A bizonytalan háborús helyzet ellenére több száz, több ezer kárpátaljai magyar család döntött úgy, hogy nem adják fel a reményt, s belevágnak az új hajtatási szezonba. A hajtatott
uborkát fenyegető megannyi veszély ellenére továbbra is ez az egyik legmegbízhatóbb, legstabilabb jövedelmet nyújtó növény. Annak ellenére, hogy már több évtizedes hagyománya van Kárpátalján az uborka hajtatásának, még mindig nagyon gyakoriak a palántaneveléskor elkövetett hibák. Ezek a hibáink bizony kihatással lesznek az egész szezonra! Érdemes tehát újra átvenni a legfontosabb tudnivalókat.
A palántanevelés időzítése
A palántanevelés időzítéséhez tudnunk (terveznünk) kell a kiültetés időpontját. Ez leginkább a fóliaház fűtési rendszerétől, valamint az esetleges előveteménytől függ. Uborkát csak olyan fóliaházba szabad kiültetni, amelyben a talaj kellőképpen felmelegedett (felmelegítettük), tehát meghaladja a 15-16*C-t. Fűtetlen fóliaházakban ez április 20. környéke, vészfűtéssel április 5–10., mérsékelt fűtéssel március 20–25., míg vegetációs fűtéssel akár február elején is ültethetnénk, ha a piac megfizetné a tetemes fűtési költséget. Kezdő kistermelőknek egy március 1–5. közötti legkorábbi kiültetéssel érdemes indítani.
Ezektől a dátumoktól kell aztán visszafelé számolni a palántanevelés hosszát. Ez az időtartam leginkább a palántanevelő pohár átmérőjétől függ. A kb. 6 cm átmérőjű, 2 dl-es poharakban maximum 3. lomblevél megjelenéséig, tehát kb. 3 hétig (kelés után) lenne szabad nevelni a palántákat. Ugyanez vonatkozik az „54-es” sejttálcákra is, hisz a tenyészterület itt is hasonló nagyságú. Ha ennél fejlettebb palántákat szeretnénk nevelni, akkor bizony nagyobb poharakat kell használnunk. Minden plusz lomblevél kb. plusz 2 cm pohárátmérőt követel. Tehát a hajtatásban optimális, kb. 4-5 lombleveles palántákhoz kb.10 cm átmérőjű poharak szükségesek. Az uborka palántanevelésének hossza az ilyen poharakban kb. 4-5 hét a keléstől számítva.
Gyakori hiba, hogy kisméretű poharakban próbálunk ilyen fejlettségű palántát nevelni. Ennek eredménye azonban csak egy vékonyszárú, elvénített, leállt fejlődésű palánta, amelyet a fiatalabb palánták egy-kettőre lehagynak a fejlődésben.
A tőzeg alapú szubsztrátokról
A tőzeg alapú szubsztrátot gyártó cégek nemcsak egyetlen terméket állítanak elő, hanem egy egész terméksort. Ugyanis a különböző növények számára, de akár az edények méretétől függően is más-más típusú magházföldre van szükség, más EC-, pH-értékekkel, szemcsemérettel. A vidékünkön termelt zöldségfélék palántái számára az úgynevezett standard összetételű keverékek a legalkalmasabbak, 5,5-6,5 pH-val és 1,0-1,5 EC-vel. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a palántanevelő edény méretétől függően más-más frakciójú (durvább, szálasabb vagy finomabb, aprószemcsésebb) keveréket kell használnunk. A nagyon kicsi gyökérterű sejttálcás palántanevelésnél (96-os, 160-as vagy 250-es sejttálcák) a legapróbb, 0-7-es frakciójú keveréket kell választani, a nagyobb gyökértérfogatú 40-es, 54-es sejttálcák számára, valamint a 2 dl-es műanyag poharakba a közepes, 0-20-as frakció a legalkalmasabb. Azok, akik ennél nagyobb poharakat használnak, a 7-25-ös frakciójú keveréket kell választaniuk. A vödrös-konténeres termesztésnél ezt kiegészítjük még a legdurvább, 0-45-ös szálas tőzeggel is, a gyökérzet jobb levegőzöttségének biztosítása érdekében. Természetesen a különböző cégeknél ezek a mérettartományok kis mértékben eltérhetnek egymástól. Azt, hogy az adott zsákban konkrétan milyen típusú és összetételű keverék van, azt a zsákok hátoldalán található táblázatból kell kiolvasnunk. Nem egységes a konkrét termék jelölésére használt betű-, szám-, vagy szín-kód sem, amit a zsákok elején vagy oldalán kell megkeresnünk.
Előzzük meg a palántadőlést!
Az egyik leggyakoribb probléma évről évre a palántadőlés. Mivel ezt a tünetet többféle kórokozó is kiválthatja, nem elegendő a palántaneveléshez használt magházföldet egy féle gombaölő szerrel fertőtleníteni. Lehet, hogy a 2-3 féle „méregdrága” szer együttes használata pazarlásnak tűnik, de ha figyelembe vesszük az esetleges károkat, amit elkerülhetünk, nagyon megéri. Nálunk jól bevált a Previcur 20 ml + Topsin 10 g + Ridomil Gold MZ 15 g keverék 10 liter vízhez. Ez kb. 3-4 m2 palántanevelő felület egyszeri beöntözésére elegendő. Fontos, hogy a talaj előzőleg nedves legyen, mert különben a vegyszerünket a talaj felső (vékony) rétege magába szippantja, s így az nem tudja kifejteni a hatását az alsóbb rétegekben.
A hőmérséklet szabályozása
A kelés időszakában nagyon fontos, hogy éjjel-nappal tartani tudjuk a 21-25*C-os talaj(!)hőmérsékletet. Kelés után közvetlenül a megnyúlás okoz gondot. Mivel a pótmegvilágítás igen költséges dolog, s egyelőre csak kevés gazda rendelkezik vele, ezért helyette inkább a nappali hőmérséklet alacsonyan, 17-190C-on tartásával védekezhetünk a nyurgulás ellen. A lomblevelek megjelenése után napos időben 22*C fölött is lehet tartani a hőmérsékletet, de borús időben 20*C-alá kell vinni azt. Az éjszakai hőmérsékletnek kb. a nappali hőmérséklettől 3-5*C-kal alacsonyabbnak kell lennie, de semmi esetre se csökkenjen 14-15*C alá. Az ez alatti hőmérsékletek gyökérpusztuláshoz vezetnek.
A palánták öntözése, tápoldatozása
Az uborkapalánták öntözésénél nem szabad megvárnunk, hogy a közeg teljesen kiszáradjon, s a palánták lehervadjanak. Ugyanis az uborka nagyon érzékeny az ilyen hibára: a gyökérzóna kiszáradása a hajszálgyökerek pusztulásához vezethet, ami a palánták fejlődésének lassulásán túl a növények befertőződésével járhat. Ezen túl, a teljesen kiszáradt tőzeget nagyon nehéz újra átnedvesíteni, az öntözővíz „átszalad” rajta, s kifolyik az edények alján, miközben maga a közeg száraz marad.
A túl gyakori, de nagyon kis adagú öntözés esetén a gyökérközeg felső része fog csak átnedvesedi, de az túlságosan is! Ez a felső 2-3 cm-es réteg túlöntözötté, levegőtlenné válik, miközben az edények alján a közeg száraz marad. Ilyen esetben a palánták gyökérzete nem fogja átszőni a teljes közeget, csak annak a felső, nedves részét, miközben az helyi túlöntözés miatt ez a felső réteg levegőtlenné válik, s szintén a palántadőlés kiváltó oka lehet.
A helyes gyakorlat tehát az, hogy az öntözések gyakoriságát a gyökérközeg száradásához igazítjuk, s akkora vízadaggal öntözünk, hogy az a teljes gyökérzónát áztassa át, sőt egy része az edények alján csorogjon is ki. Ennek az elcsorgó drén-víznek nagy szerepe van abban, hogy megakadályozzuk a felesleges sók felhalmozódását a közegben.
Szikleveles állapotban a palánták tápanyagot alig vesznek fel, főleg a magban lévő tápanyagokat hasznosítják. A lomblevelek megjelenése után viszont tápoldatoznunk kell. Mivel viszonylag kis mennyiségű tápoldatról van szó, érdemes a gazdaboltban megvásárolni egy liternyi öntözésre is alkalmas komplex, mikroelemeket is tartalmazó lombtrágyát, s azzal öntözni rendszeresen a palántákat. Ha módunkban áll megmérni a tápoldat EC-jét, akkor az időjárástól függően 1,5-1,8 EC-értékkel öntözzünk, ha nem, akkor járjunk el a flakonon lévő utasítás szerint.
Gál I., az „Egán Ede” KGK” JA falugazdásza,
a „Pro Agricultura Carpatika” KMJA munkatársa
Forrás: karpatinfo.net