mezőgazdaság

Az édesburgonya (batáta) palántanevelése

Varga Gabriella batáta,Egyéb kultúrák,Kisokos ,,,,,,,,,,,,
Az édesburgonya (batáta) palántanevelése

Az édesburgonya termesztésének egyik sajátossága, hogy (eltérően a legtöbb zöldségnövénytől) nem magról, hanem hajtáspalántákról szaporítható. Ezeket a hajtásokat „anyagumókból” neveljük, melyek tavasszal, kellő melegben és fényben bőségesen sarjadnak. A folyamat akár egy egyszerű ablakpárkányon, akár egy felszerelt palántanevelőben is elvégezhető.

Az édesburgonya termesztésének alapja az anyagumóról kinövő hajtás, amelyeket egy bizonyos hossz elérése után levágunk, meggyökereztetjük, majd kiültetjük. Ennek a szaporítási módnak az előnye, hogy az utódnövények teljesen megőrzik fajtabéli tulajdonságaikat. Az édesburgonya szaporításánál két típusú termelő szokott előfordulni. Vannak azok a kertészkedők, akik csak saját részre, néhány szál palántát szeretnének csupán előállítani, és vannak, akik termelői szinten, nagyobb mennyiségben nevelnének ki batáta szaporítóanyagot. Jelenlegi írásunkkal pedig ezt a két változatot szeretnénk ismertetni az olvasóink számára.Otthoni palántanevelés – néhány palánta az ablakban

Az anyagumók kiválasztása

Amennyiben valaki csak otthoni nevelésben (néhány szál palánta kinevelésében) gondolkodik, akkor elegendő egyetlen egészséges, sérülésmentes gumó. A batátagumó lehetőleg biogazdálkodásból vagy megbízható kertészettől származzon, mert a kereskedelmi forgalomban kapható édesburgonya legtöbbje csírásodásgátló szerrel kezelt, amely megakadályozza a hajtások kibújását.A hajtásnevelés módjai

A vizes módszernél a gumót egy pohárba vagy tálba helyezzük úgy, hogy az alsó harmada vízben álljon. Ha szükséges, akkor fogpiszkálókkal megtámaszthatjuk, hogy ne merüljön el teljesen. A poharat meleg, napfényes ablakpárkányra kell elhelyezni és a vizet lehetőleg hetes rendszerességgel cserélni.

A földes módszernél a gumót enyhén nedves, laza palántanevelő földbe félig ágyazzuk be, és szintén meleg, világos helyre helyezzük. Ennél a változatnál ügyelni kell arra, hogy a közeg ne száradjon ki teljesen, de ne is legyen túlzottan vizes.
Az édesburgonya hajtásainak neveléséhez 22–28 °C közötti hőmérséklet szükséges. A legtöbb lakásban ez teljesíthető, különösen egy déli vagy keleti tájolású ablaknál. Közvetlen napfény előnyös, de az erős, szárító meleg és a huzatos helyek kerülendőek.

A hajtások levágása és gyökereztetése

Négy-hat hét alatt a gumón 15-25 centiméteres hajtások fejlődnek. Ha ezek elérték a 15–20 centiméteres hosszt és legalább négy-öt levél van rajtuk, akkor éles késsel vágjuk le őket az alap közelében. A levágott hajtásokról el kell távolítani az alsó leveleket és az így kapott „hajtásbotokat” egy pohár langyos vízbe állítjuk, amelyeket ismét meleg, fényes helyre tesszük. Hét-tíz nap alatt gyökerek jelennek meg a hajtás nóduszaiból (levélnyeleiből), és akkorra a palánta készen áll az ültetésre.

Ültetés előtti edzetés

Mivel az otthon nevelt palánta védett, meleg környezethez szokott, a kiültetés előtt hozzá kell szoktatni a szabadtéri viszonyokhoz. Az edzés során napközben néhány órára árnyékos, szélvédett helyre visszük, majd napról napra hosszabb időre és több napfényre kell kivinni. Ez az öt-hét napos folyamat eredménye javítja majd a kiültetés utáni megmaradást.

Termelői palántanevelés – nagyobb mennyiség, kontrollált körülmények között

Az anyagumó-állomány kezelése

Nagyobb léptékű termelésnél az anyagumók gondos kiválasztása és tárolása önálló feladatot jelent. Az előző évi betakarításból a legszebb, fajtaazonos, egészséges gumókat elkülönítjük, és 10–15 °C-on, jó szellőzésű, sötét helyen tároljuk tél végéig. A fagytól és a tartósan 8 °C alatti hőmérséklettől óvni kell őket, mert a hideg hatására a gumók megfáznak és tönkremennek.

A palántanevelés megkezdése előtt az anyagumókat egyenként átvizsgáljuk. A penészes, rothadó vagy elszíneződött példányokat ki kell selejtezni. Egyes termelők a gumókat ültetés előtt enyhe gombaölő oldatban rövid ideig áztatják, majd szárítás után hajtásra helyezik.

A gumók hajtatása

A palántanevelőben az anyagumókat hosszabb ládákba vagy sorba rendezett edényekbe helyezzük, amelyeket fűthető szaporító asztalokra rakjuk. A közeg, amelybe a gumókat helyezzük, általában sterilizált palántaföld és homok keveréke, esetleg perlittel lazítva, amely egyszerre biztosítja a megfelelő vízmegtartást és jó levegőzöttséget. A gumókat egymás mellé fektetve helyezzük úgy, hogy azok félig benne legyenek a közegben és ne érjenek egymáshoz.

Az optimális hajtásnevelési hőmérséklet 24–28 °C, amelyet különböző fűtési megoldásokkal (elektromos szőnyegek, vegetációs fűtések, meleg vizes hőlégbefúvók stb.) kell biztosítani. Az optimális páratartalom 60–70% körüli, mert a túl száraz levegő lassítja a hajtásnövekedést, a túl magas páratartalom viszont penészes betegségekre hajlamosít.

Pótmegvilágítás

Amennyiben a palánta nevelése már a tél végi, kora tavaszi időszakban elkezdődik, amikor is még gyenge természetes fény mellett zajlik, olyankor a mesterséges megvilágítás fontos szerepet játszik. Napi 14-16 óra fényperiódus biztosítása ajánlott, amelyhez a LED-es növénylámpák (fitolámpák) megfelelnek. A megfelelő megvilágítás nemcsak a hajtásnövekedést gyorsítja, hanem a szár vastagságát és a lombozat fejlettségét is javítja, ami közvetlenül hat a kiültetés utáni befoganásra.

A hajtások szedése és gyökereztetése

Ebben az esetben is, amikor a hajtások már elérik a 15-25 centiméteres hosszt, megkezdődik a szedés. Éles késsel vagy metszőollóval vágjuk le őket az anyagumó felszínéhez minél közelebb, ezzel ösztönözve az újabb hajtások sorozatát. Egy gondosan kezelt anyagumó az egész palántanevelési idény alatt több fordulóban adhat hajtásokat.

A leszedett hajtásokat kisebb léptékben vizes gyökereztetéssel, nagyobb léptékben közvetlenül valamilyen közegbe (perlitbe, kókuszrostba vagy homokos tőzegkeverékbe) dugványozva gyökereztetjük. Az utóbbi módszer megkerüli az átültetési stresszt, és a palánta a szubsztrátumban egyszerre gyökerezik és akklimatizálódik.

Tápanyag-ellátás

A palántanevelés első heteiben a növény saját tartalékaiból él, így tápoldatozás nem szükséges. Az ezt követő időszakban viszont (különösen, ha a palánták már saját gyökérzettel rendelkeznek) kiegyensúlyozott összetételű folyékony tápoldattal segíthető az egyenletes fejlődés a kiültetésig.

Palántanevelés alatti növényvédelem

Nagyobb palántaállomány esetén a kórokozók és kártevők megelőzése kiemelt fontosságú. A steril közeg használata, az anyagumók és a szerszámok tisztántartása, a rendszeres szellőztetés, valamint a palánták folyamatos figyelemmel kísérése mind az egészséges állomány fenntartásához vezet. A palántanevelés alatt a leggyakoribb gondot a levéltetvek (melyek ellen ragadós színcsapdákkal védekezhetünk) és a fuzáriumos betegségek (szükség esetén Trihoderma gomba alkalmazása) jelentik, amelyek megfelelő higiéniai eljárásokkal nagyrészt megelőzhetőek.

A kiültetés időzítése

Minden esetben alapvető szabály, hogy az édesburgonyát csak akkor szabad kiültetni, ha a talaj már legalább 15–18 °C-ra melegedett, és az utolsó fagyok veszélye elmúlt. Vidékünkön ez általában május közepe és június eleje közé esik. A hideg talajba kerülő palánta nem fejlődik, gyökeresedése megáll, és fogékonnyá válik a talajban élő kórokozókkal szemben. Az édesburgonya palántanevelése (legyen szó egyetlen pohár vízbe állított gumóról vagy nagy mennyiségű palánta előállításáról) ugyanazon biológiai folyamaton alapul. Megfelelő melegre, elegendő fényre és néhány hét türelemre van szükség. Az otthoni kertész számára néhány egyszerű eszköz egy napfényes ablak is elegendő, míg egy termelő számára a kontrollált hőmérséklet, a mesterséges megvilágítás és a gondos növényegészségügyi figyelem biztosítja, hogy időben, megfelelő minőségű palántákkal indulhasson a termesztési szezonnak.

Nagy Éva, az „Egán Ede”KGK” JA falugazdásza, 
a Pro Agricultura Carpatika Megyei JA munkatársa

Forrás: karpatinfo.net https://karpatinfo.net/gazdasag/karpatalja-ukrajna-batatatermesztes-batata-2026-04-28

Szőlő- és gyümölcsfatelepítés tavasszal

Varga Gabriella Aktuális növényvédelmi előrejelzés,Egyéb kultúrák,Kisokos ,,,,,,,,,,,,,,
Szőlő- és gyümölcsfatelepítés tavasszal

Szőlő telepítésére, tőkék pótlására továbbra is a nyugalmi időszakban van lehetőségünk. Ez az időszak nagyjából novembertől május végéig tart. A telepítés kezdete a lombhullás után, a hajtások beérése, fásulása után indul, és egészen a nagyobb fagyok beálltáig tart. Az utóbbi évek enyhe telei mellett sok esetben télen is lehetőség nyílik az ültetésre. Tavasszal pedig egészen addig végezhetjük ezt a munkát, amíg a szaporítóanyag meg nem indul.

A mostani tavasz azonban több szempontból is eltér a megszokottól. Kárpátalján közel egy hónapja nem hullott számottevő csapadék, a talaj felső rétege sok helyen már most kiszáradt. Ez jelentősen megnehezíti az ültetést, és az eredés sikerességét is nagyban befolyásolja. Ezért az idei évben a megszokottnál is nagyobb hangsúlyt kell fektetnünk a talaj előkészítésére és a megfelelő vízellátás biztosítására.

A szőlő fő szaporítóanyaga a gyökeres oltvány, amely vidékünkön a hosszú távon biztonságos termesztés alapját jelenti. Az oltványokat még ősszel termelik ki az oltványiskolákból, és megfelelő körülmények között tárolják tavaszig. A tárolás során az egyik legnagyobb veszély a kiszáradás, mivel a kitermeléskor a gyökérzet jelentős része megsérül, így a növény vízfelvétele korlátozott. Ennek csökkentésére alkalmazzák a paraffinozást is, amely mérsékli a párologtatást és védi a vesszőket a kora tavaszi napsütéstől. Ültetés előtt mindig győződjünk meg arról, hogy a gyökérzet nem száradt ki, a vessző rugalmas, élő állapotban van.

Ültetés előtt a gyökereket mindenképpen érdemes 24 órára vízbe áztatni. Az ültetőgödör készítésekor ügyeljünk arra, hogy a talaj ne legyen rögös, tömör, mert a gyökerek nehezen tudnak majd benne fejlődni. Száraz talaj esetén célszerű már a gödör kiásásakor is vizet juttatni a talajba, hogy az kissé átnedvesedjen. Ültetéskor a gyökereket egyenletesen helyezzük el, ne hajlítsuk vissza azokat, majd finom morzsalékos földdel takarjuk be.

A száraz talajviszonyok miatt az ültetéskori beöntözés különösen fontos: tövenként legalább 8–12 liter vízzel számoljunk, de nagyon száraz talaj esetén ennél több víz kijuttatása is indokolt lehet. A későbbiekben az öntözés gyakoriságát az időjárás határozza meg, de a jelenlegi körülmények között biztosan szükség lesz többszöri vízpótlásra. Nem célszerű naponta kis mennyiségű vizet kijuttatni, mert ez sekély gyökérképződéshez vezet. Inkább ritkábban, nagyobb adagokkal öntözzünk, hogy a víz mélyebbre jusson, és a gyökérzet lefelé fejlődjön. A talaj felszínének sekély lazítása is segíthet a párolgás csökkentésében.
Röviden meg kell említeni a szaporítóanyaggal behurcolható betegségek kérdését is. A szőlő esetében egyre nagyobb problémát jelent az aranyszínű sárgaság nevű betegség, amely a Kárpát-medence több borvidékén is komoly károkat okoz. A kórokozót elsősorban az amerikai szőlőkabóca terjeszti, de fertőzött szaporítóanyaggal is könnyen új területekre juthat. A betegség ellen közvetlen védekezési lehetőség nincs, a fertőzött tőkék leromlanak, termésük csökken, majd idővel el is pusztulhatnak. Bár Kárpátalján jelenlétét eddig nem igazolták, a környező térségek fertőzöttsége miatt nagy az esély a megjelenésére, ezért különösen fontos, hogy csak megbízható, ellenőrzött szaporítóanyagot használjunk.

A szőlő szaporításának és hajtatásának technológiája alapvetően nem változott, azonban a jelenlegi száraz tavaszban a hajtatott vagy konténeres növények kiültetésekor is fokozott figyelmet kell fordítani az öntözésre. A konténeres növények előnye, hogy már fejlettebb gyökérzettel rendelkeznek, de emiatt vízigényük is nagyobb. A nevelő hengerek alkalmazása továbbra is hasznos: védelmet nyújtanak a vadkár ellen, csökkentik a gyomosodást, és kedvezőbb mikroklímát biztosítanak a fiatal növények számára, ami ilyen száraz időben különösen előnyös.

A szőlő mellett most van a gyümölcsfák ültetésének is az ideje. Az alma, körte, szilva vagy cseresznye telepítése sok tekintetben hasonló a szőlőéhez, azonban a nagyobb gyökértömeg és a hosszabb élettartam miatt még alaposabb munkát igényel. Az ültetőgödör legyen legalább 60–80 cm mély és széles, hogy a gyökerek laza, jól levegőzött talajba kerüljenek. Az alsó rétegbe érett szerves trágyát is tehetünk, de mindig fedjük azt földdel, hogy a gyökerek közvetlenül ne érintkezzenek vele.

Ültetés után itt is elengedhetetlen az alapos beöntözés, fánként akár 15–20 liter vízzel. A fiatal fák az első évben különösen érzékenyek a vízhiányra, ezért száraz időben rendszeres öntözést igényelnek. Érdemes a törzs körül tányért kialakítani, amely segíti a víz megtartását, valamint mulcsozással csökkenthetjük a talaj kiszáradását. A megfelelő ültetés és vízellátás meghatározza a fa későbbi fejlődését, ezért erre a munkára különösen fordítsunk figyelmet.

A tavaszi pótlásokra még közel két hónap áll rendelkezésre. Igyekezzünk ezt az időszakot kihasználni, és a munkát minél előbb elvégezni. Az idei évben azonban különösen igaz, hogy a siker kulcsa nemcsak a szakszerű telepítés, hanem a megfelelő vízellátás folyamatos biztosítása is.

Varga István,
az „Egán Ede” KGK JA falugazdásza,
a „Pro Agricultura Carpatika” KMJA munkatársa

Forrás: karpatinfo.net https://karpatinfo.net/gazdasag/karpatalja-ukrajna-gyumolcstermesztes-gyumolcsfatelepites-2026-04-01

Az izolált bakhátak fertőtlenítése

Varga Gabriella Egyéb kultúrák,Kisokos ,,,,,,,,
Az izolált bakhátak fertőtlenítése

Az utóbbi években ugrásszerűen megnőtt azoknak a gazdáknak a száma, akik az uborka tőhervadásának a kivédésére az izolált bakhátas módszert választották. A módszer lényege, hogy „iszap” és istállótrágya keverékéből alakítanak bakhátakat a fóliasátrakban, amelyeket rendszerint fekete fóliával választanak (izolálnak) el a fertőzött talajtól. („Iszap” alatt értjük azt a homokos üledéket, amit a folyók, elsősorban a Tisza árteréről termelnek ki.) Sajnos, ezeken a bakhátakon csak egy évig tudunk biztonságosan termeszteni, a második évben már nagy a valószínűsége a tőhervadás fellépésének. Több gazda is megkeresett azzal, hogyan lehetne meghosszabbítani a bakhátak élettartalmát, mivel azok cseréje nagy kiadással és fáradtsággal jár. Számukra jelenthet megoldást a formalinos talajfertőtlenítés, amivel kapcsolatban már vannak pozitív eredmények.

Miért éppen a formalin?

Különböző totális talajfertőtlenítő szerek vannak forgalomban. Van, ami már eleve gáz halmazállapotú, azonban ennek kijuttatásához speciális gépekre van szükség, és csak megfelelő szakmai képzettséggel rendelkező személy végezheti. A szilárd halmazállapotú Basamid G kijuttatása már sokkal egyszerűbben megvalósítható, a megfelelő védőeszközök (gázálarc, gumikesztyű, esetleg szemüveg) használatával már szinte bármely gazda megteheti. Nem csoda, hogy korábban ennek a talajfertőtlenítőnek a használata terjedt el leginkább vidékünkön, a megfelelő feltételek biztosítása esetén (talaj nedvessége, hőmérséklete, takarása) nagyon jó eredményeket tudtunk vele elérni. Azonban az izolált bakhátak estében nem sikerült működőképes technológiát kidolgozni a Basamid G-vel történő talajfertőtlenítésre. A szer bedolgozásakor a motorkapa széttúrja a keskeny bakhátakat, összevágja az elválasztó fólia réteget. Itt jöhet képbe a folyékony halmazállapotú formalin, mint totális talajfertőtlenítő. Ugyanis fertőtlenítendő területet csak be kell öntözni a formalinos oldattal, és letakarni, nincs szükség a motorkapával történő bedolgozásra.

A formalin beszerzésekor, felhasználásakor győződjünk meg arról, hogy az tökéletesen átlátszó legyen, a kanna alján nincsen semmilyen zavaros üledék vagy kristályos szemcsék. Lehetőleg úgynevezett „stabilizált”-at kérjünk, amely hosszabb ideig tárolható. A formalint szobahőmérsékleten ajánlatos tárolni, túl alacsony hőmérséklet esetén gyorsan tönkre mehet ez a vegyi anyag, ami a fent elírt zavarosságban, üledék képződésében nyilvánul meg.  

A formalinnal történő munkálatok során maximálisan be kell tartanunk a munkavédelmi előírásokat! Védőruha, védőkesztyű, védőmaszk és védő szemüveg használata kötelező! 

Hogyan végezzük el?

1.    A fóliasátorban végezzük el a szokásos nagytakarítást. Teljesen ki kell üríteni a fóliasátrat, nem maradhat benn semmilyen növény, amit nem szeretnénk elpusztítani (szamóca, saláta, dísznövények stb.). 

2.    Ellenőrizzük le, hogy a bakhátak eléggé nedvesek-e, nem száradtak ki túlságosan. Egy-két nappal a formalin kijuttatása előtt ajánlatos tiszta vízzel átnedvesíteni a bakhátakat, hogy a majdan kijuttatandó oldatot ne csak a felső száraz réteg igya be, hanem minél egyenletesebben jusson le a bakhátak belsejébe is.

3.    Az izolált bakhátak felületét kézi kapával lazítsuk fel, hogy a beöntözéskor a kijuttatott oldat ne folyjék le róla, hanem igya be, tudjon bejutni a bakhát belsejébe.

4.    Készítsük elő a fóliacsíkokat a bakhátak letakarásához. Ha új, sérülésmentes fóliát használunk, akkor elegendő egy réteg a takaráshoz, de ha már használt fóliát, amin esetleg lyukak, szakadások is lehetnek, akkor mindenképpen kétrétegű takarást ajánlunk.

5.    Elkészítjük a talajfertőtlenítő oldatot. 100 liternyi 2%-oldat elkészítéséhez 5 liternyi 40%-os formalin szükséges. 1 négyzetméternyi felületre kb. 10 liternyi oldatot kell számolnunk. Ha figyelembe vesszük, hogy az izolált bakhátak átlagos szélessége 50-70 cm, akkor ez azt jelenti, hogy folyóméterenként 5-7 liternyi oldattal kell számolnunk. Ezt a számot beszorozzuk a bakhátak hosszával, és megkapjuk, hogy mennyi oldatra van szükség egy-egy adott bakhát lefertőtlenítéséhez. Az egyenletességet szolgálja, hogy mindig csak annyi oldatot készítünk el, amennyi egy-egy bakhát fertőtlenítéséhez szükséges. 

6.    Amennyiben csepegtető szalaggal fogjuk kijuttatni a formalinos oldatot, akkor mindenképen új szalagokat használjunk. A bakhátak szélességétől függően bakhátanként legalább 2-4 szál csepegtetőszagra van szükség, hogy biztosítani tudjuk a vegyszer minél egyenletesebb kijuttatását. A csepegtetőszalagos kijuttatás esetében a bakhátakat már a vegyszer kijuttatása előtt letakarjuk.

7.    Amennyiben a szórórózsával ellátott slangos kijuttatás mellett döntünk, akkor fokozottan kell ügyelni a biztonságunkra, egészségünkre! Ebben az esetben mércével ellátott tartályt kell használnunk, valamint előre felosztani a bakhátat kisebb, például 5-10 m hosszú szakaszokra. Szükség lesz egy segítőre, aki figyeli a vegyszer fogyását a tartályból. Ehhez a módszerhez jól beváltak a kisebb teljesítményű búvárszivattyúk. 

8.    Ha végeztünk egy-egy bakhát fertőtlenítésével, azonnal takarjuk le a már előkészített fóliával, és csak ezután kezdjünk neki a következő bakhát fertőtlenítésének.

9.    A talaj hőmérsékletétől függően 1-4 hétig kell letakarva tartani a bakhátakat.  

a.    5 oC hőmérsékleten – 30 nap. 
b.    10 oC hőmérsékleten – 20 nap,
c.     15 oC hőmérsékleten – 10 nap, 
d.    18 oC hőmérsékleten – 7 nape.    

20 oC hőmérséklet fölött – 5 nap.

10.    A takarófóliák eltávolítása után néhány napig nyitott szellőztetők mellett hagyjuk szellőzni a bakhátakat, és ha már nem érződik a tömény formalinszag, csak akkor szabad kézi kapával átdolgozni a bakhátakat, hogy távozzon a még a talajban rekedt formalingáz. 

11.    Mielőtt kiültetnénk az állományt, érdemes néhány palántát próbaként kiültetni a fóliasátor különböző részeire, hogy meggyőződjünk róla, teljesen kiszellőzött már a bakhátak talaja, nem maradt vegyszer benne.

Gál I., az „Egán Ede” KGK” JA falugazdásza,
a „Pro Agricultura Carpatika”  KMJA munkatársa

Forrás: karpatinfo.net https://karpatinfo.net/gazdasag/karpatalja-ukrajna-folias-zoldsegtermesztes-talajproblemak-2026-03-04

A kókusz (mint ültető közeg) pufferolása és mosatása

Varga Gabriella Kisokos ,,,,,,
A kókusz (mint ültető közeg) pufferolása és mosatása

Sok termelő küzd azzal a problémával, hogy a számára megadott helyen, a saját fóliaházában nem megfelelőek a talaj adottságai a különböző kultúrák (legfőképp az uborka) termesztésére. Hiába követ el mindent annak érdekében, hogy feljavítsa, fertőtlenítse a talajt, vagy betartsa a vetésforgót, mégis az olyan érzékeny zöldségnövények esetében, mint az uborka, folyamatosan visszatérnek ugyanazok a gyökérproblémák, amelyek az azt megelőző években. Ezek a problémák orvosolhatóak különböző talajkondicionáló és mikroorganizmusokat tartalmazó készítményekkel, folyamatos talaj-átmosatással és a talaj pihentetésével. De a kellő hatás elérése érdekében időre (van úgy, hogy évekre) van szükség. Sajnos a mai felgyorsult világban nem mindenki teheti meg azt, hogy éveket vár arra, hogy a fóliaház talaja megfelelő legyen az adott növény termesztésére.

Ilyenkor kell elgondolkodniuk a fólia alatti termelőknek azon, hogy vagy kihagyják az érzékenyebb kultúrák termesztését a vetésforgóból, vagy lezárják (izolálják) a talajt, és valamilyen gyökérrögzítő közegben folytatják a termesztést. Ezek a gyökérrögzítő közegek sokfélék lehetnek. Akadnak termelők, akik „vályus” (hordott föld-érett trágya keveréke) vagy szalmabálás termesztést, de akadnak, akik a különböző közegeken (kőzetgyapoton, tőzegen, perliten, kókuszon, vagy ezek kombinációján) való termesztést alkalmazzák.

A gyökérrögzítő közegek közül az egyik legmegbízhatóbb és a gyökér számára (megfelelő pH, levegősség, sterilitás, vízmegtartó képesség) legoptimálisabb a kókuszrost közeg. A kókuszrost közeget más és más formában és minőségben szerezhetjük be:

a)    kókuszrost paplanok – ezeket a paplanokat a fóliaházban hosszanti irányban szétrakjuk a soroknak megfelelően, majd feltöltjük vízzel, és már ültetésre készen állnak. 

b)    pufferolt, mosott kókusztéglák, kókuszblokkok – ezeket a téglákat, blokkokat egy nagy edénybe (nyitott tetejű tartályban, kádban) belerakjuk és feltöltjük vízzel. A 4-5 kg súlyú préselt blokkok akár 30-35 l vizet is képesek magukba venni. Majd ezt követően szétrakjuk őket a termesztendő (vödrökben, cserepekben, fekete fóliával kibélelt ládákban) edényekben.

c)    pufferolatlan kókusztéglák, kókuszblokkok – ez az a közeg, amely a legkönnyebben és a legolcsóbban beszerezhető vidékünkön. Van úgy, hogy ezeket a termesztő közegeket fele annyiból megúszhatjuk, mint akár a paplanos verziót. De tisztában kell lennünk azzal is: ahhoz, hogy ezekbe a közegekbe ültetni tudjunk, még van egy kis tenni valónk, amely elég sok időt vesz igénybe, és ezzel a termelőnek mindenképpen számolnia kell.

Ezek a pufferolatlan és mosatlan kókuszblokkok még tartalmazhatnak a növény számára nem felvehető elemeket és káros sókat. Ezektől a káros anyagoktól és sóktól kell megszabadulnunk a pufferolás és mosatás során, amelyet otthon is elvégezhetünk. Nagyon fontos, hogy ezt a folyamatot helyesen végezzük el, mert nagyban meghatározhatja a termesztésünk sikerességét.

Először is ismerkedjünk meg azzal, hogy mi is az a kókuszrost.

Kókuszrost

A kertészeti felhasználás szempontjából a kókuszdió legfontosabb része a külső, szivacsos-rostos védőburka. A kókuszrost nem más, mint a kókuszdió mellékterméke, amely kiválóan használható termesztőközegként önmagában, de más talajjal, vagy közeggel keverve is.

A kókuszrost, az előállításának köszönhetően, környezetbarát és „olcsó”. Nem csak azért számít olcsónak, mert a kókuszrost mellékterméke, hanem azért is, mert többször használható. Környezetbarát is egyben, mivel nem kell külön forrást biztosítani sem a kitermelésére, sem pedig az előállítására.

A kókusz pufferolása

Ha olyan kókuszblokkot vásárolunk, amelyik nincs pufferolva, akkor ez a művelet kihagyhatatlan. Azért van szükség erre a műveletre, mert a kókuszrostban vannak olyan, a növény számára nem felvehető elemek, amelyek a termesztés során gátolhatják más tápelemek felvehetőségét. Ezeknek az elemeknek a semlegesítésére (ionok cseréjére) alkalmazzák házilag, a kalcium nitráttal történő pufferolást.

Először is, ha ezt a pufferolást a téli hónapokban, az ültetést megelőzően végezzük, akkor biztosítanunk kell egy olyan helyiséget, ahol napokon keresztül 20 °C körüli hőmérsékletet tudunk tartani. Ha ez a helyiség megvan, akkor szükségünk lesz továbbá egy olyan edényre (kádra, tartályra stb.), amelynek az alján van egy csap a víz leengedésére. A tartályunkat feltöltjük annyi vízzel (20-25°C), amennyit a kókusz blokkok magukba szívnak. Egy 4-5 kg súlyú préselt kókuszblokkra kb. 40 l vizet számolunk, és miután ez megdagad, 60-65 l térfogatú közeg válik belőle.

A kókusz (mint ültető közeg) pufferolása és mosatása
A kókusz (mint ültető közeg) pufferolása és mosatása

Ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy pl. egy ezer literes edénybe beleengedünk 500 l langyos (20-25°C) vizet, amelyhez annyi kalcium nitrátot adunk, amíg az EC-je el nem éri a 3,5-t, és a PH-t is beállítjuk 6 körülire. Majd ezt követően beleteszünk 13 db kókuszblokkot. Ezek a kókuszblokkok 3 napon keresztül áznak az edényünkben. Naponta legalább két alkalommal átforgatjuk. Ha ezzel megvagyunk, akkor a 3. nap után az alsó csapon leeresztjük róla a vizet és megmérjük az EC-t. Nem ritka a 7-es EC körüli mérés, amely azt mutatja, hogy a közegünk még mindig alkalmatlan a termesztésre. Ezt a folyamatot követi a kókusz mosatása.

A kókusz mosatása

Mivel a kókuszpálma jellemzően part menti növény, ezért ezeken a területeken a talajvíz nagy mennyiségben tartalmaz káros sókat, amelyet a kókuszpálma minden károsodás nélkül könnyen felvesz, ellentétben a kertészetekben termelt növények többségével. Mivel ezek a sók a növény szinte minden részében jelen vannak, ezért szükséges a mosással történő eltávolításuk, hogy ez által az EC-szintet elfogadhatóra csökkentsük.

Miután leeresztettük a pufferolt kókuszunkról a vizet, ugyanabban az edényben feltöltjük tiszta vízzel a tartályt mindaddig, amíg bőven el nem lepi a kókuszt a víz. Ezt követően ismételten 24 órára ázni hagyjuk. Másnap szintén leeresztjük róla a vizet és megmérjük az EC-t. Ezeket mindaddig ismételjük (2-4 alkalom), amíg a közegünk EC-je el nem éri a termesztés számára megfelelő 1-1,5 EC közötti értéket. Minél alacsonyabb a mosatáskor alkalmazandó víz EC-je, annál kevesebb alkalommal kell megismételnünk a mosatási eljárást.

Mivel egy egyszeri pufferolás és mosatás akár 5-7 napot is igénybe vehet, ezért az ültetést megelőzően a termelőnek számolnia kell ezzel az időintervallummal.

Nagy Éva, az „Egán Ede”KGK” J. A. falugazdásza,       
 a Pro Agricultura Carpatika Megyei J. A. munkatársa

Forrás: karpatinfo.net https://karpatinfo.net/gazdasag/karpatalja-folias-zoldsegtermesztes-talajproblemak-2026-02-04

Szőlő oltócsapok és vadalanyok gyűjtése, tárolása

Varga Gabriella Aktuális növényvédelmi előrejelzés,Egyéb kultúrák ,,,,,,,,,
Szőlő oltócsapok és vadalanyok gyűjtése, tárolása

Az idei január különösen kemény hidegekkel érkezett. Több napon át előfordult, hogy napközben is tartósan fagypont alatti hőmérsékletet mérhettünk, éjszakánként pedig jelentős mínuszok alakultak ki. Ilyen időjárási körülmények között fontos hangsúlyozni, hogy nem végzünk metszést, és nem gyűjtünk oltóvesszőt vagy venyigét sem. A nagy hidegben a vesszők szövetei sérülékennyé válnak, a fagyott állapotban történő vágás pedig rontja a későbbi fakadási és eredési arányt. A vesszők begyűjtését és a metszést ezért mindig olyan időszakra időzítsük, amikor a hőmérséklet tartósan 0 °C fölé emelkedik.

Vad alanyok gyűjtése

Az oltás sikerének egyik alapfeltétele a megfelelő minőségű vad alany. A vad vesszők gyűjtését körültekintően kell végezni, mivel nem minden vadon előforduló szőlő alkalmas alanynak. Különösen fontos kiemelni, hogy folyóparti, ártéri vadszőlők általában nem alkalmasak oltási célra, mivel gyökérzetük és növekedési tulajdonságaik nem felelnek meg a termesztési igényeknek. Legjobb, ha saját alanyteleppel rendelkezünk, az itt termelt vadalanyok erősebbek, több tartalék tápanyaggal rendelkeznek, jobb foganási arány várható és erősebb szőlőtövek.

A vadszőlőnek több fajtája ismert, például a Teleki-Kober 5C, Teleki-Kober 5BB, Rupestris du Lot és a Vitis sylvestris stb. Ezek a fajták eltérő tulajdonságokkal rendelkeznek: egyesek jobban tűrik a szárazságot, mások a magas mésztartalmat tolerálják jobban. A foganási arányokban is jelentős különbségek mutatkoznak. Nagyobb mennyiségben szükséges alaposan tanulmányozni ezeket a tulajdonságokat, és a termőterületnek legfelelőbb fajtát választani. A vad alanyokat egészséges, jól beérett, egyéves vesszőkről szedjük. Hideg időben célszerű kesztyűben dolgozni, hogy a kezünkkel ne melegítsük fel a vesszőket, mivel az ismételt felmelegedés és lehűlés kedvezőtlen élettani folyamatokat indíthat el. A begyűjtött venyigéket lazán kötegeljük, ügyelve arra, hogy ne törjenek, és ne sérüljenek.

A tárolás során a legfontosabb szempont a kiszáradás és a korai fakadás megakadályozása. A vad vesszők tárolhatók:

•    hűvös pincében,
•    földveremben,
•    vagy nedves homokkal, fűrészporral takarva.

A tárolási hőmérséklet ideálisan 0–4 °C között legyen, magas páratartalom mellett.

A nemes oltóvesszők gyűjtése

A nemes vesszők esetében még nagyobb körültekintésre van szükség. A gyűjtést már ősszel meg kell tervezni, amikor kiválasztjuk azokat a tőkéket, amelyekről oltóanyagot szeretnénk szedni. Csak egészséges, vírus- és betegségtünetektől mentes, jó növekedésű tőkékről gyűjtsünk vesszőt. Gyenge növekedésű, beteg, fagykárt szenvedett tőkéről oltócsapot szedni nem szabad.

Az utóbbi években a Kárpát-medencében szinte mindenütt megjelent az aranyszínű sárgaságot okozó fitoplazma is. Ahol a betegség gyanúja felmerült, onnan semmiképpen ne szedjünk oltócsapot! A betegség terjedésének a leggyorsabb formája ugyanis a szaporítóanyaggal történő behurcolás, a vessző szállítása ugyanis mindig gyorsabb, mint ahogy a terjesztő vektor az amerikai szőlőkabóca repülni képes, és a távolság is nyilván nagyobb. A tőkék kiválasztásánál figyelni kell nem csak a fajta tisztaságra, mert az azonos fajtájú tőkék között is vannak eltérések, tőkék leromlanak vagy egyes tőkéken nagyobbak, szebbek a fürtök. Ennek a kiválogatási folyamatnak köszönhetően jönnek létre a klón szelekciók, tehát fontos a legjobb genetikájú és nem beteg tőkék tovább szaporítása.

A nemes vesszőket fajtánként szigorúan elkülönítve kell gyűjteni. A pontos azonosítás érdekében elengedhetetlen a tartós, esőálló anyagból készült címkézés, amely tartalmazza a fajta nevét és lehetőség szerint a gyűjtés időpontját és helyét is. Ennek hiánya később komoly keveredésekhez és hibákhoz vezethet.

A levágott vesszők legyenek jól beértek, ceruza vastagságúak, és világos, ép rügyekkel rendelkezzenek. A gyűjtést itt sem fagyos időben végezzük, és a vesszőket a szedés után minél hamarabb helyezzük tárolóhelyre. A tárolóba való behelyezés minél később történik, annál gyengébb a foganási arány.

Tárolás az oltás megkezdéséig

A nemes oltóvesszők tárolásának célja, hogy az oltás időpontjáig megőrizzék frissességüket és víztartalmukat. A leggyakoribb módszer a nedves homokban vagy fűrészporban történő tárolás, hűvös, fagymentes helyen. Fontos, hogy a tárolóközeg enyhén nedves legyen, de ne álljon benne víz, mert az rothadáshoz vezethet. Rendszeresen ellenőrizzük a vesszők állapotát: ha kiszáradás jeleit mutatják, a nedvességet pótolni kell, ha pedig penészedés indul meg, a fertőzött részeket el kell távolítani. Az oltás kezdetén a tárolóból kiszedett vesszőket mindenképpen ellenőrizzük nem száradtak-e ki, az alanyokat pedig oltás előtt áztassuk tiszta vízben.

A sikeres oltás nem az oltás napján kezdődik, hanem a megfelelő vesszők szakszerű begyűjtésével és helyes tárolásával. A gondosan kiválasztott, egészséges vad és nemes vesszők, valamint a megfelelő tárolási körülmények alapozzák meg a jó fakadási és eredési arányt, ami végső soron az egész szaporítási munka sikerét meghatározza.

Varga István,
az „Egán Ede” KGK JA falugazdásza,
a „Pro Agricultura Carpatika” KMJA munkatársa
Forrás: karpainfo.nethttps://karpatinfo.net/gazdasag/karpatalja-ukrajna-szolotermesztes-szolo-oltasa-2026-01-27

Az új szezon a palántanevelőben kezdődik! – A palántanevelő fóliasátorról

Varga Gabriella Kisokos ,,,,,,,,,,
Az új szezon a palántanevelőben kezdődik! – A palántanevelő fóliasátorról

Példaértékű a kárpátaljai gazdák kitartása. A háborús helyzet ellenére minden évben újabb és újabb család dönt úgy, hogy belevágnak a zöldséghajtatásba. Ez megnyilvánul abban is, hogy egyre többen pályáznak a Pro Agricultura Carpatika Alapítvány „Első lépés” szociális programjára. A megpályázott fóliasátrak fel is épülnek, de valamiről nagyon gyakran megfeledkeznek az újdonsült hajtató gazdák: honnan lesz a palánta? Ugyanis vidékünkön a fóliás zöldségtermesztéssel foglalkozó gazdák döntő többsége maga neveli a palántákat. Ezért az elkészült fóliasátrak mellé be kell terveznünk a palántanevelő fóliasátrat is. Azonban ez nem csak egy „kicsi fóliasátor”, hanem egy speciális létesítmény a maga követelményeivel, felszereltségével. Ebben a cikkünkben ezekkel fogunk egy kicsit részletesebben foglalkozni.

Megéri-e?

Évek óta próbáljuk meggyőzni a kezdő fóliásokat arról, hogy a palántanevelés egy külön szakma, s érdemesebb készen megvásárolni azt az 1000-1200 palántát, ami egy 400 négyzetméteres fóliasátor beültetéséhez szükséges, mint magunk kinevelni. Ugyanis egy palántanevelő felépítése nem olcsó dolog, s a palántanevelési időszak 5-10 hete alatt olyan törődést igényelnek a kis palánták, mint egy csecsemő. Ha felszámolnánk órabérbe azt az időt, amit a palánták babusgatására kell szánnunk, hát bizony horribilis ár jönne ki egy-egy szál palántának. Minél több palántát nevelünk egyszerre, úgy csökken az egy palántára eső költség, azaz az ára. Ennek az elvnek az alapján működnek szinte az egész világon, közte Magyarországon is a palántanevelő gyárak, amelyek évente több tíz millió palántát nevelnek ki a termelők részére. Ott a palántanevelő fóliaházak kihasználtsága néha eléri a 7-8 hónapot is, mivel nem csak a korai fűtött és a későbbi fűtetlen fóliasátrak számára nevelik a palántákat, hanem a szabadföldi zöldségeknek is, majd a nyári másodültetésre egyaránt. Azokban a körzetekben a gazdáknál fel sem merül, hogy a saját maguk állítsák elő azt a néhány ezer, vagy akár néhány tízezer palántát, amire szükségük van.

Nálunk is volt néhány próbálkozás e téren, azonban a vállalkozó gazdák hamar feladták. Ugyanis a megrendelésre nevelt palánta ára elsőre drágának hangzik, különösen a nagy (10-es) poharakban nevelt korai palántáké. Hisz ezeknek a palántáknak legnagyobb fagy idején kell fűteni, s a fényszegény időszakban pótmegvilágítást alkalmazni. Ezek bizony tetemes kiadással járnak, amit a palánta árával meg kellene fizetnünk. Azonban ugyanebben az időszakban kerülnek eladásra a feleslegessé vált, tartalék palánták, méghozzá nagyon olcsón. Ugyanis minden gazda ráhagyással neveli a palántákat, hogy ha esetleg valami probléma lépne fel, akkor is legyen elegendő belőle. Természetesen először a legszebb palántákat ültetik ki, majd a maradékból kiválogatják még a javát az esetleges pótlásokra. S az ezek után megmaradt satnya palántákat adják el, természetesen nagyon alacsony áron, hisz úgyis csak kidobódnának. Nos, ezzel a palántával, pontosabban palántaárral kellene versenyezni a gyönyörű, rendelésre nevelt palántáknak. Természetesen ez a két áru egészen más kategóriát, minőséget képvisel. De a kezdő kertészek nagy része beleesik abba a hibába, hogy csak az áruk alapján tesz köztük különbséget. A szemléletváltáshoz idő kell, ezért indokolt, hogy megpróbáljuk megtanítani a fóliás gazdákat a palántanevelés alapjaira.

A palántanevelő méretezése és elhelyezése

Kezdjük talán a méretezéssel. A palántanevelőben helyet kell biztosítanunk a palántanevelő asztaloknak, s elegendő helyet kell hagynunk az utaknak, fűtőberendezésnek, vizes hordónak. A tapasztalat azt mutatja, hogy még a legjobb beosztás mellett is a hasznos helykihasználási arány úgy 50-60%, tehát a palántanevelő fóliaház alapterületének kb. 1,5-2 szeresének kell lennie, mint a palántanevelő asztalok alapterülete.

Vegyünk egy példát. Ha 12 árnyi fóliasátor számára akarunk palántát nevelni 10-es poharakban, akkor a szükséges 4000 palántát (tartalékkal együtt) 40 négyzetméternyi asztalon tudjuk kinevelni. Ennyi asztal elhelyezéséhez kb. 60-80 négyzetméter alapterületű palántanevelő fóliasátorra van szükség. De inkább a nagyobbra, hisz a gazdasszonynak úgyis eszébe jut, hogy kellene egy kis hely a virág-, káposzta-, vagy karalábépalántáknak is. De túlméretezni sincs értelme, hiszen a felesleges terület fűtése nagyon zsebbevágó lehet.

A fenti szempontok figyelembe vételével egy 100 m2-es, kb. 7-8 m széles, 10-15 m hosszú palántanevelő szükséges. Lehetőleg kerüljük a túl keskeny és hosszú palántanevelők kialakítását. Például egy ugyancsak 100 m2-es, de csak 4-5 méter széles, valamint 20-25 méter hosszú palántanevelő fóliasátor fűtése gazdaságtalanabb, a szellőztetése nehézkesebb, az asztalok lehetséges elrendezése nagyon korlátok közé van szorítva, ezért általában romlik a helykihasználtsága is: ugyanakkora alapterületű palántanevelő fóliasátorban csak kevesebb palántát tudunk kinevelni.

A palántanevelő asztalok kialakításánál figyeljünk arra, hogy olyan magasságúak legyenek, hogy kényelmesen tudjunk rajta dolgozni (vetni, tűzdelni), de az öntözés se okozzon gondot. A palántanevelő asztalok szélességét a sejttálcák méretéhez szoktuk igazítani, hogy maximális legyen a helykihasználás. Arra azért ügyeljünk, hogy 2,4 méternél semmiképpen ne legyen szélesebb.
A palántanevelő elhelyezésénél két szempontot kell figyelembe venni. Először is, hogy lehetőleg minél közelebb legyen a lakóházhoz, másodszor pedig, hogy minél naposabb helyre kerüljön, ahol még véletlenül sem vetül rá árnyék. Talán ezt a legnehezebb megoldani, hisz a téli-koratavaszi időszakban az épületek vagy fák nagyon hosszú árnyékot vetnek. Ezért gyakran kompromisszumot kell kötni a két követelmény között: vagy a közelben lesz, de bizonyos napszakokban árnyékban, vagy naposabb helyen, de a kert egy távolabbi részén. 

Gál I., az „Egán Ede” KGK” JA falugazdásza, 
a „Pro Agricultura Carpatika” KMJA munkatársa
Forrás: Karpatinfo.nethttps://karpatinfo.net/gazdasag/karpatalja-ukrajna-palantaneveles-foliasator-2026-01-21

Az árpa gyomszabályozása II.

Varga Gabriella Aktuális növényvédelmi előrejelzés,Egyéb kultúrák ,,,,,,,,,,,,
Az árpa gyomszabályozása II.

Az őszi árpa gyomirtása az elmúlt évtizedben jelentős változásokon ment keresztül. Míg korábban a gyomok elleni védekezést zömmel tavasszal végezték, az utóbbi években nő az őszi vagy a kora tavaszi időszakra előrehozott kezelések aránya. Ennek fő oka az enyhe téli időjárás és az agrotechnikai módszerek változása, például a forgatás nélküli talajművelés.

Ősszel vagy akár kora tavasszal alkalmazható hatóanyagok

A korai gyomirtásnak több előnye van, mint hátránya. Először is az enyhe téli időjárásnak köszönhetően a gyomok már novemberben vagy a téli időszakban fejlődésnek indulnak. Például a korán virágzó kétszikűek (veronikafélék, tyúkhúr, árvacsalánfélék) hatékonyabban irthatók, mint tavasszal, már virágzó állapotban, de az egyszikű gyomok (nagy széltippan, parlagi ecsetpázsit, rozsnokfajok) ellen is ősszel hatékonyabb a védekezés.

A gazdasági szempontok sem elhanyagolhatók, a munkavégzés szempontjából a gyomirtásra több időnk jut ősszel, de akár a téli időszakban is. A +8 °C fölötti hőmérséklet a gyomirtó hatóanyagok felszívódását is lehetővé teszi. Tehát elmondható: addig van időnk a gyomirtásra, míg a tartósan fagyos reggelek be nem köszöntenek. Ha 10–14 napig nem várható talaj menti fagy, a gyomirtás elvégezhető. Szintén egyre aktuálisabb szempont, hogy az ősszel alkalmazható hatóanyagok csökkentik a gyomirtószer-rezisztencia problémáját.

További fontos megjegyzés, hogy az őszi árpában a hatékony egyszikűirtók nagy része tavasszal nem használható, ezért az őszi kezelés kritikus fontosságú.

Következzenek a legismertebb hatóanyagok!

1. Pendimetalin hatóanyag (pl. Sharpen 330 EC, Stomp Aqua 455 SC). Felszívódása a gyökéren és szik alatti szárrészen keresztül történik. Magról kelő – főleg az egyszikűek és néhány kétszikű – gyomok ellen hatékony. Preemergens és korai posztemergens használata javasolt, de legkésőbb a bokrosodás kezdetéig alkalmazható.

2. Klórtoluron hatóanyag (Tolurex 50 SC, Proturan 500 SC). Gyökéren, valamint levélen keresztül is felszívódik. Egyéves, egy- és kétszikű gyomok ellen hatékony. Talaj- és levélherbicid, kontakt és szisztemikus hatású. Legfeljebb a bokrosodás végéig használható. Bizonyos árpafajták érzékenyek rá (pl. Falado, Gabrio, SY Moisson, Dallara, Basmati, Foxyl, Modern, Vyckor).

3. Proszulfokarb hatóanyag (pl. Boxer, Fidox 800 EC). Gyökéren keresztül felszívódó hatóanyag. Pree­mergens és korai posztemergens alkalmazása javasolható. Elsősorban egyszikű gyomok, különösen a nagy széltippan és a parlagi ecsetpázsit ellen hatásos. Legkésőbb háromleveles állapotig használható.

4. Flufenacet hatóanyag (pl. Sunfire, Battle Delta). Gyökéren és a szik alatti szárrészen keresztül szívódhat fel. Magról kelő egyszikű gyomok (nagy széltippan, parlagi ecsetpázsit, rozsnokfajok) ellen hatásos. Pikolinafen hatóanyaggal kombinálva felerősíti az egyszikűirtó hatást. Legkésőbb háromleveles állapotig használható.

5. Izoproturon hatóanyag (pl. Protugan 500 SC, Izoron 500 SC). Levélen keresztül szívódhat fel. Elsősorban egyszikű gyomok, különösen a nagy széltippan ellen hatásos, kétszikűek ellen csak visszatartó hatással bír. Legkésőbb a bokrosodás végéig használható.

6. Szulfoszulfuron hatóanyag (pl. Athos, Aperon). Levélen és kismértékben gyökéren keresztül szívódik fel. Elsősorban egyszikűek ellen, valamint néhány kétszikű ellen hatékony. A bokrosodás kezdetétől a bokrosodás végéig alkalmazható.

7. Diflufenikán hatóanyag (pl. Dilfanil 500 EC, Deflekt 500 EC). Felszívódhat gyökéren és levélen keresztül is. Magról kelő kétszikű gyomok (veronikafélék, árvácska, tyúkhúr, pásztortáska) ellen kiemelten hatásos. Jó partnere a metszulfuron-metil hatóanyag. Legfeljebb háromleveles állapotig használható, csak ősszel.

8. Metszulfuron-metil hatóanyag (pl. Mezo, Alliance 660 WG). Szisztemikus hatású, gyökéren és levélen keresztül szívódik fel. A legtöbb veszélyes kétszikű ellen hatásos. A bokrosodás végéig alkalmazható.

9. Pikolinafen hatóanyag (pl. Pontos). Felszívódása levélen és gyökéren keresztül történik. Magról kelő kétszikűek ellen vethető be, valamint felerősíti az egyszikűirtó hatást. A bokrosodásig alkalmazható.

10. Floraszulam hatóanyag (pl. Saracen, Mustang). Levélen keresztül felszívódó szer. Magról kelő és évelő kétszikű gyomok ellen hatásos. A bokrosodás kezdetéig használható.

Természetesen még jó néhány alkalmazható hatóanyag áll rendelkezésre a felsoroltakon kívül, sőt a legjobb és legbiztonságosabb hatást a hatóanyagok társításával érhetjük el. A legtöbb esetben a gyártók a hatékonyság fokozása céljából két vagy akár három hatóanyagot kombináló termékeket kínálnak. De azt is szem előtt kell tartanunk, hogy a több gyom­irtó hatóanyag növeli a költségeket és a gyomirtószer-rezisztencia kialakulásának veszélyét. Éppen ezért gyomirtózásnál a gyomok ismerete a legfontosabb.

Molnár Ildikó,
az „Egán Ede” KGK JA falugazdásza,
a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány munkatársa
Forrás: karpataljalap.net https://karpataljalap.net/2026/01/19/az-arpa-gyomszabalyozasa-ii

A fúvókák és a nyomás szerepe a pontos kijuttatásban

Varga Gabriella Ösztöndíjasok írásai ,,,,,,,,,,,,,,,
A fúvókák és a nyomás szerepe a pontos kijuttatásban

A permetezőgépek teljesítményét legnagyobb mértékben a fúvókák típusa és állapota határozza meg, ezért ezek kiválasztása és karbantartása meghatározó a szórásegyenletesség biztosításában.

A mezőgazdasági gyakorlatban a fúvóka kopása a leggyakoribb hibaforrás: már 10–15%-os nyitási növekedés is jelentősen befolyásolja a kijuttatott permetlé mennyiségét. Emiatt minden szezonban ajánlott a fúvókák egyenkénti átfolyási vizsgálata. A vizsgálat során egy percig működtetik a fúvókát, majd a kifolyó mennyiséget összevetik a gyári adatokkal; tíz százaléknál nagyobb eltérés esetén csere szükséges. A megfelelő típus kiválasztása a növénykultúra sajátosságaitól is függ: az üreges kúpsugarú fúvókák finom cseppeket képeznek, amelyek jó fedettséget biztosítanak, míg a légbeszívásos fúvókák durvább cseppeket állítanak elő, és csökkentik az elsodródás kockázatát. A permetezés minőségét ugyanakkor a rendszerben uralkodó nyomás is alapvetően befolyásolja. A magas nyomás finomabb cseppeket eredményez, ám ezek érzékenyen reagálnak a szélre; ezzel szemben az alacsony nyomás nagyobb cseppeket ad, amelyek stabilabban jutnak célba, de csökkenthetik a fedettség hatékonyságát. A helyes nyomástartomány betartása elengedhetetlen a kiegyensúlyozott permetezési eredményhez. A munkasebességnek stabilnak kell lennie, mert minden sebességváltozás közvetlenül módosítja a kijuttatott mennyiséget, így a kezelőnek ügyelnie kell a traktor egyenletes haladására. A modern gépek automatikus szabályozással és GPS-alapú sebességméréssel csökkentik a hibalehetőséget, ám kézi üzemmódban a gépkezelő tapasztalata kiemelten fontos. A rendszer tisztasága szintén befolyásolja a permetezés minőségét: a szűrők, csövek és tartály rendszeres tisztítása megakadályozza az eltömődést és a nyomásingadozást. A fúvókák rendszeres tisztítása, a mosatóvíz megfelelő használata és a technikai elemek karbantartása hozzájárul ahhoz, hogy a permetezőgép egyenletesen, a beállított dózisnak megfelelően működjön. A pontosan megválasztott fúvókatípus, a helyesen beállított nyomás és a következetesen tartott munkasebesség együtt biztosítja a hatékony, gazdaságos és környezetkímélő növényvédelmet.

Szabó Anton, a II. RFKM Egán Ede Nagydobronyi Szakképzési Centrum

és az Északi ASzC Baross László Mezőgazdasági Technikum, Szakképzéső iskola és Kollégiumának tanulója

Új utakon a fóliasátras zöldségtermesztésben, avagy megoldások a talajproblémákra (10.)

Varga Gabriella Kisokos ,,,,,,,,,,,
Új utakon a fóliasátras zöldségtermesztésben, avagy megoldások a talajproblémákra (10.)

Cikksorozatunkat egy szintén nem szokványos termesztési technológia bemutatásával szeretnénk folytatni. Mivel ez a technológiai változat is, a többiek mellett, egyfajta kiútnak számít a talajproblémákra, ezért elkerülhetetlenül említést kell ejteni erről a lehetőségről is. Ez a jövőbeli növénytermesztési technológiai lehetőség nem más, mint az aeropónia.

Aeropónia – gyökerek a levegőben 

Az aeropónia a hidroponikus rendszerek egyik legfejlettebb és leghatékonyabb formája, amely forradalmasíthatja a modern mezőgazdaságot. Ez az innovatív termesztési módszer alapjaiban különbözik a hagyományos földműveléstől, sőt még a többi talaj nélküli termesztési technológiától is. Az aeropónia lényege, hogy a növények gyökerei szabadon, a levegőben függnek, amelyeket rendszeres időközönként finom porlasztású tápoldattal permeteznek, biztosítva ezzel az optimális tápanyag- és vízellátást.
Az aeropón rendszerek felépítése egyszerű alapelvre épül, bár a gyakorlati megvalósítás komoly technikai kihívásokat rejt magában. A növényeket speciális tartókban helyezik el úgy, hogy a szár és a lombozat a tartó feletti részben marad, míg a gyökérzet szabadon lóg a zárt kamrában. Ez a gyökérkamra teljesen sötét, ami az algák képződését gátolja és biztosítja az optimális gyökérfejlődést. A kamrában elhelyezett fúvók rendszeres időközönként, általában néhány másodpercenként vagy percenként finom ködként permetezik a tápoldatot a gyökerekre. A porlasztás minősége kritikus fontosságú, mivel túl nagy cseppméret esetén a víz lecsepeg a gyökerekről anélkül, hogy azok megfelelően felszívódnának, míg túl finom permet esetén a gyökerek kiszáradhatnak a permetezési ciklusok között.

Új utakon a fóliasátras zöldségtermesztésben, avagy megoldások a talajproblémákra
Új utakon a fóliasátras zöldségtermesztésben, avagy megoldások a talajproblémákra

A rendszer egyik legfontosabb komponense a nagynyomású pumpa és a precíz permetező fúvókák, amelyek mikron méretű vízcseppeket hoznak létre. A csepp általában 5 és 50 mikron között mozog, ami biztosítja, hogy a gyökerek egyenletesen nedvesedjenek be, de a gyökérzóna levegője viszont oxigénben gazdag maradjon. Ez a légnedvességi egyensúly elengedhetetlen a növények egészséges növekedéséhez, mivel a gyökerek egyszerre jutnak hozzá a vízhez, a tápanyagokhoz és a lélegzéshez szükséges oxigénhez.

Aeropónia
Aeropónia

Az aeropónia legnagyobb előnye a vízfelhasználás terén mutatkozik meg. A hagyományos talajműveléssel összehasonlítva akár 90-95 %-os vízmegtakarítás érhető el, ami a globális vízhiány problémájának fényében különösen értékes. A zárt rendszerben a le nem csepegő tápoldat visszakerül a tartályba és újrahasznosításra kerül, így nincs pazarlás. Ez nemcsak környezetvédelmi szempontból előnyös, hanem gazdasági értelemben is, mivel csökkenti az üzemeltetési költségeket.

A gyökérzóna oxigénellátása az aeropóniában tökéletes, mivel a gyökerek érintkeznek a levegővel. Ez a körülmény drámai mértékben felgyorsítja a növekedést és növeli a termésmennyiséget. Az eredmények azt mutatják, hogy az aeropón rendszerekben termesztett növények akár harmincszor gyorsabban fejlődhetnek, mint talajban, és háromszor nagyobb hozamot produkálhatnak ugyanazon a területen. Ez a hatékonyság a gyökérzóna optimális körülményeinek köszönhető, ahol a gyökerek szabadon fejlődnek és terjeszkednek, ezáltal pedig folyamatosan hozzáférnek a szükséges erőforrásokhoz.

A tápanyag-hasznosítás kiemelkedően hatékony az aeropón rendszerekben. Mivel a tápoldatot közvetlenül a gyökerekre permetezik, a növények azonnal fel tudják venni a szükséges elemeket anélkül, hogy azoknak a talajban kellene oldódniuk. Ez precíz táplálkozás-szabályozást tesz lehetővé, ahol a különböző növekedési fázisoknak megfelelően hangolható a tápanyag-összetétel. A pH-érték és az elektromos vezetőképesség (EC) folyamatos monitorozása révén a termelő teljes kontrollt gyakorolhat a növények táplálkozása felett.

A kártevők és betegségek elleni védekezés is egyszerűbbé válik az aeropóniában. A talaj hiánya kiküszöböl számos talajlakó kórokozót és kártevőt, míg a zárt, kontrollált környezetvédelem külső fertőzések behurcolását. Amennyiben pedig mégis felmerülne valamilyen növény-egészségügyi probléma, a steril környezet miatt könnyebb azt azonosítani és kezelni. A vegyszermentes termesztés lehetősége pedig különösen vonzó lehet a bio- és prémium élelmiszerek iránt érdeklődő fogyasztók számára.

A technológia azonban nem mentes a kihívásoktól. Az első és talán legjelentősebb probléma a magas kezdeti beruházási költség, amely a precíz berendezések, az automatizált vezérlőrendszerek és a speciális infrastruktúra kiépítéséből adódik. Egy professzionális aeropón rendszer létrehozása többszörösébe kerülhet a hagyományos mezőgazdasági beruházásokhoz képest, de még a hidroponikus rendszerek költségeit is meghaladhatja. Az áramellátás folytonossága kritikus fontosságú, mivel már néhány perces áramkimaradás is a gyökerek kiszáradásához és a termés elvesztéséhez vezethet. Ezért elengedhetetlen a megfelelő tartalék rendszerek kiépítése, például akkumulátorok vagy generátorok üzembe helyezése.

A rendszer karbantartása is intenzív figyelmet igényel. A fúvók könnyen eltömődhetnek az ásványi lerakódások vagy algák miatt, ezért rendszeres tisztítást és cserét igényelnek. A tápoldatot folyamatosan monitorozni kell, és szükség esetén kiigazítani a pH-értéket, a tápanyag-koncentrációt és a hőmérsékletet. Az automatizált vezérlőrendszerek ugyan hatékonyak ezekben a feladatokban, de az emberi felügyelet és a szakértelem nélkülözhetetlen a sikeres üzemeltetéshez.

Összességében az aeropónia egy rendkívül hatékony, fenntartható és innovatív növénytermesztési technológia, amely képes válaszolni a huszonegyedik század mezőgazdasági kihívásaira. Bár a magas kezdeti költségek és a technikai komplexitás akadályozza a széles körű elterjedését, a technológia folyamatos fejlődése és a növekvő környezeti nyomás egyre több termelőt fog arra ösztönözni, hogy a továbbiakban ezt a forradalmi megoldást akarja választani. A mezőgazdaság jövőjét tekintve az Aeropónia várhatóan kiemelkedő szerepet fog betölteni a fenntartható élelmiszerellátás biztosításában.
(Cikksorozatunkat folytatjuk.)

Nagy Éva, az „Egán Ede „KGK” JA falugazdásza, 
a Pro Agricultura Carpatika Megyei JA munkatársa
Forrás: karpatinfo.nethttps://karpatinfo.net/gazdasag/karpatalja-ukrajna-folias-zoldsegtermesztes-zoldsegtermesztes-2026-01-13

A szőlő szaporítása: téli munka, hosszú távú eredménye

Varga Gabriella Aktuális növényvédelmi előrejelzés,Egyéb kultúrák ,,,,,,,,
A szőlő szaporítása: téli munka, hosszú távú eredménye

A tél közepe a szőlősgazda számára nem a tétlenség időszaka. Január hónapja hagyományosan a metszés kezdete, különösen a nagyobb területen gazdálkodók számára, míg a kisebb ültetvények tulajdonosai gyakran kivárják a kedvezőbb időjárást. Ez az időszak azonban nemcsak a metszésről szól, hanem alkalmat ad arra is, hogy megálljunk egy pillanatra, és átgondoljuk az ültetvény állapotát, hiányait és a következő évek irányát. A szőlő szaporításával kapcsolatos döntések ilyenkor születnek meg, még akkor is, ha a tényleges munka csak később kezdődik.

Még a legnagyobb körültekintés mellett is előfordulhat tőkehiány, kifagyás, mechanikai sérülés, vagy egyszerűen olyan fajta, amely az adott termőhelyen nem úgy viselkedik, ahogyan azt korábban reméltük. Ilyenkor elkerülhetetlenné válik a pótlás vagy az áttelepítés kérdése. Vásárolhatunk kész oltványt, ami gyors és kiszámítható megoldás, de sok esetben érdemes a már bevált, jól termő saját tőkéinkre támaszkodni. Ezek ismerete, több év tapasztalata olyan biztonságot ad, amelyet semmilyen katalógus nem tud pótolni.

A szőlő szaporításának módját mindig a termőhely határozza meg. Vidékünk kötöttebb talajain a filoxéra jelenléte továbbra is meghatározó tényező, amelyhez alkalmazkodnunk kell. Bár a kártevő ma már kevésbé látványos, jelenléte folyamatos, és amint lehetőséget kap, komoly károkat okoz. Ezért a saját gyökerű szőlő telepítése nem reális alternatíva, különösen nagyobb felületen.

Az oltás nem választás kérdése, hanem szükségszerűség, amely hosszú távon az ültetvény fennmaradását szolgálja.

Az oltás történhet kézben vagy helyben. A kézben oltás világszerte elterjedt módszer, mivel nagy mennyiségben, egyöntetű minőségben teszi lehetővé az oltványok előállítását. A megfelelően előkészített oltványok jó biológiai értékkel rendelkeznek, és megbízható alapot adnak új telepítésekhez. Ugyanakkor kis mennyiség esetén ez az eljárás nehezen kivitelezhető, költséges és sok előkészületet igényel, ezért a házikerti körülmények között gyakran háttérbe szorul.

A helyben oltás ezzel szemben megmaradt a kisebb területek, kiskertek gyakorlatában. Alkalmas elöregedett vagy nem megfelelő fajták átoltására, illetve új fajták kipróbálására is. A módszer nagy figyelmet, kézügyességet és fegyelmet kíván, hiszen az eredés sikere szoros összefüggésben van az alany és az oltóvessző állapotával, valamint az időzítéssel. A gyenge eredési arány szinte minden esetben visszavezethető valamilyen technológiai hibára, még ha az elsőre jelentéktelennek is tűnik.

A kézben oltás téli előkészületei közül kiemelkedik az alanyvesszők begyűjtése. Ezeket kizárólag fagymentes napokon, egészséges, jól beérett állományból szabad gyűjteni, majd megfelelő körülmények között tárolni. A különböző vadszőlő-alanyok eltérően reagálnak a talaj mésztartalmára, vízháztartására és a termőhely egyéb adottságaira, ezért nagyobb telepítés előtt ezek ismerete nem megkerülhető. A helyesen megválasztott alany évtizedekre meghatározza a tőke fejlődését és terhelhetőségét.

Hasonló gondosságot igényel a nemes vesszők begyűjtése is. Csak egészséges, rendszeresen termő tőkékről származó, egyéves vesszőket használjunk, és a fajták pontos jelölésére különös figyelmet fordítsunk. A téli nyugalmi időszak csendes munkái nem látványosak, mégis ezek adják meg a tavaszi oltások sikerének alapját. A szőlő szaporítása nem gyors eredményt ígérő feladat, hanem előrelátást és türelmet kíván, amelynek jutalma csak évek múlva válik igazán kézzelfoghatóvá.

Varga István,
az „Egán Ede” KGK JA falugazdásza,
a „Pro Agricultura Carpatika” KMJA munkatársa
Forrás: karpatinfo.net https://karpatinfo.net/gazdasag/karpatalja-ukrajna-szolotermesztes-szologazdak-2026-01-07