A szőlő ellenálló képességét nagyban befolyásolja a növény kondíciója, mint minden növény esetében. Harmonikus tápanyagellátás mellett a betegségek kártétele is csökkenthető. A harmonikus tápanyag ellátáshoz nemcsak az úgynevezett makro elemek pótlása fontos, hanem szerves anyagok és mikroelemek pótlása is.
A szőlő sokéves, fás szárú növény. Gyökerei mélyen, 0,3-0,6 méteres mélységben találhatóak főként, ennek megfelelően a tápanyagokat is ebbe a zónába kell bejuttatnunk. A szőlő rügyeinek differenciálódása a terméshozást megelőző évben elkezdődik, így a termés két egymást követő év alatt alakul ki. A tápanyagok egy jelentős részét az idős fás részekben tartalékolja felhasználásig. A fajták között nagy eltérések vannak tápanyagszükségletben. A fitotechnikai műveletek (metszés, zöldmunkák) elvégzése is befolyásolja a tápanyagszükségletet, illetve a tőkék terhelése, termés mennyiség stb. Mérési adatok alapján a szőlő 4/5 része víz, 1/5 része szárazanyag. A szárazanyag 30 %-a nyersrost, 12%-a fehérje, 48%-a nitrogénmentes vonadékanyag, 4%-a zsír és mindössze 6%-a hamu. A hamualkotók között legnagyobb mennyiségben kálium található meg.
A szőlő tápanyagellátásánál megkülönböztetünk alaptrágyázást, amelyet ültetés előtt juttatunk ki, forgatunk a talajba, vagy az ültető gödörbe, illetve fenntartó trágyázást. Legjobb az érett istállótrágya használata mind a két esetben. A gyakorlat azonban mást mutat, telepítéskor még használnak vidékünkön is szerves trágyát, később azonban csak műtrágyák használatával pótolják a hiányzó tápelemeket. Jó hatással van, ha a szőlőből nem hordjuk ki a szárazanyagot (venyigét), hanem talajba daráljuk.
Legfontosabb tápanyagok a kálium, magnézium, nitrogén, foszfor, kalcium, bór, ezen anyagok hiánya látható tüneteket okoz a szőlőben, és fontos élettani folyamatokat is befolyásol.
Káliumhiány – az idősebb levelek felülete sötét lilásbarna színű, a beszíneződőt részek fémszerűek fényesek, a levélszövet később elhal. Már gyengébb hiány esetén is csökken a termőképesség és romlik a minőség. Súlyosabb esetben a vesszők nem érnek be, nő a fagykár esélye, a bogyók cukortartalma csökken, fokozódik a betegségek előfordulási esélye.
Magnéziumhiány – elég gyakran előforduló hiánytünet. A fő erek között ék alakban a levéllemez sárgul, kék bogyójú fajtáknál pirosas-barnás színű ez az elváltozás. A hiány következtében alacsony terméshozam várható, kóros virághullás, illetve gyakran előfordul a fürtkocsány bénulása is.
Nitrogénhiány – világoszöldé válik a levelek színe. A tőkék gyengén nőnek, a levélnyelek és az éretlen hajtások pirosas elszíneződésűek, a hajtások véknyak. Alacsony mustfok, rossz vesszőbeérés várható. Előfordul egyoldalú nitrogénhasználat esetén a túladagolása is. Túlságosan erős növekedés nagy robosztus tőkék és gyenge gombás és baktériumos betegségekkel szembeni ellenállás jellemzi.
Kalciumhiány – tünetei: levélerek közti sárgulás, a levélszél felfelé hajlik, majd korán lehull. Pontszerűen jelentkező levél nekrózis. A tünetek a leveleken ritkán jelentkeznek, viszont a kalcium hiánya igen erősen észlelhető a szőlő betegség ellenálló képessége szempontjából. Hiánya a többi tápanyag felvételét is gátolja.
Foszforhiány – sötétzöld levelek, a levélnyél és a levél erek pirosodnak, a gyökérzet növekedése leáll, ritkán fordul elő, de új szőlők telepítésekor fontos rá odafigyelni, hogy a gyökérzet képződése megfelelő legyen.
Bórhiány – leggyakrabban ott fordul elő, ahol hosszú ideig nem használnak istálló trágyát, vagy a foszfort túladagolják. A felső, legfiatalabb levelek besodródnak, a levélszövet az erek között kifakul és mozaikszerűen sárgászöldre színeződik. A főhajtás növekedése lelassul, esetleg a hajtáscsúcs elhal, a hónaljhajtások átveszik a főhajtás szerepét. A virágkezdemények virágzás előtt vagy virágzás alatt lehullnak. Gyakori a rossz terméskötődés, madárkásodás.
A tápanyagok pótlására nem csak a nyugalmi időszakban van lehetőség. A tenyészidőszak alatt lombtrágyák formájában vagy tápoldatos öntözéssel is tudjuk egy részüket pótolni. Virágzás előtti időszakban, illetve a rügy differenciálódás (augusztus környékén) időszakában érdemes a bórt pótolni. A bogyónövekedés alatt a kalciumot, fürtzáródás környékén a magnéziumot, az érés kezdetén a káliumot fontos pótolni.
Amennyiben van lehetőség öntöző rendszeren keresztül pótolni tápanyagokat, figyeljünk arra, hogy az tápoldat töménysége ne legyen magasabb 2%-nál, ez 1000 literenként 2 kilogramm tápot jelent. A megfelelő tápanyagutánpótlás mellett a növényvédő szerek használatáról sem feledkezhetünk meg, mert sajnos a rossz időjárásnak köszönhetően több gombás betegség is támadja a szőlőt, amennyiben nem védekezünk ellenük, az egész évi munkánk oda veszhet.
Varga István,
az „Egán Ede” KGK JA falugazdásza, a „Pro Agricultura Carpatika” KMJA munkatársa
Forrás: karpatinfo.net