Amikor a cukrot meg kell őrizni – a félédes bor készítésének nehézségei

Amikor a cukrot meg kell őrizni – a félédes bor készítésének nehézségei

Az idei szüret már mögöttünk van, így most a pincékben dől el, hogy a betakarított szőlőből milyen bor készül. A 2026-os évben több helyen gyors cukorfelhalmozódást tapasztalhattunk, miközben a tartós szárazság miatt kisebb bogyókkal és gyengébb létartalommal is találkoztunk. Ahol a szőlő megfelelően beérett, ott most különösen érdekes lehet a természetes maradékcukrot tartalmazó, félédes bor készítése.

A félédes bor készítésénél két út közül választhatunk. Az egyik, amikor a bort teljesen kierjesztjük szárazra, majd utólag édesítjük, például mustsűrítménnyel. A másik, amikor az erjedés megfelelő pontján beavatkozunk, és a szőlő saját cukrából hagyunk vissza a borban. Ez utóbbi már jóval nagyobb odafigyelést kíván, hiszen nemcsak azt kell eltalálni, mennyi cukrot szeretnénk a borban hagyni, hanem azt is, hogyan tudjuk később stabilan megtartani.

Nem elég csak a cukortartalmat figyelni

A szőlő cukortartalma a szüret után már nem növekszik. A mustban található glükózt és fruktózt az élesztők az erjedés során fokozatosan alkohollá alakítják. Ahogy halad az erjedés, egyre kevesebb cukor marad, ezért a félédes bor készítésénél el kell találni azt a pillanatot, amikor még megfelelő mennyiségű természetes cukor van jelen.

Itt azonban könnyű hibázni. Az erjedő mustot ugyanis a szén-dioxid is megtévesztővé teszi. A buborékok miatt kóstoláskor sokszor szárazabbnak érezzük a bort, mint amilyen valójában. A cukortartalom ezért jóval magasabb lehet annál, mint amit az ízérzet alapján gondolnánk. De nemcsak ez a probléma. Előfordulhat, hogy a borban még viszonylag sok cukor maradt, miközben az alkoholtartalom csak 9 százalék körül van. Ez egy félédes bornál már önmagában nem biztosít megfelelő stabilitást, ezért nem szabad pusztán a cukor alapján eldönteni, mikor állítsuk le az erjedést.

Az idei évben is találkozhattunk magas cukorfokkal, de a magas cukor önmagában még nem jelent kiváló alapanyagot. Fontos volt a szüret időpontja, a savak állapota, az aromaanyagok érettsége és az is, hogy a szárazság nem kényszerítette-e túl korán megállásra a szőlő fejlődését. A túlérésnél a vízvesztés miatt tovább koncentrálódhat a cukor és az aromaanyag, megfelelő körülmények között ez nagyon gazdag bort adhat. A nemesrothadásos szőlő pedig még ennél is magasabb cukorfokot érhet el.

Más a helyzet akkor, amikor a szárazság miatt a szőlő fejlődése lelassul. Ilyenkor a refraktométer már megfelelő cukorfokot mutathat, de a savak és az aromák még nem biztos, hogy ugyanazon a szinten vannak. Ezért a jó félédes bor alapja is a megfelelően érett szőlő, nem pedig a minél magasabb cukorfok.

Az erjedés leállítása után kezdődik a stabilizálás

Az erjedés leállítását megfelelő időben kell elvégezni, de ezzel még nem fejeződik be a munka. Ha hűtéssel avatkozunk be, az elsődleges cél az élesztők működésének leállítása, illetve erős visszaszorítása. Ezután a bort érdemes mielőbb megfelelően kezelni: következhet a derítés, majd a fejtés, a bor állapotának ellenőrzése és a szükséges szabadkénessav-szint beállítása. Ahol a technológiai lehetőség adott, a steril szűrés adhat nagyobb biztonságot, ezután pedig következhet a palackozás.

Borok keresése

A kisgazdaságokban ez természetesen nem mindig oldható meg úgy, mint egy korszerű pincészetben. Ha a steril szűrés nem biztosított, más stabilizálási megoldások is felmerülhetnek, például a kálium-szorbát alkalmazása. Ezzel azonban óvatosan kell bánni, mert nem megfelelő körülmények között bomlási melléktermékek miatt kellemetlen, úgynevezett muskátliíz is kialakulhat. Ezért a félédes boroknál különösen fontos, hogy ne csak az erjedést állítsuk le, hanem a későbbi újraerjedés lehetőségét is kizárjuk.

Aki palackban szeretné tartani a maradékcukrot, annak erre különösen oda kell figyelnie. Ha életképes élesztők maradnak a borban, a cukor később újra erjedésnek indulhat. Ilyenkor a bor édessége csökken, szén-dioxid képződik, zárt palackban pedig a nyomás veszélyesen megemelkedhet.

Sokan próbálják a must cukortartalmát még az erjedés előtt mesterségesen növelni, de ettől még nem lesz olyan összetett a bor, mint amikor a cukor és az aromaanyagok természetes érés során alakultak ki a szőlőben. A jó félédes borhoz tehát először jó alapanyag kell, utána pedig pontos és ellenőrzött erjesztés.

Az idei évjáratban is volt lehetőség arra, hogy a megfelelően érett, magasabb cukortartalmú szőlőből szép félédes borokat készítsünk. Ehhez azonban nem elég a magas mustfok. A szüret időpontja, a savak, az aromaanyagok, az erjedés állapota és végül a bor stabilizálása együtt határozza meg a végeredményt.

A félédes bor édes íze önmagában még nem jelent jó bort. Attól lesz igazán jó, ha a természetes maradékcukor mellett a savak, az alkohol és az aromák is egyensúlyban maradnak. A jó félédes bor nem attól lesz jó, hogy sok cukor marad benne, hanem attól, hogy ezt a cukrot úgy sikerül megőrizni, hogy közben a bor megőrzi frissességét, aromáját és egyensúlyát is.

A 2026-os évjárat sajátosságairól már a szüret kezdetén látszott, hogy a megszokottól eltérő megközelítést igényel. A szüreti időpont helyes megválasztásáról szóló szakmai összefoglaló arra hívta fel a figyelmet, hogy a tartós szárazság mellett gyorsan emelkedett a szőlő cukortartalma, miközben a bogyók létartalma csökkent. A megfelelő érettség megítélésénél ezért a cukorfok mellett a savakat, az ízeket és az alapanyag általános állapotát is figyelembe kell venni.

A pincemunka biztonságát már a feldolgozás előtt érdemes megalapozni. A szürethez és az erjesztéshez szükséges segédanyagokról készült útmutató a kénezés, a fajélesztők, az élesztőtápok és a derítőszerek szerepével is foglalkozik. Az erjedési hőmérséklet ellenőrzése szintén meghatározó, hiszen a túlzott felmelegedés az aromaanyagok megőrzését és az élesztők működését egyaránt kedvezőtlenül befolyásolhatja.

Magának a folyamatnak a megértéséhez kapcsolódik a must erjedését részletesen bemutató szakmai írás is. Az erjedés biokémiai folyamata alapvetően meghatározza a készülő bor tulajdonságait, ezért a higiénia és az egészséges szőlő feldolgozása mellett az erjedés megfelelő irányítása is fontos része a pincemunkának.

A technológia természetesen a készítendő bor típusától is függ. A vörösbor készítésének és a kékszőlő héjon tartásának kérdéseinél ugyancsak hangsúlyos, hogy a magasabb cukorfok önmagában nem jelent jobb alapanyagot. A savak, az aromák, valamint a héj és a mag érettsége együttesen határozzák meg, mikor érdemes szüretelni és milyen feldolgozási módot célszerű választani.

A korábbi évjáratok tapasztalatai szintén azt mutatják, hogy a mennyiség és a minőség nem mindig jár együtt. A 2025-ös korai borszőlőszüret tapasztalatai szerint az időjárási szélsőségek kisebb hozamokat eredményeztek, miközben egyes területeken kedvező minőségű alapanyag termett. A szőlő érettsége és a megfelelő szüreti időpont akkor is alapvetően meghatározta, milyen bor kerülhetett később a pincékbe.

Varga István,
az „Egán Ede” KGK JA falugazdásza,
a „Pro Agricultura Carpatika” KMJA munkatársa

Forrás: karpatinfo.net https://karpatinfo.net/gazdasag/karpatalja-borkeszites-feledes-bor-maradekcukor-200108169

A klímaváltozás új kihívásai a szőlő növényvédelmében

A klímaváltozás új kihívásai a szőlő növényvédelmében

Az elmúlt években a szőlőtermesztésben egyre inkább azt tapasztaljuk, hogy a megszokott növényvédelmi technológiák önmagukban már nem minden esetben elegendők. A klímaváltozás hatására nem csupán az átlaghőmérséklet emelkedik, hanem egyre gyakoribbá válnak a szélsőséges időjárási helyzetek is. A gazdáknak ma már nemcsak a kártevők és a betegségek ellen kell védekezniük, hanem folyamatosan alkalmazkodniuk kell az egyre kiszámíthatatlanabb időjáráshoz is.

A 2026-os év ismét próbára tette a szőlőtermesztőket. A tavaszi fagyok sok ültetvényben jelentős károkat okoztak, különösen az alacsonyabban fekvő területeken. Számos helyen elfagytak a fiatal hajtások és fürtkezdemények, a tőkéknek pedig az alvó- és mellékrügyekből kellett újra kihajtaniuk. Ezt követően hosszabb száraz időszak alakult ki, amely ugyan visszaszorította a legtöbb gombás betegség fejlődését, ugyanakkor komoly stresszhatást jelentett a növények számára.

A száraz időjárás azonban könnyen hamis biztonságérzetet kelthet. Sokan ilyenkor úgy gondolják, hogy a növényvédelmi kezelések halaszthatók, pedig az utóbbi évek tapasztalata ennek éppen az ellenkezőjét mutatja. Egy-egy nyári zápor vagy zivatar, majd az azt követő meleg, párás idő elegendő ahhoz, hogy rövid idő alatt megjelenjenek a gombás betegségek. A növényvédelmet ezért nem a már kialakult fertőzéshez, hanem a várható időjárási viszonyokhoz kell igazítani.

Továbbra is a lisztharmat jelenti az egyik legnagyobb veszélyt a szőlőben. A virágzás időszakában és közvetlenül utána különösen érzékenyek a fiatal fürtök, ezért ilyenkor nem szabad késlekedni a védekezéssel. A megelőző kezelések minden évben biztonságosabbak és eredményesebbek, mint a már kialakult fertőzés megfékezése.

A lisztharmat mellett egyre nagyobb figyelmet kell fordítani a feketerothadásra is. A tapasztalatok szerint a betegség szinte menetrendszerűen jelenik meg: a direkttermő fajtáknál rendszerint már június közepén, míg a nemes fajtáknál általában Péter–Pál napja környékén. Ezekben a napokban gyakori, hogy a nagy melegeket egy-egy zápor szakítja meg, amelyet gyors felmelegedés követ. Ez a meleg, párás mikroklíma kiváló feltételeket teremt a feketerothadás számára. Amennyiben nem védekezünk időben, a betegség akár a termés 60–80 százalékát is elpusztíthatja.

Bár az idei év első fele viszonylag száraz volt, a peronoszpóráról sem szabad megfeledkezni. Az első komolyabb csapadékot követő felmelegedés már elegendő lehet a fertőzés kialakulásához. Saját megfigyeléseim során már találtam fertőzött levelet és fürtperonoszpórát is, ami jól mutatja, hogy a kórokozó jelen van. Ezért a lisztharmat és a feketerothadás elleni védekezést minden esetben célszerű olyan készítménnyel kiegészíteni, amely a peronoszpóra ellen is megfelelő védelmet biztosít.

A szélsőséges időjárás másik következménye a hirtelen érkező viharok és jégesők gyakoriságának növekedése. A jégverés mechanikai sérüléseket okoz a leveleken és a fürtökön, amelyeken keresztül könnyen megtelepedhetnek a különböző kórokozók. Ilyen esetekben a gyors beavatkozás döntő jelentőségű. A növényvédelmi kezelést lehetőség szerint néhány órán belül, de legkésőbb egy napon belül célszerű elvégezni. A sebzések beszárításában a réztartalmú készítmények továbbra is fontos szerepet töltenek be, de ma már több korszerű hatóanyag is rendelkezésünkre áll a fertőzések megelőzésére.

Az időjárási szélsőségekhez a termesztéstechnológiának is alkalmazkodnia kell. Aszályos időszakban nem célszerű túl korán visszavágni a hajtásokat. A magasabb, dúsabb lombfal természetes árnyékot biztosít a fürtök számára, mérsékli a napégés veszélyét, és részben a jégverés káros hatását is csökkentheti. Természetesen mindezt úgy kell megvalósítani, hogy a lombfal továbbra is jól átszellőzzön, és a permetlé megfelelően eljusson a fürtzónába.

Az időjárási szélsőségek mellett egy új növényvédelmi kihívásra is fel kell készülnünk. A szomszédos országokban az aranyszínű sárgaság fitoplazmás betegség jelentős károkat okoz a szőlőültetvényekben. A betegséget az amerikai szőlőkabóca terjeszti, amelynek rajzását az Öko Gazda Alapítvány az idei évben Kárpátalja több szőlőtermő településén is folyamatosan figyelemmel kíséri. A kihelyezett sárga ragadós színcsapdák alapján az amerikai szőlőkabóca rajzása már megkezdődött, ugyanakkor a fitoplazmás betegség jelenlétét Kárpátalján továbbra sem igazolt. Éppen ezért most még lehetőségünk van a megelőzésre. A jelenlegi gombaölő szeres kezeléseket célszerű egy hatékony rovarölő készítménnyel is kiegészíteni, hogy csökkentsük a kabóca állományát és ezzel a betegség későbbi behurcolásának, illetve esetleges terjedésének kockázatát. A védekezésre több hatóanyag is rendelkezésre áll, jelenleg jó eredményt biztosítanak az acetamiprid hatóanyagú készítmények, de megfelelő megoldást jelenthetnek a deltametrin vagy a lambda-cihalotrin hatóanyagú rovarölő szerek is.

A növényvédelmet ma már nem lehet sablon szerint végezni. A siker kulcsa a folyamatos megfigyelés, az időjárási körülményekhez igazított technológia, a kiegyensúlyozott tápanyag-utánpótlás és a megfelelő időben elvégzett beavatkozások összehangolása. A klímaváltozást megállítani nem tudjuk, de alkalmazkodni hozzá igen. Ez lesz a következő évek egyik legfontosabb feladata minden szőlőtermesztő számára.

Varga István
„Egán Ede” KGK JA falugazdásza
a „Pro Agricultura Carpatika” KMJA munkatársa.

Forrás: karpatinfo.net https://karpatinfo.net/gazdasag/karpatalja-ukrajna-szolo-novenyvedelme-szolotermesztes-2026-07-15