Kárpátalján nagyon kedvelt zöldségnövény a fejes káposzta, azon belül is az ősszel betakarított, úgymond „téli káposzta”, az, amelyet a káposztafélék közül a legnagyobb mennyiségben fogyasztanak. Ilyenkor, ősszel, több típusú káposztafélével találkozhatunk a piacokon. Úgy termelőként, mint vásárlóként is tisztában kell lennünk az adott (értékesítendő, valamint megvásárlandó) káposzta fajtájának a tulajdonságaival, ezért jelenlegi írásunkkal termelői és vásárlói szemszögből is szeretnénk rávilágítani az ezzel kapcsolatos legfontosabb tudnivalókra. Mielőtt rátérnénk az őszi káposzta betakarításának és tárolásának az ismertetésére, előtte feltétlenül meg kell ismerkednünk a fejes káposzta típusaival, fajtáival, és a felhasználhatóságuk közötti összefüggésekkel.
A felhasználhatóság és a fajták közötti összefüggések
Mivel az őszi időszakban a piacokon elég nagy a kínálat fejes káposztából, ezért termelői szemszögből nagyon fontos a kiválasztott fajta tulajdonságainak az ismerete. Azon túl, hogy tudjuk, milyen betegségekkel szemben ellenálló az adott fajta, tisztában kell legyünk tenyészidejének hosszával és beltartalmi értékeivel is. Mert ezektől a tulajdonságoktól függ, hogy milyen vevői réteget fogunk megcélozni vele, és hogy kellő időben ott tudunk-e lenni a megtermelt árunkkal a piacokon.
A különböző vetőmagcégek számtalan fajtával rendelkeznek, de ezek nem mindegyike alkalmas az őszi szabadföldi termesztésre. Erre az időszakra olyan fajtákat kell választanunk, amelyek „ki tudják elégíteni” a piaci igényeket. Ilyenkor, az őszi időszakban (szeptember közepétől – november végéig) egyszerre mutatkozik piaci igény a friss fogyasztásra alkalmas vékonyabb levelű, kissé lapított fejekre, valamint a savanyításra és a hosszabb idejű tárolásra alkalmas vastagabb levelű káposztafajtákra is.
Erre az időszakra alkalmatlanok azok a 45-60 napos tenyészidejű, kis tömegű, korai káposzta fajták, mint például a Jetma F1, Szentesi korai, vagy éppen a Mirror F1. Vannak viszont azok a középkorai (65-80 napos) káposzta fajták, amelyeket a forgalmazók leginkább a nyári, friss piaci termelésre ajánlják. Ilyenek lehetnek például az Amazon F1, a Toreador F1 vagy éppen a Quisor F1. Ezek a fajták savanyításra nem alkalmasak, viszont meg lehet velük célozni azokat a piaci réseket, amikor is az ősz elején (szeptemberben) még nem indult be igazán a savanyítási szezon, de nagy igény mutatkozik a friss, mutatós fejű, nem nagy tömegű káposztafejekre. Ezeknél a fajtáknál van viszont egy nagy rizikó faktor, ugyanis ha közvetlenül a beérésüket megelőzően egy kiadós eső éri őket, akkor szétcsattognak, és teljesen elveszítik piaci értéküket.
A következő kategóriába sorolhatnánk azokat a szintén középkorai érésű (65-80 napos), sokoldalúan felhasználható őszi termesztésre is alkalmas fajtákat, amelyek igencsak népszerűek a kárpátaljai gazdasszonyok körében. Ilyenek lehetnek például: a Beverly Hills F1, vagy a mostanában igen felkapott Autum Qeen F1, vagy éppen ennek a fajtának az utódja, az Autum King F1. Ezek a fajták azért annyira közkedveltek vidékünkön, mert azon túl, hogy nagyon mutatós, vékony levelű, lapított fejeket képeznek, egyszerre lehet felhasználni őket friss fogyasztásra, savanyításra és hasábnak egyaránt. Kiváló minőségű és jó ízű savanyú káposzta készül belőlük. A sok pozitív fajtatulajdonságuk mellett még az is mellettük szól, hogy a viszonylag nem túl hosszú tenyészidejüknek köszönhetően, július közepei kiültetéssel könnyen beiktathatóak másodnövényként is. A termelő számára csupán egy hátránya van ezeknek a fajtáknak (ami vásárló szemmel inkább előnynek számít), hogy nem nevelnek túl nagyméretű (csupán 1,5-2 kg) fejeket.
Amennyiben a termelő csak savanyításban gondolkodik, vagy esetleg el szeretné tárolni az ősz végén betakarított káposztákat és a tél végi időszakban piacra dobni, akkor érdemesebb egy hosszabb tenyészidejű (110–125 napos), vastagabb levelű, nagyobb termőképességgel rendelkező (tárolás esetén jól tárolható) fajtát választania. Hasonló tulajdonságokkal rendelkezik pl. a Liberátor F1, az Agressor F1, Professor F1 vagy éppen a Lexicon F1, a Storidor F1. Ezek közül a fajták közül az első három, megfelelő térállással ültetve rendkívül nagyméretű, még vidékünkön is 5-8 kg súlyú fejek kinevelésére is képes. Míg a másik két fajta, a jó savanyíthatósága mellett, a kiváló tárolhatóságáról ismeretes.
Betakarítás, tárolás
Az őszi fejes káposzta betakarítása akkor kezdhető, amikor a fejek elérték a fajtára jellemző alakot és tömöttségi állapotot, ugyanis ekkorra lesznek a legízletesebbek. A betakarítás nagy gazdaságok esetében géppel is elvégezhető (ehhez egyszerre érő fajtákra van szükség), de nálunk, itt Kárpátalján a kézi betakarítás a jellemző, amelyet egy éles késsel végeznek. A levágott fejeket pedig vagy legyalulva, vagy fejesen zsákokba, ládákba rakva értékesítik. Amennyiben a betakarított (levágott) káposztafejeket későbbi időpontban szándékozunk értékesíteni, akkor igyekezzünk minél több fellevéllel (külső borító levéllel) és nagyobb torzsával levágni azokat, ugyanis ezzel megvédjük a káposztafejeinket a szállítás közbeni mechanikai sérülésektől, és az árunk tovább megtartja frissességét. Ebben az esetben közvetlenül az értékesítést megelőzően takarítsuk meg a fejeket ezektől a levelektől. A káposzta betakarításával érdemesebb a besavanyítási időszakot (október – november) megcélozni.
A tárolásra szánt fejes káposztát 2-6 hónapig is tárolhatjuk. A tárolás eredményességét alapvetően három dolog határozhatja meg: a tárolásra kerülő káposzta fajtája és az áru minősége; a termesztőhelyi viszonyok és a termesztés módja; valamint a tárolási módok és körülmények. Összegezve a dolgokat: csak tárolásra alkalmas fajtákat tároljunk, amelyek csapadéktól és sártól mentesen kerülnek a 0-3°C-os, 90 %-os relatív páratartalmú tárolókba.
Nagy Éva falugazdász,
Pro Agricultura Carpatika Alapítvány
Forrás: karpatinfo.net