Cikksorozatunk előző részében ismertettük olvasóikkal, hogyan lehet különböző, a termesztésben alkalmazandó anyagokból különféle gyökérrögzítő közegkeverékeket létrehozni úgy, hogy közben figyelembe vesszük a termesztendő növényeink igényeit, valamint az előző írásunkból azt is megtudhattuk, hogy miként kell ezeket a közegkeverékeket helyesen kezelnünk. Jelenlegi írásunkkal pedig szeretnénk rávilágítani arra, hogy e speciális közegeken hogyan alkalmazhatóak szakszerűen a hozzájuk szorosan kapcsolódó öntözési és tápoldatozási technológiák.
Öntözési rendszerek közegspecifikus alkalmazkodása
A különböző közegek eltérő öntözési stratégiát igényelnek, mivel víztározó és vízelvezető képességük jelentősen eltér. A hajtatási körülmények között ez különösen fontos szempont, mivel a zárt környezet felerősíti a vízgazdálkodási hibák hatásait. A csöppöntözés a leguniverzálisabb öntözési módszer, amely szinte minden közegfajtával használható. A csepegtetők távolsága és vízhozama azonban a közeg tulajdonságaitól függ. Tőzeg alapú közegek esetében nagyobb távolságok alkalmazhatók, mivel a víz jól szétterül a közegben a kapilláris erők hatására. Ásványi közegek esetében sűrűbb elhelyezés szükséges, mivel ezek kevésbé vezetik a vizet horizontálisan. A csepegtetők elhelyezése során figyelembe kell venni a közeg felületének egyenletességét és a víz beszivalkodási sebességét.
A permetező rendszerek alkalmazása nagyobb felületeken hatékony lehet, különösen egyenletes felületet biztosító közegek esetében. A szórás intenzitása és időtartama kritikus paraméter, mivel a túl intenzív öntözés károsíthatja a közeg szerkezetét vagy lemoshatja a finom részecskéket. A permetezők különösen alkalmasak lehetnek a magvetés utáni első időszakban, amikor finom, egyenletes nedvesítés szükséges.
A micro-spray rendszerek köztes megoldást kínálnak a csöppöntözés és a szórás között. Különösen hasznos lehet fiatal palánták esetében, ahol a gyenge öntözés fontos a gyökérfejlődés szempontjából. Ezek a rendszerek kisebb vízcseppeket hoznak létre, amelyek egyenletesen oszlanak el a közeg felületén anélkül, hogy károsítanák a finom gyökereket vagy a közeg szerkezetét.
Az öntözési gyakoriság és időtartam beállítása a közeg típusától, a környezeti feltételektől és a növények fejlődési stádiumától függ. A tőzeg alapú közegek ritkább, de hosszabb öntözést igényelnek, míg az ásványi közegek gyakoribb, rövidebb ciklusokat. A megfelelő beállítás megtalálása tapasztalatot és folyamatos monitoring-ot igényel.
Tápanyag-gazdálkodás különböző közegeken
A közegalapú hajtatásban a tápanyag-gazdálkodás alapvetően különbözik a hagyományos módszerektől. A tápanyag-ellátás stratégiája függ a közeg típusától, a növények igényeitől és a termesztési körülményektől. A semleges közegekben, mint a perlit vagy keramzit, a tápanyag-ellátás kizárólag a külső táplálás révén történik. Ez lehetővé teszi a pontos kontrollt, de megköveteli a folyamatos monitoring és beállítást. A tápanyag-oldat koncentrációja általában magasabb, mint organikus közegek esetében, mivel nincs természetes pufferhatás. A tápoldatok összeállításánál figyelembe kell venni az összes makro- és mikrotápanyag optimális arányát.
A szerves közegekben a tápanyag-ellátás komplexebb folyamat. A közeg saját tápanyag-tartalma kölcsönhatásba lép a külső tápoldattal, pufferhatást kifejtve. Ez nagyobb hibatűrést biztosít, de nehezíti a pontos beállítást. A mikrobiális aktivitás szintén befolyásolja a tápanyagok hozzáférhetőségét, mivel a mikroorganizmusok lebontják a szerves anyagokat és felszabadítják a tápanyagokat. A szerves közegekben gyakran elegendő alacsonyabb koncentrációjú tápoldatok alkalmazása.
A keverék közegekben a tápanyag-gazdálkodás a komponensek arányától függ. A kezdeti tápanyag-ellátás általában alacsonyabb koncentrációjú oldatokkal történik, majd fokozatosan növelik a koncentrációt a szerves komponensek kimerülésével. A keverék közegekben fontos a komponensek közötti kölcsönhatások figyelembevétele, mivel egyes anyagok befolyásolhatják mások tápanyag-leadó képességét. A pH és EC monitoring különösen fontos a tápanyag-gazdálkodásban. A különböző közegek eltérően befolyásolják ezeket az értékeket, ezért közegspecifikus célértékeket kell alkalmazni. A tőzeg alapú közegek hajlamosak a savasodásra, míg az ásványi közegek általában stabilabbak. A rendszeres mérés és korrekció biztosítja a megfelelő tápanyag-felvételt.
A mikroelemek ellátása gyakran kritikus pont lehet. A szerves közegek általában tartalmaznak mikroelemeket, de az ásványi közegek esetében külön gondoskodni kell róla. A kelátozott mikroelemek használata javítja a hozzáférhetőséget és csökkenti a kicsapódás kockázatát.
Cikksorozatunkat folytatjuk…
Nagy Éva, az „Egán Ede”KGK” J. A. falugazdásza,
a Pro Agricultura Carpatika Megyei J. A. munkatársa
Forrás: karpatinfo.net