A fás bazsarózsa (Paeonia suffruticosa) nem véletlenül viseli a virágok királynője címet. Lenyűgöző, hatalmas virágai és elegáns megjelenése miatt a díszkertek egyik legértékesebb növénye.
TovábbA fás bazsarózsa ültetése és gondozása
fényigény
Pótmegvilágítás a korai palántanevelésben
Az Egán Ede gazdaságfejlesztési programnak köszönhetően nagyon sok zöldségtermesztő gazdatársam korszerűsítette a fóliasátrait, s tért át a korai fűtött zöldséghajtatásra. Azonban a palántanevelés ezáltal a téli időszakra tolódik, amikor mind a nappal hossza, mind a napfény ereje kevés a sikeres palántaneveléshez. A szép, zömök palánták kineveléséhez, a palántanevelés hosszának lerövidítéséhez ilyenkor elengedhetetlen a mesterséges pótmegvilágosítás. De ennek szakszerű és gazdaságos kivitelezéséhez bizony már előzetes tervezés szükséges.
Főbb elméleti tudnivalók
A világítótestek fénykibocsátását lumenekben (lm) mérik, adják meg a gyártók. Ez tulajdonképpen azzal az energiával arányos, amit a fényforrás (a növények számára is hasznosítható) a látható fény formájában másodpercenként kisugároz. Egyes szakirodalomban ezt a fényteljesítményt wattokban (W) is kifejezik. Azonban ez a teljesítmény nem az, ami az izzókörtéken, fel van tüntetve. A 100 W-os izzókörtének a fogyasztása 100 W, és nem a fénykibocsátása.
Amenyiben a világítótesten nincs feltüntetve lumenekben a fénykibocsátása, akkor a fogyasztási adataik alapján az alábbi táblázat szerint számolhatjuk ki a fogyasztási teljesítménye alapján:
Például: egy 100 W-os izzólámpa fénykibocsátása 100 W x (10-15) lm/W = 1.000-1.500 lm;
egy 400 W-os nátriumgőz lámpa fénykibocsátása: 400 W x 125 lm/W = 50.000 lm.
Igen ám, de a növények fényigényét a megvilágítás mértékegységével, lux-okkal szokták jellemezni. 1 lux az a megvilágítás, amit 1 lumen kibocsátású lámpa 1m2 (1m x 1m) területen tud biztosítani 1m távolságból. Tehát, ha elképzelünk egy kis piramist, aminek az alapja 1m x 1m, s 1m a magassága is akkor a piramis csúcsába helyezett 1lumen fénykibocsátású lámpa a piramis alján 1lux megvilágítást biztosít.
A megvilágítás mértéke a fényforrás fénykibocsátásával egyenes arányban nől, míg a képzeletbeli piramis méreteinek négyzetével csökken. Vegyünk például egy 100 W-os izzólámpát. Ennek a fénykibocsátása kb. 1.200 lm (mint már fentebb kiszámoltuk). Ez az izzólámpa a képzeletbeli 1m-es piramisunk alapján:
1.200 lm/(1m x 1m) = 1.200 lux megvilágítást biztosít. Ha képzeletbeli piramisunk méretét 2 m-rre növeljük, akkor 1.200 lm/(2m x 2m) = 300 lux megvilágítást kapunk mindössze. Ez a megvilágítás az emberi szem számára ugyan elegendő a látáshoz, olvasáshoz, de a növények fejlődéséhez nem!
Hasonló számításokat végezhetünk a más típusú világítótestek esetében is, s kiszámolhatjuk, hogy mekkora távolságra kell helyezni a növényektől, hogy biztosítani tudjuk a kívánt megvilágítást.
Gyakorlati számítások
Például, az asszimilációs pótmegvilágításhoz minimum 6000-8000 lux szükséges, hogy ki tudjuk egészíteni a téli fényszegény időszakban mérhető 3000-4000 lux természetes megvilágítást a növények számára szükséges 10.000-12.000 luxra. Természetesen ez az érték azokra a palántanevelő létesítményekre igaz, ahol a növények megkapják a természetes napfényt is. A zárt térben történő palántanevelésnél, amikor a naptól kapott természetes fény elhanyagolható, ezt az értéket meg kell emelnünk 10.000-12.000 lux-ra.
Kiszámoljuk, hogy a különböző típusu és teljesitményű fényforrásokkal hogyan tudnánk ezt biztosítani.
A 400 W-os nátriumgőz lámpa fénykibocsátása kb. 50000 lm.
A palántanevelő fóliasátorban használva ilyen lámpa 16 m2-en (4×4 méter területen) tud kb. 3000 lux pótmegvilágítást biztosítani, amennyiben fel tudjuk helyezni 4 m magasságba a palántáktól számítva.
Zárt helyiségben szükséges 12.000 lux megvilágítást 2 m x 2 m területen tudjuk velük biztosítani, 2 méteres távolságból.
A 400 W-os nátriumgőz lámpákat csak a modern, nagyon magas fóliaházakban lehet alkalmazni, ahol biztosítható a nővényektől mért 4 m-es távolság (magasság), viszont a zárt helyiségekben a 2 m-es távolságot könnyedén biztosíthatjuk, amennyiben a palántákat a padlóra helyezzük, míg a lámpákat a plafonra szereljük fel.
A 150 W-os nátriumgőz lámpa fénykibocsátása kb. 16000 lumen.
A palántanevelő fóliasátorban használva 2,3 m távolságból egy 2,3 x 2,3 m-es területen tudjuk biztosítani a kiegészítő megvilágítást kb. 3000 lux értékben.
A zárt helyiségben szükséges 10.000 lux megvilágítást kb. 1,3 m x 1,3 m területen tudjuk velük biztosítani 1,3 m távolságból. Ezeket a lámpákat oda ajánljuk, ahol palántanevelő asztalokon folyik a palántanevelés.
A fénydiódás lámpákról
Az elmúlt néhány évben rohamos fejlődésnek indult a fénydiódás világító testek felhasználása. Sajnos, a reklámokkal ellentétben, ezek hatásfoka a valóságban nem olyan túl magas, az 1 W teljesítményre számított fénykibocsátása valahol a fénycsövek és a nátriumgőz lámpák között van, a gyártótól függően 60-80 lum/W. A szakemberek azonban mégis nagy fantáziát látnak benne, ugyanis a különböző színű fénykibocsátó diódák kombinálásával nagyon pontosan szabályozni tudják a megvilágítás spektrumát, azaz pont olyan színű fénnyel lehet megvilágítani a palántákat, amilyenre éppen szükségük van a leggyorsabb fejlődéshez. Ezen kívül, a fényt szinte csak egy irányba bocsátja ki, ami a közvilágításban sokszor zavaró, de a palántanevelésben kifejezetten áldásos. Ez azt jelenti, hogy nincs szükség reflektorokra, (fényvisszaverő búrákra), hogy a palántákra irányítsuk a fénysugarakat. Így, kísérleti körülmények között 1 grammnyi növényi tömeg előállításához jóval kevesebb elektromos áram kellett, mint a nátriumgőzös lámpák használatával.
Mikor éri meg?
Mint korábban utaltunk rá, a pótmegvilágítás alkalmazására a palántanevelésben igazából a korai, fűtött hajtatás számára nevelt palánták esetében indokolt. Először is azért, hogy a palánták megkapják azt a minimális fényerősséget (megvilágítást), amely a normális fejlődésükhöz szükséges. Másodszor azért, hogy lerövidítsük a palántanevelés hosszát, és ezzel együtt csökkentsük annak költségét.
A gazdasági szempontok mérlegeléséhez elvégeztem egy kalkulációt a paradicsom- és az uborkapalánta-nevelés esetére. Mindkét növénynél március 1-i kiültetéssel, 10-es poharakban nevelt 4000 db. palántával számoltam, amely 3 db. „standard” 10 x 40 m-es fóliasátor beültetéséhez szükséges. A pótmegvilágítás hossza napi 15 óra, kivéve az alapesetet, amikor csak természetes fényt kapnak a növények. A kapott eredményeket a jobb áttekinthetőség érdekében táblázatba foglaltam. A pótmegvilágításhoz az úgynevezett nátriumgőz HPS lámpák műszaki adatait vettem figyelembe.
Paradicsompalánta pótmegvilágítása
Uborka palánta pótmegvilágítása
A fenti táblázatok adataiból azt a következtetést vonhatjuk le, hogy – a háztartási vezetékek terhelhetőségét is figyelembe véve – a fenti esetekben egy kb. 4 kW összteljesítményű pótmegvilágítás kiépítése lenne ideális. Ebben az esetben mintegy 10.000 lux pótmegvilágítást tudunk biztosítani, amelynek a segítségével a paradicsom palántanevelésének a hosszát 10 hétről mintegy 5 hétre le lehet csökkenteni, az uborka palántanevelésének hosszát pedig a 6-8 hétről mintegy 2,5-3 hétre. Az uborkapalánták esetében ehhez mintegy 800 kWh elektromos használódik fel, míg a paradicsompalánták esetében pedig 1500kWh-nyi. Ennek költsége bőven megtérülhet a fűtési költségen történő megtakarításból.
Gál I., az „Egán Ede” KGK” JA falugazdásza,
a „Pro Agricultura Carpatika” KMJA munkatársa
Forrás: karpatinfo.net https://karpatinfo.net/gazdasag/karpatalja-palantaneveles-potmegvilagitas-2026-02-12
Sziklakerti dísznövények gondozása (1.)
A sziklakert egyedülálló lehetőséget kínál arra, hogy kertünk olyan részein is színpompás növényeket termeszthessünk, ahol a hagyományos virágágyak „nem működnének”. A sziklák között megbújó apró növények nemcsak látványosak, hanem viszonylag kevés gondozást igényelnek, ha megfelelően választjuk ki és telepítjük. A sziklakert különösen jó választás lejtős, nehezen művelhető területekre, vagy ha természetközeli, különleges hangulatot szeretnénk teremteni kertünkben. Írásunk bemutatja a sziklakert létrehozásának alapvető lépéseit, inspirálva és útmutatást nyújtva mindazoknak, akik szeretnék saját kertjüket egy ilyen különleges elemmel gazdagítani.
A sziklakert típusai és stílusa
Mielőtt nekivágnánk a munkának, érdemes eldönteni, milyen stílusú sziklakertet szeretnénk kialakítani. A klasszikus alpesi sziklakert a hegyi növények természetes élőhelyét utánozza, meredek lejtőkkel és nagy kőtömbökkel. A japán ihletésű sziklakert inkább a hatásra helyezi a hangsúlyt, kevesebb növénnyel, de gondosan elhelyezett kövekkel. A mediterrán stílusú sziklakert napimádó, illatos növényeket és lapos köveket használ. Hazai körülmények között talán a természetes, sziklagyepeket utánzó megoldás a leginkább fenntartható és környezetbarát választás.
A helyszín kiválasztása
A legtöbb sziklakerti növény napimádó, ezért válasszunk olyan helyet, amelyre legalább napi 6–8 órán át süt a nap. A déli vagy délnyugati fekvés az ideális, bár néhány árnyéktűrő faj számára az enyhén árnyékos részek is megfelelők lehetnek. Fontos szempont a jó vízelvezetés, hiszen a sziklakerti növények többsége nem tűri a pangó vizet. Ha a kiválasztott terület vízállásos, mindenképpen építsünk be megfelelő vízelvezetést.
A lejtős területek természetes előnyt jelentenek, de sík terepen is kialakíthatunk sziklakerteket. Ilyenkor mesterséges domborzatot hozhatunk létre földfelhordással, vagy egyszerűen építhetünk egy enyhén megemelt szintű keretes ágyat. A sziklakert mérete rugalmasan alakítható, egy kisebb, 2-3 négyzetméteres sarokban is megvalósítható, de nagyobb kertekben akár 20–30 négyzetméteres területet is beültethetünk.
A megfelelő kövek kiválasztása
A sziklakert lelkét a kövek adják, ezért válogatásukra fordítsunk kellő figyelmet. Lehetőleg helyi kőzeteket használjunk – ezek nemcsak harmonikusabban illeszkednek a környezetbe, de költséghatékonyabbak is. A mészkő, andezit, gránit vagy homokkő egyaránt alkalmas. Fontos, hogy különböző méretű köveket használjunk: néhány nagyobb kő adja a szerkezetet, míg a kisebb kövek kitöltik a közöket, és segítenek rögzíteni a talajt.
A köveket természetes módon helyezzük el – ne egyenletesen, hanem úgy, mintha a természet alakította volna a kompozíciót. A lapos köveket lejtős szögben ássuk be, mintha rétegződés lenne a talajban. A kövek legalább egyharmadát ássuk a földbe, így stabilak maradnak, és természetesebb hatást keltenek. Hagyjunk elegendő ültetőhelyet a kövek között, ahol a növények gyökerei szabadon terjedhetnek.
Talajkészítés és -rétegezés
A sziklakerti növények sikeres telepítésének kulcsa a megfelelő talajösszetétel. A legtöbb faj laza, jól átjárható, kissé kavicsos talajt kedvel. Ideális keverék: 1 rész komposzt vagy humusz, 2 rész kerti föld és 2 rész durva homok vagy apró kavics. Ez biztosítja a jó vízelvezetést és a levegőzést, miközben elegendő tápanyagot tartalmaz. Ha mészkedvelő növényeket tervezünk ültetni, adjunk a keverékhez apró mészköveket vagy dolomitot. Savanyú talajt kedvelő fajokhoz (például egyes páfrányfélékhez) tőzegiszapot keverhetünk a szubsztrátba.
A talaj-előkészítésnél ássuk ki a földet 30–40 cm mélyen, és a fenékre teregessünk egy 10 cm vastag drénréteget kavicsból vagy törmelékből. Ez különösen fontos agyagos, nehéz talajokon. Erre kerül a táptalajkeverék, végül a felszínt is kövekkel, kavicsokkal mulcsozhatjuk. A kavicsos mulcs nemcsak esztétikus, hanem funkcionális is: visszaveri a fényt és meleget a növényekre, gátolja a gyomnövények kikelését, és megakadályozza a talaj túlzott kiszáradását vagy felázását.
A növények telepítése
A telepítés ideális időpontja a tavasz (március vége – április) vagy a kora ősz (szeptember), amikor a talaj még vagy már elég meleg, de nincs forróság. A növényeket úgy helyezzük el, hogy gyökérnyakuk ne kerüljön mélyebben a talajba, mint ahogy a cserépben voltak, a túl mély ültetés rothadáshoz vezethet. A telepítés után alaposan öntözzük be, de ne árasszuk el a területet.
A növények elhelyezésénél gondoljunk a későbbi méretükre is – a kezdetben apró párnásokat ne ültessük túl sűrűn, mert néhány év alatt jelentősen megnőhetnek. Számoljunk 20–30 cm távolsággal a kisebb és 40–50 cm-rel az erőteljesebb növekedésű fajoknál. Próbáljunk csoportokat, színfoltokat létrehozni ugyanazon fajból 3–5 egyedet ültetve együtt, így természetesebb és látványosabb hatást érhetünk el. Ügyeljünk a növények igényeire is: a szárazságtűrő, napimádó fajok kerüljenek a legmelegebb, legszárazabb helyekre (a déli oldalra, a kövek tetejére), míg az árnyéktűrőbb, több nedvességet igénylő fajok a kövek északi oldalán, árnyékosabb zugokban kapjanak helyet.
Ültetési tervek és kompozíció
A harmonikus sziklakert kialakításakor gondoljunk a színek, textúrák és virágzási időszakok váltakozására. Ültessünk tavaszi hagymásokat (kankalin, hóvirág), kora tavasszal virágzókat (párnás flox, sziklai zsombor), nyári virágokat (varjúhájfajok, habszegfű) és őszi érdekességeket (őszi kikerics, örökzöld párnások). Így a sziklakert egész évben látványosságot nyújt.
Nadimova Erzsébet,
az „Egán Ede” KGK JA falugazdásza,
a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei
Jótékonysági Alapítvány munkatársa
Forrás: karpataljalap.net https://karpataljalap.net/2026/02/09/sziklakerti-disznovenyek-gondozasa-1
Áfonyatermesztés – 1. rész
Az áfonya (Vaccinium corymbosum) napjaink egyik legkeresettebb bogyós gyümölcse. Magas antioxidáns-tartalma, rendkívül finom íze és hosszú tárolhatósága miatt mind a házi kertekben, mind az intenzív ültetvényekben egyre nagyobb teret nyer. Bár termesztése némi odafigyelést és speciális talajadottságokat igényel, a gondosan kialakított áfonyás akár évtizedekig is bőséges terméssel hálálja meg a törődést. Cikksorozatunk első részében a növény alapvető igényeit és a sikeres ültetéssel kapcsolatos tudnivalókat foglaltuk össze.
Az áfonya örökzöld vagy lombhullató cserje, fajtától függően 60–180 cm magasra nőhet meg. Gyökérzete sekély, finom elágazású és érzékeny, ezért a talaj szerkezetére, víz- és levegőellátására különösen figyelni kell. A legelterjedtebb termesztett típus a magas bokrú áfonya (Vaccinium corymbosum), de alacsony, félmagas és tőzegáfonya-fajták is léteznek. A kék áfonya (Vaccinium corymbosum) fajtái közül a Duke, Bluegold, Chandler és a Bluecrop a legnépszerűbbek, ám sokan nevelnek vörös (Vaccinium vitis-idaea) vagy fekete áfonyát (Vaccinium myrtillus) is. Az Erdős-Kárpátokban a savanykás, mégis rendkívül zamatos erdei áfonya terem, amelyet hagyományosan gyűjtenek is.
Az áfonya ízletes, dekoratív és rendkívül egészséges gyümölcs, mégis sok kertész tart tőle, mert különleges igényű növényként tartják számon. Való igaz, hogy az áfonya nem tűri a meszes, kötött közeget, viszont a megfelelő talaj-előkészítéssel és pár alapszabály betartásával a cserje akár egy kisebb kertben vagy a balkonon is bőséges termést hozhat.
Miért érdemes áfonyát nevelni?
Egyetlen bokor évente akár 3-4 kg termést is adhat. A bogyók nyersen, süteményekben, lekvárként és fagyasztva is kiválók. Vitamin- és ásványianyag-tartalmuk kiemelkedő: A-, B6-, C-, E-, K-vitamin mellett káliumot, foszfort, magnéziumot, vasat és cinket is tartalmaznak. Az áfonya rendszeres fogyasztása bizonyítottan támogatja a szív- és érrendszert, csökkenti a 2-es típusú cukorbetegség kockázatát, valamint lassítja az idegrendszeri leépülést.
Ültetés előtt: helyválasztás és tervezés
Az áfonya konténeres növényként tavasztól őszig bármikor ültethető fagymentes időben. A legideálisabb telepítési időszak a kora tavasz és a kora ősz. A bokrokat 80–100 cm-re érdemes helyezni egymástól, mert később akár összefüggő sövényt is alkothatnak.
A növény félárnyékot, szélvédett fekvést és hűvösebb, párás mikroklímát igényel. Különösen kerülendő a magas talajvíz, mert gyökere sekély és érzékeny a pangó vízre.
A siker alapja: savanyú talaj
Az áfonya az egyik leginkább talajigényes gyümölcscserje, mivel kifejezetten a savanyú kémhatású (pH 4,5–5,5) talajokat kedveli. Laza, humuszos, jó vízáteresztő közegben fejlődik a legszebben. A kötött, meszes talajokon tápanyaghiány, növekedési rendellenesség és terméshullás jelentkezik, így mindenképpen szükség van a talaj átalakítására, vagy cserépben kell nevelni a növényt.
Szabadföldi ültetés
Ássunk a cserép méretének 2-3-szorosát elérő gödröt. A falát béleljük geotextillel, hogy a környező talaj ne keveredjen össze a savanyú közeggel. Töltsük fel savanyú tőzeggel, áfonya- vagy rododendron-virágfölddel, ahol a pH túl magas, kénpor alkalmazása szükséges. A gödör aljára tehetünk érett marhatrágyát, de az ne érjen a gyökérhez. A növényt ugyanakkora mélységbe helyezzük, mint a konténerben volt. A felszínt fedjük 5–10 cm vastag fenyőkéregmulccsal.
Dézsás termesztés
Balkonon vagy teraszon is kiválóan nevelhető az áfonya. A kifejlett bokor legalább 50–60 literes edényt igényel.
A talajkeverék ideális arányai:
• 60% savanyú tőzeg,
• 20% fenyőkéreg-apríték,
• 20% érett marhatrágya vagy komposzt.
Vízigény
Az áfonya vízigényes, főleg a virágzás és termésképzés időszakában. A sekély gyökérzet miatt gyorsan kiszárad, ezért rendszeres, mérsékelt öntözést igényel. A csepegtető öntözés a legideálisabb. A talaj kiszáradása és a túlöntözés egyaránt veszélyes. A bogyóérés időszakában és aszályos nyarakon akár heti 2-3 alkalommal is szükség lehet öntözésre.
Tápanyagellátás
Az áfonya magas tápanyagigényű, a savanyú közeg pedig gyorsabban kimerül. A túlzásba vitt trágyázás ugyanakkor a levelek barnulását és a bokor pusztulását okozhatja.
Tavasszal savanyú talajba való komplex táp (ammónium-szulfát) kijuttatása javasolt.
Nyáron célszerű szerves trágyát (rododendrontáp, érett szarvasmarhatrágya) adni.
Ne feledjük: a túltrágyázás káros. Inkább kevesebb, de rendszeres tápanyagpótlás ajánlott. (Folytatjuk.)
Nadimova Erzsébet,
az „Egán Ede” KGK JA falugazdásza,
a „Pro Agricultura Carpatika”
Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány munkatársa
Forrás: karpataljalap.net https://karpataljalap.net/2026/01/04/afonyatermesztes-1-resz