öntözés

Az uborkaplánták ültetéséről

Varga Gabriella Aktuális növényvédelmi előrejelzés,Kisokos,Uborka ,,,,,,,,,,
Az uborkaplánták ültetéséről

Szétszakadt az uborkahajtatással foglakozó gazdák mezőnye. Azok a termelők, akik korszerű vegetációs fűtési rendszerrel felszerelt fóliasátrakban termelnek, és bevállalták az áramszünetes időszakok veszélyét is, már szedik a termést. A következő kategóriába tartoznak azok, akik óvatosabbak voltak, és csak március hónap folyamán ültették (ültetik) ki a palántákat. A harmadik csoportba pedig azok tartoznak, akik majd csak áprilisban ültetnek a fűtetlen fóliasátrakban. 

Mivel az uborka esetében hatványozottan igaz az a tapasztalat, hogy a megfelelő indítás az egész szezont meghatározhatja, érdemes sorba venni azokat a hibákat, buktatókat, amelyek elkerülésével súlyos problémákat előzhetünk meg.

A talaj előkészítése

A szervestrágyázást és a talajforgatást a gazdák többsége még a tél beállta előtt elvégezte. Ha nincs elővetemény (retek, saláta, hagyma stb.), akkor könnyű dolgunk van. Az ilyen talajból viszonylag könnyen kialakíthatjuk motorkapával (frezával), de akár kézi kapával és gereblyével is a szükséges morzsalékos talajszerkezetet az ültetéshez. Jóval nehezebb dolgunk van a fent említett elővetemények után, mert az öntözésektől, taposástól a talajszerkezet elég rögös lesz.

Ahol gondot jelenthet a magas talajvízszint, feltétlenül szükséges, de máshol is tanácsos bakhátat készíteni. Ezen kívül a megnövelt talajfelszín-felület lehetővé teszi a talaj jobb felmelegedését, ami az uborkánál nagyon fontos.

A télen is fedett fóliaházak talaja általában tavaszra nagyon kiszárad. Az ilyen talajt az ültetés előtt 5-10 nappal fel kell tölteni nedvességgel (vízzel). Ugyanis a száraz talajba ültetett palántákat nagyon nehéz lesz öntözni. Ez azért van, mert az ilyen száraz, poros talajszerkezet rossz „vízvezető”. Még a csekély vízmennyiségtől is a palánták körül egy túlöntözött zóna alakul ki. Ebben először szinte megfulladnak a gyökerek, majd hirtelen kiszáradva szinte egy vályog-tömbbé válik az ilyen talaj.

A talaj-előkészítéshez tartozik még a megfelelő talaj-hőmérséklet biztosítása. Az uborkapalántákat csak olyan talajba szabad kiültetni, amelynek a hőmérséklete 10-15 cm mélységben még a hajnali órákban sem megy 15 oC alá.

A palánták előkészítése  

A tervezett kiültetés előtt 4-5 nappal a palántákat fokozatosan hozzá kell szoktatni a kiültetés utáni viszonyokhoz. Edzésnek csak egy kis jóindulattal nevezhető ez a folyamat, hisz a vízmegvonást kalciumhiányos és só-kártételes tünetekhez, míg a 12 oC alá vitt hőmérséklet gyökérpusztuláshoz vezethet. Ehelyett fokozott szellőztetéssel, a palánták szétrakásával, az éjszakai hőmérséklet 15 oC-on tartásával készíthetjük elő a palántákat a stresszmentes kiültetéshez.Amennyiben valamilyen oknál fogva nem tudjuk idejében kiültetni a palántákat, a felnyurgulás megakadályozására a vízmegvonás helyett használjunk inkább 1/2-1/3 töménységű réztartalmú permetszereket (pl. Fórum R, Champion stb.)

Ültetés

Ültetéskor a legfontosabb teendőnk, hogy megakadályozzuk a palánták gyökérzetének a pusztulását, sőt megfelelő feltételek biztosításával minél intenzívebb növekedésre serkentsük. Ehhez a fent említett, megfelelően magas talajhőmérséklet, valamint könnyen felvehető foszfor szükséges. Bevált gyakorlat, hogy néhány órával kiültetés előtt a még poharas palántákat az úgynevezett „starter-es” tápoldatban rakjuk (1-1,5 dkg/10 liter víz) úgy, hogy az éppen befedje a cserepeket (poharakat). Néhány perc alatt így a palántaföld megszívja magát ezzel a foszfor-dús tápoldattal, biztosítva számára a tápanyagokat a legkritikusabb időszakban. A kiütetés utáni beiszapoló öntözést lehetőleg langyos, 18-20 fokos vízzel végezzük.

A palántákat nem szabad túl mélyre ültetni, ugyanis ez gyökérpusztuláshoz és tőbetegségekhez vezethet. A nagykönyv szerint a gyökérnyaki résznek nem volna szabad a fólia talajával érintkeznie, a tápkocka tetejének 1–1,5 cm-rel a talajfelszín fölött kellene maradnia. Rendkívüli esetben, amikor a palántáink nagyon megnyúltak, s nem bírnák ki az álló ültetést, ültethetjük fektetve is. Ilyenkor ügyeljünk arra, hogy a sziklevél mindenképpen a felszínen maradjon. A gyökérnyaki rész befertőződésének megakadályozására a palántanevelésnél már ismertetett szerekkel védekezhetünk. Praktikus módszer, amikor a szükséges szermennyiséget poharazás helyett háti permetezőgépekkel juttatjuk ki a palánták tövéhez. Természetesen ilyenkor ki kell venni a porlasztót, hogy könnyebben és egy sugárban menjen a permetlé.

A begyökerezési időszak   

A kiültetés utáni első héten a csepegtető-szalagok mellett érdemesebb az öntözőkannával is végigjárni az állományt, és külön megöntözni a kókadozó palántákat. Ugyanis gyakran előfordul, hogy annak ellenére mutatnak vízhiányos tüneteket a kiültetett palánták, hogy a talaj megfelelően nedvesnek tűnik. Ez azért van, mert az uborka gyökérzete még nem nőtt ki palántaföldből, továbbra is főleg ebből veszi fel a vizet és a tápanyagot. S hiába adunk a csepegtetőszalagon keresztül elvileg elegendő, sőt sokszor még túl sok vizet is, a palántáink nagyon hamar elhasználják a saját kis szűk gyökérzónájukból a vizet, s „szomjan halnak a folyó közepén”.

5-7 nap múlva aztán elkezdhetjük a rendszeres tápoldatozást. A tápoldatok összetételére és mennyiségére vannak ugyan általános szabályok, de a legfőbb szabály az, hogy folyamatosan igazítsuk azt a növények igényeihez. De ezzel már a következő cikkünkben fogunk foglalkozni.

Gál I., az „Egán Ede” KGK” JA falugazdásza,
a „Pro Agricultura Carpatika”  KMJA munkatársa
 

ForrásÍ: karpatinfohttps://karpatinfo.net/gazdasag/karpatalja-ukrajna-uborkatermesztes-folias-zoldsegtermesztes-2026-03-25

A vöröshagyma termesztése szabadföldön (2.)

Varga Gabriella Egyéb kultúrák,Kisokos ,,,,,,,
A vöröshagyma termesztése szabadföldön (2.)

A vöröshagyma szabadföldi termesztésével foglalkozó cikksorozatunk folytatásában a dughagyma előállítását, valamint a dughagymáról történő vöröshagyma-termesztést mutatjuk be.

A könnyen cserepesedő talajokon a hagymamag kelése gyakran bizonytalan, ami megnehezíti az egyenletes állománysűrűség kialakítását. Ilyen talajadottságok mellett az étkezési vöröshagyma termesztésére célszerűbb a dughagymás technológiát alkalmazni.

A dughagyma előállítása

A dughagymáról való termesztéssel két év alatt kapunk étkezési vöröshagymát. Az első évben állítjuk elő a következő évben továbbszaporításra alkalmas kis méretű hagymákat, a dughagymákat. A dughagymatermesztésre kiválasztott területnek gyommentesnek, egyenletes felszínűnek, jó szerkezetűnek kell lennie. A vetést kora tavasszal, március elején–közepén végezzük el, amikor a talaj felszikkad, és lehetővé válik a magágy előkészítése. A vetés mélysége 2-3 cm legyen. Leggyakrabban 25 cm a sortávolság, 5 cm a tőtávolság, mindez ötsoronként ágyásokba rendezve, s az ágyásokat 50 cm-es művelési út választja el egymástól. A szükséges vetőmagmennyiség 100–120 kg hektáronként. A vetés után a hengerezés nem maradhat el.

A dughagyma legfontosabb ápolási munkája a gyomirtás: a lomblevelek megjelenése után 2-3 alkalommal van szükség mechanikai vagy vegyszeres gyomirtásra. A betakarítás időpontját a hagyma lombjának megdőlése, száradása jelzi, ami általában július második felében következik be. A betakarított hagymát azonnal vigyük jól szellőző helyre. A várható termés 15–20 t/ha.

A száraz, érett dughagymát különböző célokra használják. A dughagymák osztályozását speciális rostákkal végzik. A piklesz osztályba sorolt hagymákat nem hőkezeljük, ezeket zöldhagyma előállítására, hajtatásra használjuk, míg a zsika méretű dughagymát akkor használják fel, ha dughagymahiány van. Az I–III. osztályba sorolt dughagymákat hőkezeljük. A hőkezelésre a virágrügyek képződésének és a magszár megjelenésének megakadályozása miatt van szükség.

A dughagyma osztályba sorolása és hőkezelése

A hőkezelt dughagymát 5 nap alatt 19-20 °C-ra lehűtjük, és ezen a hőfokon tartjuk a kiültetésig.

OsztályÁtmérő (mm)Tömeg (g/db)A hőkezelés időtartama, nap (35–38 °C-on)A hőkezelés kezdete
Piklesz22–255–8––
I.19–224-555–60XII. hó, 3. dekád
II.16–193-430–35I. hó, 2. dekád
III.13–162-320–25I. hó, 3. dekád
IV.10–131-210–15II. hó, 1. dekád
Zsika5–100,5-110II. hó, 1. dekád

Dughagymáról való termesztés

A dughagyma előállítása után a második évben termesztjük az étkezési hagymát. A dughagyma kiültetéséhez hasonló terület, talaj, gyommentesség szükséges, mint a magról vetett hagyma termesztéséhez. A dughagymáról nevelt hagyma kötöttebb talajokon is jó eredményt ad, és öntözés nélkül is elfogadható terméseredményt nyújt. Fontos megemlíteni, hogy a dughagymáról ültetett hagyma szintén magas terméshozammal hálálja meg az öntözést. A dughagyma kiültetése később kezdődik, mint a magvetés, így a kiültetést áprilisra tervezzük. Az ültetést a kisebb méretű hagymákkal kezdjük. Az ültetési mélység 3–5 cm, a sortávolság 25–30 cm. A kiültetett dughagymák száma a mérettől függően folyóméterenként 12–20 db, így a kiültetett dughagyma mennyisége kb. 1,5-2 t/ha.

A dughagymáról nevelt vöröshagyma ápolási munkái megegyeznek a magról termesztett vöröshagyma ápolási munkáival. A gyomirtást a vegyszeres és mechanikai műveletek kombinációjával végezhetjük eredményesen. A talajápolást kettős céllal végezzük: a mechanikai gyomirtás műveleteként és a talaj lazítására, hogy a tömődöttséget elkerüljük. Az öntözést kb. 20-30 mm-es vízadagokkal, 1-3 alkalommal biztosítsuk az időjárástól függően június közepéig.

A tárolásra szánt, dughagymáról termesztett vöröshagymát – a magról vetett hagymához hasonlóan – két menetben takarítjuk be. A háromnegyed részben megdőlt, már száradni kezdő hagymát kiemeljük a talajból, s az időjárástól függően 7–10 napig renden utóérlelhetünk.

A várható termés öntözés nélkül 20–25 t/ha, öntözéssel 10 t-val több termést is kaphatunk.

Tihor-Sárközi Mónika,
az „Egán Ede” KGK JA falugazdásza,
a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai
Megyei Jótékonysági Alapítvány munkatársa

Forrás: karpataljalap.net https://karpataljalap.net/2026/03/09/voroshagyma-termesztese-szabadfoldon-2

Sziklakerti dísznövények gondozása (2.)

Varga Gabriella Egyéb kultúrák,Kisokos ,,,,,,,,,,,
Sziklakerti dísznövények gondozása (2.)

A sziklakert nemcsak látványos, hanem – megfelelő kialakítás mellett – kifejezetten hálás kerttípus. Bár a benne nevelt növények többsége igénytelennek számít, néhány alapvető gondozási szabály betartása elengedhetetlen ahhoz, hogy hosszú éveken át egészségesek és dúsan virágzók maradjanak. Az alábbiakban az öntözéssel, táp­anyag-utánpótlással, metszéssel és a téli védelemmel kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat ismertetjük, valamint bemutatunk néhány bevált növényfajt.

Öntözés – a kevesebb gyakran több

A sziklakerti növények döntő többsége szárazságtűrő, ezért az egyik leggyakoribb hiba a túl­öntözés. A telepítést követő első évben rendszeres vízellátásra van szükség ahhoz, hogy a növények megfelelően begyökeresedjenek. Ebben az időszakban száraz időben hetente 1-2 alkalommal öntözzünk, mindig alaposan, hogy a víz a mélyebb rétegekbe is lejusson. A későbbi években már elegendő a ritkább öntözés.

A gyakori, kis mennyiségű vízadagolás sekély gyökérzetet eredményez, ami csökkenti a növények ellenálló képességét. Tavasszal és ősszel a természetes csapadék rendszerint fedezi a vízigényt, nyáron pedig az időjárásnak megfelelően kell öntözni.

Tápanyag-utánpótlás – mértékkel

A sziklakerti növények nem igényelnek intenzív táp­anyag-utánpótlást. A túl sok műtrágya felnyurgulást, gyenge szöveteket és csökkent virágzást okozhat. Tavasszal egyszer, a vegetáció indulásakor adhatunk kis mennyiségű, lassan lebomló hatású műtrágyát vagy érett komposztot, ennél többre általában nincs szükség.

Fontos szem előtt tartani, hogy a sziklakert természetes hatását a mérsékelt növekedés és a tömött, párnás forma adja. A túlzott tápanyagellátás ezt a természetes megjelenést rontja.

Metszés és formázás

A legtöbb sziklakerti növény nem igényel rendszeres metszést. A virágzás után azonban érdemes eltávolítani az elnyílt virágfejeket, ami nemcsak esztétikai szempontból előnyös, hanem a növény vitalitását is javítja. Így a növény energiát takarít meg, és erősebb hajtásokat fejleszt.

Az idősebb, túlzottan szétterülő párnás növényeket – például egyes varjúháj- vagy kakukkfűfajokat – a nyár végén vagy kora ősszel enyhén visszavághatjuk. Ez segít megőrizni a tömör formát, és megelőzi a középső részek felkopaszodását.

Téli védelem – a víz nagyobb ellenség, mint a fagy

A sziklakerti növények többsége jól tűri a téli hideget, de a nedvességre kifejezetten érzékenyek. A téli pangó víz sokkal nagyobb kárt okozhat, mint maga a fagy. Éppen ezért a jó vízelvezetés télen is kulcsfontosságú.

A kövek természetes hőszigetelőként működnek, de egyes mediterrán eredetű fajok – különösen csapadékos teleken – takarást igényelhetnek. Fenyőágakkal vagy laza lombtakarással védhetjük ezeket, ügyelve arra, hogy a takarás ne zárja el teljesen a levegőt. Tavasszal a védőréteget időben el kell távolítani.

Ajánlott sziklakerti növények kezdőknek

Varjúhájfajok (Sedum). Rendkívül ellenálló, változatos megjelenésű növények. Jól tűrik a szárazságot és a tűző napot. A Sedum acre sárga, a Sedum album fehér, míg a Sedum spurium rózsaszín virágaival díszít.

Cserjés habszegfű (Gypsophila repens). Alacsony növekedésű, finom virágú növény, amely nyár elején fehér vagy rózsaszín virágfelhővel borítja be a köveket.

Pázsitszegfű (Armeria maritima). Pázsitszerű leveleivel és gömb alakú virágfejeivel egész nyáron díszít, rendkívül strapabíró faj.

Kakukkfűfajok (Thymus). Illatos, alacsony növésű növények, amelyek nemcsak dekoratívak, hanem hasznosak is. Jó talajtakarók, és kedvelik a napos fekvést.

Kőtörőfűfajok (Saxifraga). Tavaszi virágzásukkal a sziklakert korai díszei. Különösen az Arendsii hibridek népszerűek változatos színeik miatt.

A sziklakert kialakítása és fenntartása hosszú távú befektetés, amely türelmet és tudatos gondozást igényel. A megfelelő öntözési rend, a visszafogott tápanyag-utánpótlás és a helyes téli védelem betartásával azonban olyan kerti részlet alakítható ki, amely évtizedeken át örömet szerez, miközben természetközeli szépségével díszíti környezetünket.

Nadimova Erzsébet,
az „Egán Ede” KGK JA falugazdásza,
a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány munkatársa
Forrás: karpataljalap.net https://karpataljalap.net/2026/03/01/sziklakerti-disznovenyek-gondozasa-2

A vöröshagyma termesztése szabadföldön (1.)

Varga Gabriella Aktuális növényvédelmi előrejelzés,Egyéb kultúrák ,,,,,,,,,,,,,,
A vöröshagyma termesztése szabadföldön (1.)

A vöröshagyma ter­mesztése vidékünkön régóta ismert tevékenység. Az elmúlt években egyre többen próbálkoztak – a konyhakerti termesztés mellett – szabadföldi termesztésével kisebb-nagyobb területeken. Ez a sokoldalúan felhasználható növény szinte minden háztartásban szerepet kap a mindennapi étkezésben. A jó terméseredmények eléréséhez elengedhetetlen a termesztéstechnológia ismerete. Alábbi írásunkban a vöröshagyma ter­mesztésének legfontosabb lépéseit ismertetjük.

A hagyma környezeti igényei

Hőigény. A vöröshagyma a hidegtűrő növények közé tartozik. A növekedés időszakában a hőmérsékleti igénye 19 °C. A csírázás 4-5 °C-on indul meg, míg a tömeggyarapodás 10–15 °C-ot igényel. Fagytűrő képessége nagyon jó, a kikelt csíranövények mínusz 6 °C-os hideget is elviselnek károsodás nélkül. A jól begyökeresedett növények (áttelelő vetés, őszi duggatás) a mínusz 20 °C-os fagyot is kibírják, és jól áttelelnek. Viszont a fejletlenül áttelelő vetések növényei (szikleveles, egy lombleveles állapot) teljesen elpusztulnak kemény teleken.

Vízigény. A hagyma mérsékelt vízigényű növény. Gyökérzete sekélyen helyezkedik el, ezért a tenyészidő alatt gondoskodni kell a folyamatos vízellátásról. Amennyiben a vízellátás akadozik, a hagyma növekedésének többszöri újrakezdése miatt megnyúlt, repedezett buroklevelű lesz, és a nyak nyitott marad. A vöröshagyma az öntözést meghálálja, magról vetve csak öntözés mellett termeszthető, de a dughagymáról ültetett vöröshagyma öntözés nélkül is elfogadható termést ad.

Talaj- és tápanyagigény. A magról vetett vöröshagyma csak jó szerkezetű, cserepesedésre nem hajlamos talajon kel ki biztonságosan. Fontos, hogy a talajban lévő kórokozók és kár­tevők miatt a hagyma ugyanarra a területre 4-5 évnél tovább ne kerüljön vissza. Mérsékelten táp­anyagigényes növény, viszont fontos a különböző tápelemek egyidejű jelenléte a hagyma fejlődése során. A jó nitrogénellátás elősegíti a tömeggyarapodást, de a nitrogén túladagolása késlelteti az érést, rontja a tárolhatóságot. A jó foszforellátás segíti az érést, javítja a száraz buroklevelek minőségét. A kálium a tárolhatóságot javítja.

A vöröshagyma egyéves termesztése magról

Talaj-előkészítés. Az egyéves vöröshagymát magról szaporítjuk, állandó helyre vetéssel. A talaj-előkészítés során oda kell figyelnünk arra, hogy biztosítsuk a lassan csírázó, apró magvak egyenletes kelését. A talajművelés az őszi szántással kezdődik, amelyet megművelünk tárcsával vagy boronával. A tavaszi magágy előkészítése során csak a talaj felső rétegét (3–5 cm) műveljük meg. A vöröshagymát frissen trágyázott területre ne vessük, mert elősegíti a növényi betegségek megjelenését, rontja a tárolhatóságot.

Vetés. A vöröshagymánál törekedjünk a minél korábbi vetésre, ami általában március első felében végezhető el. A vetés mélysége 2-3 cm-nél ne legyen nagyobb. A hagymát legtöbbször ágyásos rendszerben termesztik. A sortávolság 20–30 cm között van. A folyóméterenként elvetett magvak száma kb. 40-50 db. Vetés után nagyon fontos gyomirtást végezni, erre a célra például a pendimetalin hatóanyagú (pl. Stomp) készítmények valamelyikét használhatjuk.

Ápolási munkák. Az ápolási munkáknál figyelembe kell venni, hogy a körülbelül egy hónapig tartó szikleveles állapot (úgynevezett kaszastádium) alatt a vöröshagyma rendkívül érzékeny. Nem alakult még ki a levelén a védelmet nyújtó viaszréteg, gyenge a gyökérzete, ezért a talajmozgatást és a vegyszeres kezelést nem tűri. Az öntözés és eső után a viaszréteg a leveleken elvékonyodik, ebből adódóan nő az érzékenység a vegyszeres kezelésre.

A hagyma legfontosabb ápolási munkái a talajápolás, az öntözés, a gyomirtás és a növényvédelem.

Az egyéves vöröshagyma termesztése csak öntözéssel lesz eredményes. A megfelelő termésmennyiség elérése érdekében az öntözés során az alábbi szempontokat igyekezzünk figyelembe venni:

  • a kelesztő öntözés általában szükségtelen a korai vetés miatt;
  • májusig többnyire elegendő a talaj vízkészlete a növény számára;
  • júniustól – az időjárástól függően – kéthetente kb. 30 mm-es vízadaggal öntözzük a vöröshagymát;
  • a várható betakarítás előtt kb. 4 héttel be kell fejezni az öntözést.

Betakarítás. A betakarítás akkor kezdhető el, ha az érés jelei (a lomb megdől, a nyak záródik) mutatkoznak. Általában a kétmenetes betakarítás a jellemző. Ilyenkor a földből való kiemelés után – időjárástól függően – 5–7 napig a táblán hagyjuk, utóérleljük a rendre rakott hagymát. Majd felszedjük és a tárolóba visszük.

Tihor-Sárközi Mónika,
az „Egán Ede” KGK JA falugazdásza,
a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei
Jótékonysági Alapítvány munkatársa


Forrás: karpataljalap.net https://karpataljalap.net/2026/02/15/voroshagyma-termesztese-szabadfoldon-1

                  A hüvelyes zöldborsó termesztése

Varga Gabriella Ösztöndíjasok írásai ,,,,,,,,,,
                  A hüvelyes zöldborsó termesztése

A borsó (Pisum Sativum) az egyik legősibb kultúrnövény. Finom, tápláló a szervezet számára, de ugyanakkor a talajt is rendkívüli módon tudja javítani, mivel a gyökerein keresztül nitrogént köt meg a talajban, így érdemes zöldtrágyának is használni. Hazánkban egyaránt termesztenek kifejtő- és takarmányborsót is.

Igényei:

A zöldborsó viszonylag hűvös éghajlaton érzi jól magát, már a csírázás 2-4 oc-on megindul, a növény fejlődéséhez pedig 15-20 oc az ideális, így már február végétől április elejéig, áttelelő fajták esetében november közepe- december elejéig vethető. Napos és félárnyékos helyet egyaránt kedvel, az árnyékban könnyen felnyurgul és kevesebb termést hoz ezáltal. Humuszban gazdag semleges vagy enyhén savas (6.0-7.0 pH) talajt kedveli, mely jó vízlevezetésű legyen, mert a pangó vizet nem szereti. A növény különlegessége, hogy a gyökerén élő baktériumok képesek a levegőből megkötni a nitrogént, így nincs szükség túlzott nitrogéntrágyázásra, inkább káliumra és foszforra van szüksége a kellő virágzáshoz.

A vetés folyamata:

Vetés előtt érdemes a vetőmagokat egy éjszakára vízbe áztatni, így nem lesz vontatott a kelés. Vessük a magokat 3-5 cm mélyre, a sorok közt pedig 25-30 cm távolságot hagyjunk, soron belül pedig 3-5 cm mélyen kell elvetni azokat. Ha futó fajtát választunk, akkor érdemes támasztékról is gondoskodnunk (pl. háló, karó).  Legjobb előveteménye a kalászosok, azonban napraforgó után nem ajánlatos vetni közös betegségek miatt.

Gondozása:

A zöldborsó olyan zöldségnövény, amivel kezdő kertészek is bátran próbálkozhatnak, hiszen nem igényel túl sok törődést. Néhány dologra azonban érdemes odafigyelni. Virágzásig kevésbé, viszont virágzáskor és terméskötődéskor bőségesen kell öntözni. A szárazság miatt a csírázás leáll, a növekedés és terméskötődés nehezebben megy végbe, a szemek nem tudnak kellően kifejlődni, szárazok és kemények, kényszerérettek lesznek. Öntözésnél figyelni kell, hogy csak a növény tövét locsoljuk, nem pedig a leveleket, hogy megelőzzük a betegségek kialakulását. Szükséges a gyomszabályozás is, hiszen az elhanyagolt, kapálatlan vetemény, ha elgazosodik, akkor megnő a gombás betegségek valószínűsége. Kelés után legalább kétszer érdemes óvatosan megkapálni, ami nem csak a gyomszabályozásban játszik szerepet, hanem levegőzteti is a talajt, ezzel segítheti a növény gyökerén élő nitrogént gyűjtő baktériumok szaporodását. A töltögetés is fontos. Amikor a növény eléri a 10-15 cm magasságot, akkor érdemes földet húzni a tövükre, ezáltal stabillá téve a növény szárát.

Kártevői és betegségei:

A legnagyobb problémát a gombás betegségek okozzák, mint pl. a borsólisztharmat, peronoszpóra és fuzáriumos hervadás. Itt már a tünetek megjelenésekor be kell avatkoznunk, különben a veteményünk nagy része tönkre mehet. Pl. a fuzáriumos hervadásra egy hatékony módszer működik, az pedig a vetésforgó. Fajtaválasztásnál figyelembe kell venni a rezisztens fajtákat. Fontos, hogy csak csávázott vetőmagot vessünk, kiküszöbölve a betegségek korai fellépését. Emellett sok kártevője is akad, ami károsíthatja állományunkat, jelentősen csökkentve a termés mennyiségét és minőségét, pl. a borsózsizsik, zöldborsó-levéltetű, borsómoly. Rendelkezésünkre állnak különféle germicidek, fungicidek, ami lehetőséget nyújtanak az állományunk kezelésére. Megemlíthetjük még a koraiságot is, amivel előre láthatjuk a kártevők rajzásának idejét. Különböző feromoncsapdák kihelyezésével előre jelezhető a rajzás és a rovarok számának figyelembevétele. Rajzás csúcsán rovarölő permetezést kell használnunk.

Betakarítás:

A zöldborsót technikai érettségben szedjük, azaz amikor a szemek már teljesen kifejlődtek, de még zsengék és nagy a cukortartalmuk. Ezt onnan tudjuk megállapítani, ha a hüvelyek teltek és megtapintva érződnek a gömbölyű szemek benne, de a hüvely fala még rugalmas, zöld színű. Lehetőleg a reggeli órákban kell elvégezni a betakarítást, mert ekkor a legnagyobb a borsó cukortartalma és a szemek is a legfeszesebbek. Szedés után érdemes felhasználni, különben a zöldség minősége romlani fog.

Bátran termesztjük, hiszen koraiságát tekintve talán a legelső zöldség lehet, amit betakaríthatunk a kertünkből.

Készítette: Sarkadi Krisztina

3. évfolyamos kertészmérnöki hallagató

Az áramfejlesztő generátorokról – a gazdák szemszögéből – „Reméld a legjobbat, de készülj fel a legrosszabbra…”

Varga Gabriella Kisokos ,,,,,,
Az áramfejlesztő generátorokról – a gazdák szemszögéből – „Reméld a legjobbat, de készülj fel a legrosszabbra…”

Az utóbbi hetekben, sajnos, újra a támadások célpontjává vált Ukrajna energetikai rendszere.   Közeledve a következő hajtatási idényhez, a gazdákban ott bujkál a félelem, hogyan tudják majd esetleg átvészelni a hosszabb áramszünetes időszakokat. A szünetmentes tápegységek megoldást nyújthatnak ugyan a család mindennapi kényelmének a fenntartásában, azonban a nagyobb kazánok üzemeltetéséhez, az öntöző-szivattyúk működtetéséhez már komolyabb áramforrásra, azaz áramfejlesztő generátorra van szükség. Mivel a korábbi nagy áramszünetek idején sok gazda elkövette azt a hibát, hogy nem megfelelően választotta ki ezt a vészhelyzeti áramforrást, érdemes újra áttekinteni a generátorok megvásárlásakor figyelembe veendő szempontokat, valamint, hogy a már meglévő eszközünket hogyan és mire tudjuk hatékonyan használni.

Tovább

Kertünk trópusi csodája – az indián banán

Varga Gabriella Egyéb kultúrák ,,,,,,,,,,,,,
Kertünk trópusi csodája – az indián banán

Az utóbbi években egyre több gazda és kertbarát fedezi fel az indián banán (Asimina triloba), más néven pawpaw különleges értékeit. Ebben a cikkben szeretném bemutatni, hogyan telepíthetik és gondozhatják sikeresen ezt az értékes, különleges növényt. Ez az Észak-Amerikából származó, trópusi ízvilágú gyümölcsöt adó fa nemcsak ízletes termésével, hanem kiemelkedő hidegtűrésével is hódít a mérsékelt égövi kertekben. Aki egyszer megkóstolja a gyümölcsét, az többé nem felejti el: az íze a banán, a mangó, az ananász és a vanília aromáját egyesíti, húsa krémes, illata fűszeres és különleges. Fagytűrő, mégis trópusi ízeket ad.

Tovább

Új utakon a fóliasátras zöldségtermesztésben, avagy megoldások a talajproblémákra (9.)

Varga Gabriella Kisokos ,,,,,,,,,,,,,,,
Új utakon a fóliasátras zöldségtermesztésben, avagy megoldások a talajproblémákra (9.)

Cikksorozatunk folytatásában egy olyan, nem szokványos termesztési technológiáról is említést kell ejtenünk és részletesebben bemutatnunk, amely egy kárpátaljai gazdálkodó számára idegennek és elérhetetlennek tűnhet, de napjainkban a talaj nélküli termesztés egyik legmodernebb termesztéstechnológiai módszerének számít.

Tovább

A házi kerti kivi gondozása és termesztése

Varga Gabriella Egyéb kultúrák ,,,,,,,,,,,,,
A házi kerti kivi gondozása és termesztése

A kivi (Actinidia deliciosa) látványos, ízletes és igazi vitaminbomba, mégis kevesen tudják, hogy nemcsak a déli országokban, hanem a hazai kertekben is remekül megterem. A kúszónövényként fejlődő kivi nemcsak különleges gyümölcsével, hanem díszítőértékével is kiemelkedik. Lugasra, pergolára felfuttatva árnyékot ad, ősszel pedig zöld arannyal, azaz bő terméssel hálálja meg a gondoskodást.

Tovább

Új utakon a fóliasátras zöldségtermesztésben, avagy megoldások a talajproblémákra (7.)

Varga Gabriella Kisokos ,,,,,
Új utakon a fóliasátras zöldségtermesztésben, avagy megoldások a talajproblémákra (7.)

Cikksorozatunk előző részében ismertettük olvasóikkal, hogyan lehet különböző, a termesztésben alkalmazandó anyagokból különféle gyökérrögzítő közegkeverékeket létrehozni úgy, hogy közben figyelembe vesszük a termesztendő növényeink igényeit, valamint az előző írásunkból azt is megtudhattuk, hogy miként kell ezeket a közegkeverékeket helyesen kezelnünk. Jelenlegi írásunkkal pedig szeretnénk rávilágítani arra, hogy e speciális közegeken hogyan alkalmazhatóak szakszerűen a hozzájuk szorosan kapcsolódó öntözési és tápoldatozási technológiák.

Tovább