal érintkezni, majd préseljük.

Van olyan technológia is, amikor a kékszőlő cefréjéből a kezdeti szakaszban bizonyos mennyiségű mustot leengedünk, és a maradó vöröscefrét koncentráltabbá tesszük. Ezt megfelelő alapanyag és borászati cél esetén lehet alkalmazni, de itt sem az a lényeg, hogy minél több levet vegyünk ki. Az arányokat mindig a kívánt borhoz kell igazítani. Bizonyos esetekben egy jól megválasztott mennyiségű rozé levétele még a vörösbor szerkezetének is kedvezhet.

Ne feledkezzünk meg a tejsavbontásról sem! A vörösbor készítésénél az alkoholos erjedés után még van egy fontos folyamat, a tejsavbontás, vagyis a malolaktikus erjedés. Ennek során a baktériumok az almasavat tejsavvá alakítják. Ettől a bor savérzete lágyabbá válik, és a vörösboroknál ez általában kívánatos folyamat. A tejsavbontást azonban a kén-dioxid és az alacsony hőmérséklet is gátolja. Gyakori, hogy az alkoholos erjedés végére lehűl a bor, ezért a folyamat lelassul vagy teljesen leáll. Tavasszal, amikor a pince és a bor újra felmelegszik, ismét megindulhat. Nem jó, ha ez a folyamat hónapokig vontatottan zajlik, mert ilyenkor a bor mikrobiológiailag instabilabb lehet, és nagyobb az esélye különböző borhibáknak is. Ha szükséges, a folyamatot fokozatos melegítéssel lehet segíteni. Nem kell azonban ész nélkül fűteni a bort. A túl gyors vagy túl nagy hőmérséklet-emelés az illatok rovására mehet, és más mikrobiológiai problémákat is előidézhet. A tiszta pince, a megfelelő hőmérséklet és a bor rendszeres ellenőrzése sokat számít.

A jó vörösbor is már a szüretkor eldől. A vörösbor készítésénél tehát nem lehet egyetlen számot, a mustfokot nézni. Fontos a cukor, de ugyanilyen fontos a sav, a bogyó íze, a héj állapota és a tanninok érettsége. Azt is már a szüret előtt el kell dönteni, hogy könnyed, gyümölcsös vörösbort szeretnénk, vagy egy nagyobb testű, hosszabban érlelhető bort. Ettől függhet a szüret időpontja, a héjon tartás hossza és az egész feldolgozás menete.

Varga István,
az „Egán Ede” KGK JA falugazdásza,
a „Pro Agricultura Carpatika” KMJA munkatársa

Forrás: karpatinfo.net https://karpatinfo.net/gazdasag/karpatalja-borkeszites-boraszat-szuret-200107387

A fekete retek másodnövénykénti termesztése

Varga Gabriella Egyéb kultúrák,Kisokos ,,,,,,,,,,,
A fekete retek másodnövénykénti termesztése

A nyár folyamán, az idő előrehaladtával egyre jobban szűkül azoknak a növényeknek a listája, amelyekkel másodnövényként újra hasznosíthatjuk azokat a szabadföldi területeket, ahonnan lekerültek fő- vagy előveteményeink. Az egyik ilyen növény, amelyik még július végi – augusztus közepei magvetéssel jól beilleszthető másodnövényként a vetésforgóba, az a téli retek egyik típusa, méghozzá a fekete retek. A kisebb fagyokat is károsodás nélkül elviseli, jól tárolható és ez által a téli zöldségszegényes időszakban is kiváló vitaminforrást biztosít a szervezetünk számára. Nagyon sokrétűen, de főleg nyersen fogyasztják. Mérsékelt fogyasztása kedvezően hat az emésztési zavarok megszüntetésére és étvágygerjesztőnek is ajánlják. Ebben a cikkünkben ennek a növénynek a termesztésével kapcsolatos információkat és tennivalókat szeretnénk taglalni az olvasóink számára.

A növény jellemzése

A téli retkek, vagy – ahogy még nevezik őket – a tárolási retkek élelmezési jelentősége és értéke (szemben a hónapos retekével) elsősorban kiváló tárolhatóságukban van, ami lehetővé teszi az egész téli fogyasztásukat. Ezek a fajták nemcsak tömegükben és színükben, de botanikailag is különböznek a tavasszal termelt hónapos retektől.

A fekete retek egy lágyszárú, a káposztafélék családjába tartozó kétéves növény. Az egyik legkönnyebben termeszthető zöldségnövények közé sorolják őt. A szára és a gyökere egyaránt kiveszi a részét a gumó kialakításában. A növény levélnyele húsos, szára magas, elágazó. Fürtvirágzatának színe fehér vagy rózsaszínű is lehet, amely többnyire idegenbeporzó. A magokat általában másik év júniusában szedhetjük.

Fő növényként és másodnövényként is megállja a helyét. Ami a növénytársítást illeti, egy rendkívül rugalmas növénynek tekinthető, ugyanis jó társnövényei: a bab, a borsó, a burgonya, a cukkini, a káposztafélék, a koriander, a kömény, a paradicsom, a petrezselyem, a sárgarépa, a tök és a zeller. Csupán az uborka és az izsóp tekinthető számára ellenszenves növénynek a növénytársításban. Hosszúnappalos, fényigényes növény, ezért a növény árnyékos helyre való vetését kerüljük, különben a gumók nem tudnak kifejlődni és a fajtára jellemző méreteiket elérni. A többi retektípusokhoz képest a fekete reteknek magasabb a hőigénye. A reális hőmérséklet számára 15°C körül van. Szárazságtűrő növényként tartják számon, de vízigénye magas, amely vízmennyiségre leginkább gumónövekedésekor tart igényt. Tápanyagigényük közepes, a tápanyag utánpótlást meghálálja a növény, főleg, ha ősszel szerves trágyával javítjuk a talajt. A makroelemek közül a káliumot részesíti előnyben, míg a mikroelemek közül a bór hiányára a legérzékenyebb.

A téli (fekete) retekfajták általában gömb alakúak, de akadnak hosszúkásabb fajták is. Vastag héjúak, jól tárolhatóak. Ízűk gyakran csípős. Tenyészidejük kb. 100-120 napos. Termésük tömege 220-300 g körüli. A legelterjedtebb fajták az Erfurti kerek fekete és a Black Spanish. Ezeket a téli fajtákat, másodnövényként július végén – augusztus elején vethetjük, így október végére – november elejére, még a téli fagyok beállta előtt már felszedhetőek.

Termesztése

Termesztésük elsősorban a középkötött és a laza szerkezetű talajokon lehetséges. Tapasztalatok szerint a kötöttebb talajokon csípősebbek lesznek és hamarabb megfásodnak. A vetés előtt nem igényelnek szervestrágyázást, de egy alapos ásás (talajforgatás) mindenképpen ajánlott. Az elővetemények (jól trágyázott zöldségnövények) lekerülését követően jól megmunkált laza, de ülepedett talajba (2-3 cm mélyen) vessük. Mivel nagyobb gumót és lombozatot fejlesztenek, mint a hónapos retkek, ezért érdemesebb őket nagyobb sor- és tőtávolsággal vetni, kb. 35-40 cm széles sor- és 10-15 cm tőtávolságra egymástól.

A fekete reteknek, a gondozás tekintetében nincs nagy igénye, csupán gyomlálásra, gyomtalanításra van szüksége. Különösebb növényvédelmi kezeléseket sem igényel. Szükség esetén, amennyiben a talajunk cserebogár lárvájával vagy drótféreggel fertőzött, akkor a vetést megelőzően talajfertőtlenítést végzünk. A fiatal leveles növényeken pedig a keresztesvirágúak földibolhái okozhatnak növénykárosodást vagy súlyosabb esetben növénypusztulást. Ezt megelőzve, vagy a tünetek megjelenésekor, ha szükséges, akkor 1-2 alkalommal a földibolhák ellen is beiktatunk növényvédelmi kezeléseket.

Betakarítása, tárolása

A téli retket – különösen, ha tárolásra kerülnek – csak akkor szedjük fel, ha a fajtára jellemző méretet már elérték, mert csak az ilyen retkek alkalmasak a tárolásra.

A téli retket egy menetben takarítjuk be tárolásra, vagy a piaci igények szerint friss fogyasztásra „színelő” (elő) szedést végezünk. 

A termést még a hosszabb fagyok beállta előtt, ásóval szedjük fel, melynek értékesítése és tárolása is lomb nélkül, csak a szívleveleket meghagyva történjen. A fekete retek esetében 15-20 t/ha átlagtermésre számíthatunk. A téli retket ládákban, nedves pincékben, 95 % relatív páratartalom mellett, 1-4 °C-on optimális tárolni.

Nagy Éva,

az „Egán Ede”KGK” JA falugazdásza, 
a Pro Agricultura Carpatika Megyei JA munkatársa

Forrás: karpatinfo.net https://karpatinfo.net/gazdasag/fekete-retek-masodnovenykenti-termesztese-200106923

A trágyacsomó lehűlése és érése

Varga Gabriella Kisokos ,,,,,,,,,,,,,,,,
A trágyacsomó lehűlése és érése

Az előző részben (1325. lapszám) megismertük a trágyakupac életének első két szakaszát: a melegedő és a forró (termofil) szakaszt. Ha egy újabb forgatás után már nem emelkedik 45 °C fölé a hőmérséklet a trágyacsomóban, a fertőtlenítő szakasz lezárult – jöhet a következő kettő. Sok gazda itt hibázik: mivel a kupac már nem forró, úgy tűnik, hogy kész a trágya. Pedig a lehűlés csak a folyamat fele; az érés dönti el, hogy tápláló humuszt viszünk-e a fóliasátorba, vagy félkész, még mindig kockázatos anyagot.

A lehűlés (mezofil) szakasza, 2–4 hét. Ahogy a könnyen bontható anyag elfogy, a hőtűrő baktériumok visszaszorulnak, helyüket gombák és aktinomicéták (sugárgombák) veszik át – ezek bontják tovább a szalma cellulózát és a fásabb részeket. A váltás jól látható: a vágott felületeken szürkésfehér, pókhálószerű bevonat jelenhet meg, ami nem penész, ez az aktinomicéták jele. Ennek örülni kell, hiszen ezek a jó minőségű humusz kialakításának kulcsszereplői. Ebben a szakaszban még mindig forgatni kell a csomót, de már ritkábban: 2-3 hetente, inkább a szellőzés, mintsem a hőszabályozás miatt. A túl sok forgatás ilyenkor kiszárítja a kupacot, és szétszaggatja a gombafonalakat, amelyek éppen a szalmát bontják. A nedvességet tartsuk 50–60% között. Esőben takarjuk le a kupacot, ha ugyanis többnapos esőt kap, értékes tápanyagokat, mikroelemeket veszítünk. A kupac ebben a szakaszban látványosan összeesik, akár a felére is, ami természetes, hiszen a szerves anyag vizet veszít, szerkezete tömörödik. Eközben a trágya sötétbarnára színeződik, és egyneművé válik.

A legfontosabb szabály: ne dobjunk a kupacra friss trágyát. Nagyon csábító lehet, hogy „majd ez is beleérik”, de nem így működik a dolog. Az újonnan rákerült anyag újraindítja a folyamatot, csak egyenetlenül. A végén lesz egy kupacunk, amiben érett és teljesen nyers részek keverednek, s nem tudjuk, melyiket szórjuk ki. Új anyagnak új kupac kell.

Az érés (a stabilizáció szakasza) hetekig-hónapokig tarthat, trágyafélétől függően. Ilyenkor jobb nem csinálni semmit – ez a feladat. Nincs forgatás (legfeljebb egy), nincs adalék, csak takarás és enyhén nedvesen tartás. Ha megjelennek a giliszták, jó úton járunk.

Ne szárítsuk ki a kupacot. A porrá száradt trágya biológiailag halott, ráadásul vízlepergetővé válik, utólag nem lehet visszanedvesíteni, kiszóráskor pedig porzik. A leggyakoribb hiba ebben a szakaszban a túl korai felhasználás.

Amikor forgatás és locsolás után sem melegszik újra a kupac, elkezdődött az érés. Ilyenkor áll be a végleges C:N arány (12–15:1 a kezdeti 25–30:1-ről), és ekkor bomlanak le azok az ammónia- és savmaradványok, amelyek fólia alatti termesztésben perzselést okoznának. Mint tudjuk, a szabadban a csapadék kimossa a fel nem használt sókat a talaj felső rétegéből, zárt térben, azaz fólia alatt viszont csak a teljesen érett trágya biztonságos. Az érési idő fajtánként eltérő: szarvasmarha- és baromfitrágyánál a teljes folyamat 3–6 hónap, lótrágyánál 6–12 hónap, sertéstrágyánál 12 hónap fölött, növényi komposztnál akár 4–18 hónap is lehet.

Fontos szabály: ebben a szakaszban se keverjünk az érő kupacba friss trágyát – ez újraindítaná a folyamatot, és a kupac soha nem jutna el a kész állapotig.

Honnan tudjuk biztosan, hogy kész?

• Hőmérséklet: szúrjuk bele ismét a vasrudat – ha csak annyira meleg, mint a levegő, akkor kész.

• Szín, szag: sötétbarna-fekete, erdei avarra emlékeztető, kellemes illatú. Ammónia- vagy savanykás szag esetén még várni kell.

• Szerkezet: morzsalékos, egynemű – a szalmaszálak és az eredeti alapanyag már nem különíthetők el.

• Csíráztatás: keverjünk egy marék érett anyagot földdel egy kis edényben, és vessünk bele saláta- vagy retekmagot. Ha a magok szépen, egyenletesen kikelnek, a trágya biztonságos; torz hajtás vagy csírázási hiba esetén még várni kell.

A kész kupacot takarjuk le tavaszig, hogy az eső ki ne mossa belőle a tápanyagot, de a levegőtől sose zárjuk el teljesen. A teljesen kiszáradt anyag ugyanúgy veszít az értékéből, mint a túlázott. (Folytatjuk.)

Molnár Ildikó,
az „Egán Ede” KGK JA falugazdásza, a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány munkatársa

Forrás: karpataljalap.net https://karpataljalap.net/2026/08/30/tragyacsomo-lehulese-es-erese

A nyári orgona gondozása (2. rész)

Varga Gabriella Aktuális növényvédelmi előrejelzés,Egyéb kultúrák,Kisokos ,,,,,,,,,,,,,,
A nyári orgona gondozása (2. rész)

A nyári orgona nem véletlenül vált a kertbarátok egyik legkedveltebb díszcserjéjévé. Amellett, hogy látványos virágaival és kellemes illatával díszíti a kertet, gondozása sem bonyolult. Ha néhány alapvető igényét kielégítjük, hosszú éveken át bőséges virágzással hálálja meg a gondoskodást. Ahhoz azonban, hogy valóban egész nyáron díszítsen, fontos megismernünk termesztési igényeit.

A nyári orgona ültetésének legkedvezőbb időpontja a tavasz vagy az ősz. A tavaszi ültetés előnye, hogy a növénynek elegendő ideje marad megerősödni a nyári meleg előtt, míg az őszi telepítés során a gyökérzet még a fagyok beállta előtt fejlődésnek indul. Ültetéskor legalább kétszer akkora ültetőgödröt ássunk, mint amilyen a gyökérlabda mérete. A földet érett komposzttal vagy jól lebomlott szerves trágyával javíthatjuk, így a fiatal növény gyorsabban meggyökeresedik és erőteljesebben fejlődik. Fontos, hogy a gyökérnyak a talaj felszínével egy szintben maradjon, majd az ültetést követően alaposan öntözzük be a cserjét.

A talajt illetően nem különösebben igényes a nyári orgona, de a jó vízáteresztő képességű, laza szerkezetű, humuszban gazdag termőföldben fejlődik a legszebben. A pangó vizet rosszul tűri, ezért kötött, agyagos talaj esetén célszerű homokkal vagy komposzttal javítani a szerkezetét. Homokos talajon is jól fejlődik a növény, azonban ilyenkor gyakoribb öntözést és rendszeresebb tápanyag-utánpótlást igényel.

A nyári orgona kifejezetten fénykedvelő növény. Gazdag virágzásra csak napos helyen számíthatunk, ahol naponta legalább 6–8 órán át közvetlen napfény éri. Félárnyékban is életképes marad, de hajtásai megnyúlnak, virágzata ritkább lesz, és jóval kevesebb virágot fejleszt. A napos fekvés nemcsak a virágok számát, hanem azok színének intenzitását és a virágzási idő hosszát is kedvezően befolyásolja.

Hőigényét tekintve jól alkalmazkodik éghajlatunkhoz. A nyári meleget és az átmeneti szárazságot jól viseli, különösen akkor, ha már megfelelően begyökeresedett. A fiatal növényeket azonban az első egy-két évben rendszeresen öntözni kell, különösen a hosszabb csapadékmentes időszakokban. Az idősebb bokrok mélyre hatoló gyökérzetüknek köszönhetően már jobban ellenállnak a szárazságnak.

Az öntözésnél a mértékletesség a legfontosabb. Inkább ritkábban, de nagyobb mennyiségű vizet adjunk a növénynek, hogy a nedvesség a mélyebb gyökérrétegekbe is eljusson. A túl gyakori, kis adagú öntözés sekély gyökérzet kialakulásához vezethet, míg a tartósan nedves talaj gyökérrothadást okozhat.

A bőséges virágzást rendszeres tápanyag-utánpótlással segíthetjük elő. Tavasszal komposzt vagy jól érett szerves trágya kijuttatása ajánlott, majd a vegetációs időszakban virágzó díszcserjék számára készült műtrágyával vagy tápoldattal támogathatjuk a növény fejlődését. A foszfor- és káliumtartalmú készítmények elősegítik a virágképződést, és növelik a növény ellenálló képességét. A túlzott nitrogénellátás azonban kerülendő, mert ilyenkor a bokor sok levelet fejleszt, de kevesebb virágot hoz.

A nyári orgona gondozásának egyik legfontosabb feladata a metszés. Mivel mindig az adott évben fejlődött hajtásokon virágzik, a bokrokat minden tavasszal, még a rügyfakadás előtt erőteljesen vissza kell metszeni. Az előző évi hajtásokat általában 30–50 centiméteres magasságig vágjuk vissza. Ennek hatására erőteljes új vesszők fejlődnek, amelyek nagyobb és dúsabb virágfürtöket nevelnek. A virágzási időszakban az elnyílt virágzatok eltávolítása szintén ösztönzi az új bimbók képződését, így a növény akár az első őszi fagyokig folyamatosan virágzik.

A nyári orgona szaporítása legegyszerűbben félfás dugványozással történik. Július–augusz­tusban az egészséges, még nem teljesen fásodott hajtásokból 15–20 centiméter hosszú dugványokat vágnak, majd laza, jó vízáteresztő ültetőközegbe ültetik ezeket. Enyhén nedves környezetben néhány hét alatt meggyökeresednek, így a fiatal növények a következő tavasszal már végleges helyükre ültethetők. Magról is szaporítható a növény, azonban a magoncok nem mindig öröklik a fajta tulajdonságait, ezért a kertészetekben és a házi kertekben egyaránt a dugványozás a legelterjedtebb módszer.

A nyári orgona általában egészséges és ellenálló növény, de időnként megjelenhetnek rajta levéltetvek, takácsatkák vagy lisztharmat. A rossz légjárású, túlöntözött állományokban levélfoltosság és egyéb gombás betegségek is kialakulhatnak. A megfelelő ültetési távolság, a jó szellőzés, a rendszeres metszés és a kiegyensúlyozott tápanyag­ellátás jelentősen csökkenti a fertőzések kialakulásának veszélyét.

A nyári orgona gyors növekedésével, hosszú virágzásával és egyszerű gondozásával méltán tartozik a legértékesebb dísz­cserjék közé. Ha napos helyet biztosítunk számára, tavasszal rendszeresen visszametsszük, valamint száraz időben elegendő vizet és tápanyagot kap, hosszú éveken át bőséges virágzással és a kertet benépesítő színpompás pillangók látványával ajándékoz meg bennünket.

Nadimova Erzsébet,
az „Egán Ede” KGK JA falugazdásza, a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány munkatársa

Forrás: karpataljalap.net https://karpataljalap.net/2026/08/25/nyari-orgona-gondozasa-2-resz

A trágya belső élete – mi zajlik a kupacban?

Varga Gabriella Kisokos ,,,,,,,,,,,,,,,,
A trágya belső élete – mi zajlik a kupacban?

Az előző részekben szó volt arról, hol helyezzük el a trágyacsomót, hogyan rakjuk fel rétegesen, miért kell forgatni és locsolni. Most nézzük meg, mi történik odabent, a kupac belsejében és – ami a gazdának a legfontosabb­ – hogyan bizonyosodhatunk meg róla, hogy a trágyánk kész a fóliasátorban való alkalmazásra.

A trágyakupac nem hulladékhalom, hanem egy működő üzem. Milliárdnyi baktérium, gomba és apró élőlény dolgozik benne – ingyen, éjjel-nappal. A mi feladatunk mindössze annyi, hogy megteremtsük számukra a munkakörülményeket a levegő, a nedvesség és a megfelelő alapanyag biztosításával. Ha ezt megtesszük, ezek elvégzik a többit; ha nem, akkor más folyamatok indulnak be, és azok a kárunkra dolgoznak.

A két legfontosabb szakasz, melyen minden trágyakupacnak át kell esnie

1. Indulás (melegedő szakasz), 1–3 nap. Itt már nem lehet beavatkozni, azzal csak ronthatunk a dolgon. Ennek a szakasznak a sorsa a trágyakupac felrakásakor dől el, utólag nagyon nehéz javítani az akkor elkövetett hibákon. Ezek a leggyakoribb hibák. Fontos a méret: a 1,5 méternél alacsonyabb, 2 méternél keskenyebb kupac gyorsabban veszíti a hőt, mint ahogyan termeli, ezért soha nem fog „befűteni”. Optimális méretek: legyen 1,5–1,8 m magas, 2-3 m széles, és minél hosszabb. A magasság esetében fontos szempont, hogy 2 méter fölé ne menjünk, mert a saját súlyától összenyomódik és levegőtlenné válik a kupac.

Egyszerre rakjuk fel. Ha naponta rádobunk egy talicskával, a kupac soha nem éri el a forró szakaszt, tehát nem történik meg a fertőtlenítés. Sokkal jobb, ha van egy gyűjtőhely, ahol felhalmozzuk az anyagot, és amikor összejött a szükséges mennyiség, akkor egyszerre rakjuk fel a „dolgozó” kupacot.

A vizet felrakás közben kell bejuttatni, rétegenként. A kész kupacot kívülről beáztatni szinte lehetetlen – a víz lefolyik az oldalán, a belseje pedig poros marad. Száraz, szalmás trágyánál ez a megakadás leggyakoribb oka. Amint a kupac elkészült, a baktériumok nekiesnek a könnyen bontható anyagoknak: cukroknak, keményítőnek, fehérjéknek. A hőmérséklet gyorsan 20–40 oC-ra emelkedik.

Amire figyeljünk: 2-3 nap elteltével a kupacnak érezhetően melegnek kell lennie. Ha nincs hőmérőnk, szúrjunk bele egy vasrudat 50–60 cm mélyen, hagyjuk bent 10 percig, majd húzzuk ki és fogjuk meg. Ha langyos, meleg, jó úton járunk. Ha 3-4 nap után is hideg, valami baj van: túl száraz, túl kicsi vagy túl kevés benne a nitrogén.

2. Forró (termofil) szakasz, 1–3 hét. Ez a legfontosabb rész, amikor a forgatás időzítése a kulcs, és itt hibázik a legtöbb gazda, mert sajnos nem forgatja meg a kupacot.

A hőmérséklet ilyenkor 45–70 oC-ra ugrik. Ekkor dolgoznak a hőtűrő baktériumok. Ebben a szakaszban történik meg a fertőtlenítés: elpusztulnak a gombás és baktériumos kórokozók, a fonálférgek petéi és a gyommagvak nagy része. Ez az a szakasz, amiért az egész komposztálást végezzük, a termelés szempontjából ez a legfontosabb.

Ne naptár szerint forgassuk a kupacot, hanem hőmérséklet szerint. A szabály: akkor forgassunk, amikor a hőmérséklet elkezd esni, nem előbb. Ez általában a 7–14. nap.

Ne forgassunk bele a felfűtésbe. Ha a kupac éppen felmelegedőben van, és belenyúlunk, azzal kiengedjük a hőt, és megszakítjuk a fertőtlenítést.

Ha 65 oC fölé emelkedik a hőmérséklet, megint csak baj van. Ekkor már a hasznos mikrobák is pusztulni kezdenek, és a folyamat leáll magától. 70 oC fölött pedig egy nagyon száraz, szalmás-szénás kupacnál az önmelegedéses tűzveszély is fennáll – lótrágyánál megeshet. Ha 68–70 oC-ot mérünk, forgassuk meg és locsoljuk be a kupacot, ez lehűti.

A legfontosabb, amire szinte senki nem figyel: a kupac külső 20–30 cm-es rétege soha nem melegszik fel. Az egy hideg, fertőzött köpeny egy fertőtlenített belső rész körül. Ezért forgatáskor tudatosan a külső anyagot kell középre rakni. Ha ezt nem tesszük, hiába mértünk 65 oC-ot, a kupac fele kezeletlen marad. A jó eredményhez kell a 3–5 forgatás.

Amire figyeljünk: a szagra. Ha ammóniaszagot érzünk, éppen szökik a nitrogén. Ilyenkor a következő forgatásnál keverjünk az anyag közé szalmát (szerves anyagot), fűrészport, aprított lombot, és hagyjuk pihenni 10–14 napot.

Minden újabb forgatás után alacsonyabb csúcshőmérsékletet kapunk. Amikor a forgatás után már nem megy 45 oC fölé a hőmérséklet, a forró szakasz lezárult.

A következő részben a lehűlés és az érés szakaszát fogjuk részletesen kifejteni.

Molnár Ildikó,
az „Egán Ede” KGK JA falugazdásza, a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány munkatársa

Forrás: karpataljalap. net https://karpataljalap.net/2026/08/18/tragya-belso-elete-mi-zajlik-kupacban

Pályázati felhívás!

Varga Gabriella Események,Hírek,Pályázatok ,,,,,,,,

Első lépés szociális program

A Pro Agricultura Carpatika Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány újból várja a kiskorú gyereket vagy gyerekeket nevelő kárpátaljai magyar családok jelentkezését az „Első lépés” szociális programban való részvételre.

A szociális program célja: életképes családi gazdaságok létrehozásának és beindításának segítése.

A pályázathoz szükséges dokumentumok:

  • – a családi összetételről szóló igazolás;
  • – személyigazolvány és identifikációs kód másolata, jól látható minőségben;
  • – az óvodás vagy tanköteles korú gyerekek esetén igazolás a tanintézményben való tanulásról;
  • – kérelem, benne rövid indoklás arról, hogy miért szeretnének részt venni a kedvezményes programban;
  • – gazdálkodási terv.

A szükséges űrlapok letölthetők a facebook oldalunkról https://www.facebook.com/ProAgriculturaCarpatikaJotekonysagiAlapitvany/ vagy a honlapunkról (azon belül is a Letöltések fülnél)

A program részleteiről részletes tájékoztatást kaphatnak

  • az Alapítvány irodájában (Beregszász, Timoscsuk Mihály utca 6.), Tel.: 0673124295;
  • Nagydobronyban, Hidi Lászlónál, Tel.: 0673124353

Falugazdászainknál:

  • Gál Ilona, Tel.: 0961700744
  • Molnár Ildikó, Tel.: 0673136258
  • Tihor-Sárközi Mónika, Tel.: 0673136398
  • Nagy Éva, Tel.: 0676567679
  • Nadimova Erzsébet, Tel.: 0678850482
  • Varga István, Tel.: 0997541324
  • A pályázat benyújtható: 2026. augusztus 10 – től szeptember 18. 16:00 – ig (k.e.i.).
  • A program támogatói:

A Pro Agricultura Carpatika Alapítvány

A pillangók kedvenc cserjéje – a nyári orgona (1. rész)

Varga Gabriella Egyéb kultúrák,Kisokos ,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,
A pillangók kedvenc cserjéje – a nyári orgona (1. rész)

A nyári orgona (Buddleja davidii) napjaink egyik legkedveltebb nyáron virágzó díszcserjéje, amely hosszú virágzásával, kellemes illatával és gazdag színválasztékával szinte minden kertben megállja a helyét. Sokan pillangócserjének is nevezik, mivel nektárban gazdag virágai egész nyáron mágnesként vonzzák a pillangókat, a méheket, a poszméheket és számos más hasznos beporzó rovart. A virágzó bokor körül állandó élet figyelhető meg, ezért nemcsak díszíti a kertet, hanem a természetes élővilág fenntartásához is hozzájárul.

Bár neve ezt sugallja, a nyári orgona nem rokona a tavasszal virágzó közönséges orgonának (Syringa vulgaris). A két növény csupán virágzatának hasonló alakja miatt kapott hasonló magyar elnevezést. Botanikailag teljesen különböző családba tartoznak. A nyári orgona a buddlejafélék nemzetségének legismertebb képviselője, természetes élőhelye pedig Közép- és Nyugat-Kína hegyvidéki területein található. Európába a XIX. század végén került, ahol gyorsan elterjedt, mivel kiválóan alkalmazkodott a mérsékelt égövi klímához.

A növény gyors növekedésű lombhullató cserje. Kedvező körülmények között évente akár egy-másfél métert is növekedhet, végleges magassága pedig elérheti a három-négy métert. Koronája szélesen elterülő, vesszői elegánsan lehajlanak, ami virágzás idején különösen mutatós megjelenést kölcsönöz számára. Hosszúkás, lándzsás levelei felül sötétzöldek, fonákjuk ezüstösen molyhos. Már önmagában lombjával is díszít, valódi szépségét azonban a nyár derekán bontakoztatja ki.

Virágai hosszú, tömött fürtökben nyílnak, amelyek akár 20–30 centiméter hosszúra is megnőhetnek. Az apró virágok rendkívül sok nektárt termelnek, intenzív, mézre emlékeztető illatot árasztanak, amely messziről odacsalogatja a beporzó rovarokat. A legtöbb fajta júliustól egészen szeptember végéig, kedvező időjárás esetén akár az első őszi fagyokig folyamatosan virágzik. Ez különösen értékessé teszi, hiszen a nyár második felében már jóval kevesebb cserje biztosít ilyen gazdag virágdíszt.

A nemesítőknek köszönhetően napjainkra több mint százötven különböző fajtája ismert. A legismertebbek közé tartozik a mélylila virágú Black Knight, amely az egyik leglátványosabb változat. A Royal Red bíborvörös virágzatával díszít, míg a Pink Delight élénk rózsaszín virágai miatt kedvelt. A White Profusion elegáns hófehér virágfürtjei kiválóan mutatnak sötét lombú növények társaságában. A kisebb termetű Nanho Blue és Nanho Purple fajták kompakt növekedésük miatt kisebb kertekbe is ideálisak. Igazi különlegesség a Flower Power, amely narancssárga és lilás árnyalatú virágaival ritkaságnak számít. Az utóbbi években egyre népszerűbbé váltak a Butterfly Candy sorozat törpe növekedésű fajtái is, amelyek akár nagyobb dézsákban vagy balkonokon is sikeresen nevelhetők.

A nyári orgona rendkívül sokoldalúan felhasználható a kertben. Szoliterként ültetve önmagában is látványos dísze a pázsitnak, de cserjecsoportok részeként, virágzó sövényként vagy évelőágyások hátterében is kiválóan mutat. Különösen szép látványt nyújt levendulával, kasvirággal, díszfüvekkel, rózsákkal vagy más nyáron virágzó cserjékkel társítva. Mivel virágzása éppen akkor a legintenzívebb, amikor sok tavaszi dísz­cserje már elvirágzott, fontos szerepet tölt be a kert folyamatos díszítőértékének fenntartásában.

Nem csak szépsége miatt érdemes ültetni. A nyári orgona igazi méh- és pillangóbarát növény, amely jelentős mennyiségű nektárt biztosít a beporzó rovarok számára. A természet közeli kertek egyik legfontosabb cserjéje lehet, hiszen hozzájárul a biológiai sokféleség megőrzéséhez is. Gyors növekedése, hosszú virágzása, kiváló szárazságtűrése és egyszerű gondozása miatt méltán tartják a kert egyik legmegbízhatóbb díszcserjéjének. Aki egyszer helyet ad neki a kertjében, hosszú éveken át gyönyörködhet illatos virágfüzéreiben és a körülöttük táncoló színpompás pillangók látványában. (Folytatjuk.)

Nadimova Erzsébet,
az „Egán Ede” KGK JA falugazdásza,
a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei
Jótékonysági Alapítvány munkatársa

Forrás: karpataljalap.net https://karpataljalap.net/2026/08/06/pillangok-kedvenc-cserjeje-nyari-orgona-1-resz

A növényvédő szerek helyes alkalmazása zöldségféléknél (6.)

Varga Gabriella Aktuális növényvédelmi előrejelzés,Kisokos ,,,,,,,,,,,,,,,
A növényvédő szerek helyes alkalmazása zöldségféléknél (6.)

A növényvédelem napjaink mezőgazdaságának egyik legfontosabb feladata. A különböző kártevők, kórokozók és gyomnövények jelentős terméskiesést okozhatnak, ezért sok esetben elengedhetetlen a növényvédő szerek alkalmazása. Ugyanakkor ezek a készítmények csak akkor szolgálják megfelelően a termelést és a környezet védelmét, ha az előírásoknak megfelelően, szakszerűen használják azokat. A helyes növényvédőszer-használat nemcsak a termés mennyiségét és minőségét javítja, hanem hozzájárul az emberi egészség, a hasznos élő szervezetek és a környezet megóvásához is.

A növényvédő szerek kijuttatása előtt minden esetben el kell olvasni a készítmény címkéjén és engedélyokiratában szereplő használati utasítást. Ezek az előírások tartalmazzák az alkalmazható dózist, a kijuttatás időpontját, a megfelelő kultúrákat, valamint azokat a biztonsági előírásokat, amelyek betartása kötelező. A javasoltnál nagyobb mennyiség alkalmazása nem minden esetben eredményez nagyobb hatékonyságot, viszont növeli a környezeti terhelést, a növénykárosodás és az egészségügyi kockázatok lehetőségét.

Kiemelten fontos az élelmezés-egészségügyi várakozási idő betartása. Ez az az időtartam, amelynek el kell telnie a növényvédő szer utolsó kijuttatása és a termés betakarítása között. Ennek célja, hogy a növényvédőszer-maradékok lebomoljanak olyan szintre, amely már nem jelent veszélyt a fogyasztók számára. Ha ezt az előírást nem tartják be, a terményben a megengedettnél magasabb növényvédőszer-maradvány maradhat, ami egészségügyi kockázatot jelenthet.

Ugyancsak jelentős szerepe van a munkaegészségügyi várakozási időnek, amely azt az időszakot jelöli, ameddig a kezelt területre megfelelő védőfelszerelés nélkül belépni nem szabad. Ez az előírás a mezőgazdasági dolgozók egészségét védi, hiszen a frissen kijuttatott növényvédő szerrel való érintkezés bőrön, légutakon vagy szemen keresztül káros lehet. A munkavédelmi szabályok betartása, a megfelelő védőruházat, kesztyű, szemüveg és szükség esetén légzésvédő használata jelentősen csökkenti az egészségügyi kockázatokat.

A növényvédő szerek alkalmazása során különös figyelmet kell fordítani a méhveszélyességre is. A méhek és más beporzó rovarok fontos szerepet töltenek be a mezőgazdaságban és a természetes ökoszisztémák működésében, ezért védelmük nélkülözhetetlen. Egyes növényvédő szerek kifejezetten veszélyesek lehetnek rájuk, ezért virágzó kultúrákban vagy virágzó gyomnövények jelenlétében csak a vonatkozó előírások szigorú betartásával szabad permetezni. A méhekre kifejezetten veszélyes készítmények alkalmazása sok esetben tilos virágzás idején, vagy kizárólag a méhek napi aktív repülésének befejezése után, az esti órákban végezhető el. Emellett ajánlott a környékbeli méhészek előzetes értesítése is, hogy szükség esetén megtehessék a megfelelő óvintézkedéseket.

Nem kevésbé fontos a vízi élővilág védelme. Számos növényvédő szer mérgező lehet a halakra, kétéltűekre, vízi gerinctelen állatokra és más vízi szervezetekre. Ezért permetezés során ügyelni kell arra, hogy a permetlé ne jusson tavakba, folyókba, csatornákba vagy vízelvezető árkokba. A felszíni vizek mellett gyakran kötelező védősávot kell hagyni, amely csökkenti az elsodródás és a bemosódás kockázatát. A permetezőgépek tisztítását sem szabad természetes vizek közelében végezni, a maradék permetlevet és a csomagolóanyagokat pedig az előírások szerint kell kezelni és megsemmisíteni.

A sikeres és biztonságos növényvédelem alapja a megfelelő időzítés is. Szeles időben nem ajánlott permetezni, mert a permetlé elsodródhat a szomszédos kultúrákra, lakóterületekre vagy természetes élőhelyekre. Eső előtt végzett kezelés esetén a csapadék lemoshatja a készítményt, ami csökkenti annak hatékonyságát, ugyanakkor növeli a környezet szennyezésének veszélyét.

A növényvédő szerek tárolása ugyancsak nagy felelősséget jelent. A készítményeket eredeti, feliratozott csomagolásban, zárt, száraz, jól szellőző helyiségben kell tartani, gyermekektől, háziállatoktól, élelmiszerektől és takarmányoktól elkülönítve.

A korszerű mezőgazdaság célja, hogy a növényvédő szereket csak indokolt esetben és a lehető legkisebb környezeti terhelés mellett alkalmazzák. Ebben fontos szerepet kap az integrált növényvédelem, amely előnyben részesíti a megelőző agrotechnikai módszereket, a biológiai védekezést és a folyamatos megfigyelést. A vegyszeres beavatkozás így valóban csak akkor történik meg, amikor arra feltétlenül szükség van.

Tihor-Sárközi Mónika,

az „Egán Ede” KGK JA falugazdásza,
a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei
Jótékonysági Alapítvány munkatársa

Forrás: karpataljalap.net https://karpataljalap.net/2026/08/02/novenyvedo-szerek-helyes-alkalmazasa-zoldsegfeleknel-6

Öntözés, tápoldatozás (5.) – Milyen töménységű tápoldattal öntözzünk?

Varga Gabriella Aktuális növényvédelmi előrejelzés,Fő kultúrák,Kisokos ,,,,,,,,
Öntözés, tápoldatozás (5.) – Milyen töménységű tápoldattal öntözzünk?

Cikksorozatunk előző részében megtárgyaltuk, hogy mi is az a sokat emlegetett EC-érték. Azonban a talaj EC, és az öntözővíz EC-nek ismerete nem csak egy úri hóbort, hanem bizony használnunk is kell őket a mindennapi gyakorlatban, amikor tápoldatozzuk a növényeinket. A mai cikkünkben azt mutatjuk meg, hogy a fent említett EC értékek hogyan kapcsolódnak egymáshoz.

A fő cél változatlan!

Amikor elkezdtük a növények tápanyagellátást taglalni, leszögeztük, hogy az intenzív zöldségtermesztésben nem az alapján adagoljuk a tápanyagot, hogy a szezon folyamán mennyi tápanyagot vesznek fel, hanem folyamatosan fenntartunk egy olyan tápanyagszintet, amelynél a növények a maximális termést hozzák. Azt is tisztáztuk, hogy a tápanyagszint mérésének legelterjedtebb módszere az EC mérése. Tehát amikor tápanyagot juttatunk ki, akkor tulajdonképpen ezt az optimális talaj-EC értéket igyekszünk fenntartani. Ha a talaj-EC értéke az optimum alá esik, akkor növeljük a tápanyagok koncentrációját a kijuttatandó tápoldatban, míg ha az optimális szint fölé emelkedik, akkor pedig csökkentjük a tápoldat töménységét. Mint amikor biciklit vezetünk: ha jobbra húz a kormány, s lefelé megyünk az útról, akkor balra korrigálunk, míg ha balra húz, s megyünk át a szembe jövő sávba, akkor pedig jobbra korrigálunk. Így érjük el azt, hogy folyamatosan a biztonságos sávban maradjunk, éles kanyarodások nélkül. Csakhogy ehhez tudnunk kell, hogy hol is húzódik az a biztonságos sáv, amit követnünk kell, s milyen korrigálásokat végezhetünk anélkül, hogy cikk-cakkban haladnánk, azaz végletekbe esnénk.

Az ideális talaj-EC

A hagyományos talajos termesztésnél a legelterjedtebb a higított talajoldat EC értékének a mérése és annak eredményét próbáljuk viszonyítani az ideálisnak számító értékhez. A hétköznapi gyakorlatban az úgynevezett 2:1 arányú oldat módszerét használjuk. Ilyenkor 2 résznyi desztillált vízhez hozzáadunk annyi földet, hogy a teljes mennyiség 3 résznyi legyen. 2-3 perces kavargatás után készen is van az oldatunk, amelybe csak bele kell helyezni a kézi EC-mérőt, és le kell olvasnunk a mért eredményt. Az uborka esetében optimálisnak a kb. 0,8 EC-érték számít, 0,6 EC-érték már alacsonynak, míg az 1,0 EC-érték fölötti magasnak.

Az, hogy pontosan mennyi is az optimális értéke a hígított talajoldatEC-nek az intenzív zöldségtermesztésben, függ a termesztett növénytől, a növények fejlődési fázisától, de még a talaj szerkezetétől is. Azonban ezek az eltérések viszonylag nem nagyok, s a gyakorlati számításoknál nagy biztonsággal használhatjuk célértékként a 0,8 EC-t. A tápanyagellátás, tápoldatozás során ennek az értéknek a fenntartása a célunk. Ez az érték nem tükrözi ugyan a talaj teljes tápanyag tartalmát, de jól kifejezi a kívánatos tápanyag-szolgáltató képességet. Ez alatt az érték alatt a növényeink nem jutnak folyamatosan elegendő tápanyaghoz a maximális termés eléréséhez, míg e fölött az érték fölött fennáll a gyökérperzselés veszélye, valamint nehézkessé válik néhány tápelem, például a kalcium felvétele. A növények vegetatív-generatív egyensúlya is ennél az értéknél áll be a kívánatos enyhén vegetatív szintre. A fentiekben leírtaknak megfelelően, ha a talaj EC-értéke 0,8 alá süllyed, akkor növeljük a tápoldat EC-jét, ha pedig  fölé megy, akkor pedig értelemszerűen csökkentjük. A konkrét számokat a tápoldatozás aranyszabálya határozza meg, az uborka esetében az úgynevezett 2,7-es szabály.

A „2,7-es arany szabály”

A 2,7-es szabály alapján határozzuk meg, hogy milyen tápoldat-EC-vel kell öntözni az uborkát adott talaj-EC értéknél:

Talaj EC + Tápoldat EC = 2,7±10%

Vagy másképpen felírva: 

Tápoldat EC = (2,7±10%) – Talaj EC

Mint látjuk, a fenti összefüggés alapján, ha magas a talaj-EC, csökkenteni kell a kijuttatandó tápoldat-EC-t, s ha csökken a talaj-EC, akkor növelni kell a kijuttatandó tápoldat-EC-t. 

A 10%-os eltérési lehetőség a gazdák mozgástere a növények vegetatív-generatív egyensúlyának fenntartására. A fényszegény kora tavaszi, vagy késő őszi időszakban +10%-kal is számolhatunk, míg a nyári hőségben –10%-kal. Ez azt jelenti, hogy a két időszak tápoldat-EC-je között 0,5-0,6 EC is lehet! 

Amennyiben a talaj EC-je jelentősen eltér az optimálistól, azaz 0,6 alá csökken, vagy 1,2 fölé megy a talaj EC értéke, akkor is igénybe kell venni ezt az eltérési lehetőséget. De a legegyszerűbb, ha veszünk néhány tipikus példát.

1.    Ha a talaj EC-értéke 0,8, tehát az ideális közelében van, akkor a képlet alapján 
2,7-0.8=1,9, tehát ilyen tápoldat-EC-vel kell öntözni. 

2.     Ha a talaj EC-értéke 0,4 (ami jóval az ideális alatt van, de a helytelen öntözési gyakorlatból kifolyólag nagyon gyakran előfordul, hogy ilyen, vagy ez alatti értékeket mérünk az uborka gyökérzónájában), akkor a képlet alapján: (2,7 + 10%) – 0,4 = 2,6 EC-értéket kapunk a tápoldatra. Talajos termesztésnél ennél magasabb tápoldat-EC-vel a gyökérperzselés és a tápanyagfelvételi zavarok tüneteinek veszélye nélkül már nem tudunk dolgozni.

3.    Ha a talaj-EC = 1,5 (ami a zöldségfélék többsége számára egy felső határ, de a télen is fedett, vagy nem kellően átmosatott talajú fóliasátrakban szintén gyakori), akkor a képlet alapján.
(2,7 – 10%) – 1,5 = 0,9-es EC-értéket kapunk a tápoldatra. Nagyon sok esetben az öntözővíz EC-je ennél magasabb, tehát szinte semmi műtrágyát nem kell, pontosabban nem tudunk hozzá tenni.

Akkor mennyi is az annyi?

Mint látjuk, a talaj-EC-től függően a kijuttatandó tápoldat EC-je igen széles határok között mozoghat, azaz nagy eltérések lehetnek abban, hogy mennyi műtrágyát kell az öntözővízben feloldanunk. Az 1000 liter vízben feloldandó műtrágya mennyiségét az alábbi egyszerű képlet alapján határozhatjuk meg:

M (kg műtrágya/1000l víz) = Tápoldat-EC – Öntözővíz-EC

A fenti példákból kiindulva, az első esetben, amikor a kijuttatandó tápoldat EC értéke 1,9 és az öntözővíz saját EC értéke 0,6, akkor a fenti képlet alapján fejben is kiszámolható, hogy 1,9 – 0,6 = 1,3 kg műtrágyát kell 1000 liternyi öntözővízben feloldani, hogy az így kapott tápoldat töménysége a kívánt értékű legyen. 

A második esetben, amikor egy nagyon tápanyagtartalmú talajról beszélünk, amikor 2,6 EC-értékű tápoldattal kellene öntöznünk az uborkát, akkor a fenti képlet alapján és 2,6 – 0,6 = 2 kg műtrágyát kell 1000 liternyi önözővízben feloldani.

A harmadik esetben egy mindössze 0,9 EC-értékű tápoldatot kell kijuttatnunk, aminek az elkészítéséhez a 0,6 EC-értékű átlagos öntözővízhez mindössze 0,9 – 06 = 0,3 kg műtrágyát tudunk csak hozzáadni, hogy ne lépjük túl a megadott értéket.

Mint látjuk, óriási különbségek lehetnek a tápoldatok elkészítéséhez szükséges műtrágya mennyiségében úgy is, hogy az öntözővíz EC-értékét egy átlagos 0,6-os értéknek vettük minden esetben. A tényleges öntözővíz EC-értékek figyelembe vételével ezek az eltérések még meglepőbbek lehetnek.

Gál I., az „Egán Ede” KGK” JA falugazdásza, 
a „Pro Agricultura Carpatika” KMJA munkatársa

Forrás: karpatinfo.net https://karpatinfo.net/gazdasag/karpatalja-ukrajna-tapoldatozas-ontozes-2026-07-30