December közepén járunk, a tél már naptár szerint megérkezett, ugyanakkor az utóbbi években megszokott módon inkább enyhébb, gyakran csapadékszegény időjárás jellemzi ezt az időszakot. Ezek az időnként napos, fagymentes téli napok sok gazdálkodót késztetnek arra, hogy elgondolkodjon: nem lenne-e időszerű megkezdeni a metszési munkákat a gyümölcsösben vagy a szőlőültetvényben. A metszés kezdési időpontját több tényező is befolyásolja, ezek közül azonban továbbra is az egyik legmeghatározóbb a művelt terület nagysága. A kisebb kertek tulajdonosai, ahol a metszés néhány nap alatt elvégezhető, még megengedhetik maguknak a kivárást. A nagyobb területen gazdálkodók esetében viszont, ahol a metszés több hetet igénybe vevő munkafolyamat, már az év elején célszerű elkezdeni a munkát. A nedvkeringés megindulása előtt ugyanis mindenképpen be kellene fejezni a metszést, a tavaszi felmelegedés pedig az utóbbi években gyakran a megszokottnál korábban következik be.
A szőlő metszése a vesszők nyugalmi időszakban történő visszavágását jelenti. Megkülönböztetünk alakító és fenntartó metszést. A metszés a szőlő termesztésbe vonása óta alapvető beavatkozás, amely nélkül a termelés hosszú távon nem tartható fenn. Biológiai szempontból célja a termés mennyiségének és minőségének szabályozása, technikai oldalról pedig a tőkék művelhetőségének és a választott tőkeművelési mód fenntartásának biztosítása. A metszés végrehajtásához elengedhetetlen a szőlőrügyek felépítésének ismerete. A szőlő rügye összetett, vegyes rügy, amelyből több hajtás is fejlődhet, és ezek hordozzák a termést. A szőlő termése kétéves fejlődési folyamat eredménye, mivel a fürtkezdemények már az előző évben, a levelek hónaljában kialakuló téli rügyben differenciálódnak, számuk később már nem változik.
Termékenység szempontjából a világos rügyek a legfontosabbak, ezt követik a sárrügyek, az alapi rügyek, majd a rejtett rügyek. Egy rügyön belül a főrügy mindig termékenyebb, mint a mellékrügy. A fajták között jelentős különbségek tapasztalhatók a rügytermékenység tekintetében, ezért a fajtasajátosságokat minden esetben figyelembe kell venni a metszés és a terhelés megtervezésekor. Emellett az előző év időjárása is meghatározó tényező. A 2024–2025-ös időszakban tapasztalt hosszan tartó nyári meleg és szárazság több térségben kedvezőtlenül hatott a rügydifferenciálódásra, így a 2026-os idényben egyes ültetvényekben mérsékeltebb termésszinttel számolhatunk. Érdemes főleg a téli időszak végén kezdett metszés előtt „rügyboncolást” végezni, ami alapján megállapítható a főrügy állapota, van-e benne fagykár, így a termékenységre is következtethetünk, ezáltal pontosabb rügy- és fürtterhelést állíthatunk be már metszéskor. Fontos, hogy kevés meghagyott világos rügy esetén, ha kevés fürt képződik tavasszal, már nincs lehetőségünk javítani, ha viszont több a fürt, a kora tavaszi első zöldmunkák során van lehetőség fürtritkításra, amivel optimális terhelés állítható be.
A metszés során egyre nagyobb figyelmet kell fordítani a szőlő sárgaságát okozó fitoplazmás betegség előfordulásának lehetőségére is. Ahol a vesszők nem értek be megfelelően, gumis tapintásúak, ott felmerülhet a fitoplazmás fertőzés gyanúja. Ezeket a tőkéket a metszés során különösen alaposan meg kell figyelni, mivel termőképességük csökken, majd a tőke is elpusztul, illetve a legnagyobb gond a továbbfertőzés kockázata, ami a teljes állomány pusztulását is okozhatja rövid idő alatt. Fontos továbbá a betegség visszaszorítása szempontjából, hogy a levágott vesszőket, törzsrészeket minél hamarabb távolítsuk el az ültetvényből, a vesszőket haladéktalanul égessük el, ne tartogassuk tavaszig!
Fontos tényező a metszésnél a szőlő csúcsdominanciája. A felsőbb helyzetű rügyek és hajtások erőteljesebben fejlődnek, míg az alsóbbak gyengébbek maradnak. Fiatal tőkék kialakításánál ez előnyt jelenthet, termő szőlőben azonban folyamatos beavatkozást igényel. Ha figyelmen kívül hagyjuk, a tőkék felmagasodnak, felkopaszodnak és eltávolodnak a támrendszertől. A csúcsdominancia mérséklésére alkalmazható a rövidcsapos metszés, valamint a rövid és hosszú csapok kombinációja, például a váltócsapos metszés. A szálvesszős metszésnél is szabályozható a csúcsdominancia, fontos, hogy a tőkefejnél hagyjunk meg egyszemes sarkokat, ahonnan a következő évre lehajlítható szálvessző képződik.
A metszés egyik legfontosabb célja a megfelelő termőegyensúly beállítása, amely a vegetatív és generatív tevékenység összhangját jelenti. A túlterhelt és a vegetatív túlsúlyban lévő tőkék egyaránt kedvezőtlen állapotot mutatnak, ezért a terhelést már a metszés során szabályoznunk kell. A terhelést a meghagyott világos rügyek számával állítjuk be, figyelembe véve a fajta adottságait, a művelésmódot és a tőke kondícióját.
A metszési munkák megkezdése előtt mindig érdemes felfrissíteni az elméleti ismereteket, majd átvizsgálni és karbantartani a szerszámokat. Az éles, jól működő metszőollók és fűrészek megkönnyítik a munkát, és hozzájárulnak a tőkék egészségének megőrzéséhez. Már kaphatók olyan kis elektromos metszőollók és fűrészek, amelyekkel a munkánkat nagyban megkönnyíthetjük és meggyorsíthatjuk.
Varga István,
az „Egán Ede” KGK JA falugazdásza,
a „Pro Agricultura Carpatika” KMJA munkatársa
Forrás: karpatinfo.net