Paradicsomvédelem a gyakorlatban: megelőzés, higiénia és fertőzéskezelés

Paradicsomvédelem a gyakorlatban: megelőzés, higiénia és fertőzéskezelés

Évről évre egyre nagyobb problémát okoz a vírusos és a baktériumos fertőzések megjelenése, ráadásul éppen akkor, amikor termőre fordul a fóliánk. Ilyenkor felmerülhet a kérdés: miért pont most? Fontos kérdés az is, hogy miért nem áll meg a fertőzés?

Nagyon fájó a paradicsomtermelő számára, amikor a szezon közepén a tövek hervadni, foltosodni, satnyulni kezdenek, s kiderül, hogy nem a kánikula, nem a túlöntözés, hanem egy baktérium vagy egy vírus teszi tönkre munkánkat, veszélyezteti megélhetésünket.

A legtöbb ilyen kórokozónak közös vonása, hogy ha egyszer bejutott az állományba, „gyógyszerrel” már nem győzhető le. Pontosabban a baktérium esetében a védekezésre és gyógyításra van lehetőség, de jelentősen megdrágítja a termelést. A baktériumok távoltartására ezért legalább annyira fontos a higiénia és a helyes technológia, mint a védekező permetezés.

Ami viszont a vírusokat illeti, nincs az a permetszer, amely a paradicsomtő vírusfertőzését „kikezelné”. A vírusok ellen gyógykezelésre nincs lehetőség. Egyetlen igazán hatékony fegyverünk van: a megelőzés és a higiéniai szabályok következetes betartása.

Mi a teendő, ha vírusos tüneteket látunk?

A vírusos fertőzésre utaló tünet és a fertőzöttség mértéke egyaránt árulkodó lehet. Naponta járjuk végig az állományt, és figyeljük a hervadás, törpülés, foltosodás, levélsodródás, mozaikosság, illetve a termés ráncosodásának vagy elszíneződésének jeleit!

Amennyiben csak 1-1 tő vagy elvétve néhány tő produkál furcsa tüneteket, arra máris fel kell kapnunk a fejünket, hogy helyesen és időben cselekedhessünk.

Alapvetően a termelő két lehetőség közül választhat.

1. Ha könnyen beazonosítható a vírusfertőzés, és biztosak vagyunk a fertőzés tényében – fájó szívvel, de –, azonnal ki kell húznunk a növényt. A fertőzött tövet gyökerestül egy zárt zsákba emeljük ki, és a sátortól távol semmisítsük meg! A növény eltávolítása után fertőtlenítsük a kezünket és a szerszámokat! Tilos a beteg tövet az állomány közelében tárolni! A legrosszabb, amit tehetünk, hogy reménykedünk a tövek gyógyulásában, és sokáig bent hagyjuk az állományban a beteg növényeket.

2. Amikor nem vagyunk biztosak a fertőzésben, avagy korai stádiumában vesszük észre a betegséget, „karantént” alkalmazhatunk. Ez annyit jelent, hogy nem nyúlunk a tőhöz, amíg ki nem derül, mi okozza az elváltozást, például kihagyjuk a zöldmunkából, nem tekergetjük, stb.

Az alapelv: a higiénia nem költség, hanem biztosítás

A szerszám- és eszközhigiénia rendkívül fontos, és nem hagyható figyelmen kívül. Mivel a termelők többsége a zöldmunkákat kesztyűben, esetleg ollóval végzi, fontos, hogy tisztában legyünk ezek helyes használatával.

A kés, a metszőolló és a kéz a kórokozók legfőbb „futárai” a tövek között. Kacsozás, levelezés, fürtmetszés közben rendszeresen fertőtlenítsük az eszközeinket, akár tövenként is, amennyiben a fertőzés jelen van az állományban.

A baktériumok ellen (Clavibacter, Xanthomonas, Pseudomonas) jó az 1 rész hipó, 9 rész víz oldat (kb. 1-5 perc áztatás). A gazdaboltokban kapható kertészeti fertőtlenítők is eredményesen használhatók.

A vírusok ellen ennél erősebb fertőtlenítőszerekre lehet szükségünk, például alkoholos oldatokra, glutáraldehid és kvaterner ammóniumvegyület alapú szerekre. A házi praktikákkal kisebb hatásfokkal gyéríthetők a vírusok, inkább a kereskedésekben kapható fertőtlenítőszereket tanácsos előnyben részesítenünk ellenük.

Praktikus fogás: tartsunk két vagy több metszőollót, és váltogassuk azokat tövenként vagy soronként, hogy az egyik mindig áztatásban legyen, a megfelelő hatás eléréséhez szükséges ideig. A vírusok ellen hosszabb behatási (áztatási) idő kell, míg a baktériumok ellen a pár másodperces mártogatás is elegendő.

A személyi higiénia és a belépési rend

Sok gazdaságban éppen a gazda saját keze, ruhája és cipője a leggyengébb láncszem.

Kezdjük a kesztyűvel, melyet mindenki használ, de rendszerint nem fordítunk elég figyelmet a tisztán tartására. Rendszeresen, hetente új kesztyűre van szükség, vagy csak alapos mosás után használjuk újra, akár fertőtlenítőszerekkel is szükséges kezelni, így megakadályozva a vírusok és baktériumok terjedését.

Munka előtt – a fóliasátrak, de akár a fajták között is – mossunk alaposan kezet (legalább egy percig szappannal). Fontos tudni: a
ToBRFV-t a puszta kézmosás nem távolítja el megbízhatóan, ezért vírusveszély esetén kesztyű és fertőtlenítés is kell.

Nagyobb fólialétesítmény esetén ajánlott a bejárathoz higiéniai pontot
– kézfertőtlenítőt –
és a lábbeli alá fertőtlenítő szőnyeget (lábtörlő tálcát) elhelyezni, amelyen mindenkinek át kell haladnia belépés előtt.

A munkaruhát tartsuk tisztán, és ne ugyanabban a ruhában, cipőben menjünk át egyik sátorból a másikba, főleg akkor, ha az egyik már fertőzött. A fertőzött tövekkel végzett munka után a felsőruházatot forró vízben, mosószerrel mossuk ki, vagy használjunk egyszer használatos védőruhát!

Látogatók és a „biológiai biztonság”

Vírus- és baktériumfertőzés veszélyénél ne fogadjunk látogatókat a fóliasátorban! Aki belép, viseljen kesztyűt, és lépjen rá a fertőtlenítő szőnyegre!

Aki más – esetleg fertőzött – ültetvényen járt aznap, ne lépjen be tiszta sátorba átöltözés és cipőcsere nélkül! A ToBRFV ruhán, cipőn, sőt ékszeren is „utazik”.

Helyes ápolási gyakorlat a fertőzés terjedése ellen

Ne dolgozzunk a növények között, amikor a lomb nedves (harmat, öntözés, eső után)! A nedves felület a baktériumok terjedésének fő útja.

Kerüljük a felülről való lombra öntözést, a fröccsenő víz fertőzésveszélyes.

A metszést, kacsozást száraz időben, a reggeli órákban végezzük, és lehetőleg az egészséges állományrésznél kezdjük, a gyanús töveket hagyjuk ki!

A zöldmunkák után ajánlott a növényvédelmi permetezés.

A vírusterjesztő rovarok visszaszorítása

Mivel több vírust rovarok hordoznak, a vírusvédelem alapja a vektorok elleni védekezés. Fokozott figyelmet kell szentelnünk a kártevőknek, és rendszeresen permetezzünk ellenük, ha jelen vannak az ültetvényben!

Ragadós szalag színcsapdával (kék/sárga) zárjuk le a fóliasátor szellőzőnyílásait, hogy a liszteskék, tripszek, levéltetvek be se jussanak!

Helyezzünk ki ragacslapokat a korai észleléshez és a kár­tevők mennyiségének gyérítése érdekében!

Tartsuk gyommentesen a sátor belsejét és környékét, mert a gyomok a vírusoknak és a vektoroknak is gazdanövényei és búvóhelyei.

Tihor-Sárközi Mónika,
az „Egán Ede” KGK JA falugazdásza,
a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány munkatársa

Forrás: karpataljalap.net https://karpataljalap.net/2026/07/07/paradicsomvedelem-gyakorlatban-megelozes-higienia-es-fertozeskezeles

A növényvédelem helyes alkalmazása a zöldségféléknél: szakmai alapelvek és gyakori hibák (2.)

A növényvédelem helyes alkalmazása a zöldségféléknél: szakmai alapelvek és gyakori hibák (2.)

A növényvédelem kulcsfontosságú szerepet játszik a terméshozam és a termés minőségének megőrzésében. Ennek ellenére a gyakorlatban gyakran előfordulnak olyan hibák, amelyek csökkentik a védekezés hatékonyságát. Sok esetben a problémát a helytelen dózis, a készítmények pontatlan használata okozza. Ezek a hibák nemcsak gazdasági veszteséget eredményezhetnek, hanem a növényekre és a környezetre is kedvezőtlen hatással lehetnek. Éppen ezért fontos, hogy a termelők tisztában legyenek a leggyakoribb növényvédelmi hibákkal.

A permetszerek hatóanyagának ismerete

A növényvédő szer hatását a benne lévő hatóanyag biztosítja. Hatásmód szerint megkülönböztetünk:

• kontakt (felületen ható) készítményeket, amelyek csak ott hatnak, ahová a permetlé kerül. A kontakt hatású szerek alkalmazásakor a károsító csak akkor pusztul el, ha közvetlenül érintkezik a kijuttatott szerrel. Felhasználásakor törekedni kell arra, hogy a szer egyenletesen borítsa a levélfonákot, mert a legtöbb károsító itt található. Hátránya, hogy a növény felületéről a csapadék vagy az öntözővíz részben eltávolítja, előnye viszont, hogy megelőző (preventív) védekezésre alkalmas. Az ilyen típusú szerek további előnye, hogy a károsítóban nehezebben alakul ki az ellenálló képesség (rezisztencia).

• felszívódó (szisztemikus) hatóanyagokat, amelyek bejutnak a növény szöveteibe, ezáltal a növényt belülről védik, sőt a szövetek szállítórendszerében továbbhaladva a fiatal hajtásokba is eljutnak. Általános hátránya a felszívódó hatóanyagú növényvédő szereknek, hogy a károsítókban gyorsabb az ellenálló képesség (rezisztencia) kialakulása, emiatt a hatóanyag az adott célszervezetre többé nem lesz hatásos.

• mély hatású (lokoszisztemikus) hatóanyagokat, amelyek a növény felületének felső sejtrétegeibe hatolnak be, és a bejutás helyén felszívódnak. A mély hatású hatóanyag sem szállítódik, akárcsak a kontakt hatóanyag, de a növényt belülről védi, éppen úgy, ahogyan a szisztemikus hatóanyagok.

Hogyan számítjuk ki a megfelelő vegyszermennyiséget a permetléhez?

A növényvédő szerek használatakor az egyik legfontosabb kérdés, hogy mennyi vegyszert kell a permetezőgépbe tenni. A helyes mennyiség meghatározása nemcsak a hatékonyság miatt fontos, hanem a növények, a környezet és a felhasználó biztonsága szempontjából is.

A gyakorlatban a növényvédő szerek használati utasításában a dózist általában hektárra (l/ha
vagy kg/ha) adják meg. Ez azt jelenti, hogy a készítményből mennyit kell kijuttatni egy hektár területre. A hajtatólétesítményekben (fóliasátrakban) azonban a növényvédelem háti permetezővel történik, ezért a termelőnek ki kell számítania, hogy a permetezőgép tartályába pontosan mennyi vegyszert kell tenni.

Tegyük fel, hogy egy 15 literes háti permetezőt használunk, és a készítmény címkéjén az szerepel, hogy az ajánlott dózis 0,8 l/ha, amelyet 400–600 liter vízzel kell kijuttatni hektáronként. A számítás megkönnyítése érdekében a vízmennyiségnél gyakran középértéket veszünk, ami ebben az esetben 500 liter. A számítás a következőképpen alakul: 0,8 l/ha x 15 l / 500 l = 0,024 l. Mivel a gyakorlatban milliliterben mérjük ki a vegyszert, az eredményt ezerszeresére szorozzuk: 0,024 x 1000 = 24 ml. Ez azt jelenti, hogy a 15 literes permetezőgép tartályába 24 ml növényvédő szert kell adagolni. Az így kiszámított mennyiség biztosítja, hogy a permetlé koncentrációja megfeleljen a címkén előírt hektárdózisnak.

Fontos szabály, hogy minden használat előtt újra ellen­őrizzük a készítmény címkéjén található előírásokat, és ezek alapján számoljuk ki a pontos mennyiséget. Nem ajánlott emlékezetből dolgozni vagy a korábbi használatra hagyatkozni, például arra, hogy „legutóbb 20 ml-t tettem bele”. A különböző készítmények ugyanis eltérő koncentrációban tartalmazhatják ugyanazt a hatóanyagot.

Gyakran előfordul, hogy több különböző növényvédő szerben ugyanaz a hatóanyag található, de nem azonos arányban. Ez azt jelenti, hogy bár a hatóanyag megegyezik, a szükséges dózis eltérhet. Ha ezt nem vesszük figyelembe, könnyen alul- vagy túladagolhatjuk a készítményt, ami csökkentheti a védekezés hatékonyságát vagy akár károsíthatja is a növényt.

Ezért minden esetben érdemes követni a címkén szereplő ajánlásokat és a permetezés előtt pontos számítást végezni. A gondos előkészítés segít abban, hogy a növényvédelem hatékony és biztonságos legyen. (Folytatjuk.)

Tihor-Sárközi Mónika, 

az „Egán Ede” KGK JA falugazdásza,

a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány munkatársa

Forrás: karpataljalap.net https://karpataljalap.net/node/78614

A másodvetésű paradicsom betegségei és kártevői – A paradicsomvész (fitoftóra)

A másodvetésű paradicsom betegségei és kártevői – A paradicsomvész (fitoftóra)

Az őszi időszak nagyon kedvez a paradicsom talán legveszélyesebb betegségének, a paradicsomvész feltűnésének és elterjedésének. A gyorsan növekedő zsenge lombozat, amikor a levelek felületéről hiányzik a védő viaszréteg, kombinálódva az egyre hosszabb és hűvösebb éjszakákkal szinte tökéletes kombinációja e betegség megjelenésének és futótűzként való elterjedésének a paradicsomállományban. Ezért érdemes idejében elkezdeni a megelőző védekezést ez ellen a veszélyes kórokozó ellen.

Tovább

A paradicsom termés-lombozat egyensúlyának fenntartása

A paradicsom termés-lombozat egyensúlyának fenntartása

Sok fóliás-paradicsom termesztőnek okoz gondot a helyes generatív-vegetatív egyensúly fenntartása. Vagy akkora lombot nevel a tő, hogy a virágot is lerúgja, vagy olyan kicsit, hogy az már nem képes kinevelni a termést. Értelemszerűen azt a lombozat-termés arányt tartjuk ideálisnak, elérendő állapotnak, ami maximális termésmennyiséget biztosít. 

Tovább

A hajtatási paradicsom kiültetése

A hajtatási paradicsom kiültetése

Az Ukrajnában dúló háború ellenére mind több kárpátaljai magyar család lát fantáziát a zöldséghajtatásban, ezen belül is a paradicsom hajtatásában. Ennek egyik oka, hogy a monokultúrás termesztést nehezen tűrő uborkával szemben sokkal könnyebben termeszthető, másrészt az intenzív szabadföldi lugasos paradicsom visszaszorulása miatt a nyári időszakban is viszonylag jól eladható a minőségi hajtatott paradicsom.

Tovább

A dél-amerikai paradicsommoly

A dél-amerikai paradicsommoly

Idén több olyan írás jelent meg a világhálón, amelyekből megtudhattuk, hogy Kárpátalján is jelen van a dél-amerikai paradicsommoly (Tuta absoluta). A Tuta absoluta immár több országban is a paradicsom legveszélyesebb kártevőjévé nőtte ki magát. Ezek után talán nem árt kicsit jobban megismerkednünk a kártevő életmódjával és kártételével, valamint – szükség esetén – a védekezés lehetőségeivel.

Tovább

A másodvetésű paradicsom betegségei – Hosszú, hűvös éjszakák: támad a szürkepenész!

A másodvetésű paradicsom betegségei – Hosszú, hűvös éjszakák: támad a szürkepenész!

Az őszi időszak egyik legveszélyesebb kórokozója a szürkepenész. Az időjárási viszonyok és a gazdák figyelmetlenségének kombinációja a fertőzés tömeges fellépéséhez vezethet, ami hatalmas terméskiesést jelent. Érdemes tehát komoly figyelmet fordítani erre a betegségre, pontosabban az ellene való védekezésre. Ugyanis a fertőzés csírái óhatatlanul is minden fóliasátorban jelen vannak.

Tovább

A másodvetésű paradicsom betegségei és kártevői – A paradicsomvész (fitoftóra)

A másodvetésű paradicsom betegségei és kártevői – A paradicsomvész (fitoftóra)

Az őszi időszak nagyon kedvez a paradicsom talán legveszélyesebb betegségének, a paradicsomvész feltűnéséhez és elterjedéséhez. Sajnos a közhiedelemmel ellentétben a betegség kialakulásához nem feltétlenül szükséges az esős időjárás. Példa erre annak a sárosoroszi gazdának az esete, akinél már augusztus végén felütötte a fejét ez a veszélyes fertőzés, holott a „Nagykönyv” szerint a forró, száraz időjárás idején nem kellett volna megjelennie. Ezért érdemes idejében elkezdeni a megelőző védekezést ez ellen a veszélyes kórokozó ellen.

Tovább

A paradicsom klavibakteres betegsége

A paradicsom klavibakteres betegsége

Az utóbbi néhány évben vidékünkön egyre több olyan kórokozóval és kártevővel találkozhatunk a paradicsomállományokban, amelyek eddig vagy egyáltalán nem, vagy csak ritkán voltak észlelhetők egy-egy gazda fóliasátrában. Alábbi írásunkban egy, a paradicsomot támadó baktériummal ismerkedhetünk meg, amely teljesen tönkre tudja tenni az állományt a megjelenésével.

Tovább

Egyensúlyozás a paradicsomtermesztésben – Termést is neveljünk, ne csak lombot!

Egyensúlyozás a paradicsomtermesztésben – Termést is neveljünk, ne csak lombot!

Sok fóliásparadicsom-termesztőnek okoz gondot a helyes generatív-vegetatív egyensúly fenntartása. Vagy akkora lombot nevel a tő, hogy a virágot is lerúgja, vagy olyan kicsit, hogy az már nem képes kinevelni a termést. Értelemszerűen azt a lombozat-termés arányt tartjuk ideálisnak, elérendő állapotnak, ami maximális termésmennyiséget biztosít. A lombozat (levélzet) a paradicsom esetében sem csak „dísz”, hanem annak a „motorja”. Itt folyik a napenergia megkötése, azaz a fotoszintézis, aminek az eredménye a termések kineveléséhez szükséges szerves anyagok létrehozása. Tehát a nagy terméshez megfelelően nagy levélzet is szükséges. Azonban a levélzet mennyiségét csak addig növelhetjük, amíg át nem billen az egyensúly, azaz nem megy a termés rovására. 

Tovább