Ez a kártevő egy rendkívül sok tápnövénnyel rendelkező károsító, amely a különböző zöldségnövényeken (uborka, paradicsom, paprika stb.) kívül egyéb más gyümölcsféléket (szamóca, szilva, alma stb.), valamint dísz-, gyógy- és fűszernövényeket is erőszeretettel károsít. Mivel ennek a kártevőnek is (hasonlóan a levéltetvekhez) egy éven belül 10-12 nemzedékük is előfordulhat, ezért megjelenésükre az év különböző szakaszaiban számítanunk kell. Egyaránt találkozhatunk velük szabadföldön és a termesztő létesítményekben, valamint kora tavasztól késő őszig, mindaddig, amíg a feltételek adottak az életkörülményeikhez.
Felszaporodásuknak leginkább kedveznek a napos, száraz, páramentes időszakok, ezért a melegebb, őszelei napokon sem dőlhetnek még hátra a gazdák, mondván, „már úgysem tud nagy kárt okozni az atka a növényállományban”, mert bizony jó pár meleg nap elég ahhoz, hogy megsokszorozódjanak a növényeinken. A másik, szintén nagyon fontos ok, amiért még ebben az időszakban is védekeznünk kell ellenük az, hogy minél jobban lecsökkentsük az áttelelni kívánó egyedek számát.
A kártevők
A közönséges takácsatkák (Tetranichus urticae), vagy a másik ismertebb nevén a kétfoltos takácsatkák rendszertanilag a pókszabásúak osztályába sorolandóak. A nőstény 3-4 mm nagyságú, 4 pár lábbal rendelkező, szabad, „jó” szemmel is észrevehető, kissé ellipszis alakú. Színük sárgászöldtől a narancsvörösig változik, melyeknek színét részben a tápnövény részben pedig az adott évszak befolyásolja. A sárgászöld egyedek háti részén két nagy sötétebb színű folt található, innen is kapta a kétfoltos takácsatka elnevezést. Az áttelelő egyedek színe narancssárga, piros. Legkedveltebb zöldségnövényei közé tartozik az uborka, paprika, bab és a paradicsom.
Az évenként kifejlődő nemzedékek száma a hőmérsékleti viszonyoktól függően változó. Az évenkénti 10-12 nemzedék kifejlődése leginkább üvegházi vagy fólia alatti hajtatási körülmények között fordulhat elő. Tavasszal viszonylag korán, már 10–15 °C léghőmérséklet mellett megjelennek. Azonnal a tápnövények leveleire vándorolnak, ahol táplálkozni kezdenek és szövedéket, „pókhálószerű bevonatot” készítenek. Ezért is fordul sokszor elő az, hogy kora tavasszal, rögtön a szezon elején (akár már a palántanevelés alkalmával) találkozhatunk a kártételükkel. A tavaszi nemzedék viszonylag lassan, 20–60 nap alatt fejlődik ki. A nyári nemzedékek kifejlődése mindössze 15–28 napig tart. Az elhúzódó tojásrakás miatt a nyári nemzedékek átfedik egymást. A tojásokon kívül a nőstények képesek az áttelelésre, amelyet a növényi maradványok között, valamint a fák kéregrepedéseiben elbújva végzik. Szabadföldi körülmények között nyár végén, ősz elején jelenik meg az áttelelő alak. Kialakulását a fény- és a hőmérsékleti viszonyok határozzák meg.
Kártételük
A takácsatka károsítása esetén először mindig a kártételt (a károsított növényi részeket) vesszük észre, majd csak azt követően a károsítót. Kártételének első jeleiként a növények leveleinek színén apró, halvány foltok jelennek meg, amelyek a fertőzés fokozódásával összeolvadnak, a levél egész felületére kiterjednek. A levél torzul, fonákát az atka finom szövedéke (pókhálószerű bevonata) fedi be. A kártevőkkel leggyakrabban a levelek fonáki részén találkozhatunk. A kártevők felszaporodását (egyedszámaik növekedését) követően a kártétel kiterjed a virágra és a termésre egyaránt, amelyeknél színvesztés, torzulás, méretbeli lemaradás figyelhető meg.
Védekezés lehetőségei
Mielőtt rátérnénk a takácsatka elleni védekezés lehetőségeire, előtte két nagyon fontos (a védekezés sikerességét meghatározó) tényezőt tisztáznunk kell. Az egyik ilyen fontos tényező a növényállomány gyommentesen tartása! A takácsatka ugyanis nagyon sokféle gyomnövényen jól érzi magát, és amennyiben a területünk el van gyomosodva, úgy a kártevők a gyomokról bármikor visszavándorolhatnak a termesztett növényeinkre.
A másik szintén fontos tényező a helytelen vegyszerhasználat. Gyakran a takácsatkák tömeges elszaporodásához vezet a széles spektrumú rovarölő szerek indokolatlan alkalmazása, amelyek kiirtják a takácsatkák természetes ellenségeit (ragadozó atkák, katicabogarak, fátyolkák, ragadozó poloskák), de őket viszont életben hagyják. Fontos lenne ezért tisztázni, hogy az atkák nem rovarok, hanem a pókszabásúakhoz tartozó „kicsi lények”! Ne csodálkozzunk tehát, ha a sok rovarölő szer nem gyéríti a létszámukat, sőt a természetes ellenségeik kiirtásával akadálytalanul tovább terjednek!
Biológiai védekezés
A zöldségtermesztésben a takácsatkák ellen egyaránt használnak ragadozó atkákat és ragadozó poloskákat is. A ragadozókat leggyakrabban a hajtatásban alkalmazzák. Az alkalmazandó ragadozók típusa, betelepítésüknek ideje, mennyisége mindig az adott kultúrától függ. Példaként lehetne megemlíteni a Phytoseiulus persimilis ragadozó atkákat, amelyekkel kapcsolatban nagyon sok pozitív tapasztalat gyűlt össze itt, Kárpátalján is. Az eddigi tapasztalatok szerint minden szezon kezdetén újból be kell telepíteni (szükség esetén megismételve) a termesztő létesítményekbe, olyan időszakban, amikor a takácsatka egyedszáma még alacsony. A továbbiakban az ilyen létesítményekben kerülendő azon rovarirtó növényvédő szerek alkalmazása, amelyek a ragadozó atkákra veszélyesek lehetnek.
Kémiai védekezés
A kémiai védekezések közé lehetne sorolni elsőként (kultúrától függően) a kén tartalmú készítmények alkalmazását. Ezeket a készítményeket leginkább a lisztharmat elleni küzdelemben szokták „bevetni” a termelők. Ezek a szerek a lisztharmat elleni küzdelem mellett remek gyérítő hatással is bírnak a takácsatkák ellen.
A kémiai védekezés esetében is figyelembe kell venni egy nagyon fontos dolgot, méghozzá azt, hogy a kimondottan takácsatka elleni készítményeket felváltva vagy kombinálva kell alkalmazni. Először is azért, hogy ne alakuljon ki rezisztencia a kártevőkkel szemben. Másodszor pedig azért, mert jelenleg még nincs olyan készítmény, amelyik egyszerre hatna a kártevő különböző fejlődési (tojás, fiatal és idős egyed) fázisai ellen. Az alkalmazandó növényvédő szerek folyamatosan változnak, de jelenleg a következő atka elleni szerek közül válogathatunk: Vertimec, Nissorun, Floramite, Ortus, Fazilo stb. A védekezéssel ne késlekedjünk, már az első tünetek megjelenésekor érdemes megkezdeni a védekezéseket (főleg a melegebb időszakokban), így megelőzhetjük a kártevők gyors felszaporodását valamint tovább terjedését.
Nagy Éva, az „Egán Ede”KGK” JA falugazdásza,
a Pro Agricultura Carpatika Megyei JA munkatársa
Forrás: karpatinfo.net https://karpatinfo.net/gazdasag/karpatalja-ukrajna-novenyvedelem-kartevok-2026-07-22
