Másodnövények a kertjeinkben cikksorozatunk legutóbbi részében egy újabb növénnyel, méghozzá a fejes káposzta bemutatásával, annak fajtakiválasztás szempontjainak ismertetésével kezdtünk el foglalkozni. Most pedig ugyanezen növény másodnövényként alkalmazott termesztési technológiáját fogjuk tüzetesebben áttekinteni olvasóinkkal.
Ahhoz, hogy a fejes káposztát július közepei kiültetéssel másodnövényként tudjuk termeszteni, szükségünk lesz egy megfelelő fejes káposzta fajtára (70–100 napos tenyészidő, savanyíthatósági hajlam), és az ültetési időpontra legalább 4-5 hetes, fejlett, a palántanevelő közeget gyökérzettel beszőtt kész palántára.
Palántanevelés
A fejes káposzta palántaneveléséhez nincs szükség palántanevelő létesítményre és pótmegvilágításra, mivel a május végén, június elején elvetett magok kikeléséhez és fejlődéséhez megfelelőek a szabadtéri viszonyok (hőmérséklet és fény). Csupán a megfelelő nedvességet és a palánta fejlődéséhez elegendő tápanyagot (foszfor domináns) kell biztosítani a termelőnek ahhoz, hogy egyenletes kelést és megfelelő fejlettségű palántákat kapjon.
A magokat vethetjük előre elkészített palántanevelő ágyásokba is, ahol szálas (szabad gyökerű) palántákat kapunk, de a tapasztalatok azt igazolják, hogy egy viszonylag kései (július közepi) kiültetés esetén érdemesebb sejt tálcás (4-5 hetes, legalább 7×7 cm tápkockás) palántákat alkalmaznunk, mivel ezek a palánták jobban átvészelik az ez idő tájt okozott hőség miatti nagy stresszt, és jobb foganást mutatnak a szálas palántákkal szemben. Ez pedig hamarabbi, lendületesebb fejlődést mutat, ami a továbbiakban megfelelő fejméreteket és időben való betakarítást eredményez.
Talajelőkészítés, tápanyagutánpótlás
A fejes káposztát is a tápanyagigényesebb növények közé soroljuk. A 2%-os humusztartalmú és a 6,5-7 pH közötti talajokat kedvelik a legjobban. Kellően meghálálják a szervestrágyával bőven ellátott (40-50 t/ha) területeket. 1 tonna termés képzéséhez 3,5 kg nitrogént, 1,3 kg foszfort és 4,3 kg káliumot használ fel. Ez megközelítőleg 3:1:4 NPK arányt jelent. Fontos, hogy a tápanyagutánpótlást a talajvizsgálati eredmények megléte után végezzük el.
A talajelőkészítés szempontjából, az elővetemény lekerülését követően nincs különösebb tennivalónk a földdel, mint egy 20-25 cm mélyen átlazítani (kultivátorozni) a területet. Ezt követően, amennyiben az elővetemény előtt nem volt, akkor kihelyezzük az érett szerves trágyát és kiszórjuk: a területre szánt alaptrágyákat (kálium felét és a foszfor túlnyomó részét), a talaj és növénykondicionáló készítményeket, és ha a területünk talajlakó kártevőktől fertőzött, akkor a talajfertőtlenítőt is, majd ezeket belemunkáljuk (belefrezázzuk) a talajba. A fejes káposzta termesztésével kapcsolatban fontos megjegyeznünk, hogy amennyiben a talajunk pH-ja alacsony (savanyú) számos tápanyagfelvételi problémát és gyökérbetegségek kialakulását okozhatja. Ebben az esetben viszont elengedhetetlen a talajunk meszezése, mész pótlása, amelyet szintén a talajelőkészítés alkalmával munkálunk be a talajba.
A talaj elmunkálását követően kijelöljük (kisoroljuk) a sorokat, amellyel kis barázdákat alakítunk ki, ezek a későbbiek során az ültetést megelőző és az azt követő beiszapoló öntözések folyamán fognak döntő szerepet játszani, ugyanis a sorokat jelző kis „kanálisok” jobban megtartják a vizet, amelyek jobb foganást eredményeznek a nyári nagy hőségben.
Ültetés
Az ültetést megelőzően a kijelölt sorokban beiszapoló öntözést végzünk, amely esőztetve, csepegtető rendszerrel vagy akár slaggal is történhet. Ami a tenyészterületet illeti, a másodnövényként alkalmazott 70–100 napos tenyészidejű fajták legtöbbje nem nevel túl nagy fejeket. Ezeknél a fajtáknál a fejméret átlagtömege 1,5–3 kg közötti, amely egy sűrűbb tőszámot engedélyez a hosszabb tenyészidejű fajtákhoz képest. Ezeknél a fajtáknál az 50–60 cm sor-, és a 30–40 cm tőtávok a legbeváltabbak. Az ennél hosszabb tőtávok nagyobb, míg a rövidebb tőtávok kisebb fejméreteket eredményezhetnek.
Az ültetést elvégezhetjük kézzel (furkóval) és géppel is. Mindkét ültetési forma esetében nagyon fontos, hogy az ültetést is egy újabb beiszapoló öntözés kövessen, amely nem árt, ha foszforban gazdag. Amennyiben sejtálcás palántákat ültetünk, akkor abban az esetben ügyeljünk az ültetési mélységre, hogy a gyökérnyaki rész ne kerüljön mélyebbre a talaj szintjétől, mert ebben az esetben megkímélhetjük magunkat és a pénztárcánkat is egy esetleges kései palántadőlés elleni beavatkozástól.
Ápolási munkák
Gyomirtás. Az egyik legfontosabb ápolási munkák közé a gyomok elleni védekezést soroljuk. Vegyszeres gyomirtást az ültetést megelőzően: pendimetalin, metazaklór és s-metolaklór hatóanyagú készítmények valamelyikével végezhetjük el, amelyek a magról kelő egyszikű és néhány magról kelő kétszikű gyomok ellen hatásosak. Ezeknek a készítményeknek a hatékonyságát nagyban fokozza a gyomirtó talajra történő kijuttatását követő némi csapadékmennyiség, mert így a készítmény bemosódik a talaj felső 3-5 cm rétegébe és jobban kifejti hatását a magról kelő gyomok ellen. Az ültetéstől a betakarításig mechanikusan (kapálással) tudunk védekezni a gyomok ellen, amelyre a szezon folyamán esetleg 2-3 alkalommal lesz szükség.
Öntözés. A fejes káposztát a vízigényesebb növények közé soroljuk. Fontos, hogy a káposztát az ültetést követően ne kényeztessük el túlzottan vízzel, hagyjuk, hogy a „növény menjen a víz után”, és a lehető legnagyobb gyökérzetet fejlessze ki. A fejes káposzta vízigénye a fejesedési időszaktól indul meg drasztikusan. Fontos, hogy ettől az időszaktól kezdve egyenletesen öntözzük növényeinket, főként azokat a véknyabb levelű fajtákat, amelyek repedésre (csattogásra) hajlamosak. A fejes káposzta kedveli úgy az esőztető, mint a csepegtető öntözést. Az öntözések és a mechanikai gyomirtások alkalmával, vagy azt megelőzően ejthetjük meg az év közbeni fejtrágyázásokat vagy tápoldatozásokat. Ilyenkor juttatjuk ki a kálium fennmarad és a nitrogén túlnyomó részét.
Növényvédelem. A további ápolási munkák közé még a növényvédelmi kezeléseket soroljuk. A rovarkártevők elleni növényvédelmi kezelések számát csökkenthetjük, ha az ültetést megelőzően a növényeinket felszívatjuk actarás vízzel, ezzel a módszerrel az ültetést követően a földibolhák egy jó időre békén hagyják növényeinket. Ezt követően, a szezon folyamán a növényvédelmi kezeléseink túlnyomó része a bagolylepkék és a káposztalepkék hernyói ellen irányulnak. De az utóbbi években a nagy számban megjelenő szabadföldi molytetvek is okoztak fejtörést a gazdáknak. Hosszantartó csapadékos időjárás esetén a rovarkártevők elleni védekezéseket 2-3 alkalommal gombaölős kezeléssel is ki kell egészíteni ahhoz, hogy megelőzzük vagy megakadályozzuk a káposzta peronoszpórás és alternáriás betegségeit.
Betakarítás
A fejes (téli) káposzta betakarítása akkor kezdhető, amikor a fejek elérték a fajtára jellemző alakot és tömöttségi állapotot. A betakarítás nagy gazdaságok esetében géppel is elvégezhető (ehhez egyszerre érő fajtákra van szükség), de nálunk, Kárpátalján a kézi betakarítás a jellemző, amelyet egy éles késsel végeznek. A levágott fejeket pedig vagy legyalulva, vagy fejesen zsákokba rakva értékesítik. A téli káposzta betakarításával érdemesebb a besavanyítási időszakot (október–november) megcélozni.
Nagy Csaba falugazdász,
Pro Agricultura Carpatika Alapítvány
Forrás: karpatinfo.net