A tűzelhalás elleni védekezés
Évről évre újabb kórokozók és kártevők jelennek meg régiónkban, a termelőnek szinte minden gyümölcsféle esetében támadt újabb gondja az elmúlt öt évben. Tévedünk, ha azt hisszük, hogy ez régen a régi fajtákkal nem így volt. A Kárpát-medencében a tűzelhalás kórokozója (Ervinia amylovora) 1996-ban jelent és honosodott meg. Mára az egyik legjelentősebb veszélyforrást jelenti a körteültetvényekben.
A kórokozó felismerése
Az alma esetében már előző cikkeinkben összefoglaltuk a tűzelhalás tüneteit, de a kór a körténél további problémákat okozhat: elsősorban a virágok barnulását és elhalását, majd mikor megindul a hajtásnövekedés, a hajtások elhalását (melynek kezdeti tünete a sárgás folyadékok, ún. exudátumok csöpögése a hajtásból) okozhatja, illetve a levelek barnulását, azután feketévé válását, elhalását idézi elő. A kezeletlen ültetvényekben a gyümölcsöt is megfertőzi, megrothasztja, sőt ágrészeket, akár a törzset is megtámadhatja, ezzel a fa részleges vagy teljes pusztulását okozva. Még egy veszélyes ponton megtámadhatja a kór a gyümölcsfát: a gyökérnyaknál. Ezzel elrejti magát a gazda szeme elől, s csak akkor vesszük észre a kártételét, amikor már menthetetlen a gyümölcsfánk.
A tűzelhalás máig a legfélelmetesebb kórokozó a körtetermesztők számára, hiszen erős fertőzés esetén néhány hónap leforgása alatt megsemmisítheti az ültetvényt. Ami a vegyszeres védekezést illeti, nincs 100%-os védelmet nyújtó kezelés, és a biotermesztésben sem létezik jó megoldás. Éppen ennek köszönhetően nem terjedtek el a körteültetvények, a biológiai növényvédelmet alkalmazó ültetvények száma pedig ehhez képest is igen alacsony. A legtöbb, amit a termelő tehet, a védekezés lehetőségeinek kombinálása és a megelőzés.
A tűzelhalás elleni védekezés lehetőségei
A tűzelhalás elleni hatékony védekezés a kórokozó járványszerű terjedésének jellemzőitől és a betegség kialakulását befolyásoló tényezőktől függ. Fontos, hogy a betegség kialakulásának három fő tényezője – gazdanövény, kórokozó, környezet – együttes hatását vegyük alapul a védekezés során.
A fajták fogékonysága
Az almatermésűek mindegyike fogékony a betegségre, de a legfogékonyabb a birs és a körte, miközben a legtöbb almafajta már toleráns, vagy kissé ellenálló ezzel a kórokozóval szemben. A körte esetében rezisztens fajtáról máig nem beszélhetünk, viszont a fajták és az alanyok ellenállósága bizonyított.
A fajtákat három kategóriába sorolhatjuk:
1. Nagyon fogékony a fertőzésre: Packhams Triumph, Clapp kedveltje, Conference, Alexander Lucas, Hosui, Beurre Giffard, Brown Bess, Green, Horse, Hellen’s Early, Red Longdon, Rock, Schweizer, Thron, Yellow Huffcap stb.
2. Fogékony a fertőzésre: császárkörte, Kornélia, Vilmos, Kieffer, Bosc kobak, Beurre d’Amanlis, Beurre Diel, Beurre Hardenpont, Beurre Louise, Charneu, Conferenc, Kaiser Alexander, Favrené asszony, Pierre Corneille, Brandy, Hendre Huffcap, Winnals’s London stb.
3. Kevésbé fogékony a fertőzésre: arabitka, Ilonka, árpávalérő, Hardy vajkörte, kármánkörte, Abate Fetel, Alwsandrine Doullard, Beurre Clairgeau, Beurre Durondeau, Blanquilla, Bristol Cross, Bunte Juli, Concorde, Cure, General de Paris, Grand Champion, Barnet, Blakeney’s red, Mirandino rosso, Bult, Geisshirtle, Geibmosller, Gin, Oldfield stb.
A körte esetében az alanyt is figyelembe kell venni, mivel igen gyakran támadja a tűzelhalás a gyökérnyaki részt, ezzel a fa teljes és gyors pusztulását okozva. Az alanyok között van már teljesen ellenálló a tűzelhalással szemben (legalább a föld alól nem tudja megtámadni a gyümölcsfánkat), ilyen az Old Home és az OH x F333 stb.
Az M106- és MM26-almaalanyok igen fogékonyak a betegségre. Kevésbé fogékonyak a tűzelhalással szemben az MM102- és MM109-alanyok. (Folytatjuk.)
Molnár Ádám,
a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány falugazdásza
Forrás: karpataljalap.net