Amikor a cukrot meg kell őrizni – a félédes bor készítésének nehézségei

Amikor a cukrot meg kell őrizni – a félédes bor készítésének nehézségei

Az idei szüret már mögöttünk van, így most a pincékben dől el, hogy a betakarított szőlőből milyen bor készül. A 2026-os évben több helyen gyors cukorfelhalmozódást tapasztalhattunk, miközben a tartós szárazság miatt kisebb bogyókkal és gyengébb létartalommal is találkoztunk. Ahol a szőlő megfelelően beérett, ott most különösen érdekes lehet a természetes maradékcukrot tartalmazó, félédes bor készítése.

A félédes bor készítésénél két út közül választhatunk. Az egyik, amikor a bort teljesen kierjesztjük szárazra, majd utólag édesítjük, például mustsűrítménnyel. A másik, amikor az erjedés megfelelő pontján beavatkozunk, és a szőlő saját cukrából hagyunk vissza a borban. Ez utóbbi már jóval nagyobb odafigyelést kíván, hiszen nemcsak azt kell eltalálni, mennyi cukrot szeretnénk a borban hagyni, hanem azt is, hogyan tudjuk később stabilan megtartani.

Nem elég csak a cukortartalmat figyelni

A szőlő cukortartalma a szüret után már nem növekszik. A mustban található glükózt és fruktózt az élesztők az erjedés során fokozatosan alkohollá alakítják. Ahogy halad az erjedés, egyre kevesebb cukor marad, ezért a félédes bor készítésénél el kell találni azt a pillanatot, amikor még megfelelő mennyiségű természetes cukor van jelen.

Itt azonban könnyű hibázni. Az erjedő mustot ugyanis a szén-dioxid is megtévesztővé teszi. A buborékok miatt kóstoláskor sokszor szárazabbnak érezzük a bort, mint amilyen valójában. A cukortartalom ezért jóval magasabb lehet annál, mint amit az ízérzet alapján gondolnánk. De nemcsak ez a probléma. Előfordulhat, hogy a borban még viszonylag sok cukor maradt, miközben az alkoholtartalom csak 9 százalék körül van. Ez egy félédes bornál már önmagában nem biztosít megfelelő stabilitást, ezért nem szabad pusztán a cukor alapján eldönteni, mikor állítsuk le az erjedést.

Az idei évben is találkozhattunk magas cukorfokkal, de a magas cukor önmagában még nem jelent kiváló alapanyagot. Fontos volt a szüret időpontja, a savak állapota, az aromaanyagok érettsége és az is, hogy a szárazság nem kényszerítette-e túl korán megállásra a szőlő fejlődését. A túlérésnél a vízvesztés miatt tovább koncentrálódhat a cukor és az aromaanyag, megfelelő körülmények között ez nagyon gazdag bort adhat. A nemesrothadásos szőlő pedig még ennél is magasabb cukorfokot érhet el.

Más a helyzet akkor, amikor a szárazság miatt a szőlő fejlődése lelassul. Ilyenkor a refraktométer már megfelelő cukorfokot mutathat, de a savak és az aromák még nem biztos, hogy ugyanazon a szinten vannak. Ezért a jó félédes bor alapja is a megfelelően érett szőlő, nem pedig a minél magasabb cukorfok.

Az erjedés leállítása után kezdődik a stabilizálás

Az erjedés leállítását megfelelő időben kell elvégezni, de ezzel még nem fejeződik be a munka. Ha hűtéssel avatkozunk be, az elsődleges cél az élesztők működésének leállítása, illetve erős visszaszorítása. Ezután a bort érdemes mielőbb megfelelően kezelni: következhet a derítés, majd a fejtés, a bor állapotának ellenőrzése és a szükséges szabadkénessav-szint beállítása. Ahol a technológiai lehetőség adott, a steril szűrés adhat nagyobb biztonságot, ezután pedig következhet a palackozás.

Borok keresése

A kisgazdaságokban ez természetesen nem mindig oldható meg úgy, mint egy korszerű pincészetben. Ha a steril szűrés nem biztosított, más stabilizálási megoldások is felmerülhetnek, például a kálium-szorbát alkalmazása. Ezzel azonban óvatosan kell bánni, mert nem megfelelő körülmények között bomlási melléktermékek miatt kellemetlen, úgynevezett muskátliíz is kialakulhat. Ezért a félédes boroknál különösen fontos, hogy ne csak az erjedést állítsuk le, hanem a későbbi újraerjedés lehetőségét is kizárjuk.

Aki palackban szeretné tartani a maradékcukrot, annak erre különösen oda kell figyelnie. Ha életképes élesztők maradnak a borban, a cukor később újra erjedésnek indulhat. Ilyenkor a bor édessége csökken, szén-dioxid képződik, zárt palackban pedig a nyomás veszélyesen megemelkedhet.

Sokan próbálják a must cukortartalmát még az erjedés előtt mesterségesen növelni, de ettől még nem lesz olyan összetett a bor, mint amikor a cukor és az aromaanyagok természetes érés során alakultak ki a szőlőben. A jó félédes borhoz tehát először jó alapanyag kell, utána pedig pontos és ellenőrzött erjesztés.

Az idei évjáratban is volt lehetőség arra, hogy a megfelelően érett, magasabb cukortartalmú szőlőből szép félédes borokat készítsünk. Ehhez azonban nem elég a magas mustfok. A szüret időpontja, a savak, az aromaanyagok, az erjedés állapota és végül a bor stabilizálása együtt határozza meg a végeredményt.

A félédes bor édes íze önmagában még nem jelent jó bort. Attól lesz igazán jó, ha a természetes maradékcukor mellett a savak, az alkohol és az aromák is egyensúlyban maradnak. A jó félédes bor nem attól lesz jó, hogy sok cukor marad benne, hanem attól, hogy ezt a cukrot úgy sikerül megőrizni, hogy közben a bor megőrzi frissességét, aromáját és egyensúlyát is.

A 2026-os évjárat sajátosságairól már a szüret kezdetén látszott, hogy a megszokottól eltérő megközelítést igényel. A szüreti időpont helyes megválasztásáról szóló szakmai összefoglaló arra hívta fel a figyelmet, hogy a tartós szárazság mellett gyorsan emelkedett a szőlő cukortartalma, miközben a bogyók létartalma csökkent. A megfelelő érettség megítélésénél ezért a cukorfok mellett a savakat, az ízeket és az alapanyag általános állapotát is figyelembe kell venni.

A pincemunka biztonságát már a feldolgozás előtt érdemes megalapozni. A szürethez és az erjesztéshez szükséges segédanyagokról készült útmutató a kénezés, a fajélesztők, az élesztőtápok és a derítőszerek szerepével is foglalkozik. Az erjedési hőmérséklet ellenőrzése szintén meghatározó, hiszen a túlzott felmelegedés az aromaanyagok megőrzését és az élesztők működését egyaránt kedvezőtlenül befolyásolhatja.

Magának a folyamatnak a megértéséhez kapcsolódik a must erjedését részletesen bemutató szakmai írás is. Az erjedés biokémiai folyamata alapvetően meghatározza a készülő bor tulajdonságait, ezért a higiénia és az egészséges szőlő feldolgozása mellett az erjedés megfelelő irányítása is fontos része a pincemunkának.

A technológia természetesen a készítendő bor típusától is függ. A vörösbor készítésének és a kékszőlő héjon tartásának kérdéseinél ugyancsak hangsúlyos, hogy a magasabb cukorfok önmagában nem jelent jobb alapanyagot. A savak, az aromák, valamint a héj és a mag érettsége együttesen határozzák meg, mikor érdemes szüretelni és milyen feldolgozási módot célszerű választani.

A korábbi évjáratok tapasztalatai szintén azt mutatják, hogy a mennyiség és a minőség nem mindig jár együtt. A 2025-ös korai borszőlőszüret tapasztalatai szerint az időjárási szélsőségek kisebb hozamokat eredményeztek, miközben egyes területeken kedvező minőségű alapanyag termett. A szőlő érettsége és a megfelelő szüreti időpont akkor is alapvetően meghatározta, milyen bor kerülhetett később a pincékbe.

Varga István,
az „Egán Ede” KGK JA falugazdásza,
a „Pro Agricultura Carpatika” KMJA munkatársa

Forrás: karpatinfo.net https://karpatinfo.net/gazdasag/karpatalja-borkeszites-feledes-bor-maradekcukor-200108169

Vörösborkészítés – meddig legyen a kékszőlő a héján és miért?

Vörösborkészítés – meddig legyen a kékszőlő a héján és miért?

Kárpátalján is megkezdődött a szüret, a korai fajták már a pincékbe kerülnek. A kékszőlőnél azonban különösen fontos, hogy ne csak azt nézzük, mit mutat a refraktométer. Kékszőlőnél sem elég a cukorfokot figyelni. Nem mindegy a savtartalom, a bogyó íze, a héj állapota, de talán még fontosabb a héj és a mag tanninérettsége. Ezek együtt döntik el, hogy mikor érdemes leszedni a szőlőt.

Az idei évben a tartós szárazság miatt több helyen kisebb bogyókkal, gyengébb létartalommal és gyorsabb cukorfelhalmozódással találkozunk. Ezért sem szerencsés csak arra várni, hogy minél magasabb mustfokot mérjünk. Lehet olyan szőlőnk, amely már megfelelő cukortartalmú, de még nem áll készen egy szép vörösborra. Mennyi cukor kell a vörösborhoz?

Irányadóan 18–19 magyar mustfoktól már lehet elfogadható minőségű száraz vörösbor készítésében gondolkodni, de ez nem egy olyan határ, amit minden esetben kőbe kell vésni. A magasabb cukorfok természetesen nagyobb alkoholtartalmat is jelent, de a több alkohol nem jelenti automatikusan azt, hogy jobb lesz a borunk.

Egy normál, száraz vörösbornál nagyjából 21–23 mustfok körül már megfelelő alapanyagról beszélhetünk. Ha ennél jóval magasabbra engedjük a cukrot, könnyen 14–15 százalék vagy még magasabb alkoholtartalmú bor készülhet. Az ilyen bor sokszor nehézkes, „meleg” érzetű lesz, az alkohol pedig elnyomhatja a gyümölcsös aromákat. Az egyensúly is felborulhat, főleg akkor, ha a savak nem tudják ellensúlyozni a magas alkoholt. Ezért nem az a cél, hogy mindenáron a lehető legmagasabb cukorfokkal szüreteljünk, hanem az, hogy a szőlő érettsége és a készítendő bor stílusa összhangban legyen.

Miért kell a kékszőlőt héjon tartani? A vörösbor színe elsősorban a héjból származó színanyagokból alakul ki. A héjon tartás során azonban nemcsak színt, hanem különböző fenolos anyagokat, köztük tanninokat is kioldunk.

Az alkoholos erjedés közben a cefre felmelegszik, és ez segíti a héjból történő kioldódást. Közben a héj és a mag is hatással van a bor szerkezetére.

De itt jön egy fontos dolog: nem mindegy, milyen érett volt a héj és a mag a szüretkor. Ha éretlen a szőlő, akkor a hosszú héjon tartással nem feltétlenül jobb bort kapunk. Éretlen tanninok kerülhetnek a borba, amelyek kesernyés, zöldes, erősen fanyar ízt adhatnak.

Könnyed vörösbor vagy nagytestű bor? Először azt kell eldönteni, milyen bort akarunk készíteni. Ha könnyed, gyümölcsös, hamar fogyasztható vörösbor a cél, akkor általában nem szükséges hosszú ideig a héjon tartani a cefrét. Ilyenkor a friss gyümölcsösség megőrzése fontosabb, mint a minél több tannin és színanyag kioldása. Egy nagyobb testű, későbbi fogyasztásra, érlelésre szánt vörösbornál már más a helyzet. Ha az alapanyag valóban érett, a hosszabb és tudatosan irányított héjon tartás több színt, tannint és szerkezetet adhat a bornak.

Nem az a szabály, hogy minél tovább van a héjon, annál jobb lesz. A héjon tartás hosszát az alapanyaghoz kell igazítani. 

Mikor préseljük ki? Sokszor azt kérdezik a gazdák, hogy hány napig kell a vöröscefrét a héjon tartani. Erre nincs egyetlen jó válasz. Nézni kell a cefre színét, kóstolni kell a levet, és figyelni kell, hogyan változik a tanninérzet. Ha már azt kapjuk a héjon tartástól, amit szeretnénk, akkor nincs értelme csak azért tovább hagyni, mert „a vörösbornak még kell pár nap”.

A könnyedebb vörösbornál hamarabb jöhet a préselés, míg egy nagyobb testű bornál tovább tarthat a héjon tartás. A lényeg azonban az, hogy ne a naptár, hanem a szőlő és a készülő bor mondja meg, mikor van itt az ideje.

És mi a helyzet a rozéval? Rozénál éppen az ellenkező irányba megyünk. Itt a cél a friss, gyümölcsös bor, ezért a kékszőlőt csak rövid ideig hagyjuk a héjjal érintkezni, majd préseljük.

Van olyan technológia is, amikor a kékszőlő cefréjéből a kezdeti szakaszban bizonyos mennyiségű mustot leengedünk, és a maradó vöröscefrét koncentráltabbá tesszük. Ezt megfelelő alapanyag és borászati cél esetén lehet alkalmazni, de itt sem az a lényeg, hogy minél több levet vegyünk ki. Az arányokat mindig a kívánt borhoz kell igazítani. Bizonyos esetekben egy jól megválasztott mennyiségű rozé levétele még a vörösbor szerkezetének is kedvezhet.

Ne feledkezzünk meg a tejsavbontásról sem! A vörösbor készítésénél az alkoholos erjedés után még van egy fontos folyamat, a tejsavbontás, vagyis a malolaktikus erjedés. Ennek során a baktériumok az almasavat tejsavvá alakítják. Ettől a bor savérzete lágyabbá válik, és a vörösboroknál ez általában kívánatos folyamat. A tejsavbontást azonban a kén-dioxid és az alacsony hőmérséklet is gátolja. Gyakori, hogy az alkoholos erjedés végére lehűl a bor, ezért a folyamat lelassul vagy teljesen leáll. Tavasszal, amikor a pince és a bor újra felmelegszik, ismét megindulhat. Nem jó, ha ez a folyamat hónapokig vontatottan zajlik, mert ilyenkor a bor mikrobiológiailag instabilabb lehet, és nagyobb az esélye különböző borhibáknak is. Ha szükséges, a folyamatot fokozatos melegítéssel lehet segíteni. Nem kell azonban ész nélkül fűteni a bort. A túl gyors vagy túl nagy hőmérséklet-emelés az illatok rovására mehet, és más mikrobiológiai problémákat is előidézhet. A tiszta pince, a megfelelő hőmérséklet és a bor rendszeres ellenőrzése sokat számít.

A jó vörösbor is már a szüretkor eldől. A vörösbor készítésénél tehát nem lehet egyetlen számot, a mustfokot nézni. Fontos a cukor, de ugyanilyen fontos a sav, a bogyó íze, a héj állapota és a tanninok érettsége. Azt is már a szüret előtt el kell dönteni, hogy könnyed, gyümölcsös vörösbort szeretnénk, vagy egy nagyobb testű, hosszabban érlelhető bort. Ettől függhet a szüret időpontja, a héjon tartás hossza és az egész feldolgozás menete.

Varga István,
az „Egán Ede” KGK JA falugazdásza,
a „Pro Agricultura Carpatika” KMJA munkatársa

Forrás: karpatinfo.net https://karpatinfo.net/gazdasag/karpatalja-borkeszites-boraszat-szuret-200107387

Szőlőfeldolgozás 2025 – Korszerű szempontok a szüret során

Szőlőfeldolgozás 2025 – Korszerű szempontok a szüret során

Kárpátalján az idei évben is közeledik a borszőlők szüretének ideje. A 2024-es tapasztalatok alapján fontos, hogy még tudatosabban készüljünk fel a szüretre, figyelembe véve a klímaváltozás okozta kihívásokat és a modern borászati gyakorlat fejlődését. A borszőlők betakarítása továbbra is jelentősen eltér a csemegeszőlők szedésétől, ugyanakkor az elmúlt évek tapasztalatai új megközelítéseket is igényelnek.

Tovább

Szőlőfeldolgozás: mire figyeljünk szüret közben

Szőlőfeldolgozás: mire figyeljünk szüret közben

Vidékünkön, Kárpátalján, is lassan elkezdődik a borszőlők szedése, szüretje. A borszőlők betakarítása több szempontból is eltér a csemegeszőlők szedésétől. Másként nézzük az érési folyamatokat, hiszen más a cél. Csemegeszőlők esetében a kívánatos, fajtára jellemző szín elérése után már csak az édességre kell figyelni, ha a szemek elérték a megfelelő édességet, a szőlő szüretelhető, ráadásul a tőkén belül észrevehető fürtök közti különbségek sem okoznak gondot, hiszen nem kell minden fürtöt egyszerre leszednünk a tőkéről. A borszőlőknél ez a dolog már sokkal bonyolultabb, hiszen a szüretet fajtánkként egy menetben végezzük, és a cukron kívül savra és egy sor más befolyásoló tényezőre is figyelnünk kell a megfelelő borminőség eléréséhez.

Tovább

Felkészülés a korai szüretre

Felkészülés a korai szüretre

A 2024-es szőlőszezon az extrém időjárás miatt igen érdekesen alakul. A korai meleg tavasznak köszönhetően igen korán fakadt a szőlő, utána, bár a május kicsit borúsabb, hidegebb lett, de a szüret így is kb. 2-3 héttel korábban kezdődik, mint a megszokott. A júliusi időjárás most nagyon magas hőmérséklettel és komoly UV sugárzással jár. Ez az erős napsugárzás és hő már a meleget kedvelő szőlő számára is problémát okoz.

Tovább

Szüret után a szőlőben

Szüret után a szőlőben

Befejeződött a szüret, a fürtöket már szinte minden területről betakarították. Gondolhatnánk, a szőlőkben már az idei évben nincs más teendő egészen metszésig. Azonban vannak munkák, amelyekre ez a mostani, ősz végi–tél eleji időszak a legalkalmasabb. Ilyenkor elvégezhetjük a szőlők tápanyag utánpótlását, a talajmunkákat a sorközökben, sorok alatt, vagy a hiányzó tőkék pótlását.

Tovább

A szüreti időpont kiválasztása

A szüreti időpont kiválasztása

Vidékünk szőlősgazdái a napokban elkezdik vagy már el is kezdték a szüreti munkát. A szüret kezdetének meghatározása azonban nem is olyan egyszerű, mint amilyennek az elsőre tűnhet. A szüreti időpontot nem lehet naptár szerint meghatározni, hiszen a szőlő érési ideje évjáratról évjáratra hatalmasat változhat. Mindig a szőlő érettségi foka határozza meg a szüret időpontját.

Tovább