Az idei extrém aszályos év sok szántóföldi növénytermesztéssel foglalkozó termelőt elgondolkodtatott azon, hogy mit is tehetne annak érdekében, hogy a már meglévő eszközeivel a továbbiakban is gazdaságosan tudjon termeszteni. Ennek érdekében az előző cikksorozatunkkal is (nedvességmegőrző talajművelés) igyekeztünk felhívni a gazdálkodó olvasóink figyelmét azokra a lehetőségekre, amelyekkel sokat tehetnek azért, hogy a talajaik és a növényeik számára megőrizzék azt a kis mennyiségű csapadékot is, ami van. Jelenlegi cikksorozatunkkal pedig szeretnénk bemutatni azokat a növényeket és ismertetni termesztési technológiáikat, amelyek az idei aszályos évben is gazdaságosan termeszthetőek voltak a Kárpát-medencében.
Az egyik ilyen növény például a szemes cirok. Annak ellenére, hogy itt, Kárpátalján még nem nagyon ismerik, termesztik ezt a növényt, a világon az egyik legnépszerűbb gabonafélék egyikeként tartják számon. Magyarországon is évről évre egyre nagyobb területen termesztik, és a kukorica egyik alternatívájaként tekintenek rá. Termesztése nem igényel különösebb munkagépeket, csupán a hagyományos (kalászosok, kukorica) növénytermesztésben használatos eszközöket. Az idei évben, amikor Európát az elmúlt 500 év legaszályosabb időjárása sújtotta, a „szenvedő” kukoricatáblákkal ellentétben a szemes cirok kiváló terméshozamokkal büszkélkedhetett. A jövőt tekintve a változó klimatikus viszonyok egyik nyertes növénye lehet, mivel melegkedvelő, szárazságtűrő, valamint jó vízfelvevő és vízgazdálkodó képességű.
A szemes cirok jellemzői
A cirok egyszikű növény, amely a pázsitfűfélék családjába tartozik, gyakran hívják cirkölesnek vagy tatárkának is. Származását tekintve Afrikából, azon belül is Etiópia és Szudán sztyeppés, szavannás térségéből származik, azonban ma már szinte a világ minden mérsékelt övi országában termesztik.
Gyökérzete a kukoricáéhoz hasonló, de annál dúsabb a mellékgyökér-rendszere. A főgyökér hamar befejezi a növekedést és elpusztul. A szárazságtűrését elsősorban a nagy, mélyre hatoló bojtos gyökérzetének köszönheti, amely a talaj mélyebb rétegeiből is fel tudja venni a vizet és az ásványi anyagokat. Körülbelül kétszer annyi hajszálgyökérrel rendelkezik, mint a kukorica.
Szára belül hengeres, tömött, rostos szerkezetű, vastagsága fajtafüggő. Az élelmezésre szánt fajtáké vastagabb, mint az állati takarmányozást szolgáló fajtáké. A szemtermésre szánt modern törpe cirok fajták magassága általában még az egy métert sem érik el, ezáltal sokkal kevesebb szármaradványt hagynak maguk után. Ezzel ellentétben a silócirok a 4 m körüli magasságot is elérheti.
Lándzsás levélzete a kukoricáéhoz hasonló, melynek felülete viasszal borított, amely ismét magyarázatot ad kimagasló szárazságtűrésére. A levelek száma 7-15, minden nóduszon egy levél fejlődik.
Ennek a növénynek gyönyörű bugavirágzata van, melyeknek hossza 20-30 cm között változik. A buga hosszúsága nagy mértékben függ az időjárási és termesztési tényezőktől. A központi tengelyből általában hármasával oldalágak indulnak, végül majd ezen oldalágak hossza határozza meg a buga tömöttségét. A virágok általában kétivarúak, bár előfordul csak porzós virág is. A virágok nyílása kora hajnalra (2-8 óra közé) esik. Jellemzően öntermékenyülő növény, de jelentős mértékű idegentermékenyülés is előfordulhat.
A cirok termése szemtermés: a szemek változatos, többnyire gömb vagy ovális alakú magok, amelyeknek a színe lehet fehér, rózsaszín, sárga, barna, sárgásbarna és vöröses árnyalatú is. A szem színe összefüggésben van a beltartalommal, általában a sötétebb színűek több tannint tartalmaznak. Egy bugában kb. 800-3000 szem található. Ezer mag tömege 28-33 gramm. A szemes cirok esetében a szemet általában nem, vagy csak félig borítja pelyva, ezért könnyen csépelhető.
A szemes cirok környezeti igényei
A szemes cirok igénytelenebb a kukoricánál, kb. 50 %-kal kevesebb vizet vesz fel, és terméshozama aszályosabb körülmények között 10-15 %-kal is meghaladhatja a kukoricáét. A cirok nem igényel olyan talajművelést, mint a kukorica, így költséghatékonyabb is ennek a kultúrának a felnevelése.
Talajban nem válogatós, a szélsőséges homok-, és szikes-, valamint 4,5 pH alatti savanyú talajok kivételével mindenhol termelhető. Jól tolerálja a magas sótartalmat és 5,5 pH-ig a savanyú talajokat egyaránt. Kedvezőtlenek viszont számára a nehezen felmelegedő, hideg talajok. A legtöbb gabonafélékhez képest jobban tűri a túl nedves talajokat. A tápanyagban gazdag, jó talajt nagy terméssel hálálja meg (8-10 t/ha). Az 1 % körüli humusztartalmú, laza szerkezetű homoktalajokon is jövedelmezően termeszthető. Annak ellenére, hogy a talajjal szemben viszonylag szerényebb igényű, a mostohább talajviszonyok mellett azonban fokozottabban igényli a jó agrotechnikát és a tápanyag-ellátottságot.
Ennek a meleg kedvelő növénynek a keléskori hőigénye a vetés mélységben 12-15 °C. Erőteljes csírázás 14 °C fölött indul be. Kelés utáni időszakban minimálisan 16 °C-ra van szüksége. A bugahányás és virágzás időszakában 23 °C fölötti hőmérsékletet igényel. Virágzása hűvös időben nagyon elhúzódik, akár 18-20 napig is eltarthat, 15 °C alatti hőmérsékleten termékenyülése hiányos lesz.
Szárazságtűrése nagyon jó. Azonos körülmények között a cirok levelei sokkal kevesebb vizet veszítenek, mint a kukoricáé. Kedvező tulajdonsága, hogy hosszan tartó szárazság után képes megújulni és tovább növekedni. Víz-stressz hatására nyugalmi állapotba kerül és a csapadék megérkezése után újra növekedésnek indul. Amennyiben a buga aszály vagy egyéb más ok miatt elpusztul, a cirok képes a felső nóduszokból (levélhónaljakból) elágazást növeszteni, és virágzatot, termést hozni.
Jelenlegi cikkünkben megismerkedhettünk a szemes cirok legfőbb tulajdonságaival és igényeivel, a továbbiakban pedig ennek a remek növénynek a termesztés-technológiájával ismerkedünk.
Nagy Csaba falugazdász,
Pro Agricultura Carpatika Alapítvány
Forrás: karpatinfo.net