Az aranyszínű sárgaságot okozó fitoplazma és az amerikai szőlőkabóca nevével egyre többet találkozhatunk. A Kárpát-medencében gazdálkodó szőlész kollegákkal találkozva, beszélgetve egyre több gazdától hallom, hogy őket is elérte ez a veszedelem. Először szlovéniai gazdák számoltak be erről a betegségről, náluk már 5-6 évvel ezelőtt felütötte a fejét, és elmondásuk szerint mára nagyon elterjedt és sok szőlő kivágásához vezetett. Ami pedig a legrosszabb, hogy újratelepítés után sem javul a helyzet, az új telepítéseken is megjelenik a betegség. A tavalyi szezonban már Magyarország nyugati részén, de az idén nagyon sok borvidéken jelent meg a betegség, Szlovákiában is jelen van, és jelentős károkat okoz. Nagyon valószínű, hogy rövid időn belül nálunk, Kárpátalján is megjelenik, ezért nagyon fontos, hogy felkészüljünk az ellene való védekezésre.
A fitoplazma, hivatalos nevén a Grapevine flavescence dorée (FD) egy sejtfallal nem rendelkező, baktériumszerű kórokozó. A fenyegetés súlyosságát az adja, hogy ez a kártevő a szőlőtőke háncsszövetében (floém) él és szaporodik, gyakorlatilag elzárva a növény létfontosságú tápanyag- és vízszállítási útvonalait. A kór a fertőzött tőkében a gyökerekben és a vesszőkben telel át, majd tavasszal a nedvkeringéssel együtt jut el a friss hajtásokba.
A betegség alattomos módon, tünetmentesen is terjedhet, de amikor megjelenik, a hatása pusztító. A tünetek általában július–augusztusban válnak látványossá: a levelek (a fehér szőlőfajtáknál sárgán, a kék szőlőknél vörösen) elszíneződnek, vastaggá és törékennyé válnak, és jellegzetesen lefelé, háromszög alakban besodródnak. A nyári-őszi időszakban a vesszők fásodása elmarad, gumiszerűen meghajlanak, és feketén, be nem érve halnak el a téli fagyban. A fertőzött tőkék terméshozama drasztikusan csökken – a virágzatok elszáradnak, a fürtök rendszertelenül fejlődnek. Ami a legaggasztóbb, hogy a fertőzés utat tör magának: a beteg tőke nem gyógyítható, és fogékony fajták esetében néhány év alatt az egész ültetvény belepusztul.
Az amerikai szőlőkabóca
A fitoplazma önmagában tehetetlen, de a behurcolt amerikai szőlőkabóca (Scaphoideus titanus) adja kezébe a fegyvert. Ez a rovar jelenti a járványos terjedés kulcsát, mivel kizárólag szőlőn táplálkozik, így rendkívül hatékony vektorként működik.
A kabóca egyetlen nemzedéket fejleszt egy évben. A párzás után a nőstények nyár végén, kora ősszel rakják le tojásaikat a szőlővesszők kérgének repedéseibe, ahol azok áttelelnek. A lárvák kelése a tavaszi felmelegedés hatására, általában május elején kezdődik, és öt lárvastádium után, július közepére jelennek meg a szárnyas, kifejlett imágók. A lárvák már a harmadik stádiumtól, de különösen a kifejlett kabócák szívogatásuk során veszik fel a fertőzést a beteg növényből. A fitoplazma a rovar testében szaporodik, és egy 7-8 napos lappangási idő után a kabóca élete végéig fertőzőképessé válik. Ezt követően szívogatásával adja át a kórokozót az egészséges tőkéknek. Mivel a kifejlett egyedek már képesek repülni, és a védekezés hiányában tömegesen jelennek meg, a fitoplazma terjedése gyors, robbanásszerű, magyarázva a filoxérához hasonló járványveszélyt.
Védekezés: elpusztítani a vektort, megmenteni az ültetvényt
Mivel az aranyszínű sárgaságot kiváltó fitoplazma ellen nem létezik közvetlen, gyógyító hatású növényvédő szer, a védekezés egyetlen reménye a megelőzésben és egy szigorú járványügyi védekezési láncolatban rejlik. Ez a stratégia három fő pillérre épül. Az első és legfontosabb lépés a fertőzés forrásának azonnali kiiktatása. A tüneteket mutató, beteg tőkéket haladéktalanul, késlekedés nélkül ki kell vágni, a gyökérzetet is kiszedni és meg kell semmisíteni, legjobb elégetni, hogy a kórokozó tovább terjedését a gyökerekben és a háncsszövetben gátoljuk. Ezzel párhuzamosan a telepítések kezdetétől biztosítani kell, hogy kizárólag ellenőrzött, minősített, és igazoltan fitoplazmamentes szaporítóanyagot használjunk, hiszen a fertőzés a kezdeti stádiumban is terjedhet az oltványokkal.
A második, és talán a legaktívabb védekezési szakasz a vektor megfékezése, vagyis az amerikai szőlőkabóca elleni kémiai harc. Mivel ez a rovar a járványos terjedés kulcsa, veszélyeztetett területeken növényvédelmi kezelések alapvető fontosságúak. A kezelések időzítése kritikus: a rovarölő szerek alkalmazását a kabóca lárváinak tömeges kelése idejére (általában május végétől) kell időzíteni, méghozzá szigorú precizitással, hogy a rovart még azelőtt elpusztítsuk, mielőtt az felvenné a fitoplazmát a beteg tőkékről és fertőzőképessé válna. A tél folyamán érdemes lehet olajtartalmú készítményekkel gyéríteni a kéreg alatt áttelelő tojásokat, de a tavaszi-nyári lárvakezelés elengedhetetlen.
Végül a harmadik pillér a korai felismerés, amely megakadályozza a csendes terjedést. A gazdáknak folyamatosan figyelniük kell a kabócák megjelenését sárga ragacslapok kihelyezésével is, és a tőkék rendszeres vizuális ellenőrzésével. Mivel a fitoplazma karantén károsító, a betegség legkisebb gyanúja esetén is elengedhetetlen az azonnali beavatkozás. Amint gyanús tőkét látunk, forduljunk szakemberhez, és ha a gyanú beigazolódik, azonnal vágjuk ki a beteg tőkét a többi megóvása érdekében. A korai felismerés és beavatkozás segíthet abban, hogy az aranyszínű sárgaság ne tudjon a filoxérához hasonló, visszafordíthatatlan pusztítást véghez vinni vidékünkön.
Varga István,
az „Egán Ede” KGK JA falugazdásza,
a „Pro Agricultura Carpatika” KMJA munkatársa
Forrás: karpatinfo.net