– alapítvány a kárpátaljai magyar vidékért –
Cikksorozatunk előző részeiben sorra vettük, hogy mely technikai eszközökkel tudjuk áthidalni az áramszünetes időszakokat, milyen esetben melyiket célszerű használnunk. Míg a palántanevelők, fóliasátrak fűtésénél valószínűleg nem ússzuk meg valamilyen tartalék áramforrás beszerzése nélkül, addig az öntözést, tápoldatozást (az alkalmas időszakok maximális kihasználásával) talán igen. Természetesen, erre is fel kell készülni, be kell szerezni azokat az eszközöket, amelyek a segítenek majd abban, hogy ne mulasszuk el az „áramos” időszakokat.
Tovább
Cikksorozatunk előző részében megtárgyaltuk, hogy mi is az a sokat emlegetett EC, hogyan kell helyesen mérni ezt a nagyon nagy gyakorlati jelentőséggel bíró értéket. Azonban a talaj- és az öntözővíz-EC ismerete nem csak egy úri hóbort, hanem bizony használnunk is kell őket a mindennapi gyakorlatban, amikor tápoldatozzuk a növényeinket. A mai cikkünkben azt mutatjuk meg, hogy a fent említett EC-értékek hogyan kapcsolódnak egymáshoz.
TovábbCikksorozatunk előző részében eljutottunk addig, hogy a tápanyagok adagolását az intenzív zöldségtermesztésben a talaj-EC határozza meg. Ezt az értéket kell folyamatosan figyelemmel kísérni, s igazítani hozzá a tápoldat EC-jét. Ebben a cikkünkben megpróbáljuk kitisztázni, hogy mi fán is terem ez az érték, s mik a mérésének a szabályai.
TovábbCikksorozatunkban elérkeztünk a tápoldatozás, tápanyagellátás kérdéséhez. Korábban beszéltünk arról, hogy az intenzív zöldségtermesztésben az öntözés egyben tápoldatozást is jelent, hisz az öntözővízben feloldva juttatjuk ki a növények számára a tápanyagokat is. Ennek megfelelően ez a két kérdés összetartozik, s logikus, hogy egy cikksorozatban foglalkozunk ezzel a két kérdéssel. De mielőtt áttérnék a tápoldatozás kérdésére, tisztázni kell a tápanyagellátás alapelveit.
TovábbCikksorozatunk előző részeiben már tisztáztuk, hogy milyen vízadagokkal kellene öntözni a növényeinket, s azt is, hogy az öntözések gyakoriságát a talaj nedvessége határozza meg, s nem a táblázati adatok. Ezzel kapcsolatban azonban a gazdák igen gyakran értetlenkednek, hogy miért van akkora különbség mind időben, mind gazdánként, de akár fóliánként is a zöldségfélék napi vízszükségletében. Ebben a cikkünkben megpróbálunk ebben a kérdésben tisztázni néhány alapvetést, eloszlatni néhány tévhitet.
TovábbElőző cikkünkben már eljutottunk addig, hogy a növénytermesztésben az öntözés célja az ideális talajnedvesség biztosítása. Tisztáztuk, hogy öntözés szükségességét a talaj nedvessége határozza meg, és annak mérésére van egy jól bevált műszerünk, a markunk. A zöldségfélék többsége számára az a talajnedvesség számít optimálisnak, amelynél a markunkban összeszorított föld összeáll, egyben marad, a markunk nedves lesz tőle, viszont nem képlékeny, azaz nem préselődik ki az ujjaink között. Ennek az ideális talajnedvességi állapotnak a fenntartására különböző öntözési stratégiákat dolgoztak ki a szakemberek, amely magában foglalja a öntözési vízadagokat (azaz mennyi vizet juttatunk ki egységnyi területre, valamint, hogy milyen gyakran kell ezt megtennünk. Azonban az ördög a részletekben lakozik, sokszor csak apróságokon múlik, hogy az öntözési stratégiánk sikeres volt-e, vagy sem. Ilyen kérdés az öntözési adagok meghatározása.
Tovább
A tavaszi időszakban gyorsan növő, egyre nagyobb a zöldségállomány lombozata, miközben az időjárás is szeszélyesen változik: hol napokig nem látjuk a napot, hol hétágra süt le ránk. Ilyen, gyorsan változó körülmények között nem csoda, hogy tanácstalanok a termelők, s állandóan visszatérő kérdés a gazdák részéről, hogy mekkora is aktuálisan a zöldségfélék vízigénye. Bizonytalanok, hogy naponta hányszor, milyen vízadagokkal öntözzenek, milyen töménységű tápoldatot használjanak. A kérdés fontosságát jelzi, hogy nem csak a pillanatnyi szedés mennyisége függ tőle, hanem az állomány egészségi állapota is. Ugyanis a gyökérproblémák nagy része a helytelen öntözésből, tápoldatozásból adódik.
Tovább
Cikksorozatunk előző részében megtárgyaltuk, hogy a különböző okos eszközökkel hogyan tudjuk időzíteni a zöldségek öntözését, s szükség esetén a távolból is közbeavatkozni annak folyamatába. Azonban a legtöbb termelőnél nem csak egy darab fóliasátor öntözéséről kell gondoskodni, hanem többről is. Ilyenkor felmerül a kérdés, hogy mi értelme az okos eszközöknek, ha úgyis ki kell menni a kertbe, a mezőre átirányítani a vízcsapokat egyik vagy másik fóliasátorra, parcellára. Nos, amire megjelenik az igény, arra megjelenik a kínálat is! Ma már számos eszközből válogathatunk, amelyek segítségével automatizálhatjuk az öntözés, tápoldatozás teljes folyamatát.
Tovább