Cikksorozatunk előző részeiben megismerkedhettünk az uborka peronoszpórás és a paradicsom fitoftórás gombás megbetegedéseivel, valamint az ellenük való védekezés lehetőségeivel. Mivel az idei nyár rendkívül csapadékos, párás, ezért ezeknek a kórokozóknak a megjelenése kertjeinkben szinte elkerülhetetlen. Ez a csapadékos időjárás nem csak a gombás, hanem a baktériumos megbetegedéseknek is nagyon kedvez. Jelenlegi írásunkban szeretnénk bemutatni egy olyan zöldségnövényt, amelyet a különböző baktériumos betegségek nagy előszeretettel támadnak. Az a növény a paprika.
A paprika esetében is leggyakrabban a nyári hónapokra esnek azok a baktériumos megbetegedések, amelyek jelentős károkat okoznak a paprikaállományokban. Ezek a kórokozók leginkább a szabadföldi körülmények között termesztett paprikatáblákat fertőzik. Hajtatásban ritkán találkozhatunk velük, csupán abban az esetben, ha az állomány túlzsúfolt, gyengén átszellőztethető és csak felső (esőztető) öntözést alkalmaznak benne.
A kórokozók megjelenései, terjedései és tünetei
A paprika baktériumos betegségei közül a leginkább előforduló, valamint a legnagyobb kárt okozó baktériumos fertőzések a következők lehetnek:
Ervíniás lágyrothadás. A paprikatermések lágyrothadásának kórokozója elsősorban az Erwinia carotovora subsp. carotovora. A baktériumok a termést a sebeken keresztül fertőzik. A termésszövet puha lesz, a termés csúcsa elfolyósodik, és a termésfal felszakad. A tárolás és a szállítás során a lágyrothadás jelentősen megnövekszik. Ez főleg akkor áll elő, ha a terméseket korábban megmosták, mivel a kórokozó a mosási folyamat során terjed szét. A kórokozó átvitele maggal is lehetséges.
Pszeudomonászos bogyórothadás. Ez a kórokozó (Pseudomonas viridiflava), hasonlóan a többi baktériumhoz, leginkább szabadföldön és a nyár második felében fordul elő. Megjelenéséhez is szintén a csapadékos, meleg (28–30 °C) időjárás a legkedvezőbb. Hasonlóan az Erviniás lágyrothadáshoz, a betegség a tárolás során is terjed. A betegséget a termésen, a kocsánytól kiinduló, a bibepont felé terjedő világosbarna rothadás jelzi. Csak a belső húsos részek és a magház rohad el, a bogyó héja ép marad. A tünetek a levélen nem észlelhetőek. A rothadó bogyók és az azokból kifolyó baktériumnyálka – amelyek a talajba kerülnek – fertőznek.
Pszeudomonászos levél- és termésfoltosság, másik nevén fekete pettyesség. A Pseudomonas syringae pv. syringae a paprikán ugyanolyan levél- és termésfoltosságot okoz, mint a paradicsomon. A leveleken, a csészeleveleken, a virágokon, a terméskocsányokon és a terméseken sötétbarna, illetve fekete foltok képződnek, amelyek rendszerint 1,5 mm-nél nem nagyobbak, gyakran csak pontszerűek. Levéltorzulás (kanalasodás, hullámosodás, levélnyél – görbülés), majd később a beteg levelek elhullása figyelhető meg. Súlyos esetben jellegzetes tünet a hajtáscsúcs-elhalás.
A baktérium a sebeken és a légzőnyílásokon keresztül aktívan hatol a növénybe, leginkább akkor, amikor hirtelen lehűlés és sok csapadék együttesen jelentkezik. A károk különösen akkor nagyok, ha már a palánták betegednek meg. A növényen és a növényállományban a kórokozó vízcseppekkel terjed, amelyek széllel és a munkálatok alkalmával vihetők át. A baktérium hő-optimuma 20–25 °C között van. Ez a kórokozó is átvihető vetőmaggal. A talajban levő növényi maradványokon nagyon hosszú ideig fennmarad. A paprika fajtaajánlatai között egyaránt megtalálhatunk fogékonyabb, kevésbé fogékonyabb, valamint ellenálló fajtákat. Erre a betegségre a fűszerpaprika fajták a legfogékonyabbak.
Xantomonászos termésfoltosság. A Xanthomonas vesicatoria az összes talaj feletti növényrészt károsítja. A paprikaterméseken a baktérium enyhén domború és varas, 3–6 mm-es barna foltokat okoz. A beteg részeken sokszor az epidermisz (felhám) felszakad. A leveleken apró, kerek, vizenyős foltok mutatkoznak, mely foltok később nagyobbak lesznek, közepük kifehéredik, szegélye sötétbarna lesz. A súlyosan károsodott levelek elsárgulnak és végül lehullanak. A szárakon és a levélnyeleken a barna foltok többé-kevésbé oválisak. Súlyos szárkártétel esetén a levelek szintén lehullanak. A kórokozó úgy a mag belsejében, mint a mag felületén átvihető. A kórokozó terjedésének kedvez a 30 °C körüli hőmérséklet és a magas (90 % körüli) relatív páratartalom.
A védekezés lehetőségei
A paprika baktériumos megbetegedései elleni védekezésnél kimondottan nagy hangsúlyt kell fektetni a megelőzésre. Elsősorban igyekezzünk olyan fajtákat választani (pl.: Bihar F1, Temes F1, Regös F1 stb.), amelyek kevésbé fogékonyak vagy ellenállóak a fertőzésekkel szemben.
Mivel a legtöbb baktériumos fertőzés maggal átvihető, ezért csak megbízható, betegségmentes vetőmagot alkalmazzunk. Szedett mag esetén feltétlenül csávázzunk.
Igyekezzünk betartani a vetésforgót és az előző, valamint az az évi növényi maradványokat a lehető leggondosabban távolítsuk el!
Amennyiben van rá lehetőségünk alkalmazzunk talajtakarást, ugyanis ezzel nagyban csökkentjük az esőcseppek által a talajból a növényre kerülő kórokozók számát.
Kerüljük az esőztető öntözést, helyette a csepegtető, esetleg (amennyiben sík területünk van) az árasztásos öntözést részesítsük előnyben!
Törekedjünk mindig a szellős, gyommentes növényállomány megtartására!
Vegyszeres védekezés esetén, a növényvédő szerek közül nincs túl nagy választékunk. Leghatékonyabbak akkor lehetünk, ha megelőző jelleggel rézszulfát, rézhidroxid, rézoxiklorid hatóanyag tartalmú készítményekkel védekezünk. A réztartalmú készítményeken túl még a Kasumin elnevezésű, kimondottan baktériumos megbetegedések ellen alkalmazandó növényvédőszer működik hatásosan.
Nagy Éva falugazdász,
Pro Agricultura Carpatika Megyei Jótékonysági Alapítvány
Forrás: karpatinfo.net