növényvédelem

Az édesburgonya (batáta) palántanevelése

Varga Gabriella batáta,Egyéb kultúrák,Kisokos ,,,,,,,,,,,,
Az édesburgonya (batáta) palántanevelése

Az édesburgonya termesztésének egyik sajátossága, hogy (eltérően a legtöbb zöldségnövénytől) nem magról, hanem hajtáspalántákról szaporítható. Ezeket a hajtásokat „anyagumókból” neveljük, melyek tavasszal, kellő melegben és fényben bőségesen sarjadnak. A folyamat akár egy egyszerű ablakpárkányon, akár egy felszerelt palántanevelőben is elvégezhető.

Az édesburgonya termesztésének alapja az anyagumóról kinövő hajtás, amelyeket egy bizonyos hossz elérése után levágunk, meggyökereztetjük, majd kiültetjük. Ennek a szaporítási módnak az előnye, hogy az utódnövények teljesen megőrzik fajtabéli tulajdonságaikat. Az édesburgonya szaporításánál két típusú termelő szokott előfordulni. Vannak azok a kertészkedők, akik csak saját részre, néhány szál palántát szeretnének csupán előállítani, és vannak, akik termelői szinten, nagyobb mennyiségben nevelnének ki batáta szaporítóanyagot. Jelenlegi írásunkkal pedig ezt a két változatot szeretnénk ismertetni az olvasóink számára.Otthoni palántanevelés – néhány palánta az ablakban

Az anyagumók kiválasztása

Amennyiben valaki csak otthoni nevelésben (néhány szál palánta kinevelésében) gondolkodik, akkor elegendő egyetlen egészséges, sérülésmentes gumó. A batátagumó lehetőleg biogazdálkodásból vagy megbízható kertészettől származzon, mert a kereskedelmi forgalomban kapható édesburgonya legtöbbje csírásodásgátló szerrel kezelt, amely megakadályozza a hajtások kibújását.A hajtásnevelés módjai

A vizes módszernél a gumót egy pohárba vagy tálba helyezzük úgy, hogy az alsó harmada vízben álljon. Ha szükséges, akkor fogpiszkálókkal megtámaszthatjuk, hogy ne merüljön el teljesen. A poharat meleg, napfényes ablakpárkányra kell elhelyezni és a vizet lehetőleg hetes rendszerességgel cserélni.

A földes módszernél a gumót enyhén nedves, laza palántanevelő földbe félig ágyazzuk be, és szintén meleg, világos helyre helyezzük. Ennél a változatnál ügyelni kell arra, hogy a közeg ne száradjon ki teljesen, de ne is legyen túlzottan vizes.
Az édesburgonya hajtásainak neveléséhez 22–28 °C közötti hőmérséklet szükséges. A legtöbb lakásban ez teljesíthető, különösen egy déli vagy keleti tájolású ablaknál. Közvetlen napfény előnyös, de az erős, szárító meleg és a huzatos helyek kerülendőek.

A hajtások levágása és gyökereztetése

Négy-hat hét alatt a gumón 15-25 centiméteres hajtások fejlődnek. Ha ezek elérték a 15–20 centiméteres hosszt és legalább négy-öt levél van rajtuk, akkor éles késsel vágjuk le őket az alap közelében. A levágott hajtásokról el kell távolítani az alsó leveleket és az így kapott „hajtásbotokat” egy pohár langyos vízbe állítjuk, amelyeket ismét meleg, fényes helyre tesszük. Hét-tíz nap alatt gyökerek jelennek meg a hajtás nóduszaiból (levélnyeleiből), és akkorra a palánta készen áll az ültetésre.

Ültetés előtti edzetés

Mivel az otthon nevelt palánta védett, meleg környezethez szokott, a kiültetés előtt hozzá kell szoktatni a szabadtéri viszonyokhoz. Az edzés során napközben néhány órára árnyékos, szélvédett helyre visszük, majd napról napra hosszabb időre és több napfényre kell kivinni. Ez az öt-hét napos folyamat eredménye javítja majd a kiültetés utáni megmaradást.

Termelői palántanevelés – nagyobb mennyiség, kontrollált körülmények között

Az anyagumó-állomány kezelése

Nagyobb léptékű termelésnél az anyagumók gondos kiválasztása és tárolása önálló feladatot jelent. Az előző évi betakarításból a legszebb, fajtaazonos, egészséges gumókat elkülönítjük, és 10–15 °C-on, jó szellőzésű, sötét helyen tároljuk tél végéig. A fagytól és a tartósan 8 °C alatti hőmérséklettől óvni kell őket, mert a hideg hatására a gumók megfáznak és tönkremennek.

A palántanevelés megkezdése előtt az anyagumókat egyenként átvizsgáljuk. A penészes, rothadó vagy elszíneződött példányokat ki kell selejtezni. Egyes termelők a gumókat ültetés előtt enyhe gombaölő oldatban rövid ideig áztatják, majd szárítás után hajtásra helyezik.

A gumók hajtatása

A palántanevelőben az anyagumókat hosszabb ládákba vagy sorba rendezett edényekbe helyezzük, amelyeket fűthető szaporító asztalokra rakjuk. A közeg, amelybe a gumókat helyezzük, általában sterilizált palántaföld és homok keveréke, esetleg perlittel lazítva, amely egyszerre biztosítja a megfelelő vízmegtartást és jó levegőzöttséget. A gumókat egymás mellé fektetve helyezzük úgy, hogy azok félig benne legyenek a közegben és ne érjenek egymáshoz.

Az optimális hajtásnevelési hőmérséklet 24–28 °C, amelyet különböző fűtési megoldásokkal (elektromos szőnyegek, vegetációs fűtések, meleg vizes hőlégbefúvók stb.) kell biztosítani. Az optimális páratartalom 60–70% körüli, mert a túl száraz levegő lassítja a hajtásnövekedést, a túl magas páratartalom viszont penészes betegségekre hajlamosít.

Pótmegvilágítás

Amennyiben a palánta nevelése már a tél végi, kora tavaszi időszakban elkezdődik, amikor is még gyenge természetes fény mellett zajlik, olyankor a mesterséges megvilágítás fontos szerepet játszik. Napi 14-16 óra fényperiódus biztosítása ajánlott, amelyhez a LED-es növénylámpák (fitolámpák) megfelelnek. A megfelelő megvilágítás nemcsak a hajtásnövekedést gyorsítja, hanem a szár vastagságát és a lombozat fejlettségét is javítja, ami közvetlenül hat a kiültetés utáni befoganásra.

A hajtások szedése és gyökereztetése

Ebben az esetben is, amikor a hajtások már elérik a 15-25 centiméteres hosszt, megkezdődik a szedés. Éles késsel vagy metszőollóval vágjuk le őket az anyagumó felszínéhez minél közelebb, ezzel ösztönözve az újabb hajtások sorozatát. Egy gondosan kezelt anyagumó az egész palántanevelési idény alatt több fordulóban adhat hajtásokat.

A leszedett hajtásokat kisebb léptékben vizes gyökereztetéssel, nagyobb léptékben közvetlenül valamilyen közegbe (perlitbe, kókuszrostba vagy homokos tőzegkeverékbe) dugványozva gyökereztetjük. Az utóbbi módszer megkerüli az átültetési stresszt, és a palánta a szubsztrátumban egyszerre gyökerezik és akklimatizálódik.

Tápanyag-ellátás

A palántanevelés első heteiben a növény saját tartalékaiból él, így tápoldatozás nem szükséges. Az ezt követő időszakban viszont (különösen, ha a palánták már saját gyökérzettel rendelkeznek) kiegyensúlyozott összetételű folyékony tápoldattal segíthető az egyenletes fejlődés a kiültetésig.

Palántanevelés alatti növényvédelem

Nagyobb palántaállomány esetén a kórokozók és kártevők megelőzése kiemelt fontosságú. A steril közeg használata, az anyagumók és a szerszámok tisztántartása, a rendszeres szellőztetés, valamint a palánták folyamatos figyelemmel kísérése mind az egészséges állomány fenntartásához vezet. A palántanevelés alatt a leggyakoribb gondot a levéltetvek (melyek ellen ragadós színcsapdákkal védekezhetünk) és a fuzáriumos betegségek (szükség esetén Trihoderma gomba alkalmazása) jelentik, amelyek megfelelő higiéniai eljárásokkal nagyrészt megelőzhetőek.

A kiültetés időzítése

Minden esetben alapvető szabály, hogy az édesburgonyát csak akkor szabad kiültetni, ha a talaj már legalább 15–18 °C-ra melegedett, és az utolsó fagyok veszélye elmúlt. Vidékünkön ez általában május közepe és június eleje közé esik. A hideg talajba kerülő palánta nem fejlődik, gyökeresedése megáll, és fogékonnyá válik a talajban élő kórokozókkal szemben. Az édesburgonya palántanevelése (legyen szó egyetlen pohár vízbe állított gumóról vagy nagy mennyiségű palánta előállításáról) ugyanazon biológiai folyamaton alapul. Megfelelő melegre, elegendő fényre és néhány hét türelemre van szükség. Az otthoni kertész számára néhány egyszerű eszköz egy napfényes ablak is elegendő, míg egy termelő számára a kontrollált hőmérséklet, a mesterséges megvilágítás és a gondos növényegészségügyi figyelem biztosítja, hogy időben, megfelelő minőségű palántákkal indulhasson a termesztési szezonnak.

Nagy Éva, az „Egán Ede”KGK” JA falugazdásza, 
a Pro Agricultura Carpatika Megyei JA munkatársa

Forrás: karpatinfo.net https://karpatinfo.net/gazdasag/karpatalja-ukrajna-batatatermesztes-batata-2026-04-28

A fás bazsarózsa ültetése és gondozása

Varga Gabriella Egyéb kultúrák,Kisokos ,,,,,,,,,,,,
A fás bazsarózsa ültetése és gondozása

A fás bazsarózsa (Paeo­nia suffruticosa) nem véletlenül viseli a virágok királynője címet. Lenyűgöző, hatalmas virágai és elegáns megjelenése miatt a díszkertek egyik legértékesebb növénye.

Nem hivalkodó, mégis azonnal magára vonzza a tekintetet hatalmas, selymes szirmú virágaival, amelyek tavasszal szinte beragyogják a kertet. Ez a különleges, fás szárú cserje nem csupán dísznövény, hanem egyfajta kertészeti örökség is: évről évre gazdagabban virágzik, miközben generációkon át elkísérheti gondos gazdáját.

Kínából származik, ahol évszázadok óta nagy becsben tartják, és ma már Európában is széles körben elterjedt számtalan szín- és formaváltozatban.

Ez a fás szárú, lombhullató cserje lassú növekedésű, de hosszú életű: megfelelő körülmények között akár 50–100 évig is díszítheti kertünket. Kifejlett állapotban elérheti az 1,5–2 méteres magasságot, széles, bokros formát nevel. Levelei szeldeltek, sötétzöldek, fonákjuk enyhén szürkés árnyalatú. Virágai a hajtások végén jelennek meg tavasszal, általában május elején, és akár 15–25 cm átmérőjűek is lehetnek. Színük a fehértől a rózsaszínen és piroson át egészen a sárgás árnyalatokig terjed. Lehetnek egyszerűek, félig teltek vagy telt virágúak, gyakran kellemes illattal.

Az ültetés a siker alapja

A fás bazsarózsa ültetésére legalkalmasabb időszak az ősz vagy a kora tavasz. Fontos, hogy már az elején megfelelő helyet válasszunk, mivel a növény mélyre hatoló gyökérzete miatt később nehezen viseli az átültetést.

A legideálisabb számára a napos vagy félárnyékos, szélvédett fekvés. A talaj legyen laza szerkezetű, jó vízáteresztő képességű, tápanyagban gazdag és lehetőleg semleges kémhatású. Az ültetőgödröt legalább kétszer akkorára ássuk, mint a gyökérzet, és az alját töltsük fel komposzttal vagy érett trágyával.

A növényt úgy helyezzük el, hogy a szemzés helye 3–5 cm-rel a talajszint alá kerüljön. Több növény ültetése esetén hagyjunk legalább 1 méteres tőtávolságot, mivel idővel jelentősen megnőnek és terebélyesednek.

Gondozása egyszerű, de odafigyelést igényel

A fás bazsarózsa gondozása nem bonyolult, de néhány alapvető szabályt érdemes betartani. Vízigénye közepes: a fiatal növényeket rendszeresen öntözzük, később elegendő csak a száraz időszakokban. Fontos, hogy a pangó vizet kerüljük, mert a gyökerek rothadását okozhatja. A talaj nedvességének megőrzésére kiváló megoldás a mulcsozás.

Metszeni általában nem szükséges, elegendő az elhalt vagy sérült ágak eltávolítása. Virágzás után az elnyílt virágokat is levághatjuk, ezzel segítve a növény energiatakarékos fejlődését.

A bőséges virágzás érdekében tavasszal ajánlott szerves trágyával vagy komposzttal tápanyaghoz juttatni. A túlzott nitrogénbevitel kerülendő, mert a virágzás rovására a lombnövekedést serkenti.

A fiatal növények az első években érzékenyebbek lehetnek a fagyra, ezért tövüket érdemes takarással védeni. A nagy, nehéz virágok miatt szükség lehet növénytámasz alkalmazására is.

A szaporítás türelmet igénylő feladat

A fás bazsarózsa szaporítása elsősorban oltással (késő nyáron, lágy szárú alanyra), bujtással (tavasszal vagy kora ősszel) vagy magvetéssel történhet. Az oltás a leggyorsabb (kb. 2-3 év), a bujtás egyszerű, míg a magoncoknak 5–7 év kell a virágzáshoz. A növény nem szereti az átültetést, ezért a szaporított példányokat végleges helyükre tegyük.

Ellenálló, mégis figyelmet érdemel

A fás bazsarózsa alapvetően ellenálló növény, ritkán támadják meg betegségek vagy kártevők. Alkalmanként előfordulhat levéltetű-fertőzés vagy gombás megbetegedés, de ezek rendszeres ellenőrzéssel és szükség esetén célzott védekezéssel jól kezelhetők.

A fás bazsarózsa igazi ékköve lehet minden kertnek. Bár lassan fejlődik, hosszú élettartamával és páratlan szépségével bőségesen meghálálja a gondoskodást. Akár szoliter növényként, akár évelőágyás részeként ültetjük, minden tavasszal lenyűgöző virágpompával ajándékoz meg bennünket. Megfelelő helyválasztással és alapvető ápolással hosszú évtizedeken át kertünk egyik leglátványosabb dísze marad. A díszkertek világában kevés olyan növény van, amely annyi eleganciát és időtálló szépséget sugároz, mint a fás bazsarózsa.

 Nadimova Erzsébet,
az „Egán Ede” KGK JA falugazdásza,
a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány munkatársa

Forrás: karpataljalap.net https://karpataljalap.net/2026/04/25/fas-bazsarozsa-ultetese-es-gondozasa

Tavaszi fagykárok után: hogyan folytassuk a növényvédelmet?

Varga Gabriella Aktuális növényvédelmi előrejelzés,Egyéb kultúrák,Kisokos ,,,,,,,,,,,,,,,,

Az idei évben is sajnos hasonló tragédia érte a kárpátaljai gyümölcs- és szőlőtermesztőket, mint tavaly. Áprilisban több éjszakán keresztül tartósan fagypont alá süllyedt a hőmérséklet, helyenként mínusz 6–9 °C-ot is rögzítettek. Az ilyen tartós hideg éppen a virágzás időszakában érte a növényeket, így a már kinyílt, a virágzó, illetve a még ki sem nyílt gyümölcsök terméskezdeményeit egyaránt megtizedelte. Sajnálatos módon, amennyiben a hőmérséklet mínusz 6 °C alá süllyed, a gazdák számára már nem sok lehetőség marad a védekezésre. Többen próbálkoztak vegyszeres, füstöléses és egyéb módszerekkel, de ezek sajnos nem jártak nagy sikerrel, mivel többségük csak –5 °C-ig hatékony. Milyen megoldások maradnak, ha a klímaváltozás következtében ezek az extrém hideg éjszakák tartósan velünk maradnak? Sajnos a már meglévő, évről évre elfagyó ültetvények esetében nem sok lehetőségünk van. Viszont, ha új telepítésen gondolkodunk, meg kell figyelnünk az évről évre ismétlődő jelenségeket. Jól látható, hogy védettebb helyeken megmarad a termés, és vannak olyan fajok, fajták is, amelyek kevésbé fagynak el.

Új telepítés esetén különösen figyeljünk ezekre a tényezőkre, hiszen csak így számíthatunk megtérülésre. A szamócatermesztés esetében például van megoldás: jól látható, hogy a fóliasátorban termesztett, ráadásul vastagabb fátyolfóliával takart állományok átvészelték a fagyokat. Egyes gyümölcsfajok is termeszthetők fólia alatt, ahol biztosítható a fagyvédelem, azonban itt kiemelten fontos az alany- és fajtaválasztás. A fóliás termesztés ugyanakkor jelentősen megnöveli a költségeket, és nem biztos, hogy a behozott külföldi gyümölcsök áraival versenyképesek tudunk maradni, ezért ezt mindenképpen alaposan át kell gondolni.

A fagyok után egy másik nehéz kérdés is felmerül: mi legyen a termés nélküli gyümölcsfákkal? Itt következik a legnehezebb rész, hiszen úgy kell elvégeznünk a növényvédelmi és agrotechnikai munkákat, hogy már látjuk, az idei évben nem számíthatunk termésre. Ennek ellenére, ha esélyt szeretnénk adni a jövő évi termésnek, ezeket a munkákat el kell végezni. Ha például egy őszibarackfát magára hagyunk és nem permetezünk, szinte biztosan ellepik a levéltetvek és a tafrina. Ezek következtében a fa legyengül, a hajtások nem fejlődnek megfelelően, és a következő évi termés is jelentősen csökkenhet, akár fagyok nélkül is.

Amennyiben az agrotechnikai munkákat is abbahagyjuk, a gyomok elborítják az ültetvényt, a talaj állapota romlik, és a fák tovább gyengülnek. Ezek a munkák manapság amúgy is egyre nehezebben kivitelezhetők, és jelentősen átalakulóban vannak, hiszen a kevés csapadék miatt a vízmegőrzés vált a legfontosabb szemponttá. A konkurens növények elszívják a rendelkezésre álló kevés nedvességet is, ugyanakkor a túl gyakran művelt talajok szinte teljesen kiszáradnak, még az alsó rétegekben is csökken a víztartalom. Ezért különösen fontos a talaj takarása és a talajmunkák megfelelő időzítése. Ha a gyümölcsöst csak egyféle gyom (például siska) borítja, és azt folyamatosan kaszáljuk, az sem ad jó eredményt. Ezzel szemben egy megfelelően kialakított gyomflóra akár előnyös is lehet, amit tudatos vetéssel is kialakíthatunk.

A megkezdett növényvédelmi munkákat folytatni kell, különös figyelemmel a gombás betegségekre és a kártevők elleni védekezésre, még termés hiányában is!

A szőlő esetében vegyes kép rajzolódik ki. A hagyományos borvidékeken, jól védett domboldalakon a fagyok csak kisebb károkat okoztak. Különösen a borszőlőknél, ahol még csak fürtkezdemények voltak, ezek kevésbé érzékenyek a fagyra, mint a már fejlettebb hajtások. A nagyobb károk inkább síkvidéken, fagynak kitett területeken jelentkeztek, ahol az utóbbi években egyre gyakrabban telepítettek szőlőt nem hagyományos termőhelyekre, gyakran újabb nemesítésű, jó fagytűrésű fajtákkal. Fontos azonban kiemelni, hogy ezek a fajták elsősorban a téli fagyokkal szemben ellenállók, nem pedig a tavaszi, zöld részeket károsító fagyokkal szemben. Sajnos ezek ellen egyik fajta sem nyújt teljes védelmet. A különbség inkább abban mutatkozik meg, hogy a szőlő a fagyok után rejtett rügyekből újra képes hajtani. A jobb termőképességű fajták ilyenkor is képesek fürtöt hozni, míg a gyengébbek nem.

A csemegeszőlő termesztésében szintén biztonságot jelenthet a fóliás termesztés. Erre már vannak jól működő példák is, ahol erős fagyok esetén vészfűtéssel a fóliaház hőmérséklete fagypont felett tartható. Emellett a korábbi érés piaci előnyt is jelenthet, ugyanakkor itt is alapos gazdaságossági számítás szükséges. A szőlőnél is igaz, hogy még ha nincs is termés, a növényvédelmi munkákat el kell végezni a jövő évi termés érdekében. A lisztharmat és a peronoszpóra termés hiányában is felszaporodhat, és egy erős fertőzés a következő évi termést is veszélyezteti. Ugyanakkor soha ne permetezzünk indokolatlanul. Száraz időjárás esetén a gombás betegségek terjedésének nem kedveznek a körülmények, az elmúlt időszak csapadékhiánya sem indokolja a védekezések megkezdését. Figyeljük az időjárást és az állományt, és csak szükség esetén avatkozzunk be. Az utóbbi években a rovarok és egyéb kártevők nem okoztak jelentős gazdasági károkat a szőlőkben, ezért az ellenük való védekezés háttérbe szorult. Ugyanakkor a Kárpát-medencében az utóbbi két évben előtérbe került az aranyszínű sárgaságot okozó fitoplazma, amelyet az amerikai szőlőkabóca terjeszt.

A védekezés alapja az egészséges szaporítóanyag használata, a fertőzött tőkék eltávolítása, valamint a kabóca elleni célzott növényvédelem. A május–június hónapokban végrehajtott 2–4 kezelés általában elegendő a kártevő visszaszorítására. Mivel térségünkben egyelőre sem a betegség, sem a kabóca jelenléte nem kimutatott, első lépésként ragadós színcsapdák kihelyezését javaslom, és csak indokolt esetben alkalmazzunk erősebb rovarölő szereket.

Varga István,
az „Egán Ede” KGK JA falugazdásza,
a „Pro Agricultura Carpatika” KMJA munkatársa

Forrás: karpatinfo.net https://karpatinfo.net/gazdasag/karpatalja-ukrajna-novenyvedelem-novenyvedelmi-munkalatok-2026-04-22

Csigacsend a kertekben – de meddig tart?

Varga Gabriella Kisokos ,,,,,,,,,,,,,
Csigacsend a kertekben – de meddig tart?

Az idei tél hatása a csigaállományra, és amire tavasszal számíthatunk

A meztelencsigák látszólag nyomtalanul eltűnnek novembertől március végéig, a gazdák fellélegeznek: nem okoznak kárt a kertekben, fóliasátrakban. Ám ez korántsem jelenti azt, hogy a kártevő elpusztult. A csiga nem téli álmot alszik, hanem elrejtőzik és türelmesen vár.

Kárpátalján a kártevő csigafajok zöme, köztük a leggyakoribb meztelencsigafajok, mint a Deroceras reticulatum (hálózatos meztelencsiga) és az Arion lusitanicus (spanyol meztelencsiga) nem rendelkezik igazi hidegtűrési mechanizmussal. Nem hibernálják szöveteiket, nem termelnek védelmi anyagokat, hanem egyszerűen elkerülik a fagyokat.

Hogyan védekeznek a csigák a hideg ellen?

A tél közeledtével a csigák a talaj mélyebb rétegeibe húzódnak, akár 20–30 centiméter mélységbe is. Ott a talajhőmérséklet soha nem süllyed 0 oC alá, így a csigák életben maradnak, csupán az anyagcseréjük lassul le rendkívüli mértékben. Ezt nevezzük torpornak, amely nem azonos a valódi hibernációval.

A meztelencsigák számára a -2 oC és -5 oC közötti hőmérséklet-tartomány a kritikus. Amennyiben a talaj felső 5–10 centiméteres rétege tartósan ennél hidegebb lesz, az itt telelő kifejlett példányok elpusztulnak. Igaz, idén télen jóval hidegebb napok is voltak, de a hótakaró jelentősen mérsékelte a talaj átfagyását, és ezzel a csigák gyérülése is kisebb mértékű volt. A mélyebben telelők pedig szinte bizonyosan túlélték az idei telet.

A felnőtt csigák pusztulása önmagában nem jelent megoldást a problémára. A meztelencsigák az ősz folyamán, szeptembertől novemberig tömegesen raknak petéket a talajba, és ezek a peték erősen fagyállók. Egy spanyol csiga akár -8 oC-ot is képes túlélni rövid ideig, és -4 oC-on is életképes marad. Ez azt jelenti, hogy még ha a felnőtt egyedeket egy rendkívül hideg tél el is pusztítja, a következő generáció petéi tavasszal kikelhetnek, és a csigapopuláció megújul, mintha mi sem történt volna.

Nemcsak a hideg, hanem a tartós aszály is gyérít

Az idei tél biztosan nem kedvezett a csigaállománynak, viszont a márciusi tartósan csapadékmentes napok tovább gyérítették e kártevőket. A megszokottnál jóval kisebb talajnedvességnek köszönhetően a kifejlett egyedek mozgása korlátozódott, míg a peték nedvesség híján nem keltek ki. Ennek is betudható, hogy jelenleg alig tapasztalható csigakártétel.

A csigák elleni védekezés

Ugyan kifejezetten kedvező volt az időjárás és a csapadékhiány a csigák pusztulásához, de ne feledjük, hogy mindig vannak túlélők. Ezért idén valószínűleg sokkal később, de a csigák meg fognak jelenni, amint csapadékosra, melegre fordul az időjárás.

Áprilisban számolhatunk a legnagyobb kockázattal, különösen a +8 és +14 oC közötti, csapadékos éjszakák után. Ez az az időszak, amikor a leghatékonyabb a megelőzés és a legköltségesebb a mulasztás.

Mélyszántás ősszel. Kifejezetten jótékony hatású. A mélyebb talajrétegekbe húzódott csigák és peték a felszínre kerülnek, ahol ki vannak téve a fagynak. Október–novemberben a leghatásosabb ez a munka.

Mulcs kezelése. Amennyiben évről évre problémát okoznak a csigák, a talajtakarás nem jó megoldás. A vastag mulcsréteg kiváló búvóhely a csigák számára.

Fizikai akadályok. A homok, fenyőkéreg, fűrészpor, mészpor egyaránt hatásos mechanikai gát. Esős időszakokban rendszeresen pótolni kell ezeket, mert lemosódnak. Kifejezetten rossz gyakorlat a konyhasó alkalmazása, mivel a nátrium-klorid minden zöldségfélénknek méreg. Lehet, hogy a csigákat károsítja (az első harmatig), de több kárt okoz növényeinkben.

Öntözési ritmus. Rendkívül fontos. Reggelre időzítsük az öntözést, ne estére, mert a nedves talajfelszín egész éjszaka csigavonzó. A reggeli öntözés után napközben kiszárad a talajfelszín.

Csak óvatosan a kémiai védekezéssel!

A metaldehid alapú csigaölők évtizedek óta elterjedtek, ám a hatóságok folyamatosan szigorítják felhasználásukat a mérgezésveszély (háziállatok, madarak) miatt. Viszonylag ellenállók a csapadékkal szemben, de a zöldségállomány közé nem, csak az utakra, ágyások szélére helyezhetők ki.

A vas(III)-foszfát tartalmú csigaölők (pl. Ferramol, Ferroxx) biztonságosabb alternatívát kínálnak: bomlástermékük vasfoszfát, amely a talaj természetes összetevője. Csapadék hatására is viszonylag hamar lebomlanak.

A biológiai védekezés mint alternatíva

Természetes ellenségei a csigáknak a sündisznók, rigók, vakondok és a Phasmarhabditis hermaphrodita nevű fonálféreg. Utóbbi biológiai csigaölő, vizes oldatban juttatható a talajba.

A sörcsapda, a sekély edényekbe töltött sör vagy élesztős víz hatásosan csalja és öli a csigákat. Naponta üríteni kell, esős időszakokban kétnaponta cserélni a folyadékot.

Molnár Ildikó,
az „Egán Ede” KGK JA falugazdásza, a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány munkatársa

Forrás: karpataljalap.nethttps://karpataljalap.net/2026/04/20/csigacsend-kertekben-de-meddig-tart

A növényvédelem helyes alkalmazása a zöldségféléknél: szakmai alapelvek és gyakori hibák (2.)

Varga Gabriella Aktuális növényvédelmi előrejelzés,Egyéb kultúrák,Kisokos,Paprika,Paradicsom,Uborka ,,,,,,,,,,,
A növényvédelem helyes alkalmazása a zöldségféléknél: szakmai alapelvek és gyakori hibák (2.)

A növényvédelem kulcsfontosságú szerepet játszik a terméshozam és a termés minőségének megőrzésében. Ennek ellenére a gyakorlatban gyakran előfordulnak olyan hibák, amelyek csökkentik a védekezés hatékonyságát. Sok esetben a problémát a helytelen dózis, a készítmények pontatlan használata okozza. Ezek a hibák nemcsak gazdasági veszteséget eredményezhetnek, hanem a növényekre és a környezetre is kedvezőtlen hatással lehetnek. Éppen ezért fontos, hogy a termelők tisztában legyenek a leggyakoribb növényvédelmi hibákkal.

A permetszerek hatóanyagának ismerete

A növényvédő szer hatását a benne lévő hatóanyag biztosítja. Hatásmód szerint megkülönböztetünk:

• kontakt (felületen ható) készítményeket, amelyek csak ott hatnak, ahová a permetlé kerül. A kontakt hatású szerek alkalmazásakor a károsító csak akkor pusztul el, ha közvetlenül érintkezik a kijuttatott szerrel. Felhasználásakor törekedni kell arra, hogy a szer egyenletesen borítsa a levélfonákot, mert a legtöbb károsító itt található. Hátránya, hogy a növény felületéről a csapadék vagy az öntözővíz részben eltávolítja, előnye viszont, hogy megelőző (preventív) védekezésre alkalmas. Az ilyen típusú szerek további előnye, hogy a károsítóban nehezebben alakul ki az ellenálló képesség (rezisztencia).

• felszívódó (szisztemikus) hatóanyagokat, amelyek bejutnak a növény szöveteibe, ezáltal a növényt belülről védik, sőt a szövetek szállítórendszerében továbbhaladva a fiatal hajtásokba is eljutnak. Általános hátránya a felszívódó hatóanyagú növényvédő szereknek, hogy a károsítókban gyorsabb az ellenálló képesség (rezisztencia) kialakulása, emiatt a hatóanyag az adott célszervezetre többé nem lesz hatásos.

• mély hatású (lokoszisztemikus) hatóanyagokat, amelyek a növény felületének felső sejtrétegeibe hatolnak be, és a bejutás helyén felszívódnak. A mély hatású hatóanyag sem szállítódik, akárcsak a kontakt hatóanyag, de a növényt belülről védi, éppen úgy, ahogyan a szisztemikus hatóanyagok.

Hogyan számítjuk ki a megfelelő vegyszermennyiséget a permetléhez?

A növényvédő szerek használatakor az egyik legfontosabb kérdés, hogy mennyi vegyszert kell a permetezőgépbe tenni. A helyes mennyiség meghatározása nemcsak a hatékonyság miatt fontos, hanem a növények, a környezet és a felhasználó biztonsága szempontjából is.

A gyakorlatban a növényvédő szerek használati utasításában a dózist általában hektárra (l/ha
vagy kg/ha) adják meg. Ez azt jelenti, hogy a készítményből mennyit kell kijuttatni egy hektár területre. A hajtatólétesítményekben (fóliasátrakban) azonban a növényvédelem háti permetezővel történik, ezért a termelőnek ki kell számítania, hogy a permetezőgép tartályába pontosan mennyi vegyszert kell tenni.

Tegyük fel, hogy egy 15 literes háti permetezőt használunk, és a készítmény címkéjén az szerepel, hogy az ajánlott dózis 0,8 l/ha, amelyet 400–600 liter vízzel kell kijuttatni hektáronként. A számítás megkönnyítése érdekében a vízmennyiségnél gyakran középértéket veszünk, ami ebben az esetben 500 liter. A számítás a következőképpen alakul: 0,8 l/ha x 15 l / 500 l = 0,024 l. Mivel a gyakorlatban milliliterben mérjük ki a vegyszert, az eredményt ezerszeresére szorozzuk: 0,024 x 1000 = 24 ml. Ez azt jelenti, hogy a 15 literes permetezőgép tartályába 24 ml növényvédő szert kell adagolni. Az így kiszámított mennyiség biztosítja, hogy a permetlé koncentrációja megfeleljen a címkén előírt hektárdózisnak.

Fontos szabály, hogy minden használat előtt újra ellen­őrizzük a készítmény címkéjén található előírásokat, és ezek alapján számoljuk ki a pontos mennyiséget. Nem ajánlott emlékezetből dolgozni vagy a korábbi használatra hagyatkozni, például arra, hogy „legutóbb 20 ml-t tettem bele”. A különböző készítmények ugyanis eltérő koncentrációban tartalmazhatják ugyanazt a hatóanyagot.

Gyakran előfordul, hogy több különböző növényvédő szerben ugyanaz a hatóanyag található, de nem azonos arányban. Ez azt jelenti, hogy bár a hatóanyag megegyezik, a szükséges dózis eltérhet. Ha ezt nem vesszük figyelembe, könnyen alul- vagy túladagolhatjuk a készítményt, ami csökkentheti a védekezés hatékonyságát vagy akár károsíthatja is a növényt.

Ezért minden esetben érdemes követni a címkén szereplő ajánlásokat és a permetezés előtt pontos számítást végezni. A gondos előkészítés segít abban, hogy a növényvédelem hatékony és biztonságos legyen. (Folytatjuk.)

Tihor-Sárközi Mónika, 

az „Egán Ede” KGK JA falugazdásza,

a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány munkatársa

Forrás: karpataljalap.net https://karpataljalap.net/node/78614

Poszméhek alkalmazása a hajtatásban

Varga Gabriella Aktuális növényvédelmi előrejelzés,Kisokos ,,,,,,,,,,,,,,,,
Poszméhek alkalmazása a hajtatásban

Prímőr zöldség vagy gyümölcs megtermelésénél mindig szükség van olyan technológiákra, amely a termés minőségének és mennyiségének a javulását eredményezi. A virágbeporzás (terméskötés) az egyik legfontosabb mozzanat a termesztési fázisban. A beporzás elősegítésére többféle módszer áll rendelkezésre. Jelenlegi írásunkban ezt a technológiai változatot fogjuk tüzetesebben áttekinteni.

A virágbeporzás módszerei

Mechanikai beporzás – a növénysorokat tartó acélhuzalok, vagy a növények rázogatása, vibrációs bot (elektromos méhecske) használata. Ez a módszer időigényes, és durva, nem nyújt tökéletes beporzást, sőt még a virágokon mechanikai sérülések is keletkezhetnek, amely terméselrugáshoz vezethet.

Hormonos kezelés – biztosabb kötést eredményez a mechanikus beporzásnál, de több hátránnyal is rendelkezik. Azon kívül, hogy körülményes és fáradságos munka, a készítmény a növény más részeire kerülve a fiatal hajtáscsúcsok torzulását okozhatja, gyakran a kezelés hatására deformált, puha és gyenge minőségű termések fejlődnek, ami termésveszteséget okoz.

Földi poszméhek használata – ez a leghatékonyabb, legmegbízhatóbb és legtermészetesebb megoldás valamennyi, a beporzást elősegítő módszerek közül.

Az első kaptár betelepítésénél figyelembe kell venni, hogy a kiültetett növényeink legalább 10%-ban virágozzanak. A túl korai betelepítés esetén a méhek nem találnak elegendő virágport, és nem tudják elegendő táplálékkal ellátni a fiasítást, ezért ez a téli időszakban a család legyengüléséhez és pusztulásához vezethet, míg a tavaszi és nyári időszakban a fóliaházak elhagyásával okoznak fejtörést a gazdáknak. Ha a családok betelepítésével késünk, akkor az a termés mennyiségének rovására mehet.

Megkülönböztetünk: nagy, közepes és mini poszméhcsaládot. A nagyot 800-2000 m2, a közepest 500-800 m2, a minit pedig 500 m2, vagy az alatti hajtató házakban javasolt alkalmazni.

A kaptárok elhelyezésénél nagyon fontos a megfelelő helyválasztás, hiszen ez nagymértékben befolyásolja a méhek életét. A kaptárt egy 1m magas állványra, a kirepülő nyílással keletnek fordítva helyezzük ki. A keleti irány azért fontos, hogy a felkelő nap sugarai minél hamarabb rávilágítsanak a kaptár bejáratára, ezzel is ösztökélve a méheket a korábbi kirepülésekre. A kaptárokat célszerű a csepegő víztől és az erős déli napsugárzástól védeni, ezért érdemes egy árnyékoló lapot fölé helyezni.

A kaptár utaztatása után és a kaptár kijáratának kihúzása előtt legelső dolgunk a méhek néhány óráig tartó pihentetése. Mivel a szállítást némi stresszként élik meg, és a felzaklatott méhek a túl korai kiengedést követően nem a tájolásra figyelnek, hanem menekülnek a fóliaházakból és sokszor nem találnak vissza, legjobb a reggeli órákban történő kieresztés. Az első röptetés idejére a szellőzőket bezárjuk, mivel a méhek ilyenkor tájékozódnak és a zárt térhez alkalmazkodnak, a helymeghatározásukhoz UV-sugárzásra van szükség, ilyen fény hiánya a poszméhek megporzási hatékonyságának csökkenését okozhatja.

Különösen magas, 35 °C feletti hőmérséklet esetén a méhek a felmelegedett kaptárban a szárnyaik csapkodásával hűtik a fiasítást, és ez idő tájt nem repülnek ki és nem poroznak. Ilyenkor, hogy segítsünk a méheknek, a kaptárok tetejére nedves zsákszövetet, vagy jégakkut helyezünk, amelyet 2-3 óránkét ellenőrzünk.

A poszméhek munka közben

A poszméhek a kihelyezést követő 1-2 napon belül elkezdik a beporzást. Az érett virágokat az illatuk alapján azonnal megtalálják és gyűjtőmunkájuk során elvégzik a kertész számára oly fontos beporzást. A poszméhek előnye a házi méhekkel szemben, hogy 15 °C alatt, borult időben is tevékenyek, és még az erős szél sem akadályozza munkájukat, így szabadföldön is alkalmazhatóak. Általában egy családból 3-5 db dolgozó jár ki virágport gyűjteni, ami elegendő a meghatározott területre. Egy poszméh minden kirepülés alkalmával 400 érett, beporzásra alkalmas virágot keres fel, ami napi 10 kirepülés alkalmával 4000 virágot jelen.

Növényvédő szerek használata

A poszméhek a vegyszerekre érzékeny rovarok, így egyes szerek használatára elpusztulhatnak. Olyan peszticidek jöhetnek számításba, amelyek nem veszélyesek és nem pusztítják el őket. A növényvédő szereket három kategóriába sorolhatjuk:

1.    A poszméhekre totálisan mérgező szerek – ezeknek a szereknek a használatánál 2-3 hetet is várni kell a poszméhek betelepítésére.

2.    A poszméhekre veszélyes – a befogásukat követően, 1-3 napos evakuálás (fóliaházon kívül helyezés) után, visszahelyezhetőek a termesztő berendezésekbe.

3.    A poszméhekre veszélytelen szerek – ezek a méhekkel együtt alkalmazhatóak. Csak a kezelés idejére, a permetlé felszáradásáig kell zárva tartani a kaptárok kijáratát.

A termesztő berendezésekben (üvegházak, fóliasátrak) nevelt kertészeti kultúrák – paradicsom, paprika, tojásgyümölcs, dinnye, szamóca stb. – esetében a poszméhhel történő beporzás esetén, a meglévő feltételektől függően 10-25%-os termésnövekedésen túl, még jelentős termés minőség javulás is megfigyelhető, amely a virágok tökéletes megtermékenyülésére vezethető vissza.

Nagy Éva, az „Egán Ede”KGK” J. A. falugazdásza, 
a Pro Agricultura Carpatika Megyei J. A. munkatársa

Forrás: karpatinfo.net https://karpatinfo.net/gazdasag/karpatalja-ukrajna-zoldseghajtatas-zoldsegtermesztes-2026-04-08

A rovarok áttelelési stratégiái szabadföldön

Varga Gabriella Aktuális növényvédelmi előrejelzés,Kisokos ,,,,,,
A rovarok áttelelési stratégiái szabadföldön

A szabadföldi termesztésnél szélsőséges időjárási viszonyokkal szembesülhetnek kártevőink. A hőmérséklet-ingadozás – nappal, napos időben gyors felmelegedés, éjszaka pedig drámai lehűlés – nagyban hozzájárul a kártevők gyérítéséhez és elhúzódó ébredéséhez.

A talajmélység mint a kártevők túlélési lehetősége

A talajban élő és áttelelő kár‑
tevők védekezése szempontjából a téli időszakban a talajmélység a legfontosabb. A talaj felszíni rétege közvetlenül ki van téve a levegő hőmérsékletének, de minden egyes centiméterrel, amellyel mélyebbre hatolunk, csillapodik a hőmérséklet-ingadozás. Ha a talaj felső rétege nem fagy át kellőképpen, a talajlakó károsítók egyedszáma sem csökken, márpedig az 50–80 cm-es mélységig csak a rendkívül tartós – hótakaró nélküli – és erős fagy hatol le.

A talajlakó kártevők a téli időszak közeledtével a talaj hőmérsékletének alakulásához igazodva különböző mélységekbe húzódnak vissza: enyhe teleken a felszínhez közel maradnak, míg tartós fagy idején a mélyebb rétegekbe vonulnak. Ez különösen igaz a legfontosabb szabadföldi kártevőkre, amilyenek például a drótférgek, a cserebogárpajorok és a bagolylepkehernyók vagy a rágcsálók. Ezek a kártevők télen a talaj mélyebb rétegeiben tartózkodnak, ahol -20 °C körüli hőmérséklet esetén sem pusztulnak el. Tavasszal érzik a talaj hőmérsékletének emelkedését, és a vetés/ültetés idejére igyekeznek eljutni a gyökérzónába, ahol intenzív károsítást végezhetnek. Esetükben valószínűleg az elmúlt télen (2026) tapasztalt szokatlan hideg sem volt gyérítő hatású. Tehát e kártevőkre számítani kell idén tavasszal is.

Az őszi mélyszántás és talajforgatás éppen ezt a „mélységi védelmet” próbálja megtörni. Minden talajmunka – tárcsa, eke, borona, kultivátor – igen sok kártevőt (lárvát, bábot) pusztít el. A felszínre forgatott lárvák, bábok, imágók ugyanis télen ki vannak téve a fagynak, ahol tehát őszi szántás volt, ott ez év tavaszán kevesebb kártevővel lehet számolni. Ugyanakkor a minimális bolygatással járó talajművelési eljárások terjedése (bár sok előnnyel bírnak) egyértelműen hátrányos a talajlakó kártevők elszaporodásának elősegítése miatt: bolygatás hiányában a kártevők zavartalanul maradhatnak a védelmet nyújtó mélységben.

A téli hótakaró szerepe a kártevők túlélésében

A hótakaró paradoxona, hogy véd is, árt is. A legtöbb esetben télen maximum 10–20 centiméter mélységig fagy át a talaj felső rétege. Ez természetesen a hótakaró nélküli, tartósan fagyos időkre érvényes. Vastag hótakaró alatt viszont az átfagyott talajréteg vastagsága drasztikusan csökken, esetenként a felső néhány centiméterre korlátozódik.

A hótakaró természetes hőszigetelőként működik, óvja a gyökérzónát az extrém lehűléstől, csökkenti az elfagyás kockázatát, és mérsékli a hirtelen hőingadozásokat. Egy 15–20 cm vastag hóréteg akár 10–12 °C-os izolációs hatást is biztosíthat. Ez azt jelenti, hogy amikor a levegő hőmérséklete -20 °C, a hó alatt a talajfelszín csak -8–10 °C-ra hűlhet.

Egy hótakaró nélküli télen a talajfelszín hőmérséklete szinte teljesen követi a léghőmérsékletet.

A növénymaradványok, mulcs és avarszint mint túlélési lehetőség

A szabadföldi növénymaradványok, mulcs és avarszint természetes búvóhelyet kínálnak ugyan, de ezek védelme korlátozott. Szeles, csapadékmentes téli időszakokban ezek a rétegek kiszáradnak, ami elősegíti a kártevők gyérülését, mivel a talajban áttelelő és élő kártevőknek nedves és fagymentes körülményekre van szükségük.

Ugyanakkor a hóborítás (ha van) kiváló hőszigetelő réteget képez, s növeli a kártevők esélyeit az áttelelésre, különösen, ha növénymaradványok és mulcsréteg maradnak télre a talajfelszínen. (Folytatjuk.)

Molnár Ildikó,

az „Egán Ede” KGK JA falugazdásza,
a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei
Jótékonysági Alapítvány munkatársa

Forrás: karpataljalap.nethttps://karpataljalap.net/2026/03/30/rovarok-attelelesi-strategiai-szabadfoldon

A növényvédelem helyes alkalmazása a zöldségféléknél: szakmai alapelvek és gyakori hibák (1.)

Varga Gabriella Aktuális növényvédelmi előrejelzés,Egyéb kultúrák,Kisokos ,,,,,,,,
A növényvédelem helyes alkalmazása a zöldségféléknél: szakmai alapelvek és gyakori hibák (1.)

A zöldségfélék termesz­tése során a növényvédelem elengedhetetlen technológiai elem. Minden kultúrának megvannak a saját, rá jellemző betegségei és kártevői, amelyek ellen célzottan, a megfelelő hatóanyaggal és technológiával kell védekezni. A szakszerű növényvédelem hiánya jelentős terméski­esést, minőségromlást, sőt akár teljes állományvesztést is okozhat. Különösen igaz ez a fóliasátorban termesztett növények esetében, ahol a fertőzések gyorsan és intenzíven terjedhetnek. Az alábbiakban áttekintjük a permetezés során leggyakrabban előforduló hibákat, valamint a hatékony és biztonságos növényvédelem alapelveit.

A fóliás termesztés sajátos mikroklímát teremt: magasabb hőmérséklet, páratartalom és korlátozott légmozgás jellemzi. Ezek a körülmények kedveznek a gombabetegségek és kártevők gyors szaporodásának. Egy kisebb fertőzési góc is rövid idő alatt kiterjedhet az egész állományra (pl. peronoszpóra). Emellett a zárt tér miatt a hibás permetezési gyakorlat következményei – például perzselés vagy fitotoxicitás – is súlyosabbak lehetnek. Ezért fóliasátorban különösen nagy odafigyelést és hozzáértést igényel a növényvédelmi munka.

Fontos a megfelelő időpontban végzett permetezés

A permetezés időzítése alapvető jelentőségű a növényvédelemben, hiszen ha nem a megfelelő körülmények között végezzük el a kezelést, az állomány védelme nem lesz kielégítő a betegségekkel és a kártevőkkel szemben. A túl magas hőmérséklet különösen kockázatos lehet: egyes készítmények esetében már 25 °C felett megnőhet a perzselés veszélye, 35 °C felett pedig általánosságban is számolni kell a növénykárosodás lehetőségével. A nyári időszakban ezért kiemelten fontos a hőmérsékleti viszonyok folyamatos figyelemmel kísérése.

Ugyanakkor a túl alacsony hőmérséklet sem kedvez a hatékony védekezésnek, mivel ilyenkor csökkenhet a hatóanyagok felszívódása, és romolhat a készítmények hatékonysága. Ez különösen kora tavasszal jelent kihívást, amikor az első növényvédelmi beavatkozásokat végezzük, például a szamócaültetvényekben. Ilyenkor elengedhetetlen annak ellenőrzése, hogy a hőmérséklet elérje a készítmények számára optimális tartományt.

További fontos szempont a növényállomány nedvessége. Harmatos, nedves levelek esetén a permetlé felhígulhat, lecsoroghat a levélfelületről, ami rontja a fedettséget, és ezáltal csökkenti a kezelés hatékonyságát is. A legkedvezőbb időpont a permetezésre általában a kora esti órákban adódik, amikor a hőmérséklet már mérséklődik, megközelítőleg 25 °C körül alakul, és a környezeti feltételek összességében kedvezőbbek a biztonságos és eredményes növényvédelemhez.

A permetezőgép állapotának ellenőrzése

A fóliás termesztésben leg­gyakrabban benzines vagy akkumulátoros háti permetezőket alkalmaznak. Az ilyen gépek esetében azonban elengedhetetlen a rendszeres műszaki ellenőrzés és karbantartás. A kifogástalan állapot alapfeltétele a hatékony és biztonságos növényvédelemnek. Különös figyelmet kell fordítani arra, hogy a fúvókák ne legyenek eltömődve, sérültek vagy elhasználódottak, mert ez egyenetlen szórásképet és nem megfelelő fedettséget eredményezhet. Emellett a permetezőtartálynak és a teljes rendszernek tisztának kell lennie, hiszen a lerakódások vagy szennyeződések csökkenthetik a hatékonyságot, sőt akár fitotoxikus tüneteket is okozhatnak.

Permetezés előtt minden alkalommal ajánlott átvizsgálni a gépet, ellenőrizni a tömítéseket, csatlakozásokat, szűrőket és a szórófejek állapotát. Amennyiben nem új berendezéssel dolgozunk, célszerű az elhasználódott alkatrészeket – például a fúvókákat vagy szűrőket – időben kicserélni annak érdekében, hogy a kijuttatás egyenletes és pontos legyen. A megfelelő műszaki háttér közvetlenül befolyásolja a védekezés eredményességét és a termesztett növényállomány biztonságát.

Kiemelten fontos szabály, hogy gyomirtásra és állománykezelésre lehetőség szerint ne ugyanazt a permetezőgépet használjuk. Az elmúlt időszakban több esetben is előfordult, hogy a gyomirtó szerrel végzett kezelés után nem kellően kitisztított gépet használtak fel állománypermetezésre, ami súlyos károkat eredményezett, akár az állomány teljes pusztulását is. A gyomirtó szerek maradékai már kis mennyiségben is komoly károsodást okozhatnak a kultúrnövényben. Ezért minden használat után alapos, többlépcsős tisztítást kell végezni, különös tekintettel a tartályra, a csővezetékekre és a fúvókákra. A legbiztonságosabb megoldás pedig az, ha külön gépet alkalmazunk gyomirtásra és külön berendezést az állománypermetezésre, így minimalizálva a keresztszennyeződés és a ter­mesztési kockázatok lehetőségét. (Folytatjuk.)

Tihor-Sárközi Mónika,
az „Egán Ede” KGK JA falugazdásza,
a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei
Jótékonysági Alapítvány munkatársa

Forrás: karpataljalap.net https://karpataljalap.net/2026/03/21/novenyvedelem-helyes-alkalmazasa-zoldsegfeleknel-szakmai-alapelvek-es-gyakori-hibak-1

Miért és hogyan alkalmazzunk színcsapdákat a zöldséghajtatásban

Varga Gabriella Aktuális növényvédelmi előrejelzés,Kisokos ,,,,,,,,,,,
Miért és hogyan alkalmazzunk színcsapdákat a zöldséghajtatásban

A tavasz közeledtével egyre nagyobb számban kezdenek megjelenni a kártevők a fóliasátrainkban, melyek jelenlétét és rajzásukat nagyon fontos figyelemmel kísérnünk annak érdekében, hogy hatékonyan tudjunk fellépni ellenük. Megfigyelésükre, rajzásuk előrejelzésére és gyérítésükre különféle működési elvű csapdák használhatók. Ebben a cikkünkben ezeknek a csapdáknak a megismertetésével, alkalmazásával, azok helyes kihelyezésével fogunk foglalkozni.

A színcsapdákon belül vannak, amelyek élénk színükkel vonzzák a kártevők viszonylag széles fajtakörét, míg a feromoncsapdák fajspecifikusak, tehát csak egy adott kártevőt lehet velük megfigyelni (monitoringozni).

Feromoncsapdák

A rovarvilágban a feromonok egy adott faj egyedei közötti kémiai kommunikációt szolgálják. A feromonoknak több típusa van, de közülük a növényvédelmi előrejelzésben a leggyakrabban a szexferomont alkalmazzák a rajzás nyomon követésére. Ezeket a feromonokat általában a nőstény termeli majd bocsájtja ki, és ennek alapján talál rá a hím egy adott területen. A feromoncsapdák ezt a specifikus, csakis az adott fajra jellemző illatanyagokat tartalmazzák. A feromoncsapdák alkalmasak arra, hogy csak egy konkrét faj hím egyedeit gyűjtsék be, nevezetesen azét a fajét, amelynek a feromonját tartalmazza a csapda.

Fontos megjegyezni, hogy a feromoncsapdák nem egy kártevő faj összes egyedének begyűjtésére készülnek. A csapda által fogott faj növekedéséből vagy csökkenéséből arra lehet következtetni, hogy a kártevő rajzása indul, vagy éppen csendesedik. A feromoncsapdák használata önmagában nem jelenti azt, hogy szükségtelenné válna a növényvédelmi kezelés, sőt jelzik a termelőnek a védekezések megfelelő időben történő használatát.

Ragadós színcsapdák

A növényházi termesztés elengedhetetlen kelléke a ragacsos csapda. A ragacsos csapda segítségével hamarabb, már a megjelenésének korai szakaszában felfigyelhetünk a kártevőkre. Az észlelésüket követően pedig időben megkezdhetjük ellenük a biológiai eszközök bevetését (ragadozó rovarok betelepítését), vagy az egyéb növényvédelmi kezeléseket. A ragacsos csapdák használatával a gazdálkodó sokkal jobban felkészülhet a várható veszélyekre.

A színcsapdák különböző színű, levegőn nem száradó ragasztóval bevont rovarfogó lapok vagy szalagok. Kiválóan alkalmasak a kártevők rajzásának nyomon követésére, sőt, ha nagyobb sűrűségben használjuk a ragadós lapokat jelentősen gyéríthetjük a kártevőket. Így közvetlen növényvédelemre is használhatók. A zöldségtermesztésben használandó színcsapdák különböző színűek lehetnek.

Kék: ez a színű csapda a speciálisabb, leginkább a különböző tripszfajok megfigyelésére és csapdába gyűjtésére szolgál.

Sárga: a sárga színűek a levéltetvek, molytetvek, aknázólegyek, tőzegszúnyogok és tripszek kifejlett egyedeinek megfigyelésére és gyérítésére alkalmasak.

Fekete: ez a szín leginkább a molykártevőket vonzza. Fontos itt megemlítenünk, hogy a paradicsom hajtatásában nagy veszélyt jelentő paradicsommoly (Tuta absoluta) megfigyelésére és csapdázására is alkalmasak lehetnek. De már beszerezhetőek ezeknek a fekete színű csapdáknak, kimondottan a Tuta absoluta feromonjával ellátott szexferomon csapdái is.

Manapság már beszerezhetőek olyan színcsapdák vagy szalagok is, amelyek egy adott kártevő (pl. tripsz) feromonjával vannak átitatva. Ennek segítségével a színcsapdák jobban vonzzák az adott kártevő egyedeit.

Milyen méretűt, mikor alkalmazzunk

Formailag megkülönböztetünk kis (30 x 10 cm), és nagy (30 x 40 cm) méretű lapokat, valamint ragadós szalagokat (0,15 vagy 0.3 x 100 m). Előrejelzésre a kisebb méretű jelzőlapokat (5-10 db/1000 m2), míg a kártevők gyérítésére viszont a nagyobb méretű lapokat (kb. 50 db/1000 m2) érdemesebb használni. Különösen a kialakulandó gócpontok (szellőzők, fűtéscsövek) közelében érdemes ezeket a csapdákat besűríteni. A hosszú szalagokat olyan helyekre érdemes kihelyezni, ahol várhatóan magasabb számban lesznek jelen a kártevők (minimum 1 tekercs/1000 m2). Az ilyen helyeken a növény fölé kifeszített színes ragadós szalag szintén jelentős gyérítő hatású.

Hová és hogyan helyezzük ki őket

A színcsapdákat 20 cm-re a növény csúcsától helyezzük ki, mivel a kártevők zöme ott repül. A túl magasan kirakott lapok nem fognak semmit, míg a túl alacsonyan kihelyezettekre ráragadnak a növény levelei. A kihelyezés szempontjából a lapokat lehet előnyben részesíteni. Ha viszont költséghatékonyság szempontjából vizsgáljuk, és fogófelületre levetítjük, akkor a ragacsos szalaggal járunk jobban. Viszont ezeknek a szalagoknak a kihelyezése kissé körülményesebb, mint a lapoké.

Ezek a színcsapdák úgy fejtik ki hatásukat, hogy egyszerűen a kártevőket vonzza a ragacsos lapok vagy szalagok színe, és beleragadnak. Gazdatapasztalatok alapján elmondhatjuk, hogy az uborkahajtatás során, ha ezekre a színcsapdákra vékonyra vágott uborkaszeleteket helyezünk, akkor például a tripszek ellen még jobb hatást tudunk elérni, mivel a frissen felszeletelt uborka illata jobban vonzza ezeket a kártevőket.

A színes csapdák alkalmazása mellett a növényállomány rendszeres átvizsgálása sem maradhat el, mivel az atkafertőzéseket csak ily módon észlelhetjük.

Nagy Éva, az „Egán Ede”KGK” J. A. falugazdásza, 
a Pro Agricultura Carpatika J. A. munkatársa

Forrás: karpatinfo.net http://Nagy Éva, az „Egán Ede”KGK” J. A. falugazdásza, a Pro Agricultura Carpatika Megyei J. A. munkatársa

Itt a tavasz – a metszés és a lemosó permetezés ideje

Varga Gabriella Aktuális növényvédelmi előrejelzés,Egyéb kultúrák,Kisokos ,,,,,,,,,,
Itt a tavasz – a metszés és a lemosó permetezés ideje

Kárpátaljára is beköszöntött a hamisítatlan tavaszi idő. Bár éjszakánként még előfordulnak gyenge fagyok, napközben a napsütésnek már van ereje, és ilyenkor minden kertet kedvelő ember szívesen tölti idejét a szabadban, rendbe rakva udvarát és kertjét. A nagyobb területen gazdálkodók már hetekkel ezelőtt nekikezdtek a kertészeti munkáknak, a kiskert-tulajdonosoknak azonban valamivel kényelmesebb a helyzetük, hiszen sokan megvárták a kedvezőbb időjárást. Felmerül azonban a kérdés: melyek azok a tavaszi munkák, amelyeket a veteményezés vagy a palánták kiültetése előtt minden szőlő- és gyümölcsfa-tulajdonosnak érdemes elvégeznie? Egyértelműen a metszés és a lemosó permetezés az első két olyan művelet, amely meghatározza az egész éves növényvédelmi helyzetet, és nagyban befolyásolja a várható termést is.

A gyümölcsfák metszése során mindenekelőtt tisztázni kell, hogy milyen korú fával dolgozunk, illetve milyen koronaformát szeretnénk fenntartani. Másképp kell metszeni egy fiatal, még alakítás alatt álló fát, és más módon egy már termő korban lévő, idősebb példányt. A metszés célja egyrészt a megfelelő koronaforma kialakítása vagy fenntartása, másrészt az, hogy elegendő fény jusson a korona belsejébe is. Ha a korona túl sűrű, a levegő nehezebben járja át a lombot, ami kedvez a különböző betegségek megjelenésének. Metszéskor érdemes eltávolítani a sérült, elszáradt vagy beteg ágakat is, valamint azokat a vesszőket, amelyek befelé nőnek vagy egymást keresztezik.

Fontos kérdés a nagyobb metszési sebek kezelése is. Amikor egy vastagabb ágat lefűrészelünk, a keletkező seb felületén a fa szövetei hosszabb ideig védtelenek maradnak. Ezeken a felületeken könnyen megtelepedhetnek különböző gombás betegségek kórokozói, illetve a seb lassabban záródik, ami a fa általános kondícióját is ronthatja. Éppen ezért az ilyen nagyobb sebeket érdemes sebkezelő anyaggal – például fasebkezelő pasztával – bekenni. A sebkezelés segíti a seb gyorsabb gyógyulását, csökkenti a fertőzés veszélyét, és hosszabb távon hozzájárul ahhoz, hogy a fa egészséges maradjon.

A metszést követően kerül sor a lemosó permetezésre, amelynek célja a kártevők telelő alakjainak és a különböző gombás betegségek kórokozóinak gyérítése. Vidékünkön, különösen Bene és környékén, a hagyományos módszer az őszibarackfák „bekékítése”, vagyis a bordói lével történő lemosó permetezés. Ilyenkor a fák jellegzetes kékes színt kapnak, ami sokak számára a tavaszi kertmunkák kezdetének egyik biztos jele. A bordói lé rézgálic és mész keverékéből készül, és elsősorban a tafrinás levélfodrosodás megelőzésében játszik fontos szerepet az őszibaracknál. A módszer régóta ismert és hatékony, ugyanakkor elkészítése és kijuttatása több kézi munkát igényel. A permetlé pontos bekeverése, a folyamatos keverés és az elkészítés körülményei mind odafigyelést igényelnek.

Az utóbbi években egyre többen választanak egyszerűbb megoldásokat, és a bordói lé helyett készítményeket használnak, például Vegasolt. Ezek a készítmények használatra készen vagy könnyen bekeverhető formában kaphatók, így jelentősen csökkentik a permetezés előkészítésével járó munkát. A modern készítmények egyik előnye tehát az egyszerűbb használat és a gyorsabb munkavégzés. Hátrányuk viszont, hogy általában drágábbak, és sok kerttulajdonos a hagyományos módszereket továbbra is megbízhatóbbnak tartja. A választás gyakran nem is annyira szakmai, mint inkább gyakorlati kérdés: ma már sok helyen komoly gondot jelent a kézi munkaerő hiánya, így sok gazda kénytelen olyan megoldásokat keresni, amelyekkel gyorsabban és kevesebb munkával elvégezhető a permetezés.

A szőlő esetében a tavaszi munkák szintén a metszéssel kezdődnek. A metszés módját elsősorban a fajta és az alkalmazott művelésmód határozza meg. Fontos, hogy a korábban kialakított metszési formát fenntartsuk, és a tőkét ne hagyjuk túlterhelni. A szőlő természeténél fogva kúszó növény, ezért metszés nélkül hamar rendezetlenné válna, és a termés mennyisége, illetve minősége is romlana. Metszéskor figyelni kell arra, hogy megfelelő számú rügy maradjon a tőkén, valamint eltávolítsuk az elöregedett vagy sérült vesszőket. A jól elvégzett metszés segít abban, hogy a tőke egyensúlyban maradjon, és elegendő energiát fordítson a termés kinevelésére.

A szőlő lemosó permetezése sok szempontból eltér a gyümölcsfákétól. Fontos megjegyezni, hogy a korábban említett bordói lé, amely az őszibaracknál a tafrina ellen hasznos, a szőlő esetében rügypattanás előtt nem ad valódi védelmet a peronoszpóra ellen. Ez a betegség ugyanis csak később, a tenyészidőszak során jelentkezik, így a korai réztartalmú kezelés ilyen szempontból nem hoz eredményt. Sokkal fontosabb szerepe van viszont a kéntartalmú készítményeknek, amelyek a lisztharmat elleni védekezés első lépései lehetnek.

A szőlő tavaszi lemosó permetezésénél érdemes olajos hatóanyagokat is alkalmazni. Az olajos készítmények segítenek a kártevők telelő alakjainak gyérítésében, különösen az amerikai szőlőkabóca tojásainak számát csökkenthetik. Ez azért is kiemelten fontos, mert az amerikai szőlőkabóca terjeszti azt a fitoplazmás betegséget, amely a szőlő sárgaságát okozza, és az utóbbi években egyre több ültetvényben jelent meg. Bár a lemosó permetezés önmagában nem oldja meg teljesen a problémát, a kabóca tojásainak gyérítése már a szezon elején csökkentheti a későbbi fertőzés veszélyét.

A tavaszi metszés és a lemosó permetezés tehát nem csupán rutinszerű kerti munkák, hanem az egész éves termesztés alapját jelentik. Aki ilyenkor időt szán a fák és a szőlőtőkék átgondolt metszésére, valamint a megfelelő növényvédelmi kezelésekre, az sok későbbi problémát előzhet meg. A gondosan elvégzett tavaszi munkák eredménye pedig ősszel válik igazán láthatóvá, amikor a kertben és a szőlőben is egészségesebb növények és szebb termés fogadja a gazdát.

Varga István,az „Egán Ede” KGK JA falugazdásza,
a „Pro Agricultura Carpatika” KMJA munkatársa

Forrás:karpatinfo.net https://karpatinfo.net/gazdasag/karpatalja-ukrajna-tavaszi-munkalatok-gyumolcstermesztes-2026-03-11?utm_source=dlvr.it&utm_medium=facebook&utm_campaign=k%C3%A1rp%C3%A1tinfo%20port%C3%A1l