A növényvédő szerek helyes alkalmazása zöldségféléknél (6.)

A növényvédő szerek helyes alkalmazása zöldségféléknél (6.)

A növényvédelem napjaink mezőgazdaságának egyik legfontosabb feladata. A különböző kártevők, kórokozók és gyomnövények jelentős terméskiesést okozhatnak, ezért sok esetben elengedhetetlen a növényvédő szerek alkalmazása. Ugyanakkor ezek a készítmények csak akkor szolgálják megfelelően a termelést és a környezet védelmét, ha az előírásoknak megfelelően, szakszerűen használják azokat. A helyes növényvédőszer-használat nemcsak a termés mennyiségét és minőségét javítja, hanem hozzájárul az emberi egészség, a hasznos élő szervezetek és a környezet megóvásához is.

A növényvédő szerek kijuttatása előtt minden esetben el kell olvasni a készítmény címkéjén és engedélyokiratában szereplő használati utasítást. Ezek az előírások tartalmazzák az alkalmazható dózist, a kijuttatás időpontját, a megfelelő kultúrákat, valamint azokat a biztonsági előírásokat, amelyek betartása kötelező. A javasoltnál nagyobb mennyiség alkalmazása nem minden esetben eredményez nagyobb hatékonyságot, viszont növeli a környezeti terhelést, a növénykárosodás és az egészségügyi kockázatok lehetőségét.

Kiemelten fontos az élelmezés-egészségügyi várakozási idő betartása. Ez az az időtartam, amelynek el kell telnie a növényvédő szer utolsó kijuttatása és a termés betakarítása között. Ennek célja, hogy a növényvédőszer-maradékok lebomoljanak olyan szintre, amely már nem jelent veszélyt a fogyasztók számára. Ha ezt az előírást nem tartják be, a terményben a megengedettnél magasabb növényvédőszer-maradvány maradhat, ami egészségügyi kockázatot jelenthet.

Ugyancsak jelentős szerepe van a munkaegészségügyi várakozási időnek, amely azt az időszakot jelöli, ameddig a kezelt területre megfelelő védőfelszerelés nélkül belépni nem szabad. Ez az előírás a mezőgazdasági dolgozók egészségét védi, hiszen a frissen kijuttatott növényvédő szerrel való érintkezés bőrön, légutakon vagy szemen keresztül káros lehet. A munkavédelmi szabályok betartása, a megfelelő védőruházat, kesztyű, szemüveg és szükség esetén légzésvédő használata jelentősen csökkenti az egészségügyi kockázatokat.

A növényvédő szerek alkalmazása során különös figyelmet kell fordítani a méhveszélyességre is. A méhek és más beporzó rovarok fontos szerepet töltenek be a mezőgazdaságban és a természetes ökoszisztémák működésében, ezért védelmük nélkülözhetetlen. Egyes növényvédő szerek kifejezetten veszélyesek lehetnek rájuk, ezért virágzó kultúrákban vagy virágzó gyomnövények jelenlétében csak a vonatkozó előírások szigorú betartásával szabad permetezni. A méhekre kifejezetten veszélyes készítmények alkalmazása sok esetben tilos virágzás idején, vagy kizárólag a méhek napi aktív repülésének befejezése után, az esti órákban végezhető el. Emellett ajánlott a környékbeli méhészek előzetes értesítése is, hogy szükség esetén megtehessék a megfelelő óvintézkedéseket.

Nem kevésbé fontos a vízi élővilág védelme. Számos növényvédő szer mérgező lehet a halakra, kétéltűekre, vízi gerinctelen állatokra és más vízi szervezetekre. Ezért permetezés során ügyelni kell arra, hogy a permetlé ne jusson tavakba, folyókba, csatornákba vagy vízelvezető árkokba. A felszíni vizek mellett gyakran kötelező védősávot kell hagyni, amely csökkenti az elsodródás és a bemosódás kockázatát. A permetezőgépek tisztítását sem szabad természetes vizek közelében végezni, a maradék permetlevet és a csomagolóanyagokat pedig az előírások szerint kell kezelni és megsemmisíteni.

A sikeres és biztonságos növényvédelem alapja a megfelelő időzítés is. Szeles időben nem ajánlott permetezni, mert a permetlé elsodródhat a szomszédos kultúrákra, lakóterületekre vagy természetes élőhelyekre. Eső előtt végzett kezelés esetén a csapadék lemoshatja a készítményt, ami csökkenti annak hatékonyságát, ugyanakkor növeli a környezet szennyezésének veszélyét.

A növényvédő szerek tárolása ugyancsak nagy felelősséget jelent. A készítményeket eredeti, feliratozott csomagolásban, zárt, száraz, jól szellőző helyiségben kell tartani, gyermekektől, háziállatoktól, élelmiszerektől és takarmányoktól elkülönítve.

A korszerű mezőgazdaság célja, hogy a növényvédő szereket csak indokolt esetben és a lehető legkisebb környezeti terhelés mellett alkalmazzák. Ebben fontos szerepet kap az integrált növényvédelem, amely előnyben részesíti a megelőző agrotechnikai módszereket, a biológiai védekezést és a folyamatos megfigyelést. A vegyszeres beavatkozás így valóban csak akkor történik meg, amikor arra feltétlenül szükség van.

Tihor-Sárközi Mónika,

az „Egán Ede” KGK JA falugazdásza,
a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei
Jótékonysági Alapítvány munkatársa

Forrás: karpataljalap.net https://karpataljalap.net/2026/08/02/novenyvedo-szerek-helyes-alkalmazasa-zoldsegfeleknel-6

Miért telelnek át könnyebben a kártevők a fóliasátorban?

Miért telelnek át könnyebben a kártevők a fóliasátorban?

A termesztési környezet mikroklímája alapvetően meghatározza a kártevők téli túlélési esélyeit. Az előző írásunkban (A rovarok áttelelési stratégiái – Kárpátalja, 1296. szám) tárgyalt hőmérsékleti küszöbértékek a gyakorlatban jelentősen módosulnak attól függően, hogy szabadföldön vagy védett termesztésben (fóliasátor alatt) gazdálkodunk.

A fóliasátor mikro­klímájának alakulása a téli időszakban

A fóliaház téli mikroklímája eltér a szabadföldi viszonyoktól, és ez nem csupán a hőmérséklet-különbségekben nyilvánul meg.

Egy nem fűtött fóliasátorban derült, napos téli napokon – amikor a külső léghőmérséklet -5–8 °C között alakul – a talajfelszín hőmérséklete délben akár a +10–18 °C-ot is elérheti. Ez a 15–20 °C-os hőmérséklet-különbség az üvegházhatás következménye. A jelenség különösen a talaj felső 5–10 cm-es rétegében szembetűnő, vagyis éppen ott, ahol a kártevő lárvák, bábok és imágók túlnyomó többsége megtelepszik.

Ahogy mélyebbre hatolunk a talajba a fóliasátor alatt, úgy csökken a hőmérséklet. A kár­tevők alkalmazkodnak ehhez, s a talaj felső 5–15 cm-es rétegében telelnek át, ahol a hőmérséklet kedvezőbb.

Fagyos éjszakákon a kép lényegesen árnyaltabb. A fólia alatt a hősugárzás visszaverődése miatt a lehűlés sebessége mindössze 30–40%-a a szabadföldi értéknek. Amikor a külső hőmérséklet -15–17 °C között alakul, a fólia alatti talajfelszín „csak” -3–5 °C-ra hűl. Ez az eltérés életmentő lehet számos kártevő számára, hiszen a kritikus pusztulási küszöb -6–8 °C között húzódik. Itt jegyezném meg, hogy a nagyobb létesítményekben, az akár 2–5 hajós fóliasátrak esetében a belső részeken fagymentes körülmények is lehetnek.

A fagyás gyakorisága és időtartama szintén kritikus tényező. Szabadföldön egy hideg éjszaka során a talajfelszín 8–10 órán át is fagypont alatt maradhat, míg fóliasátorban ez az időtartam ritkán haladja meg a 4–6 órát. Ez jelentősen csökkenti a fagyhatást, és javítja a kártevők túlélési esélyeit.

A relatív páratartalom télen a fóliasátorban általában 70–85% között mozog, szemben a szabadföldi 50–65%-os értékekkel. Ez a magas páratartalom minimalizálja a kiszáradási stresszt az áttelelő egyedek számára. Például az üvegházi molytetű kifejezetten érzékeny az alacsony páratartalomra.

A szélhatás teljes hiánya szintén előnyös a kártevők számára. Szabadföldön a téli szél jelentősen növeli a hőveszteséget, tovább csökkentve az áttelelés esélyét.

A kártevők búvóhelyei a fóliasátorban. A szerkezeti elemek mikro­klímája

A fémívek vagy fa tartóoszlopok tövében, ahol a talaj és a szerkezet találkozik, különösen kedvező körülmények alakulnak ki, elsősorban a déli oldalon. A jelenség magyarázata, hogy a szerkezet a nappali felmelegedés során hőt akkumulál, majd lassan leadja éjszaka – ezért is találkozhatunk a téli időszakban kártevőkkel, bábokkal e helyeken.

A nejlon illesztései és a tűrések szintén kritikus búvóhelyek. Főként a tripszek számára ideális telelési helyek ezek.

A nejlon és a talaj találkozási pontja, ahol a fólia a talajhoz van rögzítve, úgyszintén kitűnő búvóhely. Itt a hőmérséklet kedvezőbb, és a páratartalom is magasabb, ezért is húzódnak leginkább ide a kártevőink; különösen igaz ez a csigára.

Szintén fontos tényező a növénymaradványok problémája, s nemcsak a kártevők, de – legalább ennyire – a kórokozók szempontjából is. Egy 1-2 cm vastag növényi mulcsréteg alatt a kártevők túlélési esélyei jobbak. Ezért is fontos, hogy a szezon végi nagytakarítást a lehető legalaposabban hajtsuk végre, s ne maradjanak bent növényi részek, talajtakaró fóliák, kertészeti eszközök (csepegtetőcső, nejlondarabok stb.). S ha lehet, úgy teleltessük át a fóliasátrunkat, hogy a talajlazítást elvégeztük – ezzel is fokozzuk a téli hideghatás hatékonyságát.

Összefoglalva, a fóliasátrakban a kártevőknek sokkal enyhébb időjárási körülményekkel kell szembenézniük. Ezért is fontos, hogy ha lehetőségünk van rá, a fagyos napokon tartsuk nyitva a sátrat, és növeljük a fagyhatást, elősegítve ezzel a kártevők gyérülését. Ezenkívül a rengeteg búvóhely miatt rendszeres fertőtlenítésre és a megfelelő talajmunkára is szükség van a kártevők kordában tartásához. (Folytatjuk.)

Molnár Ildikó,
az „Egán Ede” KGK JA falugazdásza,
a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei
Jótékonysági Alapítvány munkatársa

Forrás: karpataljalap.net https://karpataljalap.net/2026/02/22/miert-telelnek-konnyebben-kartevok-foliasatorban

Az uborka kártevőinek csapdázási eredményei

Az uborka kártevőinek csapdázási eredményei

(Kárpátalja, 2025. augusztus–október)

A növényvédelem szó hallatán legtöbbször a permetezésekre és a különféle kemikáliákra gondolunk, holott ez rendkívül összetett tevékenység. Egyik sarokpontja a rovarcsapdázás, mely történhet monitoring (megfigyelés) vagy a kártevők gyérítése céljából. Esetünkben mindkét módszert vizsgáltuk, az alábbi eredményekkel.

Tovább