A kedvező júniusi uborkaárak miatt az idén viszonylag hosszúra nyúlt a tavaszi hajtatási szezon. Annak ellenére, hogy az állomány több gazdánál is még elfogadható állapotban van, s a termés mennyiségére sem lehet panasz, mégis érdemes felszámolni az állományt, s hozzá készülni a „második felvonáshoz”.
Ennek több oka is van. A legfontosabb az, hogy júliusban évről évre nagyon alacsony a saláta uborka ára. Mivel sok konzervgyár leállt, ezért csak nagyon kevés településen folyik a konzervuborka felvásárlása, a lakosság pedig hagyományosan csak augusztus-szeptember folyamán rakja be a télére való savanyú uborkát. Ha visszaszámoljuk a termőre forduláshoz szükséges 3 hetet, akkor azt látjuk, hogy július folyamán elegendő kiültetnünk az uborka palántákat ahhoz, hogy elérjük a berakási idényt, de még a késő őszi időszakban is megfelelő kondícióban legyen az állományunk.
Amennyiben őszi paradicsomban gondolkodunk, akkor is még július középső dekádjában ki kell ültetni a palántákat. Sokkal korábban nincs értelme, hisz akkor a termés zömét még szeptemberben leadja az állományunk, amikor szabadföldi paradicsomból még bőséges a kínálat, ezért alacsony az ára is. Ha meg késünk a kiültetéssel, akkor lemaradunk a „Pokrova” pravoszláv ünnepről, ami előtt hagyományosan nagyon jó ára van a paradicsomnak. Ezen kívül egy kései kiültetés esetén vagy az őszi fagyokig nem érkezik leteremni az állományunk, vagy a késő őszi kedvezőtlen időjárás miatt nagyon megemelkednek a növényvédelmi, és esetleg a fűtési költségek is.
Azonban ez az időszak sem a lazsálás időszaka, hisz a palántanevelés mellett elő kell készítenünk a fóliasátrakat a sikeres őszi hajtatáshoz. Ebben a cikkünkben ehhez szeretnénk támpontokat adni.
Előzzük meg, amit lehet!
A következő szezonra történő felkészülés a közhiedelemmel ellentétben nem a palántaneveléssel kezdődik, hanem a fóliasátrak nagytakarításával. Ugyanis a letermett, elpusztult növényeken nagyon sok betegség és kártevő telepedett meg. A tapasztalatok szerint a legcélravezetőbb, ha még a nagytakarítás előtt elvégezzük ezeknek a kórokozóknak és kártevőknek az irtását. Mivel itt már nem kell a növényeinket félteni, használhatjuk a legdrasztikusabb vegyszereket is. Éveken át erre a célra a legjobb megoldást a fóliasátrak kikénezése nyújtotta. A technológia lényege az, hogy a jól bezárt fóliasátorban elégetünk 100 négyzetméterenként 1 kilogrammnyi kénport, s 1-2 napig hagyjuk, hogy a mérgező füst kifejtse gyilkos hatását. Egy alapos szellőztetés után aztán nekiláthatunk a fóliasátor kitakarításának. A kénezési technológiának van egy továbbfejlesztett változata is, amikor a kitakarított fóliasátorban később újra elvégezzük a kezelést, csak előzőleg kb. 10 cm mélyen felmotorkapázzuk a talajt. A magyarázat szerint így elpusztítható a talaj felső rétegében található kórokozók és kártevők nagy része is, mivel a fellazított talajba be tud hatolni a számukra mérgező gáz.
Az utóbbi években a kénezés helyett inkább a formalinos légtérkezelést ajánlják a fóliaborítást gyártó cégek, ugyanis a kén-oxid és víz reakciójából keletkező sav roncsolja a fóliaborítást, csökkentve annak élettartalmát. Gyártanak ugyan kénsavállót is, de ennek az ára magasabb. Saját tapasztalatom szerint inkább a rendkívül erős nyári napsugárzás roncsolja a fóliaborítást. Amióta a nyári időszakban rachel-hálós árnyékolást alkalmazok, jelentősen meghosszabbodott a fóliaborítás élettartalma, annak ellenére, hogy évente kétszer kénégetéses fertőtlenítést végzek. A tavaly lecserélt S2-es fóliaborítások az egyik fóliasátron 4, a másikon pedig 5 évig bírták!
A formalinos kezelést hasonlóan kell elvégezni, mint a kénezést, kivéve talán azt, hogy a formalin kijuttatásához ajánlatos speciális ködképző permetezőgépeket használni. Amennyiben ilyen nincs a környéken, akkor a ventillátoros motoros háti permetezőgépekkel is be lehet fúvatni a vegyszert fóliasátor légterébe. Természetesen kívül állva, s csak a permetezőgép szórófejét bedugva a fóliasátorba, a két végén kivágott kis lyukakon. A kijuttatandó mennyiség a formalin töménységétől függ. A 40%-os formalinból 1,5-2,0 liter kell 100 négyzetméterenként. Elvileg itt is alkalmazható a megismételt kezelés a talajlakó gombák és kártevők ellen.
Komposztáljuk vagy égessük?
Figyeljünk arra, hogy a fóliasátor kitakarítása alapos legyen. A letermett növényeket, gyomokat igyekezzünk gyökerestől kihúzni a földből. Ilyenkor ne mulasszuk el a gyökérzet átvizsgálását, hogy nincsenek-e rajtuk valamilyen talajlakó kártevők nyomai. Itt elsősorban a fonálférgek tüneteire gondolok, amelyek kis csomók, koloncok, borsócskák formájában jelennek meg, pókhálószerű gyökér-elágazásokkal. Ugyanis magát a fonálférget nagyon nehéz lenne megfigyelni, viszont az általuk kiváltott elváltozások annál szembetűnőek. Amennyiben találkozunk ezekkel a tünetekkel, fel kell készülni az ellenük való védekezésre.
A kihordott növényi maradványok további sorsáról megoszlanak a vélemények. Egyesek szerint érdemes komposztálni őket, különösen, ha előzőleg a fenti módszerekkel „sterilizálva” lettek. Igazolhatom, hogy az ezekből képződött komposzt valóban rendkívül jó szerkezetjavító hatással van a talajra. Mások szerint ezek a komposzt-dombok a betegségek és kártevők számára áttelelési lehetőségek, a következő évi állomány potenciális fertőzési forrásai. Ők a növényi maradványok elégetését javasolják. Talán érdemes lenne az arany középutat megtalálni, s a növény-egészségügyi szabályokat betartva, de mégiscsak környezetbarát felhasználást keresni a növényi hulladékok számára.
Gál I. falugazdász,
a Pro Agricultura Carpatika Alapítvány felkérésére
Forrás: karpatinfo.net