A klímaváltozás új kihívásai a szőlő növényvédelmében

A klímaváltozás új kihívásai a szőlő növényvédelmében

Az elmúlt években a szőlőtermesztésben egyre inkább azt tapasztaljuk, hogy a megszokott növényvédelmi technológiák önmagukban már nem minden esetben elegendők. A klímaváltozás hatására nem csupán az átlaghőmérséklet emelkedik, hanem egyre gyakoribbá válnak a szélsőséges időjárási helyzetek is. A gazdáknak ma már nemcsak a kártevők és a betegségek ellen kell védekezniük, hanem folyamatosan alkalmazkodniuk kell az egyre kiszámíthatatlanabb időjáráshoz is.

A 2026-os év ismét próbára tette a szőlőtermesztőket. A tavaszi fagyok sok ültetvényben jelentős károkat okoztak, különösen az alacsonyabban fekvő területeken. Számos helyen elfagytak a fiatal hajtások és fürtkezdemények, a tőkéknek pedig az alvó- és mellékrügyekből kellett újra kihajtaniuk. Ezt követően hosszabb száraz időszak alakult ki, amely ugyan visszaszorította a legtöbb gombás betegség fejlődését, ugyanakkor komoly stresszhatást jelentett a növények számára.

A száraz időjárás azonban könnyen hamis biztonságérzetet kelthet. Sokan ilyenkor úgy gondolják, hogy a növényvédelmi kezelések halaszthatók, pedig az utóbbi évek tapasztalata ennek éppen az ellenkezőjét mutatja. Egy-egy nyári zápor vagy zivatar, majd az azt követő meleg, párás idő elegendő ahhoz, hogy rövid idő alatt megjelenjenek a gombás betegségek. A növényvédelmet ezért nem a már kialakult fertőzéshez, hanem a várható időjárási viszonyokhoz kell igazítani.

Továbbra is a lisztharmat jelenti az egyik legnagyobb veszélyt a szőlőben. A virágzás időszakában és közvetlenül utána különösen érzékenyek a fiatal fürtök, ezért ilyenkor nem szabad késlekedni a védekezéssel. A megelőző kezelések minden évben biztonságosabbak és eredményesebbek, mint a már kialakult fertőzés megfékezése.

A lisztharmat mellett egyre nagyobb figyelmet kell fordítani a feketerothadásra is. A tapasztalatok szerint a betegség szinte menetrendszerűen jelenik meg: a direkttermő fajtáknál rendszerint már június közepén, míg a nemes fajtáknál általában Péter–Pál napja környékén. Ezekben a napokban gyakori, hogy a nagy melegeket egy-egy zápor szakítja meg, amelyet gyors felmelegedés követ. Ez a meleg, párás mikroklíma kiváló feltételeket teremt a feketerothadás számára. Amennyiben nem védekezünk időben, a betegség akár a termés 60–80 százalékát is elpusztíthatja.

Bár az idei év első fele viszonylag száraz volt, a peronoszpóráról sem szabad megfeledkezni. Az első komolyabb csapadékot követő felmelegedés már elegendő lehet a fertőzés kialakulásához. Saját megfigyeléseim során már találtam fertőzött levelet és fürtperonoszpórát is, ami jól mutatja, hogy a kórokozó jelen van. Ezért a lisztharmat és a feketerothadás elleni védekezést minden esetben célszerű olyan készítménnyel kiegészíteni, amely a peronoszpóra ellen is megfelelő védelmet biztosít.

A szélsőséges időjárás másik következménye a hirtelen érkező viharok és jégesők gyakoriságának növekedése. A jégverés mechanikai sérüléseket okoz a leveleken és a fürtökön, amelyeken keresztül könnyen megtelepedhetnek a különböző kórokozók. Ilyen esetekben a gyors beavatkozás döntő jelentőségű. A növényvédelmi kezelést lehetőség szerint néhány órán belül, de legkésőbb egy napon belül célszerű elvégezni. A sebzések beszárításában a réztartalmú készítmények továbbra is fontos szerepet töltenek be, de ma már több korszerű hatóanyag is rendelkezésünkre áll a fertőzések megelőzésére.

Az időjárási szélsőségekhez a termesztéstechnológiának is alkalmazkodnia kell. Aszályos időszakban nem célszerű túl korán visszavágni a hajtásokat. A magasabb, dúsabb lombfal természetes árnyékot biztosít a fürtök számára, mérsékli a napégés veszélyét, és részben a jégverés káros hatását is csökkentheti. Természetesen mindezt úgy kell megvalósítani, hogy a lombfal továbbra is jól átszellőzzön, és a permetlé megfelelően eljusson a fürtzónába.

Az időjárási szélsőségek mellett egy új növényvédelmi kihívásra is fel kell készülnünk. A szomszédos országokban az aranyszínű sárgaság fitoplazmás betegség jelentős károkat okoz a szőlőültetvényekben. A betegséget az amerikai szőlőkabóca terjeszti, amelynek rajzását az Öko Gazda Alapítvány az idei évben Kárpátalja több szőlőtermő településén is folyamatosan figyelemmel kíséri. A kihelyezett sárga ragadós színcsapdák alapján az amerikai szőlőkabóca rajzása már megkezdődött, ugyanakkor a fitoplazmás betegség jelenlétét Kárpátalján továbbra sem igazolt. Éppen ezért most még lehetőségünk van a megelőzésre. A jelenlegi gombaölő szeres kezeléseket célszerű egy hatékony rovarölő készítménnyel is kiegészíteni, hogy csökkentsük a kabóca állományát és ezzel a betegség későbbi behurcolásának, illetve esetleges terjedésének kockázatát. A védekezésre több hatóanyag is rendelkezésre áll, jelenleg jó eredményt biztosítanak az acetamiprid hatóanyagú készítmények, de megfelelő megoldást jelenthetnek a deltametrin vagy a lambda-cihalotrin hatóanyagú rovarölő szerek is.

A növényvédelmet ma már nem lehet sablon szerint végezni. A siker kulcsa a folyamatos megfigyelés, az időjárási körülményekhez igazított technológia, a kiegyensúlyozott tápanyag-utánpótlás és a megfelelő időben elvégzett beavatkozások összehangolása. A klímaváltozást megállítani nem tudjuk, de alkalmazkodni hozzá igen. Ez lesz a következő évek egyik legfontosabb feladata minden szőlőtermesztő számára.

Varga István
„Egán Ede” KGK JA falugazdásza
a „Pro Agricultura Carpatika” KMJA munkatársa.

Forrás: karpatinfo.net https://karpatinfo.net/gazdasag/karpatalja-ukrajna-szolo-novenyvedelme-szolotermesztes-2026-07-15

Miért telelnek át könnyebben a kártevők a fóliasátorban?

Miért telelnek át könnyebben a kártevők a fóliasátorban?

A termesztési környezet mikroklímája alapvetően meghatározza a kártevők téli túlélési esélyeit. Az előző írásunkban (A rovarok áttelelési stratégiái – Kárpátalja, 1296. szám) tárgyalt hőmérsékleti küszöbértékek a gyakorlatban jelentősen módosulnak attól függően, hogy szabadföldön vagy védett termesztésben (fóliasátor alatt) gazdálkodunk.

A fóliasátor mikro­klímájának alakulása a téli időszakban

A fóliaház téli mikroklímája eltér a szabadföldi viszonyoktól, és ez nem csupán a hőmérséklet-különbségekben nyilvánul meg.

Egy nem fűtött fóliasátorban derült, napos téli napokon – amikor a külső léghőmérséklet -5–8 °C között alakul – a talajfelszín hőmérséklete délben akár a +10–18 °C-ot is elérheti. Ez a 15–20 °C-os hőmérséklet-különbség az üvegházhatás következménye. A jelenség különösen a talaj felső 5–10 cm-es rétegében szembetűnő, vagyis éppen ott, ahol a kártevő lárvák, bábok és imágók túlnyomó többsége megtelepszik.

Ahogy mélyebbre hatolunk a talajba a fóliasátor alatt, úgy csökken a hőmérséklet. A kár­tevők alkalmazkodnak ehhez, s a talaj felső 5–15 cm-es rétegében telelnek át, ahol a hőmérséklet kedvezőbb.

Fagyos éjszakákon a kép lényegesen árnyaltabb. A fólia alatt a hősugárzás visszaverődése miatt a lehűlés sebessége mindössze 30–40%-a a szabadföldi értéknek. Amikor a külső hőmérséklet -15–17 °C között alakul, a fólia alatti talajfelszín „csak” -3–5 °C-ra hűl. Ez az eltérés életmentő lehet számos kártevő számára, hiszen a kritikus pusztulási küszöb -6–8 °C között húzódik. Itt jegyezném meg, hogy a nagyobb létesítményekben, az akár 2–5 hajós fóliasátrak esetében a belső részeken fagymentes körülmények is lehetnek.

A fagyás gyakorisága és időtartama szintén kritikus tényező. Szabadföldön egy hideg éjszaka során a talajfelszín 8–10 órán át is fagypont alatt maradhat, míg fóliasátorban ez az időtartam ritkán haladja meg a 4–6 órát. Ez jelentősen csökkenti a fagyhatást, és javítja a kártevők túlélési esélyeit.

A relatív páratartalom télen a fóliasátorban általában 70–85% között mozog, szemben a szabadföldi 50–65%-os értékekkel. Ez a magas páratartalom minimalizálja a kiszáradási stresszt az áttelelő egyedek számára. Például az üvegházi molytetű kifejezetten érzékeny az alacsony páratartalomra.

A szélhatás teljes hiánya szintén előnyös a kártevők számára. Szabadföldön a téli szél jelentősen növeli a hőveszteséget, tovább csökkentve az áttelelés esélyét.

A kártevők búvóhelyei a fóliasátorban. A szerkezeti elemek mikro­klímája

A fémívek vagy fa tartóoszlopok tövében, ahol a talaj és a szerkezet találkozik, különösen kedvező körülmények alakulnak ki, elsősorban a déli oldalon. A jelenség magyarázata, hogy a szerkezet a nappali felmelegedés során hőt akkumulál, majd lassan leadja éjszaka – ezért is találkozhatunk a téli időszakban kártevőkkel, bábokkal e helyeken.

A nejlon illesztései és a tűrések szintén kritikus búvóhelyek. Főként a tripszek számára ideális telelési helyek ezek.

A nejlon és a talaj találkozási pontja, ahol a fólia a talajhoz van rögzítve, úgyszintén kitűnő búvóhely. Itt a hőmérséklet kedvezőbb, és a páratartalom is magasabb, ezért is húzódnak leginkább ide a kártevőink; különösen igaz ez a csigára.

Szintén fontos tényező a növénymaradványok problémája, s nemcsak a kártevők, de – legalább ennyire – a kórokozók szempontjából is. Egy 1-2 cm vastag növényi mulcsréteg alatt a kártevők túlélési esélyei jobbak. Ezért is fontos, hogy a szezon végi nagytakarítást a lehető legalaposabban hajtsuk végre, s ne maradjanak bent növényi részek, talajtakaró fóliák, kertészeti eszközök (csepegtetőcső, nejlondarabok stb.). S ha lehet, úgy teleltessük át a fóliasátrunkat, hogy a talajlazítást elvégeztük – ezzel is fokozzuk a téli hideghatás hatékonyságát.

Összefoglalva, a fóliasátrakban a kártevőknek sokkal enyhébb időjárási körülményekkel kell szembenézniük. Ezért is fontos, hogy ha lehetőségünk van rá, a fagyos napokon tartsuk nyitva a sátrat, és növeljük a fagyhatást, elősegítve ezzel a kártevők gyérülését. Ezenkívül a rengeteg búvóhely miatt rendszeres fertőtlenítésre és a megfelelő talajmunkára is szükség van a kártevők kordában tartásához. (Folytatjuk.)

Molnár Ildikó,
az „Egán Ede” KGK JA falugazdásza,
a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei
Jótékonysági Alapítvány munkatársa

Forrás: karpataljalap.net https://karpataljalap.net/2026/02/22/miert-telelnek-konnyebben-kartevok-foliasatorban

Növényvédelem extrém időjárás után – Felkészülés a klímaváltozás kihívásaira

Növényvédelem extrém időjárás után – Felkészülés a klímaváltozás kihívásaira

Az éghajlatváltozás hatásai egyre érezhetőbbek, és nem csupán az egyértelmű felmelegedés jelenti a legnagyobb gondot, hanem sokkal inkább a szélsőségek erősödése. A gazdák sajnos 2025-ben is megtapasztalták ezeket a szélsőségeket.

Tovább

A nedvességmegőrző talajművelésről (5.) – Az egészséges növény jobban bánik a vízzel

A nedvességmegőrző talajművelésről (5.) – Az egészséges növény jobban bánik a vízzel

A nedvességmegőrző talajműveléses cikksorozatunk ötödik, és egyben befejező részében továbbra is szeretnénk boncolgatni azokat a talajművelésen kívüli lehetőségeket, amelyek a talajban levő nedvesség megőrzését, annak takarékosságát és a termesztett növényeink jobb életkörülményeit szolgálják. Ezek közé a lehetőségek közé soroljuk például a tápanyagellátást, a növényvédelmet és a gyomok irtását is. További lehetőségként pedig említést kell tennünk azokról a növényi kultúrákról, növényi fajokról is, amelyeket a megváltozott klimatikus viszonyaink mellett is „vígan” termeszteni tudunk.

Tovább

A nedvességmegőrző talajművelésről (4.) – Alkalmazkodás a klímaváltozáshoz

A nedvességmegőrző talajművelésről (4.) – Alkalmazkodás a klímaváltozáshoz

cikksorozatunk előző részeiben megtudhattuk, hogy mik azok a talajművelési lehetőségek, amelyekkel a legtöbbet tehetünk a talajaink nedvességmegőrzése érdekében. Jelenlegi írásunkkal pedig szeretnénk felhívni olvasóink figyelmét azokra az egyéb, talajművelésen kívüli lehetőségekre, amelyekkel közvetve és közvetlenül is sokat tehetünk annak érdekében, hogy a termesztett növényeink jobban átvészelhessék az aszályosabb, csapadékszegényebb időszakokat. A talajművelésen kívüli lehetőségek közé soroljuk a megfelelő fajta- és tőszám megválasztását, a betartott vetésváltást és a vidékünkön oly régóta elfeledett vízgazdálkodást is.

Tovább