A homoktövis telepítésével kapcsolatban már sok mindent megtudhattunk, de nem esett még szó a növény termesztése során felmerülő legnehezebb feladatokról, azaz a gondozásáról, betakarításáról, majd az azt követő tárolási és feldolgozási munkafolyamatokról. Jelenlegi cikkünkben ezeket fogjuk áttekinteni és kielemezni.
Gondozása
A homoktövis alapjába véve egy nem kényes növény, sőt, nagyon is jól tűri a szárazságot, és bírja a legkeményebb (akár a –40 °C) fagyokat is. Ezen kívül megél gyengébb, akár sós, szikes talajokon is. Az első évi bőséges locsoláson és az esetleges gyomtalanításon túl nem sok gondozást és odafigyelést igényel. A töveket metszéssel lehet igényünk szerint alakítani, akár magasabbra engedni a törzset és egészen fa alakúra nevelni, de ha csak hagyjuk természetesen növekedni az egyszárúnak meghagyott töveket, akkor maguktól is, természetes növekedésükből adódóan fa formát fognak felvenni.
Az első metszéseket akkor célszerű elvégezni, amikor már legalább 7-8 évesek, bőségesen termőre fordultak, és fa méretűvé nőttek, amelyeket leggyakrabban a szürettel kötik egybe. Ezekkel a metszésekkel azon túl, hogy megkönnyítjük a betakarítást, elérjük azt, hogy a növény ne szökjön teljesen az égbe, hanem oldalra is hajtson, és ott fejtse ki inkább termőerejét. Ezeknél a visszametszéseknél azt is figyelembe kell vennünk, hogy a visszametszett ágakról meginduló új hajtások a következő évben (a hajtás évében) még nem hoznak virágot és ez által termést sem, azonban a második évtől termőre fordulnak. Erősebb visszametszésekkel sem tudunk komolyabb kárt tenni a homoktövisünkben, mivel annyira nagy életerővel rendelkező növény, hogy mindig újrahajt. Az alsóbb ágak valószínűleg a kevesebb fény miatt, vagy egyszerűen csak az elöregedés és a folyamatos megújulás következtében maguktól elszáradnak. Ezeket az ágakat érdemes eltávolítani, ezzel esztétikailag is egy szebb növényt kapunk, és szedéskor is könnyebben hozzáférhetünk a növények belsejéhez.
A homoktövist a belőle készült gyógyhatású készítmények miatt termesztik, amiből egyértelműen adódik, hogy vegyszerezni szigorúan tilos a növényeket. Műtrágya helyett is a szervestrágyát kell előnyben részesíteni. Molykártétel ellen vegyszerek helyett baktériumalapú szereket (Bacillus Thürüngiensis), míg gombás betegségekre pedig hagyományos kén és réztartalmú szereket használjunk, ez utóbbiakat pedig tél végi lemosó permetezésként ajánlott alkalmazni. Gyomirtó szereket sem javasolt használni, a sorközöket sekély mélységű kultivátorral ápoljuk, míg a tövek között sekély kapálással vagy kaszálással távolítjuk el a gyomokat.
Betakarítása
A homoktövis szedése egy igen körülményes munkafolyamat. Betakarításának nehézsége az, ami annyira megemeli a leszedett bogyók és az abból készült termékek árát, ugyanis rengeteg emberi munkára van szükség. Ráadásul igen emberpróbáló munkára, ami valóban próbára teszi a szedő türelmét, kitartását és még a fájdalomtűrő képességét is.
Leggyakrabban kézzel szedik, de gépi betakarítása is létezik. Mindkét módszernek van pozitív és negatív oldala is. Betakarítás során a fő cél, hogy a bogyók ne sérüljenek, és minél kevesebb léveszteséggel szedjük le a termést. A kézi szedés, amikor közvetlenül a fáról/bokorról szedjük le a bogyókat, egyrészt igen kényelmetlen (a sok tüske miatt, melyek az ágakat és a termővesszőket borítják), valamint ugyanezen okból rendkívül lassú is. Egy másik hasonló módszer, amikor a termővesszőket (rajtuk az érett bogyókkal) levágjuk, majd ezt követően a fürtökben álló bogyókat leszedjük. Kézi betakarítás esetén telepítéskor érdemes elgondolkodni azon, hogy milyen fajtát is válasszunk, ugyanis léteznek gyengén tüskés, vagy tüskementes fajták is, amelyeknek szintén megvannak az előnyei és a hátrányai is a többi fajtákhoz képest.
Számtalan kísérletet tettek már a homoktövis bogyóinak géppel történő betakarítására, de mindezidáig kevés sikerrel, ugyanis ez a növény „maga a természet”, nem hagyja a gépi szedést, hanem ragaszkodik az emberi, kézi munkához, mint ahogyan a bogyói is ragaszkodnak az anyanövényhez. Egyedül Szibériában sikerült eredményes gépi betakarítást felmutatni, ahol is az első komolyabb fagyok (–15°C) után rázógéppel lerázták a fagyott gyümölcsöket a fákról, majd felszedték, ugyanis legalább ilyen negatív hőmérsékletre van szükség ahhoz, hogy a gyümölcs könnyedén leváljon az ágakról. Innen is ered az az Európában is elterjedt kézi betakarítási módszer, hogy a terméssel megrakott gallyakat levágják, begyűjtik, hűtőházba szállítják, majd fagyasztás után egyszerűen lerázzák a bogyókat.
A szedés után a friss gyümölcsöt általában műanyag vagy faládákba teszik, és rögtön hűtőházba viszik, mert az érett, leszedett homoktövisbogyó nagyon gyorsan romlik. A frissen leszedett gyümölcs romlás nélkül 5-10 °C-os tárolóban csak 1-2 napig tárolható. Hűtőházban 1-4 °C között maximum 8-10 napig, –20 °C és –25 °C közötti mélyhűtéssel egy vagy akár másfél évig is eltartható. Fagyasztóban a homoktövis egy év után is megtartja értékes tulajdonságait.
Feldolgozása
A leszedett gyümölcsöt lehet frissen is fogyasztani, bár a magas C-vitamin- és savtartalma miatt igen fanyar íze van. Nyersen még készíthető belőle turmix biomézzel vagy barna cukorral, esetleg gyümölcscukorral, hogy élvezhetőbb legyen. Tartósítása kétféleképpen történhet: fagyasztással vagy hőkezeléssel (hevítéssel). Főzéssel készítenek belőle szörpöt, lekvárt, dzsemet, befőttet, kompótot, üdítőitalt, sőt vitamindús koncentrátumot is. A préselés után visszamaradt törkölyből szárítás után őrléssel héj- és magőrleményt lehet készíteni. Nagyon értékes még a homoktövis magolaja, amely nemcsak a gyógyászatban, de a kozmetika iparban is igen keresett. A termés jellegzetessége, hogy feldolgozott állapotban is megőrzi kedvező tulajdonságait és rendkívüli gyógyító erejét.
Nagy Csaba falugazdász,
Pro Agricultura Carpatika Alapítvány
Forrás: karpatinfo.net