Egyéb kultúrák

A növényvédelem helyes alkalmazása a zöldségféléknél: szakmai alapelvek és gyakori hibák (2.)

Varga Gabriella Aktuális növényvédelmi előrejelzés,Egyéb kultúrák,Kisokos,Paprika,Paradicsom,Uborka ,,,,,,,,,,,
A növényvédelem helyes alkalmazása a zöldségféléknél: szakmai alapelvek és gyakori hibák (2.)

A növényvédelem kulcsfontosságú szerepet játszik a terméshozam és a termés minőségének megőrzésében. Ennek ellenére a gyakorlatban gyakran előfordulnak olyan hibák, amelyek csökkentik a védekezés hatékonyságát. Sok esetben a problémát a helytelen dózis, a készítmények pontatlan használata okozza. Ezek a hibák nemcsak gazdasági veszteséget eredményezhetnek, hanem a növényekre és a környezetre is kedvezőtlen hatással lehetnek. Éppen ezért fontos, hogy a termelők tisztában legyenek a leggyakoribb növényvédelmi hibákkal.

A permetszerek hatóanyagának ismerete

A növényvédő szer hatását a benne lévő hatóanyag biztosítja. Hatásmód szerint megkülönböztetünk:

• kontakt (felületen ható) készítményeket, amelyek csak ott hatnak, ahová a permetlé kerül. A kontakt hatású szerek alkalmazásakor a károsító csak akkor pusztul el, ha közvetlenül érintkezik a kijuttatott szerrel. Felhasználásakor törekedni kell arra, hogy a szer egyenletesen borítsa a levélfonákot, mert a legtöbb károsító itt található. Hátránya, hogy a növény felületéről a csapadék vagy az öntözővíz részben eltávolítja, előnye viszont, hogy megelőző (preventív) védekezésre alkalmas. Az ilyen típusú szerek további előnye, hogy a károsítóban nehezebben alakul ki az ellenálló képesség (rezisztencia).

• felszívódó (szisztemikus) hatóanyagokat, amelyek bejutnak a növény szöveteibe, ezáltal a növényt belülről védik, sőt a szövetek szállítórendszerében továbbhaladva a fiatal hajtásokba is eljutnak. Általános hátránya a felszívódó hatóanyagú növényvédő szereknek, hogy a károsítókban gyorsabb az ellenálló képesség (rezisztencia) kialakulása, emiatt a hatóanyag az adott célszervezetre többé nem lesz hatásos.

• mély hatású (lokoszisztemikus) hatóanyagokat, amelyek a növény felületének felső sejtrétegeibe hatolnak be, és a bejutás helyén felszívódnak. A mély hatású hatóanyag sem szállítódik, akárcsak a kontakt hatóanyag, de a növényt belülről védi, éppen úgy, ahogyan a szisztemikus hatóanyagok.

Hogyan számítjuk ki a megfelelő vegyszermennyiséget a permetléhez?

A növényvédő szerek használatakor az egyik legfontosabb kérdés, hogy mennyi vegyszert kell a permetezőgépbe tenni. A helyes mennyiség meghatározása nemcsak a hatékonyság miatt fontos, hanem a növények, a környezet és a felhasználó biztonsága szempontjából is.

A gyakorlatban a növényvédő szerek használati utasításában a dózist általában hektárra (l/ha
vagy kg/ha) adják meg. Ez azt jelenti, hogy a készítményből mennyit kell kijuttatni egy hektár területre. A hajtatólétesítményekben (fóliasátrakban) azonban a növényvédelem háti permetezővel történik, ezért a termelőnek ki kell számítania, hogy a permetezőgép tartályába pontosan mennyi vegyszert kell tenni.

Tegyük fel, hogy egy 15 literes háti permetezőt használunk, és a készítmény címkéjén az szerepel, hogy az ajánlott dózis 0,8 l/ha, amelyet 400–600 liter vízzel kell kijuttatni hektáronként. A számítás megkönnyítése érdekében a vízmennyiségnél gyakran középértéket veszünk, ami ebben az esetben 500 liter. A számítás a következőképpen alakul: 0,8 l/ha x 15 l / 500 l = 0,024 l. Mivel a gyakorlatban milliliterben mérjük ki a vegyszert, az eredményt ezerszeresére szorozzuk: 0,024 x 1000 = 24 ml. Ez azt jelenti, hogy a 15 literes permetezőgép tartályába 24 ml növényvédő szert kell adagolni. Az így kiszámított mennyiség biztosítja, hogy a permetlé koncentrációja megfeleljen a címkén előírt hektárdózisnak.

Fontos szabály, hogy minden használat előtt újra ellen­őrizzük a készítmény címkéjén található előírásokat, és ezek alapján számoljuk ki a pontos mennyiséget. Nem ajánlott emlékezetből dolgozni vagy a korábbi használatra hagyatkozni, például arra, hogy „legutóbb 20 ml-t tettem bele”. A különböző készítmények ugyanis eltérő koncentrációban tartalmazhatják ugyanazt a hatóanyagot.

Gyakran előfordul, hogy több különböző növényvédő szerben ugyanaz a hatóanyag található, de nem azonos arányban. Ez azt jelenti, hogy bár a hatóanyag megegyezik, a szükséges dózis eltérhet. Ha ezt nem vesszük figyelembe, könnyen alul- vagy túladagolhatjuk a készítményt, ami csökkentheti a védekezés hatékonyságát vagy akár károsíthatja is a növényt.

Ezért minden esetben érdemes követni a címkén szereplő ajánlásokat és a permetezés előtt pontos számítást végezni. A gondos előkészítés segít abban, hogy a növényvédelem hatékony és biztonságos legyen. (Folytatjuk.)

Tihor-Sárközi Mónika, 

az „Egán Ede” KGK JA falugazdásza,

a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány munkatársa

Forrás: karpataljalap.net https://karpataljalap.net/node/78614

A sziklakerti dísznövények gondozása (4.)

Varga Gabriella Aktuális növényvédelmi előrejelzés,Egyéb kultúrák,Kisokos ,,,,,,,,,,,

A sziklakert igazi karakterét a virágzó évelők mellett azok a növények adják, amelyek formájukkal, színükkel és szerkezetükkel egész évben díszítenek. A díszfüvek, törpe fenyők és alacsony borókák különösen fontosak, mert stabil vázat adnak az ültetésnek, és a vegetációs időszakon kívül is esztétikusak maradnak.

Ezek a növények nemcsak szépek, hanem rendkívül ellenállók is, ezért kezdő és tapasztalt kertészek számára egyaránt jó választást jelentenek.

Levendula (Lavandula angustifolia). A napfénykedvelő kertek klasszikus dísze. Illatos virágzata júliusban a leglátványosabb, de kedvező körülmények között ősszel újra nyílhat. Meszes, jó vízáteresztő talajban fejlődik a legjobban, és a szárazságot is jól tűri. Sziklakertben különösen akkor mutat szépen, ha világos kövek mellé ültetjük, ahol a szürkészöld lomb és a lila virágzat hatványozottan jól érvényesül.

Medveszőrcsenkesz (Festuca gautieri). Alacsony, tömött bokrokat képező díszfű, amely egész évben üde zöld színével díszít. Kompakt habitusa miatt kiváló választás kisebb sziklakertekbe vagy utak szegélyére. Kevés gondozást igényel, és jól tűri a szárazabb körülményeket is.

Deres csenkesz (Festuca glauca). Kékes lombszíne miatt feltűnő díszítőelem. Félgömb alakú formája szabályos ritmust ad az ültetésnek, ezért gyakran alkalmazzák ismétlődő mintázatként a sziklakertben. Tavasszal és kora nyáron megjelenő virágai finom kontrasztban állnak a lombbal.

Örökzöld zabfű (Helictotrichon sempervirens). Magasabb növekedésű díszfű, amely függőleges hangsúlyt visz a kompozícióba. Kékeszöld levelei elegánsak, virágszárai pedig akár egy méternél magasabbra is nőhetnek. Szoliterként vagy kisebb csoportokban ültetve mutat a legjobban.

A díszfüvek mellett a törpe örökzöldek is fontos szerepet töltenek be a sziklakertben. Ezek a növények télen is megtartják lombjukat, így a kert a hideg hónapokban sem válik sivárrá.

Gömb tuja (Thuja occidentalis Danica). Az egyik legnépszerűbb kis termetű örökzöld. Természetes módon gömb alakú koronát nevel, ezért külön metszést szinte nem is igényel. Lassú növekedésű, tömött habitusú növény, amely sziklakertben, kerti utak mentén vagy akár nagyobb edényekben is jól nevelhető. Napos vagy félárnyékos helyet kedvel, és a jó vízáteresztő talajban fejlődik a legszebben.

Himalájai boróka törzsön (Juniperus squamata). Különleges formájú dísznövény, amely kis fácskaként emelkedik ki a sziklakertből. Ezüstöskék lombszíne elegáns megjelenést kölcsönöz a kertnek. Gyakran használják hangsúlynövényként, mert törzsre oltott formája miatt látványos vertikális elemet ad az ültetésnek. Napos fekvést és jó vízelvezetésű talajt igényel, a szárazságot pedig jól tűri.

Cukorsüvegfenyő (Picea glauca Conica). Különleges nevét áttetsző, üde zöld lombjáról kapta. Finom, szabályos ágrendszere elegáns megjelenést ad a sziklakertnek. Lassú növekedésű, ezért hosszú ideig megtartja dekoratív formáját. Leginkább napos fekvésben fejlődik szépen, de a félárnyékot is elviseli. Kisebb kertekbe és sziklakerti kompozíciókba is kiváló választás.

Törpe japán erdei fenyő (Pinus densiflora Umbraculifera). Különleges formájával válik a sziklakert látványos elemévé. Vízszintesen terülő ágai természetes, tájképi hatást keltenek. Lassú növekedése miatt hosszú ideig megőrzi arányos alakját, ezért kiskertekbe is ideális.

Törpe boróka (Juniperus procumbens). Ezüstös lombszínével egész évben dekoratív. Lassú növekedésű, tömött koronájú örökzöld, amely talajtakaróként vagy edényben is nevelhető. Fontos számára a napos fekvés, mert árnyékban hajlamosabb a kártevők támadására.

Henyeboróka (Juniperus sabina). Terülő hajtásaival gyorsan befedi a talajt, így nemcsak díszít, hanem megakadályozza a gyomosodást, és védi a talajt az eróziótól. Kékeszöld lombja télen is látványos, termése pedig különleges színfoltot ad a növénynek. Szinte bármilyen talajhoz alkalmazkodik, és a városi környezetet is jól tűri.

E növények gondozása viszonylag egyszerű, de néhány szabályt érdemes betartani. A jó vízelvezetés létfontosságú, mert a pangó víz károsíthatja a gyökereket. A díszfüveket tavasszal vissza kell vágni, hogy friss hajtásokat hozzanak, az örökzöldeket viszont csak enyhén metsszük. Tápanyagból kevés is elegendő számukra; a túlzott trágyázás laza, rendezetlen növekedést eredményezhet.

A díszfüvek és törpe örökzöldek tudatos alkalmazásával a sziklakert egész évben harmonikus képet mutat. Tavasszal a virágzó évelők, nyáron az illatos félcserjék, ősszel a kalászos dísz­füvek, télen pedig az örökzöldek adják a kert karakterét. Ha megfelelően kombináljuk, a sziklakert nemcsak díszítőelem lesz, hanem a természet kicsinyített, mégis teljes értékű mása a kertünkben.

Nadimova Erzsébet,
az „Egán Ede” KGK JA falugazdásza,
a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány munkatársa

Forrás: karpataljalap.net https://karpataljalap.net/2026/04/05/sziklakerti-disznovenyek-gondozasa-4

Szőlő- és gyümölcsfatelepítés tavasszal

Varga Gabriella Aktuális növényvédelmi előrejelzés,Egyéb kultúrák,Kisokos ,,,,,,,,,,,,,,
Szőlő- és gyümölcsfatelepítés tavasszal

Szőlő telepítésére, tőkék pótlására továbbra is a nyugalmi időszakban van lehetőségünk. Ez az időszak nagyjából novembertől május végéig tart. A telepítés kezdete a lombhullás után, a hajtások beérése, fásulása után indul, és egészen a nagyobb fagyok beálltáig tart. Az utóbbi évek enyhe telei mellett sok esetben télen is lehetőség nyílik az ültetésre. Tavasszal pedig egészen addig végezhetjük ezt a munkát, amíg a szaporítóanyag meg nem indul.

A mostani tavasz azonban több szempontból is eltér a megszokottól. Kárpátalján közel egy hónapja nem hullott számottevő csapadék, a talaj felső rétege sok helyen már most kiszáradt. Ez jelentősen megnehezíti az ültetést, és az eredés sikerességét is nagyban befolyásolja. Ezért az idei évben a megszokottnál is nagyobb hangsúlyt kell fektetnünk a talaj előkészítésére és a megfelelő vízellátás biztosítására.

A szőlő fő szaporítóanyaga a gyökeres oltvány, amely vidékünkön a hosszú távon biztonságos termesztés alapját jelenti. Az oltványokat még ősszel termelik ki az oltványiskolákból, és megfelelő körülmények között tárolják tavaszig. A tárolás során az egyik legnagyobb veszély a kiszáradás, mivel a kitermeléskor a gyökérzet jelentős része megsérül, így a növény vízfelvétele korlátozott. Ennek csökkentésére alkalmazzák a paraffinozást is, amely mérsékli a párologtatást és védi a vesszőket a kora tavaszi napsütéstől. Ültetés előtt mindig győződjünk meg arról, hogy a gyökérzet nem száradt ki, a vessző rugalmas, élő állapotban van.

Ültetés előtt a gyökereket mindenképpen érdemes 24 órára vízbe áztatni. Az ültetőgödör készítésekor ügyeljünk arra, hogy a talaj ne legyen rögös, tömör, mert a gyökerek nehezen tudnak majd benne fejlődni. Száraz talaj esetén célszerű már a gödör kiásásakor is vizet juttatni a talajba, hogy az kissé átnedvesedjen. Ültetéskor a gyökereket egyenletesen helyezzük el, ne hajlítsuk vissza azokat, majd finom morzsalékos földdel takarjuk be.

A száraz talajviszonyok miatt az ültetéskori beöntözés különösen fontos: tövenként legalább 8–12 liter vízzel számoljunk, de nagyon száraz talaj esetén ennél több víz kijuttatása is indokolt lehet. A későbbiekben az öntözés gyakoriságát az időjárás határozza meg, de a jelenlegi körülmények között biztosan szükség lesz többszöri vízpótlásra. Nem célszerű naponta kis mennyiségű vizet kijuttatni, mert ez sekély gyökérképződéshez vezet. Inkább ritkábban, nagyobb adagokkal öntözzünk, hogy a víz mélyebbre jusson, és a gyökérzet lefelé fejlődjön. A talaj felszínének sekély lazítása is segíthet a párolgás csökkentésében.
Röviden meg kell említeni a szaporítóanyaggal behurcolható betegségek kérdését is. A szőlő esetében egyre nagyobb problémát jelent az aranyszínű sárgaság nevű betegség, amely a Kárpát-medence több borvidékén is komoly károkat okoz. A kórokozót elsősorban az amerikai szőlőkabóca terjeszti, de fertőzött szaporítóanyaggal is könnyen új területekre juthat. A betegség ellen közvetlen védekezési lehetőség nincs, a fertőzött tőkék leromlanak, termésük csökken, majd idővel el is pusztulhatnak. Bár Kárpátalján jelenlétét eddig nem igazolták, a környező térségek fertőzöttsége miatt nagy az esély a megjelenésére, ezért különösen fontos, hogy csak megbízható, ellenőrzött szaporítóanyagot használjunk.

A szőlő szaporításának és hajtatásának technológiája alapvetően nem változott, azonban a jelenlegi száraz tavaszban a hajtatott vagy konténeres növények kiültetésekor is fokozott figyelmet kell fordítani az öntözésre. A konténeres növények előnye, hogy már fejlettebb gyökérzettel rendelkeznek, de emiatt vízigényük is nagyobb. A nevelő hengerek alkalmazása továbbra is hasznos: védelmet nyújtanak a vadkár ellen, csökkentik a gyomosodást, és kedvezőbb mikroklímát biztosítanak a fiatal növények számára, ami ilyen száraz időben különösen előnyös.

A szőlő mellett most van a gyümölcsfák ültetésének is az ideje. Az alma, körte, szilva vagy cseresznye telepítése sok tekintetben hasonló a szőlőéhez, azonban a nagyobb gyökértömeg és a hosszabb élettartam miatt még alaposabb munkát igényel. Az ültetőgödör legyen legalább 60–80 cm mély és széles, hogy a gyökerek laza, jól levegőzött talajba kerüljenek. Az alsó rétegbe érett szerves trágyát is tehetünk, de mindig fedjük azt földdel, hogy a gyökerek közvetlenül ne érintkezzenek vele.

Ültetés után itt is elengedhetetlen az alapos beöntözés, fánként akár 15–20 liter vízzel. A fiatal fák az első évben különösen érzékenyek a vízhiányra, ezért száraz időben rendszeres öntözést igényelnek. Érdemes a törzs körül tányért kialakítani, amely segíti a víz megtartását, valamint mulcsozással csökkenthetjük a talaj kiszáradását. A megfelelő ültetés és vízellátás meghatározza a fa későbbi fejlődését, ezért erre a munkára különösen fordítsunk figyelmet.

A tavaszi pótlásokra még közel két hónap áll rendelkezésre. Igyekezzünk ezt az időszakot kihasználni, és a munkát minél előbb elvégezni. Az idei évben azonban különösen igaz, hogy a siker kulcsa nemcsak a szakszerű telepítés, hanem a megfelelő vízellátás folyamatos biztosítása is.

Varga István,
az „Egán Ede” KGK JA falugazdásza,
a „Pro Agricultura Carpatika” KMJA munkatársa

Forrás: karpatinfo.net https://karpatinfo.net/gazdasag/karpatalja-ukrajna-gyumolcstermesztes-gyumolcsfatelepites-2026-04-01

A növényvédelem helyes alkalmazása a zöldségféléknél: szakmai alapelvek és gyakori hibák (1.)

Varga Gabriella Aktuális növényvédelmi előrejelzés,Egyéb kultúrák,Kisokos ,,,,,,,,
A növényvédelem helyes alkalmazása a zöldségféléknél: szakmai alapelvek és gyakori hibák (1.)

A zöldségfélék termesz­tése során a növényvédelem elengedhetetlen technológiai elem. Minden kultúrának megvannak a saját, rá jellemző betegségei és kártevői, amelyek ellen célzottan, a megfelelő hatóanyaggal és technológiával kell védekezni. A szakszerű növényvédelem hiánya jelentős terméski­esést, minőségromlást, sőt akár teljes állományvesztést is okozhat. Különösen igaz ez a fóliasátorban termesztett növények esetében, ahol a fertőzések gyorsan és intenzíven terjedhetnek. Az alábbiakban áttekintjük a permetezés során leggyakrabban előforduló hibákat, valamint a hatékony és biztonságos növényvédelem alapelveit.

A fóliás termesztés sajátos mikroklímát teremt: magasabb hőmérséklet, páratartalom és korlátozott légmozgás jellemzi. Ezek a körülmények kedveznek a gombabetegségek és kártevők gyors szaporodásának. Egy kisebb fertőzési góc is rövid idő alatt kiterjedhet az egész állományra (pl. peronoszpóra). Emellett a zárt tér miatt a hibás permetezési gyakorlat következményei – például perzselés vagy fitotoxicitás – is súlyosabbak lehetnek. Ezért fóliasátorban különösen nagy odafigyelést és hozzáértést igényel a növényvédelmi munka.

Fontos a megfelelő időpontban végzett permetezés

A permetezés időzítése alapvető jelentőségű a növényvédelemben, hiszen ha nem a megfelelő körülmények között végezzük el a kezelést, az állomány védelme nem lesz kielégítő a betegségekkel és a kártevőkkel szemben. A túl magas hőmérséklet különösen kockázatos lehet: egyes készítmények esetében már 25 °C felett megnőhet a perzselés veszélye, 35 °C felett pedig általánosságban is számolni kell a növénykárosodás lehetőségével. A nyári időszakban ezért kiemelten fontos a hőmérsékleti viszonyok folyamatos figyelemmel kísérése.

Ugyanakkor a túl alacsony hőmérséklet sem kedvez a hatékony védekezésnek, mivel ilyenkor csökkenhet a hatóanyagok felszívódása, és romolhat a készítmények hatékonysága. Ez különösen kora tavasszal jelent kihívást, amikor az első növényvédelmi beavatkozásokat végezzük, például a szamócaültetvényekben. Ilyenkor elengedhetetlen annak ellenőrzése, hogy a hőmérséklet elérje a készítmények számára optimális tartományt.

További fontos szempont a növényállomány nedvessége. Harmatos, nedves levelek esetén a permetlé felhígulhat, lecsoroghat a levélfelületről, ami rontja a fedettséget, és ezáltal csökkenti a kezelés hatékonyságát is. A legkedvezőbb időpont a permetezésre általában a kora esti órákban adódik, amikor a hőmérséklet már mérséklődik, megközelítőleg 25 °C körül alakul, és a környezeti feltételek összességében kedvezőbbek a biztonságos és eredményes növényvédelemhez.

A permetezőgép állapotának ellenőrzése

A fóliás termesztésben leg­gyakrabban benzines vagy akkumulátoros háti permetezőket alkalmaznak. Az ilyen gépek esetében azonban elengedhetetlen a rendszeres műszaki ellenőrzés és karbantartás. A kifogástalan állapot alapfeltétele a hatékony és biztonságos növényvédelemnek. Különös figyelmet kell fordítani arra, hogy a fúvókák ne legyenek eltömődve, sérültek vagy elhasználódottak, mert ez egyenetlen szórásképet és nem megfelelő fedettséget eredményezhet. Emellett a permetezőtartálynak és a teljes rendszernek tisztának kell lennie, hiszen a lerakódások vagy szennyeződések csökkenthetik a hatékonyságot, sőt akár fitotoxikus tüneteket is okozhatnak.

Permetezés előtt minden alkalommal ajánlott átvizsgálni a gépet, ellenőrizni a tömítéseket, csatlakozásokat, szűrőket és a szórófejek állapotát. Amennyiben nem új berendezéssel dolgozunk, célszerű az elhasználódott alkatrészeket – például a fúvókákat vagy szűrőket – időben kicserélni annak érdekében, hogy a kijuttatás egyenletes és pontos legyen. A megfelelő műszaki háttér közvetlenül befolyásolja a védekezés eredményességét és a termesztett növényállomány biztonságát.

Kiemelten fontos szabály, hogy gyomirtásra és állománykezelésre lehetőség szerint ne ugyanazt a permetezőgépet használjuk. Az elmúlt időszakban több esetben is előfordult, hogy a gyomirtó szerrel végzett kezelés után nem kellően kitisztított gépet használtak fel állománypermetezésre, ami súlyos károkat eredményezett, akár az állomány teljes pusztulását is. A gyomirtó szerek maradékai már kis mennyiségben is komoly károsodást okozhatnak a kultúrnövényben. Ezért minden használat után alapos, többlépcsős tisztítást kell végezni, különös tekintettel a tartályra, a csővezetékekre és a fúvókákra. A legbiztonságosabb megoldás pedig az, ha külön gépet alkalmazunk gyomirtásra és külön berendezést az állománypermetezésre, így minimalizálva a keresztszennyeződés és a ter­mesztési kockázatok lehetőségét. (Folytatjuk.)

Tihor-Sárközi Mónika,
az „Egán Ede” KGK JA falugazdásza,
a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei
Jótékonysági Alapítvány munkatársa

Forrás: karpataljalap.net https://karpataljalap.net/2026/03/21/novenyvedelem-helyes-alkalmazasa-zoldsegfeleknel-szakmai-alapelvek-es-gyakori-hibak-1

Sziklakerti dísznövények gondozása (3.)

Varga Gabriella Aktuális növényvédelmi előrejelzés,Egyéb kultúrák,Kisokos ,,,,,,,,,,,,
Sziklakerti dísznövények gondozása (3.)

A sziklakert a díszkertek egyik legtermészetesebb hatású eleme, amely a hegyvidéki és száraz élőhelyek hangulatát idézi meg. A megfelelően kialakított kőelrendezés és a gondosan kiválasztott növények együttese nemcsak esztétikai élményt nyújt, hanem minimális gondozás mellett is tartós látványt biztosít. Lényege a természetesség – a kövek, kavicsok és növények harmonikus együttese. A siker kulcsa az, hogy olyan fajokat válasszunk, amelyek jól tűrik a tápanyagszegény talajt, a napsütést és az időszakos szárazságot. A következőkben olyan alacsony termetű, dekoratív növényeket mutatunk be, amelyek a sziklakert alapját képezhetik.

Virágzó párnák és alacsony évelők a kövek birodalmában

Pázsitviola (Aubrieta x cultorum). Az egyik legismertebb sziklakerti évelő, amely alacsony, párnaszerű bokraival tavasszal szinte virágszőnyeggé alakítja az ágyást. Élénklila, rózsaszín vagy kékes árnyalatú virágai különösen jól mutatnak kövek közé ültetve, ahol kiemelik a sziklakert természetes jellegét. Kimondottan ellenálló növény, a tűző napot és a szárazabb talajt is jól viseli.

Kúszó lángvirág (Phlox subulata). Gyorsan terjedő tövének köszönhetően ideális talajtakaró. Virágzáskor annyira sűrűn borítják virágok a növényt, hogy a levelek szinte láthatatlanná válnak. Világos, napos fekvésben fejlődik legszebben, de félárnyékban is megél, ezért rugalmasan beilleszthető a kert különböző részeibe.

Sziklai ternye (Aurinia saxatilis). Sárga virágzuhataga már kora tavasszal életet visz a sziklakertbe. Bokros formája és örökzöld lombja miatt a virágzás után is díszít. Különösen kezdőknek ajánlott növény, mert igénytelen, és a szélsőségesebb körülményeket is jól viseli.

Tengerparti pázsitszegfű (Armeria maritima). Finom megjelenésével elegáns kontrasztot képez a kövek robusztus formáival. Fűszerű levelei fölé emelkedő gömb alakú virágai tavasz végétől nyár közepéig nyílnak. Szegélynövényként, edényben vagy kisebb kőrésekbe ültetve egyaránt látványos.

Varjúháj (Sedum). A szárazságtűrő növények királya. Pozsgás levelei vizet raktároznak, ezért a forró nyári időszakokat is gond nélkül átvészeli. A nemzetség rendkívül változatos, így különböző fajok kombinálásával színes, textúrákban gazdag összeültetéseket hozhatunk létre.

Kövirózsa (Sempervivum). Apró levélrózsái szinte szoborszerű hatást keltenek. Kőedényekbe, sziklarések beültetésére is kiváló. Szinte bármilyen sovány talajban megél, és különösen jól fejlődik napos helyen.

Mohalevelű kőtörőfű (Saxifraga x arendsii). Finom tex­túrájával lágyítja a kompozíciót. Tavasszal rózsaszín virágai vékony száron lebegnek a levélrózsa fölött, ami légies hatást kelt. Kis mérete miatt balkonládában is nevelhető.

Szürke cipruska (Santolina chamaecyparissus). Félcserje jellegű növény, amely struktúrát ad a sziklakertnek. Szürkészöld, illatos levelei egész évben dekoratívak, nyáron pedig élénksárga virágai hívják fel magukra a figyelmet. Rézsűk megkötésére is alkalmas.

Ezek a fajok jól kombinálhatók egymással, hiszen hasonló igényűek: napos fekvést, laza szerkezetű, jó vízáteresztő talajt kívánnak. A túlöntözés és a túlzott trágyázás viszont káros lehet számukra. Tavasszal elegendő egy kevés komposzt, nyáron pedig csak tartós szárazság esetén szükséges öntözni. A virágzás után visszavágott hajtásokkal sok faj újra tömöttebb formát vesz fel.

A sziklakert tehát nemcsak dekoráció, hanem egy kis élő ökoszisztéma, ahol a szárazságtűrő növények sajátos harmóniát sugároznak. A megfelelő fajok kiválasztásával az egész szezonban változatos színekben és formákban gyönyörködhetünk. A virágzó párnák, a pozsgás formák és az illatos lombú félcserjék együttese természetközeli hangulatot teremt, miközben gondozási igényük minimális.

Nadimova Erzsébet,
az „Egán Ede” KGK JA falugazdásza,
a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány munkatársa

Forrás: karpataljalap.net https://karpataljalap.net/2026/03/17/sziklakerti-disznovenyek-gondozasa-3

Itt a tavasz – a metszés és a lemosó permetezés ideje

Varga Gabriella Aktuális növényvédelmi előrejelzés,Egyéb kultúrák,Kisokos ,,,,,,,,,,
Itt a tavasz – a metszés és a lemosó permetezés ideje

Kárpátaljára is beköszöntött a hamisítatlan tavaszi idő. Bár éjszakánként még előfordulnak gyenge fagyok, napközben a napsütésnek már van ereje, és ilyenkor minden kertet kedvelő ember szívesen tölti idejét a szabadban, rendbe rakva udvarát és kertjét. A nagyobb területen gazdálkodók már hetekkel ezelőtt nekikezdtek a kertészeti munkáknak, a kiskert-tulajdonosoknak azonban valamivel kényelmesebb a helyzetük, hiszen sokan megvárták a kedvezőbb időjárást. Felmerül azonban a kérdés: melyek azok a tavaszi munkák, amelyeket a veteményezés vagy a palánták kiültetése előtt minden szőlő- és gyümölcsfa-tulajdonosnak érdemes elvégeznie? Egyértelműen a metszés és a lemosó permetezés az első két olyan művelet, amely meghatározza az egész éves növényvédelmi helyzetet, és nagyban befolyásolja a várható termést is.

A gyümölcsfák metszése során mindenekelőtt tisztázni kell, hogy milyen korú fával dolgozunk, illetve milyen koronaformát szeretnénk fenntartani. Másképp kell metszeni egy fiatal, még alakítás alatt álló fát, és más módon egy már termő korban lévő, idősebb példányt. A metszés célja egyrészt a megfelelő koronaforma kialakítása vagy fenntartása, másrészt az, hogy elegendő fény jusson a korona belsejébe is. Ha a korona túl sűrű, a levegő nehezebben járja át a lombot, ami kedvez a különböző betegségek megjelenésének. Metszéskor érdemes eltávolítani a sérült, elszáradt vagy beteg ágakat is, valamint azokat a vesszőket, amelyek befelé nőnek vagy egymást keresztezik.

Fontos kérdés a nagyobb metszési sebek kezelése is. Amikor egy vastagabb ágat lefűrészelünk, a keletkező seb felületén a fa szövetei hosszabb ideig védtelenek maradnak. Ezeken a felületeken könnyen megtelepedhetnek különböző gombás betegségek kórokozói, illetve a seb lassabban záródik, ami a fa általános kondícióját is ronthatja. Éppen ezért az ilyen nagyobb sebeket érdemes sebkezelő anyaggal – például fasebkezelő pasztával – bekenni. A sebkezelés segíti a seb gyorsabb gyógyulását, csökkenti a fertőzés veszélyét, és hosszabb távon hozzájárul ahhoz, hogy a fa egészséges maradjon.

A metszést követően kerül sor a lemosó permetezésre, amelynek célja a kártevők telelő alakjainak és a különböző gombás betegségek kórokozóinak gyérítése. Vidékünkön, különösen Bene és környékén, a hagyományos módszer az őszibarackfák „bekékítése”, vagyis a bordói lével történő lemosó permetezés. Ilyenkor a fák jellegzetes kékes színt kapnak, ami sokak számára a tavaszi kertmunkák kezdetének egyik biztos jele. A bordói lé rézgálic és mész keverékéből készül, és elsősorban a tafrinás levélfodrosodás megelőzésében játszik fontos szerepet az őszibaracknál. A módszer régóta ismert és hatékony, ugyanakkor elkészítése és kijuttatása több kézi munkát igényel. A permetlé pontos bekeverése, a folyamatos keverés és az elkészítés körülményei mind odafigyelést igényelnek.

Az utóbbi években egyre többen választanak egyszerűbb megoldásokat, és a bordói lé helyett készítményeket használnak, például Vegasolt. Ezek a készítmények használatra készen vagy könnyen bekeverhető formában kaphatók, így jelentősen csökkentik a permetezés előkészítésével járó munkát. A modern készítmények egyik előnye tehát az egyszerűbb használat és a gyorsabb munkavégzés. Hátrányuk viszont, hogy általában drágábbak, és sok kerttulajdonos a hagyományos módszereket továbbra is megbízhatóbbnak tartja. A választás gyakran nem is annyira szakmai, mint inkább gyakorlati kérdés: ma már sok helyen komoly gondot jelent a kézi munkaerő hiánya, így sok gazda kénytelen olyan megoldásokat keresni, amelyekkel gyorsabban és kevesebb munkával elvégezhető a permetezés.

A szőlő esetében a tavaszi munkák szintén a metszéssel kezdődnek. A metszés módját elsősorban a fajta és az alkalmazott művelésmód határozza meg. Fontos, hogy a korábban kialakított metszési formát fenntartsuk, és a tőkét ne hagyjuk túlterhelni. A szőlő természeténél fogva kúszó növény, ezért metszés nélkül hamar rendezetlenné válna, és a termés mennyisége, illetve minősége is romlana. Metszéskor figyelni kell arra, hogy megfelelő számú rügy maradjon a tőkén, valamint eltávolítsuk az elöregedett vagy sérült vesszőket. A jól elvégzett metszés segít abban, hogy a tőke egyensúlyban maradjon, és elegendő energiát fordítson a termés kinevelésére.

A szőlő lemosó permetezése sok szempontból eltér a gyümölcsfákétól. Fontos megjegyezni, hogy a korábban említett bordói lé, amely az őszibaracknál a tafrina ellen hasznos, a szőlő esetében rügypattanás előtt nem ad valódi védelmet a peronoszpóra ellen. Ez a betegség ugyanis csak később, a tenyészidőszak során jelentkezik, így a korai réztartalmú kezelés ilyen szempontból nem hoz eredményt. Sokkal fontosabb szerepe van viszont a kéntartalmú készítményeknek, amelyek a lisztharmat elleni védekezés első lépései lehetnek.

A szőlő tavaszi lemosó permetezésénél érdemes olajos hatóanyagokat is alkalmazni. Az olajos készítmények segítenek a kártevők telelő alakjainak gyérítésében, különösen az amerikai szőlőkabóca tojásainak számát csökkenthetik. Ez azért is kiemelten fontos, mert az amerikai szőlőkabóca terjeszti azt a fitoplazmás betegséget, amely a szőlő sárgaságát okozza, és az utóbbi években egyre több ültetvényben jelent meg. Bár a lemosó permetezés önmagában nem oldja meg teljesen a problémát, a kabóca tojásainak gyérítése már a szezon elején csökkentheti a későbbi fertőzés veszélyét.

A tavaszi metszés és a lemosó permetezés tehát nem csupán rutinszerű kerti munkák, hanem az egész éves termesztés alapját jelentik. Aki ilyenkor időt szán a fák és a szőlőtőkék átgondolt metszésére, valamint a megfelelő növényvédelmi kezelésekre, az sok későbbi problémát előzhet meg. A gondosan elvégzett tavaszi munkák eredménye pedig ősszel válik igazán láthatóvá, amikor a kertben és a szőlőben is egészségesebb növények és szebb termés fogadja a gazdát.

Varga István,az „Egán Ede” KGK JA falugazdásza,
a „Pro Agricultura Carpatika” KMJA munkatársa

Forrás:karpatinfo.net https://karpatinfo.net/gazdasag/karpatalja-ukrajna-tavaszi-munkalatok-gyumolcstermesztes-2026-03-11?utm_source=dlvr.it&utm_medium=facebook&utm_campaign=k%C3%A1rp%C3%A1tinfo%20port%C3%A1l

A vöröshagyma termesztése szabadföldön (2.)

Varga Gabriella Egyéb kultúrák,Kisokos ,,,,,,,
A vöröshagyma termesztése szabadföldön (2.)

A vöröshagyma szabadföldi termesztésével foglalkozó cikksorozatunk folytatásában a dughagyma előállítását, valamint a dughagymáról történő vöröshagyma-termesztést mutatjuk be.

A könnyen cserepesedő talajokon a hagymamag kelése gyakran bizonytalan, ami megnehezíti az egyenletes állománysűrűség kialakítását. Ilyen talajadottságok mellett az étkezési vöröshagyma termesztésére célszerűbb a dughagymás technológiát alkalmazni.

A dughagyma előállítása

A dughagymáról való termesztéssel két év alatt kapunk étkezési vöröshagymát. Az első évben állítjuk elő a következő évben továbbszaporításra alkalmas kis méretű hagymákat, a dughagymákat. A dughagymatermesztésre kiválasztott területnek gyommentesnek, egyenletes felszínűnek, jó szerkezetűnek kell lennie. A vetést kora tavasszal, március elején–közepén végezzük el, amikor a talaj felszikkad, és lehetővé válik a magágy előkészítése. A vetés mélysége 2-3 cm legyen. Leggyakrabban 25 cm a sortávolság, 5 cm a tőtávolság, mindez ötsoronként ágyásokba rendezve, s az ágyásokat 50 cm-es művelési út választja el egymástól. A szükséges vetőmagmennyiség 100–120 kg hektáronként. A vetés után a hengerezés nem maradhat el.

A dughagyma legfontosabb ápolási munkája a gyomirtás: a lomblevelek megjelenése után 2-3 alkalommal van szükség mechanikai vagy vegyszeres gyomirtásra. A betakarítás időpontját a hagyma lombjának megdőlése, száradása jelzi, ami általában július második felében következik be. A betakarított hagymát azonnal vigyük jól szellőző helyre. A várható termés 15–20 t/ha.

A száraz, érett dughagymát különböző célokra használják. A dughagymák osztályozását speciális rostákkal végzik. A piklesz osztályba sorolt hagymákat nem hőkezeljük, ezeket zöldhagyma előállítására, hajtatásra használjuk, míg a zsika méretű dughagymát akkor használják fel, ha dughagymahiány van. Az I–III. osztályba sorolt dughagymákat hőkezeljük. A hőkezelésre a virágrügyek képződésének és a magszár megjelenésének megakadályozása miatt van szükség.

A dughagyma osztályba sorolása és hőkezelése

A hőkezelt dughagymát 5 nap alatt 19-20 °C-ra lehűtjük, és ezen a hőfokon tartjuk a kiültetésig.

OsztályÁtmérő (mm)Tömeg (g/db)A hőkezelés időtartama, nap (35–38 °C-on)A hőkezelés kezdete
Piklesz22–255–8––
I.19–224-555–60XII. hó, 3. dekád
II.16–193-430–35I. hó, 2. dekád
III.13–162-320–25I. hó, 3. dekád
IV.10–131-210–15II. hó, 1. dekád
Zsika5–100,5-110II. hó, 1. dekád

Dughagymáról való termesztés

A dughagyma előállítása után a második évben termesztjük az étkezési hagymát. A dughagyma kiültetéséhez hasonló terület, talaj, gyommentesség szükséges, mint a magról vetett hagyma termesztéséhez. A dughagymáról nevelt hagyma kötöttebb talajokon is jó eredményt ad, és öntözés nélkül is elfogadható terméseredményt nyújt. Fontos megemlíteni, hogy a dughagymáról ültetett hagyma szintén magas terméshozammal hálálja meg az öntözést. A dughagyma kiültetése később kezdődik, mint a magvetés, így a kiültetést áprilisra tervezzük. Az ültetést a kisebb méretű hagymákkal kezdjük. Az ültetési mélység 3–5 cm, a sortávolság 25–30 cm. A kiültetett dughagymák száma a mérettől függően folyóméterenként 12–20 db, így a kiültetett dughagyma mennyisége kb. 1,5-2 t/ha.

A dughagymáról nevelt vöröshagyma ápolási munkái megegyeznek a magról termesztett vöröshagyma ápolási munkáival. A gyomirtást a vegyszeres és mechanikai műveletek kombinációjával végezhetjük eredményesen. A talajápolást kettős céllal végezzük: a mechanikai gyomirtás műveleteként és a talaj lazítására, hogy a tömődöttséget elkerüljük. Az öntözést kb. 20-30 mm-es vízadagokkal, 1-3 alkalommal biztosítsuk az időjárástól függően június közepéig.

A tárolásra szánt, dughagymáról termesztett vöröshagymát – a magról vetett hagymához hasonlóan – két menetben takarítjuk be. A háromnegyed részben megdőlt, már száradni kezdő hagymát kiemeljük a talajból, s az időjárástól függően 7–10 napig renden utóérlelhetünk.

A várható termés öntözés nélkül 20–25 t/ha, öntözéssel 10 t-val több termést is kaphatunk.

Tihor-Sárközi Mónika,
az „Egán Ede” KGK JA falugazdásza,
a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai
Megyei Jótékonysági Alapítvány munkatársa

Forrás: karpataljalap.net https://karpataljalap.net/2026/03/09/voroshagyma-termesztese-szabadfoldon-2

Az izolált bakhátak fertőtlenítése

Varga Gabriella Egyéb kultúrák,Kisokos ,,,,,,,,
Az izolált bakhátak fertőtlenítése

Az utóbbi években ugrásszerűen megnőtt azoknak a gazdáknak a száma, akik az uborka tőhervadásának a kivédésére az izolált bakhátas módszert választották. A módszer lényege, hogy „iszap” és istállótrágya keverékéből alakítanak bakhátakat a fóliasátrakban, amelyeket rendszerint fekete fóliával választanak (izolálnak) el a fertőzött talajtól. („Iszap” alatt értjük azt a homokos üledéket, amit a folyók, elsősorban a Tisza árteréről termelnek ki.) Sajnos, ezeken a bakhátakon csak egy évig tudunk biztonságosan termeszteni, a második évben már nagy a valószínűsége a tőhervadás fellépésének. Több gazda is megkeresett azzal, hogyan lehetne meghosszabbítani a bakhátak élettartalmát, mivel azok cseréje nagy kiadással és fáradtsággal jár. Számukra jelenthet megoldást a formalinos talajfertőtlenítés, amivel kapcsolatban már vannak pozitív eredmények.

Miért éppen a formalin?

Különböző totális talajfertőtlenítő szerek vannak forgalomban. Van, ami már eleve gáz halmazállapotú, azonban ennek kijuttatásához speciális gépekre van szükség, és csak megfelelő szakmai képzettséggel rendelkező személy végezheti. A szilárd halmazállapotú Basamid G kijuttatása már sokkal egyszerűbben megvalósítható, a megfelelő védőeszközök (gázálarc, gumikesztyű, esetleg szemüveg) használatával már szinte bármely gazda megteheti. Nem csoda, hogy korábban ennek a talajfertőtlenítőnek a használata terjedt el leginkább vidékünkön, a megfelelő feltételek biztosítása esetén (talaj nedvessége, hőmérséklete, takarása) nagyon jó eredményeket tudtunk vele elérni. Azonban az izolált bakhátak estében nem sikerült működőképes technológiát kidolgozni a Basamid G-vel történő talajfertőtlenítésre. A szer bedolgozásakor a motorkapa széttúrja a keskeny bakhátakat, összevágja az elválasztó fólia réteget. Itt jöhet képbe a folyékony halmazállapotú formalin, mint totális talajfertőtlenítő. Ugyanis fertőtlenítendő területet csak be kell öntözni a formalinos oldattal, és letakarni, nincs szükség a motorkapával történő bedolgozásra.

A formalin beszerzésekor, felhasználásakor győződjünk meg arról, hogy az tökéletesen átlátszó legyen, a kanna alján nincsen semmilyen zavaros üledék vagy kristályos szemcsék. Lehetőleg úgynevezett „stabilizált”-at kérjünk, amely hosszabb ideig tárolható. A formalint szobahőmérsékleten ajánlatos tárolni, túl alacsony hőmérséklet esetén gyorsan tönkre mehet ez a vegyi anyag, ami a fent elírt zavarosságban, üledék képződésében nyilvánul meg.  

A formalinnal történő munkálatok során maximálisan be kell tartanunk a munkavédelmi előírásokat! Védőruha, védőkesztyű, védőmaszk és védő szemüveg használata kötelező! 

Hogyan végezzük el?

1.    A fóliasátorban végezzük el a szokásos nagytakarítást. Teljesen ki kell üríteni a fóliasátrat, nem maradhat benn semmilyen növény, amit nem szeretnénk elpusztítani (szamóca, saláta, dísznövények stb.). 

2.    Ellenőrizzük le, hogy a bakhátak eléggé nedvesek-e, nem száradtak ki túlságosan. Egy-két nappal a formalin kijuttatása előtt ajánlatos tiszta vízzel átnedvesíteni a bakhátakat, hogy a majdan kijuttatandó oldatot ne csak a felső száraz réteg igya be, hanem minél egyenletesebben jusson le a bakhátak belsejébe is.

3.    Az izolált bakhátak felületét kézi kapával lazítsuk fel, hogy a beöntözéskor a kijuttatott oldat ne folyjék le róla, hanem igya be, tudjon bejutni a bakhát belsejébe.

4.    Készítsük elő a fóliacsíkokat a bakhátak letakarásához. Ha új, sérülésmentes fóliát használunk, akkor elegendő egy réteg a takaráshoz, de ha már használt fóliát, amin esetleg lyukak, szakadások is lehetnek, akkor mindenképpen kétrétegű takarást ajánlunk.

5.    Elkészítjük a talajfertőtlenítő oldatot. 100 liternyi 2%-oldat elkészítéséhez 5 liternyi 40%-os formalin szükséges. 1 négyzetméternyi felületre kb. 10 liternyi oldatot kell számolnunk. Ha figyelembe vesszük, hogy az izolált bakhátak átlagos szélessége 50-70 cm, akkor ez azt jelenti, hogy folyóméterenként 5-7 liternyi oldattal kell számolnunk. Ezt a számot beszorozzuk a bakhátak hosszával, és megkapjuk, hogy mennyi oldatra van szükség egy-egy adott bakhát lefertőtlenítéséhez. Az egyenletességet szolgálja, hogy mindig csak annyi oldatot készítünk el, amennyi egy-egy bakhát fertőtlenítéséhez szükséges. 

6.    Amennyiben csepegtető szalaggal fogjuk kijuttatni a formalinos oldatot, akkor mindenképen új szalagokat használjunk. A bakhátak szélességétől függően bakhátanként legalább 2-4 szál csepegtetőszagra van szükség, hogy biztosítani tudjuk a vegyszer minél egyenletesebb kijuttatását. A csepegtetőszalagos kijuttatás esetében a bakhátakat már a vegyszer kijuttatása előtt letakarjuk.

7.    Amennyiben a szórórózsával ellátott slangos kijuttatás mellett döntünk, akkor fokozottan kell ügyelni a biztonságunkra, egészségünkre! Ebben az esetben mércével ellátott tartályt kell használnunk, valamint előre felosztani a bakhátat kisebb, például 5-10 m hosszú szakaszokra. Szükség lesz egy segítőre, aki figyeli a vegyszer fogyását a tartályból. Ehhez a módszerhez jól beváltak a kisebb teljesítményű búvárszivattyúk. 

8.    Ha végeztünk egy-egy bakhát fertőtlenítésével, azonnal takarjuk le a már előkészített fóliával, és csak ezután kezdjünk neki a következő bakhát fertőtlenítésének.

9.    A talaj hőmérsékletétől függően 1-4 hétig kell letakarva tartani a bakhátakat.  

a.    5 oC hőmérsékleten – 30 nap. 
b.    10 oC hőmérsékleten – 20 nap,
c.     15 oC hőmérsékleten – 10 nap, 
d.    18 oC hőmérsékleten – 7 nape.    

20 oC hőmérséklet fölött – 5 nap.

10.    A takarófóliák eltávolítása után néhány napig nyitott szellőztetők mellett hagyjuk szellőzni a bakhátakat, és ha már nem érződik a tömény formalinszag, csak akkor szabad kézi kapával átdolgozni a bakhátakat, hogy távozzon a még a talajban rekedt formalingáz. 

11.    Mielőtt kiültetnénk az állományt, érdemes néhány palántát próbaként kiültetni a fóliasátor különböző részeire, hogy meggyőződjünk róla, teljesen kiszellőzött már a bakhátak talaja, nem maradt vegyszer benne.

Gál I., az „Egán Ede” KGK” JA falugazdásza,
a „Pro Agricultura Carpatika”  KMJA munkatársa

Forrás: karpatinfo.net https://karpatinfo.net/gazdasag/karpatalja-ukrajna-folias-zoldsegtermesztes-talajproblemak-2026-03-04

Sziklakerti dísznövények gondozása (2.)

Varga Gabriella Egyéb kultúrák,Kisokos ,,,,,,,,,,,
Sziklakerti dísznövények gondozása (2.)

A sziklakert nemcsak látványos, hanem – megfelelő kialakítás mellett – kifejezetten hálás kerttípus. Bár a benne nevelt növények többsége igénytelennek számít, néhány alapvető gondozási szabály betartása elengedhetetlen ahhoz, hogy hosszú éveken át egészségesek és dúsan virágzók maradjanak. Az alábbiakban az öntözéssel, táp­anyag-utánpótlással, metszéssel és a téli védelemmel kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat ismertetjük, valamint bemutatunk néhány bevált növényfajt.

Öntözés – a kevesebb gyakran több

A sziklakerti növények döntő többsége szárazságtűrő, ezért az egyik leggyakoribb hiba a túl­öntözés. A telepítést követő első évben rendszeres vízellátásra van szükség ahhoz, hogy a növények megfelelően begyökeresedjenek. Ebben az időszakban száraz időben hetente 1-2 alkalommal öntözzünk, mindig alaposan, hogy a víz a mélyebb rétegekbe is lejusson. A későbbi években már elegendő a ritkább öntözés.

A gyakori, kis mennyiségű vízadagolás sekély gyökérzetet eredményez, ami csökkenti a növények ellenálló képességét. Tavasszal és ősszel a természetes csapadék rendszerint fedezi a vízigényt, nyáron pedig az időjárásnak megfelelően kell öntözni.

Tápanyag-utánpótlás – mértékkel

A sziklakerti növények nem igényelnek intenzív táp­anyag-utánpótlást. A túl sok műtrágya felnyurgulást, gyenge szöveteket és csökkent virágzást okozhat. Tavasszal egyszer, a vegetáció indulásakor adhatunk kis mennyiségű, lassan lebomló hatású műtrágyát vagy érett komposztot, ennél többre általában nincs szükség.

Fontos szem előtt tartani, hogy a sziklakert természetes hatását a mérsékelt növekedés és a tömött, párnás forma adja. A túlzott tápanyagellátás ezt a természetes megjelenést rontja.

Metszés és formázás

A legtöbb sziklakerti növény nem igényel rendszeres metszést. A virágzás után azonban érdemes eltávolítani az elnyílt virágfejeket, ami nemcsak esztétikai szempontból előnyös, hanem a növény vitalitását is javítja. Így a növény energiát takarít meg, és erősebb hajtásokat fejleszt.

Az idősebb, túlzottan szétterülő párnás növényeket – például egyes varjúháj- vagy kakukkfűfajokat – a nyár végén vagy kora ősszel enyhén visszavághatjuk. Ez segít megőrizni a tömör formát, és megelőzi a középső részek felkopaszodását.

Téli védelem – a víz nagyobb ellenség, mint a fagy

A sziklakerti növények többsége jól tűri a téli hideget, de a nedvességre kifejezetten érzékenyek. A téli pangó víz sokkal nagyobb kárt okozhat, mint maga a fagy. Éppen ezért a jó vízelvezetés télen is kulcsfontosságú.

A kövek természetes hőszigetelőként működnek, de egyes mediterrán eredetű fajok – különösen csapadékos teleken – takarást igényelhetnek. Fenyőágakkal vagy laza lombtakarással védhetjük ezeket, ügyelve arra, hogy a takarás ne zárja el teljesen a levegőt. Tavasszal a védőréteget időben el kell távolítani.

Ajánlott sziklakerti növények kezdőknek

Varjúhájfajok (Sedum). Rendkívül ellenálló, változatos megjelenésű növények. Jól tűrik a szárazságot és a tűző napot. A Sedum acre sárga, a Sedum album fehér, míg a Sedum spurium rózsaszín virágaival díszít.

Cserjés habszegfű (Gypsophila repens). Alacsony növekedésű, finom virágú növény, amely nyár elején fehér vagy rózsaszín virágfelhővel borítja be a köveket.

Pázsitszegfű (Armeria maritima). Pázsitszerű leveleivel és gömb alakú virágfejeivel egész nyáron díszít, rendkívül strapabíró faj.

Kakukkfűfajok (Thymus). Illatos, alacsony növésű növények, amelyek nemcsak dekoratívak, hanem hasznosak is. Jó talajtakarók, és kedvelik a napos fekvést.

Kőtörőfűfajok (Saxifraga). Tavaszi virágzásukkal a sziklakert korai díszei. Különösen az Arendsii hibridek népszerűek változatos színeik miatt.

A sziklakert kialakítása és fenntartása hosszú távú befektetés, amely türelmet és tudatos gondozást igényel. A megfelelő öntözési rend, a visszafogott tápanyag-utánpótlás és a helyes téli védelem betartásával azonban olyan kerti részlet alakítható ki, amely évtizedeken át örömet szerez, miközben természetközeli szépségével díszíti környezetünket.

Nadimova Erzsébet,
az „Egán Ede” KGK JA falugazdásza,
a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány munkatársa
Forrás: karpataljalap.net https://karpataljalap.net/2026/03/01/sziklakerti-disznovenyek-gondozasa-2

Kézben oltás a gyakorlatban

Varga Gabriella Egyéb kultúrák,Kisokos ,,,,,,,,,
Kézben oltás a gyakorlatban

A tél vége és a kora tavasz továbbra is a szőlő szaporításának meghatározó időszaka. A metszéssel egy időben kerül sor az oltási munkák előkészítésére is, amelynek sikeressége nagymértékben a vesszők szakszerű kezelésén múlik. A korábban begyűjtött és hűvös, párás környezetben tárolt alany- és nemesvesszők ilyenkor kerülnek feldolgozásra, ezért különösen fontos, hogy a gyakorlati kivitelezés minden lépése tudatosan, pontosan történjen.

A munkafolyamat az alanyvesszők előkészítésével kezdődik. A vad alanyokon található világos rügyek eltávolítása elengedhetetlen, mivel ezek a hajtatás során kihajtva konkurenciát jelentenének a nemesrész számára. A rügyek eltávolítását éles eszközzel, lehetőleg minél kisebb sebzéssel kell elvégezni. Nagyobb szaporítóüzemekben a művelet gépesített, kisebb gazdaságokban egyszerűbb mechanikai megoldások gyorsíthatják a munkát, míg kis tételszám esetén a kézi kivitelezés is megfelelő. A friss sebfelületek miatt célszerű a vakítást közvetlenül az oltást megelőző napokban elvégezni. Az oltás előtt az alanyvesszők vízháztartását rendezni szükséges, ezért 24–48 órás, 15–18 °C-os vízben történő áztatás javasolt. A vízszint az alsó harmadot érje, a vizet pedig rendszeresen cserélni kell az oxigénellátás biztosítása érdekében.

A nemesvesszők előkészítése rendszerint gyorsabban kivitelezhető, ezért ezt célszerű közvetlenül az oltás ideje előtt elvégezni. Tárolásból kivéve a vesszőket meg kell tisztítani az esetleges homok- vagy egyéb szennyeződésektől, mivel ezek az oltókés élét rövid idő alatt károsíthatják. A nemes részt egy rügyet tartalmazó oltócsapokra vágjuk, ügyelve a metszlap simaságára és a kiszáradás elkerülésére. A feldarabolt oltócsapokat célszerű nedves közegben, felhasználásig takartan tartani, például egy nedves rongyban.

A kézben végzett oltás továbbra is a legnagyobb precizitást igénylő módszer. Bár jelentős kézimunka-igénnyel jár, és csak gyakorlott szakember képes magas napi teljesítményre, a megfelelően kivitelezett kézi párosítás biztosítja a legkedvezőbb eredési arányt. Különösen indokolt ez a technika akkor, amikor értékes vagy korlátozott mennyiségben rendelkezésre álló fajták szaporítása a cél. A gyakorlatban leginkább az angolnyelves párosítás terjedt el, amely során az alany és a nemes azonos szögben metszett felületeire egy-egy bemetszés kerül, így az illesztéskor stabil kapcsolat és nagy kambiumérintkezési felület alakul ki. A pontos illeszkedés döntően befolyásolja az összeforradás minőségét.

A technológiai fejlődés következtében a gépi oltás mára meghatározóvá vált a nagyobb szaporítóanyag-előállító üzemekben. A kézi működtetésű oltógépek egyetlen mozdulattal alakítják ki az illeszkedő vágásfelületeket, ezáltal gyorsítják a munkát és egyenletesebb metszlapot biztosítanak. A pontos pozicionálás itt is alapfeltétel, mivel a ferde vagy excentrikus vágás rontja az eredést. A korszerű asztali oltógépek elektromos meghajtással, részben vagy teljesen automatizált rendszerben működnek, egyes típusok a kötözést is elvégzik. Ezek alkalmazása nagy teljesítményt tesz lehetővé, ugyanakkor a vesszők átmérőjére és minőségére szigorúbb követelményeket támaszt, jellemzően 8–10 milliméter közötti mérettartományban biztosítanak optimális működést.Az oltási felületek védelme minden módszer esetében alapvető fontosságú. Az illesztést követően a sebfelületeket mielőbb zárni kell, kötözőanyaggal vagy paraffinozással. A paraffin alkalmazása ma is korszerű megoldás, mivel gyors és egyenletes bevonatot képez, csökkentve a kiszáradás és a fertőzés kockázatát. A 65–75 °C hőmérsékletű paraffinba történő rövid, néhány másodperces bemártás elegendő a megfelelő védelem kialakításához, ugyanakkor ügyelni kell arra, hogy a hőhatás ne károsítsa a szöveteket.

A lezárt oltványokat hajtató ládákba helyezzük, ahol nedves, de levegős közegben várják a kalluszképződés megindulását. A finom szemcséjű fűrészpor vagy más steril, jó víztartó képességű anyag megfelelő környezetet biztosít. A ládák feltöltése után alapos beöntözés szükséges, majd hűvös helyen történő tárolás következik a hajtatás indításáig. A hőmérsékleti és páraviszonyok pontos beállítása döntően befolyásolja az összeforradás minőségét, ezért ezek meghatározása külön szakmai megfontolást igényel. A kézben oltás gyakorlati kivitelezése most is a szőlőszaporítás egyik legfontosabb szakmai művelete. A korszerű eszközök és technológiák alkalmazása mellett továbbra is a precíz előkészítés, a metszlapok pontossága és a megfelelő utókezelés határozza meg az oltványok minőségét és a sikeres eredést. A megfelelő minőségű és mennyiségű oltványok pedig a sikeres telepítés zálogát képezik.

Varga István,
az „Egán Ede” KGK JA falugazdásza,
a „Pro Agricultura Carpatika” KMJA munkatársa
Forrás: karpatinfo.net https://karpatinfo.net/gazdasag/karpatalja-szolotermesztes-szolo-oltasa-2026-02-17