Az uborkatermesztés egyik legelterjedtebb betegsége lett egy szépen csengő nevű betegség, a didimella. A fertőzés a legkülönbözőbb tüneteket tudja produkálni, ezért nagyon nehéz a kezdeti szakaszában egyértelműen azonosítani. Külön-külön egyik vagy másik tünete más betegséggel vagy élettani zavarral is megmagyarázható, a megfelelő laboratóriumi vizsgálatok hiányában igazából csak a fertőzés lefolyásának összképéből lehet egyértelmű diagnózist felállítni.
Általában a didimelláról
Az uborka didimellás fertőzése, mint a gombabetegségek általában, a meleg, párás körülményeket kedveli. Már egy órányi nedves lombfelület is elegendő a spórák kicsírázásához és a növénybe való bejutáshoz. Nagyban megkönnyítik a fertőzést a friss sebfelületek, sérülések. Ez lehet a kacsolás, levelezés után maradó sebek, de a levéllemez sérülései is. Igen gyakori például, hogy egy már megállított peronoszpóra vagy baktériumos fertőzés foltjain telepszik meg és fertőzi meg a levéllemezt. Igen látványos tud lenni a terméskezdemények (kis uborkák) befertőződése és lesárgulása, pontosabban barnulása. Ugyanis a sárgulás az a tápanyaghiányra, vagy a kedvezőtlen körülményekből adódó stresszre utal, míg a barnás elszíneződés a didimella jele. A virág, azaz a bibepont felől fertőz, néha akár a viszonylag nagyméretű termést is megtámadhatja. A cikkünk szempontjából azonban a legfontosabb, hogy a szárat, főleg a gyökérnyaki részt megtámadva tőhervadást is okoz.
A nyálkás tőhervadásról
Ahhoz, hogy a gazdák pontosan be tudják azonosítani a betegséget, s ennek megfelelően a megfelelő védekezést alkalmazzák, pontosan ismerniük kell annak tüneteit. Vidékünkön ennek az alábbi formái a jellemzőek:
1. Az uborka töve a gyökérnyaki résztől kiindulva (általában) a sziklevélig bezárólag kifehéredik, enyhén megvastagszik.
2. Ezt követően a szár több esetben hosszanti irányban felreped. Ez lehet egy nagy, jól látható mély repedés, úgy, mint a túlöntözésnél, de sokszor csak felületi micro- repedések alakulnak ki.
3. Ez a fertőzött rész eleinte elkezd „gyöngyözni”, azaz kis cseppek jelennek meg rajta, ami 2-3 mm átmérőjű, zselatinszerű gömböcskékké válnak.
4. Ezt követően elkezdődik a szár barnulása, korhadása. Ilyenkor már nyálkás folyás, vagy akár hab is megjelenhet a fertőzött részeken.
5. A szár korhadásával egyidőben elkezdődik az alsó levelek sárgulása – de nem hervadása! A növény fejlődésben lemarad.
6. Amikor a korhadás eléri a kritikus mértéket, a növény csak akkor hervad le, de akkor már véglegesen.
7. Szerintünk jellegzetes tünet még, hogy az uborka szára a fertőzött szakaszokon nyálkás, ragacsos tapintású. A fusárium, pithium, vagy verticilium fertőzés által kiváltott klasszikus tőhervadásos betegségek közös jellemzője, hogy a sziklevél alatti szárrész száraz tapintású. Valószínűleg ezért kapta az angol szakirodalomban az uborka didimellás fertőzése által kiváltott tőhervadás a nyálkás, vagy ragacsos tőhervadás nevet. (Az orosz nyelvű szakirodalomban az „aszkohitoz” néven emlegetik.)
Hogyan védekezzünk?
Még a legnagyobb, legszélesebb vegyszerválasztékkal bíró gazdaboltokban is hiába keresnénk olyan permetszert, amire az van írva, hogy hatásos a didimella ellen. A szakkönyvek felsorolnak ugyan néhány hatóanyagot, amelyek a megelőzésben talán hasznosak lehetnek, de a fertőzött állomány gyógyítására már nem alkalmasak (mankoceb és réz). Igazából csak a szaktanácsadó kollégák és a gazdák tapasztalatára hagyatkozhatunk a permetszerek kiválasztásában. Eleinte a lisztharmat elleni, felszívódó hatóanyagú permetszerek mutattak jó mellékhatást a didimella ellen is (Topas, Systhane, Rubigan, Discus, stb.), majd a Score+Bravo szerkombináció és a Flint Max terjedt el. Az utóbbi idők nagy slágere a strobinok, azaz az Amistár vagy az Ecler. A Juniform-os beöntözés, vagy a fertőzés kezdeti tünetét mutató tövek tömény (!) Stefozal-lal való beecsetelése több esetben sikeresen megállította a fertőzést. Igazából kiutat talán az ellenálló, vagy legalábbis kevésbé fogékony fajták termesztése jelentené.
Gál I., az „Egán Ede” KGK” JA falugazdásza,
a „Pro Agricultura Carpatika” KMJA munkatársa
Forrás: karpatinfo.net