Cikksorozatunk előző részeiben megtárgyaltuk az öntözés, valamint tápoldatozás alapvető szabályait, összefüggéseit. Hosszasan beszéltünk arról, hogy milyen módon befolyásolják a gyökérközegben mért EC-értékek a kijuttatandó tápoldat töménységét, mennyiségét. Ahhoz viszont, hogy valóban használható mérési eredményeket kapjunk, szükség van megbízható mérő műszerre, valamint helyes metódussal gyűjtött mintára, legyen szó talajelemzésről vagy a drénvíz vizsgálatáról. Ebben a cikkünkben ezzel a témakörrel fogunk foglakozni.
Sokan ismerik a régi viccet arról, miszerint az egyik kis faluban pihenő vendég rácsodálkozott, hogy a mise előtt nem harangoznak. A kérdésére azt a választ kapta: „100 oka is van annak! Elsőször is nincsen harang…”
Sajnos, nagyon sok esetben szintén „100 oka is van annak”, hogy a gazdák nem mérik, ellenőrzik az EC-értékeket – nincs EC mérőjük. Pedig ma már nagyon olcsón, akár 1-2 liter benzin árából meg lehet rendelni az interneten ezeket a kézi mérő műszereket. Egy kis odafigyelés esetén (nem ejtjük bele a tápoldatba, nem hagyjuk kint a tűző napon stb.) akár 10 évig is megbízhatóan működnek. Egy évre lebontva: a műszer költsége egy fagylalt árát sem éri el. Összevetve ezt a költséget a használatával megtakarítható műtrágya árával, vagy a megmentett termésből eredő plusz árbevétellel, ez a kis befektetés nagyon rövid idő alatt megtérül.
Az elmúlt évtizedekben az „EC-3” márkanevű kis műszer volt a gazdák kedvence. Nagyon egyszerű volt a használata, szabályozása, jól bírta a kerti használat gyűrődéseit. Sajnos, az utóbbi időben eltűnt az internetes oldalak kínálatából.
Természetesen a kínálat azért bőséges a különböző kézi EC mérőkből. Igyekezzünk a legegyszerűbbet kiválasztani, lehetőleg kézi kalibrálási lehetőséggel. Az automatikus kalibrálás esetén ugyanis nem mindig ismeri fel a kalibráló oldatot a készülék.
Egy időben nagyon divatosak voltak a különböző szúró-elektródás EC mérők. Azonban a gyártó által reklámozott közvetlen EC mérésre, miszerint csak bele kell szúrni a talajba, és le lehet olvasni a talaj EC-értékét, ezek a készülékek alkalmatlanok, a mutatott értékek félrevezetőek. Ezen túl az ilyen mérő műszerek szúró elektródái nagyon sérülékenyek, a pótlásuk pedig szinte lehetetlen.
Földtani cikkek
Az EC mérők megrendelésénél figyeljünk oda, és hívjuk fel a kereskedő figyelmét is arra, hogy nekünk „EC” mérőre van szükségünk, és nem „TDS” mérő műszerre! A két készülék gyakorlatilag ugyanaz, ugyanúgy néz ki, és a működésük is hasonló. De míg a növénytermesztésben általában az oldatok vezetőképességének az értékét vesszük figyelembe (ezt méri az EC mérő műszerünk), addig az iparban az úgynevezett TDS-érték a fontosabb, amely azt mutatja meg, hogy hány grammnyi sót kellene feloldani egy liternyi desztillált vízben, hogy a mért EC-értéket kapjuk. Elvileg össze lehetne állítani egy táblázatot, hogy a mért TDS-érték az mekkora EC-értéknek felelne meg, de ez a mindennapi használatban túl bonyolult lenne.
A talaj-EC meghatározása
Ha már meg van az EC mérőnk, akkor nagyon fontos, hogy megfelelő módszerrel végezzük el a mérésekhez a mintavételt. Vegyük például a talaj EC értékének a meghatározását a fóliasátrakban. Szezon közben minket az érdekel, hogy közvetlenül a gyökérzónában mi a helyzet, milyen ott az EC értéke. Ilyenkor a bakhátakból veszünk csak mintát, annak az EC-értékét fogjuk bemérni.
Földtani cikkek
Sajnos a talajnak, mint olyannak, nincs konkrét EC-értéke. Amikor a talaj-EC-ről beszélünk, akkor a desztillált vízből és a vizsgálandó talajból vett minta bizonyos arányú keverékéből készült oldat EC-értékéről beszélünk. Kénytelen vagyok ilyen homályosan fogalmazni, mivel ahány szakkönyv, annyi mérési módszer van a talaj-EC meghatározására. Néha ezek a módszerek egészen más mérési eredményeket produkálnak. Ezért, amikor a talaj-EC-ről beszélünk, mindenekelőtt tisztázni kell, hogy milyen mérési módszer alapján volt az meghatározva.
A termelők, valamint a termelőkkel közvetlenül kapcsolatban álló „mezei” szaktanácsadók leggyakrabban az alábbi módszert használják, s ennek a mérési módszernek az eredményeivel számolnak:
1. Talajmintát a közvetlen gyökérzónából veszünk.
2. A talaj felső 1-2 centimétere száraz rétegét oldalra seperjük.
3. Két növény között a sorokra merőlegesen ássuk ki a talajt 3-5 cm széles, 20 cm mély, 30-40 cm hosszúságú szelvényből. (Gyakorlatilag kimetszünk egy kis szeletet a bakhátból, keresztben rá).
4. Fóliánként legalább 6-8 helyről kell ilyen módon összegyűjteni a talajmintát egy tiszta vödörbe, jól összekeverni s kivenni belőle egy kilónyit (liternyit).
5. Az így összegyűjtött talajmintából és 25 oC hőmérsékletű desztillált vízből készítünk 1:2 arányú keveréket. Ez úgy történik, hogy egy mérőhengerben 2 egységnyi desztillált vízhez annyi földet adunk az összegyűjtött mintából, hogy a keverék összmennyisége elérje a 3 egységnyi mennyiséget.
6. Az elkészített keveréket kb. két percig intenzíven rázzuk, vagy intenzíven kevergetjük.
7. Ennek az oldatnak EC-jét mérjük a kézi EC mérővel, s amikor a talaj EC-jéről beszélünk, akkor ezzel a módszerrel elkészített oldat EC-jéről beszélünk.
Földtani cikkek
Az ilyen módszerrel mért értékekkel számolunk, amikor a tápoldatozáskor a kijuttatandó tápoldat EC-értékét határozzuk meg.
A szezonvégi talajátmosatáskor viszont pont fordítva, a sorközi művelő utak EC értékét kell lecsökkentenünk az előírt 1,0 EC-érték alá. Ezért a talajátmosatás során csak onnan veszünk mintát (legalább 8-10 helyről), végezzük el az ellenőrző méréseket, és döntünk a kapott eredmény alapján az átmosatás folytatásáról.
Gál I., az „Egán Ede” KGK” JA falugazdásza,
a „Pro Agricultura Carpatika” KMJA munkatársa
Forrás: karpainfo.net https://karpatinfo.net/gazdasag/karpatalja-ontozes-tapoldatozas-ec-ertek-200107934