Elérkeztünk az őszi betakarítású fejes káposzta szabadföldi termesztésével foglalkozó cikksorozatunk negyedik és egyben befejező részéhez, amelyben az ültetés utáni ápolási munkálatoktól a betakarításig terjedő időszak munkálatait fogjuk áttekinteni.
Gyomirtás
A káposztaféléket magas tápanyagigényük következtében rendszeresen szervestrágyázzuk, amellyel a földterületünk gyommagvainak számát tovább növeljük. Ezért is az egyik legfontosabb ápolási munkák közé a gyomok elleni védekezést soroljuk.
Vegyszeres gyomirtást az ültetést megelőzően: pendimetalin, metazaklór és s-metolaklór hatóanyagú készítmények valamelyikével végezhetjük el, amelyek a magról kelő egyszikű és néhány magról kelő kétszikű gyomok ellen hatásosak. Ezeknek a készítményeknek a hatékonyságát nagyban fokozza a gyomirtó talajra történő kijuttatását követő némi csapadékmennyiség, mert így a készítmény bemosódik a talaj felső 3-5 cm rétegébe és jobban kifejti hatását a magról kelő gyomok ellen. Az ültetéstől a betakarításig mechanikusan (kapálással) tudunk védekezni a gyomok ellen, amelyre a szezon folyamán esetleg 2-3 alkalommal lesz szükség.
Fontos még megemlíteni azt is, hogy nem elég csak a káposztatáblánk gyommentesen tartása, hanem nagy hangsúlyt kell fektetni a táblák szélén keletkező gyomok folyamatos irtására is. Erre azért van szükség, mert ezeken a gyomnövényeken számos kártevő telepedik meg (levéltetű, bolhák, hernyók), amelyek később betelepülnek káposztaállományunkba.
Öntözés
A fejes káposztát a vízigényesebb növények közé soroljuk. Folyamatos, egyenletes vízellátást igényelnek, de a pangó vízre érzékenyen reagálnak, ami számos gombás és baktériumos betegség kialakulását is elősegítheti. A közelmúltban volt rá példa, hogy öntözetlenül is termesztettek fejes káposztát, de a mai hibrid fajtáknak és sajnos az elmúlt évek aszályos időjárásának köszönhetően ennek a termesztési módnak a sikeressége nagyon csekély lett.
Fontos, hogy a káposztát az ültetést követően ne kényeztessük el túlzottan vízzel, hagyjuk, hogy a „növény menjen a víz után”, és a lehető legnagyobb gyökérzetet fejlessze ki. A fejes káposzta vízigénye a fejesedési időszaktól indul meg drasztikusan. Fontos, hogy ettől az időszaktól kezdve egyenletesen öntözzük növényeinket, főként azokat a véknyabb levelű fajtákat, amelyek repedésre (csattogásra) hajlamosak. Laza talajokon gyakrabban és kevesebb vízadaggal, míg kötöttebb talajokon nagyobb vízadaggal és ritkábban kell öntözni.
A fejes káposzta kedveli úgy az esőztető, mint a csepegtető öntözést. Az öntözések és a mechanikai gyomirtások alkalmával, vagy azt megelőzően ejthetjük meg az év közbeni fejtrágyázásokat vagy tápoldatozásokat. Ilyenkor juttatjuk ki a kálium fennmaradó, és a nitrogén túlnyomó részét.
Növényvédelem
A további ápolási munkák közé még a növényvédelmi kezeléseket soroljuk. A rovarkártevők elleni növényvédelmi kezelések számát csökkenthetjük, ha az ültetést megelőzően a növényeinket felszívatjuk Actarás vízzel, ezzel a módszerrel az ültetést követően a földibolhák egy jó időre békén hagyják növényeinket. Ezt követően a szezon folyamán a növényvédelmi kezeléseink túlnyomó része a bagolylepkék és a káposztalepkék hernyói ellen irányulnak. De az utóbbi években a nagy számban megjelenő szabadföldi molytetvek is okoztak fejtörést a gazdáknak. Hosszan tartó csapadékos időjárás esetén a rovarkártevők elleni védekezéseket 2-3 alkalommal gombaölős kezeléssel is ki kell egészíteni ahhoz, hogy megelőzzük vagy megakadályozzuk a káposzta peronoszpórás és alternáriás betegségeit.
A fejes káposzta egyik jelentős betegsége lehet még a káposzta fuzáriumos sárgasága. Ez általában azokon a területeken jelenik meg, ahol már több éven keresztül káposztaféléket termesztenek, mivel a fő fertőzési forrásnak a talajba kerülő növényi maradványok tekinthetőek, amelyekben a kórokozó több éven át fennmarad. A tünetekre jellemző, hogy a levelek sárgulnak, elszáradnak és lehullanak, a torzsa belseje részben vagy teljesen megbarnul. A betegséget vegyi védekezéssel nehezen lehet kordában tartani, ezért a legjobb megoldás, ha betegségellenálló fajtákat termesztünk. Ugyanis a fejes káposzta esetében is számtalan fuzárium-ellenálló fajta közül tudunk választani.
Betakarítás, tárolás
Az őszi fejes káposzta betakarítása akkor kezdhető, amikor a fejek elérték a fajtára jellemző alakot és tömöttségi állapotot. A betakarítás nagy gazdaságok esetében géppel is elvégezhető (ehhez egyszerre érő fajtákra van szükség), de nálunk, itt Kárpátalján a kézi betakarítás a jellemző, amelyet egy éles késsel végeznek. A levágott fejeket pedig vagy legyalulva, vagy fejesen zsákokba, ládákba rakva értékesítik. A káposzta betakarításával érdemesebb a besavanyítási időszakot (október – november) megcélozni.
A tárolásra szánt fejes káposztát 2-6 hónapig is tárolhatjuk. A tárolás eredményességét alapvetően három dolog határozhatja meg: a tárolásra kerülő káposzta fajtája és az áru minősége; a termesztőhelyi viszonyok és a termesztés módja; valamint a tárolási módok és körülmények. Összegezve a dolgokat: csak tárolásra alkalmas fajtákat tároljunk, amelyek csapadéktól és sártól mentesen kerülnek a 0-3 °C-os, 90 %-os relatív páratartalmú tárolókba.
Nagy Csaba falugazdász,
Pro Agricultura Carpatika Alapítvány
Forrás: karpatinfo.net