A trágyacsomó lehűlése és érése

Varga Gabriella Kisokos ,,,,,,,,,,,,,,,,
A trágyacsomó lehűlése és érése

Az előző részben (1325. lapszám) megismertük a trágyakupac életének első két szakaszát: a melegedő és a forró (termofil) szakaszt. Ha egy újabb forgatás után már nem emelkedik 45 °C fölé a hőmérséklet a trágyacsomóban, a fertőtlenítő szakasz lezárult – jöhet a következő kettő. Sok gazda itt hibázik: mivel a kupac már nem forró, úgy tűnik, hogy kész a trágya. Pedig a lehűlés csak a folyamat fele; az érés dönti el, hogy tápláló humuszt viszünk-e a fóliasátorba, vagy félkész, még mindig kockázatos anyagot.

A lehűlés (mezofil) szakasza, 2–4 hét. Ahogy a könnyen bontható anyag elfogy, a hőtűrő baktériumok visszaszorulnak, helyüket gombák és aktinomicéták (sugárgombák) veszik át – ezek bontják tovább a szalma cellulózát és a fásabb részeket. A váltás jól látható: a vágott felületeken szürkésfehér, pókhálószerű bevonat jelenhet meg, ami nem penész, ez az aktinomicéták jele. Ennek örülni kell, hiszen ezek a jó minőségű humusz kialakításának kulcsszereplői. Ebben a szakaszban még mindig forgatni kell a csomót, de már ritkábban: 2-3 hetente, inkább a szellőzés, mintsem a hőszabályozás miatt. A túl sok forgatás ilyenkor kiszárítja a kupacot, és szétszaggatja a gombafonalakat, amelyek éppen a szalmát bontják. A nedvességet tartsuk 50–60% között. Esőben takarjuk le a kupacot, ha ugyanis többnapos esőt kap, értékes tápanyagokat, mikroelemeket veszítünk. A kupac ebben a szakaszban látványosan összeesik, akár a felére is, ami természetes, hiszen a szerves anyag vizet veszít, szerkezete tömörödik. Eközben a trágya sötétbarnára színeződik, és egyneművé válik.

A legfontosabb szabály: ne dobjunk a kupacra friss trágyát. Nagyon csábító lehet, hogy „majd ez is beleérik”, de nem így működik a dolog. Az újonnan rákerült anyag újraindítja a folyamatot, csak egyenetlenül. A végén lesz egy kupacunk, amiben érett és teljesen nyers részek keverednek, s nem tudjuk, melyiket szórjuk ki. Új anyagnak új kupac kell.

Az érés (a stabilizáció szakasza) hetekig-hónapokig tarthat, trágyafélétől függően. Ilyenkor jobb nem csinálni semmit – ez a feladat. Nincs forgatás (legfeljebb egy), nincs adalék, csak takarás és enyhén nedvesen tartás. Ha megjelennek a giliszták, jó úton járunk.

Ne szárítsuk ki a kupacot. A porrá száradt trágya biológiailag halott, ráadásul vízlepergetővé válik, utólag nem lehet visszanedvesíteni, kiszóráskor pedig porzik. A leggyakoribb hiba ebben a szakaszban a túl korai felhasználás.

Amikor forgatás és locsolás után sem melegszik újra a kupac, elkezdődött az érés. Ilyenkor áll be a végleges C:N arány (12–15:1 a kezdeti 25–30:1-ről), és ekkor bomlanak le azok az ammónia- és savmaradványok, amelyek fólia alatti termesztésben perzselést okoznának. Mint tudjuk, a szabadban a csapadék kimossa a fel nem használt sókat a talaj felső rétegéből, zárt térben, azaz fólia alatt viszont csak a teljesen érett trágya biztonságos. Az érési idő fajtánként eltérő: szarvasmarha- és baromfitrágyánál a teljes folyamat 3–6 hónap, lótrágyánál 6–12 hónap, sertéstrágyánál 12 hónap fölött, növényi komposztnál akár 4–18 hónap is lehet.

Fontos szabály: ebben a szakaszban se keverjünk az érő kupacba friss trágyát – ez újraindítaná a folyamatot, és a kupac soha nem jutna el a kész állapotig.

Honnan tudjuk biztosan, hogy kész?

• Hőmérséklet: szúrjuk bele ismét a vasrudat – ha csak annyira meleg, mint a levegő, akkor kész.

• Szín, szag: sötétbarna-fekete, erdei avarra emlékeztető, kellemes illatú. Ammónia- vagy savanykás szag esetén még várni kell.

• Szerkezet: morzsalékos, egynemű – a szalmaszálak és az eredeti alapanyag már nem különíthetők el.

• Csíráztatás: keverjünk egy marék érett anyagot földdel egy kis edényben, és vessünk bele saláta- vagy retekmagot. Ha a magok szépen, egyenletesen kikelnek, a trágya biztonságos; torz hajtás vagy csírázási hiba esetén még várni kell.

A kész kupacot takarjuk le tavaszig, hogy az eső ki ne mossa belőle a tápanyagot, de a levegőtől sose zárjuk el teljesen. A teljesen kiszáradt anyag ugyanúgy veszít az értékéből, mint a túlázott. (Folytatjuk.)

Molnár Ildikó,
az „Egán Ede” KGK JA falugazdásza, a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány munkatársa

Forrás: karpataljalap.net https://karpataljalap.net/2026/08/30/tragyacsomo-lehulese-es-erese

A nyári orgona gondozása (2. rész)

Varga Gabriella Aktuális növényvédelmi előrejelzés,Egyéb kultúrák,Kisokos ,,,,,,,,,,,,,,
A nyári orgona gondozása (2. rész)

A nyári orgona nem véletlenül vált a kertbarátok egyik legkedveltebb díszcserjéjévé. Amellett, hogy látványos virágaival és kellemes illatával díszíti a kertet, gondozása sem bonyolult. Ha néhány alapvető igényét kielégítjük, hosszú éveken át bőséges virágzással hálálja meg a gondoskodást. Ahhoz azonban, hogy valóban egész nyáron díszítsen, fontos megismernünk termesztési igényeit.

A nyári orgona ültetésének legkedvezőbb időpontja a tavasz vagy az ősz. A tavaszi ültetés előnye, hogy a növénynek elegendő ideje marad megerősödni a nyári meleg előtt, míg az őszi telepítés során a gyökérzet még a fagyok beállta előtt fejlődésnek indul. Ültetéskor legalább kétszer akkora ültetőgödröt ássunk, mint amilyen a gyökérlabda mérete. A földet érett komposzttal vagy jól lebomlott szerves trágyával javíthatjuk, így a fiatal növény gyorsabban meggyökeresedik és erőteljesebben fejlődik. Fontos, hogy a gyökérnyak a talaj felszínével egy szintben maradjon, majd az ültetést követően alaposan öntözzük be a cserjét.

A talajt illetően nem különösebben igényes a nyári orgona, de a jó vízáteresztő képességű, laza szerkezetű, humuszban gazdag termőföldben fejlődik a legszebben. A pangó vizet rosszul tűri, ezért kötött, agyagos talaj esetén célszerű homokkal vagy komposzttal javítani a szerkezetét. Homokos talajon is jól fejlődik a növény, azonban ilyenkor gyakoribb öntözést és rendszeresebb tápanyag-utánpótlást igényel.

A nyári orgona kifejezetten fénykedvelő növény. Gazdag virágzásra csak napos helyen számíthatunk, ahol naponta legalább 6–8 órán át közvetlen napfény éri. Félárnyékban is életképes marad, de hajtásai megnyúlnak, virágzata ritkább lesz, és jóval kevesebb virágot fejleszt. A napos fekvés nemcsak a virágok számát, hanem azok színének intenzitását és a virágzási idő hosszát is kedvezően befolyásolja.

Hőigényét tekintve jól alkalmazkodik éghajlatunkhoz. A nyári meleget és az átmeneti szárazságot jól viseli, különösen akkor, ha már megfelelően begyökeresedett. A fiatal növényeket azonban az első egy-két évben rendszeresen öntözni kell, különösen a hosszabb csapadékmentes időszakokban. Az idősebb bokrok mélyre hatoló gyökérzetüknek köszönhetően már jobban ellenállnak a szárazságnak.

Az öntözésnél a mértékletesség a legfontosabb. Inkább ritkábban, de nagyobb mennyiségű vizet adjunk a növénynek, hogy a nedvesség a mélyebb gyökérrétegekbe is eljusson. A túl gyakori, kis adagú öntözés sekély gyökérzet kialakulásához vezethet, míg a tartósan nedves talaj gyökérrothadást okozhat.

A bőséges virágzást rendszeres tápanyag-utánpótlással segíthetjük elő. Tavasszal komposzt vagy jól érett szerves trágya kijuttatása ajánlott, majd a vegetációs időszakban virágzó díszcserjék számára készült műtrágyával vagy tápoldattal támogathatjuk a növény fejlődését. A foszfor- és káliumtartalmú készítmények elősegítik a virágképződést, és növelik a növény ellenálló képességét. A túlzott nitrogénellátás azonban kerülendő, mert ilyenkor a bokor sok levelet fejleszt, de kevesebb virágot hoz.

A nyári orgona gondozásának egyik legfontosabb feladata a metszés. Mivel mindig az adott évben fejlődött hajtásokon virágzik, a bokrokat minden tavasszal, még a rügyfakadás előtt erőteljesen vissza kell metszeni. Az előző évi hajtásokat általában 30–50 centiméteres magasságig vágjuk vissza. Ennek hatására erőteljes új vesszők fejlődnek, amelyek nagyobb és dúsabb virágfürtöket nevelnek. A virágzási időszakban az elnyílt virágzatok eltávolítása szintén ösztönzi az új bimbók képződését, így a növény akár az első őszi fagyokig folyamatosan virágzik.

A nyári orgona szaporítása legegyszerűbben félfás dugványozással történik. Július–augusz­tusban az egészséges, még nem teljesen fásodott hajtásokból 15–20 centiméter hosszú dugványokat vágnak, majd laza, jó vízáteresztő ültetőközegbe ültetik ezeket. Enyhén nedves környezetben néhány hét alatt meggyökeresednek, így a fiatal növények a következő tavasszal már végleges helyükre ültethetők. Magról is szaporítható a növény, azonban a magoncok nem mindig öröklik a fajta tulajdonságait, ezért a kertészetekben és a házi kertekben egyaránt a dugványozás a legelterjedtebb módszer.

A nyári orgona általában egészséges és ellenálló növény, de időnként megjelenhetnek rajta levéltetvek, takácsatkák vagy lisztharmat. A rossz légjárású, túlöntözött állományokban levélfoltosság és egyéb gombás betegségek is kialakulhatnak. A megfelelő ültetési távolság, a jó szellőzés, a rendszeres metszés és a kiegyensúlyozott tápanyag­ellátás jelentősen csökkenti a fertőzések kialakulásának veszélyét.

A nyári orgona gyors növekedésével, hosszú virágzásával és egyszerű gondozásával méltán tartozik a legértékesebb dísz­cserjék közé. Ha napos helyet biztosítunk számára, tavasszal rendszeresen visszametsszük, valamint száraz időben elegendő vizet és tápanyagot kap, hosszú éveken át bőséges virágzással és a kertet benépesítő színpompás pillangók látványával ajándékoz meg bennünket.

Nadimova Erzsébet,
az „Egán Ede” KGK JA falugazdásza, a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány munkatársa

Forrás: karpataljalap.net https://karpataljalap.net/2026/08/25/nyari-orgona-gondozasa-2-resz

A trágya belső élete – mi zajlik a kupacban?

Varga Gabriella Kisokos ,,,,,,,,,,,,,,,,
A trágya belső élete – mi zajlik a kupacban?

Az előző részekben szó volt arról, hol helyezzük el a trágyacsomót, hogyan rakjuk fel rétegesen, miért kell forgatni és locsolni. Most nézzük meg, mi történik odabent, a kupac belsejében és – ami a gazdának a legfontosabb­ – hogyan bizonyosodhatunk meg róla, hogy a trágyánk kész a fóliasátorban való alkalmazásra.

A trágyakupac nem hulladékhalom, hanem egy működő üzem. Milliárdnyi baktérium, gomba és apró élőlény dolgozik benne – ingyen, éjjel-nappal. A mi feladatunk mindössze annyi, hogy megteremtsük számukra a munkakörülményeket a levegő, a nedvesség és a megfelelő alapanyag biztosításával. Ha ezt megtesszük, ezek elvégzik a többit; ha nem, akkor más folyamatok indulnak be, és azok a kárunkra dolgoznak.

A két legfontosabb szakasz, melyen minden trágyakupacnak át kell esnie

1. Indulás (melegedő szakasz), 1–3 nap. Itt már nem lehet beavatkozni, azzal csak ronthatunk a dolgon. Ennek a szakasznak a sorsa a trágyakupac felrakásakor dől el, utólag nagyon nehéz javítani az akkor elkövetett hibákon. Ezek a leggyakoribb hibák. Fontos a méret: a 1,5 méternél alacsonyabb, 2 méternél keskenyebb kupac gyorsabban veszíti a hőt, mint ahogyan termeli, ezért soha nem fog „befűteni”. Optimális méretek: legyen 1,5–1,8 m magas, 2-3 m széles, és minél hosszabb. A magasság esetében fontos szempont, hogy 2 méter fölé ne menjünk, mert a saját súlyától összenyomódik és levegőtlenné válik a kupac.

Egyszerre rakjuk fel. Ha naponta rádobunk egy talicskával, a kupac soha nem éri el a forró szakaszt, tehát nem történik meg a fertőtlenítés. Sokkal jobb, ha van egy gyűjtőhely, ahol felhalmozzuk az anyagot, és amikor összejött a szükséges mennyiség, akkor egyszerre rakjuk fel a „dolgozó” kupacot.

A vizet felrakás közben kell bejuttatni, rétegenként. A kész kupacot kívülről beáztatni szinte lehetetlen – a víz lefolyik az oldalán, a belseje pedig poros marad. Száraz, szalmás trágyánál ez a megakadás leggyakoribb oka. Amint a kupac elkészült, a baktériumok nekiesnek a könnyen bontható anyagoknak: cukroknak, keményítőnek, fehérjéknek. A hőmérséklet gyorsan 20–40 oC-ra emelkedik.

Amire figyeljünk: 2-3 nap elteltével a kupacnak érezhetően melegnek kell lennie. Ha nincs hőmérőnk, szúrjunk bele egy vasrudat 50–60 cm mélyen, hagyjuk bent 10 percig, majd húzzuk ki és fogjuk meg. Ha langyos, meleg, jó úton járunk. Ha 3-4 nap után is hideg, valami baj van: túl száraz, túl kicsi vagy túl kevés benne a nitrogén.

2. Forró (termofil) szakasz, 1–3 hét. Ez a legfontosabb rész, amikor a forgatás időzítése a kulcs, és itt hibázik a legtöbb gazda, mert sajnos nem forgatja meg a kupacot.

A hőmérséklet ilyenkor 45–70 oC-ra ugrik. Ekkor dolgoznak a hőtűrő baktériumok. Ebben a szakaszban történik meg a fertőtlenítés: elpusztulnak a gombás és baktériumos kórokozók, a fonálférgek petéi és a gyommagvak nagy része. Ez az a szakasz, amiért az egész komposztálást végezzük, a termelés szempontjából ez a legfontosabb.

Ne naptár szerint forgassuk a kupacot, hanem hőmérséklet szerint. A szabály: akkor forgassunk, amikor a hőmérséklet elkezd esni, nem előbb. Ez általában a 7–14. nap.

Ne forgassunk bele a felfűtésbe. Ha a kupac éppen felmelegedőben van, és belenyúlunk, azzal kiengedjük a hőt, és megszakítjuk a fertőtlenítést.

Ha 65 oC fölé emelkedik a hőmérséklet, megint csak baj van. Ekkor már a hasznos mikrobák is pusztulni kezdenek, és a folyamat leáll magától. 70 oC fölött pedig egy nagyon száraz, szalmás-szénás kupacnál az önmelegedéses tűzveszély is fennáll – lótrágyánál megeshet. Ha 68–70 oC-ot mérünk, forgassuk meg és locsoljuk be a kupacot, ez lehűti.

A legfontosabb, amire szinte senki nem figyel: a kupac külső 20–30 cm-es rétege soha nem melegszik fel. Az egy hideg, fertőzött köpeny egy fertőtlenített belső rész körül. Ezért forgatáskor tudatosan a külső anyagot kell középre rakni. Ha ezt nem tesszük, hiába mértünk 65 oC-ot, a kupac fele kezeletlen marad. A jó eredményhez kell a 3–5 forgatás.

Amire figyeljünk: a szagra. Ha ammóniaszagot érzünk, éppen szökik a nitrogén. Ilyenkor a következő forgatásnál keverjünk az anyag közé szalmát (szerves anyagot), fűrészport, aprított lombot, és hagyjuk pihenni 10–14 napot.

Minden újabb forgatás után alacsonyabb csúcshőmérsékletet kapunk. Amikor a forgatás után már nem megy 45 oC fölé a hőmérséklet, a forró szakasz lezárult.

A következő részben a lehűlés és az érés szakaszát fogjuk részletesen kifejteni.

Molnár Ildikó,
az „Egán Ede” KGK JA falugazdásza, a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány munkatársa

Forrás: karpataljalap. net https://karpataljalap.net/2026/08/18/tragya-belso-elete-mi-zajlik-kupacban

Pályázati felhívás!

Varga Gabriella Események,Hírek,Pályázatok ,,,,,,,,

Első lépés szociális program

A Pro Agricultura Carpatika Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány újból várja a kiskorú gyereket vagy gyerekeket nevelő kárpátaljai magyar családok jelentkezését az „Első lépés” szociális programban való részvételre.

A szociális program célja: életképes családi gazdaságok létrehozásának és beindításának segítése.

A pályázathoz szükséges dokumentumok:

  • – a családi összetételről szóló igazolás;
  • – személyigazolvány és identifikációs kód másolata, jól látható minőségben;
  • – az óvodás vagy tanköteles korú gyerekek esetén igazolás a tanintézményben való tanulásról;
  • – kérelem, benne rövid indoklás arról, hogy miért szeretnének részt venni a kedvezményes programban;
  • – gazdálkodási terv.

A szükséges űrlapok letölthetők a facebook oldalunkról https://www.facebook.com/ProAgriculturaCarpatikaJotekonysagiAlapitvany/ vagy a honlapunkról (azon belül is a Letöltések fülnél)

A program részleteiről részletes tájékoztatást kaphatnak

  • az Alapítvány irodájában (Beregszász, Timoscsuk Mihály utca 6.), Tel.: 0673124295;
  • Nagydobronyban, Hidi Lászlónál, Tel.: 0673124353

Falugazdászainknál:

  • Gál Ilona, Tel.: 0961700744
  • Molnár Ildikó, Tel.: 0673136258
  • Tihor-Sárközi Mónika, Tel.: 0673136398
  • Nagy Éva, Tel.: 0676567679
  • Nadimova Erzsébet, Tel.: 0678850482
  • Varga István, Tel.: 0997541324
  • A pályázat benyújtható: 2026. augusztus 10 – től szeptember 18. 16:00 – ig (k.e.i.).
  • A program támogatói:

A Pro Agricultura Carpatika Alapítvány

A pillangók kedvenc cserjéje – a nyári orgona (1. rész)

Varga Gabriella Egyéb kultúrák,Kisokos ,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,
A pillangók kedvenc cserjéje – a nyári orgona (1. rész)

A nyári orgona (Buddleja davidii) napjaink egyik legkedveltebb nyáron virágzó díszcserjéje, amely hosszú virágzásával, kellemes illatával és gazdag színválasztékával szinte minden kertben megállja a helyét. Sokan pillangócserjének is nevezik, mivel nektárban gazdag virágai egész nyáron mágnesként vonzzák a pillangókat, a méheket, a poszméheket és számos más hasznos beporzó rovart. A virágzó bokor körül állandó élet figyelhető meg, ezért nemcsak díszíti a kertet, hanem a természetes élővilág fenntartásához is hozzájárul.

Bár neve ezt sugallja, a nyári orgona nem rokona a tavasszal virágzó közönséges orgonának (Syringa vulgaris). A két növény csupán virágzatának hasonló alakja miatt kapott hasonló magyar elnevezést. Botanikailag teljesen különböző családba tartoznak. A nyári orgona a buddlejafélék nemzetségének legismertebb képviselője, természetes élőhelye pedig Közép- és Nyugat-Kína hegyvidéki területein található. Európába a XIX. század végén került, ahol gyorsan elterjedt, mivel kiválóan alkalmazkodott a mérsékelt égövi klímához.

A növény gyors növekedésű lombhullató cserje. Kedvező körülmények között évente akár egy-másfél métert is növekedhet, végleges magassága pedig elérheti a három-négy métert. Koronája szélesen elterülő, vesszői elegánsan lehajlanak, ami virágzás idején különösen mutatós megjelenést kölcsönöz számára. Hosszúkás, lándzsás levelei felül sötétzöldek, fonákjuk ezüstösen molyhos. Már önmagában lombjával is díszít, valódi szépségét azonban a nyár derekán bontakoztatja ki.

Virágai hosszú, tömött fürtökben nyílnak, amelyek akár 20–30 centiméter hosszúra is megnőhetnek. Az apró virágok rendkívül sok nektárt termelnek, intenzív, mézre emlékeztető illatot árasztanak, amely messziről odacsalogatja a beporzó rovarokat. A legtöbb fajta júliustól egészen szeptember végéig, kedvező időjárás esetén akár az első őszi fagyokig folyamatosan virágzik. Ez különösen értékessé teszi, hiszen a nyár második felében már jóval kevesebb cserje biztosít ilyen gazdag virágdíszt.

A nemesítőknek köszönhetően napjainkra több mint százötven különböző fajtája ismert. A legismertebbek közé tartozik a mélylila virágú Black Knight, amely az egyik leglátványosabb változat. A Royal Red bíborvörös virágzatával díszít, míg a Pink Delight élénk rózsaszín virágai miatt kedvelt. A White Profusion elegáns hófehér virágfürtjei kiválóan mutatnak sötét lombú növények társaságában. A kisebb termetű Nanho Blue és Nanho Purple fajták kompakt növekedésük miatt kisebb kertekbe is ideálisak. Igazi különlegesség a Flower Power, amely narancssárga és lilás árnyalatú virágaival ritkaságnak számít. Az utóbbi években egyre népszerűbbé váltak a Butterfly Candy sorozat törpe növekedésű fajtái is, amelyek akár nagyobb dézsákban vagy balkonokon is sikeresen nevelhetők.

A nyári orgona rendkívül sokoldalúan felhasználható a kertben. Szoliterként ültetve önmagában is látványos dísze a pázsitnak, de cserjecsoportok részeként, virágzó sövényként vagy évelőágyások hátterében is kiválóan mutat. Különösen szép látványt nyújt levendulával, kasvirággal, díszfüvekkel, rózsákkal vagy más nyáron virágzó cserjékkel társítva. Mivel virágzása éppen akkor a legintenzívebb, amikor sok tavaszi dísz­cserje már elvirágzott, fontos szerepet tölt be a kert folyamatos díszítőértékének fenntartásában.

Nem csak szépsége miatt érdemes ültetni. A nyári orgona igazi méh- és pillangóbarát növény, amely jelentős mennyiségű nektárt biztosít a beporzó rovarok számára. A természet közeli kertek egyik legfontosabb cserjéje lehet, hiszen hozzájárul a biológiai sokféleség megőrzéséhez is. Gyors növekedése, hosszú virágzása, kiváló szárazságtűrése és egyszerű gondozása miatt méltán tartják a kert egyik legmegbízhatóbb díszcserjéjének. Aki egyszer helyet ad neki a kertjében, hosszú éveken át gyönyörködhet illatos virágfüzéreiben és a körülöttük táncoló színpompás pillangók látványában. (Folytatjuk.)

Nadimova Erzsébet,
az „Egán Ede” KGK JA falugazdásza,
a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei
Jótékonysági Alapítvány munkatársa

Forrás: karpataljalap.net https://karpataljalap.net/2026/08/06/pillangok-kedvenc-cserjeje-nyari-orgona-1-resz

A növényvédő szerek helyes alkalmazása zöldségféléknél (6.)

Varga Gabriella Aktuális növényvédelmi előrejelzés,Kisokos ,,,,,,,,,,,,,,,
A növényvédő szerek helyes alkalmazása zöldségféléknél (6.)

A növényvédelem napjaink mezőgazdaságának egyik legfontosabb feladata. A különböző kártevők, kórokozók és gyomnövények jelentős terméskiesést okozhatnak, ezért sok esetben elengedhetetlen a növényvédő szerek alkalmazása. Ugyanakkor ezek a készítmények csak akkor szolgálják megfelelően a termelést és a környezet védelmét, ha az előírásoknak megfelelően, szakszerűen használják azokat. A helyes növényvédőszer-használat nemcsak a termés mennyiségét és minőségét javítja, hanem hozzájárul az emberi egészség, a hasznos élő szervezetek és a környezet megóvásához is.

A növényvédő szerek kijuttatása előtt minden esetben el kell olvasni a készítmény címkéjén és engedélyokiratában szereplő használati utasítást. Ezek az előírások tartalmazzák az alkalmazható dózist, a kijuttatás időpontját, a megfelelő kultúrákat, valamint azokat a biztonsági előírásokat, amelyek betartása kötelező. A javasoltnál nagyobb mennyiség alkalmazása nem minden esetben eredményez nagyobb hatékonyságot, viszont növeli a környezeti terhelést, a növénykárosodás és az egészségügyi kockázatok lehetőségét.

Kiemelten fontos az élelmezés-egészségügyi várakozási idő betartása. Ez az az időtartam, amelynek el kell telnie a növényvédő szer utolsó kijuttatása és a termés betakarítása között. Ennek célja, hogy a növényvédőszer-maradékok lebomoljanak olyan szintre, amely már nem jelent veszélyt a fogyasztók számára. Ha ezt az előírást nem tartják be, a terményben a megengedettnél magasabb növényvédőszer-maradvány maradhat, ami egészségügyi kockázatot jelenthet.

Ugyancsak jelentős szerepe van a munkaegészségügyi várakozási időnek, amely azt az időszakot jelöli, ameddig a kezelt területre megfelelő védőfelszerelés nélkül belépni nem szabad. Ez az előírás a mezőgazdasági dolgozók egészségét védi, hiszen a frissen kijuttatott növényvédő szerrel való érintkezés bőrön, légutakon vagy szemen keresztül káros lehet. A munkavédelmi szabályok betartása, a megfelelő védőruházat, kesztyű, szemüveg és szükség esetén légzésvédő használata jelentősen csökkenti az egészségügyi kockázatokat.

A növényvédő szerek alkalmazása során különös figyelmet kell fordítani a méhveszélyességre is. A méhek és más beporzó rovarok fontos szerepet töltenek be a mezőgazdaságban és a természetes ökoszisztémák működésében, ezért védelmük nélkülözhetetlen. Egyes növényvédő szerek kifejezetten veszélyesek lehetnek rájuk, ezért virágzó kultúrákban vagy virágzó gyomnövények jelenlétében csak a vonatkozó előírások szigorú betartásával szabad permetezni. A méhekre kifejezetten veszélyes készítmények alkalmazása sok esetben tilos virágzás idején, vagy kizárólag a méhek napi aktív repülésének befejezése után, az esti órákban végezhető el. Emellett ajánlott a környékbeli méhészek előzetes értesítése is, hogy szükség esetén megtehessék a megfelelő óvintézkedéseket.

Nem kevésbé fontos a vízi élővilág védelme. Számos növényvédő szer mérgező lehet a halakra, kétéltűekre, vízi gerinctelen állatokra és más vízi szervezetekre. Ezért permetezés során ügyelni kell arra, hogy a permetlé ne jusson tavakba, folyókba, csatornákba vagy vízelvezető árkokba. A felszíni vizek mellett gyakran kötelező védősávot kell hagyni, amely csökkenti az elsodródás és a bemosódás kockázatát. A permetezőgépek tisztítását sem szabad természetes vizek közelében végezni, a maradék permetlevet és a csomagolóanyagokat pedig az előírások szerint kell kezelni és megsemmisíteni.

A sikeres és biztonságos növényvédelem alapja a megfelelő időzítés is. Szeles időben nem ajánlott permetezni, mert a permetlé elsodródhat a szomszédos kultúrákra, lakóterületekre vagy természetes élőhelyekre. Eső előtt végzett kezelés esetén a csapadék lemoshatja a készítményt, ami csökkenti annak hatékonyságát, ugyanakkor növeli a környezet szennyezésének veszélyét.

A növényvédő szerek tárolása ugyancsak nagy felelősséget jelent. A készítményeket eredeti, feliratozott csomagolásban, zárt, száraz, jól szellőző helyiségben kell tartani, gyermekektől, háziállatoktól, élelmiszerektől és takarmányoktól elkülönítve.

A korszerű mezőgazdaság célja, hogy a növényvédő szereket csak indokolt esetben és a lehető legkisebb környezeti terhelés mellett alkalmazzák. Ebben fontos szerepet kap az integrált növényvédelem, amely előnyben részesíti a megelőző agrotechnikai módszereket, a biológiai védekezést és a folyamatos megfigyelést. A vegyszeres beavatkozás így valóban csak akkor történik meg, amikor arra feltétlenül szükség van.

Tihor-Sárközi Mónika,

az „Egán Ede” KGK JA falugazdásza,
a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei
Jótékonysági Alapítvány munkatársa

Forrás: karpataljalap.net https://karpataljalap.net/2026/08/02/novenyvedo-szerek-helyes-alkalmazasa-zoldsegfeleknel-6

Öntözés, tápoldatozás (5.) – Milyen töménységű tápoldattal öntözzünk?

Varga Gabriella Aktuális növényvédelmi előrejelzés,Fő kultúrák,Kisokos ,,,,,,,,
Öntözés, tápoldatozás (5.) – Milyen töménységű tápoldattal öntözzünk?

Cikksorozatunk előző részében megtárgyaltuk, hogy mi is az a sokat emlegetett EC-érték. Azonban a talaj EC, és az öntözővíz EC-nek ismerete nem csak egy úri hóbort, hanem bizony használnunk is kell őket a mindennapi gyakorlatban, amikor tápoldatozzuk a növényeinket. A mai cikkünkben azt mutatjuk meg, hogy a fent említett EC értékek hogyan kapcsolódnak egymáshoz.

A fő cél változatlan!

Amikor elkezdtük a növények tápanyagellátást taglalni, leszögeztük, hogy az intenzív zöldségtermesztésben nem az alapján adagoljuk a tápanyagot, hogy a szezon folyamán mennyi tápanyagot vesznek fel, hanem folyamatosan fenntartunk egy olyan tápanyagszintet, amelynél a növények a maximális termést hozzák. Azt is tisztáztuk, hogy a tápanyagszint mérésének legelterjedtebb módszere az EC mérése. Tehát amikor tápanyagot juttatunk ki, akkor tulajdonképpen ezt az optimális talaj-EC értéket igyekszünk fenntartani. Ha a talaj-EC értéke az optimum alá esik, akkor növeljük a tápanyagok koncentrációját a kijuttatandó tápoldatban, míg ha az optimális szint fölé emelkedik, akkor pedig csökkentjük a tápoldat töménységét. Mint amikor biciklit vezetünk: ha jobbra húz a kormány, s lefelé megyünk az útról, akkor balra korrigálunk, míg ha balra húz, s megyünk át a szembe jövő sávba, akkor pedig jobbra korrigálunk. Így érjük el azt, hogy folyamatosan a biztonságos sávban maradjunk, éles kanyarodások nélkül. Csakhogy ehhez tudnunk kell, hogy hol is húzódik az a biztonságos sáv, amit követnünk kell, s milyen korrigálásokat végezhetünk anélkül, hogy cikk-cakkban haladnánk, azaz végletekbe esnénk.

Az ideális talaj-EC

A hagyományos talajos termesztésnél a legelterjedtebb a higított talajoldat EC értékének a mérése és annak eredményét próbáljuk viszonyítani az ideálisnak számító értékhez. A hétköznapi gyakorlatban az úgynevezett 2:1 arányú oldat módszerét használjuk. Ilyenkor 2 résznyi desztillált vízhez hozzáadunk annyi földet, hogy a teljes mennyiség 3 résznyi legyen. 2-3 perces kavargatás után készen is van az oldatunk, amelybe csak bele kell helyezni a kézi EC-mérőt, és le kell olvasnunk a mért eredményt. Az uborka esetében optimálisnak a kb. 0,8 EC-érték számít, 0,6 EC-érték már alacsonynak, míg az 1,0 EC-érték fölötti magasnak.

Az, hogy pontosan mennyi is az optimális értéke a hígított talajoldatEC-nek az intenzív zöldségtermesztésben, függ a termesztett növénytől, a növények fejlődési fázisától, de még a talaj szerkezetétől is. Azonban ezek az eltérések viszonylag nem nagyok, s a gyakorlati számításoknál nagy biztonsággal használhatjuk célértékként a 0,8 EC-t. A tápanyagellátás, tápoldatozás során ennek az értéknek a fenntartása a célunk. Ez az érték nem tükrözi ugyan a talaj teljes tápanyag tartalmát, de jól kifejezi a kívánatos tápanyag-szolgáltató képességet. Ez alatt az érték alatt a növényeink nem jutnak folyamatosan elegendő tápanyaghoz a maximális termés eléréséhez, míg e fölött az érték fölött fennáll a gyökérperzselés veszélye, valamint nehézkessé válik néhány tápelem, például a kalcium felvétele. A növények vegetatív-generatív egyensúlya is ennél az értéknél áll be a kívánatos enyhén vegetatív szintre. A fentiekben leírtaknak megfelelően, ha a talaj EC-értéke 0,8 alá süllyed, akkor növeljük a tápoldat EC-jét, ha pedig  fölé megy, akkor pedig értelemszerűen csökkentjük. A konkrét számokat a tápoldatozás aranyszabálya határozza meg, az uborka esetében az úgynevezett 2,7-es szabály.

A „2,7-es arany szabály”

A 2,7-es szabály alapján határozzuk meg, hogy milyen tápoldat-EC-vel kell öntözni az uborkát adott talaj-EC értéknél:

Talaj EC + Tápoldat EC = 2,7±10%

Vagy másképpen felírva: 

Tápoldat EC = (2,7±10%) – Talaj EC

Mint látjuk, a fenti összefüggés alapján, ha magas a talaj-EC, csökkenteni kell a kijuttatandó tápoldat-EC-t, s ha csökken a talaj-EC, akkor növelni kell a kijuttatandó tápoldat-EC-t. 

A 10%-os eltérési lehetőség a gazdák mozgástere a növények vegetatív-generatív egyensúlyának fenntartására. A fényszegény kora tavaszi, vagy késő őszi időszakban +10%-kal is számolhatunk, míg a nyári hőségben –10%-kal. Ez azt jelenti, hogy a két időszak tápoldat-EC-je között 0,5-0,6 EC is lehet! 

Amennyiben a talaj EC-je jelentősen eltér az optimálistól, azaz 0,6 alá csökken, vagy 1,2 fölé megy a talaj EC értéke, akkor is igénybe kell venni ezt az eltérési lehetőséget. De a legegyszerűbb, ha veszünk néhány tipikus példát.

1.    Ha a talaj EC-értéke 0,8, tehát az ideális közelében van, akkor a képlet alapján 
2,7-0.8=1,9, tehát ilyen tápoldat-EC-vel kell öntözni. 

2.     Ha a talaj EC-értéke 0,4 (ami jóval az ideális alatt van, de a helytelen öntözési gyakorlatból kifolyólag nagyon gyakran előfordul, hogy ilyen, vagy ez alatti értékeket mérünk az uborka gyökérzónájában), akkor a képlet alapján: (2,7 + 10%) – 0,4 = 2,6 EC-értéket kapunk a tápoldatra. Talajos termesztésnél ennél magasabb tápoldat-EC-vel a gyökérperzselés és a tápanyagfelvételi zavarok tüneteinek veszélye nélkül már nem tudunk dolgozni.

3.    Ha a talaj-EC = 1,5 (ami a zöldségfélék többsége számára egy felső határ, de a télen is fedett, vagy nem kellően átmosatott talajú fóliasátrakban szintén gyakori), akkor a képlet alapján.
(2,7 – 10%) – 1,5 = 0,9-es EC-értéket kapunk a tápoldatra. Nagyon sok esetben az öntözővíz EC-je ennél magasabb, tehát szinte semmi műtrágyát nem kell, pontosabban nem tudunk hozzá tenni.

Akkor mennyi is az annyi?

Mint látjuk, a talaj-EC-től függően a kijuttatandó tápoldat EC-je igen széles határok között mozoghat, azaz nagy eltérések lehetnek abban, hogy mennyi műtrágyát kell az öntözővízben feloldanunk. Az 1000 liter vízben feloldandó műtrágya mennyiségét az alábbi egyszerű képlet alapján határozhatjuk meg:

M (kg műtrágya/1000l víz) = Tápoldat-EC – Öntözővíz-EC

A fenti példákból kiindulva, az első esetben, amikor a kijuttatandó tápoldat EC értéke 1,9 és az öntözővíz saját EC értéke 0,6, akkor a fenti képlet alapján fejben is kiszámolható, hogy 1,9 – 0,6 = 1,3 kg műtrágyát kell 1000 liternyi öntözővízben feloldani, hogy az így kapott tápoldat töménysége a kívánt értékű legyen. 

A második esetben, amikor egy nagyon tápanyagtartalmú talajról beszélünk, amikor 2,6 EC-értékű tápoldattal kellene öntöznünk az uborkát, akkor a fenti képlet alapján és 2,6 – 0,6 = 2 kg műtrágyát kell 1000 liternyi önözővízben feloldani.

A harmadik esetben egy mindössze 0,9 EC-értékű tápoldatot kell kijuttatnunk, aminek az elkészítéséhez a 0,6 EC-értékű átlagos öntözővízhez mindössze 0,9 – 06 = 0,3 kg műtrágyát tudunk csak hozzáadni, hogy ne lépjük túl a megadott értéket.

Mint látjuk, óriási különbségek lehetnek a tápoldatok elkészítéséhez szükséges műtrágya mennyiségében úgy is, hogy az öntözővíz EC-értékét egy átlagos 0,6-os értéknek vettük minden esetben. A tényleges öntözővíz EC-értékek figyelembe vételével ezek az eltérések még meglepőbbek lehetnek.

Gál I., az „Egán Ede” KGK” JA falugazdásza, 
a „Pro Agricultura Carpatika” KMJA munkatársa

Forrás: karpatinfo.net https://karpatinfo.net/gazdasag/karpatalja-ukrajna-tapoldatozas-ontozes-2026-07-30

A trágya kezelése és előkészítése a következő évre

Varga Gabriella Kisokos ,,,,,,,,,,,,
A trágya kezelése és előkészítése a következő évre

A jól kezelt szerves trágya a fóliasátras zöldségtermesztés egyik legfontosabb összetevője. Pótolja a tápanyagot, javítja a talaj szerkezetét, és élénkíti a talajéletet. Ugyanakkor zárt térben, ahol nincs csapadék, amely kimosná a felesleges sókat (ammóniasókat), a rosszul előkészített trágya többet árthat, mint amennyit használ.

Miért más a helyzet fólia alatt, mint szabadföldön?

Szabadföldön az eső és a hó folyamatosan mossa, hígítja a talajoldatot, így egy enyhén túladagolt trágya hatása idővel mérséklődik. Fóliasátorban ez a „természetes öblítés” hiányzik. A sók felhalmozódnak a felső talajrétegben (szikesedés, magas EC-érték), ami gyökérkárosodáshoz, hervadáshoz vezethet. Az ammóniagáz zárt, szellőzetlen térben égési tüneteket okozhat a leveleken, amivel sajnos gyakran találkozhatunk.

A kórokozók és a gyommagvak nem pusztulnak el természetes úton, ezért a trágya előzetes kezelése (érlelés, komposztálás) még fontosabb.

Nem utolsó szempont, hogy fólia alatt a talajuntság gyorsabban jelentkezik, mivel ugyanazon a területen évről évre intenzív termesztés folyik, tehát minden évben ajánlott a trágyázás. Gondoljunk bele: ha nem vagyunk biztosak a trágya kezelésében és minőségében, minden szezon kezdetén kockára tesszük az éves jövedelmünket és megélhetésünket.

A réteges felhalmozás technikája

Az egyik leghatékonyabb módszer a trágyakezelésben a réteges, komposztálási elvű felhalmozás. Ennek lényege, hogy a friss trágyát nem egyszerűen rádobjuk a kupacra, hanem rétegesen, felváltva szalmás és nedvesebb anyagokkal (pl. folyékony trágyával, növényi maradványokkal) helyezzük el. Minden 30–50 cm-es trágyaréteget 5–10 cm-es szalmaréteggel takarunk le, majd az egész réteget nedves állapotban összenyomjuk, jól megtapossuk lábbal vagy akár traktorral.

Ez a módszer biztosítja a megfelelő szén-nitrogén arányt, amely a mikrobiológiai lebontás hatékonysága szempontjából kulcsfontosságú. Az ideális szén-nitrogén arány kb. 25-30:1 körül van. A friss istállótrágya szén-nitrogén aránya általában ennél alacsonyabb (kb. 15-20:1), ezért a szalmás alom hozzáadása nemcsak fizikai, hanem biokémiai szempontból is javítja az anyag minőségét.

Nemcsak megrakni, de forgatni, szellőztetni is kell

A trágyacsomó forgatása az egyik leglényegesebb kezelési lépés. A rendszeres forgatás – legalább 6–8 hetente egyszer – több fontos célt szolgál egyidejűleg.

Egyrészt biztosítja az egyenletes érést. A kupac belseje és külseje eltérő hőmérsékleten és eltérő nedvességtartalommal érlelődik, ezért a forgatással elérhető, hogy minden anyagrész egyenletesen essen át a lebontási folyamaton.

Másrészt a forgatás segíti a szellőzést. A szerves anyag mikrobiológiai lebontásához oxigénre van szükség, nélküle a tömörödött, levegőtlen kupac anaerob (légmentes) erjedésbe fordul, amely metán- és kénhidrogén-kibocsátással jár, és rontja a végső komposzt minőségét.

Harmadrészt a forgatás lehetővé teszi, hogy az esetlegesen fennmaradt kórokozók és gyommagvak is megfelelő hőhatásnak legyenek kitéve. A kupac belsejében a hőmérséklet 55–70 °C-ra is emelkedhet, ami a legtöbb káros mikroorganizmust és gyommagvat elpusztítja – ehhez persze arra is szükség van, hogy a forgatással a külső rétegek is bekerüljenek a belső, forró zónába.

A trágyacsomót locsolni is kell, a nedvességtartalom szabályozása fontos

A megfelelő nedvességtartalom fenntartása kritikus a komposztálási folyamat szempontjából. Az optimális nedvességtartalom 50–60% között van, ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a trágyából kézzel összenyomva néhány csepp víz préselődik ki, de nem folyik belőle. A túl száraz kupacban lelassul a mikrobiológiai aktivitás, a túl nedvesben viszont anaerob erjedés indul be, ami szintén nem előnyös.

Száraz nyáron az intenzív párolgás miatt szükség lehet öntözésre, ilyenkor a kupacra hígított trágyalevet vagy vizet juttatunk ki, egyenletesen bejuttatva azt a kupac belsejébe is. Esős időszakokban viszont különösen fontos a takarás, hogy a kupac ne telítődjön vízzel, mert a túl sok víz szintén káros. Tehát jobb, ha le van takarva a trágyacsomó, és magunk pótoljuk a vizet, annyit, amennyit szükséges. (Folytatjuk.)

Molnár Ildikó,

az „Egán Ede” KGK JA falugazdásza,
a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány munkatársa

Forrás: karpataljalap.nethttps://karpataljalap.net/2026/07/26/tragya-kezelese-es-elokeszitese-kovetkezo-evre

A takácsatkák elleni védekezésről

Varga Gabriella Aktuális növényvédelmi előrejelzés,Egyéb kultúrák,Kisokos ,,,,,,,,
A takácsatkák elleni védekezésről

Ez a kártevő egy rendkívül sok tápnövénnyel rendelkező károsító, amely a különböző zöldségnövényeken (uborka, paradicsom, paprika stb.) kívül egyéb más gyümölcsféléket (szamóca, szilva, alma stb.), valamint dísz-, gyógy- és fűszernövényeket is erőszeretettel károsít. Mivel ennek a kártevőnek is (hasonlóan a levéltetvekhez) egy éven belül 10-12 nemzedékük is előfordulhat, ezért megjelenésükre az év különböző szakaszaiban számítanunk kell. Egyaránt találkozhatunk velük szabadföldön és a termesztő létesítményekben, valamint kora tavasztól késő őszig, mindaddig, amíg a feltételek adottak az életkörülményeikhez.

Felszaporodásuknak leginkább kedveznek a napos, száraz, páramentes időszakok, ezért a melegebb, őszelei napokon sem dőlhetnek még hátra a gazdák, mondván, „már úgysem tud nagy kárt okozni az atka a növényállományban”, mert bizony jó pár meleg nap elég ahhoz, hogy megsokszorozódjanak a növényeinken. A másik, szintén nagyon fontos ok, amiért még ebben az időszakban is védekeznünk kell ellenük az, hogy minél jobban lecsökkentsük az áttelelni kívánó egyedek számát.

A kártevők

A közönséges takácsatkák (Tetranichus urticae), vagy a másik ismertebb nevén a kétfoltos takácsatkák rendszertanilag a pókszabásúak osztályába sorolandóak. A nőstény 3-4 mm nagyságú, 4 pár lábbal rendelkező, szabad, „jó” szemmel is észrevehető, kissé ellipszis alakú. Színük sárgászöldtől a narancsvörösig változik, melyeknek színét részben a tápnövény részben pedig az adott évszak befolyásolja. A sárgászöld egyedek háti részén két nagy sötétebb színű folt található, innen is kapta a kétfoltos takácsatka elnevezést. Az áttelelő egyedek színe narancssárga, piros. Legkedveltebb zöldségnövényei közé tartozik az uborka, paprika, bab és a paradicsom.

Az évenként kifejlődő nemzedékek száma a hőmérsékleti viszonyoktól függően változó. Az évenkénti 10-12 nemzedék kifejlődése leginkább üvegházi vagy fólia alatti hajtatási körülmények között fordulhat elő. Tavasszal viszonylag korán, már 10–15 °C léghőmérséklet mellett megjelennek. Azonnal a tápnövények leveleire vándorolnak, ahol táplálkozni kezdenek és szövedéket, „pókhálószerű bevonatot” készítenek. Ezért is fordul sokszor elő az, hogy kora tavasszal, rögtön a szezon elején (akár már a palántanevelés alkalmával) találkozhatunk a kártételükkel. A tavaszi nemzedék viszonylag lassan, 20–60 nap alatt fejlődik ki. A nyári nemzedékek kifejlődése mindössze 15–28 napig tart. Az elhúzódó tojásrakás miatt a nyári nemzedékek átfedik egymást. A tojásokon kívül a nőstények képesek az áttelelésre, amelyet a növényi maradványok között, valamint a fák kéregrepedéseiben elbújva végzik. Szabadföldi körülmények között nyár végén, ősz elején jelenik meg az áttelelő alak. Kialakulását a fény- és a hőmérsékleti viszonyok határozzák meg.

Kártételük

A takácsatka károsítása esetén először mindig a kártételt (a károsított növényi részeket) vesszük észre, majd csak azt követően a károsítót. Kártételének első jeleiként a növények leveleinek színén apró, halvány foltok jelennek meg, amelyek a fertőzés fokozódásával összeolvadnak, a levél egész felületére kiterjednek. A levél torzul, fonákát az atka finom szövedéke (pókhálószerű bevonata) fedi be. A kártevőkkel leggyakrabban a levelek fonáki részén találkozhatunk. A kártevők felszaporodását (egyedszámaik növekedését) követően a kártétel kiterjed a virágra és a termésre egyaránt, amelyeknél színvesztés, torzulás, méretbeli lemaradás figyelhető meg.

Védekezés lehetőségei

Mielőtt rátérnénk a takácsatka elleni védekezés lehetőségeire, előtte két nagyon fontos (a védekezés sikerességét meghatározó) tényezőt tisztáznunk kell. Az egyik ilyen fontos tényező a növényállomány gyommentesen tartása! A takácsatka ugyanis nagyon sokféle gyomnövényen jól érzi magát, és amennyiben a területünk el van gyomosodva, úgy a kártevők a gyomokról bármikor visszavándorolhatnak a termesztett növényeinkre.

A másik szintén fontos tényező a helytelen vegyszerhasználat. Gyakran a takácsatkák tömeges elszaporodásához vezet a széles spektrumú rovarölő szerek indokolatlan alkalmazása, amelyek kiirtják a takácsatkák természetes ellenségeit (ragadozó atkák, katicabogarak, fátyolkák, ragadozó poloskák), de őket viszont életben hagyják. Fontos lenne ezért tisztázni, hogy az atkák nem rovarok, hanem a pókszabásúakhoz tartozó „kicsi lények”! Ne csodálkozzunk tehát, ha a sok rovarölő szer nem gyéríti a létszámukat, sőt a természetes ellenségeik kiirtásával akadálytalanul tovább terjednek!

Biológiai védekezés

A zöldségtermesztésben a takácsatkák ellen egyaránt használnak ragadozó atkákat és ragadozó poloskákat is. A ragadozókat leggyakrabban a hajtatásban alkalmazzák. Az alkalmazandó ragadozók típusa, betelepítésüknek ideje, mennyisége mindig az adott kultúrától függ. Példaként lehetne megemlíteni a Phytoseiulus persimilis ragadozó atkákat, amelyekkel kapcsolatban nagyon sok pozitív tapasztalat gyűlt össze itt, Kárpátalján is. Az eddigi tapasztalatok szerint minden szezon kezdetén újból be kell telepíteni (szükség esetén megismételve) a termesztő létesítményekbe, olyan időszakban, amikor a takácsatka egyedszáma még alacsony. A továbbiakban az ilyen létesítményekben kerülendő azon rovarirtó növényvédő szerek alkalmazása, amelyek a ragadozó atkákra veszélyesek lehetnek.

Kémiai védekezés

A kémiai védekezések közé lehetne sorolni elsőként (kultúrától függően) a kén tartalmú készítmények alkalmazását. Ezeket a készítményeket leginkább a lisztharmat elleni küzdelemben szokták „bevetni” a termelők. Ezek a szerek a lisztharmat elleni küzdelem mellett remek gyérítő hatással is bírnak a takácsatkák ellen.

A kémiai védekezés esetében is figyelembe kell venni egy nagyon fontos dolgot, méghozzá azt, hogy a kimondottan takácsatka elleni készítményeket felváltva vagy kombinálva kell alkalmazni. Először is azért, hogy ne alakuljon ki rezisztencia a kártevőkkel szemben. Másodszor pedig azért, mert jelenleg még nincs olyan készítmény, amelyik egyszerre hatna a kártevő különböző fejlődési (tojás, fiatal és idős egyed) fázisai ellen. Az alkalmazandó növényvédő szerek folyamatosan változnak, de jelenleg a következő atka elleni szerek közül válogathatunk: Vertimec, Nissorun, Floramite, Ortus, Fazilo stb. A védekezéssel ne késlekedjünk, már az első tünetek megjelenésekor érdemes megkezdeni a védekezéseket (főleg a melegebb időszakokban), így megelőzhetjük a kártevők gyors felszaporodását valamint tovább terjedését.

Nagy Éva, az „Egán Ede”KGK” JA falugazdásza, 
a Pro Agricultura Carpatika Megyei JA munkatársa

Forrás: karpatinfo.net https://karpatinfo.net/gazdasag/karpatalja-ukrajna-novenyvedelem-kartevok-2026-07-22

A muskátli gondozása – a hosszan tartó virágzás titkai (2. rész)

Varga Gabriella Aktuális növényvédelmi előrejelzés,Egyéb kultúrák,Kisokos ,,,,,,,,,,,,,,
A muskátli gondozása – a hosszan tartó virágzás titkai (2. rész)

A muskátli népszerűségét nemcsak színpompás virágainak, hanem viszonylag egyszerű gondozásának is köszönheti. Megfelelő körülmények között tavasz végétől egészen az első őszi fagyokig folyamatosan virágzik, így hónapokon át díszítheti balkonunkat, teraszunkat vagy kertünket. Bár a muskátli nem tartozik a legkényesebb dísznövények közé, a bőséges virágzáshoz és az egészséges fejlődéshez néhány alapvető termesztési szabályt érdemes betartani.

A sikeres nevelés az ültetéssel kezdődik. A muskátli melegkedvelő növény, ezért szabadba csak akkor kerüljön, amikor a késő tavaszi fagyok veszélye már teljesen elmúlt. Általában május közepétől biztonságosan kiültethető. Balkonládákban, cserepekben és dézsákban egy­aránt jól fejlődik, de fontos, hogy az ültetőedény alján megfelelő vízelvezetés legyen. A pangó víz ugyanis a gyökérzet károsodásához vezethet. Ültetéshez jó minőségű, tápanyagban gazdag virágföldet használjunk. A növényeket legalább 20 centiméteres távolságra helyezzük egymástól, hogy elegendő helyük legyen a fejlődéshez és a megfelelő légáramláshoz.

A muskátli a fényigényes növények közé tartozik. Ahhoz, hogy folyamatosan újabb és újabb virágokat hozzon, naponta legalább öt-hat óra közvetlen napsütésre van szüksége. A kerti muskátli és a futómuskátli különösen jól érzi magát a déli vagy délnyugati fekvésű erkélyeken. Minél több fényt kapnak, annál gazdagabban virágoznak. Az angol muskátli és az illatos muskátli valamivel érzékenyebb a nyári hőségre, ezért számukra előnyösebb lehet a világos, de a legforróbb délutáni órákban enyhén árnyékolt hely.

Hőigényét tekintve a muskátli a meleget kedveli. Az optimális fejlődéshez 20–30 Celsius-fok közötti hőmérséklet az ideális. A nyári forróságot jól viseli, feltéve, hogy megfelelő vízellátásban részesül. Az erős hőség önmagában nem károsítja a növényt, de ilyenkor fokozott figyelmet kell fordítani az öntözésre. A teleltetés során ezzel szemben hűvös, világos környezetre van szüksége. A 8–15 Celsius-fok közötti hőmérséklet ideális ahhoz, hogy a növény nyugalmi állapotban átvészelje a téli hónapokat.

Az öntözés a muskátli gondozásának egyik legfontosabb eleme. Bár húsos levelei és szárai bizonyos mennyiségű vizet képesek raktározni, a folyamatos virágzáshoz rendszeres vízutánpótlás szükséges. A nyári időszakban, különösen a forró napokon, akár naponta is szükség lehet öntözésre. A legjobb, ha a locsolást a reggeli vagy az esti órákban végezzük. Fontos azonban, hogy a föld ne maradjon tartósan nedves. Két öntözés között a talaj felső rétegének enyhén meg kell száradnia. A túlöntözés következtében a gyökerek levegőhiányos állapotba kerülnek, ami gyökérrothadást okozhat, és a növény pusztulásához vezethet.

A muskátli kifejezetten táp­anyagigényes növény. A folyamatos virágképzés sok energiát igényel, ezért rendszeres tápanyag-utánpótlás nélkül a virágzás hamar meggyengülhet. Az ültetéskor kijuttatott alap­trágya általában néhány hétig biztosítja a szükséges tápanyagokat, ezt követően azonban célszerű hetente egyszer virágzó növények számára összeállított tápoldatot alkalmazni. A káliumban és foszforban gazdag készítmények elősegítik a virágképződést, és növelik a növény ellenálló képességét. A túlzott nitrogénellátást azonban kerülni kell, mert ilyenkor a növény elsősorban leveleket fejleszt, miközben kevesebb virágot hoz.

A dús virágzás érdekében rendszeresen távolítsuk el az elnyílt virágokat és az elsárgult leveleket. Ezzel nemcsak esztétikusabbá tesszük a növényt, hanem elősegítjük az új bimbók kialakulását is. Az elnyílt virágzatokat célszerű kézzel kitörni, így a növény energiáját nem a magok érlelésére, hanem új virágok képzésére fordítja.

Bár a muskátli viszonylag ellenálló növény, bizonyos betegségek és kártevők időnként problémát okozhatnak. A legismertebb gombás megbetegedés a muskátlirozsda, amely apró sárgásbarna foltok formájában jelenik meg a leveleken. Párás, rosszul szellőző környezetben gyakran felléphet a szürkepenész is, amely a virágokat és a leveleket egyaránt károsíthatja. A kártevők közül leggyakrabban a levéltetvek, a molytetvek és a takácsatkák fordulnak elő. Ezek a növény nedveit szívogatják, gyengítik annak fejlődését, és csökkentik a virágzást. A rendszeres ellenőrzés és a megfelelő növényvédelmi beavatkozások segítenek megelőzni a komolyabb fertőzéseket.

A muskátli sikeres nevelésének alapja tehát a napfény, a kiegyensúlyozott öntözés, a rendszeres tápanyag-utánpótlás és a gondos ápolás. Ha ezekre odafigyelünk, a növény egész nyáron át gazdagon virágzik, és színpompás dísze lesz otthonunknak.

Nadimova Erzsébet,
az „Egán Ede” KGK JA falugazdásza, a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány munkatársa

Forrás: karpataljalap.net https://karpataljalap.net/2026/07/20/muskatli-gondozasa-hosszan-tarto-viragzas-titkai-2-resz