A cékla a gyökérzöldségek között a kisebb vetésterületű fajokhoz tartozik. Környezeti igénye átlagos, mind hajtatásban, mint szabadföldi termesztésre egyaránt alkalmas. Az ideális talaj a cékla számára a laza szerkezetű és tápanyagban gazdag, melynek pH-értéke 6,0 és 7,5 között van.
Megfelelő minőségű terméshez a tápanyagellátásra legigényesebb gyökérzöldség. Fajlagos tápanyagigényét tekintve a leginkább káliumigényes kultúrák közé tartozik. A nitrogén túladagolásra a minőség erős romlásával reagál. Foszforigénye a gyökérzöldségek között a kisebbek közé sorolható. Mangán és mikroelem igénye miatt komplett ellátást célszerű végezni.
Szerves trágyát közvetlenül a zöldség alá ne tegyünk. Az jó, ha nagy adaggal trágyázott elővetemény után kerül a vetésforgóba, ekkor a friss trágyázás káros hatásai elkerülhetőek. A víz- és tápanyag gazdálkodásra, valamint a talajszerkezetre gyakorolt kedvezőbb hatás miatt általában a magasabb szerves anyag tartalmú talajok megfelelőbbek a sikeres termesztéséhez.
Az öntözött cékla termesztésben az alaptrágyázáskor az összes hatóanyag 50-60 %-át juttatjuk ki, az őszi mélyszántás alkalmával. Az erősen kötött talaj kivételével, kora tavasszal, vagy megosztva fele-fele mennyiségben lehet az őszi és a starter műtrágyaadagot vetés előtt kijuttatni.
Intenzív cékla termesztési technológiában a nagyobb adag alaptrágya mennyiséget ősszel juttatjuk ki mélyebben, és a magágy készítéssel egy kisebb starter mennyiséget dolgozunk be sekélyen. Ezt a kisebb adagot sortrágyázással még hatékonyabb ki lehet kijuttatni a vetéssel egy menetben.
A hosszú tenyészidejű fajtáknál a műtrágyázást kétszer, öntözés előtti kijuttatással javasolt elvégezni. Az első fejtrágya kezeléssel, 4-6 lombleveles állapotban a nitrogén adagot a növekedés serkentésére célozzuk. A rövid tenyészidejű fajtáknál a kezelés időpontja az 5-7 leveles állapot legyen. Hajtatásban is hasonlóan járjunk el.
Lombon keresztül is ki lehet juttatni a tápanyagokat, különösen akkor, ha valami okból kifolyólag a talajból nem képes a zöldség felvenni azokat. Leveleken keresztül gyorsan be tud jutni a növénybe, így a hiánytünetek könnyen orvosolhatóak. A lombtrágyázással egyidőben a növényvédelmi szereket is ki tudjuk juttatni, így költségeket takaríthatunk meg.
A cékla általában a vetés után 60-70 nappal éri el a betakarításra kész állapotot, de ez függ a fajtától és a termesztési körülményektől is. A gyökerek méretének ellenőrzésével dönthetünk a betakarítás idejéről; általában akkor a legfinomabbak, amikor az átmérőjük 3-5 cm közötti. A leveleket is lehet szüretelni, ha fiatalok és zsengék.
A cékla tárolása és feldolgozása lehetővé teszi, hogy hosszabb ideig élvezzük ennek az értékes zöldségnek az ízét és tápanyagtartalmát.
A friss céklát hűvös, sötét helyen tárolva, például egy pincében vagy hűtőszekrényben, nedves homokba ágyazva, több hónapig is eltarthatjuk. A céklát savanyítva vagy befőttként is tárolhatjuk, ami nemcsak a tartósságát növeli, hanem új ízélményeket is kínál.
A feldolgozás során fontos a gyökerek alapos tisztítása és steril körülmények biztosítása, hogy elkerüljük az élelmiszerbiztonsági problémákat.
A céklalevet frissen is fogyaszthatjuk, ami egy tápláló és ízletes módja a cékla felhasználásának, különösen sportolók számára, akik így élvezhetik a cékla teljesítményjavító hatásait.
A cékla termesztése nem csak gazdag táplálékforráshoz vezet, hanem színes és élvezetes kerti tevékenység is, amely szép színfoltot ad a kertnek.
Sarkadi István
2. évfolyamos kertészmérnöki hallgató