A megfelelő tápanyagellátás szerepe a szőlő egészségének megőrzésében

A megfelelő tápanyagellátás szerepe a szőlő egészségének megőrzésében

Az idei év ismét bebizonyította, hogy a sikeres szőlőtermesztés nem csupán a növényvédő szereken múlik. A tőkék ellenálló képességét nagymértékben meghatározza azok általános kondíciója, amelynek alapja a megfelelő tápanyagellátás. A 2026-os évben a tavaszi szárazságot követő fagyok sok ültetvényben okoztak károkat, ezért különösen fontos, hogy a szőlő számára biztosítsuk a regenerálódáshoz szükséges tápanyagokat.

A szőlő évelő, fás szárú növény, amely a felvett tápanyagok jelentős részét a törzsben és az idősebb fás részekben raktározza. A következő évi termés alapjai már az előző évben kialakulnak, ezért a tápanyag-utánpótlás hatása nemcsak az aktuális, hanem a következő termesztési év eredményeiben is megmutatkozik. Sok esetben a gazdák csak a termés mennyiségére figyelnek, pedig a tőke általános egészségi állapota legalább ilyen fontos.A legjobb megoldást továbbra is a szervesanyag-visszapótlás jelenti. Az érett istállótrágya nemcsak tápanyagforrás, hanem javítja a talaj szerkezetét és vízmegtartó képességét is. Ez különösen fontos az olyan években, mint az idei, amikor a tavaszi csapadékhiány jelentős problémákat okozott. Ahol erre nincs lehetőség, ott a szőlőből kikerülő szerves anyagokat, például a venyigét, érdemes ledarálni és visszaforgatni a talajba.

Zöldség-gyümölcs

A szőlő fejlődéséhez szükséges legfontosabb tápelemek közé tartozik a nitrogén, a foszfor, a kálium, a magnézium, a kalcium és a bór. Ezek hiánya nemcsak a termés mennyiségét és minőségét befolyásolja, hanem a betegségekkel szembeni ellenálló képességet is csökkentheti.

A kálium a termés minőségének egyik legfontosabb eleme. Hiánya esetén romlik a bogyók cukorgyűjtő képessége, gyengül a vesszők beérése, és növekszik a fagykár veszélye. A magnézium a fotoszintézisben játszik kulcsszerepet, hiánya gyakran jelentkezik a levelek erek közötti sárgulásával. A nitrogén hiánya gyenge növekedést okoz, ugyanakkor a túlzott nitrogénellátás sem előnyös, mert túlzott hajtásnövekedést idéz elő, miközben a tőke fogékonyabbá válik a betegségekre.

A kalcium jelentősége gyakran háttérbe szorul, pedig fontos szerepet játszik a növényi szövetek szilárdságában és a betegségekkel szembeni ellenálló képesség kialakításában. A foszfor elsősorban a gyökérzet fejlődését segíti, míg a bór a virágzás és a terméskötődés időszakában nélkülözhetetlen.

A virágzás alatt és közvetlenül azt megelőzően kijuttatott bórtartalmú lombtrágyák javíthatják a terméskötődést és csökkenthetik a madárkásodás kialakulásának veszélyét. Az idei időjárási szélsőségek miatt ez még nagyobb jelentőséget kapott.

A tápanyagok pótlása nemcsak talajon keresztül történhet. A tenyészidőszak során lombtrágyák alkalmazásával gyorsan orvosolhatók egyes hiányállapotok. Virágzás előtt elsősorban a bór, bogyónövekedés idején a kalcium, fürtzáródás környékén a magnézium, az érés kezdetén pedig a kálium pótlása lehet indokolt.

Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a megfelelő tápanyagellátás önmagában nem helyettesíti a növényvédelmet. Az egészséges, jó kondícióban lévő tőkék ugyan ellenállóbbak a fertőzésekkel szemben, de a lisztharmat, a peronoszpóra és a feketerothadás elleni védekezést nem lehet elhagyni. Az idei évben különösen figyelni kell a peronoszpórára is, mivel a szárazabb időszakokat követő csapadék és az azt követő felmelegedés, párásabb körülmények kedvező feltételeket teremthetnek a fertőzés kialakulásához.

Csillagászat

A lisztharmat mellett a feketerothadásra is különösen figyelni kell, főleg ebben az időszakban. A tapasztalatok szerint a feketerothadás szinte menetrendszerűen jelentkezik: a direkttermő fajtáknál gyakran már június közepén, míg a nemes fajtáknál általában június 22–24. környékén, Péter–Pál napja táján jelenik meg. Ebben az időszakban az időjárási körülmények sokszor kedveznek a betegség kialakulásának. Gyakori, hogy a nagy melegek mellett egy-egy csapadékosabb nap vagy zápor érkezik, amely után gyorsan kisüt a nap és ismét felmelegszik a levegő. Ez a meleg, párás környezet kedvez a gomba fejlődésének. Ha a védekezést nem megelőző jelleggel végezzük el, a feketerothadás rövid idő alatt komoly károkat okozhat, és akár a termés 60–80 százalékát is veszélyeztetheti.

Emellett egyre nagyobb figyelmet kell fordítanunk az aranyszínű sárgaság fitoplazmás betegség megelőzésére is. A betegséget terjesztő amerikai szőlőkabóca jelenlétét az Öko Gazda Alapítvány az idei évben több helyszínen is monitorozza. Bár a megfelelő tápanyagellátás nem nyújt közvetlen védelmet a fitoplazmás fertőzéssel szemben, az egészséges, jó kondíciójú tőkék könnyebben viselik el az időjárási és termesztési stresszhatásokat.

A mai szőlőtermesztésben egyre inkább azt látjuk, hogy a jó termés alapját nem egyetlen beavatkozás adja. A sikerhez szükség van megfelelő tápanyag-utánpótlásra, tudatos növényvédelemre és a tőkék folyamatos megfigyelésére. Aki ezekre kellő figyelmet fordít, az hosszú távon egészségesebb ültetvényt és biztonságosabb termést tud fenntartani.

Varga István, az „Egán Ede” KGK JA falugazdásza, a „Pro Agricultura Carpatika” KMJA munkatársa

Forrás: karpatinfo.net https://karpatinfo.net/gazdasag/karpatalja-ukrajna-szolotermesztes-szolo-tapanyagellatasa-2026-06-24

A növényvédelem helyes alkalmazása a zöldségféléknél: szakmai alapelvek és gyakori hibák (2.)

A növényvédelem helyes alkalmazása a zöldségféléknél: szakmai alapelvek és gyakori hibák (2.)

A növényvédelem kulcsfontosságú szerepet játszik a terméshozam és a termés minőségének megőrzésében. Ennek ellenére a gyakorlatban gyakran előfordulnak olyan hibák, amelyek csökkentik a védekezés hatékonyságát. Sok esetben a problémát a helytelen dózis, a készítmények pontatlan használata okozza. Ezek a hibák nemcsak gazdasági veszteséget eredményezhetnek, hanem a növényekre és a környezetre is kedvezőtlen hatással lehetnek. Éppen ezért fontos, hogy a termelők tisztában legyenek a leggyakoribb növényvédelmi hibákkal.

A permetszerek hatóanyagának ismerete

A növényvédő szer hatását a benne lévő hatóanyag biztosítja. Hatásmód szerint megkülönböztetünk:

• kontakt (felületen ható) készítményeket, amelyek csak ott hatnak, ahová a permetlé kerül. A kontakt hatású szerek alkalmazásakor a károsító csak akkor pusztul el, ha közvetlenül érintkezik a kijuttatott szerrel. Felhasználásakor törekedni kell arra, hogy a szer egyenletesen borítsa a levélfonákot, mert a legtöbb károsító itt található. Hátránya, hogy a növény felületéről a csapadék vagy az öntözővíz részben eltávolítja, előnye viszont, hogy megelőző (preventív) védekezésre alkalmas. Az ilyen típusú szerek további előnye, hogy a károsítóban nehezebben alakul ki az ellenálló képesség (rezisztencia).

• felszívódó (szisztemikus) hatóanyagokat, amelyek bejutnak a növény szöveteibe, ezáltal a növényt belülről védik, sőt a szövetek szállítórendszerében továbbhaladva a fiatal hajtásokba is eljutnak. Általános hátránya a felszívódó hatóanyagú növényvédő szereknek, hogy a károsítókban gyorsabb az ellenálló képesség (rezisztencia) kialakulása, emiatt a hatóanyag az adott célszervezetre többé nem lesz hatásos.

• mély hatású (lokoszisztemikus) hatóanyagokat, amelyek a növény felületének felső sejtrétegeibe hatolnak be, és a bejutás helyén felszívódnak. A mély hatású hatóanyag sem szállítódik, akárcsak a kontakt hatóanyag, de a növényt belülről védi, éppen úgy, ahogyan a szisztemikus hatóanyagok.

Hogyan számítjuk ki a megfelelő vegyszermennyiséget a permetléhez?

A növényvédő szerek használatakor az egyik legfontosabb kérdés, hogy mennyi vegyszert kell a permetezőgépbe tenni. A helyes mennyiség meghatározása nemcsak a hatékonyság miatt fontos, hanem a növények, a környezet és a felhasználó biztonsága szempontjából is.

A gyakorlatban a növényvédő szerek használati utasításában a dózist általában hektárra (l/ha
vagy kg/ha) adják meg. Ez azt jelenti, hogy a készítményből mennyit kell kijuttatni egy hektár területre. A hajtatólétesítményekben (fóliasátrakban) azonban a növényvédelem háti permetezővel történik, ezért a termelőnek ki kell számítania, hogy a permetezőgép tartályába pontosan mennyi vegyszert kell tenni.

Tegyük fel, hogy egy 15 literes háti permetezőt használunk, és a készítmény címkéjén az szerepel, hogy az ajánlott dózis 0,8 l/ha, amelyet 400–600 liter vízzel kell kijuttatni hektáronként. A számítás megkönnyítése érdekében a vízmennyiségnél gyakran középértéket veszünk, ami ebben az esetben 500 liter. A számítás a következőképpen alakul: 0,8 l/ha x 15 l / 500 l = 0,024 l. Mivel a gyakorlatban milliliterben mérjük ki a vegyszert, az eredményt ezerszeresére szorozzuk: 0,024 x 1000 = 24 ml. Ez azt jelenti, hogy a 15 literes permetezőgép tartályába 24 ml növényvédő szert kell adagolni. Az így kiszámított mennyiség biztosítja, hogy a permetlé koncentrációja megfeleljen a címkén előírt hektárdózisnak.

Fontos szabály, hogy minden használat előtt újra ellen­őrizzük a készítmény címkéjén található előírásokat, és ezek alapján számoljuk ki a pontos mennyiséget. Nem ajánlott emlékezetből dolgozni vagy a korábbi használatra hagyatkozni, például arra, hogy „legutóbb 20 ml-t tettem bele”. A különböző készítmények ugyanis eltérő koncentrációban tartalmazhatják ugyanazt a hatóanyagot.

Gyakran előfordul, hogy több különböző növényvédő szerben ugyanaz a hatóanyag található, de nem azonos arányban. Ez azt jelenti, hogy bár a hatóanyag megegyezik, a szükséges dózis eltérhet. Ha ezt nem vesszük figyelembe, könnyen alul- vagy túladagolhatjuk a készítményt, ami csökkentheti a védekezés hatékonyságát vagy akár károsíthatja is a növényt.

Ezért minden esetben érdemes követni a címkén szereplő ajánlásokat és a permetezés előtt pontos számítást végezni. A gondos előkészítés segít abban, hogy a növényvédelem hatékony és biztonságos legyen. (Folytatjuk.)

Tihor-Sárközi Mónika, 

az „Egán Ede” KGK JA falugazdásza,

a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány munkatársa

Forrás: karpataljalap.net https://karpataljalap.net/node/78614

Felkészülés a metszésre

Felkészülés a metszésre

December közepén járunk, a tél már naptár szerint megérkezett, ugyanakkor az utóbbi években megszokott módon inkább enyhébb, gyakran csapadékszegény időjárás jellemzi ezt az időszakot. Ezek az időnként napos, fagymentes téli napok sok gazdálkodót késztetnek arra, hogy elgondolkodjon: nem lenne-e időszerű megkezdeni a metszési munkákat a gyümölcsösben vagy a szőlőültetvényben. A metszés kezdési időpontját több tényező is befolyásolja, ezek közül azonban továbbra is az egyik legmeghatározóbb a művelt terület nagysága. A kisebb kertek tulajdonosai, ahol a metszés néhány nap alatt elvégezhető, még megengedhetik maguknak a kivárást. A nagyobb területen gazdálkodók esetében viszont, ahol a metszés több hetet igénybe vevő munkafolyamat, már az év elején célszerű elkezdeni a munkát. A nedvkeringés megindulása előtt ugyanis mindenképpen be kellene fejezni a metszést, a tavaszi felmelegedés pedig az utóbbi években gyakran a megszokottnál korábban következik be.

Tovább

Tökfajták, tökkülönlegességek ősszel (1.)

Tökfajták, tökkülönlegességek ősszel (1.)

A tökök változatos megjelenésű és felhasználású növények, amelyeket széles körben termesztenek. Alapvetően két nagy csoportra oszthatók: étkezési tökök és dísztökök. Az étkezési fajták közé tartozik például a sütőtök, a spárgatök és a főzőtök, melyek táplálók és sokoldalúan felhasználhatók a konyhában. A dísztökök viszont elsősorban dekorációs célokat szolgálnak, mivel ízük kellemetlen, sőt fogyasztásuk akár mérgező is lehet. A különböző tökfajták formában, színben és méretben is eltérnek, így mindenki megtalálhatja a számára legmegfelelőbbet. Alábbi írásunkban a sütőtökfajtákat ismertetjük.

Tovább