Áfonyatermesztés (2.)

Varga Gabriella Egyéb kultúrák ,,,,,,,,,,,,,,,,,
Áfonyatermesztés (2.)

Cikksorozatunk második részében a már elültetett áfonyabokrok szakszerű gondozásához, metszéséhez, növényvédelméhez, valamint a szaporítás legfontosabb módszereihez adunk gyakorlati útmutatót. Az itt ismertetett termesztéstechnológiai elemek következetes betartásával az áfonya hosszú éveken, akár évtizedeken át is stabil, bőséges terméshozamot biztosíthat. Emellett áttekintjük a növény rendkívüli élettani és egészségvédő hatásait is.

Gondozás év közben

A sikeres áfonyatermesztés egyik legfontosabb feltétele a megfelelő talajkémhatás fenntartása. Az áfonya savanyú közeget igényel, ezért a talaj pH-értékét évente legalább 1-2 alkalommal célszerű ellenőrizni egyszerű pH-teszt segítségével. Amennyiben a talaj lúgos irányba tolódik, savanyú tőzeg, fenyőkéreg, fenyőtű vagy speciális savanyító tápoldat alkalmazásával korrigálhatjuk.

Mulcsozás és gyomkezelés

A vastag mulcsréteg kiemelt szerepet játszik az áfonya termesztésében. Segít megőrizni a talaj nedvességtartalmát, védi a sekélyen elhelyezkedő gyökérzetet, valamint hosszú távon hozzájárul a talaj savanyításához. Mulcsozásra kiválóan alkalmas a fenyőkéreg, a fenyőtű vagy akár a kőzúzalék is.

A gyomirtást minden esetben kézzel végezzük, mivel a kapálás könnyen megsértheti a gyökereket. A folyamatosan fenntartott mulcsréteg jelentősen csökkenti a gyomosodást, így a gyomkezelés munkaigénye is mérsékelhető.

Öntözés és tápanyagpótlás

Virágzás és termésérés idején a talajt folyamatosan enyhén nedves állapotban kell tartani. Tartós szárazság hatására a termés apró marad, illetve a bogyók lehullhatnak. A nyári időszakban a reggeli és esti öntözés a legkedvezőbb.

A tápanyag-utánpótlás során a nitrogént több részletben, fokozatosan adjuk ki. A kálium és a magnézium javítja a bogyók méretét és ízminőségét, ugyanakkor kerülni kell a klóros műtrágyák használatát.

Az áfonya metszése

A telepítést követő két évben nincs szükség erőteljes metszésre, mivel ekkor alakul ki a bokor szerkezete. A harmadik évtől kezdve évente egyszer, tél végén vagy kora tavasszal végezzük el a metszést. Ennek során eltávolítjuk a fagyott, beteg, elhalt vesszőket, kivágjuk az elöregedett, gyenge vagy egymásba fonódott ágakat, és a tőhajtások közül csupán 5-6 erős hajtást hagyunk meg. A rendszeres metszés jelentősen javítja a terméshozamot, és növeli a bogyók méretét.

Virágzás, beporzás és terméskötődés

Az áfonya április–májusban virágzik, harang alakú virágai vonzzák a méheket és más beporzó rovarokat. Bár részben öntermékeny, a különböző fajták egymás mellé telepítése jelentősen javítja a terméskötődést. A virágzás alatti stresszhatások – például az aszály vagy a túlzott vízellátás – terméshullást okozhatnak.

Betegségek és kártevők

Az áfonya viszonylag ellenálló növény, de kedvezőtlen körülmények között felüthetik a fejüket betegségek, és megjelenhetnek a kártevők. Gyakori problémát jelenthet a lisztharmat, a levélfoltosság, a szürkepenész vagy a gombás hajtáselhalás. A megelőzés alapja a szellős ültetés, az egészséges talaj és a tavaszi-őszi lemosó permetezés.

A kártevők közül az áfonyamoly, a levéltetvek, a takácsatkák, valamint a cserebogár pajorja okozhatnak gondot. Erős fertőzés esetén engedélyezett növényvédő szerek vagy biológiai készítmények alkalmazhatók.

Teleltetés és téli védelem

A kifejlett áfonyabokrok jól tűrik a téli hideget, azonban a frissen telepített vagy dézsában nevelt növények fokozott védelmet igényelnek. A tövek körül 10–15 cm vastag mulcsréteg alkalmazása javasolt, míg a dézsás növényeket fagytól védett, szélárnyékos helyre kell állítani.

Szaporítás

Az áfonya legbiztosabban félfás dugványozással szaporítható, de alkalmazható a bujtás és az idősebb bokroknál a tőosztás is.

Az áfonya jótékony hatásai

Az áfonya méltán tartozik a szuperélelmiszerek közé. Magas antioxidáns-tartalma erősíti az immunrendszert, védi az érrendszert, támogatja a szem egészségét, lassítja a sejtek öregedését, valamint segíti a vércukorszint szabályozását. A népi gyógyászatban nem véletlenül nevezték „fekete inzulinnak”.

Megfelelő gondozás mellett egy kifejlett áfonyabokor évente akár 4-5 kg termést is adhat.

Nadimova Erzsébet,
az „Egán Ede” KGK JA falugazdásza,
a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei
Jótékonysági Alapítvány munkatársa
Forrás: karpataljalap.net https://karpataljalap.net/2026/01/28/afonyatermesztes-2

Szőlő oltócsapok és vadalanyok gyűjtése, tárolása

Varga Gabriella Aktuális növényvédelmi előrejelzés,Egyéb kultúrák ,,,,,,,,,
Szőlő oltócsapok és vadalanyok gyűjtése, tárolása

Az idei január különösen kemény hidegekkel érkezett. Több napon át előfordult, hogy napközben is tartósan fagypont alatti hőmérsékletet mérhettünk, éjszakánként pedig jelentős mínuszok alakultak ki. Ilyen időjárási körülmények között fontos hangsúlyozni, hogy nem végzünk metszést, és nem gyűjtünk oltóvesszőt vagy venyigét sem. A nagy hidegben a vesszők szövetei sérülékennyé válnak, a fagyott állapotban történő vágás pedig rontja a későbbi fakadási és eredési arányt. A vesszők begyűjtését és a metszést ezért mindig olyan időszakra időzítsük, amikor a hőmérséklet tartósan 0 °C fölé emelkedik.

Vad alanyok gyűjtése

Az oltás sikerének egyik alapfeltétele a megfelelő minőségű vad alany. A vad vesszők gyűjtését körültekintően kell végezni, mivel nem minden vadon előforduló szőlő alkalmas alanynak. Különösen fontos kiemelni, hogy folyóparti, ártéri vadszőlők általában nem alkalmasak oltási célra, mivel gyökérzetük és növekedési tulajdonságaik nem felelnek meg a termesztési igényeknek. Legjobb, ha saját alanyteleppel rendelkezünk, az itt termelt vadalanyok erősebbek, több tartalék tápanyaggal rendelkeznek, jobb foganási arány várható és erősebb szőlőtövek.

A vadszőlőnek több fajtája ismert, például a Teleki-Kober 5C, Teleki-Kober 5BB, Rupestris du Lot és a Vitis sylvestris stb. Ezek a fajták eltérő tulajdonságokkal rendelkeznek: egyesek jobban tűrik a szárazságot, mások a magas mésztartalmat tolerálják jobban. A foganási arányokban is jelentős különbségek mutatkoznak. Nagyobb mennyiségben szükséges alaposan tanulmányozni ezeket a tulajdonságokat, és a termőterületnek legfelelőbb fajtát választani. A vad alanyokat egészséges, jól beérett, egyéves vesszőkről szedjük. Hideg időben célszerű kesztyűben dolgozni, hogy a kezünkkel ne melegítsük fel a vesszőket, mivel az ismételt felmelegedés és lehűlés kedvezőtlen élettani folyamatokat indíthat el. A begyűjtött venyigéket lazán kötegeljük, ügyelve arra, hogy ne törjenek, és ne sérüljenek.

A tárolás során a legfontosabb szempont a kiszáradás és a korai fakadás megakadályozása. A vad vesszők tárolhatók:

•    hűvös pincében,
•    földveremben,
•    vagy nedves homokkal, fűrészporral takarva.

A tárolási hőmérséklet ideálisan 0–4 °C között legyen, magas páratartalom mellett.

A nemes oltóvesszők gyűjtése

A nemes vesszők esetében még nagyobb körültekintésre van szükség. A gyűjtést már ősszel meg kell tervezni, amikor kiválasztjuk azokat a tőkéket, amelyekről oltóanyagot szeretnénk szedni. Csak egészséges, vírus- és betegségtünetektől mentes, jó növekedésű tőkékről gyűjtsünk vesszőt. Gyenge növekedésű, beteg, fagykárt szenvedett tőkéről oltócsapot szedni nem szabad.

Az utóbbi években a Kárpát-medencében szinte mindenütt megjelent az aranyszínű sárgaságot okozó fitoplazma is. Ahol a betegség gyanúja felmerült, onnan semmiképpen ne szedjünk oltócsapot! A betegség terjedésének a leggyorsabb formája ugyanis a szaporítóanyaggal történő behurcolás, a vessző szállítása ugyanis mindig gyorsabb, mint ahogy a terjesztő vektor az amerikai szőlőkabóca repülni képes, és a távolság is nyilván nagyobb. A tőkék kiválasztásánál figyelni kell nem csak a fajta tisztaságra, mert az azonos fajtájú tőkék között is vannak eltérések, tőkék leromlanak vagy egyes tőkéken nagyobbak, szebbek a fürtök. Ennek a kiválogatási folyamatnak köszönhetően jönnek létre a klón szelekciók, tehát fontos a legjobb genetikájú és nem beteg tőkék tovább szaporítása.

A nemes vesszőket fajtánként szigorúan elkülönítve kell gyűjteni. A pontos azonosítás érdekében elengedhetetlen a tartós, esőálló anyagból készült címkézés, amely tartalmazza a fajta nevét és lehetőség szerint a gyűjtés időpontját és helyét is. Ennek hiánya később komoly keveredésekhez és hibákhoz vezethet.

A levágott vesszők legyenek jól beértek, ceruza vastagságúak, és világos, ép rügyekkel rendelkezzenek. A gyűjtést itt sem fagyos időben végezzük, és a vesszőket a szedés után minél hamarabb helyezzük tárolóhelyre. A tárolóba való behelyezés minél később történik, annál gyengébb a foganási arány.

Tárolás az oltás megkezdéséig

A nemes oltóvesszők tárolásának célja, hogy az oltás időpontjáig megőrizzék frissességüket és víztartalmukat. A leggyakoribb módszer a nedves homokban vagy fűrészporban történő tárolás, hűvös, fagymentes helyen. Fontos, hogy a tárolóközeg enyhén nedves legyen, de ne álljon benne víz, mert az rothadáshoz vezethet. Rendszeresen ellenőrizzük a vesszők állapotát: ha kiszáradás jeleit mutatják, a nedvességet pótolni kell, ha pedig penészedés indul meg, a fertőzött részeket el kell távolítani. Az oltás kezdetén a tárolóból kiszedett vesszőket mindenképpen ellenőrizzük nem száradtak-e ki, az alanyokat pedig oltás előtt áztassuk tiszta vízben.

A sikeres oltás nem az oltás napján kezdődik, hanem a megfelelő vesszők szakszerű begyűjtésével és helyes tárolásával. A gondosan kiválasztott, egészséges vad és nemes vesszők, valamint a megfelelő tárolási körülmények alapozzák meg a jó fakadási és eredési arányt, ami végső soron az egész szaporítási munka sikerét meghatározza.

Varga István,
az „Egán Ede” KGK JA falugazdásza,
a „Pro Agricultura Carpatika” KMJA munkatársa
Forrás: karpainfo.nethttps://karpatinfo.net/gazdasag/karpatalja-ukrajna-szolotermesztes-szolo-oltasa-2026-01-27

Az új szezon a palántanevelőben kezdődik! – A palántanevelő fóliasátorról

Varga Gabriella Kisokos ,,,,,,,,,,
Az új szezon a palántanevelőben kezdődik! – A palántanevelő fóliasátorról

Példaértékű a kárpátaljai gazdák kitartása. A háborús helyzet ellenére minden évben újabb és újabb család dönt úgy, hogy belevágnak a zöldséghajtatásba. Ez megnyilvánul abban is, hogy egyre többen pályáznak a Pro Agricultura Carpatika Alapítvány „Első lépés” szociális programjára. A megpályázott fóliasátrak fel is épülnek, de valamiről nagyon gyakran megfeledkeznek az újdonsült hajtató gazdák: honnan lesz a palánta? Ugyanis vidékünkön a fóliás zöldségtermesztéssel foglalkozó gazdák döntő többsége maga neveli a palántákat. Ezért az elkészült fóliasátrak mellé be kell terveznünk a palántanevelő fóliasátrat is. Azonban ez nem csak egy „kicsi fóliasátor”, hanem egy speciális létesítmény a maga követelményeivel, felszereltségével. Ebben a cikkünkben ezekkel fogunk egy kicsit részletesebben foglalkozni.

Megéri-e?

Évek óta próbáljuk meggyőzni a kezdő fóliásokat arról, hogy a palántanevelés egy külön szakma, s érdemesebb készen megvásárolni azt az 1000-1200 palántát, ami egy 400 négyzetméteres fóliasátor beültetéséhez szükséges, mint magunk kinevelni. Ugyanis egy palántanevelő felépítése nem olcsó dolog, s a palántanevelési időszak 5-10 hete alatt olyan törődést igényelnek a kis palánták, mint egy csecsemő. Ha felszámolnánk órabérbe azt az időt, amit a palánták babusgatására kell szánnunk, hát bizony horribilis ár jönne ki egy-egy szál palántának. Minél több palántát nevelünk egyszerre, úgy csökken az egy palántára eső költség, azaz az ára. Ennek az elvnek az alapján működnek szinte az egész világon, közte Magyarországon is a palántanevelő gyárak, amelyek évente több tíz millió palántát nevelnek ki a termelők részére. Ott a palántanevelő fóliaházak kihasználtsága néha eléri a 7-8 hónapot is, mivel nem csak a korai fűtött és a későbbi fűtetlen fóliasátrak számára nevelik a palántákat, hanem a szabadföldi zöldségeknek is, majd a nyári másodültetésre egyaránt. Azokban a körzetekben a gazdáknál fel sem merül, hogy a saját maguk állítsák elő azt a néhány ezer, vagy akár néhány tízezer palántát, amire szükségük van.

Nálunk is volt néhány próbálkozás e téren, azonban a vállalkozó gazdák hamar feladták. Ugyanis a megrendelésre nevelt palánta ára elsőre drágának hangzik, különösen a nagy (10-es) poharakban nevelt korai palántáké. Hisz ezeknek a palántáknak legnagyobb fagy idején kell fűteni, s a fényszegény időszakban pótmegvilágítást alkalmazni. Ezek bizony tetemes kiadással járnak, amit a palánta árával meg kellene fizetnünk. Azonban ugyanebben az időszakban kerülnek eladásra a feleslegessé vált, tartalék palánták, méghozzá nagyon olcsón. Ugyanis minden gazda ráhagyással neveli a palántákat, hogy ha esetleg valami probléma lépne fel, akkor is legyen elegendő belőle. Természetesen először a legszebb palántákat ültetik ki, majd a maradékból kiválogatják még a javát az esetleges pótlásokra. S az ezek után megmaradt satnya palántákat adják el, természetesen nagyon alacsony áron, hisz úgyis csak kidobódnának. Nos, ezzel a palántával, pontosabban palántaárral kellene versenyezni a gyönyörű, rendelésre nevelt palántáknak. Természetesen ez a két áru egészen más kategóriát, minőséget képvisel. De a kezdő kertészek nagy része beleesik abba a hibába, hogy csak az áruk alapján tesz köztük különbséget. A szemléletváltáshoz idő kell, ezért indokolt, hogy megpróbáljuk megtanítani a fóliás gazdákat a palántanevelés alapjaira.

A palántanevelő méretezése és elhelyezése

Kezdjük talán a méretezéssel. A palántanevelőben helyet kell biztosítanunk a palántanevelő asztaloknak, s elegendő helyet kell hagynunk az utaknak, fűtőberendezésnek, vizes hordónak. A tapasztalat azt mutatja, hogy még a legjobb beosztás mellett is a hasznos helykihasználási arány úgy 50-60%, tehát a palántanevelő fóliaház alapterületének kb. 1,5-2 szeresének kell lennie, mint a palántanevelő asztalok alapterülete.

Vegyünk egy példát. Ha 12 árnyi fóliasátor számára akarunk palántát nevelni 10-es poharakban, akkor a szükséges 4000 palántát (tartalékkal együtt) 40 négyzetméternyi asztalon tudjuk kinevelni. Ennyi asztal elhelyezéséhez kb. 60-80 négyzetméter alapterületű palántanevelő fóliasátorra van szükség. De inkább a nagyobbra, hisz a gazdasszonynak úgyis eszébe jut, hogy kellene egy kis hely a virág-, káposzta-, vagy karalábépalántáknak is. De túlméretezni sincs értelme, hiszen a felesleges terület fűtése nagyon zsebbevágó lehet.

A fenti szempontok figyelembe vételével egy 100 m2-es, kb. 7-8 m széles, 10-15 m hosszú palántanevelő szükséges. Lehetőleg kerüljük a túl keskeny és hosszú palántanevelők kialakítását. Például egy ugyancsak 100 m2-es, de csak 4-5 méter széles, valamint 20-25 méter hosszú palántanevelő fóliasátor fűtése gazdaságtalanabb, a szellőztetése nehézkesebb, az asztalok lehetséges elrendezése nagyon korlátok közé van szorítva, ezért általában romlik a helykihasználtsága is: ugyanakkora alapterületű palántanevelő fóliasátorban csak kevesebb palántát tudunk kinevelni.

A palántanevelő asztalok kialakításánál figyeljünk arra, hogy olyan magasságúak legyenek, hogy kényelmesen tudjunk rajta dolgozni (vetni, tűzdelni), de az öntözés se okozzon gondot. A palántanevelő asztalok szélességét a sejttálcák méretéhez szoktuk igazítani, hogy maximális legyen a helykihasználás. Arra azért ügyeljünk, hogy 2,4 méternél semmiképpen ne legyen szélesebb.
A palántanevelő elhelyezésénél két szempontot kell figyelembe venni. Először is, hogy lehetőleg minél közelebb legyen a lakóházhoz, másodszor pedig, hogy minél naposabb helyre kerüljön, ahol még véletlenül sem vetül rá árnyék. Talán ezt a legnehezebb megoldani, hisz a téli-koratavaszi időszakban az épületek vagy fák nagyon hosszú árnyékot vetnek. Ezért gyakran kompromisszumot kell kötni a két követelmény között: vagy a közelben lesz, de bizonyos napszakokban árnyékban, vagy naposabb helyen, de a kert egy távolabbi részén. 

Gál I., az „Egán Ede” KGK” JA falugazdásza, 
a „Pro Agricultura Carpatika” KMJA munkatársa
Forrás: Karpatinfo.nethttps://karpatinfo.net/gazdasag/karpatalja-ukrajna-palantaneveles-foliasator-2026-01-21

Az árpa gyomszabályozása II.

Varga Gabriella Aktuális növényvédelmi előrejelzés,Egyéb kultúrák ,,,,,,,,,,,,
Az árpa gyomszabályozása II.

Az őszi árpa gyomirtása az elmúlt évtizedben jelentős változásokon ment keresztül. Míg korábban a gyomok elleni védekezést zömmel tavasszal végezték, az utóbbi években nő az őszi vagy a kora tavaszi időszakra előrehozott kezelések aránya. Ennek fő oka az enyhe téli időjárás és az agrotechnikai módszerek változása, például a forgatás nélküli talajművelés.

Ősszel vagy akár kora tavasszal alkalmazható hatóanyagok

A korai gyomirtásnak több előnye van, mint hátránya. Először is az enyhe téli időjárásnak köszönhetően a gyomok már novemberben vagy a téli időszakban fejlődésnek indulnak. Például a korán virágzó kétszikűek (veronikafélék, tyúkhúr, árvacsalánfélék) hatékonyabban irthatók, mint tavasszal, már virágzó állapotban, de az egyszikű gyomok (nagy széltippan, parlagi ecsetpázsit, rozsnokfajok) ellen is ősszel hatékonyabb a védekezés.

A gazdasági szempontok sem elhanyagolhatók, a munkavégzés szempontjából a gyomirtásra több időnk jut ősszel, de akár a téli időszakban is. A +8 °C fölötti hőmérséklet a gyomirtó hatóanyagok felszívódását is lehetővé teszi. Tehát elmondható: addig van időnk a gyomirtásra, míg a tartósan fagyos reggelek be nem köszöntenek. Ha 10–14 napig nem várható talaj menti fagy, a gyomirtás elvégezhető. Szintén egyre aktuálisabb szempont, hogy az ősszel alkalmazható hatóanyagok csökkentik a gyomirtószer-rezisztencia problémáját.

További fontos megjegyzés, hogy az őszi árpában a hatékony egyszikűirtók nagy része tavasszal nem használható, ezért az őszi kezelés kritikus fontosságú.

Következzenek a legismertebb hatóanyagok!

1. Pendimetalin hatóanyag (pl. Sharpen 330 EC, Stomp Aqua 455 SC). Felszívódása a gyökéren és szik alatti szárrészen keresztül történik. Magról kelő – főleg az egyszikűek és néhány kétszikű – gyomok ellen hatékony. Preemergens és korai posztemergens használata javasolt, de legkésőbb a bokrosodás kezdetéig alkalmazható.

2. Klórtoluron hatóanyag (Tolurex 50 SC, Proturan 500 SC). Gyökéren, valamint levélen keresztül is felszívódik. Egyéves, egy- és kétszikű gyomok ellen hatékony. Talaj- és levélherbicid, kontakt és szisztemikus hatású. Legfeljebb a bokrosodás végéig használható. Bizonyos árpafajták érzékenyek rá (pl. Falado, Gabrio, SY Moisson, Dallara, Basmati, Foxyl, Modern, Vyckor).

3. Proszulfokarb hatóanyag (pl. Boxer, Fidox 800 EC). Gyökéren keresztül felszívódó hatóanyag. Pree­mergens és korai posztemergens alkalmazása javasolható. Elsősorban egyszikű gyomok, különösen a nagy széltippan és a parlagi ecsetpázsit ellen hatásos. Legkésőbb háromleveles állapotig használható.

4. Flufenacet hatóanyag (pl. Sunfire, Battle Delta). Gyökéren és a szik alatti szárrészen keresztül szívódhat fel. Magról kelő egyszikű gyomok (nagy széltippan, parlagi ecsetpázsit, rozsnokfajok) ellen hatásos. Pikolinafen hatóanyaggal kombinálva felerősíti az egyszikűirtó hatást. Legkésőbb háromleveles állapotig használható.

5. Izoproturon hatóanyag (pl. Protugan 500 SC, Izoron 500 SC). Levélen keresztül szívódhat fel. Elsősorban egyszikű gyomok, különösen a nagy széltippan ellen hatásos, kétszikűek ellen csak visszatartó hatással bír. Legkésőbb a bokrosodás végéig használható.

6. Szulfoszulfuron hatóanyag (pl. Athos, Aperon). Levélen és kismértékben gyökéren keresztül szívódik fel. Elsősorban egyszikűek ellen, valamint néhány kétszikű ellen hatékony. A bokrosodás kezdetétől a bokrosodás végéig alkalmazható.

7. Diflufenikán hatóanyag (pl. Dilfanil 500 EC, Deflekt 500 EC). Felszívódhat gyökéren és levélen keresztül is. Magról kelő kétszikű gyomok (veronikafélék, árvácska, tyúkhúr, pásztortáska) ellen kiemelten hatásos. Jó partnere a metszulfuron-metil hatóanyag. Legfeljebb háromleveles állapotig használható, csak ősszel.

8. Metszulfuron-metil hatóanyag (pl. Mezo, Alliance 660 WG). Szisztemikus hatású, gyökéren és levélen keresztül szívódik fel. A legtöbb veszélyes kétszikű ellen hatásos. A bokrosodás végéig alkalmazható.

9. Pikolinafen hatóanyag (pl. Pontos). Felszívódása levélen és gyökéren keresztül történik. Magról kelő kétszikűek ellen vethető be, valamint felerősíti az egyszikűirtó hatást. A bokrosodásig alkalmazható.

10. Floraszulam hatóanyag (pl. Saracen, Mustang). Levélen keresztül felszívódó szer. Magról kelő és évelő kétszikű gyomok ellen hatásos. A bokrosodás kezdetéig használható.

Természetesen még jó néhány alkalmazható hatóanyag áll rendelkezésre a felsoroltakon kívül, sőt a legjobb és legbiztonságosabb hatást a hatóanyagok társításával érhetjük el. A legtöbb esetben a gyártók a hatékonyság fokozása céljából két vagy akár három hatóanyagot kombináló termékeket kínálnak. De azt is szem előtt kell tartanunk, hogy a több gyom­irtó hatóanyag növeli a költségeket és a gyomirtószer-rezisztencia kialakulásának veszélyét. Éppen ezért gyomirtózásnál a gyomok ismerete a legfontosabb.

Molnár Ildikó,
az „Egán Ede” KGK JA falugazdásza,
a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány munkatársa
Forrás: karpataljalap.net https://karpataljalap.net/2026/01/19/az-arpa-gyomszabalyozasa-ii

Új utakon a fóliasátras zöldségtermesztésben, avagy megoldások a talajproblémákra (10.)

Varga Gabriella Kisokos ,,,,,,,,,,,
Új utakon a fóliasátras zöldségtermesztésben, avagy megoldások a talajproblémákra (10.)

Cikksorozatunkat egy szintén nem szokványos termesztési technológia bemutatásával szeretnénk folytatni. Mivel ez a technológiai változat is, a többiek mellett, egyfajta kiútnak számít a talajproblémákra, ezért elkerülhetetlenül említést kell ejteni erről a lehetőségről is. Ez a jövőbeli növénytermesztési technológiai lehetőség nem más, mint az aeropónia.

Aeropónia – gyökerek a levegőben 

Az aeropónia a hidroponikus rendszerek egyik legfejlettebb és leghatékonyabb formája, amely forradalmasíthatja a modern mezőgazdaságot. Ez az innovatív termesztési módszer alapjaiban különbözik a hagyományos földműveléstől, sőt még a többi talaj nélküli termesztési technológiától is. Az aeropónia lényege, hogy a növények gyökerei szabadon, a levegőben függnek, amelyeket rendszeres időközönként finom porlasztású tápoldattal permeteznek, biztosítva ezzel az optimális tápanyag- és vízellátást.
Az aeropón rendszerek felépítése egyszerű alapelvre épül, bár a gyakorlati megvalósítás komoly technikai kihívásokat rejt magában. A növényeket speciális tartókban helyezik el úgy, hogy a szár és a lombozat a tartó feletti részben marad, míg a gyökérzet szabadon lóg a zárt kamrában. Ez a gyökérkamra teljesen sötét, ami az algák képződését gátolja és biztosítja az optimális gyökérfejlődést. A kamrában elhelyezett fúvók rendszeres időközönként, általában néhány másodpercenként vagy percenként finom ködként permetezik a tápoldatot a gyökerekre. A porlasztás minősége kritikus fontosságú, mivel túl nagy cseppméret esetén a víz lecsepeg a gyökerekről anélkül, hogy azok megfelelően felszívódnának, míg túl finom permet esetén a gyökerek kiszáradhatnak a permetezési ciklusok között.

Új utakon a fóliasátras zöldségtermesztésben, avagy megoldások a talajproblémákra
Új utakon a fóliasátras zöldségtermesztésben, avagy megoldások a talajproblémákra

A rendszer egyik legfontosabb komponense a nagynyomású pumpa és a precíz permetező fúvókák, amelyek mikron méretű vízcseppeket hoznak létre. A csepp általában 5 és 50 mikron között mozog, ami biztosítja, hogy a gyökerek egyenletesen nedvesedjenek be, de a gyökérzóna levegője viszont oxigénben gazdag maradjon. Ez a légnedvességi egyensúly elengedhetetlen a növények egészséges növekedéséhez, mivel a gyökerek egyszerre jutnak hozzá a vízhez, a tápanyagokhoz és a lélegzéshez szükséges oxigénhez.

Aeropónia
Aeropónia

Az aeropónia legnagyobb előnye a vízfelhasználás terén mutatkozik meg. A hagyományos talajműveléssel összehasonlítva akár 90-95 %-os vízmegtakarítás érhető el, ami a globális vízhiány problémájának fényében különösen értékes. A zárt rendszerben a le nem csepegő tápoldat visszakerül a tartályba és újrahasznosításra kerül, így nincs pazarlás. Ez nemcsak környezetvédelmi szempontból előnyös, hanem gazdasági értelemben is, mivel csökkenti az üzemeltetési költségeket.

A gyökérzóna oxigénellátása az aeropóniában tökéletes, mivel a gyökerek érintkeznek a levegővel. Ez a körülmény drámai mértékben felgyorsítja a növekedést és növeli a termésmennyiséget. Az eredmények azt mutatják, hogy az aeropón rendszerekben termesztett növények akár harmincszor gyorsabban fejlődhetnek, mint talajban, és háromszor nagyobb hozamot produkálhatnak ugyanazon a területen. Ez a hatékonyság a gyökérzóna optimális körülményeinek köszönhető, ahol a gyökerek szabadon fejlődnek és terjeszkednek, ezáltal pedig folyamatosan hozzáférnek a szükséges erőforrásokhoz.

A tápanyag-hasznosítás kiemelkedően hatékony az aeropón rendszerekben. Mivel a tápoldatot közvetlenül a gyökerekre permetezik, a növények azonnal fel tudják venni a szükséges elemeket anélkül, hogy azoknak a talajban kellene oldódniuk. Ez precíz táplálkozás-szabályozást tesz lehetővé, ahol a különböző növekedési fázisoknak megfelelően hangolható a tápanyag-összetétel. A pH-érték és az elektromos vezetőképesség (EC) folyamatos monitorozása révén a termelő teljes kontrollt gyakorolhat a növények táplálkozása felett.

A kártevők és betegségek elleni védekezés is egyszerűbbé válik az aeropóniában. A talaj hiánya kiküszöböl számos talajlakó kórokozót és kártevőt, míg a zárt, kontrollált környezetvédelem külső fertőzések behurcolását. Amennyiben pedig mégis felmerülne valamilyen növény-egészségügyi probléma, a steril környezet miatt könnyebb azt azonosítani és kezelni. A vegyszermentes termesztés lehetősége pedig különösen vonzó lehet a bio- és prémium élelmiszerek iránt érdeklődő fogyasztók számára.

A technológia azonban nem mentes a kihívásoktól. Az első és talán legjelentősebb probléma a magas kezdeti beruházási költség, amely a precíz berendezések, az automatizált vezérlőrendszerek és a speciális infrastruktúra kiépítéséből adódik. Egy professzionális aeropón rendszer létrehozása többszörösébe kerülhet a hagyományos mezőgazdasági beruházásokhoz képest, de még a hidroponikus rendszerek költségeit is meghaladhatja. Az áramellátás folytonossága kritikus fontosságú, mivel már néhány perces áramkimaradás is a gyökerek kiszáradásához és a termés elvesztéséhez vezethet. Ezért elengedhetetlen a megfelelő tartalék rendszerek kiépítése, például akkumulátorok vagy generátorok üzembe helyezése.

A rendszer karbantartása is intenzív figyelmet igényel. A fúvók könnyen eltömődhetnek az ásványi lerakódások vagy algák miatt, ezért rendszeres tisztítást és cserét igényelnek. A tápoldatot folyamatosan monitorozni kell, és szükség esetén kiigazítani a pH-értéket, a tápanyag-koncentrációt és a hőmérsékletet. Az automatizált vezérlőrendszerek ugyan hatékonyak ezekben a feladatokban, de az emberi felügyelet és a szakértelem nélkülözhetetlen a sikeres üzemeltetéshez.

Összességében az aeropónia egy rendkívül hatékony, fenntartható és innovatív növénytermesztési technológia, amely képes válaszolni a huszonegyedik század mezőgazdasági kihívásaira. Bár a magas kezdeti költségek és a technikai komplexitás akadályozza a széles körű elterjedését, a technológia folyamatos fejlődése és a növekvő környezeti nyomás egyre több termelőt fog arra ösztönözni, hogy a továbbiakban ezt a forradalmi megoldást akarja választani. A mezőgazdaság jövőjét tekintve az Aeropónia várhatóan kiemelkedő szerepet fog betölteni a fenntartható élelmiszerellátás biztosításában.
(Cikksorozatunkat folytatjuk.)

Nagy Éva, az „Egán Ede „KGK” JA falugazdásza, 
a Pro Agricultura Carpatika Megyei JA munkatársa
Forrás: karpatinfo.nethttps://karpatinfo.net/gazdasag/karpatalja-ukrajna-folias-zoldsegtermesztes-zoldsegtermesztes-2026-01-13

Tökfajták, tökkülönlegességek ősszel. Dísztökök (3.)

Varga Gabriella Aktuális növényvédelmi előrejelzés,Egyéb kultúrák ,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,
Tökfajták, tökkülönlegességek ősszel. Dísztökök (3.)

A dísztökök változatos alak- és színvilágukkal az őszi időszak legnépszerűbb dekorációs alapanyagai közé tartoznak. Léteznek apró, tenyérnyi méretű fajták és nagyobb, érdekes formájú példányok is. Lehetnek sima felületűek, bordázottak, dudorosak, csíkosak vagy foltosak. Színük a mélyzöldtől a narancsig, sárgáig, fehérig terjed, gyakran több árnyalat keveredése teszi megjelenésüket igazán látványossá. Alábbi írásunkból a dísztökök néhány fajtáját ismerheti meg az olvasó.

A dísztök a trópusokról származik. Hajtásai akár 3 m magasra is felkapaszkodhatnak, vagy akár 10 m hosszan kúszhatnak a talajon. A dísztökök egyes fajtái nem ehetők, a mérgező keserűanyagok közül a cucurbitacint tartalmazzák, amely hasfájást és hányingert okoz. Ezért, ha egy tök keserű, akkor semmiképp se együk meg, csak díszítésre használjuk.

A dísztökök egyik nagy előnye, hogy igen tartósak: ha egészségesen szedik le a terméseket, és száraz, hűvös helyen tárolják, akár hónapokig is megőrzik formájukat és színüket. Ezért (is) nagyszerű ajtódíszek, asztali kompozíciók, őszi hangulatú tálak vagy kültéri dekorációk készíthetők belőlük.

Dísztökfajták

Korona dísztök. Narancssárga-piros színű, csíkos, dekoratív héjú 1–3 kg-os, 10–30 cm átmérőjű termést nevel. Asztaldíszekben, koszorúkban, tálakban vagy polcra helyezve különleges hangulatot varázsol. Hosszú ideig eltartható: betakarítás után hónapokig megőrzi szépségét, nem fonnyad el gyorsan.

A turbántök egy dekoratív és ehető Cucurbita maxima fajhoz tartozó tökfajta. Egészen egyedi, turbánszerű formájáról kapta a nevét. Úgy néz ki, mintha egy kisebb töksapka ülne egy nagyobb tök tetején. Élénk, tarka színei miatt dísztökként is nagyon kedvelt. A héj színe lehet narancs, fehér, zöld, pirosas vagy ezek kombinációja csíkokkal és foltokkal. A termések közepes méretűek, általában 1,5–3 kg-osak, de előfordulnak nagyobb példányok is. A turbántök húsa narancssárga, tömör és enyhén édes. Íze nem annyira intenzív, mint például a sütőtöké vagy a kanadai töké, de kellemesen diós, édeskés.

A Jack Be Little egy kis méretű dísztök. Termésének mérete 8–12 cm. Nevezik még mandarintöknek is, ami találó, hiszen akkora, mint egy jól megtermett mandarin. Formás, kissé lapított, élénk narancssárga színű. Őszi kompozíciók tökéletes kelléke.

A sweet dumpling tök egy dekoratív és ehető dísztök, amelynek termése kerek, fehér alapon zöld csíkokkal díszített. Húsa narancssárga, gesztenyéhez hasonló ízű, és sütve kiváló. Kisebb, kb. 200 grammos terméseket hoz, 3-4 hónapig tartható el, és dekoratív növényként is nevelhető támrendszeren vagy futtatva.

Az Indy nemcsak gyönyörű kerti dísz, hanem kiváló alapanyag szárított kompozíciók és beltéri dekorációk készítéséhez. Változatos formáik és színeik miatt ezek a tökök egyedi dekoratív elemekként hasznosíthatók. A növény ideális lugasok, kerítések vagy pergolák befuttatására, növelve a kert vonzerejét.

A lopótök a trópusi Afrikából származik. További ismert nevei: butykos tök, nyakas tök, szívótök, sáritök és flaskatök. Sokrétű felhasználásának köszönhetően nagy népszerűségre tett szert különleges alapanyagként. Egyik legismertebb felhasználási módja, hogy borlopó vagy egyszerűen lopó készíthető belőle. Ugyancsak készíthető a termésből függődísz, természetes kaspó kisebb növények számára vagy madáretető. Régen kulacsot és hangszert is készítettek belőle.

Tihor-Sárközi Mónika,
az „Egán Ede” KGK JA falugazdásza,
a „Pro  Agricultura Carpatika” Kárpátaljai
Megyei Jótékonysági Alapítvány munkatársa
Forrás: karpataljalap.net https://karpataljalap.net/2026/01/13/tokfajtak-tokkulonlegessegek-osszel-disztokok-3

A szőlő szaporítása: téli munka, hosszú távú eredménye

Varga Gabriella Aktuális növényvédelmi előrejelzés,Egyéb kultúrák ,,,,,,,,
A szőlő szaporítása: téli munka, hosszú távú eredménye

A tél közepe a szőlősgazda számára nem a tétlenség időszaka. Január hónapja hagyományosan a metszés kezdete, különösen a nagyobb területen gazdálkodók számára, míg a kisebb ültetvények tulajdonosai gyakran kivárják a kedvezőbb időjárást. Ez az időszak azonban nemcsak a metszésről szól, hanem alkalmat ad arra is, hogy megálljunk egy pillanatra, és átgondoljuk az ültetvény állapotát, hiányait és a következő évek irányát. A szőlő szaporításával kapcsolatos döntések ilyenkor születnek meg, még akkor is, ha a tényleges munka csak később kezdődik.

Még a legnagyobb körültekintés mellett is előfordulhat tőkehiány, kifagyás, mechanikai sérülés, vagy egyszerűen olyan fajta, amely az adott termőhelyen nem úgy viselkedik, ahogyan azt korábban reméltük. Ilyenkor elkerülhetetlenné válik a pótlás vagy az áttelepítés kérdése. Vásárolhatunk kész oltványt, ami gyors és kiszámítható megoldás, de sok esetben érdemes a már bevált, jól termő saját tőkéinkre támaszkodni. Ezek ismerete, több év tapasztalata olyan biztonságot ad, amelyet semmilyen katalógus nem tud pótolni.

A szőlő szaporításának módját mindig a termőhely határozza meg. Vidékünk kötöttebb talajain a filoxéra jelenléte továbbra is meghatározó tényező, amelyhez alkalmazkodnunk kell. Bár a kártevő ma már kevésbé látványos, jelenléte folyamatos, és amint lehetőséget kap, komoly károkat okoz. Ezért a saját gyökerű szőlő telepítése nem reális alternatíva, különösen nagyobb felületen.

Az oltás nem választás kérdése, hanem szükségszerűség, amely hosszú távon az ültetvény fennmaradását szolgálja.

Az oltás történhet kézben vagy helyben. A kézben oltás világszerte elterjedt módszer, mivel nagy mennyiségben, egyöntetű minőségben teszi lehetővé az oltványok előállítását. A megfelelően előkészített oltványok jó biológiai értékkel rendelkeznek, és megbízható alapot adnak új telepítésekhez. Ugyanakkor kis mennyiség esetén ez az eljárás nehezen kivitelezhető, költséges és sok előkészületet igényel, ezért a házikerti körülmények között gyakran háttérbe szorul.

A helyben oltás ezzel szemben megmaradt a kisebb területek, kiskertek gyakorlatában. Alkalmas elöregedett vagy nem megfelelő fajták átoltására, illetve új fajták kipróbálására is. A módszer nagy figyelmet, kézügyességet és fegyelmet kíván, hiszen az eredés sikere szoros összefüggésben van az alany és az oltóvessző állapotával, valamint az időzítéssel. A gyenge eredési arány szinte minden esetben visszavezethető valamilyen technológiai hibára, még ha az elsőre jelentéktelennek is tűnik.

A kézben oltás téli előkészületei közül kiemelkedik az alanyvesszők begyűjtése. Ezeket kizárólag fagymentes napokon, egészséges, jól beérett állományból szabad gyűjteni, majd megfelelő körülmények között tárolni. A különböző vadszőlő-alanyok eltérően reagálnak a talaj mésztartalmára, vízháztartására és a termőhely egyéb adottságaira, ezért nagyobb telepítés előtt ezek ismerete nem megkerülhető. A helyesen megválasztott alany évtizedekre meghatározza a tőke fejlődését és terhelhetőségét.

Hasonló gondosságot igényel a nemes vesszők begyűjtése is. Csak egészséges, rendszeresen termő tőkékről származó, egyéves vesszőket használjunk, és a fajták pontos jelölésére különös figyelmet fordítsunk. A téli nyugalmi időszak csendes munkái nem látványosak, mégis ezek adják meg a tavaszi oltások sikerének alapját. A szőlő szaporítása nem gyors eredményt ígérő feladat, hanem előrelátást és türelmet kíván, amelynek jutalma csak évek múlva válik igazán kézzelfoghatóvá.

Varga István,
az „Egán Ede” KGK JA falugazdásza,
a „Pro Agricultura Carpatika” KMJA munkatársa
Forrás: karpatinfo.net https://karpatinfo.net/gazdasag/karpatalja-ukrajna-szolotermesztes-szologazdak-2026-01-07

Áfonyatermesztés – 1. rész

Varga Gabriella Egyéb kultúrák ,,,,,,,,,,,,
Áfonyatermesztés – 1. rész

Az áfonya (Vaccinium corymbosum) napjaink egyik legkeresettebb bogyós gyümölcse. Magas antioxidáns-tartalma, rendkívül finom íze és hosszú tárolhatósága miatt mind a házi kertekben, mind az intenzív ültetvényekben egyre nagyobb teret nyer. Bár termesztése némi odafigyelést és speciális talajadottságokat igényel, a gondosan kialakított áfonyás akár évtizedekig is bőséges terméssel hálálja meg a törődést. Cikksorozatunk első részében a növény alapvető igényeit és a sikeres ültetéssel kapcsolatos tudnivalókat foglaltuk össze.

Az áfonya örökzöld vagy lombhullató cserje, fajtától függően 60–180 cm magasra nőhet meg. Gyökérzete sekély, finom elágazású és érzékeny, ezért a talaj szerkezetére, víz- és levegőellátására különösen figyelni kell. A legelterjedtebb termesztett típus a magas bokrú áfonya (Vaccinium corymbosum), de alacsony, félmagas és tőzegáfonya-fajták is léteznek. A kék áfonya (Vaccinium corymbosum) fajtái közül a Duke, Bluegold, Chandler és a Bluecrop a legnépszerűbbek, ám sokan nevelnek vörös (Vaccinium vitis-idaea) vagy fekete áfonyát (Vaccinium myrtillus) is. Az Erdős-Kárpátokban a savanykás, mégis rendkívül zamatos erdei áfonya terem, amelyet hagyományosan gyűjtenek is.

Az áfonya ízletes, dekoratív és rendkívül egészséges gyümölcs, mégis sok kertész tart tőle, mert különleges igényű növényként tartják számon. Való igaz, hogy az áfonya nem tűri a meszes, kötött közeget, viszont a megfelelő talaj-előkészítéssel és pár alapszabály betartásával a cserje akár egy kisebb kertben vagy a balkonon is bőséges termést hozhat.

Miért érdemes áfonyát nevelni?

Egyetlen bokor évente akár 3-4 kg termést is adhat. A bogyók nyersen, süteményekben, lekvárként és fagyasztva is kiválók. Vitamin- és ásványianyag-tartalmuk kiemelkedő: A-, B6-, C-, E-, K-vitamin mellett káliumot, foszfort, magnéziumot, vasat és cinket is tartalmaznak. Az áfonya rendszeres fogyasztása bizonyítottan támogatja a szív- és érrendszert, csökkenti a 2-es típusú cukorbetegség kockázatát, valamint lassítja az idegrendszeri leépülést.

Ültetés előtt: helyválasztás és tervezés

Az áfonya konténeres növényként tavasztól őszig bármikor ültethető fagymentes időben. A legideálisabb telepítési időszak a kora tavasz és a kora ősz. A bokrokat 80–100 cm-re érdemes helyezni egymástól, mert később akár összefüggő sövényt is alkothatnak.

A növény félárnyékot, szélvédett fekvést és hűvösebb, párás mikroklímát igényel. Különösen kerülendő a magas talajvíz, mert gyökere sekély és érzékeny a pangó vízre.

A siker alapja: savanyú talaj

Az áfonya az egyik leginkább talajigényes gyümölcscserje, mivel kifejezetten a savanyú kémhatású (pH 4,5–5,5) talajokat kedveli. Laza, humuszos, jó vízáteresztő közegben fejlődik a legszebben. A kötött, meszes talajokon tápanyaghiány, növekedési rendellenesség és terméshullás jelentkezik, így mindenképpen szükség van a talaj átalakítására, vagy cserépben kell nevelni a növényt.

Szabadföldi ültetés

Ássunk a cserép méretének 2-3-szorosát elérő gödröt. A falát béleljük geotextillel, hogy a környező talaj ne keveredjen össze a savanyú közeggel. Töltsük fel savanyú tőzeggel, áfonya- vagy rododendron-virágfölddel, ahol a pH túl magas, kénpor alkalmazása szükséges. A gödör aljára tehetünk érett marhatrágyát, de az ne érjen a gyökérhez. A növényt ugyanakkora mélységbe helyezzük, mint a konténerben volt. A felszínt fedjük 5–10 cm vastag fenyőkéregmulccsal.

Dézsás termesztés

Balkonon vagy teraszon is kiválóan nevelhető az áfonya. A kifejlett bokor legalább 50–60 literes edényt igényel.

A talajkeverék ideális arányai:

• 60% savanyú tőzeg,

• 20% fenyőkéreg-apríték,

• 20% érett marhatrágya vagy komposzt.

Vízigény

Az áfonya vízigényes, főleg a virágzás és termésképzés időszakában. A sekély gyökérzet miatt gyorsan kiszárad, ezért rendszeres, mérsékelt öntözést igényel. A csepegtető öntözés a legideálisabb. A talaj kiszáradása és a túlöntözés egyaránt veszélyes. A bogyóérés időszakában és aszályos nyarakon akár heti 2-3 alkalommal is szükség lehet öntözésre.

Tápanyagellátás

Az áfonya magas tápanyag­igényű, a savanyú közeg pedig gyorsabban kimerül. A túlzásba vitt trágyázás ugyanakkor a levelek barnulását és a bokor pusztulását okozhatja.

Tavasszal savanyú talajba való komplex táp (ammónium-szulfát) kijuttatása javasolt.

Nyáron célszerű szerves trágyát (rododendrontáp, érett szarvasmarhatrágya) adni.

Ne feledjük: a túltrágyázás káros. Inkább kevesebb, de rendszeres tápanyagpótlás ajánlott. (Folytatjuk.)

Nadimova Erzsébet,
az „Egán Ede” KGK JA falugazdásza,
a „Pro Agricultura Carpatika”
Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány munkatársa
Forrás: karpataljalap.net https://karpataljalap.net/2026/01/04/afonyatermesztes-1-resz

Tökfajták, tökkülönlegességek ősszel (2.)

Varga Gabriella Aktuális növényvédelmi előrejelzés,Egyéb kultúrák ,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,
Tökfajták, tökkülönlegességek ősszel (2.)

A tökfélék rendkívül változatos megjelenésű és felhasználású növények, amelyeket világszerte széles körben termesztenek. Alapvetően két nagy csoportra oszthatók: étkezési és dísztökök. Az étkezési fajták közé tartozik például a spárgatök, a cukkini és a patisszon, amelyek táplálók, sokféleképpen használhatók fel a konyhában. Alábbi írásunkban az étkezési tökfajtákat ismertetjük.

A spárgatök (Cucurbita pepo var. fastigata) a tökfélék családjába tartozik, és hosszú, vékony, zöld vagy sárga színű termést hoz. A spárgatök eredetileg Közép-Amerikából származik, de ma már világszerte termesztik, különösen a melegebb éghajlatú országokban.

A spárgatök gazdag rostokban és vitaminokban, különösen A-vitaminban, C-vitaminban, valamint magnéziumban és káliumban. Alacsony a kalóriatartalma, ezért ideális választás diétázók számára is. Különösen kedvelt a vegetáriánus vagy vegán konyha követői körében.

A spárgatök az egyik leg­gyakrabban használt főzőtökfajta. Színe halványsárga vagy enyhén zöldes, általában még éretlenül fogyasztjuk. Igen kedvező hatásai miatt gyógynövényként is hasznosítják: jól ismert gyulladásgátló hatása, csökkenti a vércukorszintet.

Spárgatökfajták

• Az alba spárgatök korai érésű, bokros növekedésű, bőtermő fajta. Termései hengeres alakúak, vajszínűek, éréskor sárgára változnak, héjuk enyhén bordázott, húsuk pedig zöldesfehér. Jól tűri a szárazságot, ezért alkalmas fólia alatti termesztésre és másodvetésre is. Friss fogyasztásra, valamint hűtőipari feldolgozásra egyaránt kiváló.

• Az indátlan fehér spárgatök bokros növekedésű, rövid indákat fejlesztő, bőtermő fajta. Termése hosszúkás, henger alakú, fehér húsú, átlagos tömege 2,5–3,5 kg. Friss fogyasztásra és tartósításra – például fagyasztásra – egyaránt kiválóan alkalmas. Mivel viszonylag kis területet igényel, kisebb kertekben is jól termeszthető.

• A Kveta spárgatök egy korai érésű, indátlan bokortökfajta, amely friss piaci termesztésre ideális. Henger alakú, fehér termései átlagosan 1,5 kg súlyúak, és a vetéstől számítva körülbelül 70 nap alatt érnek be. A fajta könnyen termeszthető, így kezdőknek is ajánlott, és sokoldalúan felhasználható a konyhában.

• A Cococella (tudományos nevén Cucurbita pepo) a spárgatök egyik fajtája, amely sötétzöld, sárga csíkozású héjával tűnik ki. Egy olyan különlegességnek számító fajtáról van szó, amely kedvező körülmények között fejlődik a legjobban, és tripoli vagy Kokocella néven is ismert.

Patisszon (csillagtök)

A legtöbb tökféléhez hasonlóan a patisszont is amerikai származású növénynek tartják. Az indián bennszülött lakosság körében régóta ismert és ter­mesztett, elsősorban Kaliforniában. Innen terjedt el fokozatosan Európa és főleg Ázsia melegebb éghajlatú országain keresztül az egész világon. Európa szinte minden országában ismerik, de csak helyenként és kis területen termesztik.

A patisszon a tökfélékhez tartozó zöldség, amely alacsony kalóriatartalma és magas víztartalma miatt kiváló választás azoknak, akik egészséges táplálkozásra törekednek. Gazdag vitaminokban és ásványi anyagokban, beleértve a C- és B-vitaminokat, valamint a káliumot, a magnéziumot és a rostokat.

A patisszon fajtái között találunk például fehér, narancssárga és zöld változatokat, amelyek általában bokros növekedésűek és bő termést hoznak. Ezek a fajták lehetnek korai érésűek, kb. 48-50 napos tenyészidővel. Frissen vagy savanyítva egyaránt fogyaszthatók.

Cukkini

A cukkini sem egyedülálló fajta, több változata létezik. A klasszikus sötétzöld héjú, hengeres fajtán kívül számos, színben és formában is eltérő fajtát termeszthetünk. Minden fajtájára jellemző, hogy bőtermő, ízben nem térnek el egymástól. A cukkini fajtái közé tartozik a hagyományos sötétzöld, a sárga és a kerek cukkini, amelyeket a legjobb tölteni. Emellett léteznek futó (nagy területet igénylő, de bőségesen termő), mini (zsenge és gyorsan szedhető), valamint különféle csíkos és pöttyözött, netán aranyszínű, fényes fajták is.

Tihor-Sárközi Mónika,
az „Egán Ede” KGK JA falugazdásza,
a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei
Jótékonysági Alapítvány munkatársa
Forrás: karpataljalap.net https://karpataljalap.net/2026/01/03/tokfajtak-tokkulonlegessegek-osszel-2

A tavaszi szezon ősszel kezdődik! – A talaj-EC sajátosságai a hajtatásban

Varga Gabriella Aktuális növényvédelmi előrejelzés,Kisokos ,,,,,,,,,,
A tavaszi szezon ősszel kezdődik! – A talaj-EC sajátosságai a hajtatásban

A cikksorozatunk korábbi részében már kitértünk arra, hogy a tavaszi szezonra történő felkészülés egyik legfontosabb eleme a talajhibák korrigálása, azaz a talaj kémhatásának (pH értékének) valamint a sótartalmának (EC-értékének) a beállítása. A pH-érték mérése viszonylag egyszerű, és többé-kevésbé pontos értéket kapunk attól függetlenül, hogy mennyire szakszerűen végeztük el a mintavételt a fóliaházunk talajából. Sajnos az EC-érték tekintetében nem ilyen egyszerű a helyzet. Nagyon sok gazda esett abba a hibába, hogy egy helytelenül elvégzett, vagy egy rosszul értelmezett mérési eredmény miatt elrontották a talajelőkészítést, ami a későbbiekben jelentős terméskieséssel járt.

Érdemes tehát részletesebben körbejárni ezt a fontos témát, hogy minél kevesebb problémánk legyen a későbbiekben miatta.

A szántóföldi növénytermesztésben a talajok EC-értékére, azaz a benne lévő teljes sótartalomra ritkán szükséges odafigyelni. A talajelemzések célja itt inkább a különböző tápelemek mennyiségének meghatározása külön-külön, hogy a tápanyagellátás folyamán azokból juttassunk ki többet, amiből hiány van. A káros sófelhalmozódás itt igen ritka, kivéve néhány szikesedésre hajlamos területet. A nyári, szárazabb időszakban mindenütt lezajlik ugyan egy kisebb szikesedési, só-felhalmozódási természetes folyamat, ugyanis a talajfelszínről elpárolgó nedvességből ott maradnak az addig benne feloldott ásványi sók. Azonban a csapadékosabb időszakokban ezek az ásványi sók újból feloldódnak, és lemosódnak a mélyebb talajrétegekbe, és helyre áll az eredeti állapot. Mivel ezeknek a tápanyagoknak (ásványi sóknak) az „ingázása” a különböző mélységű talajrétegek között viszonylag egyenletesen megy végbe a szántóföldünk teljes területén, ezért a 2-3 hektárt meg nem haladó tábla esetében elegendő egy vizsgálatot végezni.

A vizsgálathoz a talajmintát a tábla 10-12 pontjáról gyűjtjük be, ezt összekeverjük és ebből a keverékből veszünk ki kb. 1 kg-ot a vizsgálatok elvégzéséhez.

A fóliasátrak talajának esetében azonban másként zajlanak le ezek a folyamatok. A magas hőmérséklet miatt itt sokkal intenzívebb a talajvíz párolgása, így a káros sófelhalmozódás is a talajfelszín közelében. Ráadásul, mivel védve van az esőtől, hótól, ezért nem megy végbe ezeknek a sóknak a természetes kimosódása sem. Ennek a folyamatnak az eredménye az, hogy 1-2 év alatt a gazdaságos zöldséghajtatásra alkalmatlanná válik a fóliasátrunk talaja úgy is, hogy az üresen állt, és egy csepp műtrágyát sem juttattunk ki rá. Azonban még egy ilyen esetben is az általános szabályok alapján elvégzett mintavétellel viszonylag pontos eredményt kaphatunk az átlagos EC-értékről, mivel a sófelhalmozódás, ha fokozottabban is, de viszonylag egyenletesen megy végbe a fóliasátor talajának teljes felületén.

Sokkal összetettebb ez a folyamat azokban a fóliasátrakban, ahol már folyik a termesztés. Ugyanis itt főnövények számára (uborka, paradicsom, paprika stb.) a tápoldatot csepegtetőcsővel juttatjuk ki. Hónapokon keresztül a fóliaház talaja csak ezen a keskeny sávokon kap nedvességet. S mint már írtuk, a talajfelszín viszont mindenütt párologtatja a vizet, s amikor a talajból a víz elpárolog, a talajfelszín közelében hagyja az addig benne feloldott ásványi sókat. Ennek eredményeképpen itt megnövekszik a só koncentráció, azaz az EC. A csepegtetőcső közvetlen közelében az öntözővíz ezeket a felhalmozódott sókat újból feloldja, s viszi magával őket egészen az átnedvesített sáv határáig. Itt aztán a víz egy része elpárolog, a benne feloldott sók pedig a fent leírt módon újra kicsapódnak, felhalmozódnak. Ennek a folyamatnak az eredményeképpen eléggé élesen elhatárolódó sávok alakulnak ki: a csepegtetőcső mentén átnedvesedő sávban egy alacsony EC-jű, míg azon túl egy magas sókoncentrációjú zóna alakul ki. Magyarán, a bakhátak talajának EC-értéke, főleg a csepegtetőszalagok alatt, viszonylag alacsonyabb, míg attól kicsit távolabb, különösen a művelő utaknál, pedig nagyon magas. Ezeket az EC-érték eltéréseket aztán nagyon látványosan kirajzolják az előveteményként termesztett hónapos retek vagy saláta állományok. A csepegtetőcsövek helyén világosabb zöld, dúsabb levélzetűek lesznek a növények, míg attól kicsit távolabb már sötétzöld, apróbb levelüek.

Mint látjuk, a fóliasátrak esetében a káros sófelhalmozódás nem egyenletes, és egészen különböző mérési értékeket fogunk kapni attól függően, hogy éppen honnan vettük a méréshez a mintát. 

A nyári állományváltásnál még megtehetjük azt, hogy csak a bakhátakat mosatjuk át, és az abból vett mintákat mérjük be. Ugyanis ilyenkor általában nem végzünk szántást vagy mélyásást, csak a bakhátak talaját lazítjuk fel, azaz a bakhátak talaja nem keveredik össze a művelő utak „sósabb” talajával. Az őszi talajelőkészítés során azonban már elkerülhetetlen a fóliaház talajának teljes átmosatása a cikksorozatunkban már korábban leírt módon. 

Mint látjuk, ennek az átmosatásnak két célja is van. Az első, kézenfekvő cél a káros sófelhalmozódás megszüntetése, kimosatása a felső talajrétegekből. A másik, kevésbé fontos célunk pedig a talaj „homogenizálása” azaz annak elérése, hogy a talaj-EC értéke a fóliasátorban mindenütt viszonylag egyforma legyen, bárhonnan is vesszük majd a mintát a méréshez. Így érhetjük el, hogy a következő szezonban az állományunk egyenletesen fejlődjön, és maximális termést kapjunk. 

Gál István,
Pro Agricultura Carpatika Alapítvány

Forrás: karpatinfo.net