Július–augusztusban telepítik a szabadföldi szamócaállományokat. Az ültetést követően a fiatal szamócanövények folyamatos ápolást és odafigyelést igényelnek, hiszen ekkor még különösen érzékenyek a vízhiányra, valamint a kártevők és kórokozók támadására. Ebben az időszakban kiemelt szerepe van a rendszeres öntözésnek és a korai növényvédelmi beavatkozásoknak, melyekkel az alábbiakban foglalkozunk részletesebben.
Öntözés, tápanyag-utánpótlás ősszel
Ilyenkor kell felkészítenünk a növényeinket a télre. Az őszi időszakban, 4–6 levél kialakulása után a szamócaállományokban megindul a tőosztódás folyamata, amely meghatározó része a termésképződésnek, vagyis ilyenkor alakul ki a termés nagy része. Ezért érdemes nagy figyelmet fordítani az öntözésre, a tápanyag-utánpótlásra. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy „feldoppingoljuk” a növényeinket bokor nagyságúra, csupán megadjuk nekik a kellő mennyiségű tápanyagot.
A kiültetés után a begyökeresedés a cél, ezért kezdetben foszfortúlsúlyos műtrágya (pl. Master 13-40-13, csepegtetőszalagos öntözés esetén 0,5–1 kg/1000 l víz) használata javasolt. A begyökeresedést követően, a vegetáció megindulása után, a lomb és a rizómák fejlesztéséhez kiegyensúlyozott tápanyagellátás szükséges. Ilyenkor kiegyenlített tápoldatozásra van szüksége a növényeknek (pl. Master 20-20-20, csepegtetőszalagos öntözés esetén 0,5–1 kg/1000 l víz). A tápoldatozás során a gazdák gyakran elkövetik azt a hibát, hogy túladagolják a nitrogént, aminek következtében a szamóca túl nagy levélzetet fejleszt, kevés virággal. Ezt igyekezzünk mindenképpen elkerülni. Emellett a kalcium pótlásáról sem szabad megfeledkezni. Ősszel gyakran lép fel az állományban a kalciumhiány a fiatal leveleken. A vegetatív növekedés végén, hogy támogassuk a keményítő felhalmozódását a rizómában, valamint hogy hozzájáruljunk a téli felkészülés elindításához az állományokban, káliumtúlsúlyos műtrágya használata javasolt.
Növényvédelem ősszel
Az ültetés után, az őszi időszakban is foglalkoznunk kell a növényvédelem kérdésével a szamócaállományban. Ugyanis egyes kórokozók és kártevők ilyenkor is megtámadhatják a növényt. Ilyenek például a lisztharmat, a különböző levélbetegségek.
A lisztharmat a többi gombabetegségtől jól megkülönböztethető kór. A levélfonákon fehéres, foltszerű, gyorsan terjedő tünetekkel találkozhatunk, amelyekben később fekete termőtestek képződnek. A levelek kanalasodnak. Elsősorban mérsékelten meleg (15–20 °C), párás, nedves körülmények között kell a megjelenésére számítani. A kórokozó mindenekelőtt a fiatal növényi részeket támadja meg. A betegség vegyi védekezéssel eredményesen leküzdhető. Védekezésre a difenokonazol + ciflufenamid (pl. Cidely Top), penkonazol (Topas 100 EC) hatóanyagú szerek javasolhatók.
A szamóca levélbetegségei közül a diplokarpon és a mikoszferella említendő. A diplokarpon esetében apró, majd 2-3 mm-es kerek, lilásvörös foltok jelennek meg a szamóca levelén. A mikoszferellás levélfoltosságnál a levélen és a levélnyélen először lilásvörös foltok jelennek meg, amelyeknek a közepe később kifehéredik. A fertőzési forrást a beteg levelek jelentik, melyeken a kórokozó képes áttelelni. Ültetéskor kizárólag egészséges szaporítóanyagot használjunk! Vegyszeres védekezésként a fentebb említett, lisztharmatnál alkalmazható szerek javasoltak.
A kártevők közül a szamócaatka az egyik legveszélyesebb ősszel. Már az ültetés előtt fontos jól szemügyre venni a palántáinkat, hogy nem fertőzöttek-e atkával. Mindenképp csak atkáktól mentes palántát ültessünk, ezzel nagyban elősegítve a növényvédelmet. Ha később ezek az apró állatkák mégis megtámadnák növényeinket, az időben való felismeréssel sikeresebben küzdhetünk ellenük. Permetezésre az abamektin (pl. Vertimec Pro), fenpiroximat (pl. Ortus), spirotetramat (Movento) stb. hatóanyagú szerek alkalmazhatók.
Tihor-Sárközi Mónika,
az „Egán Ede” KGK JA falugazdásza,
a „Pro Agricultura Carpatika” KMJA munkatársa
Forrás: karpataljalap.net