Az idei január különösen kemény hidegekkel érkezett. Több napon át előfordult, hogy napközben is tartósan fagypont alatti hőmérsékletet mérhettünk, éjszakánként pedig jelentős mínuszok alakultak ki. Ilyen időjárási körülmények között fontos hangsúlyozni, hogy nem végzünk metszést, és nem gyűjtünk oltóvesszőt vagy venyigét sem. A nagy hidegben a vesszők szövetei sérülékennyé válnak, a fagyott állapotban történő vágás pedig rontja a későbbi fakadási és eredési arányt. A vesszők begyűjtését és a metszést ezért mindig olyan időszakra időzítsük, amikor a hőmérséklet tartósan 0 °C fölé emelkedik.
Vad alanyok gyűjtése
Az oltás sikerének egyik alapfeltétele a megfelelő minőségű vad alany. A vad vesszők gyűjtését körültekintően kell végezni, mivel nem minden vadon előforduló szőlő alkalmas alanynak. Különösen fontos kiemelni, hogy folyóparti, ártéri vadszőlők általában nem alkalmasak oltási célra, mivel gyökérzetük és növekedési tulajdonságaik nem felelnek meg a termesztési igényeknek. Legjobb, ha saját alanyteleppel rendelkezünk, az itt termelt vadalanyok erősebbek, több tartalék tápanyaggal rendelkeznek, jobb foganási arány várható és erősebb szőlőtövek.
A vadszőlőnek több fajtája ismert, például a Teleki-Kober 5C, Teleki-Kober 5BB, Rupestris du Lot és a Vitis sylvestris stb. Ezek a fajták eltérő tulajdonságokkal rendelkeznek: egyesek jobban tűrik a szárazságot, mások a magas mésztartalmat tolerálják jobban. A foganási arányokban is jelentős különbségek mutatkoznak. Nagyobb mennyiségben szükséges alaposan tanulmányozni ezeket a tulajdonságokat, és a termőterületnek legfelelőbb fajtát választani. A vad alanyokat egészséges, jól beérett, egyéves vesszőkről szedjük. Hideg időben célszerű kesztyűben dolgozni, hogy a kezünkkel ne melegítsük fel a vesszőket, mivel az ismételt felmelegedés és lehűlés kedvezőtlen élettani folyamatokat indíthat el. A begyűjtött venyigéket lazán kötegeljük, ügyelve arra, hogy ne törjenek, és ne sérüljenek.
A tárolás során a legfontosabb szempont a kiszáradás és a korai fakadás megakadályozása. A vad vesszők tárolhatók:
• hűvös pincében,
• földveremben,
• vagy nedves homokkal, fűrészporral takarva.
A tárolási hőmérséklet ideálisan 0–4 °C között legyen, magas páratartalom mellett.
A nemes oltóvesszők gyűjtése
A nemes vesszők esetében még nagyobb körültekintésre van szükség. A gyűjtést már ősszel meg kell tervezni, amikor kiválasztjuk azokat a tőkéket, amelyekről oltóanyagot szeretnénk szedni. Csak egészséges, vírus- és betegségtünetektől mentes, jó növekedésű tőkékről gyűjtsünk vesszőt. Gyenge növekedésű, beteg, fagykárt szenvedett tőkéről oltócsapot szedni nem szabad.
Az utóbbi években a Kárpát-medencében szinte mindenütt megjelent az aranyszínű sárgaságot okozó fitoplazma is. Ahol a betegség gyanúja felmerült, onnan semmiképpen ne szedjünk oltócsapot! A betegség terjedésének a leggyorsabb formája ugyanis a szaporítóanyaggal történő behurcolás, a vessző szállítása ugyanis mindig gyorsabb, mint ahogy a terjesztő vektor az amerikai szőlőkabóca repülni képes, és a távolság is nyilván nagyobb. A tőkék kiválasztásánál figyelni kell nem csak a fajta tisztaságra, mert az azonos fajtájú tőkék között is vannak eltérések, tőkék leromlanak vagy egyes tőkéken nagyobbak, szebbek a fürtök. Ennek a kiválogatási folyamatnak köszönhetően jönnek létre a klón szelekciók, tehát fontos a legjobb genetikájú és nem beteg tőkék tovább szaporítása.
A nemes vesszőket fajtánként szigorúan elkülönítve kell gyűjteni. A pontos azonosítás érdekében elengedhetetlen a tartós, esőálló anyagból készült címkézés, amely tartalmazza a fajta nevét és lehetőség szerint a gyűjtés időpontját és helyét is. Ennek hiánya később komoly keveredésekhez és hibákhoz vezethet.
A levágott vesszők legyenek jól beértek, ceruza vastagságúak, és világos, ép rügyekkel rendelkezzenek. A gyűjtést itt sem fagyos időben végezzük, és a vesszőket a szedés után minél hamarabb helyezzük tárolóhelyre. A tárolóba való behelyezés minél később történik, annál gyengébb a foganási arány.
Tárolás az oltás megkezdéséig
A nemes oltóvesszők tárolásának célja, hogy az oltás időpontjáig megőrizzék frissességüket és víztartalmukat. A leggyakoribb módszer a nedves homokban vagy fűrészporban történő tárolás, hűvös, fagymentes helyen. Fontos, hogy a tárolóközeg enyhén nedves legyen, de ne álljon benne víz, mert az rothadáshoz vezethet. Rendszeresen ellenőrizzük a vesszők állapotát: ha kiszáradás jeleit mutatják, a nedvességet pótolni kell, ha pedig penészedés indul meg, a fertőzött részeket el kell távolítani. Az oltás kezdetén a tárolóból kiszedett vesszőket mindenképpen ellenőrizzük nem száradtak-e ki, az alanyokat pedig oltás előtt áztassuk tiszta vízben.
A sikeres oltás nem az oltás napján kezdődik, hanem a megfelelő vesszők szakszerű begyűjtésével és helyes tárolásával. A gondosan kiválasztott, egészséges vad és nemes vesszők, valamint a megfelelő tárolási körülmények alapozzák meg a jó fakadási és eredési arányt, ami végső soron az egész szaporítási munka sikerét meghatározza.
Varga István,
az „Egán Ede” KGK JA falugazdásza,
a „Pro Agricultura Carpatika” KMJA munkatársa
Forrás: karpainfo.nethttps://karpatinfo.net/gazdasag/karpatalja-ukrajna-szolotermesztes-szolo-oltasa-2026-01-27
