A klímaváltozás új kihívásai a szőlő növényvédelmében

A klímaváltozás új kihívásai a szőlő növényvédelmében

Az elmúlt években a szőlőtermesztésben egyre inkább azt tapasztaljuk, hogy a megszokott növényvédelmi technológiák önmagukban már nem minden esetben elegendők. A klímaváltozás hatására nem csupán az átlaghőmérséklet emelkedik, hanem egyre gyakoribbá válnak a szélsőséges időjárási helyzetek is. A gazdáknak ma már nemcsak a kártevők és a betegségek ellen kell védekezniük, hanem folyamatosan alkalmazkodniuk kell az egyre kiszámíthatatlanabb időjáráshoz is.

A 2026-os év ismét próbára tette a szőlőtermesztőket. A tavaszi fagyok sok ültetvényben jelentős károkat okoztak, különösen az alacsonyabban fekvő területeken. Számos helyen elfagytak a fiatal hajtások és fürtkezdemények, a tőkéknek pedig az alvó- és mellékrügyekből kellett újra kihajtaniuk. Ezt követően hosszabb száraz időszak alakult ki, amely ugyan visszaszorította a legtöbb gombás betegség fejlődését, ugyanakkor komoly stresszhatást jelentett a növények számára.

A száraz időjárás azonban könnyen hamis biztonságérzetet kelthet. Sokan ilyenkor úgy gondolják, hogy a növényvédelmi kezelések halaszthatók, pedig az utóbbi évek tapasztalata ennek éppen az ellenkezőjét mutatja. Egy-egy nyári zápor vagy zivatar, majd az azt követő meleg, párás idő elegendő ahhoz, hogy rövid idő alatt megjelenjenek a gombás betegségek. A növényvédelmet ezért nem a már kialakult fertőzéshez, hanem a várható időjárási viszonyokhoz kell igazítani.

Továbbra is a lisztharmat jelenti az egyik legnagyobb veszélyt a szőlőben. A virágzás időszakában és közvetlenül utána különösen érzékenyek a fiatal fürtök, ezért ilyenkor nem szabad késlekedni a védekezéssel. A megelőző kezelések minden évben biztonságosabbak és eredményesebbek, mint a már kialakult fertőzés megfékezése.

A lisztharmat mellett egyre nagyobb figyelmet kell fordítani a feketerothadásra is. A tapasztalatok szerint a betegség szinte menetrendszerűen jelenik meg: a direkttermő fajtáknál rendszerint már június közepén, míg a nemes fajtáknál általában Péter–Pál napja környékén. Ezekben a napokban gyakori, hogy a nagy melegeket egy-egy zápor szakítja meg, amelyet gyors felmelegedés követ. Ez a meleg, párás mikroklíma kiváló feltételeket teremt a feketerothadás számára. Amennyiben nem védekezünk időben, a betegség akár a termés 60–80 százalékát is elpusztíthatja.

Bár az idei év első fele viszonylag száraz volt, a peronoszpóráról sem szabad megfeledkezni. Az első komolyabb csapadékot követő felmelegedés már elegendő lehet a fertőzés kialakulásához. Saját megfigyeléseim során már találtam fertőzött levelet és fürtperonoszpórát is, ami jól mutatja, hogy a kórokozó jelen van. Ezért a lisztharmat és a feketerothadás elleni védekezést minden esetben célszerű olyan készítménnyel kiegészíteni, amely a peronoszpóra ellen is megfelelő védelmet biztosít.

A szélsőséges időjárás másik következménye a hirtelen érkező viharok és jégesők gyakoriságának növekedése. A jégverés mechanikai sérüléseket okoz a leveleken és a fürtökön, amelyeken keresztül könnyen megtelepedhetnek a különböző kórokozók. Ilyen esetekben a gyors beavatkozás döntő jelentőségű. A növényvédelmi kezelést lehetőség szerint néhány órán belül, de legkésőbb egy napon belül célszerű elvégezni. A sebzések beszárításában a réztartalmú készítmények továbbra is fontos szerepet töltenek be, de ma már több korszerű hatóanyag is rendelkezésünkre áll a fertőzések megelőzésére.

Az időjárási szélsőségekhez a termesztéstechnológiának is alkalmazkodnia kell. Aszályos időszakban nem célszerű túl korán visszavágni a hajtásokat. A magasabb, dúsabb lombfal természetes árnyékot biztosít a fürtök számára, mérsékli a napégés veszélyét, és részben a jégverés káros hatását is csökkentheti. Természetesen mindezt úgy kell megvalósítani, hogy a lombfal továbbra is jól átszellőzzön, és a permetlé megfelelően eljusson a fürtzónába.

Az időjárási szélsőségek mellett egy új növényvédelmi kihívásra is fel kell készülnünk. A szomszédos országokban az aranyszínű sárgaság fitoplazmás betegség jelentős károkat okoz a szőlőültetvényekben. A betegséget az amerikai szőlőkabóca terjeszti, amelynek rajzását az Öko Gazda Alapítvány az idei évben Kárpátalja több szőlőtermő településén is folyamatosan figyelemmel kíséri. A kihelyezett sárga ragadós színcsapdák alapján az amerikai szőlőkabóca rajzása már megkezdődött, ugyanakkor a fitoplazmás betegség jelenlétét Kárpátalján továbbra sem igazolt. Éppen ezért most még lehetőségünk van a megelőzésre. A jelenlegi gombaölő szeres kezeléseket célszerű egy hatékony rovarölő készítménnyel is kiegészíteni, hogy csökkentsük a kabóca állományát és ezzel a betegség későbbi behurcolásának, illetve esetleges terjedésének kockázatát. A védekezésre több hatóanyag is rendelkezésre áll, jelenleg jó eredményt biztosítanak az acetamiprid hatóanyagú készítmények, de megfelelő megoldást jelenthetnek a deltametrin vagy a lambda-cihalotrin hatóanyagú rovarölő szerek is.

A növényvédelmet ma már nem lehet sablon szerint végezni. A siker kulcsa a folyamatos megfigyelés, az időjárási körülményekhez igazított technológia, a kiegyensúlyozott tápanyag-utánpótlás és a megfelelő időben elvégzett beavatkozások összehangolása. A klímaváltozást megállítani nem tudjuk, de alkalmazkodni hozzá igen. Ez lesz a következő évek egyik legfontosabb feladata minden szőlőtermesztő számára.

Varga István
„Egán Ede” KGK JA falugazdásza
a „Pro Agricultura Carpatika” KMJA munkatársa.

Forrás: karpatinfo.net https://karpatinfo.net/gazdasag/karpatalja-ukrajna-szolo-novenyvedelme-szolotermesztes-2026-07-15

Fagy, szárazság és növényvédelem

Fagy, szárazság és növényvédelem

A 2026-os év nem indul túl jól a szőlő- és gyümölcstermesztő gazdák számára. Sajnos a normálisnak mondható tél után igen száraz tavasz következett, amit áprilisban egymást követő fagyos éjszakák súlyosbítottak. Sok helyen a hőmérő higanyszála mínusz 6 °C alá is süllyedt. Ez a hideg a már virágzó gyümölcsfákban jelentős károkat okozott. Szinte minden gyümölcsfajnál számottevő a fagykár, bár bizonyos védett helyeken, domboldalakon maradt valamennyi termés, összességében mégis igen jelentős veszteségről beszélhetünk.

Tovább

Szőlő- és gyümölcsfatelepítés tavasszal

Szőlő- és gyümölcsfatelepítés tavasszal

Szőlő telepítésére, tőkék pótlására továbbra is a nyugalmi időszakban van lehetőségünk. Ez az időszak nagyjából novembertől május végéig tart. A telepítés kezdete a lombhullás után, a hajtások beérése, fásulása után indul, és egészen a nagyobb fagyok beálltáig tart. Az utóbbi évek enyhe telei mellett sok esetben télen is lehetőség nyílik az ültetésre. Tavasszal pedig egészen addig végezhetjük ezt a munkát, amíg a szaporítóanyag meg nem indul.

A mostani tavasz azonban több szempontból is eltér a megszokottól. Kárpátalján közel egy hónapja nem hullott számottevő csapadék, a talaj felső rétege sok helyen már most kiszáradt. Ez jelentősen megnehezíti az ültetést, és az eredés sikerességét is nagyban befolyásolja. Ezért az idei évben a megszokottnál is nagyobb hangsúlyt kell fektetnünk a talaj előkészítésére és a megfelelő vízellátás biztosítására.

A szőlő fő szaporítóanyaga a gyökeres oltvány, amely vidékünkön a hosszú távon biztonságos termesztés alapját jelenti. Az oltványokat még ősszel termelik ki az oltványiskolákból, és megfelelő körülmények között tárolják tavaszig. A tárolás során az egyik legnagyobb veszély a kiszáradás, mivel a kitermeléskor a gyökérzet jelentős része megsérül, így a növény vízfelvétele korlátozott. Ennek csökkentésére alkalmazzák a paraffinozást is, amely mérsékli a párologtatást és védi a vesszőket a kora tavaszi napsütéstől. Ültetés előtt mindig győződjünk meg arról, hogy a gyökérzet nem száradt ki, a vessző rugalmas, élő állapotban van.

Ültetés előtt a gyökereket mindenképpen érdemes 24 órára vízbe áztatni. Az ültetőgödör készítésekor ügyeljünk arra, hogy a talaj ne legyen rögös, tömör, mert a gyökerek nehezen tudnak majd benne fejlődni. Száraz talaj esetén célszerű már a gödör kiásásakor is vizet juttatni a talajba, hogy az kissé átnedvesedjen. Ültetéskor a gyökereket egyenletesen helyezzük el, ne hajlítsuk vissza azokat, majd finom morzsalékos földdel takarjuk be.

A száraz talajviszonyok miatt az ültetéskori beöntözés különösen fontos: tövenként legalább 8–12 liter vízzel számoljunk, de nagyon száraz talaj esetén ennél több víz kijuttatása is indokolt lehet. A későbbiekben az öntözés gyakoriságát az időjárás határozza meg, de a jelenlegi körülmények között biztosan szükség lesz többszöri vízpótlásra. Nem célszerű naponta kis mennyiségű vizet kijuttatni, mert ez sekély gyökérképződéshez vezet. Inkább ritkábban, nagyobb adagokkal öntözzünk, hogy a víz mélyebbre jusson, és a gyökérzet lefelé fejlődjön. A talaj felszínének sekély lazítása is segíthet a párolgás csökkentésében.
Röviden meg kell említeni a szaporítóanyaggal behurcolható betegségek kérdését is. A szőlő esetében egyre nagyobb problémát jelent az aranyszínű sárgaság nevű betegség, amely a Kárpát-medence több borvidékén is komoly károkat okoz. A kórokozót elsősorban az amerikai szőlőkabóca terjeszti, de fertőzött szaporítóanyaggal is könnyen új területekre juthat. A betegség ellen közvetlen védekezési lehetőség nincs, a fertőzött tőkék leromlanak, termésük csökken, majd idővel el is pusztulhatnak. Bár Kárpátalján jelenlétét eddig nem igazolták, a környező térségek fertőzöttsége miatt nagy az esély a megjelenésére, ezért különösen fontos, hogy csak megbízható, ellenőrzött szaporítóanyagot használjunk.

A szőlő szaporításának és hajtatásának technológiája alapvetően nem változott, azonban a jelenlegi száraz tavaszban a hajtatott vagy konténeres növények kiültetésekor is fokozott figyelmet kell fordítani az öntözésre. A konténeres növények előnye, hogy már fejlettebb gyökérzettel rendelkeznek, de emiatt vízigényük is nagyobb. A nevelő hengerek alkalmazása továbbra is hasznos: védelmet nyújtanak a vadkár ellen, csökkentik a gyomosodást, és kedvezőbb mikroklímát biztosítanak a fiatal növények számára, ami ilyen száraz időben különösen előnyös.

A szőlő mellett most van a gyümölcsfák ültetésének is az ideje. Az alma, körte, szilva vagy cseresznye telepítése sok tekintetben hasonló a szőlőéhez, azonban a nagyobb gyökértömeg és a hosszabb élettartam miatt még alaposabb munkát igényel. Az ültetőgödör legyen legalább 60–80 cm mély és széles, hogy a gyökerek laza, jól levegőzött talajba kerüljenek. Az alsó rétegbe érett szerves trágyát is tehetünk, de mindig fedjük azt földdel, hogy a gyökerek közvetlenül ne érintkezzenek vele.

Ültetés után itt is elengedhetetlen az alapos beöntözés, fánként akár 15–20 liter vízzel. A fiatal fák az első évben különösen érzékenyek a vízhiányra, ezért száraz időben rendszeres öntözést igényelnek. Érdemes a törzs körül tányért kialakítani, amely segíti a víz megtartását, valamint mulcsozással csökkenthetjük a talaj kiszáradását. A megfelelő ültetés és vízellátás meghatározza a fa későbbi fejlődését, ezért erre a munkára különösen fordítsunk figyelmet.

A tavaszi pótlásokra még közel két hónap áll rendelkezésre. Igyekezzünk ezt az időszakot kihasználni, és a munkát minél előbb elvégezni. Az idei évben azonban különösen igaz, hogy a siker kulcsa nemcsak a szakszerű telepítés, hanem a megfelelő vízellátás folyamatos biztosítása is.

Varga István,
az „Egán Ede” KGK JA falugazdásza,
a „Pro Agricultura Carpatika” KMJA munkatársa

Forrás: karpatinfo.net https://karpatinfo.net/gazdasag/karpatalja-ukrajna-gyumolcstermesztes-gyumolcsfatelepites-2026-04-01