Az édesburgonya (batáta) ültetése

Az édesburgonya (batáta) ültetése

Ez a kiváló tulajdonságokkal rendelkező, melegkedvelő zöldségnövény egyre ismertebb és közkedveltebb vidékünkön is. Mint az az előző írásunkból (az édesburgonya palántanevelése) is kiderült, az édesburgonyát, vagy másik nevén batátát, ellentétben a burgonyával, nem gumójáról, hanem a gumójából kinevelt hajtásairól szaporítjuk. Ezt a folyamatot már a kiültetést megelőző 10–12. hétben meg kell kezdeni. Az átteleltetett gumókat hajtatni, gyökereztetni és edzetni kell, hogy minél erősebb hajtásokat, palántákat kaphassunk.

Az édesburgonya optimális ültetési idejének a május közepétől – június közepéig tartó időszakot tekinthetjük, miután megszűnnek az éjszakai fagyok. Mivel a batáta egy kiemelkedően melegigényes növény, a huzamosabb ideig tartó hideg éjszakákat nem tolerálja. Abban az esetben, ha a májusi időjárás hűvösebb az átlagosnál, akkor az ültetést érdemesebb inkább kitolni 1–2 vagy akár 3 héttel is, mindaddig, amíg az éjszakai minimum hőmérséklet el nem éri az optimális 10–15 0C-t. Ilyenkor a növényeink intenzív gyökeresedésnek és fejlődésnek indulnak, behozva valamelyest lemaradásukat.A talaj-előkészítés nagyon meghatározó a termesztés sikerességének szempontjából. Az édesburgonya a 20–25 cm mélyen, jól megmunkált, laza szerkezetű homoktalajokat kedveli, de a középkötött, kötött talajokban is eredményesen termeszthető. A terület kiválasztásakor a jó talajszerkezeten kívül fontos szempont még, hogy árnyéktól mentes, napfénnyel ellátott terület mellett döntsünk. Ültetés előtt a talajmegmunkálással egyszerre dolgozzuk be az alaptrágyát, és ekkor fontos megejtenünk egy talajfertőtlenítést is, mert a talajban található kártevők előszeretettel fogyasztják a batáta édes gumóit, ezzel sok kárt okozva a termelőnek. A palántákat előre kijelölt (kisorolt) sorokba, vagy kiemelt ágyásokba (bakhátakba), 1 méteres sor- és 0,3 méteres tőtávolságra ültetjük. A bakhátas megoldások előnyösebbek abból a szempontból, hogy formásabb gumók fejlődnek, és könnyebb ősszel a betakarításuk. A bakhátakat takarhatjuk még fekete vagy átlátszó fóliával, ez a gyomok ellen nyújt nagy segítséget, de ebben az esetben, a nyári záporok okozta plusz csapadékmennyiségből nem tud a növényünk „profitálni”, így az év folyamán sűrűbb öntözésekre lesz szükség.Jelenleg vidékünkön 3-4 különböző fajta édesburgonya termesztésével találkozhatunk. Ezek színben, ízben, formában, lombozatban és tenyészidejükben is különböznek egymástól, de tápanyagtartalmukat tekintve minimális az eltérés közöttük.
A palánták gyökerük fejlettségi szintjét tekintve különbözőek lehetnek. Ültetésükkel kapcsolatban megoszlanak a vélemények és a termelői tapasztalatok. Míg valaki a gyökér nélküli dugványokat vagy a minimális gyökérrel rendelkező palántákat részesíti előnyben, mondván, a helyben (talajban) kialakított gyökérzetek szebb, formásabb gumókat nevelnek, addig mások a gyökeres (sejttálcás) palántákra „esküsznek”, és állítják, hogy ezek a palánták hamarabb fejlődésnek indulnak, könnyebben átvészelik az ültetés utáni stresszt, és ezzel akár 3-4 héttel is lerövidülhet a növények tenyészideje. Ahhoz, hogy ezekre a kérdésekre válaszokat kapjunk, saját magunknak kell kitapasztalni azt, hogy a mi éghajlati és talajadottságainkhoz mérten melyik az a technológiai változat, amelyikből a lehető legjobb minőségű és mennyiségű termést tudunk kihozni. Mindhárom fejlettségű palánták esetében elengedhetetlen az ültetés utáni beiszapoló öntözés, ezzel bebiztosítva a nagyobb mértékű foganást és a lendületes gyökérfejlődést.

Az ültetést kis területeken leggyakrabban ültetőfával (furkóval) végezzük. A palánta gyökérzeti fejlettségétől függetlenül az ültetés mélysége kb. 10-13 cm. Legalább 2-3 nódusz (levélhónalj) a földfelszín alá kerüljön, mert ezekből a hónaljakból képződnek később a gyökerek, amelyek a szezon folyamán elszíneződnek, aztán megvastagodnak, és ezekből a megvastagodott gyökerekből fejlődnek ki a batáták.

Ezt követően már nincs más dolgunk, mint az, hogy az ültetéstől, a betakarításig gyommentesen tartsuk a területünket és kellő vízmennyiséggel, valamint tápanyaggal lássuk el az édesburgonya palántáinkat. Ezekről a munkafolyamatokról a következő írásunkban fogunk beszámolni.

Nagy Éva, az „Egán Ede” KGK” J A falugazdásza, 
a Pro Agricultura Carpatika Megyei JA munkatársa

Forrás: karpatinfo.net https://karpatinfo.net/gazdasag/karpatalja-ukrajna-batatatermesztes-edesburgonya-2026-05-19

A kókusz (mint ültető közeg) pufferolása és mosatása

A kókusz (mint ültető közeg) pufferolása és mosatása

Sok termelő küzd azzal a problémával, hogy a számára megadott helyen, a saját fóliaházában nem megfelelőek a talaj adottságai a különböző kultúrák (legfőképp az uborka) termesztésére. Hiába követ el mindent annak érdekében, hogy feljavítsa, fertőtlenítse a talajt, vagy betartsa a vetésforgót, mégis az olyan érzékeny zöldségnövények esetében, mint az uborka, folyamatosan visszatérnek ugyanazok a gyökérproblémák, amelyek az azt megelőző években. Ezek a problémák orvosolhatóak különböző talajkondicionáló és mikroorganizmusokat tartalmazó készítményekkel, folyamatos talaj-átmosatással és a talaj pihentetésével. De a kellő hatás elérése érdekében időre (van úgy, hogy évekre) van szükség. Sajnos a mai felgyorsult világban nem mindenki teheti meg azt, hogy éveket vár arra, hogy a fóliaház talaja megfelelő legyen az adott növény termesztésére.

Ilyenkor kell elgondolkodniuk a fólia alatti termelőknek azon, hogy vagy kihagyják az érzékenyebb kultúrák termesztését a vetésforgóból, vagy lezárják (izolálják) a talajt, és valamilyen gyökérrögzítő közegben folytatják a termesztést. Ezek a gyökérrögzítő közegek sokfélék lehetnek. Akadnak termelők, akik „vályus” (hordott föld-érett trágya keveréke) vagy szalmabálás termesztést, de akadnak, akik a különböző közegeken (kőzetgyapoton, tőzegen, perliten, kókuszon, vagy ezek kombinációján) való termesztést alkalmazzák.

A gyökérrögzítő közegek közül az egyik legmegbízhatóbb és a gyökér számára (megfelelő pH, levegősség, sterilitás, vízmegtartó képesség) legoptimálisabb a kókuszrost közeg. A kókuszrost közeget más és más formában és minőségben szerezhetjük be:

a)    kókuszrost paplanok – ezeket a paplanokat a fóliaházban hosszanti irányban szétrakjuk a soroknak megfelelően, majd feltöltjük vízzel, és már ültetésre készen állnak. 

b)    pufferolt, mosott kókusztéglák, kókuszblokkok – ezeket a téglákat, blokkokat egy nagy edénybe (nyitott tetejű tartályban, kádban) belerakjuk és feltöltjük vízzel. A 4-5 kg súlyú préselt blokkok akár 30-35 l vizet is képesek magukba venni. Majd ezt követően szétrakjuk őket a termesztendő (vödrökben, cserepekben, fekete fóliával kibélelt ládákban) edényekben.

c)    pufferolatlan kókusztéglák, kókuszblokkok – ez az a közeg, amely a legkönnyebben és a legolcsóbban beszerezhető vidékünkön. Van úgy, hogy ezeket a termesztő közegeket fele annyiból megúszhatjuk, mint akár a paplanos verziót. De tisztában kell lennünk azzal is: ahhoz, hogy ezekbe a közegekbe ültetni tudjunk, még van egy kis tenni valónk, amely elég sok időt vesz igénybe, és ezzel a termelőnek mindenképpen számolnia kell.

Ezek a pufferolatlan és mosatlan kókuszblokkok még tartalmazhatnak a növény számára nem felvehető elemeket és káros sókat. Ezektől a káros anyagoktól és sóktól kell megszabadulnunk a pufferolás és mosatás során, amelyet otthon is elvégezhetünk. Nagyon fontos, hogy ezt a folyamatot helyesen végezzük el, mert nagyban meghatározhatja a termesztésünk sikerességét.

Először is ismerkedjünk meg azzal, hogy mi is az a kókuszrost.

Kókuszrost

A kertészeti felhasználás szempontjából a kókuszdió legfontosabb része a külső, szivacsos-rostos védőburka. A kókuszrost nem más, mint a kókuszdió mellékterméke, amely kiválóan használható termesztőközegként önmagában, de más talajjal, vagy közeggel keverve is.

A kókuszrost, az előállításának köszönhetően, környezetbarát és „olcsó”. Nem csak azért számít olcsónak, mert a kókuszrost mellékterméke, hanem azért is, mert többször használható. Környezetbarát is egyben, mivel nem kell külön forrást biztosítani sem a kitermelésére, sem pedig az előállítására.

A kókusz pufferolása

Ha olyan kókuszblokkot vásárolunk, amelyik nincs pufferolva, akkor ez a művelet kihagyhatatlan. Azért van szükség erre a műveletre, mert a kókuszrostban vannak olyan, a növény számára nem felvehető elemek, amelyek a termesztés során gátolhatják más tápelemek felvehetőségét. Ezeknek az elemeknek a semlegesítésére (ionok cseréjére) alkalmazzák házilag, a kalcium nitráttal történő pufferolást.

Először is, ha ezt a pufferolást a téli hónapokban, az ültetést megelőzően végezzük, akkor biztosítanunk kell egy olyan helyiséget, ahol napokon keresztül 20 °C körüli hőmérsékletet tudunk tartani. Ha ez a helyiség megvan, akkor szükségünk lesz továbbá egy olyan edényre (kádra, tartályra stb.), amelynek az alján van egy csap a víz leengedésére. A tartályunkat feltöltjük annyi vízzel (20-25°C), amennyit a kókusz blokkok magukba szívnak. Egy 4-5 kg súlyú préselt kókuszblokkra kb. 40 l vizet számolunk, és miután ez megdagad, 60-65 l térfogatú közeg válik belőle.

A kókusz (mint ültető közeg) pufferolása és mosatása
A kókusz (mint ültető közeg) pufferolása és mosatása

Ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy pl. egy ezer literes edénybe beleengedünk 500 l langyos (20-25°C) vizet, amelyhez annyi kalcium nitrátot adunk, amíg az EC-je el nem éri a 3,5-t, és a PH-t is beállítjuk 6 körülire. Majd ezt követően beleteszünk 13 db kókuszblokkot. Ezek a kókuszblokkok 3 napon keresztül áznak az edényünkben. Naponta legalább két alkalommal átforgatjuk. Ha ezzel megvagyunk, akkor a 3. nap után az alsó csapon leeresztjük róla a vizet és megmérjük az EC-t. Nem ritka a 7-es EC körüli mérés, amely azt mutatja, hogy a közegünk még mindig alkalmatlan a termesztésre. Ezt a folyamatot követi a kókusz mosatása.

A kókusz mosatása

Mivel a kókuszpálma jellemzően part menti növény, ezért ezeken a területeken a talajvíz nagy mennyiségben tartalmaz káros sókat, amelyet a kókuszpálma minden károsodás nélkül könnyen felvesz, ellentétben a kertészetekben termelt növények többségével. Mivel ezek a sók a növény szinte minden részében jelen vannak, ezért szükséges a mosással történő eltávolításuk, hogy ez által az EC-szintet elfogadhatóra csökkentsük.

Miután leeresztettük a pufferolt kókuszunkról a vizet, ugyanabban az edényben feltöltjük tiszta vízzel a tartályt mindaddig, amíg bőven el nem lepi a kókuszt a víz. Ezt követően ismételten 24 órára ázni hagyjuk. Másnap szintén leeresztjük róla a vizet és megmérjük az EC-t. Ezeket mindaddig ismételjük (2-4 alkalom), amíg a közegünk EC-je el nem éri a termesztés számára megfelelő 1-1,5 EC közötti értéket. Minél alacsonyabb a mosatáskor alkalmazandó víz EC-je, annál kevesebb alkalommal kell megismételnünk a mosatási eljárást.

Mivel egy egyszeri pufferolás és mosatás akár 5-7 napot is igénybe vehet, ezért az ültetést megelőzően a termelőnek számolnia kell ezzel az időintervallummal.

Nagy Éva, az „Egán Ede”KGK” J. A. falugazdásza,       
 a Pro Agricultura Carpatika Megyei J. A. munkatársa

Forrás: karpatinfo.net https://karpatinfo.net/gazdasag/karpatalja-folias-zoldsegtermesztes-talajproblemak-2026-02-04

A másodvetésű uborkahajtatás problémái – Ne csak szép legyen, de teremjen is!

A másodvetésű uborkahajtatás problémái – Ne csak szép legyen, de teremjen is!

A háborús időszak ellenére (vagy éppen pont annak a következményeként) viszonylag jó szezont zártak a korai uborkahajtatással foglakozó gazdák. Ezen felbuzdulva sokan döntöttek úgy, hogy az őszi fordulóra is uborkát ültetnek a fóliasátorba, a korábban egyre inkább elterjedt másodvetésű paradicsom helyett.

Tovább

A tavaszi hajtatási szezon ősszel kezdődik! (3.) – A totális talajfertőtlenítésről

A tavaszi hajtatási szezon ősszel kezdődik! (3.) – A totális talajfertőtlenítésről

Ha már végeztünk a fóliasátrak alapos kitakarításával, ott, ahol ez szükséges, már az „utolsó órában” járunk a talajfertőtlenítés elvégzésével. Az utóbbi időben (sajnos) egyre több, főleg fóliás uborka termesztésével foglakozó gazda számára válik rutinná a totális talajfertőtlenítés. Ez egy igen macerás, ráadásul meglehetősen drága növényvédelmi eljárás. Az itt elkövetett hiba azonban nemcsak elpazarolt pénz, munka és idő, hanem a sikertelen tavaszi szezonból eredő veszteség is. Érdemes tehát komolyabban is foglalkozni ezzel a témával.

Tovább

„Itt van az ősz, itt van újra…” – A totális talajfertőtlenítésről

„Itt van az ősz, itt van újra…” – A totális talajfertőtlenítésről

Ha már végeztünk a fóliasátrak alapos kitakarításával, ott, ahol ez szükséges, már az „utolsó órában” járunk a talajfertőtlenítés elvégzésével. Az utóbbi időben (sajnos) egyre több, főleg fóliás uborka termesztésével foglakozó gazda számára válik rutinná a totális talajfertőtlenítés. Ez egy igen macerás, ráadásul meglehetősen drága növényvédelmi eljárás. Az itt elkövetett hiba azonban nem csak elpazarolt pénz, munka és idő, hanem a sikertelen tavaszi szezonból eredő veszteség is. Érdemes tehát komolyabban is foglalkozni ezzel a témával.

Tovább