A mocsári hibiszkusz (Hibiscus moscheutos) a nyár egyik leglátványosabb dísznövénye, amely hatalmas, tányérnyi virágaival és hosszú virágzási idejével minden kertben központi szerepet kaphat. Észak-Amerika mocsaras területeiről származik, de már a XVIII. században eljutott Európába, ahol gyorsan meghódította a kertbarátok szívét. Évelő növény, megfelelő gondozással akár húsz évig is díszítheti a kertet, és minden évben újra és újra virágba borul.
A mocsári hibiszkusz egy fás szárú évelő, mely erősen bokrosodó, egy-másfél méter magasra növő lombhullató virágos cserje. Tányér nagyságú virágait, melyek krém-, fehér, rózsaszínű és vörös változatban is előfordulnak, öt szirom alkotja. A virágok júliustól egészen szeptember végéig nyílnak. Egy-egy virág csak rövid ideig nyílik, de egymás után bontják szirmaikat, így a bokor hosszan tündököl. A beporzó rovarok, méhek és pillangók is előszeretettel látogatják a növényt, így nemcsak szemet gyönyörködtető, hanem a kert ökológiai egyensúlyához is hozzájárul.
Helyválasztás és talajigény
A mocsári hibiszkusz a napfényt és a vizet kedveli. Legalább napi hat óra közvetlen napsütés szükséges a bőséges virágzáshoz, részleges árnyékban gyengébben virágzik. Nevét nem véletlenül kapta: nagy a vízigénye, így ideális számára a nedves, jó vízelvezetésű, tápanyagban gazdag talaj. Ha kertünk nem mocsaras fekvésű, rendszeres öntözéssel pótoljuk a vízhiányt. A semleges vagy enyhén savanyú kémhatású talaj a legmegfelelőbb, ültetés előtt komposzttal vagy érett trágyával javítsuk a szerkezetét.
Ültetés
A tavasz a legjobb időpont az ültetésre, amikor már elmúlt a fagyveszély. A gyökérlabdánál kétszer nagyobb ültetőgödröt ássunk, az alját lazítsuk fel, majd keverjünk a földhöz komposztot. A növényt úgy helyezzük a gödörbe, hogy a gyökérnyak a talajszinttel egy magasságban legyen. Ültetés után alaposan öntözzük be, majd terítsünk köré mulcsot, ami megtartja a nedvességet, és gátolja a gyomok növekedését.
Gondozás
A mocsári hibiszkusz tápanyagigényes, ezért a vegetációs időszakban rendszeres tápoldatozás szükséges. Hetente adhatunk folyékony virágos növényeknek való tápot, vagy évente három alkalommal szórjunk a töve köré lassú lebomlású műtrágyát (kora tavasszal, az első virágzás után és nyár közepén). A túlzott mennyiségű nitrogén kijuttatása kerülendő, mert a levelek fejlődését serkenti a virágzás rovására. A folyamatos öntözés elengedhetetlen, különösen a nyári hőség idején.
Metszés és teleltetés
A növény föld feletti része télre visszahúzódik, ezért az első fagyok után a szárakat vágjuk vissza 10–15 cm magasságban. A tövét vastag mulcsréteggel, lehullott levelekkel vagy fenyőkéreggel takarjuk, így megóvhatjuk a gyökérzónát a fagykároktól. Tavasszal a takarást eltávolíthatjuk. Ne essünk kétségbe, ha a hibiszkusz csak későn hajt ki – természeténél fogva lassan indul meg a vegetáció.
Szaporítás
A mocsári hibiszkuszt többféleképpen szaporíthatjuk.
Magvetés. Az ősszel gyűjtött, beérett magokat hideg rétegzés után (4–6 hét hűtőben, nedves tőzegben) tavasszal vethetjük el. A magokat 6-7 mm mélyre vessük, és tartsuk a talajt folyamatosan nedvesen. A palánták a fagyveszély elmúltával kerülhetnek végleges helyükre.
Dugványozás. Kora nyáron vágjunk le 10–12 cm-es, félig fás hajtásokat, alsó leveleiket távolítsuk el, majd gyökereztető hormonba mártva ültessük nedves tőzeg-perlit keverékbe. Magas páratartalom mellett 2-3 hét alatt gyökeret fejlesztenek.
Tőosztás. Kora tavasszal a nyugalmi állapotban lévő tövet ássuk ki, éles késsel osszuk több részre ügyelve, hogy mindegyiken legyen egészséges gyökér és rügy. Azonnal ültessük vissza a részeket, és bőségesen öntözzük meg.
A tőosztás nemcsak szaporításra jó, hanem megfiatalítja a növényt, ezért 3-4 évente ajánlott elvégezni.
Növényvédelem
A mocsári hibiszkusz viszonylag ellenálló, de előfordulhat levéltetű-, takácsatka- vagy tripszfertőzés, valamint lisztharmat. Enyhébb esetben elegendő a fertőzött hajtások eltávolítása és a növény zuhanyoztatása, súlyosabb esetben használjunk kímélő rovarölő szereket vagy kén- és réztartalmú gombaölő készítményeket. A jó légáramlás és a megfelelő tőtávolság csökkenti a betegségek kialakulásának esélyét.
A mocsári hibiszkusz nemcsak a kert színpompás dísze, hanem természetes élőhelyet és táplálékot biztosít a beporzóknak. Látványos méretű virágai akár 15–20 cm átmérőjűre is megnőhetnek, egzotikus hangulatot kölcsönöznek, miközben a növény a teleket is jól viseli. Ha biztosítjuk számára a sok napfényt, a bőséges vizet és a tápanyagban gazdag talajt, hosszú éveken át káprázatos virágzással hálálja meg gondoskodásunkat.
Nadimova Erzsébet,
az „Egán Ede” KGK JA falugazdásza,
a „Pro Agricultura Carpatika” KMJA munkatársa
Forrás: karpataljalap.net