Aktuális növényvédelmi előrejelzés

Miért és hogyan alkalmazzunk színcsapdákat a zöldséghajtatásban

Varga Gabriella Aktuális növényvédelmi előrejelzés,Kisokos ,,,,,,,,,,,
Miért és hogyan alkalmazzunk színcsapdákat a zöldséghajtatásban

A tavasz közeledtével egyre nagyobb számban kezdenek megjelenni a kártevők a fóliasátrainkban, melyek jelenlétét és rajzásukat nagyon fontos figyelemmel kísérnünk annak érdekében, hogy hatékonyan tudjunk fellépni ellenük. Megfigyelésükre, rajzásuk előrejelzésére és gyérítésükre különféle működési elvű csapdák használhatók. Ebben a cikkünkben ezeknek a csapdáknak a megismertetésével, alkalmazásával, azok helyes kihelyezésével fogunk foglalkozni.

A színcsapdákon belül vannak, amelyek élénk színükkel vonzzák a kártevők viszonylag széles fajtakörét, míg a feromoncsapdák fajspecifikusak, tehát csak egy adott kártevőt lehet velük megfigyelni (monitoringozni).

Feromoncsapdák

A rovarvilágban a feromonok egy adott faj egyedei közötti kémiai kommunikációt szolgálják. A feromonoknak több típusa van, de közülük a növényvédelmi előrejelzésben a leggyakrabban a szexferomont alkalmazzák a rajzás nyomon követésére. Ezeket a feromonokat általában a nőstény termeli majd bocsájtja ki, és ennek alapján talál rá a hím egy adott területen. A feromoncsapdák ezt a specifikus, csakis az adott fajra jellemző illatanyagokat tartalmazzák. A feromoncsapdák alkalmasak arra, hogy csak egy konkrét faj hím egyedeit gyűjtsék be, nevezetesen azét a fajét, amelynek a feromonját tartalmazza a csapda.

Fontos megjegyezni, hogy a feromoncsapdák nem egy kártevő faj összes egyedének begyűjtésére készülnek. A csapda által fogott faj növekedéséből vagy csökkenéséből arra lehet következtetni, hogy a kártevő rajzása indul, vagy éppen csendesedik. A feromoncsapdák használata önmagában nem jelenti azt, hogy szükségtelenné válna a növényvédelmi kezelés, sőt jelzik a termelőnek a védekezések megfelelő időben történő használatát.

Ragadós színcsapdák

A növényházi termesztés elengedhetetlen kelléke a ragacsos csapda. A ragacsos csapda segítségével hamarabb, már a megjelenésének korai szakaszában felfigyelhetünk a kártevőkre. Az észlelésüket követően pedig időben megkezdhetjük ellenük a biológiai eszközök bevetését (ragadozó rovarok betelepítését), vagy az egyéb növényvédelmi kezeléseket. A ragacsos csapdák használatával a gazdálkodó sokkal jobban felkészülhet a várható veszélyekre.

A színcsapdák különböző színű, levegőn nem száradó ragasztóval bevont rovarfogó lapok vagy szalagok. Kiválóan alkalmasak a kártevők rajzásának nyomon követésére, sőt, ha nagyobb sűrűségben használjuk a ragadós lapokat jelentősen gyéríthetjük a kártevőket. Így közvetlen növényvédelemre is használhatók. A zöldségtermesztésben használandó színcsapdák különböző színűek lehetnek.

Kék: ez a színű csapda a speciálisabb, leginkább a különböző tripszfajok megfigyelésére és csapdába gyűjtésére szolgál.

Sárga: a sárga színűek a levéltetvek, molytetvek, aknázólegyek, tőzegszúnyogok és tripszek kifejlett egyedeinek megfigyelésére és gyérítésére alkalmasak.

Fekete: ez a szín leginkább a molykártevőket vonzza. Fontos itt megemlítenünk, hogy a paradicsom hajtatásában nagy veszélyt jelentő paradicsommoly (Tuta absoluta) megfigyelésére és csapdázására is alkalmasak lehetnek. De már beszerezhetőek ezeknek a fekete színű csapdáknak, kimondottan a Tuta absoluta feromonjával ellátott szexferomon csapdái is.

Manapság már beszerezhetőek olyan színcsapdák vagy szalagok is, amelyek egy adott kártevő (pl. tripsz) feromonjával vannak átitatva. Ennek segítségével a színcsapdák jobban vonzzák az adott kártevő egyedeit.

Milyen méretűt, mikor alkalmazzunk

Formailag megkülönböztetünk kis (30 x 10 cm), és nagy (30 x 40 cm) méretű lapokat, valamint ragadós szalagokat (0,15 vagy 0.3 x 100 m). Előrejelzésre a kisebb méretű jelzőlapokat (5-10 db/1000 m2), míg a kártevők gyérítésére viszont a nagyobb méretű lapokat (kb. 50 db/1000 m2) érdemesebb használni. Különösen a kialakulandó gócpontok (szellőzők, fűtéscsövek) közelében érdemes ezeket a csapdákat besűríteni. A hosszú szalagokat olyan helyekre érdemes kihelyezni, ahol várhatóan magasabb számban lesznek jelen a kártevők (minimum 1 tekercs/1000 m2). Az ilyen helyeken a növény fölé kifeszített színes ragadós szalag szintén jelentős gyérítő hatású.

Hová és hogyan helyezzük ki őket

A színcsapdákat 20 cm-re a növény csúcsától helyezzük ki, mivel a kártevők zöme ott repül. A túl magasan kirakott lapok nem fognak semmit, míg a túl alacsonyan kihelyezettekre ráragadnak a növény levelei. A kihelyezés szempontjából a lapokat lehet előnyben részesíteni. Ha viszont költséghatékonyság szempontjából vizsgáljuk, és fogófelületre levetítjük, akkor a ragacsos szalaggal járunk jobban. Viszont ezeknek a szalagoknak a kihelyezése kissé körülményesebb, mint a lapoké.

Ezek a színcsapdák úgy fejtik ki hatásukat, hogy egyszerűen a kártevőket vonzza a ragacsos lapok vagy szalagok színe, és beleragadnak. Gazdatapasztalatok alapján elmondhatjuk, hogy az uborkahajtatás során, ha ezekre a színcsapdákra vékonyra vágott uborkaszeleteket helyezünk, akkor például a tripszek ellen még jobb hatást tudunk elérni, mivel a frissen felszeletelt uborka illata jobban vonzza ezeket a kártevőket.

A színes csapdák alkalmazása mellett a növényállomány rendszeres átvizsgálása sem maradhat el, mivel az atkafertőzéseket csak ily módon észlelhetjük.

Nagy Éva, az „Egán Ede”KGK” J. A. falugazdásza, 
a Pro Agricultura Carpatika J. A. munkatársa

Forrás: karpatinfo.net http://Nagy Éva, az „Egán Ede”KGK” J. A. falugazdásza, a Pro Agricultura Carpatika Megyei J. A. munkatársa

Itt a tavasz – a metszés és a lemosó permetezés ideje

Varga Gabriella Aktuális növényvédelmi előrejelzés,Egyéb kultúrák,Kisokos ,,,,,,,,,,
Itt a tavasz – a metszés és a lemosó permetezés ideje

Kárpátaljára is beköszöntött a hamisítatlan tavaszi idő. Bár éjszakánként még előfordulnak gyenge fagyok, napközben a napsütésnek már van ereje, és ilyenkor minden kertet kedvelő ember szívesen tölti idejét a szabadban, rendbe rakva udvarát és kertjét. A nagyobb területen gazdálkodók már hetekkel ezelőtt nekikezdtek a kertészeti munkáknak, a kiskert-tulajdonosoknak azonban valamivel kényelmesebb a helyzetük, hiszen sokan megvárták a kedvezőbb időjárást. Felmerül azonban a kérdés: melyek azok a tavaszi munkák, amelyeket a veteményezés vagy a palánták kiültetése előtt minden szőlő- és gyümölcsfa-tulajdonosnak érdemes elvégeznie? Egyértelműen a metszés és a lemosó permetezés az első két olyan művelet, amely meghatározza az egész éves növényvédelmi helyzetet, és nagyban befolyásolja a várható termést is.

A gyümölcsfák metszése során mindenekelőtt tisztázni kell, hogy milyen korú fával dolgozunk, illetve milyen koronaformát szeretnénk fenntartani. Másképp kell metszeni egy fiatal, még alakítás alatt álló fát, és más módon egy már termő korban lévő, idősebb példányt. A metszés célja egyrészt a megfelelő koronaforma kialakítása vagy fenntartása, másrészt az, hogy elegendő fény jusson a korona belsejébe is. Ha a korona túl sűrű, a levegő nehezebben járja át a lombot, ami kedvez a különböző betegségek megjelenésének. Metszéskor érdemes eltávolítani a sérült, elszáradt vagy beteg ágakat is, valamint azokat a vesszőket, amelyek befelé nőnek vagy egymást keresztezik.

Fontos kérdés a nagyobb metszési sebek kezelése is. Amikor egy vastagabb ágat lefűrészelünk, a keletkező seb felületén a fa szövetei hosszabb ideig védtelenek maradnak. Ezeken a felületeken könnyen megtelepedhetnek különböző gombás betegségek kórokozói, illetve a seb lassabban záródik, ami a fa általános kondícióját is ronthatja. Éppen ezért az ilyen nagyobb sebeket érdemes sebkezelő anyaggal – például fasebkezelő pasztával – bekenni. A sebkezelés segíti a seb gyorsabb gyógyulását, csökkenti a fertőzés veszélyét, és hosszabb távon hozzájárul ahhoz, hogy a fa egészséges maradjon.

A metszést követően kerül sor a lemosó permetezésre, amelynek célja a kártevők telelő alakjainak és a különböző gombás betegségek kórokozóinak gyérítése. Vidékünkön, különösen Bene és környékén, a hagyományos módszer az őszibarackfák „bekékítése”, vagyis a bordói lével történő lemosó permetezés. Ilyenkor a fák jellegzetes kékes színt kapnak, ami sokak számára a tavaszi kertmunkák kezdetének egyik biztos jele. A bordói lé rézgálic és mész keverékéből készül, és elsősorban a tafrinás levélfodrosodás megelőzésében játszik fontos szerepet az őszibaracknál. A módszer régóta ismert és hatékony, ugyanakkor elkészítése és kijuttatása több kézi munkát igényel. A permetlé pontos bekeverése, a folyamatos keverés és az elkészítés körülményei mind odafigyelést igényelnek.

Az utóbbi években egyre többen választanak egyszerűbb megoldásokat, és a bordói lé helyett készítményeket használnak, például Vegasolt. Ezek a készítmények használatra készen vagy könnyen bekeverhető formában kaphatók, így jelentősen csökkentik a permetezés előkészítésével járó munkát. A modern készítmények egyik előnye tehát az egyszerűbb használat és a gyorsabb munkavégzés. Hátrányuk viszont, hogy általában drágábbak, és sok kerttulajdonos a hagyományos módszereket továbbra is megbízhatóbbnak tartja. A választás gyakran nem is annyira szakmai, mint inkább gyakorlati kérdés: ma már sok helyen komoly gondot jelent a kézi munkaerő hiánya, így sok gazda kénytelen olyan megoldásokat keresni, amelyekkel gyorsabban és kevesebb munkával elvégezhető a permetezés.

A szőlő esetében a tavaszi munkák szintén a metszéssel kezdődnek. A metszés módját elsősorban a fajta és az alkalmazott művelésmód határozza meg. Fontos, hogy a korábban kialakított metszési formát fenntartsuk, és a tőkét ne hagyjuk túlterhelni. A szőlő természeténél fogva kúszó növény, ezért metszés nélkül hamar rendezetlenné válna, és a termés mennyisége, illetve minősége is romlana. Metszéskor figyelni kell arra, hogy megfelelő számú rügy maradjon a tőkén, valamint eltávolítsuk az elöregedett vagy sérült vesszőket. A jól elvégzett metszés segít abban, hogy a tőke egyensúlyban maradjon, és elegendő energiát fordítson a termés kinevelésére.

A szőlő lemosó permetezése sok szempontból eltér a gyümölcsfákétól. Fontos megjegyezni, hogy a korábban említett bordói lé, amely az őszibaracknál a tafrina ellen hasznos, a szőlő esetében rügypattanás előtt nem ad valódi védelmet a peronoszpóra ellen. Ez a betegség ugyanis csak később, a tenyészidőszak során jelentkezik, így a korai réztartalmú kezelés ilyen szempontból nem hoz eredményt. Sokkal fontosabb szerepe van viszont a kéntartalmú készítményeknek, amelyek a lisztharmat elleni védekezés első lépései lehetnek.

A szőlő tavaszi lemosó permetezésénél érdemes olajos hatóanyagokat is alkalmazni. Az olajos készítmények segítenek a kártevők telelő alakjainak gyérítésében, különösen az amerikai szőlőkabóca tojásainak számát csökkenthetik. Ez azért is kiemelten fontos, mert az amerikai szőlőkabóca terjeszti azt a fitoplazmás betegséget, amely a szőlő sárgaságát okozza, és az utóbbi években egyre több ültetvényben jelent meg. Bár a lemosó permetezés önmagában nem oldja meg teljesen a problémát, a kabóca tojásainak gyérítése már a szezon elején csökkentheti a későbbi fertőzés veszélyét.

A tavaszi metszés és a lemosó permetezés tehát nem csupán rutinszerű kerti munkák, hanem az egész éves termesztés alapját jelentik. Aki ilyenkor időt szán a fák és a szőlőtőkék átgondolt metszésére, valamint a megfelelő növényvédelmi kezelésekre, az sok későbbi problémát előzhet meg. A gondosan elvégzett tavaszi munkák eredménye pedig ősszel válik igazán láthatóvá, amikor a kertben és a szőlőben is egészségesebb növények és szebb termés fogadja a gazdát.

Varga István,az „Egán Ede” KGK JA falugazdásza,
a „Pro Agricultura Carpatika” KMJA munkatársa

Forrás:karpatinfo.net https://karpatinfo.net/gazdasag/karpatalja-ukrajna-tavaszi-munkalatok-gyumolcstermesztes-2026-03-11?utm_source=dlvr.it&utm_medium=facebook&utm_campaign=k%C3%A1rp%C3%A1tinfo%20port%C3%A1l

Pufferolástól ültetésig, a kókuszroston történő hajtatás előkészületei

Varga Gabriella Aktuális növényvédelmi előrejelzés,Kisokos ,,,,,,,,,,
Pufferolástól ültetésig, a kókuszroston történő hajtatás előkészületei

Az előző cikkünkben igyekeztünk egy kis támaszpontot nyújtani azoknak a fólia alatti hajtatással foglalkozó termelőknek, akik valamilyen formában kiutat keresnek azokra a problémákra, amelyek megnehezítik egyes kultúrák talajon történő termesztését, és bemutattuk, hogy miként lehet egyfajta gyökérrögzítő közeget (kókuszrostot) megfelelően előkészíteni (pufferolni, mosatni) a növény számára ideális gyökérközeggé. De mielőtt a közeg az ültető edényekbe kerülne, még sok tennivaló vár a termelőre. Ahhoz, hogy a termesztési időszakunk folyamán folyamatosan fent tudjuk tartani a növényünk számára ideális gyökérközeget, több tényezőt is figyelembe kell venni annak érdekében, hogy sikeres legyen a termesztés. Ezeket az ültetést megelőző előkészületeket és szempontokat szeretnénk most áttekinteni.

Ha a termelő talaj nélküli hajtatásra szánja el magát, akkor tudnia kell, hogy nem 1-2 évre, hanem akár 10-15 évre is előre tervez. Ezért fontos, hogy megfelelően felkészüljön és elsajátítsa ezt a nem minden napi termesztési technológiát. A kókuszroston történő termesztés során a fóliaházunk talaját el kell szigetelni a termesztő közegünket tartó edényektől. De mielőtt ezt az elszigetelést megtesszük érdemes a talajunkat fellazítani, majd a kijelölt sorok alatt „drenázs” csöveket lefektetni, amelyek a felesleges elfolyó (drén) víz elvezetésére szolgálnak. Ezt követően elegyengetjük, majd lehengereljük a talajt, hogy minél egyenletesebb talajfelszínt kapjunk. Erre azért van szükség, hogy a kialakított sorokban az edények minél egyenesebb felületen feküdhessenek.

A talaj lezárása

A fóliaházunk talajának lezárására (izolálására) a legalkalmasabbak a fekete vagy fehér színű agroszövetek, amelyek sok éven keresztül is (8-10 év) megőrzik szilárdságukat. Ha korai (fűtött) termesztésben gondolkodunk, akkor a fehér színű agroszövetet érdemesebb választani, mivel a februári-márciusi kiültetéskor még a fényviszonyok nem a legoptimálisabbak, és a fehér szövet a feketével ellentétben nem elnyeli, hanem valamilyen formában visszatükrözi azt. Így a növényeink ezt a plusz fényt is hasznosítani tudják.

A gyökérközegek tartására alkalmas edények

A gyökérközegek tartására alkalmas edények számtalan formában kaphatóak és beszerezhetőek. Különböző típusú és minőségű vödrök, polietilén konténerek, különböző méretben kapható virág- és balkonládák. De erre a célra tökéletesen megfelelnek azok a citromos vagy mandarinos műanyag ládák is, amelyek jóval olcsóbban beszerezhetőek, mint az imént felsoroltak. Ezeket a ládákat csupán ki kell bélelni nejlon zacskókkal és máris betöltik azt a funkciót, amit a nála drágább műanyag edények. Bármelyik típusú ültető edényt is választjuk, mindegyik esetben fontos, hogy az űrtartalma legalább 10 l legyen, és elkerülhetetlen a megfelelő mennyiségű drénelvezető lyukak (6-10) kialakítása az edények alján.

A sorok kialakítása korai uborka esetében

Ennél a termesztési technológiánál, korai, fűtött uborkahajtatás esetében a leggazdaságosabb az egysoros „V-elrendezés”. Ahol egy 10 m széles fóliasátorban 0,3 m széles ültető edényekből 4 sort alakítunk ki, edényenként 2 tővel számolva megkapjuk a 2,6 tő/m2 tenyészterületet, ami korai konzervuborka hajtatás esetében ideálisnak mondható.

Mivel ennél a termesztési technológiánál egy kisméretű gyökérközegről beszélünk (amely nagyon hamar le tud hűlni), nagy hangsúlyt kell fektetnünk arra, hogy a lehető legjobb mértékben szabályozható legyen a gyökérközegünk hőmérséklete. Ezért ennek érdekében a négy sor kialakításánál a ládák vagy vödrök alatt mindenképpen fontos elhelyeznünk valamilyen szigetelést, pl. hungarocell táblákat. A hungarocell táblák felett és az edények alatt egy szál fűtéscsövet helyezünk el, hogy a gyökérzet alulról ne fázzon. A szigetelésen elhelyezkedő fűtéscső a hőt csak felfelé a gyökerek irányába tudja leadni. Ahhoz, hogy az ültető edényünk a fűtéscsövön ne billegjen, a hungarocell tábla két szélén hosszanti irányba fa léceket helyezünk el, melyet a cikkhez csatolt fotó jól szemléltet. Ezt követően a drénnyílásokkal ellátott edényeket (vödröket, ládákat) a soroknak megfelelően hosszanti irányban a léceken végigrakjuk, és feltöltjük őket az ültetendő közeggel.

Az edények feltöltése

Mielőtt megkezdenénk az edények feltöltését a közeggel, fontos, hogy edényeinket megfelelően előkészítsük a termesztési időszakra. Használt vödrök vagy ládák esetén elengedhetetlen az edények fertőtlenítése. Ezt „hipós” oldatban is elvégezhetjük. Az edényeket teljesen merítsük el az oldatban legalább fél órára. Ezt követően tiszta vízzel mossuk le a teljes felületüket.
Vödrös vagy ládás termesztés esetén az edények aljára 3 cm vastagságban perlitet helyezünk, a jobb drénvíz-elvezetés miatt. Majd erre helyezzük a kókuszrost közeget. Egy termesztendő növényre legalább 3-4 l közeget számoljunk. Ha hosszúkultúrás termesztésbe gondolkodunk, vagy legalább két szezonon keresztül szeretnénk termeszteni a közegben, akkor érdemes némi perlitet a kókuszrosthoz is keverni, mert így egy még lazább, még levegősebb, nehezen összetömörödő termesztő közeget kapunk.
Ha az edényeket feltöltöttük a közeggel, akkor ültetés előtt 2-3 nappal belocsoljuk tiszta vízzel. A termesztő ládák alatt néhány helyen tálcákat rakunk szét, hogy a későbbiek folyamán folyamatosan figyelni és mérni tudjuk a drénvizet. Ha a közegünk a fűtés beindítását követően eléri az állandó 20 C°-ot, akkor megtörténhet az ültetés.

Nagy Éva, az „Egán Ede”KGK” J. A. falugazdásza, 
a Pro Agricultura Carpatika Megyei J. A. munkatársa
Forrás: karpatinfo.net https://karpatinfo.net/gazdasag/karpatalja-futott-folias-termesztes-zoldsegtermesztes-2026-02-25

Miért telelnek át könnyebben a kártevők a fóliasátorban?

Varga Gabriella Aktuális növényvédelmi előrejelzés,Kisokos ,,,,,,,,,,,,,,
Miért telelnek át könnyebben a kártevők a fóliasátorban?

A termesztési környezet mikroklímája alapvetően meghatározza a kártevők téli túlélési esélyeit. Az előző írásunkban (A rovarok áttelelési stratégiái – Kárpátalja, 1296. szám) tárgyalt hőmérsékleti küszöbértékek a gyakorlatban jelentősen módosulnak attól függően, hogy szabadföldön vagy védett termesztésben (fóliasátor alatt) gazdálkodunk.

A fóliasátor mikro­klímájának alakulása a téli időszakban

A fóliaház téli mikroklímája eltér a szabadföldi viszonyoktól, és ez nem csupán a hőmérséklet-különbségekben nyilvánul meg.

Egy nem fűtött fóliasátorban derült, napos téli napokon – amikor a külső léghőmérséklet -5–8 °C között alakul – a talajfelszín hőmérséklete délben akár a +10–18 °C-ot is elérheti. Ez a 15–20 °C-os hőmérséklet-különbség az üvegházhatás következménye. A jelenség különösen a talaj felső 5–10 cm-es rétegében szembetűnő, vagyis éppen ott, ahol a kártevő lárvák, bábok és imágók túlnyomó többsége megtelepszik.

Ahogy mélyebbre hatolunk a talajba a fóliasátor alatt, úgy csökken a hőmérséklet. A kár­tevők alkalmazkodnak ehhez, s a talaj felső 5–15 cm-es rétegében telelnek át, ahol a hőmérséklet kedvezőbb.

Fagyos éjszakákon a kép lényegesen árnyaltabb. A fólia alatt a hősugárzás visszaverődése miatt a lehűlés sebessége mindössze 30–40%-a a szabadföldi értéknek. Amikor a külső hőmérséklet -15–17 °C között alakul, a fólia alatti talajfelszín „csak” -3–5 °C-ra hűl. Ez az eltérés életmentő lehet számos kártevő számára, hiszen a kritikus pusztulási küszöb -6–8 °C között húzódik. Itt jegyezném meg, hogy a nagyobb létesítményekben, az akár 2–5 hajós fóliasátrak esetében a belső részeken fagymentes körülmények is lehetnek.

A fagyás gyakorisága és időtartama szintén kritikus tényező. Szabadföldön egy hideg éjszaka során a talajfelszín 8–10 órán át is fagypont alatt maradhat, míg fóliasátorban ez az időtartam ritkán haladja meg a 4–6 órát. Ez jelentősen csökkenti a fagyhatást, és javítja a kártevők túlélési esélyeit.

A relatív páratartalom télen a fóliasátorban általában 70–85% között mozog, szemben a szabadföldi 50–65%-os értékekkel. Ez a magas páratartalom minimalizálja a kiszáradási stresszt az áttelelő egyedek számára. Például az üvegházi molytetű kifejezetten érzékeny az alacsony páratartalomra.

A szélhatás teljes hiánya szintén előnyös a kártevők számára. Szabadföldön a téli szél jelentősen növeli a hőveszteséget, tovább csökkentve az áttelelés esélyét.

A kártevők búvóhelyei a fóliasátorban. A szerkezeti elemek mikro­klímája

A fémívek vagy fa tartóoszlopok tövében, ahol a talaj és a szerkezet találkozik, különösen kedvező körülmények alakulnak ki, elsősorban a déli oldalon. A jelenség magyarázata, hogy a szerkezet a nappali felmelegedés során hőt akkumulál, majd lassan leadja éjszaka – ezért is találkozhatunk a téli időszakban kártevőkkel, bábokkal e helyeken.

A nejlon illesztései és a tűrések szintén kritikus búvóhelyek. Főként a tripszek számára ideális telelési helyek ezek.

A nejlon és a talaj találkozási pontja, ahol a fólia a talajhoz van rögzítve, úgyszintén kitűnő búvóhely. Itt a hőmérséklet kedvezőbb, és a páratartalom is magasabb, ezért is húzódnak leginkább ide a kártevőink; különösen igaz ez a csigára.

Szintén fontos tényező a növénymaradványok problémája, s nemcsak a kártevők, de – legalább ennyire – a kórokozók szempontjából is. Egy 1-2 cm vastag növényi mulcsréteg alatt a kártevők túlélési esélyei jobbak. Ezért is fontos, hogy a szezon végi nagytakarítást a lehető legalaposabban hajtsuk végre, s ne maradjanak bent növényi részek, talajtakaró fóliák, kertészeti eszközök (csepegtetőcső, nejlondarabok stb.). S ha lehet, úgy teleltessük át a fóliasátrunkat, hogy a talajlazítást elvégeztük – ezzel is fokozzuk a téli hideghatás hatékonyságát.

Összefoglalva, a fóliasátrakban a kártevőknek sokkal enyhébb időjárási körülményekkel kell szembenézniük. Ezért is fontos, hogy ha lehetőségünk van rá, a fagyos napokon tartsuk nyitva a sátrat, és növeljük a fagyhatást, elősegítve ezzel a kártevők gyérülését. Ezenkívül a rengeteg búvóhely miatt rendszeres fertőtlenítésre és a megfelelő talajmunkára is szükség van a kártevők kordában tartásához. (Folytatjuk.)

Molnár Ildikó,
az „Egán Ede” KGK JA falugazdásza,
a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei
Jótékonysági Alapítvány munkatársa

Forrás: karpataljalap.net https://karpataljalap.net/2026/02/22/miert-telelnek-konnyebben-kartevok-foliasatorban

A vöröshagyma termesztése szabadföldön (1.)

Varga Gabriella Aktuális növényvédelmi előrejelzés,Egyéb kultúrák ,,,,,,,,,,,,,,
A vöröshagyma termesztése szabadföldön (1.)

A vöröshagyma ter­mesztése vidékünkön régóta ismert tevékenység. Az elmúlt években egyre többen próbálkoztak – a konyhakerti termesztés mellett – szabadföldi termesztésével kisebb-nagyobb területeken. Ez a sokoldalúan felhasználható növény szinte minden háztartásban szerepet kap a mindennapi étkezésben. A jó terméseredmények eléréséhez elengedhetetlen a termesztéstechnológia ismerete. Alábbi írásunkban a vöröshagyma ter­mesztésének legfontosabb lépéseit ismertetjük.

A hagyma környezeti igényei

Hőigény. A vöröshagyma a hidegtűrő növények közé tartozik. A növekedés időszakában a hőmérsékleti igénye 19 °C. A csírázás 4-5 °C-on indul meg, míg a tömeggyarapodás 10–15 °C-ot igényel. Fagytűrő képessége nagyon jó, a kikelt csíranövények mínusz 6 °C-os hideget is elviselnek károsodás nélkül. A jól begyökeresedett növények (áttelelő vetés, őszi duggatás) a mínusz 20 °C-os fagyot is kibírják, és jól áttelelnek. Viszont a fejletlenül áttelelő vetések növényei (szikleveles, egy lombleveles állapot) teljesen elpusztulnak kemény teleken.

Vízigény. A hagyma mérsékelt vízigényű növény. Gyökérzete sekélyen helyezkedik el, ezért a tenyészidő alatt gondoskodni kell a folyamatos vízellátásról. Amennyiben a vízellátás akadozik, a hagyma növekedésének többszöri újrakezdése miatt megnyúlt, repedezett buroklevelű lesz, és a nyak nyitott marad. A vöröshagyma az öntözést meghálálja, magról vetve csak öntözés mellett termeszthető, de a dughagymáról ültetett vöröshagyma öntözés nélkül is elfogadható termést ad.

Talaj- és tápanyagigény. A magról vetett vöröshagyma csak jó szerkezetű, cserepesedésre nem hajlamos talajon kel ki biztonságosan. Fontos, hogy a talajban lévő kórokozók és kár­tevők miatt a hagyma ugyanarra a területre 4-5 évnél tovább ne kerüljön vissza. Mérsékelten táp­anyagigényes növény, viszont fontos a különböző tápelemek egyidejű jelenléte a hagyma fejlődése során. A jó nitrogénellátás elősegíti a tömeggyarapodást, de a nitrogén túladagolása késlelteti az érést, rontja a tárolhatóságot. A jó foszforellátás segíti az érést, javítja a száraz buroklevelek minőségét. A kálium a tárolhatóságot javítja.

A vöröshagyma egyéves termesztése magról

Talaj-előkészítés. Az egyéves vöröshagymát magról szaporítjuk, állandó helyre vetéssel. A talaj-előkészítés során oda kell figyelnünk arra, hogy biztosítsuk a lassan csírázó, apró magvak egyenletes kelését. A talajművelés az őszi szántással kezdődik, amelyet megművelünk tárcsával vagy boronával. A tavaszi magágy előkészítése során csak a talaj felső rétegét (3–5 cm) műveljük meg. A vöröshagymát frissen trágyázott területre ne vessük, mert elősegíti a növényi betegségek megjelenését, rontja a tárolhatóságot.

Vetés. A vöröshagymánál törekedjünk a minél korábbi vetésre, ami általában március első felében végezhető el. A vetés mélysége 2-3 cm-nél ne legyen nagyobb. A hagymát legtöbbször ágyásos rendszerben termesztik. A sortávolság 20–30 cm között van. A folyóméterenként elvetett magvak száma kb. 40-50 db. Vetés után nagyon fontos gyomirtást végezni, erre a célra például a pendimetalin hatóanyagú (pl. Stomp) készítmények valamelyikét használhatjuk.

Ápolási munkák. Az ápolási munkáknál figyelembe kell venni, hogy a körülbelül egy hónapig tartó szikleveles állapot (úgynevezett kaszastádium) alatt a vöröshagyma rendkívül érzékeny. Nem alakult még ki a levelén a védelmet nyújtó viaszréteg, gyenge a gyökérzete, ezért a talajmozgatást és a vegyszeres kezelést nem tűri. Az öntözés és eső után a viaszréteg a leveleken elvékonyodik, ebből adódóan nő az érzékenység a vegyszeres kezelésre.

A hagyma legfontosabb ápolási munkái a talajápolás, az öntözés, a gyomirtás és a növényvédelem.

Az egyéves vöröshagyma termesztése csak öntözéssel lesz eredményes. A megfelelő termésmennyiség elérése érdekében az öntözés során az alábbi szempontokat igyekezzünk figyelembe venni:

  • a kelesztő öntözés általában szükségtelen a korai vetés miatt;
  • májusig többnyire elegendő a talaj vízkészlete a növény számára;
  • júniustól – az időjárástól függően – kéthetente kb. 30 mm-es vízadaggal öntözzük a vöröshagymát;
  • a várható betakarítás előtt kb. 4 héttel be kell fejezni az öntözést.

Betakarítás. A betakarítás akkor kezdhető el, ha az érés jelei (a lomb megdől, a nyak záródik) mutatkoznak. Általában a kétmenetes betakarítás a jellemző. Ilyenkor a földből való kiemelés után – időjárástól függően – 5–7 napig a táblán hagyjuk, utóérleljük a rendre rakott hagymát. Majd felszedjük és a tárolóba visszük.

Tihor-Sárközi Mónika,
az „Egán Ede” KGK JA falugazdásza,
a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei
Jótékonysági Alapítvány munkatársa


Forrás: karpataljalap.net https://karpataljalap.net/2026/02/15/voroshagyma-termesztese-szabadfoldon-1

Pótmegvilágítás a korai palántanevelésben

Varga Gabriella Aktuális növényvédelmi előrejelzés,Kisokos ,,,,,,,,,
Pótmegvilágítás a korai palántanevelésben

Az Egán Ede gazdaságfejlesztési programnak köszönhetően nagyon sok zöldségtermesztő gazdatársam korszerűsítette a fóliasátrait, s tért át a korai fűtött zöldséghajtatásra. Azonban a palántanevelés ezáltal a téli időszakra tolódik, amikor mind a nappal hossza, mind a napfény ereje kevés a sikeres palántaneveléshez. A szép, zömök palánták kineveléséhez, a palántanevelés hosszának lerövidítéséhez ilyenkor elengedhetetlen a mesterséges pótmegvilágosítás. De ennek szakszerű és gazdaságos kivitelezéséhez bizony már előzetes tervezés szükséges.

Főbb elméleti tudnivalók

A világítótestek fénykibocsátását lumenekben (lm) mérik, adják meg a gyártók. Ez tulajdonképpen azzal az energiával arányos, amit a fényforrás (a növények számára is hasznosítható) a látható fény formájában másodpercenként kisugároz. Egyes szakirodalomban ezt a fényteljesítményt wattokban (W) is kifejezik. Azonban ez a teljesítmény nem az, ami az izzókörtéken, fel van tüntetve. A 100 W-os izzókörtének a fogyasztása 100 W, és nem a fénykibocsátása.

Amenyiben a világítótesten nincs feltüntetve lumenekben a fénykibocsátása, akkor a fogyasztási adataik alapján az alábbi táblázat szerint számolhatjuk ki a fogyasztási teljesítménye alapján:

Pótmegvilágítás a korai palántanevelésben
Pótmegvilágítás a korai palántanevelésben

Például: egy 100 W-os izzólámpa fénykibocsátása 100 W x (10-15) lm/W = 1.000-1.500 lm;
egy 400 W-os nátriumgőz lámpa fénykibocsátása: 400 W x 125 lm/W = 50.000 lm.

Igen ám, de a növények fényigényét a megvilágítás mértékegységével, lux-okkal szokták jellemezni. 1 lux az a megvilágítás, amit 1 lumen kibocsátású lámpa 1m2 (1m x 1m) területen tud biztosítani 1m távolságból. Tehát, ha elképzelünk egy kis piramist, aminek az alapja 1m x 1m, s 1m a magassága is akkor a piramis csúcsába helyezett 1lumen fénykibocsátású lámpa a piramis alján 1lux megvilágítást biztosít.

A megvilágítás mértéke a fényforrás fénykibocsátásával egyenes arányban nől, míg a képzeletbeli piramis méreteinek négyzetével csökken. Vegyünk például egy 100 W-os izzólámpát. Ennek a fénykibocsátása kb. 1.200 lm (mint már fentebb kiszámoltuk). Ez az izzólámpa a képzeletbeli 1m-es piramisunk alapján:

1.200 lm/(1m x 1m) = 1.200 lux megvilágítást biztosít. Ha képzeletbeli piramisunk méretét 2 m-rre növeljük, akkor 1.200 lm/(2m x 2m) = 300 lux megvilágítást kapunk mindössze. Ez a megvilágítás az emberi szem számára ugyan elegendő a látáshoz, olvasáshoz, de a növények fejlődéséhez nem!

Hasonló számításokat végezhetünk a más típusú világítótestek esetében is, s kiszámolhatjuk, hogy mekkora távolságra kell helyezni a növényektől, hogy biztosítani tudjuk a kívánt megvilágítást.

Pótmegvilágítás a korai palántanevelésben
Pótmegvilágítás a korai palántanevelésben

Gyakorlati számítások

Például, az asszimilációs pótmegvilágításhoz minimum 6000-8000 lux szükséges, hogy ki tudjuk egészíteni a téli fényszegény időszakban mérhető 3000-4000 lux természetes megvilágítást a növények számára szükséges 10.000-12.000 luxra. Természetesen ez az érték azokra a palántanevelő létesítményekre igaz, ahol a növények megkapják a természetes napfényt is. A zárt térben történő palántanevelésnél, amikor a naptól kapott természetes fény elhanyagolható, ezt az értéket meg kell emelnünk 10.000-12.000 lux-ra.

Kiszámoljuk, hogy a különböző típusu és teljesitményű fényforrásokkal hogyan tudnánk ezt biztosítani.

A 400 W-os nátriumgőz lámpa fénykibocsátása kb. 50000 lm.

A palántanevelő fóliasátorban használva ilyen lámpa 16 m2-en (4×4 méter területen) tud kb. 3000 lux pótmegvilágítást biztosítani, amennyiben fel tudjuk helyezni 4 m magasságba a palántáktól számítva.

Zárt helyiségben szükséges 12.000 lux megvilágítást 2 m x 2 m területen tudjuk velük biztosítani, 2 méteres távolságból.

A 400 W-os nátriumgőz lámpákat csak a modern, nagyon magas fóliaházakban lehet alkalmazni, ahol biztosítható a nővényektől mért 4 m-es távolság (magasság), viszont a zárt helyiségekben a 2 m-es távolságot könnyedén biztosíthatjuk, amennyiben a palántákat a padlóra helyezzük, míg a lámpákat a plafonra szereljük fel.

A 150 W-os nátriumgőz lámpa fénykibocsátása kb. 16000 lumen.

A palántanevelő fóliasátorban használva 2,3 m távolságból egy 2,3 x 2,3 m-es területen tudjuk biztosítani a kiegészítő megvilágítást kb. 3000 lux értékben.

A zárt helyiségben szükséges 10.000 lux megvilágítást kb. 1,3 m x 1,3 m területen tudjuk velük biztosítani 1,3 m távolságból. Ezeket a lámpákat oda ajánljuk, ahol palántanevelő asztalokon folyik a palántanevelés.

A fénydiódás lámpákról

Az elmúlt néhány évben rohamos fejlődésnek indult a fénydiódás világító testek felhasználása. Sajnos, a reklámokkal ellentétben, ezek hatásfoka a valóságban nem olyan túl magas, az 1 W teljesítményre számított fénykibocsátása valahol a fénycsövek és a nátriumgőz lámpák között van, a gyártótól függően 60-80 lum/W. A szakemberek azonban mégis nagy fantáziát látnak benne, ugyanis a különböző színű fénykibocsátó diódák kombinálásával nagyon pontosan szabályozni tudják a megvilágítás spektrumát, azaz pont olyan színű fénnyel lehet megvilágítani a palántákat, amilyenre éppen szükségük van a leggyorsabb fejlődéshez. Ezen kívül, a fényt szinte csak egy irányba bocsátja ki, ami a közvilágításban sokszor zavaró, de a palántanevelésben kifejezetten áldásos. Ez azt jelenti, hogy nincs szükség reflektorokra, (fényvisszaverő búrákra), hogy a palántákra irányítsuk a fénysugarakat. Így, kísérleti körülmények között 1 grammnyi növényi tömeg előállításához jóval kevesebb elektromos áram kellett, mint a nátriumgőzös lámpák használatával.

Mikor éri meg?

Mint korábban utaltunk rá, a pótmegvilágítás alkalmazására a palántanevelésben igazából a korai, fűtött hajtatás számára nevelt palánták esetében indokolt. Először is azért, hogy a palánták megkapják azt a minimális fényerősséget (megvilágítást), amely a normális fejlődésükhöz szükséges. Másodszor azért, hogy lerövidítsük a palántanevelés hosszát, és ezzel együtt csökkentsük annak költségét.

A gazdasági szempontok mérlegeléséhez elvégeztem egy kalkulációt a paradicsom- és az uborkapalánta-nevelés esetére. Mindkét növénynél március 1-i kiültetéssel, 10-es poharakban nevelt 4000 db. palántával számoltam, amely 3 db. „standard” 10 x 40 m-es fóliasátor beültetéséhez szükséges. A pótmegvilágítás hossza napi 15 óra, kivéve az alapesetet, amikor csak természetes fényt kapnak a növények. A kapott eredményeket a jobb áttekinthetőség érdekében táblázatba foglaltam. A pótmegvilágításhoz az úgynevezett nátriumgőz HPS lámpák műszaki adatait vettem figyelembe.

Paradicsompalánta pótmegvilágítása

Paradicsompalánta pótmegvilágítása
Paradicsompalánta pótmegvilágítása

Uborka palánta pótmegvilágítása

Uborka palánta pótmegvilágítása
Uborka palánta pótmegvilágítása

A fenti táblázatok adataiból azt a következtetést vonhatjuk le, hogy – a háztartási vezetékek terhelhetőségét is figyelembe véve – a fenti esetekben egy kb. 4 kW összteljesítményű pótmegvilágítás kiépítése lenne ideális. Ebben az esetben mintegy 10.000 lux pótmegvilágítást tudunk biztosítani, amelynek a segítségével a paradicsom palántanevelésének a hosszát 10 hétről mintegy 5 hétre le lehet csökkenteni, az uborka palántanevelésének hosszát pedig a 6-8 hétről mintegy 2,5-3 hétre. Az uborkapalánták esetében ehhez mintegy 800 kWh elektromos használódik fel, míg a paradicsompalánták esetében pedig 1500kWh-nyi. Ennek költsége bőven megtérülhet a fűtési költségen történő megtakarításból.

Gál I., az „Egán Ede” KGK” JA falugazdásza, 
a „Pro Agricultura Carpatika” KMJA munkatársa
Forrás: karpatinfo.net https://karpatinfo.net/gazdasag/karpatalja-palantaneveles-potmegvilagitas-2026-02-12

A rovarok áttelelési stratégiái

Varga Gabriella Aktuális növényvédelmi előrejelzés,Kisokos ,,,,,,,,,,,,,,,
A rovarok áttelelési stratégiái

A zöldségtermesztés egyik legkritikusabb, mégis gyakran alulértékelt kérdése a kártevő rovarok téli túlélési stratégiái. A téli időszak nem jelenti a kártevők teljes eltűnését – csupán átmeneti nyugalmi állapotba vonulnak, hogy a következő vegetációs szezonban újult erővel támadják meg termesztett növényeinket.

A klímaváltozás következtében egyre enyhébbek a telek, ami kedvezőbb feltételeket teremt a kártevők túléléséhez. Igaz, az idei tél valószínűleg kedvezően hat majd a kártevők gyérülésére. Ám az is igaz, hogy az elmúlt évtized tendenciáit figyelve látható, hogy a kemény hidegek, tartósan fagyos időszakok ritkábbakká válnak, ami drámaian megnöveli az áttelelt rovarok számát. Ezt bizony magunk is megtapasztalhattuk az elmúlt években a levéltetű elleni egyre problémásabb védekezés vagy akár a paradicsommoly megjelenése kapcsán. Ez különösen a védettebb, fűtött helyeken, hajtatásban jelent fokozott kihívást, ahol a mikroklíma még kedvezőbb a kártevők számára. Az esetleges téli zord időt is túlélhetik a kártevők, hiszen nemcsak az emberek vagy a növények alkalmazkodnak a klímaváltozáshoz, hanem a kár­tevők is.

Hőmérsékleti tűrés és gyérülési küszöbök

A rovarok hőmérsékleti tűrőképessége fajonként és fejlődési alakonként változó. Ezt nemcsak a hőmérséklet, de a hideg periódus hossza, a hóborítás is jelentősen befolyásolja.

Első lépésként tisztázzunk néhány fogalmat, melyek a továbbiakban fontosak lesznek.

Az aktivitási küszöbhőmérséklet az, amelynél a rovarok mozgása megkezdődik. Ez fajonként változó, de tömeges megjelenésük csak +15 °C felett várható. A levéltetvek esetében van némi eltérés, ezek már +8 °C fok körül mozgolódnak, és általában +10–12 °C-on kezdenek szaporodni.

A hideg merevség állapota általában +5 és -3 °C között alakul ki a legtöbb kártevő rovarfajnál. Ebben a hőmérsékleti tartományban a rovarok mozgásaktivitása lelassul, majd teljesen megszűnik, de az életfolyamatok még nem károsodnak.

A gyérülési hőmérséklet az a kritikus érték, amely alatt a rovarok jelentős hányada elpusztul. Ez az érték fejlődési alakonként és fajonként erősen változó.

A fagyhalál a testfolyadék megfagyásával járó jégkristályosodás következménye, mely csak extrém hideg esetén, -30 °C-nál alacsonyabb hőmérsékleten következhet be.

Áttelelési stratégiák és fejlődési alakok

A rovarok változatos életciklus-stratégiákkal rendelkeznek a tél túléléséhez. Négy fő áttelelési formát különböztetünk meg, amelyek közül mindegyik eltérő hőmérsékleti tűrőképességgel és gyérülési küszöbbel bír.

1. Peteállapotban történő áttelelés. Számos kártevő – köztük a levéltetvek bizonyos fajai – pete formában vészelik át a telet. A peték rendkívül ellenállók lehetnek, hiszen minimálisra csökken bennük az anyagcsere-tevékenység. A peték a növényi maradványokon, kéregrepedésekben vagy a talaj felső rétegében helyezkednek el. Fóliás termesztésben, ahol a hőmérséklet ritkán süllyed extrém alacsony értékekre, a petékből korábban kikelhetnek a lárvák, ami hosszabb károsítási periódust eredményez. A kártevők petéi esetében a gyérülés csak extrém hidegnél, -25–30 °C alatt kezdődik meg.

2. Áttelelés lárvaállapotban. A lárvaforma – bábok, pajorformák vagy kukacok – téli túlélése elsősorban a talajban jellemző. A drótférgek, pajorok és különböző bogárlárvák a talaj mélyebb rétegeibe húzódnak vissza, ahol a hőmérséklet-ingadozás minimális. A talajban 20–30 cm-es mélységben a hőmérséklet télen is viszonylag stabil marad, általában 0 és +5 °C közötti, ami elegendő a lárva túléléséhez. Fóliás termesztésben ez a réteg gyakran még melegebb, akár +8–10 °C is lehet, ami nemcsak a túlélést biztosítja, hanem a lárvák lassú fejlődését is lehetővé teszi a téli hónapokban. A lárvák -12–18 °C között kezdenek erősen gyérülni.

3. Áttelelés bábállapotban. A teljes átalakuláson átmenő rovarok – mint a bagolylepkék és egyes molyfajok – báb formában telelnek. Például a gyapottok-bagolylepke, amely a paradicsom és paprika egyik legjelentősebb kártevője, báb alakban, a talajban vészeli át a telet. A bábállapot rendkívüli ellenálló képességet biztosít. A bábgyérülés küszöbhőmérséklete általában -10–15 °C. Fóliás termesztésben, ahol a talajhőmérséklet ritkán esik -10 °C alá, a bábpopuláció szinte teljes egészében túlélheti a telet.

4. Imágóként történő áttelelés. A kifejlett rovarok téli túlélése a legkockázatosabb stratégia, ám számos faj alkalmazza. Például egyes levéltetűfajok kifejlett egyedekként telelnek. Az imágók általában védett helyeken – kéregrepedésekben, avarban, épületek repedéseiben – húzzák meg magukat. A fóliasátrak, fűtetlen fóliák ideális búvóhelyként szolgálnak számukra, ahol a hőmérséklet ritkán esik fagypont alá. Az imágók viszonylag a legérzékenyebbek: a legtöbb kártevő faj esetében -8–12 °C már jelentős gyérülést okoz. (Folytatjuk.)

Molnár Ildikó,
az „Egán Ede” KGK JA falugazdásza,
a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei
Jótékonysági Alapítvány munkatársa
Forrás: karpataljalap.net https://karpataljalap.net/2026/02/01/rovarok-attelelesi-strategiai

Szőlő oltócsapok és vadalanyok gyűjtése, tárolása

Varga Gabriella Aktuális növényvédelmi előrejelzés,Egyéb kultúrák ,,,,,,,,,
Szőlő oltócsapok és vadalanyok gyűjtése, tárolása

Az idei január különösen kemény hidegekkel érkezett. Több napon át előfordult, hogy napközben is tartósan fagypont alatti hőmérsékletet mérhettünk, éjszakánként pedig jelentős mínuszok alakultak ki. Ilyen időjárási körülmények között fontos hangsúlyozni, hogy nem végzünk metszést, és nem gyűjtünk oltóvesszőt vagy venyigét sem. A nagy hidegben a vesszők szövetei sérülékennyé válnak, a fagyott állapotban történő vágás pedig rontja a későbbi fakadási és eredési arányt. A vesszők begyűjtését és a metszést ezért mindig olyan időszakra időzítsük, amikor a hőmérséklet tartósan 0 °C fölé emelkedik.

Vad alanyok gyűjtése

Az oltás sikerének egyik alapfeltétele a megfelelő minőségű vad alany. A vad vesszők gyűjtését körültekintően kell végezni, mivel nem minden vadon előforduló szőlő alkalmas alanynak. Különösen fontos kiemelni, hogy folyóparti, ártéri vadszőlők általában nem alkalmasak oltási célra, mivel gyökérzetük és növekedési tulajdonságaik nem felelnek meg a termesztési igényeknek. Legjobb, ha saját alanyteleppel rendelkezünk, az itt termelt vadalanyok erősebbek, több tartalék tápanyaggal rendelkeznek, jobb foganási arány várható és erősebb szőlőtövek.

A vadszőlőnek több fajtája ismert, például a Teleki-Kober 5C, Teleki-Kober 5BB, Rupestris du Lot és a Vitis sylvestris stb. Ezek a fajták eltérő tulajdonságokkal rendelkeznek: egyesek jobban tűrik a szárazságot, mások a magas mésztartalmat tolerálják jobban. A foganási arányokban is jelentős különbségek mutatkoznak. Nagyobb mennyiségben szükséges alaposan tanulmányozni ezeket a tulajdonságokat, és a termőterületnek legfelelőbb fajtát választani. A vad alanyokat egészséges, jól beérett, egyéves vesszőkről szedjük. Hideg időben célszerű kesztyűben dolgozni, hogy a kezünkkel ne melegítsük fel a vesszőket, mivel az ismételt felmelegedés és lehűlés kedvezőtlen élettani folyamatokat indíthat el. A begyűjtött venyigéket lazán kötegeljük, ügyelve arra, hogy ne törjenek, és ne sérüljenek.

A tárolás során a legfontosabb szempont a kiszáradás és a korai fakadás megakadályozása. A vad vesszők tárolhatók:

•    hűvös pincében,
•    földveremben,
•    vagy nedves homokkal, fűrészporral takarva.

A tárolási hőmérséklet ideálisan 0–4 °C között legyen, magas páratartalom mellett.

A nemes oltóvesszők gyűjtése

A nemes vesszők esetében még nagyobb körültekintésre van szükség. A gyűjtést már ősszel meg kell tervezni, amikor kiválasztjuk azokat a tőkéket, amelyekről oltóanyagot szeretnénk szedni. Csak egészséges, vírus- és betegségtünetektől mentes, jó növekedésű tőkékről gyűjtsünk vesszőt. Gyenge növekedésű, beteg, fagykárt szenvedett tőkéről oltócsapot szedni nem szabad.

Az utóbbi években a Kárpát-medencében szinte mindenütt megjelent az aranyszínű sárgaságot okozó fitoplazma is. Ahol a betegség gyanúja felmerült, onnan semmiképpen ne szedjünk oltócsapot! A betegség terjedésének a leggyorsabb formája ugyanis a szaporítóanyaggal történő behurcolás, a vessző szállítása ugyanis mindig gyorsabb, mint ahogy a terjesztő vektor az amerikai szőlőkabóca repülni képes, és a távolság is nyilván nagyobb. A tőkék kiválasztásánál figyelni kell nem csak a fajta tisztaságra, mert az azonos fajtájú tőkék között is vannak eltérések, tőkék leromlanak vagy egyes tőkéken nagyobbak, szebbek a fürtök. Ennek a kiválogatási folyamatnak köszönhetően jönnek létre a klón szelekciók, tehát fontos a legjobb genetikájú és nem beteg tőkék tovább szaporítása.

A nemes vesszőket fajtánként szigorúan elkülönítve kell gyűjteni. A pontos azonosítás érdekében elengedhetetlen a tartós, esőálló anyagból készült címkézés, amely tartalmazza a fajta nevét és lehetőség szerint a gyűjtés időpontját és helyét is. Ennek hiánya később komoly keveredésekhez és hibákhoz vezethet.

A levágott vesszők legyenek jól beértek, ceruza vastagságúak, és világos, ép rügyekkel rendelkezzenek. A gyűjtést itt sem fagyos időben végezzük, és a vesszőket a szedés után minél hamarabb helyezzük tárolóhelyre. A tárolóba való behelyezés minél később történik, annál gyengébb a foganási arány.

Tárolás az oltás megkezdéséig

A nemes oltóvesszők tárolásának célja, hogy az oltás időpontjáig megőrizzék frissességüket és víztartalmukat. A leggyakoribb módszer a nedves homokban vagy fűrészporban történő tárolás, hűvös, fagymentes helyen. Fontos, hogy a tárolóközeg enyhén nedves legyen, de ne álljon benne víz, mert az rothadáshoz vezethet. Rendszeresen ellenőrizzük a vesszők állapotát: ha kiszáradás jeleit mutatják, a nedvességet pótolni kell, ha pedig penészedés indul meg, a fertőzött részeket el kell távolítani. Az oltás kezdetén a tárolóból kiszedett vesszőket mindenképpen ellenőrizzük nem száradtak-e ki, az alanyokat pedig oltás előtt áztassuk tiszta vízben.

A sikeres oltás nem az oltás napján kezdődik, hanem a megfelelő vesszők szakszerű begyűjtésével és helyes tárolásával. A gondosan kiválasztott, egészséges vad és nemes vesszők, valamint a megfelelő tárolási körülmények alapozzák meg a jó fakadási és eredési arányt, ami végső soron az egész szaporítási munka sikerét meghatározza.

Varga István,
az „Egán Ede” KGK JA falugazdásza,
a „Pro Agricultura Carpatika” KMJA munkatársa
Forrás: karpainfo.nethttps://karpatinfo.net/gazdasag/karpatalja-ukrajna-szolotermesztes-szolo-oltasa-2026-01-27

Az árpa gyomszabályozása II.

Varga Gabriella Aktuális növényvédelmi előrejelzés,Egyéb kultúrák ,,,,,,,,,,,,
Az árpa gyomszabályozása II.

Az őszi árpa gyomirtása az elmúlt évtizedben jelentős változásokon ment keresztül. Míg korábban a gyomok elleni védekezést zömmel tavasszal végezték, az utóbbi években nő az őszi vagy a kora tavaszi időszakra előrehozott kezelések aránya. Ennek fő oka az enyhe téli időjárás és az agrotechnikai módszerek változása, például a forgatás nélküli talajművelés.

Ősszel vagy akár kora tavasszal alkalmazható hatóanyagok

A korai gyomirtásnak több előnye van, mint hátránya. Először is az enyhe téli időjárásnak köszönhetően a gyomok már novemberben vagy a téli időszakban fejlődésnek indulnak. Például a korán virágzó kétszikűek (veronikafélék, tyúkhúr, árvacsalánfélék) hatékonyabban irthatók, mint tavasszal, már virágzó állapotban, de az egyszikű gyomok (nagy széltippan, parlagi ecsetpázsit, rozsnokfajok) ellen is ősszel hatékonyabb a védekezés.

A gazdasági szempontok sem elhanyagolhatók, a munkavégzés szempontjából a gyomirtásra több időnk jut ősszel, de akár a téli időszakban is. A +8 °C fölötti hőmérséklet a gyomirtó hatóanyagok felszívódását is lehetővé teszi. Tehát elmondható: addig van időnk a gyomirtásra, míg a tartósan fagyos reggelek be nem köszöntenek. Ha 10–14 napig nem várható talaj menti fagy, a gyomirtás elvégezhető. Szintén egyre aktuálisabb szempont, hogy az ősszel alkalmazható hatóanyagok csökkentik a gyomirtószer-rezisztencia problémáját.

További fontos megjegyzés, hogy az őszi árpában a hatékony egyszikűirtók nagy része tavasszal nem használható, ezért az őszi kezelés kritikus fontosságú.

Következzenek a legismertebb hatóanyagok!

1. Pendimetalin hatóanyag (pl. Sharpen 330 EC, Stomp Aqua 455 SC). Felszívódása a gyökéren és szik alatti szárrészen keresztül történik. Magról kelő – főleg az egyszikűek és néhány kétszikű – gyomok ellen hatékony. Preemergens és korai posztemergens használata javasolt, de legkésőbb a bokrosodás kezdetéig alkalmazható.

2. Klórtoluron hatóanyag (Tolurex 50 SC, Proturan 500 SC). Gyökéren, valamint levélen keresztül is felszívódik. Egyéves, egy- és kétszikű gyomok ellen hatékony. Talaj- és levélherbicid, kontakt és szisztemikus hatású. Legfeljebb a bokrosodás végéig használható. Bizonyos árpafajták érzékenyek rá (pl. Falado, Gabrio, SY Moisson, Dallara, Basmati, Foxyl, Modern, Vyckor).

3. Proszulfokarb hatóanyag (pl. Boxer, Fidox 800 EC). Gyökéren keresztül felszívódó hatóanyag. Pree­mergens és korai posztemergens alkalmazása javasolható. Elsősorban egyszikű gyomok, különösen a nagy széltippan és a parlagi ecsetpázsit ellen hatásos. Legkésőbb háromleveles állapotig használható.

4. Flufenacet hatóanyag (pl. Sunfire, Battle Delta). Gyökéren és a szik alatti szárrészen keresztül szívódhat fel. Magról kelő egyszikű gyomok (nagy széltippan, parlagi ecsetpázsit, rozsnokfajok) ellen hatásos. Pikolinafen hatóanyaggal kombinálva felerősíti az egyszikűirtó hatást. Legkésőbb háromleveles állapotig használható.

5. Izoproturon hatóanyag (pl. Protugan 500 SC, Izoron 500 SC). Levélen keresztül szívódhat fel. Elsősorban egyszikű gyomok, különösen a nagy széltippan ellen hatásos, kétszikűek ellen csak visszatartó hatással bír. Legkésőbb a bokrosodás végéig használható.

6. Szulfoszulfuron hatóanyag (pl. Athos, Aperon). Levélen és kismértékben gyökéren keresztül szívódik fel. Elsősorban egyszikűek ellen, valamint néhány kétszikű ellen hatékony. A bokrosodás kezdetétől a bokrosodás végéig alkalmazható.

7. Diflufenikán hatóanyag (pl. Dilfanil 500 EC, Deflekt 500 EC). Felszívódhat gyökéren és levélen keresztül is. Magról kelő kétszikű gyomok (veronikafélék, árvácska, tyúkhúr, pásztortáska) ellen kiemelten hatásos. Jó partnere a metszulfuron-metil hatóanyag. Legfeljebb háromleveles állapotig használható, csak ősszel.

8. Metszulfuron-metil hatóanyag (pl. Mezo, Alliance 660 WG). Szisztemikus hatású, gyökéren és levélen keresztül szívódik fel. A legtöbb veszélyes kétszikű ellen hatásos. A bokrosodás végéig alkalmazható.

9. Pikolinafen hatóanyag (pl. Pontos). Felszívódása levélen és gyökéren keresztül történik. Magról kelő kétszikűek ellen vethető be, valamint felerősíti az egyszikűirtó hatást. A bokrosodásig alkalmazható.

10. Floraszulam hatóanyag (pl. Saracen, Mustang). Levélen keresztül felszívódó szer. Magról kelő és évelő kétszikű gyomok ellen hatásos. A bokrosodás kezdetéig használható.

Természetesen még jó néhány alkalmazható hatóanyag áll rendelkezésre a felsoroltakon kívül, sőt a legjobb és legbiztonságosabb hatást a hatóanyagok társításával érhetjük el. A legtöbb esetben a gyártók a hatékonyság fokozása céljából két vagy akár három hatóanyagot kombináló termékeket kínálnak. De azt is szem előtt kell tartanunk, hogy a több gyom­irtó hatóanyag növeli a költségeket és a gyomirtószer-rezisztencia kialakulásának veszélyét. Éppen ezért gyomirtózásnál a gyomok ismerete a legfontosabb.

Molnár Ildikó,
az „Egán Ede” KGK JA falugazdásza,
a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány munkatársa
Forrás: karpataljalap.net https://karpataljalap.net/2026/01/19/az-arpa-gyomszabalyozasa-ii

Tökfajták, tökkülönlegességek ősszel. Dísztökök (3.)

Varga Gabriella Aktuális növényvédelmi előrejelzés,Egyéb kultúrák ,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,
Tökfajták, tökkülönlegességek ősszel. Dísztökök (3.)

A dísztökök változatos alak- és színvilágukkal az őszi időszak legnépszerűbb dekorációs alapanyagai közé tartoznak. Léteznek apró, tenyérnyi méretű fajták és nagyobb, érdekes formájú példányok is. Lehetnek sima felületűek, bordázottak, dudorosak, csíkosak vagy foltosak. Színük a mélyzöldtől a narancsig, sárgáig, fehérig terjed, gyakran több árnyalat keveredése teszi megjelenésüket igazán látványossá. Alábbi írásunkból a dísztökök néhány fajtáját ismerheti meg az olvasó.

A dísztök a trópusokról származik. Hajtásai akár 3 m magasra is felkapaszkodhatnak, vagy akár 10 m hosszan kúszhatnak a talajon. A dísztökök egyes fajtái nem ehetők, a mérgező keserűanyagok közül a cucurbitacint tartalmazzák, amely hasfájást és hányingert okoz. Ezért, ha egy tök keserű, akkor semmiképp se együk meg, csak díszítésre használjuk.

A dísztökök egyik nagy előnye, hogy igen tartósak: ha egészségesen szedik le a terméseket, és száraz, hűvös helyen tárolják, akár hónapokig is megőrzik formájukat és színüket. Ezért (is) nagyszerű ajtódíszek, asztali kompozíciók, őszi hangulatú tálak vagy kültéri dekorációk készíthetők belőlük.

Dísztökfajták

Korona dísztök. Narancssárga-piros színű, csíkos, dekoratív héjú 1–3 kg-os, 10–30 cm átmérőjű termést nevel. Asztaldíszekben, koszorúkban, tálakban vagy polcra helyezve különleges hangulatot varázsol. Hosszú ideig eltartható: betakarítás után hónapokig megőrzi szépségét, nem fonnyad el gyorsan.

A turbántök egy dekoratív és ehető Cucurbita maxima fajhoz tartozó tökfajta. Egészen egyedi, turbánszerű formájáról kapta a nevét. Úgy néz ki, mintha egy kisebb töksapka ülne egy nagyobb tök tetején. Élénk, tarka színei miatt dísztökként is nagyon kedvelt. A héj színe lehet narancs, fehér, zöld, pirosas vagy ezek kombinációja csíkokkal és foltokkal. A termések közepes méretűek, általában 1,5–3 kg-osak, de előfordulnak nagyobb példányok is. A turbántök húsa narancssárga, tömör és enyhén édes. Íze nem annyira intenzív, mint például a sütőtöké vagy a kanadai töké, de kellemesen diós, édeskés.

A Jack Be Little egy kis méretű dísztök. Termésének mérete 8–12 cm. Nevezik még mandarintöknek is, ami találó, hiszen akkora, mint egy jól megtermett mandarin. Formás, kissé lapított, élénk narancssárga színű. Őszi kompozíciók tökéletes kelléke.

A sweet dumpling tök egy dekoratív és ehető dísztök, amelynek termése kerek, fehér alapon zöld csíkokkal díszített. Húsa narancssárga, gesztenyéhez hasonló ízű, és sütve kiváló. Kisebb, kb. 200 grammos terméseket hoz, 3-4 hónapig tartható el, és dekoratív növényként is nevelhető támrendszeren vagy futtatva.

Az Indy nemcsak gyönyörű kerti dísz, hanem kiváló alapanyag szárított kompozíciók és beltéri dekorációk készítéséhez. Változatos formáik és színeik miatt ezek a tökök egyedi dekoratív elemekként hasznosíthatók. A növény ideális lugasok, kerítések vagy pergolák befuttatására, növelve a kert vonzerejét.

A lopótök a trópusi Afrikából származik. További ismert nevei: butykos tök, nyakas tök, szívótök, sáritök és flaskatök. Sokrétű felhasználásának köszönhetően nagy népszerűségre tett szert különleges alapanyagként. Egyik legismertebb felhasználási módja, hogy borlopó vagy egyszerűen lopó készíthető belőle. Ugyancsak készíthető a termésből függődísz, természetes kaspó kisebb növények számára vagy madáretető. Régen kulacsot és hangszert is készítettek belőle.

Tihor-Sárközi Mónika,
az „Egán Ede” KGK JA falugazdásza,
a „Pro  Agricultura Carpatika” Kárpátaljai
Megyei Jótékonysági Alapítvány munkatársa
Forrás: karpataljalap.net https://karpataljalap.net/2026/01/13/tokfajtak-tokkulonlegessegek-osszel-disztokok-3