biológiai növényvédelem

Csigacsend a kertekben – de meddig tart?

Varga Gabriella Kisokos ,,,,,,,,,,,,,
Csigacsend a kertekben – de meddig tart?

Az idei tél hatása a csigaállományra, és amire tavasszal számíthatunk

A meztelencsigák látszólag nyomtalanul eltűnnek novembertől március végéig, a gazdák fellélegeznek: nem okoznak kárt a kertekben, fóliasátrakban. Ám ez korántsem jelenti azt, hogy a kártevő elpusztult. A csiga nem téli álmot alszik, hanem elrejtőzik és türelmesen vár.

Kárpátalján a kártevő csigafajok zöme, köztük a leggyakoribb meztelencsigafajok, mint a Deroceras reticulatum (hálózatos meztelencsiga) és az Arion lusitanicus (spanyol meztelencsiga) nem rendelkezik igazi hidegtűrési mechanizmussal. Nem hibernálják szöveteiket, nem termelnek védelmi anyagokat, hanem egyszerűen elkerülik a fagyokat.

Hogyan védekeznek a csigák a hideg ellen?

A tél közeledtével a csigák a talaj mélyebb rétegeibe húzódnak, akár 20–30 centiméter mélységbe is. Ott a talajhőmérséklet soha nem süllyed 0 oC alá, így a csigák életben maradnak, csupán az anyagcseréjük lassul le rendkívüli mértékben. Ezt nevezzük torpornak, amely nem azonos a valódi hibernációval.

A meztelencsigák számára a -2 oC és -5 oC közötti hőmérséklet-tartomány a kritikus. Amennyiben a talaj felső 5–10 centiméteres rétege tartósan ennél hidegebb lesz, az itt telelő kifejlett példányok elpusztulnak. Igaz, idén télen jóval hidegebb napok is voltak, de a hótakaró jelentősen mérsékelte a talaj átfagyását, és ezzel a csigák gyérülése is kisebb mértékű volt. A mélyebben telelők pedig szinte bizonyosan túlélték az idei telet.

A felnőtt csigák pusztulása önmagában nem jelent megoldást a problémára. A meztelencsigák az ősz folyamán, szeptembertől novemberig tömegesen raknak petéket a talajba, és ezek a peték erősen fagyállók. Egy spanyol csiga akár -8 oC-ot is képes túlélni rövid ideig, és -4 oC-on is életképes marad. Ez azt jelenti, hogy még ha a felnőtt egyedeket egy rendkívül hideg tél el is pusztítja, a következő generáció petéi tavasszal kikelhetnek, és a csigapopuláció megújul, mintha mi sem történt volna.

Nemcsak a hideg, hanem a tartós aszály is gyérít

Az idei tél biztosan nem kedvezett a csigaállománynak, viszont a márciusi tartósan csapadékmentes napok tovább gyérítették e kártevőket. A megszokottnál jóval kisebb talajnedvességnek köszönhetően a kifejlett egyedek mozgása korlátozódott, míg a peték nedvesség híján nem keltek ki. Ennek is betudható, hogy jelenleg alig tapasztalható csigakártétel.

A csigák elleni védekezés

Ugyan kifejezetten kedvező volt az időjárás és a csapadékhiány a csigák pusztulásához, de ne feledjük, hogy mindig vannak túlélők. Ezért idén valószínűleg sokkal később, de a csigák meg fognak jelenni, amint csapadékosra, melegre fordul az időjárás.

Áprilisban számolhatunk a legnagyobb kockázattal, különösen a +8 és +14 oC közötti, csapadékos éjszakák után. Ez az az időszak, amikor a leghatékonyabb a megelőzés és a legköltségesebb a mulasztás.

Mélyszántás ősszel. Kifejezetten jótékony hatású. A mélyebb talajrétegekbe húzódott csigák és peték a felszínre kerülnek, ahol ki vannak téve a fagynak. Október–novemberben a leghatásosabb ez a munka.

Mulcs kezelése. Amennyiben évről évre problémát okoznak a csigák, a talajtakarás nem jó megoldás. A vastag mulcsréteg kiváló búvóhely a csigák számára.

Fizikai akadályok. A homok, fenyőkéreg, fűrészpor, mészpor egyaránt hatásos mechanikai gát. Esős időszakokban rendszeresen pótolni kell ezeket, mert lemosódnak. Kifejezetten rossz gyakorlat a konyhasó alkalmazása, mivel a nátrium-klorid minden zöldségfélénknek méreg. Lehet, hogy a csigákat károsítja (az első harmatig), de több kárt okoz növényeinkben.

Öntözési ritmus. Rendkívül fontos. Reggelre időzítsük az öntözést, ne estére, mert a nedves talajfelszín egész éjszaka csigavonzó. A reggeli öntözés után napközben kiszárad a talajfelszín.

Csak óvatosan a kémiai védekezéssel!

A metaldehid alapú csigaölők évtizedek óta elterjedtek, ám a hatóságok folyamatosan szigorítják felhasználásukat a mérgezésveszély (háziállatok, madarak) miatt. Viszonylag ellenállók a csapadékkal szemben, de a zöldségállomány közé nem, csak az utakra, ágyások szélére helyezhetők ki.

A vas(III)-foszfát tartalmú csigaölők (pl. Ferramol, Ferroxx) biztonságosabb alternatívát kínálnak: bomlástermékük vasfoszfát, amely a talaj természetes összetevője. Csapadék hatására is viszonylag hamar lebomlanak.

A biológiai védekezés mint alternatíva

Természetes ellenségei a csigáknak a sündisznók, rigók, vakondok és a Phasmarhabditis hermaphrodita nevű fonálféreg. Utóbbi biológiai csigaölő, vizes oldatban juttatható a talajba.

A sörcsapda, a sekély edényekbe töltött sör vagy élesztős víz hatásosan csalja és öli a csigákat. Naponta üríteni kell, esős időszakokban kétnaponta cserélni a folyadékot.

Molnár Ildikó,
az „Egán Ede” KGK JA falugazdásza, a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány munkatársa

Forrás: karpataljalap.nethttps://karpataljalap.net/2026/04/20/csigacsend-kertekben-de-meddig-tart

Poszméhek alkalmazása a hajtatásban

Varga Gabriella Aktuális növényvédelmi előrejelzés,Kisokos ,,,,,,,,,,,,,,,,
Poszméhek alkalmazása a hajtatásban

Prímőr zöldség vagy gyümölcs megtermelésénél mindig szükség van olyan technológiákra, amely a termés minőségének és mennyiségének a javulását eredményezi. A virágbeporzás (terméskötés) az egyik legfontosabb mozzanat a termesztési fázisban. A beporzás elősegítésére többféle módszer áll rendelkezésre. Jelenlegi írásunkban ezt a technológiai változatot fogjuk tüzetesebben áttekinteni.

A virágbeporzás módszerei

Mechanikai beporzás – a növénysorokat tartó acélhuzalok, vagy a növények rázogatása, vibrációs bot (elektromos méhecske) használata. Ez a módszer időigényes, és durva, nem nyújt tökéletes beporzást, sőt még a virágokon mechanikai sérülések is keletkezhetnek, amely terméselrugáshoz vezethet.

Hormonos kezelés – biztosabb kötést eredményez a mechanikus beporzásnál, de több hátránnyal is rendelkezik. Azon kívül, hogy körülményes és fáradságos munka, a készítmény a növény más részeire kerülve a fiatal hajtáscsúcsok torzulását okozhatja, gyakran a kezelés hatására deformált, puha és gyenge minőségű termések fejlődnek, ami termésveszteséget okoz.

Földi poszméhek használata – ez a leghatékonyabb, legmegbízhatóbb és legtermészetesebb megoldás valamennyi, a beporzást elősegítő módszerek közül.

Az első kaptár betelepítésénél figyelembe kell venni, hogy a kiültetett növényeink legalább 10%-ban virágozzanak. A túl korai betelepítés esetén a méhek nem találnak elegendő virágport, és nem tudják elegendő táplálékkal ellátni a fiasítást, ezért ez a téli időszakban a család legyengüléséhez és pusztulásához vezethet, míg a tavaszi és nyári időszakban a fóliaházak elhagyásával okoznak fejtörést a gazdáknak. Ha a családok betelepítésével késünk, akkor az a termés mennyiségének rovására mehet.

Megkülönböztetünk: nagy, közepes és mini poszméhcsaládot. A nagyot 800-2000 m2, a közepest 500-800 m2, a minit pedig 500 m2, vagy az alatti hajtató házakban javasolt alkalmazni.

A kaptárok elhelyezésénél nagyon fontos a megfelelő helyválasztás, hiszen ez nagymértékben befolyásolja a méhek életét. A kaptárt egy 1m magas állványra, a kirepülő nyílással keletnek fordítva helyezzük ki. A keleti irány azért fontos, hogy a felkelő nap sugarai minél hamarabb rávilágítsanak a kaptár bejáratára, ezzel is ösztökélve a méheket a korábbi kirepülésekre. A kaptárokat célszerű a csepegő víztől és az erős déli napsugárzástól védeni, ezért érdemes egy árnyékoló lapot fölé helyezni.

A kaptár utaztatása után és a kaptár kijáratának kihúzása előtt legelső dolgunk a méhek néhány óráig tartó pihentetése. Mivel a szállítást némi stresszként élik meg, és a felzaklatott méhek a túl korai kiengedést követően nem a tájolásra figyelnek, hanem menekülnek a fóliaházakból és sokszor nem találnak vissza, legjobb a reggeli órákban történő kieresztés. Az első röptetés idejére a szellőzőket bezárjuk, mivel a méhek ilyenkor tájékozódnak és a zárt térhez alkalmazkodnak, a helymeghatározásukhoz UV-sugárzásra van szükség, ilyen fény hiánya a poszméhek megporzási hatékonyságának csökkenését okozhatja.

Különösen magas, 35 °C feletti hőmérséklet esetén a méhek a felmelegedett kaptárban a szárnyaik csapkodásával hűtik a fiasítást, és ez idő tájt nem repülnek ki és nem poroznak. Ilyenkor, hogy segítsünk a méheknek, a kaptárok tetejére nedves zsákszövetet, vagy jégakkut helyezünk, amelyet 2-3 óránkét ellenőrzünk.

A poszméhek munka közben

A poszméhek a kihelyezést követő 1-2 napon belül elkezdik a beporzást. Az érett virágokat az illatuk alapján azonnal megtalálják és gyűjtőmunkájuk során elvégzik a kertész számára oly fontos beporzást. A poszméhek előnye a házi méhekkel szemben, hogy 15 °C alatt, borult időben is tevékenyek, és még az erős szél sem akadályozza munkájukat, így szabadföldön is alkalmazhatóak. Általában egy családból 3-5 db dolgozó jár ki virágport gyűjteni, ami elegendő a meghatározott területre. Egy poszméh minden kirepülés alkalmával 400 érett, beporzásra alkalmas virágot keres fel, ami napi 10 kirepülés alkalmával 4000 virágot jelen.

Növényvédő szerek használata

A poszméhek a vegyszerekre érzékeny rovarok, így egyes szerek használatára elpusztulhatnak. Olyan peszticidek jöhetnek számításba, amelyek nem veszélyesek és nem pusztítják el őket. A növényvédő szereket három kategóriába sorolhatjuk:

1.    A poszméhekre totálisan mérgező szerek – ezeknek a szereknek a használatánál 2-3 hetet is várni kell a poszméhek betelepítésére.

2.    A poszméhekre veszélyes – a befogásukat követően, 1-3 napos evakuálás (fóliaházon kívül helyezés) után, visszahelyezhetőek a termesztő berendezésekbe.

3.    A poszméhekre veszélytelen szerek – ezek a méhekkel együtt alkalmazhatóak. Csak a kezelés idejére, a permetlé felszáradásáig kell zárva tartani a kaptárok kijáratát.

A termesztő berendezésekben (üvegházak, fóliasátrak) nevelt kertészeti kultúrák – paradicsom, paprika, tojásgyümölcs, dinnye, szamóca stb. – esetében a poszméhhel történő beporzás esetén, a meglévő feltételektől függően 10-25%-os termésnövekedésen túl, még jelentős termés minőség javulás is megfigyelhető, amely a virágok tökéletes megtermékenyülésére vezethető vissza.

Nagy Éva, az „Egán Ede”KGK” J. A. falugazdásza, 
a Pro Agricultura Carpatika Megyei J. A. munkatársa

Forrás: karpatinfo.net https://karpatinfo.net/gazdasag/karpatalja-ukrajna-zoldseghajtatas-zoldsegtermesztes-2026-04-08

Miért telelnek át könnyebben a kártevők a fóliasátorban?

Varga Gabriella Aktuális növényvédelmi előrejelzés,Kisokos ,,,,,,,,,,,,,,
Miért telelnek át könnyebben a kártevők a fóliasátorban?

A termesztési környezet mikroklímája alapvetően meghatározza a kártevők téli túlélési esélyeit. Az előző írásunkban (A rovarok áttelelési stratégiái – Kárpátalja, 1296. szám) tárgyalt hőmérsékleti küszöbértékek a gyakorlatban jelentősen módosulnak attól függően, hogy szabadföldön vagy védett termesztésben (fóliasátor alatt) gazdálkodunk.

A fóliasátor mikro­klímájának alakulása a téli időszakban

A fóliaház téli mikroklímája eltér a szabadföldi viszonyoktól, és ez nem csupán a hőmérséklet-különbségekben nyilvánul meg.

Egy nem fűtött fóliasátorban derült, napos téli napokon – amikor a külső léghőmérséklet -5–8 °C között alakul – a talajfelszín hőmérséklete délben akár a +10–18 °C-ot is elérheti. Ez a 15–20 °C-os hőmérséklet-különbség az üvegházhatás következménye. A jelenség különösen a talaj felső 5–10 cm-es rétegében szembetűnő, vagyis éppen ott, ahol a kártevő lárvák, bábok és imágók túlnyomó többsége megtelepszik.

Ahogy mélyebbre hatolunk a talajba a fóliasátor alatt, úgy csökken a hőmérséklet. A kár­tevők alkalmazkodnak ehhez, s a talaj felső 5–15 cm-es rétegében telelnek át, ahol a hőmérséklet kedvezőbb.

Fagyos éjszakákon a kép lényegesen árnyaltabb. A fólia alatt a hősugárzás visszaverődése miatt a lehűlés sebessége mindössze 30–40%-a a szabadföldi értéknek. Amikor a külső hőmérséklet -15–17 °C között alakul, a fólia alatti talajfelszín „csak” -3–5 °C-ra hűl. Ez az eltérés életmentő lehet számos kártevő számára, hiszen a kritikus pusztulási küszöb -6–8 °C között húzódik. Itt jegyezném meg, hogy a nagyobb létesítményekben, az akár 2–5 hajós fóliasátrak esetében a belső részeken fagymentes körülmények is lehetnek.

A fagyás gyakorisága és időtartama szintén kritikus tényező. Szabadföldön egy hideg éjszaka során a talajfelszín 8–10 órán át is fagypont alatt maradhat, míg fóliasátorban ez az időtartam ritkán haladja meg a 4–6 órát. Ez jelentősen csökkenti a fagyhatást, és javítja a kártevők túlélési esélyeit.

A relatív páratartalom télen a fóliasátorban általában 70–85% között mozog, szemben a szabadföldi 50–65%-os értékekkel. Ez a magas páratartalom minimalizálja a kiszáradási stresszt az áttelelő egyedek számára. Például az üvegházi molytetű kifejezetten érzékeny az alacsony páratartalomra.

A szélhatás teljes hiánya szintén előnyös a kártevők számára. Szabadföldön a téli szél jelentősen növeli a hőveszteséget, tovább csökkentve az áttelelés esélyét.

A kártevők búvóhelyei a fóliasátorban. A szerkezeti elemek mikro­klímája

A fémívek vagy fa tartóoszlopok tövében, ahol a talaj és a szerkezet találkozik, különösen kedvező körülmények alakulnak ki, elsősorban a déli oldalon. A jelenség magyarázata, hogy a szerkezet a nappali felmelegedés során hőt akkumulál, majd lassan leadja éjszaka – ezért is találkozhatunk a téli időszakban kártevőkkel, bábokkal e helyeken.

A nejlon illesztései és a tűrések szintén kritikus búvóhelyek. Főként a tripszek számára ideális telelési helyek ezek.

A nejlon és a talaj találkozási pontja, ahol a fólia a talajhoz van rögzítve, úgyszintén kitűnő búvóhely. Itt a hőmérséklet kedvezőbb, és a páratartalom is magasabb, ezért is húzódnak leginkább ide a kártevőink; különösen igaz ez a csigára.

Szintén fontos tényező a növénymaradványok problémája, s nemcsak a kártevők, de – legalább ennyire – a kórokozók szempontjából is. Egy 1-2 cm vastag növényi mulcsréteg alatt a kártevők túlélési esélyei jobbak. Ezért is fontos, hogy a szezon végi nagytakarítást a lehető legalaposabban hajtsuk végre, s ne maradjanak bent növényi részek, talajtakaró fóliák, kertészeti eszközök (csepegtetőcső, nejlondarabok stb.). S ha lehet, úgy teleltessük át a fóliasátrunkat, hogy a talajlazítást elvégeztük – ezzel is fokozzuk a téli hideghatás hatékonyságát.

Összefoglalva, a fóliasátrakban a kártevőknek sokkal enyhébb időjárási körülményekkel kell szembenézniük. Ezért is fontos, hogy ha lehetőségünk van rá, a fagyos napokon tartsuk nyitva a sátrat, és növeljük a fagyhatást, elősegítve ezzel a kártevők gyérülését. Ezenkívül a rengeteg búvóhely miatt rendszeres fertőtlenítésre és a megfelelő talajmunkára is szükség van a kártevők kordában tartásához. (Folytatjuk.)

Molnár Ildikó,
az „Egán Ede” KGK JA falugazdásza,
a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei
Jótékonysági Alapítvány munkatársa

Forrás: karpataljalap.net https://karpataljalap.net/2026/02/22/miert-telelnek-konnyebben-kartevok-foliasatorban