Szőlő oltócsapok és vadalanyok gyűjtése, tárolása

Varga Gabriella Aktuális növényvédelmi előrejelzés,Egyéb kultúrák ,,,,,,,,,
Szőlő oltócsapok és vadalanyok gyűjtése, tárolása

Az idei január különösen kemény hidegekkel érkezett. Több napon át előfordult, hogy napközben is tartósan fagypont alatti hőmérsékletet mérhettünk, éjszakánként pedig jelentős mínuszok alakultak ki. Ilyen időjárási körülmények között fontos hangsúlyozni, hogy nem végzünk metszést, és nem gyűjtünk oltóvesszőt vagy venyigét sem. A nagy hidegben a vesszők szövetei sérülékennyé válnak, a fagyott állapotban történő vágás pedig rontja a későbbi fakadási és eredési arányt. A vesszők begyűjtését és a metszést ezért mindig olyan időszakra időzítsük, amikor a hőmérséklet tartósan 0 °C fölé emelkedik.

Vad alanyok gyűjtése

Az oltás sikerének egyik alapfeltétele a megfelelő minőségű vad alany. A vad vesszők gyűjtését körültekintően kell végezni, mivel nem minden vadon előforduló szőlő alkalmas alanynak. Különösen fontos kiemelni, hogy folyóparti, ártéri vadszőlők általában nem alkalmasak oltási célra, mivel gyökérzetük és növekedési tulajdonságaik nem felelnek meg a termesztési igényeknek. Legjobb, ha saját alanyteleppel rendelkezünk, az itt termelt vadalanyok erősebbek, több tartalék tápanyaggal rendelkeznek, jobb foganási arány várható és erősebb szőlőtövek.

A vadszőlőnek több fajtája ismert, például a Teleki-Kober 5C, Teleki-Kober 5BB, Rupestris du Lot és a Vitis sylvestris stb. Ezek a fajták eltérő tulajdonságokkal rendelkeznek: egyesek jobban tűrik a szárazságot, mások a magas mésztartalmat tolerálják jobban. A foganási arányokban is jelentős különbségek mutatkoznak. Nagyobb mennyiségben szükséges alaposan tanulmányozni ezeket a tulajdonságokat, és a termőterületnek legfelelőbb fajtát választani. A vad alanyokat egészséges, jól beérett, egyéves vesszőkről szedjük. Hideg időben célszerű kesztyűben dolgozni, hogy a kezünkkel ne melegítsük fel a vesszőket, mivel az ismételt felmelegedés és lehűlés kedvezőtlen élettani folyamatokat indíthat el. A begyűjtött venyigéket lazán kötegeljük, ügyelve arra, hogy ne törjenek, és ne sérüljenek.

A tárolás során a legfontosabb szempont a kiszáradás és a korai fakadás megakadályozása. A vad vesszők tárolhatók:

•    hűvös pincében,
•    földveremben,
•    vagy nedves homokkal, fűrészporral takarva.

A tárolási hőmérséklet ideálisan 0–4 °C között legyen, magas páratartalom mellett.

A nemes oltóvesszők gyűjtése

A nemes vesszők esetében még nagyobb körültekintésre van szükség. A gyűjtést már ősszel meg kell tervezni, amikor kiválasztjuk azokat a tőkéket, amelyekről oltóanyagot szeretnénk szedni. Csak egészséges, vírus- és betegségtünetektől mentes, jó növekedésű tőkékről gyűjtsünk vesszőt. Gyenge növekedésű, beteg, fagykárt szenvedett tőkéről oltócsapot szedni nem szabad.

Az utóbbi években a Kárpát-medencében szinte mindenütt megjelent az aranyszínű sárgaságot okozó fitoplazma is. Ahol a betegség gyanúja felmerült, onnan semmiképpen ne szedjünk oltócsapot! A betegség terjedésének a leggyorsabb formája ugyanis a szaporítóanyaggal történő behurcolás, a vessző szállítása ugyanis mindig gyorsabb, mint ahogy a terjesztő vektor az amerikai szőlőkabóca repülni képes, és a távolság is nyilván nagyobb. A tőkék kiválasztásánál figyelni kell nem csak a fajta tisztaságra, mert az azonos fajtájú tőkék között is vannak eltérések, tőkék leromlanak vagy egyes tőkéken nagyobbak, szebbek a fürtök. Ennek a kiválogatási folyamatnak köszönhetően jönnek létre a klón szelekciók, tehát fontos a legjobb genetikájú és nem beteg tőkék tovább szaporítása.

A nemes vesszőket fajtánként szigorúan elkülönítve kell gyűjteni. A pontos azonosítás érdekében elengedhetetlen a tartós, esőálló anyagból készült címkézés, amely tartalmazza a fajta nevét és lehetőség szerint a gyűjtés időpontját és helyét is. Ennek hiánya később komoly keveredésekhez és hibákhoz vezethet.

A levágott vesszők legyenek jól beértek, ceruza vastagságúak, és világos, ép rügyekkel rendelkezzenek. A gyűjtést itt sem fagyos időben végezzük, és a vesszőket a szedés után minél hamarabb helyezzük tárolóhelyre. A tárolóba való behelyezés minél később történik, annál gyengébb a foganási arány.

Tárolás az oltás megkezdéséig

A nemes oltóvesszők tárolásának célja, hogy az oltás időpontjáig megőrizzék frissességüket és víztartalmukat. A leggyakoribb módszer a nedves homokban vagy fűrészporban történő tárolás, hűvös, fagymentes helyen. Fontos, hogy a tárolóközeg enyhén nedves legyen, de ne álljon benne víz, mert az rothadáshoz vezethet. Rendszeresen ellenőrizzük a vesszők állapotát: ha kiszáradás jeleit mutatják, a nedvességet pótolni kell, ha pedig penészedés indul meg, a fertőzött részeket el kell távolítani. Az oltás kezdetén a tárolóból kiszedett vesszőket mindenképpen ellenőrizzük nem száradtak-e ki, az alanyokat pedig oltás előtt áztassuk tiszta vízben.

A sikeres oltás nem az oltás napján kezdődik, hanem a megfelelő vesszők szakszerű begyűjtésével és helyes tárolásával. A gondosan kiválasztott, egészséges vad és nemes vesszők, valamint a megfelelő tárolási körülmények alapozzák meg a jó fakadási és eredési arányt, ami végső soron az egész szaporítási munka sikerét meghatározza.

Varga István,
az „Egán Ede” KGK JA falugazdásza,
a „Pro Agricultura Carpatika” KMJA munkatársa
Forrás: karpainfo.nethttps://karpatinfo.net/gazdasag/karpatalja-ukrajna-szolotermesztes-szolo-oltasa-2026-01-27

Az új szezon a palántanevelőben kezdődik! – A palántanevelő fóliasátorról

Varga Gabriella Kisokos ,,,,,,,,,,
Az új szezon a palántanevelőben kezdődik! – A palántanevelő fóliasátorról

Példaértékű a kárpátaljai gazdák kitartása. A háborús helyzet ellenére minden évben újabb és újabb család dönt úgy, hogy belevágnak a zöldséghajtatásba. Ez megnyilvánul abban is, hogy egyre többen pályáznak a Pro Agricultura Carpatika Alapítvány „Első lépés” szociális programjára. A megpályázott fóliasátrak fel is épülnek, de valamiről nagyon gyakran megfeledkeznek az újdonsült hajtató gazdák: honnan lesz a palánta? Ugyanis vidékünkön a fóliás zöldségtermesztéssel foglalkozó gazdák döntő többsége maga neveli a palántákat. Ezért az elkészült fóliasátrak mellé be kell terveznünk a palántanevelő fóliasátrat is. Azonban ez nem csak egy „kicsi fóliasátor”, hanem egy speciális létesítmény a maga követelményeivel, felszereltségével. Ebben a cikkünkben ezekkel fogunk egy kicsit részletesebben foglalkozni.

Megéri-e?

Évek óta próbáljuk meggyőzni a kezdő fóliásokat arról, hogy a palántanevelés egy külön szakma, s érdemesebb készen megvásárolni azt az 1000-1200 palántát, ami egy 400 négyzetméteres fóliasátor beültetéséhez szükséges, mint magunk kinevelni. Ugyanis egy palántanevelő felépítése nem olcsó dolog, s a palántanevelési időszak 5-10 hete alatt olyan törődést igényelnek a kis palánták, mint egy csecsemő. Ha felszámolnánk órabérbe azt az időt, amit a palánták babusgatására kell szánnunk, hát bizony horribilis ár jönne ki egy-egy szál palántának. Minél több palántát nevelünk egyszerre, úgy csökken az egy palántára eső költség, azaz az ára. Ennek az elvnek az alapján működnek szinte az egész világon, közte Magyarországon is a palántanevelő gyárak, amelyek évente több tíz millió palántát nevelnek ki a termelők részére. Ott a palántanevelő fóliaházak kihasználtsága néha eléri a 7-8 hónapot is, mivel nem csak a korai fűtött és a későbbi fűtetlen fóliasátrak számára nevelik a palántákat, hanem a szabadföldi zöldségeknek is, majd a nyári másodültetésre egyaránt. Azokban a körzetekben a gazdáknál fel sem merül, hogy a saját maguk állítsák elő azt a néhány ezer, vagy akár néhány tízezer palántát, amire szükségük van.

Nálunk is volt néhány próbálkozás e téren, azonban a vállalkozó gazdák hamar feladták. Ugyanis a megrendelésre nevelt palánta ára elsőre drágának hangzik, különösen a nagy (10-es) poharakban nevelt korai palántáké. Hisz ezeknek a palántáknak legnagyobb fagy idején kell fűteni, s a fényszegény időszakban pótmegvilágítást alkalmazni. Ezek bizony tetemes kiadással járnak, amit a palánta árával meg kellene fizetnünk. Azonban ugyanebben az időszakban kerülnek eladásra a feleslegessé vált, tartalék palánták, méghozzá nagyon olcsón. Ugyanis minden gazda ráhagyással neveli a palántákat, hogy ha esetleg valami probléma lépne fel, akkor is legyen elegendő belőle. Természetesen először a legszebb palántákat ültetik ki, majd a maradékból kiválogatják még a javát az esetleges pótlásokra. S az ezek után megmaradt satnya palántákat adják el, természetesen nagyon alacsony áron, hisz úgyis csak kidobódnának. Nos, ezzel a palántával, pontosabban palántaárral kellene versenyezni a gyönyörű, rendelésre nevelt palántáknak. Természetesen ez a két áru egészen más kategóriát, minőséget képvisel. De a kezdő kertészek nagy része beleesik abba a hibába, hogy csak az áruk alapján tesz köztük különbséget. A szemléletváltáshoz idő kell, ezért indokolt, hogy megpróbáljuk megtanítani a fóliás gazdákat a palántanevelés alapjaira.

A palántanevelő méretezése és elhelyezése

Kezdjük talán a méretezéssel. A palántanevelőben helyet kell biztosítanunk a palántanevelő asztaloknak, s elegendő helyet kell hagynunk az utaknak, fűtőberendezésnek, vizes hordónak. A tapasztalat azt mutatja, hogy még a legjobb beosztás mellett is a hasznos helykihasználási arány úgy 50-60%, tehát a palántanevelő fóliaház alapterületének kb. 1,5-2 szeresének kell lennie, mint a palántanevelő asztalok alapterülete.

Vegyünk egy példát. Ha 12 árnyi fóliasátor számára akarunk palántát nevelni 10-es poharakban, akkor a szükséges 4000 palántát (tartalékkal együtt) 40 négyzetméternyi asztalon tudjuk kinevelni. Ennyi asztal elhelyezéséhez kb. 60-80 négyzetméter alapterületű palántanevelő fóliasátorra van szükség. De inkább a nagyobbra, hisz a gazdasszonynak úgyis eszébe jut, hogy kellene egy kis hely a virág-, káposzta-, vagy karalábépalántáknak is. De túlméretezni sincs értelme, hiszen a felesleges terület fűtése nagyon zsebbevágó lehet.

A fenti szempontok figyelembe vételével egy 100 m2-es, kb. 7-8 m széles, 10-15 m hosszú palántanevelő szükséges. Lehetőleg kerüljük a túl keskeny és hosszú palántanevelők kialakítását. Például egy ugyancsak 100 m2-es, de csak 4-5 méter széles, valamint 20-25 méter hosszú palántanevelő fóliasátor fűtése gazdaságtalanabb, a szellőztetése nehézkesebb, az asztalok lehetséges elrendezése nagyon korlátok közé van szorítva, ezért általában romlik a helykihasználtsága is: ugyanakkora alapterületű palántanevelő fóliasátorban csak kevesebb palántát tudunk kinevelni.

A palántanevelő asztalok kialakításánál figyeljünk arra, hogy olyan magasságúak legyenek, hogy kényelmesen tudjunk rajta dolgozni (vetni, tűzdelni), de az öntözés se okozzon gondot. A palántanevelő asztalok szélességét a sejttálcák méretéhez szoktuk igazítani, hogy maximális legyen a helykihasználás. Arra azért ügyeljünk, hogy 2,4 méternél semmiképpen ne legyen szélesebb.
A palántanevelő elhelyezésénél két szempontot kell figyelembe venni. Először is, hogy lehetőleg minél közelebb legyen a lakóházhoz, másodszor pedig, hogy minél naposabb helyre kerüljön, ahol még véletlenül sem vetül rá árnyék. Talán ezt a legnehezebb megoldani, hisz a téli-koratavaszi időszakban az épületek vagy fák nagyon hosszú árnyékot vetnek. Ezért gyakran kompromisszumot kell kötni a két követelmény között: vagy a közelben lesz, de bizonyos napszakokban árnyékban, vagy naposabb helyen, de a kert egy távolabbi részén. 

Gál I., az „Egán Ede” KGK” JA falugazdásza, 
a „Pro Agricultura Carpatika” KMJA munkatársa
Forrás: Karpatinfo.nethttps://karpatinfo.net/gazdasag/karpatalja-ukrajna-palantaneveles-foliasator-2026-01-21

Az árpa gyomszabályozása II.

Varga Gabriella Aktuális növényvédelmi előrejelzés,Egyéb kultúrák ,,,,,,,,,,,,
Az árpa gyomszabályozása II.

Az őszi árpa gyomirtása az elmúlt évtizedben jelentős változásokon ment keresztül. Míg korábban a gyomok elleni védekezést zömmel tavasszal végezték, az utóbbi években nő az őszi vagy a kora tavaszi időszakra előrehozott kezelések aránya. Ennek fő oka az enyhe téli időjárás és az agrotechnikai módszerek változása, például a forgatás nélküli talajművelés.

Ősszel vagy akár kora tavasszal alkalmazható hatóanyagok

A korai gyomirtásnak több előnye van, mint hátránya. Először is az enyhe téli időjárásnak köszönhetően a gyomok már novemberben vagy a téli időszakban fejlődésnek indulnak. Például a korán virágzó kétszikűek (veronikafélék, tyúkhúr, árvacsalánfélék) hatékonyabban irthatók, mint tavasszal, már virágzó állapotban, de az egyszikű gyomok (nagy széltippan, parlagi ecsetpázsit, rozsnokfajok) ellen is ősszel hatékonyabb a védekezés.

A gazdasági szempontok sem elhanyagolhatók, a munkavégzés szempontjából a gyomirtásra több időnk jut ősszel, de akár a téli időszakban is. A +8 °C fölötti hőmérséklet a gyomirtó hatóanyagok felszívódását is lehetővé teszi. Tehát elmondható: addig van időnk a gyomirtásra, míg a tartósan fagyos reggelek be nem köszöntenek. Ha 10–14 napig nem várható talaj menti fagy, a gyomirtás elvégezhető. Szintén egyre aktuálisabb szempont, hogy az ősszel alkalmazható hatóanyagok csökkentik a gyomirtószer-rezisztencia problémáját.

További fontos megjegyzés, hogy az őszi árpában a hatékony egyszikűirtók nagy része tavasszal nem használható, ezért az őszi kezelés kritikus fontosságú.

Következzenek a legismertebb hatóanyagok!

1. Pendimetalin hatóanyag (pl. Sharpen 330 EC, Stomp Aqua 455 SC). Felszívódása a gyökéren és szik alatti szárrészen keresztül történik. Magról kelő – főleg az egyszikűek és néhány kétszikű – gyomok ellen hatékony. Preemergens és korai posztemergens használata javasolt, de legkésőbb a bokrosodás kezdetéig alkalmazható.

2. Klórtoluron hatóanyag (Tolurex 50 SC, Proturan 500 SC). Gyökéren, valamint levélen keresztül is felszívódik. Egyéves, egy- és kétszikű gyomok ellen hatékony. Talaj- és levélherbicid, kontakt és szisztemikus hatású. Legfeljebb a bokrosodás végéig használható. Bizonyos árpafajták érzékenyek rá (pl. Falado, Gabrio, SY Moisson, Dallara, Basmati, Foxyl, Modern, Vyckor).

3. Proszulfokarb hatóanyag (pl. Boxer, Fidox 800 EC). Gyökéren keresztül felszívódó hatóanyag. Pree­mergens és korai posztemergens alkalmazása javasolható. Elsősorban egyszikű gyomok, különösen a nagy széltippan és a parlagi ecsetpázsit ellen hatásos. Legkésőbb háromleveles állapotig használható.

4. Flufenacet hatóanyag (pl. Sunfire, Battle Delta). Gyökéren és a szik alatti szárrészen keresztül szívódhat fel. Magról kelő egyszikű gyomok (nagy széltippan, parlagi ecsetpázsit, rozsnokfajok) ellen hatásos. Pikolinafen hatóanyaggal kombinálva felerősíti az egyszikűirtó hatást. Legkésőbb háromleveles állapotig használható.

5. Izoproturon hatóanyag (pl. Protugan 500 SC, Izoron 500 SC). Levélen keresztül szívódhat fel. Elsősorban egyszikű gyomok, különösen a nagy széltippan ellen hatásos, kétszikűek ellen csak visszatartó hatással bír. Legkésőbb a bokrosodás végéig használható.

6. Szulfoszulfuron hatóanyag (pl. Athos, Aperon). Levélen és kismértékben gyökéren keresztül szívódik fel. Elsősorban egyszikűek ellen, valamint néhány kétszikű ellen hatékony. A bokrosodás kezdetétől a bokrosodás végéig alkalmazható.

7. Diflufenikán hatóanyag (pl. Dilfanil 500 EC, Deflekt 500 EC). Felszívódhat gyökéren és levélen keresztül is. Magról kelő kétszikű gyomok (veronikafélék, árvácska, tyúkhúr, pásztortáska) ellen kiemelten hatásos. Jó partnere a metszulfuron-metil hatóanyag. Legfeljebb háromleveles állapotig használható, csak ősszel.

8. Metszulfuron-metil hatóanyag (pl. Mezo, Alliance 660 WG). Szisztemikus hatású, gyökéren és levélen keresztül szívódik fel. A legtöbb veszélyes kétszikű ellen hatásos. A bokrosodás végéig alkalmazható.

9. Pikolinafen hatóanyag (pl. Pontos). Felszívódása levélen és gyökéren keresztül történik. Magról kelő kétszikűek ellen vethető be, valamint felerősíti az egyszikűirtó hatást. A bokrosodásig alkalmazható.

10. Floraszulam hatóanyag (pl. Saracen, Mustang). Levélen keresztül felszívódó szer. Magról kelő és évelő kétszikű gyomok ellen hatásos. A bokrosodás kezdetéig használható.

Természetesen még jó néhány alkalmazható hatóanyag áll rendelkezésre a felsoroltakon kívül, sőt a legjobb és legbiztonságosabb hatást a hatóanyagok társításával érhetjük el. A legtöbb esetben a gyártók a hatékonyság fokozása céljából két vagy akár három hatóanyagot kombináló termékeket kínálnak. De azt is szem előtt kell tartanunk, hogy a több gyom­irtó hatóanyag növeli a költségeket és a gyomirtószer-rezisztencia kialakulásának veszélyét. Éppen ezért gyomirtózásnál a gyomok ismerete a legfontosabb.

Molnár Ildikó,
az „Egán Ede” KGK JA falugazdásza,
a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány munkatársa
Forrás: karpataljalap.net https://karpataljalap.net/2026/01/19/az-arpa-gyomszabalyozasa-ii

                  A hüvelyes zöldborsó termesztése

Varga Gabriella Ösztöndíjasok írásai ,,,,,,,,,,
                  A hüvelyes zöldborsó termesztése

A borsó (Pisum Sativum) az egyik legősibb kultúrnövény. Finom, tápláló a szervezet számára, de ugyanakkor a talajt is rendkívüli módon tudja javítani, mivel a gyökerein keresztül nitrogént köt meg a talajban, így érdemes zöldtrágyának is használni. Hazánkban egyaránt termesztenek kifejtő- és takarmányborsót is.

Igényei:

A zöldborsó viszonylag hűvös éghajlaton érzi jól magát, már a csírázás 2-4 oc-on megindul, a növény fejlődéséhez pedig 15-20 oc az ideális, így már február végétől április elejéig, áttelelő fajták esetében november közepe- december elejéig vethető. Napos és félárnyékos helyet egyaránt kedvel, az árnyékban könnyen felnyurgul és kevesebb termést hoz ezáltal. Humuszban gazdag semleges vagy enyhén savas (6.0-7.0 pH) talajt kedveli, mely jó vízlevezetésű legyen, mert a pangó vizet nem szereti. A növény különlegessége, hogy a gyökerén élő baktériumok képesek a levegőből megkötni a nitrogént, így nincs szükség túlzott nitrogéntrágyázásra, inkább káliumra és foszforra van szüksége a kellő virágzáshoz.

A vetés folyamata:

Vetés előtt érdemes a vetőmagokat egy éjszakára vízbe áztatni, így nem lesz vontatott a kelés. Vessük a magokat 3-5 cm mélyre, a sorok közt pedig 25-30 cm távolságot hagyjunk, soron belül pedig 3-5 cm mélyen kell elvetni azokat. Ha futó fajtát választunk, akkor érdemes támasztékról is gondoskodnunk (pl. háló, karó).  Legjobb előveteménye a kalászosok, azonban napraforgó után nem ajánlatos vetni közös betegségek miatt.

Gondozása:

A zöldborsó olyan zöldségnövény, amivel kezdő kertészek is bátran próbálkozhatnak, hiszen nem igényel túl sok törődést. Néhány dologra azonban érdemes odafigyelni. Virágzásig kevésbé, viszont virágzáskor és terméskötődéskor bőségesen kell öntözni. A szárazság miatt a csírázás leáll, a növekedés és terméskötődés nehezebben megy végbe, a szemek nem tudnak kellően kifejlődni, szárazok és kemények, kényszerérettek lesznek. Öntözésnél figyelni kell, hogy csak a növény tövét locsoljuk, nem pedig a leveleket, hogy megelőzzük a betegségek kialakulását. Szükséges a gyomszabályozás is, hiszen az elhanyagolt, kapálatlan vetemény, ha elgazosodik, akkor megnő a gombás betegségek valószínűsége. Kelés után legalább kétszer érdemes óvatosan megkapálni, ami nem csak a gyomszabályozásban játszik szerepet, hanem levegőzteti is a talajt, ezzel segítheti a növény gyökerén élő nitrogént gyűjtő baktériumok szaporodását. A töltögetés is fontos. Amikor a növény eléri a 10-15 cm magasságot, akkor érdemes földet húzni a tövükre, ezáltal stabillá téve a növény szárát.

Kártevői és betegségei:

A legnagyobb problémát a gombás betegségek okozzák, mint pl. a borsólisztharmat, peronoszpóra és fuzáriumos hervadás. Itt már a tünetek megjelenésekor be kell avatkoznunk, különben a veteményünk nagy része tönkre mehet. Pl. a fuzáriumos hervadásra egy hatékony módszer működik, az pedig a vetésforgó. Fajtaválasztásnál figyelembe kell venni a rezisztens fajtákat. Fontos, hogy csak csávázott vetőmagot vessünk, kiküszöbölve a betegségek korai fellépését. Emellett sok kártevője is akad, ami károsíthatja állományunkat, jelentősen csökkentve a termés mennyiségét és minőségét, pl. a borsózsizsik, zöldborsó-levéltetű, borsómoly. Rendelkezésünkre állnak különféle germicidek, fungicidek, ami lehetőséget nyújtanak az állományunk kezelésére. Megemlíthetjük még a koraiságot is, amivel előre láthatjuk a kártevők rajzásának idejét. Különböző feromoncsapdák kihelyezésével előre jelezhető a rajzás és a rovarok számának figyelembevétele. Rajzás csúcsán rovarölő permetezést kell használnunk.

Betakarítás:

A zöldborsót technikai érettségben szedjük, azaz amikor a szemek már teljesen kifejlődtek, de még zsengék és nagy a cukortartalmuk. Ezt onnan tudjuk megállapítani, ha a hüvelyek teltek és megtapintva érződnek a gömbölyű szemek benne, de a hüvely fala még rugalmas, zöld színű. Lehetőleg a reggeli órákban kell elvégezni a betakarítást, mert ekkor a legnagyobb a borsó cukortartalma és a szemek is a legfeszesebbek. Szedés után érdemes felhasználni, különben a zöldség minősége romlani fog.

Bátran termesztjük, hiszen koraiságát tekintve talán a legelső zöldség lehet, amit betakaríthatunk a kertünkből.

Készítette: Sarkadi Krisztina

3. évfolyamos kertészmérnöki hallagató

                A csemegekukorica gyomirtása

Varga Gabriella Ösztöndíjasok írásai ,,,,,,,,,,,
                A csemegekukorica gyomirtása

A csemegekukorica termesztése során az egyik legfontosabb növényvédelmi feladat a gyomírtás. A gyomok nemcsak a termés mennyiségét csökkentik, hanem rontják annak minőségét is, ami különösen fontos ennél a növénynél, hiszen a csemegekukoricát közvetlen emberi fogyasztásra termesztik. A megfelelő gyomirtási stratégia kialakítása ezért alapvető a gazdaságos és biztonságos termeléshez.

A csemegekukorica különösen érzékeny a gyomosodásra a korai fejlődési szakaszban. Kezdeti fejlődése lassú, ezért az első 4–6 hétben a gyomok könnyen elnyomhatják, ebben az időszakban a növény még gyenge, ezért a gyomok gyorsan elvonják előle a szükséges erőforrásokat, így gyengébben fejlődik, alacsonyabb lesz a csőszám, csökken a cukortartalma, és romlik az áru minősége is. A gyomok emellett kedvező élőhelyet biztosíthatnak különböző kártevőknek és kórokozóknak, ami tovább növeli a termelési kockázatot. A gyommentes állományban fejlődő csemegekukorica csövei azonban egyenletesebbek, nagyobbak és magasabb cukortartalommal rendelkeznek.

A mechanikai gyomirtás a kisebb területeken vagy ökológiai gazdálkodásban alkalmazható eredményesen, mint a kapálás, a sorközművelés és a kézi gyomlálás. Ezek a módszerek csökkentik a vegyszerhasználatot, de ugyanakkor nagyon munkaigényesek.

A nagyobb területeken viszont szükségszerű a kémiai gyomirtás. A csemegekukorica esetében különösen fontos a megfelelő gyomirtó szer kiválasztása, mivel érzékenyebb a hatóanyagokra, mint a takarmánykukorica. A gyomirtás során figyelembe kell venni a környezetvédelmi előírásokat is. A túlzott vegyszerhasználat károsíthatja a talaj élővilágát, a felszíni és felszín alatti vizeket, valamint veszélyt jelenthet a hasznos élő szervezetekre.

A leghatékonyabb megoldást az integrált gyomirtás jelenti, amely ötvözi a mechanikai, kémiai és agrotechnikai módszereket. Ide tartozik a megfelelő vetésváltás, az optimális tőszám, a jó talajelőkészítés és a megfelelő időben végzett gyomirtás. Ez csökkenti a környezet terhelését, mérsékli a rezisztencia kialakulásának veszélyét, és hosszú távon fenntarthatóbb termelést biztosít.

A gyomirtás sikeressége már a vetés előtti talajmunkáknál eldőlhet. A megfelelően elvégzett szántás, tárcsázás és magágykészítés jelentősen csökkenti a gyomok kelési esélyét. A sekély művelés elősegíti a gyommagvak kicsírázását, amelyeket egy újabb talajmunkával el lehet pusztítani. Ez az úgynevezett „hamis magágy” technika hatékony eszköz a gyomelnyomás csökkentésére vegyszerhasználat nélkül.

A gyomirtó szereket alkalmazhatjuk vetés előtt vagy kelés után is. Ha a vetést követően, de még a kukorica és a gyomok kelése előtt történik a gyomirtás, akkor a gyomok már a csírázás során elpusztulnak, így nem alakul ki kezdeti konkurencia a kultúrnövénnyel szemben. A módszer hatékonysága nagymértékben függ a talaj nedvességtartalmától, mivel a hatóanyagok a talajban fejtik ki hatásukat. Száraz körülmények között ez a kezelés hatása gyengébb lehet.

A kelés utáni gyomirtás során a már kikelt gyomok ellen védekezünk. Ennél a módszernél különösen fontos a gyomok fejlettségi állapotának figyelembevétele, mivel a fiatal gyomok sokkal érzékenyebbek a gyomirtó szerekre. A csemegekukorica érzékenysége miatt csak engedélyezett készítmények használhatók, és szigorúan be kell tartani az előírt dózisokat, hogy elkerüljük a toxikus tüneteket, például a levélsárgulást vagy a növekedés visszamaradását.

A gyomirtó szerek rendszeres és egyoldalú használata rezisztencia kialakulásához vezethet. Ez azt jelenti, hogy egyes gyomfajok ellenállóvá válnak bizonyos hatóanyagokkal szemben, így azok hatékonysága csökken. A rezisztencia megelőzése érdekében fontos a hatóanyagok váltogatása.

Ezek a hatóanyagok a vetés után, a kukorica és a gyomok kelése előtt kerülnek kijuttatásra, és a gyomok csírázását gátolják:

S-metolaklór, Acetoklór, Dimetenamid, Pendimetalin, Terbutilazin

Ezeket a már kikelt kukoricaállományban alkalmazzák, a gyomok fejlettségi állapotához igazítva:

Nikoszulfuron, Rimszulfuron, Foramszulfuron, Dikamba, Bromoxil, Clopyralid, Florasulam

                                                                                          Készítette: Sarkadi Krisztina

3. évfolyamos kertészmérnöki hallagató

                   A brokkoli termesztése – a sikeres nevelés alapjai

Varga Gabriella Ösztöndíjasok írásai ,,,,,,,,,,,,,,,,,,
                   A brokkoli termesztése – a sikeres nevelés alapjai

A brokkoli napjaink egyik legnépszerűbb zöldségnövénye, amely rendkívül kedvező élettani hatásaival büszkélkedhet. Magas vitamin-, ásványianyag- és antioxidáns-tartalma miatt egyre nagyobb szerepet kap az egészséges táplálkozásban, így termesztése mind a házikerti, mind a nagyüzemi gazdálkodásban jelentős. A megfelelő környezeti feltételek biztosításával és szakszerű gondozással a brokkoli sikeresen termeszthető hazánk éghajlati viszonyai között is.

A brokkoli a káposztafélék családjába tartozik, és termesztéstechnológiája sok tekintetben hasonlít a karfioléhoz, azonban néhány fontos sajátosságra különösen figyelni kell. A brokkoli hűvös éghajlaton érzi jól magát, legjobban 15–20 °C közötti hőmérsékleten fejlődik. A túl magas hőmérséklet hatására a növény idő előtt magszárba indulhat. Éppen ezért a termesztése tavasszal vagy ősszel a legkedvezőbb. A magok csírázása már 5 °C-on megindul, az optimális keléshez azonban 18–20 °C szükséges.

A brokkoli a tápanyagban gazdag, középkötött vályogtalajokat részesíti előnyben. Fontos, hogy a talaj jó vízgazdálkodású legyen, mivel a brokkoli vízigényes növény. A talaj optimális pH-értéke 6,5–7,2 közé esik. Savanyú talajokon a fejlődés gyengébb, ezért szükség esetén meszezést kell alkalmazni. Különösen érzékeny a talaj tápanyagtartalmára, főként a nitrogén, a foszfor és a kálium megfelelő arányára.

A brokkoli termesztéstechnológiája több, egymásra épülő lépésből áll, amelyek célja az egyenletes növekedés és a jó minőségű rózsák kialakítása. A termesztés sikerének alapja a megfelelő talaj-előkészítés és a gondosan megválasztott fajta. A talaj előkészítése során fontos a mélyszántás vagy mélylazítás, amely elősegíti a gyökérzet megfelelő fejlődését. Ezt követi a talaj elmunkálása és a szükséges tápanyagok bedolgozása. A brokkoli érzékeny a talaj tömörödésére, ezért laza szerkezetű talajt igényel.

A termesztés általában palántaneveléssel történik. A palánták nevelése vetőágyban vagy sejttálcában zajlik, körülbelül 4–6 héttel a kiültetés előtt. A palánták akkor ültethetők ki végleges helyükre, amikor elérik a 4–6 lombleveles állapotot.  A kiültetés előtt edzeni érdemes őket, amely során fokozatosan szoktatjuk a külső környezeti viszonyokhoz. A kiültetés során a sortávolság általában 60–70 cm, míg a tőtávolság 40–50 cm. A palántakiültetés időpontját az adott termesztési időszak határozza meg. Tavaszi termesztés esetén a palántákat március végén–április elején, őszi termesztésnél július–augusztusban ültethető ki. A palánták kiültetésekor ügyelni kell arra, hogy a gyökérnyak ne kerüljön túl mélyre, mert az a növény fejlődésének visszamaradását okozhatja.

A tápanyag-utánpótlás során ajánlott az alaptrágyázás és a fejtrágyázás kombinációja. Az alaptrágyát a talaj-előkészítés során dolgozzuk be, míg a fejtrágyázást a növekedés során, több részletben célszerű elvégezni. A legfontosabb makrotápanyagok közül a nitrogén, foszfor, kálium, míg a mikroelemek közül kiemelten fontos a bór, kalcium és a magnézium a brokkoli számára.

A brokkoli gondozásának egyik legfontosabb eleme az öntözés. A növény rendszeres és egyenletes vízellátást igényel, különösen a rózsaképzés időszakában. A vízhiány a rózsák méretének csökkenéséhez és minőségi romláshoz vezethet. A túlzott öntözés viszont káros lehet, mivel gyökérfulladást és betegségek kialakulását okozhatja. A növényápolási munkák közé tartozik a rendszeres kapálás, gyomirtás. A gyomok elszívják a vizet és a tápanyagokat, ezért ellenük mechanikai vagy vegyszeres módszerekkel lehet védekezni.

A brokkoli termesztése során egyéb problémák is felmerülhetnek, mint a kórokozók és a kártevők. A leggyakoribb kártevők közé tartoznak a káposztalepke hernyói, a levéltetvek és a földibolhák. Ezek ellen mechanikai védekezéssel, biológiai módszerekkel vagy engedélyezett növényvédő szereket alkalmazhatunk. A betegségek közül a peronoszpóra, a fuzáriumos hervadás és a feketerothadás jelenthet veszélyt.

A betakarítás technológiája szintén fontos része a termesztésnek. A betakarítás akkor esedékes, amikor a főrózsa tömör, zárt szerkezetű, és a bimbók még nem kezdtek virágozni. A levágást éles késsel végezzük, a rózsa alatt néhány levéllel együtt. A főrózsa levágása után a növény oldalhajtásokat fejleszt, amelyekből további kisebb rózsák szedhetők, így a terméshozam jelentősen növelhető. A frissen betakarított brokkoli hűtve néhány napig eltartható, azonban hosszabb tárolásra fagyasztás javasolt. A túl késői betakarítás virágzásnak induló rózsákat eredményez, amelynek piaci értéke jelentősen csökken. Ha igazodunk a környezeti feltételekhez, gondosan ápoljuk, gondozzuk az állományunkat, akkor piaképes és egészséges termést tudunk előállítani.

Készítette: Sarkadi Krisztina3. évfolyamos kertészmérnöki hallgató

Orvosi zsálya (Salvia officinalis L.)

Varga Gabriella Ösztöndíjasok írásai ,,,,,,,
Orvosi zsálya (Salvia officinalis L.)

Az orvosi zsálya (Salvia officinalis L.) az ajakosvirágúak (Lamiaceae) családjába tartozó, évelő félcserje, amelyet régóta alkalmaznak a gyógyászatban és a gasztronómiában egyaránt. Ismert még kerti zsálya, patika zsálya, nemes zsálya vagy kakastaréjfű néven. Tudományos nevének eredete a latin salvere („jól lenni”) szóból származik, amely a növény gyógyhatására utal. Az ókortól kezdve nagy becsben tartották, a középkorban a „halhatatlanság füvének” nevezték.

Botanikai jellemzés

Az orvosi zsálya 30–80 cm magasra növő, illatos, örökzöld félcserje. Szára négyszögletes, alsó része fásodó. Levelei átellenes állásúak, nyelesek, hosszúkás-tojásdad vagy lándzsás alakúak, szélük enyhén csipkézett. A levelek szürkészöld színűek, felszínüket sűrű, bársonyos szőrök borítják, az alsó oldalon az erezet erősen kiemelkedik.
Virágai ajakos felépítésűek, lilás-kék színűek, illatosak, rendszerint hármasával helyezkednek el. A virágzás idején a növény dekoratív megjelenésű, virágai és levelei egyaránt ehetőek. Termése tojásdad alakú makkocska.

Származás, elterjedés

A Salvia officinalis a Földközi-tenger vidékén honos, őshazája a Balkán-félsziget, különösen a dalmát tengerpart, Montenegró és Hercegovina meszes, karsztos területei. Magyarországon vadon nem fordul elő, azonban termesztése gyógynövényként és dísznövényként egyaránt elterjedt.

Termesztés és betakarítás

Az orvosi zsálya meleg- és fénykedvelő növény, napos fekvést és jó vízáteresztő képességű, meszes, középkötött talajt igényel. A pangó vizes, hideg, agyagos talajokat nem kedveli.
Szaporítása történhet magvetéssel (palántaneveléssel), tőosztással, zöld dugványozással.  A fiatal növények kezdetben vízigényesek, később szárazságtűrők.
Gyógyászati célra a leveleket gyűjtik, közvetlenül a virágzás előtt vagy annak kezdetén, általában júniustól augusztusig. A begyűjtött leveleket árnyékos, jól szellőző helyen, vékony rétegben szárítják, legfeljebb 40 °C-on.

Drogja és hatóanyagai

A növény hivatalos drogját a szárított levelek adják (Salviae folium). Az orvosi zsálya legfontosabb hatóanyagai az illóolajok, amelyek mennyisége a levelekben elérheti az 1,5–2%-ot.
Az illóolaj fő komponensei: tujon (30–50%), borneol (8–14%), cineol (eukaliptol), kámfor, pinén és linalool. Emellett jelentős mennyiségben tartalmaz flavonoidokat, rozmarinsavat, karnoszolt, triterpéneket (pl. urzolsav), cserzőanyagokat, keserűanyagokat, fitoncidákat és fenolos savakat. Ezek az összetevők adják a növény fertőtlenítő, gyulladáscsökkentő és antioxidáns hatását.

Farmakológiai hatások

Az orvosi zsálya antibakteriális, antiszeptikus, gyulladáscsökkentő és összehúzó hatású. Csökkenti a verejtékezést, segíti az emésztést, mérsékli a puffadást és görcsoldó tulajdonságokkal rendelkezik.
Egyes kísérletes és klinikai megfigyelések szerint kivonata kedvezően hathat az idegrendszer működésére, különösen a memória és a kognitív funkciók területén, így az Alzheimer-kór kutatásában is vizsgálják. Magas tujon-tartalma miatt azonban tartós vagy nagy dózisú alkalmazása nem javasolt.

Felhasználás

Gyógyászati célra elsősorban a levelekből készült tea, főzet és kivonat használatos. Száj- és torokgyulladás, afták, fogínygyulladás esetén öblögetőszerként alkalmazzák. Belsőleg izzadáscsökkentőként, emésztési panaszok enyhítésére használják. Külsőleg sebek, bőrgyulladások, ekcéma  kezelésére is alkalmas.
Gasztronómiai felhasználása során erős, kámforos aromája miatt mértékkel alkalmazandó. Különösen jól illik zsíros húsételekhez, kacsa-, liba-, pulyka- és vadhúsokhoz, bárányhoz, halakhoz, valamint burgonyás, tésztás és sajtos ételekhez.

Papfalusi Barbara, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem hallgatója

Lestyán (Levisticum officinale)

Varga Gabriella Ösztöndíjasok írásai ,,,,,,,,,,,
Lestyán (Levisticum officinale)

Az orvosi lestyán minden része zellerre emlékeztető illatú és ízű. Illó olaját, gyökerét, termését, levelét és ritkán leveles hajtásait egyaránt hasznosítják. Régóta kedvelt ízesítő növény. Aromás ízű részeit és illóolaját a likőr- és konzervipar is használja. Gyökere sok gyógyszerkönyvben hivatalos, erős hatású víz­hajtó drog, ezért nevét is sokan a latin levare (könnyíteni) szóból származtat­ják. A gyökérdrog a vizelethajtó teakeverék fontos alkat­része, de alkalmazzák kivonatát és tinktúráját is. A népgyógyászatban főként emésztési zavarok ellen használják.

Botanikai leírás:

A lestyán (Levisticum officinale) az Ernyősvirágzatúak rendjébe és a zellerfélék  családjába tartozó  növény. Az orvosi lestyán erőteljes növe­kedésű, évelő, lágy szárú növény. Hazája Délnyugat-Ázsia. Európában sok helyen elvadult. Gyökértörzse függőleges, sárgás-barna, néha fehér színű, körülbelül 4 cm vastag, 40—50 cm mélyre hatoló, haránt gyűrűzött, karószerű főgyökérben végződik. A második évtől évente fejlődő, elágazó, csöves szára gyakran a 2 m-t is meghaladja. Szórt állású, 50—60 cm-re is megnövő, hosszú, hüvelyes nyelű levelei kopaszok, fénylők, kétszeresen szár­nyaltak, sötétzöldek, alulról világosak, a levélnyél rövid. Virágzata 6—15 sugarú, lapos, összetett ernyő. Az ernyőcskék sokvirágúak. Sárga virágai kétivarúak.  Rovarmegporzású növény. Termése lapított, sárgásbarna, szár­nyas kettős kaszat, 3-4 cm.

Termesztéstechnológiája:

A lestyán ültetvényt vetésforgón kívül helyezik el, mert több évig termesztik. Drogelőállítás céljából 1-2 évig, illóolaj előállítása esetén 3-4 évig tartják fenn az állományt. Fontos továbbá, hogy ugyanarra a területre lestyán legalább 4 év után kerüljön az esetlegesen elkerülő károsítók elkerülése miatt.

Tápanyagellátás: Tápanyagigénye nagy. Szervestrágyázásban az előveteményét részesítsük. Vetés előtt alaptrágyázás, műtrágyázás is szükséges lehet, 10 m2-re 0,4 kg szuperfoszfát, 0,25-0,35 kg kálisó, 0,2-0,3 kg pétisó kiszórása a legmegfelelőbb szerint alaptrágyaként 100-120 kg/ha foszfort, 140-150 kg/ha káliumot és 60-70 kg/ha nitrogént célszerű kijuttatni, a következő években pedig a tavaszi hajtásnövekedés megindulása, és a zöld részek betakarítása után 50-60 kg/ha nitrogén fejtrágya, az őszi talajlazításkor 70-80 kg/ha foszfor és 60-80 kg/ha kálium hatóanyagot juttassunk ki a talajba. Az alaptrágya beforgatását célszerű a mélyszántással egy menetben elvégezni.

Drogja és hatóanyagai:

A lestyán gyógyászatilag hasznos részei a gyökér (Levistici rhizoma et radix), a levél (Levistici folium) és a termés (Levistici fructus). A legértékesebb drognak a gyökér számít, amely több ország gyógyszerkönyvében is hivatalos.

A növény legfontosabb hatóanyagai az illóolajok. Az illóolaj-tartalom szervenként eltérő: a gyökér 0,5–1,0 %, a levél 0,1–0,25 %, míg a termés 0,5–1,5 % illóolajat tartalmaz. A legértékesebb hatóanyag a gyökérből nyert lestyánolaj (Aetheroleum levistici).

Farmakológiai hatás, felhasználás: Emésztési zavarok kezelésére kiváló választás, mert nem csupán segíti az emésztőrendszer működését,hanem erősíti a gyomrot, növeli az étvágyat, de enyhíti a hányingert és az émelygést is. Fogyasztása javasolt gyomorrontás és gyomorégés esetén. Hagyományosan a lestyán magját brandyben áztatták, cukorral édesítették, és gyomorproblémák enyhítésére fogyasztották.  Segíti a bélgáz ürülését felfúvódás esetén. A gyökérből készült főzetet régóta alkalmazzák urológiai panaszok esetén. Vizelethajtó tulajdonsága miatt ödéma esetén javasolják rendszeres, kúra szerű fogyasztását. Szabályozza a menstruáció erősségét. Húgyúti gyulladások esetén alkalmazható. Megelőzi a vesehomok, vesekő kialakulását, és kezeli a húgyúti gyulladásokat. Enyhíti a fejfájást. Teáját reuma ellen is javasolják. A gyökérből készült főzetet köhögéscsillapításra használják. De bevett szokás volt régen lestyánnal készült levest fogyasztani köhögés, hörghurut  és légúti megbetegedések esetén is.

Papfalusi Barbara, a Magyar Agrár-és Élettudoműnyi Egyetem hallgatója

Kasvirág (Echinacea spp.)

Varga Gabriella Ösztöndíjasok írásai ,,,,,,,,,,,
Kasvirág (Echinacea spp.)

A kasvirág (Echinacea spp.) Észak-Amerikából származó, évelő fészekvirágzatú (Asteraceae) növény, amelyet az indián kultúrák hagyományosan az egyik legfontosabb gyógynövényként alkalmaztak. A nemzetség három fő faját különböztetjük meg: a bíbor kasvirágot (Echinacea purpurea), a keskenylevelű kasvirágot (Echinacea angustifolia) és a halvány kasvirágot (Echinacea pallida). A nemzetség neve a görög „echinosz” szóból ered, utalva a virágzat kúp alakú, gömbölyded, tüskés jellegére. Napjainkban a kasvirágot a fitoterápiában elsősorban immunstimuláló és vírusellenes hatása miatt alkalmazzák.

Botanikai leírás

Az Echinacea fajok évelő növények, morfológiai jellemzőik fajonként eltérnek. A keskenylevelű kasvirág 10–50 cm magas, karógyökeres, szára egyenes és elágazó, levelei keskenyek, lándzsásak. Fészekvirágzatai az ágvégeken különállóan helyezkednek el félgömb alakúak, középső csöves virágaik barnásvörösek, visszahajló nyelves virágaik lilás-rózsaszínűek.

A halvány kasvirág 40–90 cm magas, ritkán elágazó szárú, halványrózsaszín nyelves virágai lefelé csüngőek, pollene fehér.

A bíbor kasvirág a legmagasabb termetű, 60–180 cm magas, elágazó szárú, bíborszínű csöves virágokkal és rózsáspiros nyelves virágokkal. A növények íze jellegzetesen kesernyés.

Termesztés és betakarítás

A kasvirág napos helyet és jó vízelvezetésű talajt igényel. Szaporítása történhet magvetéssel vagy gyökérdugványokkal. Gyógyászati célokra a gyökereket 3–4 éves növényekből, általában ősszel takarítják be, míg a virágzó hajtásokat a csúcsvirágzás idején gyűjtik.

A betakarított növényrészeket árnyékban, jól szellőző helyen szárítják, majd feldolgozzák tinktúrák, teák, tabletták és egyéb készítmények előállítására. A kasvirág Európában elsősorban a bíbor kasvirág termesztése révén hozzáférhető.

Drogja és hatóanyagai

A kasvirág gyökere (Echinaceae radix) és virágzó hajtása (Echinaceae herba) komplex vegyületeket tartalmaz. Fő hatóanyagai közé tartoznak a poliszacharidok, alkilamidok, kávésav-származékok (például echinakozid, cinarin, cikóriasav, kaftársav), illóolajok, flavonoidok, melanin.

A poliszacharidok, az alkilamidok és a melanin kulcsszerepet játszanak az immunstimuláns hatás kialakításában, míg a kávésav-származékok és flavonoidok a gyulladáscsökkentő és antivirális aktivitást biztosítják.

Farmakológiai hatás

A kasvirág farmakológiai profilja széleskörű: immunmoduláló hatása révén növeli a fehérvérsejtek számát és aktivitását, fokozza a fagocitózist, valamint a nem specifikus immunvédekezést.

Antivirális és antibakteriális tulajdonságai lehetővé teszik felső légúti fertőzések, influenza, herpesz, valamint húgyúti fertőzések kiegészítő kezelését. Külső alkalmazás esetén segíti a sebgyógyulást, csökkenti a gyulladást, és fertőtlenítő hatású, így alkalmas nehezen gyógyuló sebek, fekélyek, furunkulusok, égési sérülések és csípések kezelésére.

Felhasználás

A kasvirág belsőleges alkalmazására leggyakrabban gyári készítmények, például tinktúrák, alkoholmentes oldatok, kapszulák és tabletták szolgálnak. A bíbor kasvirág 1:5 arányú, 55%-os etanolban készült tinktúrájának felnőttek számára javasolt napi adagja háromszor 60 csepp, gyermekeknél testsúlyarányos mennyiséggel számolva.

Az immunstimuláló hatás kialakulásához néhány nap szükséges, ezért fertőzés első tüneteit követően érdemes megkezdeni az alkalmazást, ami lerövidíti a betegség időtartamát és csökkenti súlyosságát. Kúraszerű használat javasolt: 4–6 hét szedés után 1 hónapos szünet, a maximális kezelési idő 8 hét.

Külsőleg a kasvirág kenőcs, krém formájában használható, helyi bedörzsöléssel a bőrpanaszok kezelésére.

Papfalusi Barbara, a Magyar Agrár-és Élettudományi Egyetem hallgatója

A gyomfésű 2.

Varga Gabriella Ösztöndíjasok írásai ,,,,,
A gyomfésű 2.

Napjainkban a gazdák azért, hogy versenyképesek maradjanak, igyekeznek hatékonyabban termelni és kevesebb erőforrást felhasználni. Ezzel csökkentik a költségeket és a környezet terhelését. Egy átlagos, 12 méter széles, hidraulikusan összecsukható gyomfésű vontatásához már egy körülbelül 60 kW teljesítményű traktor is elegendő.

A kis vonóerő-igény miatt nagyobb munkasebesség érhető el, ami nagy területteljesítményt biztosít. Mindez alacsony, körülbelül 3 liter/hektár üzemanyag-felhasználással jár, így a művelet környezetkímélő.

Czékus Mihály véleménye szerint, az agrárium nagyon költségérzékeny terület, ezért a gazdák igyekeznek a gépeiket és eszközeiket minél jobban kihasználni. Ez gyakran azt jelenti, hogy a meglévő gépekkel próbálnak meg minden munkát elvégezni. A gyomfésű helyett például egyes gazdaságok magtakaró fogast használnak. Bár ez elvileg hasonló feladatot lát el, a tapasztalatok szerint kevésbé hatékony, mint a kifejezetten erre a célra készült gyomfésű. Emellett a magtakaró alacsony kialakítása miatt a növényállományban csak korlátozott ideig használható, sőt fejlettebb növényeknél akár kárt is okozhat.

A gyomfésű sok előnnyel rendelkezik, ára megfizethető, ezért jó befektetés a környezettudatos gazdák számára. Különösen ajánlott azoknak, akik ökológiai gazdálkodásra szeretnének áttérni.

A gyomfésű nemcsak a gyomok eltávolításában hatékony, hanem számos pozitív mellékhatása is van. Használata közben fellazítja és szellőzteti a talajt, megszünteti a felszín cserepesedését, és segít megőrizni a talaj nedvességtartalmát. Emellett csökkenti a vegyszeres növényvédelem szükségességét, így védi a vizeket, hozzájárul a biológiai sokféleség megőrzéséhez, és elősegíti az egészségesebb, fenntartható módon előállított élelmiszerek termelését.

A gyomfésű alkalmazása egyszerre kedvez a kultúrnövénynek, a talajnak és a környezetnek. Mivel mechanikusan távolítja el a gyomokat, a haszonnövények zavartalanul fejlődhetnek. A lazább, nedvesebb talaj segíti a gyökérzet növekedését, a megőrzött vízkészlet pedig jobban hasznosul. A vegyszerek elhagyásával a környezet terhelése és a növények levélkárosodása is csökken.

A piacon sokféle gyomfésű érhető el. Egyes prémium gyomfésűkkel nemcsak a hagyományos szántóföldi növények – például kukorica, szója, napraforgó, gabona, lóbab vagy cukorrépa – művelhetők hatékonyan, hanem az ágyásos vagy bakhátas kultúrák, mint a burgonya, valamint a speciális növények, például zöldségek, fűszer- és gyógynövények is.

A prémium gyomfésű munkája hidraulikusan állítható, így a nagyon kíméletes beavatkozástól (vakpásztázás) egészen az erőteljes talajmunkáig, például a cserepesedés feltöréséig is alkalmazható.

Ezek a prémium gyomfésűk minden részletükben korszerű megoldásokat kínálnak: a fogak kialakítása, állítása és rögzítése, valamint a váz felépítése és a gumizás is modern, innovatív megoldásokra épül.

Készítette:

Mészáros Péter

Baross László gépésztechnikus hallgató

Forrás: https://agraragazat.hu/hir/hatekonyan-a-gyomok-ellen-gyomfesuvel/https://www.magro.hu/public/agronews/an_article_inner/1486/ea17397b2d69a9e80c9d4d2360986507_1.jpeg