Cikksorozatunk előző részében elérkeztünk az izolált termesztési technológiákig, amely kategóriába nemcsak a kőzetgyapotos vagy kókuszrostos közegen történő termesztés tartozik, hanem a vidékünkön egyre elterjedtebbé váló izolált bakhátas, azaz az „iszapos” termesztés is. Olyan újabb fogalmakat vezettünk be, mint a „préselt talajoldat EC értéke” vagy a „drénvíz mennyisége és EC értéke”. Sikerült felírnunk egy összefüggést a tápoldat, a drénvíz és a préselt talajoldat EC értékei között. Megmutattuk, hogy a talajos termesztés esetén ez az „egyenlet” és az egyik korábbi cikkünkben tárgyalt „2,8-as aranyszabály” hasonló eredményhez vezetnek a kijuttatandó tápoldat töménységére vonatkozóan.
Ebben a cikkünkben egy kicsit belemélyülünk a tápoldatozás sajátosságaiba az izolált termesztésben.
Maximális termés, vagy legkisebb önköltség?
Térjünk vissza az előző cikkünkben felírt összefüggésre, miszerint a gyökérzónában megbúvó víz tényleges, hígítás nélküli EC értéke (amit préselt EC-nek hívnak), az kb. a kijuttatott tápoldat EC-értékének és a gyökérzónából kicsurgó drénvíz EC értékének az átlaga:
préselt EC = (tápoldat EC + drén EC)/2
Mint látható a fenti összefüggésből, egy ideálisnak számító préselt EC-értéket (például a termő uborka esetében ez az érték kb. 3,0) sokféleképpen megkaphatunk. Egy magas drén EC-érték esetén alacsonyabb tápoldat töménység is elegendő, míg ha alacsonyabb drén EC fenntartása esetén viszonylag magas tápoldat EC-értékkel kell öntöznünk. De akkor mi alapján is döntjük el, hogy mekkora tápoldat- és drén EC-értékekkel dolgozunk?
Ha azt szeretnénk elérni, hogy minél kevesebb drága műtrágya csorogjon ki a gyökérzónából (vödörből, bakhátból), akkor minimális drénvíz mennyiség mellett egy magasabb drén EC-értéket engedünk meg. Ekkor a kijuttatandó tápoldat EC értéke a lehető legalacsonyabb lesz, azaz a legkevesebb műtrágya felhasználással tudjuk fenntartani a megcélzott átlagos „préselt EC” értéket. Természetesen, ilyenkor a gyökérzóna egyes részein az optimális érték alatt lesz a tápanyagszint, míg a gyökérzóna szélein pedig a megengedhető felső határ közelében. Ha így járunk el, akkor valamelyest csökken a várható termés mennyisége, cserében jelentős mennyiségű műtrágyát tudunk megspórolni. Ebben az esetben a drén EC értékét valahol a megengedhető maximális érték közelében tartjuk, ami az uborka esetében kb. 4,0-es EC-érték körül van. Ha e fölé megy a drénvíz EC értéke, akkor fennáll a gyökérperzselés veszélye. A fenti képlet alapján kiszámolható, hogy ilyenkor a kijuttatandó tápoldat EC értéke kb. 2,0.
Magas uborka árak mellett sokszor nem éri meg ilyen módon spórolni, hiszen a plusz műtrágya költségét bőven fedezi a nagyobb termésmennyiségből eredő plusz árbevétel. Ilyenkor a tápoldat EC értékét felvisszük 2,7-2,8-ig, miközben a drénvíz EC értékét 3,2-3,5 között tartjuk, így biztosítva az ideálisnak számító 3,0-3,2-es átlagos préselt EC értéket. Ebben az esetben a teljes gyökérzónában az EC-értékek az optimális szint közelében vannak, miközben minimumra csökkenthető a gyökérperzselés veszélye.
Talán ellentmondásnak tűnik, hogy magasabb tápoldat-töménységgel biztosítjuk az alacsonyabb drénvíz EC-értéket, vagy pedig, mint az előző esetben: alacsony tápoldat EC-értékkel, magasabb drénvíz EC-értéket. A látszólagos ellentmondás abból ered, hogy nem vesszük figyelembe a drénvíz arányát, mennyiségét. A „takarékos üzemmódban” a gyökérzónából kifolyó drénvíz mennyisége, aránya a lehető legalacsonyabb, sokszor csak 10-20%-a a kijuttatott tápoldat mennyiségének. Amikor pedig a maximális termést célozzuk meg, akkor viszont a kifolyó drénvíz mennyisége elérheti a 40%-ot is, ezzel együtt ugrásszerűen megnövekszik a veszendőbe menő műtrágya mennyisége is.
A modern fóliagazdaságokban ezt a tápoldatban gazdag drénvizet nem hagyják csak úgy elfolyni, veszendőbe menni, hanem összegyűjtik és megfelelő sterilizálás és tápanyagszint beállítás után újra felhasználják azt, megvédve a talajt és a talajvizet a túlzott szennyezéstől.
Ha már ki van építve a drénvíz-újrahasznosító rendszer, akkor el lehet érni azt is, hogy a kijuttatott tápoldat és a drénvíz között gyakorlatilag megszűnik a különbség, a növények gyökere folyamatosan egy ideális töménységű és összetételű tápoldatban úszik. Ezt hívják hidropónikának.
Korlátozó tényezők
Sajnos, a fent leírt módszerek alkalmazhatóságában rendszerint korlátokba ütközünk. Például a drén EC maximális értékről már beszéltünk, ez az uborka esetében nem haladhatja meg a 4,0-es értéket. Ez azt jelenti, hogy a korábbi képlet alapján a tápoldat EC értéket 2,0 érték körül kell tartanunk. Amennyiben só-felhalmozódás jelei mutatkoznak a gyökérzónában, akkor sem szabad a tápoldat EC értékét túlságosan lecsökkentenünk, hanem a kijuttatott tápoldat mennyiségét, ezzel együtt az elfolyó drénvíz mennyiségét kell növelnünk. A tiszta vízzel való öntözés súlyos tápanyaghiányos tünetekhez, a szár felrepedéséhez, majd befertőződéséhez vezethet uborkánál. A tápoldat EC értéke lehetőleg ne legyen kevesebb 1,5-ös értéknél.
Néha előfordul, hogy bizonyos folyamat eredményeképpen a drénvíz EC értéke alacsonyabb, mint a kijuttatott tápoldat EC értéke. Ilyenkor a korábbi képlet alapján nagyon magas tápoldat EC értékkel kellene öntöznünk, azonban a kijuttatott tápoldat EC értékét ebben az esetben sem ajánlatos 2,7-2,8-as érték fölé emelnünk.
Az esetek többségében a szükséges mennyiségű drénvíz biztosítása jelent inkább gondot. Az intenzív növénytermesztés egyik negatív hatása, hogy a talaj szerkezete nagyon leromlik, az elvárt morzsalékos talajszerkezet helyett egy poros, aprószemcsés, „folyós” talajszerkezet alakul ki. Az ilyen talaj nagyon nehezen ereszti át magán a vizet, a csepegtetőcső környékén a talaj túlöntözötté, levegőtlenné válik, míg egy kicsit távolabb, lejjebb pedig „csontszáraz” marad. A talajszerkezet leromlásának elsődleges okai a humusz lebomlása, a rendszeres istállótrágyázás elmaradása, a talaj elszikesedése. Ilyenkor a gazda „nem tudja, melyik ujjába harapjon”: adjon több vizet, kockáztatva, hogy megfulladnak a gyökerek, vagy kevesebbet, akkor viszont a sófelhalmozódás miatt perzselődnek le a hajszálgyökerek.
Gál I., az „Egán Ede” KGK” JA falugazdásza,
a „Pro Agricultura Carpatika” KMJA munkatársa
Forrás: karpatinfo.net https://karpatinfo.net/gazdasag/karpatalja-tapoldatozas-ontozes-novenytermesztes-200107194